Kelet-Magyarország, 1980. február (40. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-02 / 27. szám

1980. február 2.

KELET-MAGYARORSZÁG

3

Á legjobb érv

H

lyan szakasz kezdődik, amikor nagyobb felelősségre, lelkesedésre lesz szükség — fejezte be felszólalását Filep Gábor villanyszerelő. Nagy tapsot kapott a SZÁÉV pártértekezletén résztvevő 118 küldöttől és méltán, hiszen jó szemről tanúskodott a mondanivalója, amikor például a hatékonyságot összekapcsolta a vállalati tájékoztatással, vagy amikor a párttagok példamutatásáról, a szigorúbb önkontrollról szólt.

A villanyszerelő részese sok fontos építkezésnek, így saját tapasztalatai alapján tette szóvá — önmagának is mondta — a még ki nem aknázott vállalati tartalékokat, amelyek a nagy értékű gépek és eszközök kihasználásában, a takarékosságban rejlenek. *

A résztvevő — aki eleddig szinte csak kívülről szemlélte az építőipar munkáját — most megsejtett valamit abból a légkörből, ami a kommunista építők tanácskozásait mostanában jellemezheti. Örömmel hallgatta a véleményeket, a javaslatokat, amelyek nem regisztrálnak, hanem előre visznek. Egy másik felszólaló a Tünde utcai betongyár téliesítését sürgette, mert — mint mondta — ennek az üzemnek a munkája meghatározó. A tanácskozás az ilyen véleményektől lett hatékonyabb és rangosabb. Az olyantól például, amely sürgette, hogy a telep ügyeit érintő kéxdé- sekbe a jövőben vonják be az ott dolgozókat. És attól, amikor Varga György elmondta: a telepen öt év alatt hat- vanhárman vizsgáztak az általános iskola 7—8. osztályának anyagából, hogy a betonkeverő munkások a munkaidő lejárta és az autóbusz indulása közötti időben irodalmi műsorokat hallgatnak, művészeti kiállításokat néznek meg, részesei a politikai, tudományos ismeretterjesztésnek. Különösen érdekes ez ott, ahol gazdasági követelményekről vitáznak, de jól tudják, hogy a munkás jobb munkájához az ilyesmi ma már szinte nélkülözhetetlen.

„A vezetőknél a tényleges irányító munkát, a munkásoknál a valós produktumot, a konkrét munkát fizessék meg, a lógásokat, a munkaidő-kiesést pedig jobb munka- szervezéssel szűrjék ki” — fejezte be felszólalását Varga György. Bártfai Attila szavait is szó szerint feljegyeztem: „A szépítés és a névleges munkavégzés nem lehet a munkaverseny alapja. A szocialista verseny igazi rangját és tekintélyét kell megszerezni.” Ugyanő mondta, hogy nem lehet leegyszerűsítve vizsgálni, kevés-e az ember, vagy sok. Hiszen van, amikor a sok ember is kevés, és van, amikor a kevés is sok — itt van nagy szerepe a szervezésnek. Azután külön nagy téma a folytatás is, a munkás szerepe a közéletben. Üdvözölte a minél nagyobb lehetőséget, de figyelmeztette a vállalati vezetést: ne annyi feladatot adjanak egy embernek, hogy a súlya alatt összeroppanjon, továbbá, nagy baj* ha csak a statisztika miatt tartanak fizikai munkást társadalmi funkcióban.

Sok szó esett a SZÁÉV kommunistáinak összejövetelén a fegyelemről. így érveltek: a fegyelem fokozását nem, lehet megkövetelni csupán egy-egy helyen, vagy egy-egy embertől, ha ugyanakkor másutt lazaságot tapasztalni. Másrészt: feltételek nélkül nem követelhetünk jó végrehajtást sem, a feltételeket megteremteni pedig a vezetés kötelessége. Fontosnak tartották a munka becsületének növelését. Azt is, hogy a párttagok ne csak a fórumokon, ne csak egymást agitálják a helyesről, hanem a mellettük dolgozót is, mégpedig a legjobb érvvel, a példamutatással.

Vasbetonszerelő és főmérnök, kubikos és számviteli szakember szólt a gazda, a tulajdonos felelősségével. Antal József lakatos a fiatalok szakmai versenyeit hiányolta. Az oktatási és közművelődési felelős szép hasonlattal kezdte a hozzászólását, „Az emberi tudat hasonlít az építkezéshez, bár a mi munkánk lassabban hoz eredményt, mint a házgyári szerelőké”. Érdekes, okos latolgatás: a munka hátországa a művelődés, a képzés, a fiatalokkal való nagyobb törődés — amelyek nélkül egyre kevésbé képzelhető el az építőipar jelene, különösképp a holnapja. Igaza van Kézi Bélánénak: a szakmai igényességre nem ötven, de tizen- négyéves korban kell nevelni, s ma már mindinkább kevés egy életre szóló szakmát szerezni, hiszen a tudomány, a gyakorlat, a munka bonyolultságával szakmák halnak el és születnek újak helyettük.

