Kelet-Magyarország, 1980. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-13 / 10. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. január 13. Ill VÁROSAINK 1 ÉVE Jól sáfárkodtak a lehetőségekkel Szervezettebb munkásszállítást sürgetnek Hová fut ötszáz busz ? Egy éve, hogy ünnepi ta­nácsüléseken adták át a vá­rosi rangot jelentő oklevelet hazánk nyolc nagyközségé­nek, köztük Fehérgyarmat­nak és Vásárosnaménynak. A várossá nyilvánított tele­pülések nem szőhettek me­rész álmokat, ám a korábbi­aktól nagyobb lehetőségek­kel már az első évben is jól sáfárkodtak. Fehérgyarmaton a várossá válás első évének legjelentő­sebb feladatai között a lakás­építés folytatása, a kereske­delmi hálózat korszerűsítése, a gyermekintézmény-hálózat bővítése szerepelt. Tavaly nyáron 28 lakást adtak át a Május 14. téren, földszintjén műszaki bolt, húsbolt és ke­nyérbolt nyílt, s augusztus­ban újabb 28 lakás alapozá­sához láttak hozzá a város főutcáján. Épültek lakások az OTP- beruházásban és magánerő­ből, hozzáláttak egy 50 gyer­meket befogadó óvoda alapo­zásához, s november 7 tisz­teletére egy ezer négyzetmé­ternél nagyobb alapterületű ABC-áruházat avattak a fia­tal város lakóinak nagy örö­mére. Az egyik legnagyobb eredménynek mégis a közel tízmillióért — jelentős tár­sadalmi munkával — felépí­tett autóbusz-pályaudvart tartják, amely a fiatal város vonzáskörzetéhez tartozó 49 község mintegy 60 ezer lakó­jának közlekedési gondjait enyhíti. Vásárosnamény tavaly szeptemberben új iskolával gazdagodott. Földbe kerültek a vízműhálózat, a szennyvíz­vezeték csatornái, üzembe helyezték az 1200 köbméter kapacitású szennyvíztisztító berendezést és az 1200 köb­méteres víztornyot. Az urbanizáció felgyorsu­lása új iparág meghonosítá­sát hozta: az ÉRDÉRT válla­lat volt ládagyártó telepét üveggyártásra rendezik be, s az üzem leendő dolgozói már Ajkán és Salgótarjánban ta­nulják új szakmájukat. Elkészült az 56 fokos ter­málvíz hasznosítására a strandfürdő tanulmányterve, kialakították a jubileumi park helyét, új kenyérgyár épült, több lett a járda és a szilárd burkolatú út. Egy év igazán nem nagy idő egy település életében, új városainkban azonban az ed­digieknél dinamikusabb fej­lődés vette kezdetét. A személyszállítás, a mun­kásszállítás egyre nagyobb feladat. A megyében a közü- letek több, mint ötszáz autó­buszt üzemeltetnek. A Volán a tömegközlekedést közel 250 autóbusszal bonyolítja le (eb­ből 35—40 vesz részt a me­gyeszékhely utasforgalmának, helyi közlekedésének lebonyo­lításában.) Sok és elavult E hatalmas járműpark gaz­daságos, az utazóközönség ér­dekében történő jobb kihasz­nálása évek óta foglalkoztat­ja az üzemeltetőket és a köz­lekedési szakembereket egy­aránt. A közelmúltban a Köz­lekedési Tudományos Egyesü­let és a Szervezési, Vezetési Tudományos Társaság mun­kacsoportja, mérnökök, köz­gazdászok, elméleti és gya­korlati szakemberek készí­tettek tanulmányt. Ebben az utazás jobb szervezése és a takarékosság volt a két fő szempont. Az elemzésből kitűnik, hogy a közületi autóbuszállomány indokolatlanul felduzzadt. Kü­lön gondot jelent, hogy e jár­műveket nem tudják kellően kihasználni, továbbá, hogy többsége régi autóbusz, ame- Ijrgjcne^javítása _is nehézkes. A vállalatok mégis ragaszkod­nak hozzájuk, s ennek fő oka, hogy a saját busszal történő munkásszállítást szociális jut­téntek ilyen kezdeményezé­sek.) Ezzel meg tudják szün­tetni a párhuzamosan közle­kedő járatok egy részét, s ezenkívül egy központi javí­tóbázison nagyüzemi módsze­rekkel tudnák elvégezni a karbantartást, a javítást. Ez az egyébként is gondokkal terhelt alkatrészellátásban is javulást eredményezhetne. Kezdeményezések történtek a tényleges szállítás, javítás és üzemeltetés kérdésein, kí­vül a munkarend összehan­golására, az egységes vagy ha­sonló tarifákra (most nagyon eltérő összeget fizetnek a sa­ját munkásszállító járművet igénybe vevők), és az egymás íözti elszámolások rendjére S.DOVWD ävttt» « Ai'Mf'-lekedsgezervezo szak- ?nj)^elg£ft§g$K>n jpjent% ta­karékossági lehetőséget lát­nak abban, hogy a közületek ne közlekedtessék saját autó­buszaikat ott, ahol a Volán vagy a MÁV menetrend sze­rinti járataival lényegében azonos idő alatt lehet eljutni a lakóhelyről a munkahelyre. Most sok ilyen van. „Sajót" helyi járat? A közületi autóbuszállomány kihasználtságát