Kelet-Magyarország, 1980. február (40. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-20 / 42. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG (15-1980. február 20. Megalakult a volt sah bűneit vizsgáló bizottság Ismerté vált a megbuktatott iráni uralkodó bűneit kivizsgáló nemzetközi bizottság névsora. Tagjai Edmond Pettini (Franciaország), Hector Jayewardene (Sri Lanka), Andres Aguilar (Venezuela), Mohamed Bedjaoui (Algéria) és Adid Daoudi (Szíria). (Kelet-Magyarország telefotó) Kommentár Őrségváltás Ottawában Sok évtizede nem volt példa arra, hogy a mintegy tizenötmillió kanadai választó- polgár csikorgó fagyban járuljon az urnák elé. A mostani kivételnek természetesen nem meteorológiai, hanem politikai magyarázata van. A hagyományos forgató- könyv ugyan tavasszal, a májusi enyheségben írja elő az országos voksolást, most mégis a hideg februárban tartották azt meg. Az ok: a tavalyi választások nyomán létrejött kabinet szinte példátlanul gyorsan és visszavonhatatlanul megbukott. A fiatal konzervatív pártvezér-miniszterelnökkel, Joseph Clarkkal történt ez. Tavaly nyilvánvalóan nem a pártja, vagy személye iránt érzett bizalom adta kezébe az ország kormányrúdját, hanem az, hogy a gazdasági-belpolitikai gondoktól megcsömörlött választók változást akartak — bármi áron. Ezt meg is kapták, csak éppen ellenkező előjellel. A konzervatív kabinet nem tudott — és any a legjobban felháborította a közvéleményt, nem is akart — tenni semmit a gondok megszüntetésére. Az így keletkezett bizalmi szakadékot Clark a lehető legszerencsétlenebb módon, külpolitikai lépésekkel akarta áthidalni. És milyen lépésekkel! Még a Trudeauval nem rokonszenvező kanadai lapok is megállapították, hogy Clark a világpolitika kulcskérdéseiben „Carternél is carteribb” akart lenni. Megválasztása után — egyedül a földkerekség valamennyi országa közül — áthelyeztette Kanada izraeli követségét Tel Aviv- ból Jeruzsálembe, ezzel véglegesnek ismerve el a három vallás központjaként számon tartott város izraeli birtoklását Washingtonban aligha fogadják örömmel Trudeau politikai reneszánszát. Carter számára ez annyit jelent, hogy egy általa kiélezett nemzetközi helyzetben többé nem számíthat északi szomszédja részéről politikájának feltétlen helyeslésére, egyértelmű támogatására. H. E. • A hétfői kanadai parlamenti választások végeredménye a következő: liberális párt 146 képviselői hely, haladó konzervatív párt 103 képviselői hely, űj demokrata párt 32 képviselői hely. Egy képviselői hely betöltetlen maradt, mert a Fron- tenaci választókerületben, Québec tartományban meghalt a jelölt a kampányban. Képünkön: Pierre Trudeau pártja nyerte a választásokat Kanadában. (Kelet-Magyarország telefotó) Khomeini ajatollah, Irán vallási és politikai vezetője kedden Abol Hasszán Bani- szadr elnököt nevezte ki az iráni fegyveres erők főparancsnokává — jelentette rövid közleményben a Pars hivatalos iráni hírügynökség. Mindeddig a jelenleg kórházban fekvő főpap töltötte be a hadsereg-főparancsnoki tisztet. Képünkön: Abol Hasszán Ba- niszadr elnök az iráni fegyveres erők főparancsnoka. (Folytatás az 1. oldalról) ünneplő Japán—magyar Gazdasági Klub alelnöke, aki egyben a szigetország egyik legnagyobb gazdasági vállalkozásának, a Szeibu-csoportnak az elnöke, helyettes vezetője továbbá a Szovjetunióval és a kelet-európai országokkal való kereskedelem előmozdítására hivatott társaságnak, a Szotobónak. Ezt követően külügyminiszterünk felkereste Nagano Sigeót, a japán