Vámos László építésvezető komplexbrigádok összevonását javasolta, amely a munkaerő hatékonyabb foglalkoztatását eredményezné. így fogalmazott a mindenfajta kételkedőknek: „A vállalat jól élhet az új szabályzókkal, ha a minőségi bérezéssel a végterméket dotálják — ezt segíti a komplex munkavégzés, amely az egyenletesebb tempó alapja is.”

Az egész vita az egyetértést tükrözte a párt irányelveivel. Szabados Gábor művezető is ezt fogalmazta meg, s hozzátette, a jövőben ezért nekik is többet kell tenni. Nem mindegy, hogy akár dolgozik valaki, akár nem, ugyanannyi a bére. Kérte: ne kelljen három órát ácsorogni a dolgozóknak az üzemorvosi rendelő előtt, vagy hogy a jövőben alaposabban ellenőrizzék a táppénzeket, mert volt eset, amikor a- hét végén még makkegészséges ember jelentette ki, ha a jövő héten nem jön dolgozni, beteg lesz. És „beteg” is lett, holott mindnyájan tudták, hogy fusizott. „Ha ezeket elnézzük, nem lesz jobb a helyzet a jövőben.”

□ küldöttek hangsúlyozták: az idén kétszeres erőfeszítéssel lehet a tavalyi eredményt elérni, s’ez az irányítás, a végrehajtás fejlesztése nélkül nem megy. Abban is megállapodtak: sok múlik a kommunistákon, a pártonkí- vülieken. Azon, hogy mennyire lesznek képesek megszüntetni a sok felesleges tevékenységet, felszámolni az elpazarolt időt, mennyire teszik magukat alkalmassá a szigorúbb gazdasági környezet új követelményeinek teljesítésére. Feljegyeztem még Márkus Gyula szavait: „Fiataljainkat elsősorban a jó példa erejével lehet nevelni. Csak a rang tekintélyére alapozni ma már kevés. És ez még nem mindenkinek így él a fejében. Viszont a fiataloktól is többet lehet és kell elvárni.”

Ezeket jegyeztem fel azok közül a vélemények közül, amelyek tetszettek. Röviden arról, ami nem. Hallottam egy-két leírt, sablonokból összerakott, brosúraízű felszólalást, amire ma már nincs semmi szükség. Különösen ott nincs, ahol ilyen szépen, ilyen egyenesen képes fogalmazni a többség.

Kopka János

Fejlesztések Szabolcsban

Patyolat

három ütemben

A Nyírségi Patyolat Vállalat a múlt évben már 17 millió 147 ezer forint termelési értéket produkált, alig százhatvan vállalati dolgozóval.

Különösen jelentős kapacitásnövelést eredményez a központi üzem 1974-ben kezdődött, közel 43 millió forintba kerülő, három ütemű korszerűsítése. Az utolsó ütem ez év végére fejeződik be, mikorra elkészül az új kazánház (gáztüzelésű), tmk- műlhely és anyagraktár is.

Szalon Nyírbátorban

Nyíregyházán, a központi üzemen kívül van még vegytisztító, piperemosó és piperevasaló szalon. Kisvárdán és Vásárosnaményban ugyancsak vegytisztító és mosószalon áll a lakosság rendelkezésére; Fehérgyarmaton kis tisztító üzem működik. Terv szerint el kell idén készülnie Nyírbátorban is a mosó- és vegytisztító szalonnak. .

Különösen az V. ötéves tervidőszakban bővült dinamikusan a vállalat felvevő- hálózata. Négy felvevőüzlet kezdte meg tevékenységét Nyíregyházán, de ilyenek nyíltak Kisvárdán, Záhonyban, Tiszavasváriban is. Ezek mellett — a szolgáltatási idő rövidítése érdekében —, a megye húsz nagyközségében, úgynevezett mozgófelvételt vezetett be a vállalat. Jól bevált ez a szatmári részen, ahol a tanácsok komoly segítséget adtak. Emellett áfész-kooperációban további nyolc felvevőhelyet is sikerült kialakítani. A megye- székhelyen forgalmas a jósavárosi, az északi la’kónegyedi és a Vécsey utcai felvevőüzletek.

