Kelet-Magyarország, 1980. február (40. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-20 / 42. szám

1980. február 20. KELET-MAGYARORSZÁG A Nyírbátori Ruhaipari Szövetkezet vezető szabásza Tóth János, aki egy menetben 52 műbőr lapot vág, ezekből varr­ják a férfidzsekiket. Az Egyesült Államoknak és Kanadának 20 ezer pár férfi- mokasszint készítenek a Nyíregyházi Cipőipari Szövetkezet­ben. Felvételünkön: a tüzödei szalagon a cipők felső részeit állítják össze. Á szárazmalom Váltás AZ ALKALOIDA MEG­VÁLTOZTATJA a termék- szerkezetét. Olyasmire állnak rá, ami megfelelő minőség­ben gyártva feltehetően ke­lendő lesz a külső piacokon. Nyírbogdányban a jól expor­tálható vazelin és korrózió- védő szerek készítését szor­galmazzák, de —, hogy a pél­dákat ne csak egy iparágból szedjük össze — a Tiszalöki Faipari Vállalat is a tőkés piacok felé törekszik. Van, ahol a tervekről be­szélve, hangsúlyozottan em­legetik a minőségi követel­ményeket, de másutt, ha nem is ejtenek annyi szót róla, akkor is egyértelmű: a jobb­ra törekszenek. Talán drámainak tűnik a megfogalmazás, de a lét, vagy a nem lét kérdése egyes gyá­raknak, vállalatoknak a vál­tani tudás, az eddigieknél sokkalta jobb termékek előál­lítása. Lejárt az ideje a töb­bet, de nem jobbat gyártani korszaknak, ma inkább for­dítva érvényes ez a jelszó. De az egyes ember, az egyes gyár jó munkája is csak az első lépés a felemelkedéshez. Nagyon igaz, amit legutóbb a METRIPOND fehérgyar­mati gyárában mondtak, hogy „jót s jól”, és gyorsan kell tudni dolgozni, mert a vevő nem vár, a pálma legtöbb­ször annak jut a piacért való versengésben, aki ugyanazt a minőséget legelsőként képes szállítani. És ez, már nemcsak a végterméket előállító gyárak felelőssége, hanem mindazo- ké, akik akár egy apró csa­var, egy elintézett, vagy ép­pen elfektetett akta erejéig is, de érdekeltek — mondjuk — egy mérleg elkészítésében. Felelős az is, aki későn szál­lít létfontosságú alkatrésze­ket, aki a megrendeléseket tologatja, aki — ki tudja mely Szempontolt szerint — dönti el esetenként, hogy ki­nek adjon elsőbbséget a kü­lönféle anyagok szállításá­ban. MINT EGY PRECÍZ GÉP fogaskerekei, illeszkedik egy­másba minden termelő, a legkisebbtől a legnagyobbig, aki a népgazdaságban dolgo­zik. Elég, ha egy kerék lesz hibás, és máris elakadhat az, amit hatékonyabb s jobb munkának nevezünk. A mun­ka jobb minősége tehát, ki­vétel nélkül kötelező mérce mindenki számára. Hiszen egy nagy egész részei va­gyunk mindahányan. F eltűnően elegáns fiatal­ember haladt át a diva­tos cukrászda teázóter- mén, és fensőbbséges közöny­nyel tekintett végig az aszta­loknál ücsörgő hölgyeken. Simona Cerri felkacagott, majd kacagása különös, re­megő gurgulázássá vált. — Ö, ó láttad? — fordult vele egykorú barátnőjéhez, Flossie-hoz. — A mai fiatalok, elszomo­rítóak a mai fiatalok! Mi járhat az eszükben? Érthetet­len, különös és érthetetlen, becsületszavamra szeretném tudni, mi járhat az eszük­ben? Csak egyik a sok közül, aki most elment. Fiatalok, férfiak, még jóképűnek is tarthatnád őket. De rá se néznek a nőkre! Csak húsz éve, de mit húsz éve, tizenöt, tíz éve a fiatalság egészen más volt, becsületszavamra, még tíz éve egy fiatalember a nyakát ficamította volna, hogy megnézhesse ezeket a gyönyörű babákat. És láttad, hogy sétált el? Mintha csupa üres szék' lennénk. Ó, ó — és kicsit rövidebben hangzott fel a gurgulázás —, isten tudja, micsoda világ kereke­dik ki az ilyen fiatalságból, akik észre sem veszik a nő­ket. O, nem tagadom, valami­kor kicsit túlzásba is vitték, az utcán az a sok tapadós pillantás, és jaj volt neked, ha egyedül mentél. „Kisasz- szony, kisasszony, megenge­Beülünk a művezető irodá­jába. Égy kis helyiség ez, egyik fala üvegablak, mely a műhelyre néz. Szorongó ér­zésem van. Próbálom felmér­ni, milyen érzés lehet kintről nézni a bent figyelőt, s mi­lyen az, ha bentről figyeli va­laki a kint folyó munkát. Két üzem főnöke — Ezen nem kell