Kelet-Magyarország, 1980. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-13 / 10. szám

o

Csendes délelőtt Ibrányban, az öregek napközi otthonában.

Az 1979-es tervet közel 130 százalékra teljesítették a BEAG kisvárdai egységében. Képünkön a szép eredményhez jelentősen hozzájáruló női dolgozók egy csoportja alkatrészszerelés közben.

Nők klubja Balkányban

Igyekszenek hasznos és kellemes időtöltést biztosítani a lányoknak-asszonyoknak Balkányban a művelődési házban. Az őszi és téli hónapokban „Nők klubja” működik a nagyközségben, s itt a heti foglalkozásokon kézimunkáznak, beszélgetnek az asszonyok. Nem marad ki azonban a programból az ismeretterjesztés sem: a kézimun- kázás mellett előadásokat is hallgatnak alkalomadtán a klub tagjai, sőt irodalmi estet is szerveztek már számukra. A klubtagok egyébként kivették részüket a kisdobosok számára szervezett néptánccsoport megalakításából is: huszonkét ruhát

varrtak a kislányoknak.

Antal Jenőné

Antal Jenőmé azonban a gyes ideje alaitt sem tétlenkedett

— Ekkor végeztem el a marxista—leninista esti középiskolát. Két évig tanultam. A férjem és a nagymama felváltva vigyáztak a gyerekekre.

Jól hasznosította a tanultakat. A vezérigazgatóság területén rendezett szocialista briigádvetélkedőn a 7. lett a csapatuk. Elnyerték a MÁV Kiváló Brigádja címet is.

Három nő, három életút a vasútnál. Egyik nyugdíj előtt áll, a másik karrierje elején, s a harmadik éppen csak visszaérkezett a gyesről. Más-más úton indultak, de a zöld jelzőt a vasútnál kapták.

A zenei berkekben jegyzik, ha egy tehetséges virtuóz zongorista feltűnik, hogy az Dávid Margit-tanítvány. A publikum a tanítvány produkciójára kíváncsi és nem a mester nevére, akinek neve soha nem szerepel öles betűikkel a hangversenyt hirdető plakátokon. Ez a „sorsa” — melyet örömmel vállal — immár 50 éve a kiváló zenepedagógusnak, zongorista tehetségek nevelőjének, Szántó Bertalanné, Dávid Margit zongoratanárnőnek.

Margit néni 72 éves, s több mint negyedszázada a zene ingázó nagykövete. Debreceniben’ lakik, minden reggel öt órakor kel, s este fél 10 órakor érkezik zenés körútjáról. Fél évszázada tanítja zongorázni az arra legérdemesebb hallgatóit.

— Hol tanít Margit néni?

— öt éve már Nyíregyházán, a zeneiskolában, de előtte kijártam Debrecenből Mátészalkára. Évekig ingáztam Kisváráéra, Hajdúböszörménybe, de ahol tehetséges tanítványaim voltak azokat egy-egy faluiban is felkerestem legalább hetenként egyszer. Így jártam Ho- dászra és máshová is.

— Hány tanítványa volt fél évszázad alatt?

— Rengeteg. Nem is számoltam. De azt felírtam magamnak, hogy -kik végeztek zeneakadémiát és kikből lettek tanárok. Ez is nagyon sok, felsorolni sem tudom. Legutóbb, nyolc végzett vagy tanul az akadémián. Közülük a legkiválóbb Nagy Péter. Öt Mátészalkán tanítottam, Péter tavaly megnyerte a rádió zongoraversenyt, ötéves kora óta tanítottam, s 19 évesen már V. éves műZongoristák

nevelője

vészképzős volt. Öt a kiváló tehetségek iskolájába vették fel. Ide került tőlem Hauser Andrea szálkái és Csoba Tünde nyírmeggy esi tanítványom is. Ha jól emlékszem, akkor az országból 20-at vettek fel az akadémiára, s közülük 3 szabolcsi volt. Én tanítottam Molnár Editet is, aki most Kadosa tanár úr tanítványa. Kiss Enikő a kiannagyképzőn van, és ide került Fazekas Éva is. Mindketten szalkaiak.

— Van-e értelme a sok fáradozásnak, áldozatnak?

— Ez számomra nem áldozat, öröm. Életem a zene, s az a légkör, amit itt Babka igazgató úr teremt a tanításhoz, igazán jólesik. Még a gondolataimat is lesik.