12 ezer garnitúra ágynemű

Különösen a bérágynemű- kölcsönzés, piperemosás és az otthon mosott ruha vasalása terén elégít ki növekvő igényt a Patyolat. Főleg az első esetben jellemző az igény növekedése: míg 1974-ben az ágyneműkölcsönzés 500 garnitúrával kezdődött, jelenleg 12 ezer garnitúra sem elégíti ki igényt. Idén újabb 1500—2000 ilyen garnitúrával bővíti készletét a vállalat.

Bevált a szolgáltatás bővítési programjában, a bőrruházati festés, tisztítás. Nem kevésbé sikeres a múlt év végén bevezetett — háztól házig szállítással is lehetséges — szőnyegtisztítás, -sze- gés, -rojtozás. Ez utóbbi a Fővárosi Patyolattal kooperációban történik, 10—12 napos határidővel, míg korábban egy hónapot is igénybevett az ilyen szolgáltatás.

„Hozom-viszem"

Az idei termelési terv értékét a múlt évihez képest 27,1 százalékkal növeli a vállalat, ugyanannyi létszám tartásával. Az eredményesség érdekében tovább bővíti a „Hozom-viszem” mozgófelvételt különösen a megye peremrészein: a szatmár—beregi tájegységen. S legalább tíz újabb nagyközséget kapcsol be a felvevőhálózatba.

A. B.

A Magyar Posztó nagykállói egységében új, farkasoló gépsort helyeztek üzembe. Az automatizált gép kártolás előtt fellazítja és összekeveri a festett gyapjút. (Mikita Viktor felvétele)

Mi a véleménye?

Balogh Dezső Rigán László B. Oláh János

Az állattenyésztésről

„Nagy gondot kell fordítani az állattenyésztés színvonalának emelésére, a hústermelés növellésére, a takarmány takarékos felhasználására. (A XII. kongresz- szus irányelveiből.)

BALOGH DEZSŐ, a mán- doki Űj Élet Termelőszövetkezet főkönyvelője:

— Az állattenyésztés szövetkezetünkben az ágazatok között a harmadik helyet foglalja el, megelőzi a növénytermesztés és a tsz mel- légtevékenysége. Foglalkozunk szarvasmarhával, sertéssel, juhokkal, de értékesítünk csirkét és gyöngytyúkot is. Közülük talán a juh és a gyöngytyúk tartása a leggazdaságosabb, az ágazat félmilliós nyereségének jelentős részét ezek hozták. Sajnos, a tejtermelés csökkent az előző évhez képest, annak ellenére, hogy csaknem 1 millió forintot

"iorditottunkvp a*--.elöregedett állomány cseréjére. Az állami dotáció 40 százalékát, 70 ezer forintot éppen most kell visszafizetnünk.

RIGÁN LÁSZLÓ, a szövetkezet szarvasmarha-tenyésztési brigád vezető je:

— A tejtermelés csökkenését én elsősorban abban látom, hogy nem sikerült a megfelelő mennyiségű és mi-, nőségű szálas takarmányt biztosítanunk, s félő, ezzel az idén is gondjaink lesznek. A telepen 13 'ember dolgozik, közülük sem mindenki egyformán húz. Fizetésnapokon előfordul, hogy egyesek elfelejtenek bejönni a munkahelyre, ígv persze a becsületes embereknek sokkal többet kell ilyenkor dolgozni.

— A múlt évben 2,7 millió forint értékű marhát értékesítettünk. Ez nem rossz, de fokozni lehetne, jelentősebb befektetés nélkül. Közismert tény, hogy a fiatal állatok növekedési erejét úgy lehet igazán kihasználni, ha megfelelő mennyiségű takarmányt kap, ezzel a lehetőséggel mi még nem nagyon éltünk. Visszatérve a tejtermelésre, az a véleményem: érdemes volna komolyabban venni azt. Hiba nem élni az állami támogatással, hiszen az bizonyos növekedés esetén, literenként 3 forinttal többet jelent a szövetkezetnek.

B. OLÁH JÁNOS állattenyésztő :

— Ahogy mondani szokták, a mezőgazdaság nem sátor alatt dolgozik. Mi is pórul jártunk tavaly, a Tisza a pillangós növényeink nagy részét elvitte, s a szénát sem takarítottuk be időben. Ráadásul az a tavaszi .szárazság miatt gyengén.’is fejlődött, s mikor lekaszáltuk, jött az eső, napokig áztatta a rendeket.

— Más. Eddig a teheneink a falutól jó négy kilométerre levő legelőre jártak ki naponta. A hosszú út, a rövid legelési idő persze, hogy csökkentette a tej- mennyiséget. Ez viszont az idén már változni fog, itt, közvetlenül a telep mellett kialakítottunk egy 30 hektáros legelőt, ami nagy könnyebbséget jelent. Meg persze tejet, naponta legalább egy litert pluszban.