lelkizni. Tudja, nekem volt egy na­gyon jó és egy nagyon rossz művezetőm, amikor esztergá­lyosként dolgoztam. A jó lett a példaképem. Rájöttem, há az ember normálisan visel­kedik, igazságos, akkor sen­kit nem izgat, hogy a kalit­kában vagyok. Aki tisztessé­gesen dolgozik, az nem is gondol arra, hogy bentről fi­gyelik. S ha igen? Ebben a „s ha igen”-ben rejtőzik az egyik lényeg. A jó dolgozó, a tiszteséges és becsületes munkás számára a művezető nem mumus. Tudják, hogy szükség van rá. — Azt nem mondanám, hogy ez a népszerű beosztá­sok közé tartozik. Bármeny­nyire is körültekintő az em­ber, akármennyire is épít a jó közösségre, gyakorta kell utasítást adni, nem szívderí­tő dolgokat kérni, figyelmez­tetni, fegyelmezni. A legtöb­ben úgy szólítanak: főnök, s ebben benne van az is, sok mindent elvárnak, s legalább annyit elviselnek tőlem. Csont József, a MEZŐGÉP nyíteleki gyáregységében dolgozik. Most 36 esztendős, mint esztergályos kezdte, s 10 éve, hogy művezető. A da­raboló- és a forgácsolóüzem főnöke, két műszak irányítá­sát vállalta. Keménykötésű, olyan, akire minél többet Dino Buzzati: Tükrök di?” Bizony gyötrelmes volt. De a mai közöny? Te, Flos­sie, még nem vetted észre? — Hogyne, így van, ahogy mondod. Megváltozott a fia­talság ízlése. Egyébként a vi­lág sem olyan már, mint ré­gen, figyelted például a tük­röket ? — Hogyhogy a tükröket? — Már nem úgy csinálják őket, mint régen, biztosíthat­lak, elfelejtették a mester­séget. Most mind szabályta­lan, nem tudom, hogy lehet, de eltorzítják az arcodat, né­ha már ijesztő, ferde száj, ráncos arc, bedagadt szem, te még sohasem vetted észre? — De igen, igen — helye­selt mohón Simona. — Iga­zad van. Most már értem, hogy néha miért... Már nem értenek a készítésükhöz, ez az oka. Feltalálták az ato­mot, rakétán akarnak a Hold­ra menni. Szép, szép mond­hatom! És még arra sem ké­pesek, hogy jó tükröket gyártsanak. (Fordította: Csantavéri Júlia) raknak, annál többet bír. Nyűhetetlen fajta, jó idegek­kel. Idegjáték — Idegek kellenek is. A termelés folyamata egymásra épül. Ha az én két üzemré­szemben nincs előretartás, megáll az utána következő folyamat. De hogy ez zavar­talan legyen, kell a rajz, az anyag, a jó gép, a kellő szá­mú munkaerő, a pontos prog­ram. Ha késünk, máris jön­nek a lakatosok, mi van Csont, állunk? Ha valami nekem hiányzik, megyek a főnökeimhez. De ők is meg­kérdezik: mi van Csont, áll­nak? Nincs tehát pardon. A terv kötelez, a munkafolya­mat sürget. És a művezető dönt. Mert ő felelős a dolgo­zóért, a termelésért, a minő­ségért, a munkavédelemért, az anyagért, a szervezésért, a brigádmozgalomért, a tűzvé­delemért. Amikor eljön a dél, a délutáni műszaknak készí­ti elő a feladatot, de a más­nap reggeli kezdéshez is megteremti a feltételt. — Tudja, ebben az egész­ben talán éppen ez a szép. Nagyon szeretem ezt a szer­teágazó munkát. Ha nem így lenne, nem is csinálnám. A jó szakmunkás itt többet ke­res mint én. A fizetésem 4400 forint, ami a prémiummal sem megy fel 5000-ig. Ha visszamennék a munkapad mellé, akár itt, akár Nyíregy­házán, vagy ha elmennék ok­tatónak, lezseren keresnék egy hatost. Mondani sem kell, Csont József hallgat is ezért. Fe­lesége, aki a papírgyárban programozó, nehezen érti: férje miért tart ki hűségesen hivatása mellett, miért ta­nul, töri magát. Nonstop tanulás — Szerencse, hogy a fele­ségem azért nagyon megér­tő, remek ember. Ha a lelki­ismeret már nagyon bánt, ak­kor főzök otthon, ezt szere­tem. Elég ha rám néz, s el is hiszi. Sorolni kezdi: szakmunkás lett, elvégezte a marxista es­ti középiskolát, akkor a tech­nikumot, a 120 órás műveze­tőképzőt, most a középfokú marxista oktatásban vesz részt, végigjárta a tűzvédel­mi tanfolyamot, jó néhány tzaktanfolyamot. Vagyis mió­ta az eszét tudja, tanul. — Nagyon kár, hogy nincs egy kimondottan művezető­képző olyan oktatási forma, melyen alapos vezetéselmé­letet és szervezést tanítaná­nak. Ez előbb-utóbb nélkü­lözhetetlen lesz. A feladatok