és tokiói kereskedelmi és ipari kamara elnökét, a Japán Acélipári Egyesülés tisztele't- beli elnökét, aki tavaly gazdasági jószolgálati küldöttség élén ellátogatott hazánkba. Az eszmecsere során megvitatták a kölcsönös kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésének kérdését. Púja Frigyes később megtekintette a világ egyik legnagyobb és legkorszerűbb áruházát, a főváros Ikebukuro negyedében lévő Szeibut, amely tavaly 123 ezer dollár értékben importált magyar cikkeket. Hat évvel az invázió után • A^ M -ben a török invázió J»l Irt elszakította a törvé- "nyes ciprusi kormány fennhatósága alól a 9250 km2 területű sziget (Magyarország területének kb. tizede) negyven százalékát. Ügy tűnt, hogy a szigetország gazdasága helyrehozhatatlan károkat szenvedett. A kormány első kétéves akcióterve (1975—1976) ezért elsősorban a menekültkérdés megoldását, az alapvető gazdasági problémák leküzdését célozta. A legértékesebb' mezőgazdasági területek elvesztése kétirányú tevékenységet követelt. Egyrészt a mostoha körülmények miatt gazdaságosabb hasznosítása a mező- gazdaság fellendítése érdekében, másrészt a hagyományos könnyűipari ágazatok bővítése, új összeszerelő ágazatok meghonosítása a talpraállás és a menekültek foglalkoztatása érdekében. Már ez az első akcióprogram is eredményes volt, de a sziget gazdaságának fellendülését a második akcióterv (1977—1978) biztosította. A nemzeti jövedelem évente 5 százalékkal emelkedett, s 1978-ban már túlszárnyalta az 1973-as értéket. Az egy főre jutó nemzeti jövedelem pedig 1973-tól 1978-ig folyó áron számolva 1500 dollárról 1900 dollárra emelkedett. Az összes kivitel értéke 1973 és 1978 között megduplázódott. A fejlődés igen kedvező belső és külső körülmények összhatásának eredménye. A reális gazdasági elképzeléseket hagyományosan magasan képzett-ipari és mezőgazdasági munkaerő jól oldotta meg. A menekültek gondjainak enyhítésében a hivatalos szerveken és az érintetteken kívül a befogadók nagy része is kivette a részét. A felmutatott eredmények jelentősen növelték a hazai és a külföldi beruházási kedvet. Az ipari fellendülés időszaka pedig egybeesett Ciprus hagyományos közel-keleti partnereinek fizető- és felvevőképességének nagymértékű emelkedésével. 1978-ban azonban már jelentkeztek a kettészakított gazdaság fellendülésének árnyoldalai is. Felgyorsult az infláció, növekedett a külföld iránti eladósodás, lassult a kivándorlás üteme (a munkanélküliség csökkenésének egyik oka), emelkedett az import értéke. Ciprus további fejlődése is az olajdollárok és a közel-keleti helyzet függvénye, legalább is a jelenlegi megosztott viszonyok között. Ezért egy tartós, végleges megoldást jelentő gazdasági előrelépést csak az egyesítés jelentené, mely az exportalapok növelésén túl, a belső vásárlóerőt is biztosítaná. A kínai gazdaság holnapja Az országos népi gyűlés palotájában a pártszervezetek és az állami intézmények vezetői előtt beszélt január derekán Teng Hsziao-ping, ám beszédét nem hozták nyilvánosságra. A hírszolgálati irodák mindössze egyetlen kérdésben kaptak tájékoztatást: ez pedig a pekingi külpolitika ismert „antihegemonista”, azaz szojvetellenes vonalának erőteljes hangsúlya a Teng- beszédben. Ami Kína belső helyzetét illeti, arról nem volt információ a miniszterelnök-helyettes megnyilatkozása kapcsán. Pedig az esztendő második hónapjában mind többet foglalkoznak a Kína-szakértők az ország holnapjával, mindenekelőtt a gazdaság összefüggésében. Utalnak elsősorban arra, hogy