— Nyíregyházán hány tanítványa van?

— Huszonnyolc. Ebből b tagozatos1, vagyis akik zenei pályára irányíthatók 6, s zenetagozatos gimnazista 5. Számomra is öröm, ha levelet kapok egy-egy sikeres szereplésükről, hangversenyről. S a levelek jönnék, beszámolnak tanítványaim. És ez mindent kárpótol. Arra büszke vagyok, hogy nálam még nem volt lemorzsolódás.

— Elismerték-e már Margit néni munkáját?

— Legnagyobb elismerés, ha a tanítványaim közül az akadémiára kerülnek. Ott is jegyeznek bennünket. Tavaly a pedagógusnapon kaptam meg a Minisztertanácstól a Kiváló Munkáért kitüntetést.

— Gondolt-e már a nyugdíjazására?

— Igen. Most készülök, de ez nem jelenti azt, hogy nyugalomba is vonulok. Tanítok tovább. Éppen az imént írtam alá erről a szerződést. És tovább ingázóik, szeretnék sok-sok zongorista tehetséget nevelni a szabolcsi fiatalok közül.

Az oldalt írta:

Farkas Kálmán

Fényképek:

Mikita Viktor

T. J.-né

Sipos Mária

Szép, sudártermetű, gesz- tenyehajú lány Sípos Mária.

— Nem a gyermeki álom, hanem a jobb megélhetés reménye hozott a vasúthoz — említi. — Korábban, egy ktsz-nél adminisztrátoros- kodtam. Kevés volt a pénz, amit kaptam. Felvétel volt a vasútnál. Megpróbáltam. Kiértesítettek. Így kerültem ide. Megszerettem.

Egyenruhája váll-lapján három ezüst csillag: segédellenőri rangjelzés, ö többet akar. Először érettségizni. Jó úton jár, már másodéves a Kossuthban. Szakvizsgákat kell tennie, s utána a vágy: beiratkozni a vasúti tiszt- képzőibe.

Szolgált újév első és második napján. Természetesnek tartja,

— Fordába járok. Ha úgy esik a forduló, jönni kell. Ezt követeli a vasút rendje, fegyelme.

Kótajból érkezett kisvo- nattal. A déli 12,50-es gyorsot „viszi” a fővárosba Mária a vontat parancsnoka huszonévesen ! Vasutasnyelven: vonatvezető.

— A vonatvezetőnek szükség esetén mindenben intézkednie kell. Gondoskodni elsősegélynyújtásról, ha szükséges orvosról. Előfordulhat, hogy megállítja a vonatot, ha életveszély fenyeget. Ilyen esetben mozdonyrádión kell mentőt hívni — sorolja.

E beosztásban csak makk- egészséges ember szolgálhat, Idegterhelő munka. A nőpoNé és én

N

em a szójáték kedvéért, hanem egy ■nagyon tiszteletreméltó társadalmi tendencia csendes ünneplésére választottam ezt a címet, amely a női másodrendű- ség több évszázados asz- s zo n ynév -has ználatát, azt a bizonyos „né”-t állítja szembe a személyiséget őrző és hirdető, öntudatos „én” szóval. Felesleges jogtörténeti visszaemlékezésekkel tölteni itt az időt, és pazarolni a helyet, céltalan' a római házassági szertartásra utalni, ahol a menyasszony ezekkel a szavakkal fogadta férjéül a vőlegényt: „Ubi tu Caius, Ibi ego Caia” — „Ahol te Caius vagy, Caia leszek én ott”, elég az, ha tudjuk, hogy a magyar polgári világban csak a művészek, esetleg az orvosok tartották meg leánynevüket, a többi pedig volt X-né, Y-né. S így adódott néha az a bizarr helyzet, hogy egy kiváló asszony férjét nem egyszer úgy emlegették, hogy „a Z-né férje”.

Hát nem lett volna lo- gikusabb és tisztességesebb a becsületes leány- nevét emlegetni?

Pedig, ha még régebbi időkbe térünk vissza, ott a férfiközpontú társadalmi berendezkedettség ellenére is több becsületét találjuk a nőknek. A történelemiből ismert nevezetes magyar asszonyokat bizony így emlegetjük: Zrínyi Ilona (nem pedig Thököly Imréné), Széchy Mária (nem pedig Wesselényi Ferencnél. S akkoriban még középrendű családainknál is szokás volt a férj neve után tenni az asszony leánynevét.