nőnek, a termék iránti igé­nyek magasak lesznek, itt csak akkor lehet versenyben maradni, ha a termelést köz­vetlenül irányítók korszerű­en felkészülnek. A Heston-tartályokkal a világpiacra készülnek. Egyre több a nyugati exportmegbí­zás. A MEZŐGÉP kiváló ter­mékváltása új, igényes, mondjuk úgy: nyűgös part­nereket hozott. Tudja ezt Csont József is. — Tudja ezt mindenki, aki az én üzememben dolgozik. Nagyszerű hasznát veszem annak, hogy tanultam poli­tikai gazdaságtant. Meg tu­dok válaszolni a kérdésekre, meg tudom magyarázni, mik a velünk szemben támasztott követelmények, melyek az okai. A. magam bőrén ér­zem, miért kell a szakmai rá­termettség mellett a politikai ismereteket is megszerezni annak, aki bármilyen poszton vezető. Több jogot! Kötelessége tehát van bő­ven. De mi a művezető joga? — Van jog, de lehetne több is. Néha úgy érzem, a biza­lom jele volna, s a hatéko­nyabb irányító munkát is se­gítené, ha nem mindenben csak javasolhatnék. Mert ja­vasolhatok bérügyben, fegyel­mi ügyben, a jutalmazás mér­tékét illetően, a szervezés kérdéseiben. De nem lenne rossz, ha volna egy csekk­könyvem, amiből azonnal és én utalványozhatnék célfel­adatok esetén. A határozot­tabb fegyelmi jog is elképzel­hető lenne, de úgy hiszem, nem adódna visszaélés abból sem, ha itt dőlne el, kap-e kilépőt valaki vagy nem. A művezető egész napját az emberei között tölti. Per­gőtűz lentről: munkát, anya­got, jó fizetést, okos szerve­zést, emberi szót, türelmet, határozottságot. Pergőtűz fentről: határidőt, minőséget, fegyelmet, munkaidőalapot, takarékosságot, versenyt, ren­det, tisztaságot. Én már csak maradok... — Érdemes? — Én már csak maradok. Érdemes. Még akkor is, ha mohogok amiatt, hogy nem elegendő az anyagi megbe­csülés. Ennek a munkának varázsa van. A késztermék­ben mindig ott látom a ma­gam munkáját is, minden ne­hézséggel együtt. Szemével végigfut az ud­varon tárolt anyagon. Dél­utánra s másnapra ott a munkához szükséges lemez. A havi programot összeveti a napi eredménnyel. Ma tűz­szünet van. Se lentről, se fentről nem bombázzák. Bürget Lajos rrr arpa egyik ipartörté- / nett nevezetessége a szárazmalom ma is meglévő kerengője. Utött- kopott épület, sok vihart megért. Valamikor a köz­ség, a közélet és egyáltalán az élet központja volt. Lo­vas és ökrös szekerekkel hordták oda a gabonát és az őröltető igásállataival maga is részese volt a molnárko­dásnak. A lovakat, ökröket a kerengőben, a malomkö­veket forgásba lendítő meg­hajtó rúd elé fogták és mi­közben a jószág járt körbe- körbe, őrlődött a kenyérnek való liszt. Malom sok volt Tarpán. Él az emlékezetben az egy­kori vízimalom képe, ame­lyet a Tisza árterében „Do- rongó-é” névvel illettek. De nemcsak a szőke folyó ener­giáját, a szelet is hasznosí­tották őrlésre. Idős emberek tudják, középkorúak is szá- montartják — miként mun­kálkodott a szélmalom.• (Faanyagát, deszkáit iskola­építésnél hasznosították.) Volt gőzmalom is. Ma már az sem működik, nincs szükség a régen idejemúlt malomkövekre, hengerszék­re. A szárazmalom, illetve kerengője leginkább annak köszönheti fennmaradását: hogyha nem is őrölt, min­dig jó volt valamire. Volt táncterem, moziterem, rak­tár. Most újra az lesz, ami volt: malom. zinte az utolsó pillá­ig natban juttattak rá némi pénzt, hogy hosszan tartó munkával a múlt egy darabját a mába visszahozzák. Egy lelkes lo­kálpatrióta a falugyűlésen ezzel kapcsolatban úgy nyi­latkozott: „Szükségünk van erre a malomra. Hagyomá­nyunk. Aki a haladó ha­gyományt nem becsüli, az a jelen eredményét sem érté­keli.” A szárazmalom állni fog. S. E. Speidl Zoltán 3 — OTTHON MIT MONDTÁL REGGEL? HOVÁ MÉSZ? — HOGY MIT? DOLGOZNI. — AKKOR MIÉRT NEM DOLGOZOL? — ÉRTEM FŐ­NŐK — FELEL A FIATALEMBER, S RÁERESZTI A KÉST A MUNKA­DARABRA. CSONT JÓZSEF MŰVEZETŐ TOVÁBBMEGY, S TUDJA, EZEN A NAPON MÉG NEKI IS TESZNEK FEL KELLEMETLEN KÉR­DÉSEKET, HISZ’ Ö IS egy ember, két tűz között Könnyűipari képek

Next

/
Thumbnails
Contents