január végén az amerikai törvényhozás megszavazta a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény megadását Kínának. Ez a kongresszusi döntés egyébként ugyanaznap született, amikor az amerikai hadügyminisztérium közölte: fegyvert ugyan nem, de „katonai célokra is használható berendezéseket” szállítanak Kínának. (Peking tavaly mintegy 200 millió dollár értékben vásárolt az USA-tól repülőgépeket, számítógépeket és olyan geofizikai berendezéseket, amelyek katonai célra is felhasználhatóak.) Akadtak olyan sajtóhangok is, amelyek megkísérelték hizonyíta-, ni, hogy milyen jelentős különbség van „katonai célú szállítmányok” és olyan Amerikából Pekingbe irányított gépek, berendezések között, amelyeket esetleg katonai célokra is lehet használni” Becsvágyó tervek — kérdőjelekkel Annak, aki ma a kínai gazdaság holnapját próbálja elképzelni, emlékeznie kell arra, hogy amióta Hua Kuo- feng és Teng Hsziao-ping bejelentették a „négy modernizálás” becsvágyó tervét, kétszer is módosítani kellett az eredeti elképzeléseket. Először a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága III. plénumán (1978 decemberében) csökkentették a tervszámokat, másodszor pedig az országos népi gyűlés III. ülésszakán (1979 nyarán) hangzottak el az eredetinél jóval szerényebb tervek. Az eredeti elképzelés még „új, nagy ugrásszerű fejlődést” emlegetett és egyszerre kívánt rendkívüli beruházásokat megvalósítani mind az iparban és a mezőgazdaságban, mind a két nagy gazdasági terület továbbfejlődéséhez szükséges szakképzésben, tudományos-technikai megalapozásban, valamint a hadsereg gyorsan növekvő igényeinek kielégítésében is. Az elképzelések még az ezredfordulóig szóló terveket foglaltak magukba. Az első módosítás már csak 1985-ig pillantott előre, s a másodikban is ugyanaz a dátum szerepelt. Jelenleg viszont csupán a kiigazítás és rendezés háromesztendős időszakáról beszélnek. A Zsenmin Zsipao újévi vezércikkében azt írta, hogy a nyolcvanas évek „fényes reményeket s egyszersmind kemény megpróbáltatásokat” ígérnek Kína számára. Am ez a cikk is világosan kimondja: a stabilitás nem teremthető meg és a régóta fennálló problémák sem oldhatók meg egyik napról a másikra — sőt, a kiigazítás és modernizálás folyamatában számos új gonddal kell számolni. Müncheni jóslat Annak ellenére, hogy 1979|i í'i rv,; •>. >'tí^rcr J r CihoC ben már jó néhány területen nyilvánosságra hoztak bizonyos statisztikai adatokat, a gazdaság egészéről képet rajzolni a részadatokból ma még lehetetlen. Annyit a különböző jelentések, beszédek, cikkek összevetéséből azonban már meg lehet állapítani, hogy 1978—79 hozott ugyan bizonyos termelésnövekedést, ám a gazdaság belső arányai nemhogy egyensúlyba kerültek volna, még tovább is torzultak. Számos adat bizonyítja, hogy a legjelentősebb iparvállalatoknak legalább negyede gazdaságtalanul működik, és hivatalos beszámolókból derül ki, hogy 1979- ben például az elektromos energia hiánya miatt a termelési kapacitásnak mintegy 25 százaléka eleve kiesett. A két, már említett módosítás egyik legfontosabb eleme az, hogy más ágazatok terhére a mezőgazdasági beruházásokat kívánják elsősorban növelni. E szándék ellenére úgy alakult a helyzet, hogy 1978—79-ben a közvetlen katonai kiadások körülbelül az ipari beruházások összegével voltak azonosak és éppen kétszer akkora összegre rúgtak, mint a mezőgazda- sági befektetésekre fordított pénz. Azaz a kiigazítások megvalósítását elhatározták ugyan, a gyakorlatban viszont ennek