És ez a szokás, ez a nagyon dicsérendő szokás mostanában — az anyakönyvek tanúsága szerint — Lassan-lassan kezd visszatérni a közhasználatba. No persze, nem megy ez könnyen. A mai fiatalasszonyok nagy része még csak így íratja be asszonynevét a nagy könyvbe: „Szabóné Kovács Mária”, ám már ez is valami. És egyre többen vannak, akik férjezett létükre is kitartanak puszta leánynevük mellett, vállalva az ostoba és elavult „megszőlást”, a terhességükkel kapcsolatos „félreértést”, felemelt fővel vállalva saját magukat, nem alávetettként, hanem egyenrangú társként, felestársként, feleségként

N

agy rokonszienwel nézem az önmagukat vállaló, a „né” helyett az „én”-t választó fiatalasszonyokat mert elhatározásuk nem csupán formális bástyadön- getés, hanem a teljes nő- emanicipáció alapkövei közül az egyik fontos darab lerakása is.

Életutak pályamódosítással

Női kaLapkölteményekiről szőtt álmokat harmincegy- néhány évvel ezelőtt egy munkáslány. Ezért szegődött el varrólánynak. Kitanulta a mesterséget, de az álma nem valósult meg. Közbeszólt az élet.

chenyi szákközépbe jár, kiváló kézilabdázó. A kicsi most nyolcadikos, gyors-gépíró iskolába készül

i— Valójában már 1972 előtt is egyedül gondoskodtam a gyerekeimről. Rákény- szerített a sorsom. Férjem kétszer volt elvonón. Harmadszor már nem vitték. Nem bírta az egészségi állapota.

Szanálták a Kossuth utcai lakást. Üj, kétszobásba költöztek a Kórház utcán. S bár az anya és lányai külön élnek, a szükség mégis egy lakásba, egy fedél alá kényszerítette őket az apával.

litekad határozat megjelenése után nőd fordát is szerveztek Nyíregyházán. Ö ebben van. Kizárólag nők a tagijai. Egy brigád, női parancsnokkal. Kizárólag nappalos vonatokon teljesítenek szolgálatot.

— Érettségi után a gumigyárban dolgoztam, betanított munkásként — magyarázza Antal Jenöné.

— A vasútnál dolgozott a mamám, a bátyáim. Szerettem volna magam is ide kerülni. Amint az első alkalom adódott, azonnal jelentkeztem.

Ennek már tíz éve. A gumigyárban három műszakban dolgozott Itt a vontatási főnökségen a villamos csarnokiban belsős művezető. Egy műszakba jár.

— Ez idő alatt kétszer voltam gyesen. Először 1972—74 között Csabával, aztán

1977—79 között Adriennel. Ez négy év. Helyettesről gondoskodtak. Rólam sem feledkeztek meg. Sem fizetésről, sem másról. A második gyesem idején már szocialista ibrigádiban dolgoztam. Bejártam a brigádba, részt vettem a vetélkedőkön, a társadalmi munkában. Besorolás szerint kaptam a fizetésem. Most 2500 forinttal jöttem vissza, 300 forintot emeltek.

OLDALA

Vendégünk Dávid Margit

— Ez a divatos szakma a háború után nem ment. így kerültem a tűk, a kalapok birodalmából a vasúthoz.

. Egy évig takarítottam a vonatokon, utána Pestre küldtek. Elvégeztem a 'Hámán Kató fűtőházban a belsős művezető tanfolyamot. Aztán 1952-ben lettem a MÁV nyíregyházi vontatási főnökségen belsős művezető — emlékezik Mária asszony, T. J-né.

Nézem ezüstösen csillogó hajszálait, arcának szomorú vonásait, az álmokat szőtt szomorú szemeket, s az jár az eszembe, miért is öregednek ko rábban a munkás- asszonyok? Harminc esztendeje szolgál egy helyen.

— Idegileg megviselt a sorsom. Sok a gondom, bajom. Nem, nem a munkahelyen. Itt tesztelnek, becsülnek — sorolja, s titkát bontja. Egyedül él, két lányával. Egyik 17 éves, Ildikó, a Szé-