Balogh Géza

A tízórai után éppen megcsípett a munkahelyi cecelégy, amikor belépett a szobába Eszthy Lajos, osztályunk függetlenített pénzgyűjtője. Erre rögtön kiment az álom a szememből, és rosszat sejtve az asztali naptáramra néztem. Aztán védekezőén kijelentettem:

— Mit akarsz már megint Lajos?! Ma nincs anyák napja, nőnap, gyermeknap, karácsony, húsvét, mert ma Izidor napja van* És Izidor nevű egy se dolgozik az osztályunkon, csak Ákos, Barbara, Csaba, Elza, Gábor, Krisztina, Mátyás, Ödön, Paula, Réka, Róza, Szilvia, Taksony, Vilma, Vince, Zsigmond, Zsófia, meg te és én. Ezeken a névnapokon pedig becsülettel leszurkoltam a százast! És tudtommal senkinek sem halt meg senkije, senki sem ment nyugdíjba vagy szülni, és senki sem törte ki a lábát. De öröklakásról, építési kölcsönről vagy vakbélműtétről sem tudok. Csak azt ne mondd, hogy felvettünk egy új kollégát, aki éppen Izidor!?

Mondókéin végén Lajos fizimiskáján erőt vett a szokásos fölényesség. Mire én fölhördültem:

— Jézusom, kinek van születésnapja ma?! Az asszonynak azt mondtam, hogy kijövök ezen a héten száz forint zsebpénzből.

Csakhogy függetlenített pénzgyűjtőnk most is kegyetlen volt, és munkahelyi beosztásának megfelelő szigorral közölte:

— Mindenki annyit ad, amennyit akar!

Elkezdett forogni velem a szoba, mivel a múlt hónapban. csupán nyolcszázat adtam ki munkahelyi szokásból az ötszáz forint havi zsebpénzemből. Pont három névnap jött össze, s cigi helyett egész hónapban az ujjamat szívtam. Ezért egy mélytengeri búvár hangján kérdeztem:

— Ki megy férjhez? A Paula, vagy a.Vilma?!

Lajos elém tette a nevek- ael, összegekkel és aláírásokkal telefirkált ívet, majd a golyóstollat, s csak azután mondta:

— Géza bácsi leesett a létráról!

Mondanom sem kell, hogy

ijedten a pénztárcámhoz kaptam:

— Ki az a Géza bácsi?!!!

A kegyetlen Lajos rögtön

ráfelelt:

— A vállalat nyugdíjas kifutófiiúja. Biztosan láttad már! És ez a Géza bácsi nagyon kis pénzből él, hát még most, hogy részegen leesett a létráról. A főnök háromszázat adott.

Én meg nem kaptam levegőt. A klinikai halál küszöbén nyögdécseltem:

— Háromszázat! ‘ Akkor egész hónapban le kell mondanom a napi egy fröccsről! Én inkább öngyilkos leszek.

— Nem baj, majd neked is gyűjtünk.

— És mennyit adott a Vince? Hiszen ő heti száz lottó- szelvénnyel játszik.

— ö kétszázat.

— De kapott prémiumot!

— Ne légy ilyen anyagias, én is százötvenet, adtam!

Kicsordult egy csepp könny a szememből, de őszintén szólva nem a Géza bácsi miatt, hanem a volt-nincs dugipénzemért. Lajos ezt zsebre vágta, aztán elővett egy újahb gyűjíőívét. Közben a fülembe súgta:

— Bizalmas forrásból megtudtuk, hogy a Gábort pénteken kinevezik. Beláthatod, hogy muszáj rendeznünk tiszteletére egy kis munkahelyi bulit!

Nem láttam be, mert valami megpattant a fejemben. Lajos ennek ellenére folytatta:

— A főnök jó példát mutatott, és kétszázat adott! Ödön százötvenet, a lányok pedig...

Sajnos nem hallottam tovább, mivel megütött a guta. Kezemben a legeslegutolsó ötvenesemmel. Lajos ezt precízen elkönyvelte, aláírta helyettem, majd újabb munkafeladatától felvillanyozva felfektetett egy harmadik gyűjtőívet.

Ezen végre nekem is összeadhattak a kollégák, bár amilyen pechem van nekem, még az is lehet, hogy váratlan gutaütésem után kilépnek a vállalattól, és elmennek egy olyan munkahelyre, ahol nem gyűjt senki semmire.

Csak az nyugtat meg, hogy ilyen vállalat és kollektíva nincs.

Tormai László