ma még nyoma sincs. Hua Kuo-feng nyugat-európai körútja idején, a Süddeutsche Zeitung című müncheni lapban Hans Hei- ger érdekes elemzésben vizs- gálgatta: milyen holnap elé tekint Kína. „Aki jelenleg Kínába utazik, többféle ellentmondással és bizonytalan- sági tényezővel találkozik ott. A diagnózis nehézsége három problémakörrel magyarázható: a párt tekintély- és identitásválsága; túlságosan vékony a technológiai és adminisztratív képességű réteg, amelyben újítási kedvet lehetne ébreszteni; az ipari apparátus és a közlekedési hálózat elmaradottsága... A képzés tíz évi kiesése fokozza azt a Kínában már azelőtt is megvolt problémát, hogy hiányzik a széles középréteg ... Kínának minden másnál inkább időre és,, belső stabilitásra van szüksége ... Az ország semmilyen viharos, felfelé ívelő fejlődésre nem számíthat” — írta a nyugatnémet lap. Megalapozatlan optimizmus A legoptimistább pekingo- lógusok az esztendő fordulóján, de különösen január végén ezzel a józan, realista megállapítással szemben azt próbálták magyarázgatni, hogy az amerikaiak által most biztosított legnagyobb kereskedelmi kedvezmény majd megoldja „a négy modernizálás” beruházás igényét. Ha arra gondolunk, hogy amerikai közgazdasági szakértők szerint a már módosított elképzelések tőkeigénye is 60 milliárd dollár körül van, kétkedve kell fogadni a Kína-szakértők derűlátását. Erre utal, hogy 1978- ban az amerikai—kínai kereskedelem 1,2 milliárd, 1979- ben kétmilliárd dollár volt és a legmagasabb összegű becslés 1985-re mindössze ötmilliárd dollár. A Peking- nél sokkal jelentéktelenebb, egyébként is háttérbe szorított Tajvan 1979-ben viszont 8 milliárd dolláros forgalmat bonyolított Washingtonnal. Aligha téved az, aki az 1980- as esztendő kínai gazdasági problémái kijzött a leglényegesebbhez sorolja a munkanélküliséget. Tavaly egy hivatalos adat 20 millió főről beszélt; 1979-ben legalább 10 millió, az előző esztendőkben vidékre telepített fiatal tért vissza a nagyvárosokba. Többségük a munkanélküliek seregét növelte, s a társadalmi-gazdasági problémák sűrűsödéséhez még csak ezután járul hozzá igazán Kínában. (G.) Helikopter a Vencel tér felett Sok nézője akadt hétfőn délután Prága szívében, a Vencel téren annak a különleges látványosságnak, amellyel egy helikopter szolgált. A „mutatvány” azonban nem a nézőközönségnek szólt, hanem nagyon is gyakorlati, gazdasági-műszaki céllal történt: a Slovair Szlovák Légiközlekedési Vállalat csavarszárnyú járművének fontos rakományt kellett eljuttatnia a Jalta nagyszálló tetejére. A szállítmány a hotel felvonóberendezésének négy, egyenként körülbelül 800 kilogramm súlyú darabja volt, s ezek csak úgy kerülhettek volna a helikopter segítsége nélkül az épület felső szintjén lévő gépházba, ha nagy költséggel és bonyodalmakkal külön emelőszerkezetet építenek hozzá, vagy darut állítanak fel. Ehelyett választották a légi úton való „anyagmozgatást”, s az elképzelés tökéletesen bevált. A gép pilótája a szerelővállalat dolgozóinak közreműködésével rövid idő alatt centimétemyi pontossággal lerakta a szálloda tetején a gépházhoz szükséges hatalmas szerkezeteket. Egy órával később ugyanez a helikopter még egy fontos műveletet hajtott végre a csehszlovák fővárosban: a néhány hete felavatott új prágai táviközlési palota 90 méter magas tornyán elhelyezett egy új, bonyolult antennát. Ennek többek között az a rendeltetése, hogy segítsen jól lebonyolítani a moszkvai olimpiai játékok erősen megnövekvő nemzetközi telefonforgalmát.