elemzők rá­jöttek arra is, hogy több vál­lalat Nyíregyházán saját he­lyi járatokat közlekedtet, az egyes városrészek között. Ez indokolatlan, a dolgozók he­lyi munkába járására pazar­Szórakozzék bosszan­kodva, avagy bosszankod­jék szórakozva. Akár ezt a címet is adhatnánk e néhány sornak, ami ez­után következik. Hakni- zók — még tavaly kelt — műsorajánlatát lapozgat­juk. Ezekkel árasztották el a művelődési házakat. S mivel félő, hogy a hak­ni túlél gazdasági nehéz­séget, elemi csapást, min­dent — nem árt felidézni: milyen szórakozást ígér­nek az élelmes szervezők és mennyit kérnek érte... Az egyik műsorajánlat a „Vidám téli esték” címet vi­seli. Feltehetően még a ta­valy téli estékre készült, de 80 telén sem árt vigyázni, mit vásárol közönségének a népművelő. Néhány művész neve szerepel a sor elején — mézesmadzagként, majd há­rom „népszerű” és „kedvelt” dalénekes következik, akik­nek a nevét soha senki nem hallotta. A kísérő „zongora- művész” — olvashatjuk, majd a másik lapon — egy más összeállítású műsorban — már egyetemi tanárrá lé­pett elő. Kétségek között hagyva bennünket, vajon fő­állásban egyetemi tanár és mellékállásban zongoramű­vész az illető, vagy fordítva? Lelkesítő az is, hogy a „Vidám téli esték” című mű­sor — 5500 forint a tisztelet­díja, plusz útiköltség —, nem ismer lehetetlent. „Ha zon­gora nincs, kérem jelezni szí­veskedjen, viszünk csemba- lettet.” És még egy poénnak szánt megjegyzés: „Eseten­ként, színházi elfoglaltságtól függően, Hacsek és Sajó ...” Megtudhatjuk a másik lap­ról azt is, hogy a haknimű­sor önzetlen szervezője író, humorista, 30 éve szolgálja a színpadot, verseket ír, hu­moreszkeket, sanzonokat, vi­dám anekdotákat mesél hí­res és kedvelt művészekről, akiket konferál. „Örökszép” melódiákat ajánl — parádés szereplőkkel 6 ezerért, egy oldallal arrébb ugyanő: 2 órás remek nóta- és népdalestet kínál zenekar­ral 6200-ért, zongorával ezerrel kevesebb. Talán a legmegrázóbb él­ménnyel az úgynevezett „Sportélmény találkozó” címszóval ellátott műsor ke­csegteti a madárnak nézett népművelőt és közönségét. „Vidám beszélgetés a múlt­ról, reális, de aggodalom nélküli a jövőről” — olvas­hatjuk. Már a mondat sem érthető, de ez a legkevesebb. A műsor szervezője itt a lab­darúgó rovat tudósítójává nevezi ki önmagát — hol, miként csinálja ezt, nem tudjuk, ö tart bevezetőt, majd a régi aranycsapat egyik tagját ígéri, aki „vi­dám élményeiről tart elő­adást.” Ám a nevetést sírás követ­heti, mert az aranycsapat tagjának élményei után: „Reális beszámoló az argen­tínai világbajnokság érdekes és fájdalmas eseményeiről, s a reményekről a jövőt illető­en!” Itt egy név következik, az egyik sportláp munkatár­sa mondja el mindezt, aki csodák-csodája, ott volt Buenos Airesben. Hogy mi újat és mást tud mondani, mint amit mindnyájan tu­dunk már rég a foci-világ­bajnokságról, ez rejtély ma­rad. Fontos viszont, hogy a találkozó után levetítik „a magyar—angol és a magyar —brazil meccsek izgalmas és gólokban gazdag jeleneteit”. És az ár: a három „szereplő” tiszteletdíja — filmekkel együtt — 2700 forint, plusz útiköltség. * Hát nem megéri? A hak­niból hasznot húzó szervező­nek igen, a tartalmas szóra­kozásra vágyó közönségnek, nem. Mert nem szeret bosz- szankodva szórakozni... P. G. tatásként kezelik, amely je­lentős mértékben segíti elő a munkaerő megtartását. Párhuzamos járatok Az MTESZ szakemberei a vállalati együttműködésben látják a munkásszállítás gaz­daságosságának fő lehetősé­gét. Azt javasolják, hogy va­lamilyen formában helyezzék központi irányítás alá a közü­leti autóbuszokat. (A záhonyi térségben korábban már tör­lés saját autóbuszt üzemeltet­ni. A Volán és az üzemek együttműködése érdekében a Volán Tröszt irányelveket adott ki. Az egyik cél az, hogy a közlekedési vállalat törzsihálózata, a főutakon jól szervezett, színvonalas legyen. Azt javasolják, hogy az együttműködés révén a törzs- hálózatra történő utasszállí­tást oldják meg közösen az autóbuszokkal rendelkező kö- zületekkel. M. S. Fényűzés állami pénzen A nagyvonalú igazgató és művezető Nem követtem el semmi­lyen bűncselekményt! — így védekezett valamennyi meg­hallgatása alkalmával a bün­tetőeljárás során Keller Bá­lint, aki a Könnyűbeton- és Szigetelőanyagipari Vállalat nyírteleki üzemének a mű­szaki vezetője volt. A kezdetben meggyőzően hangzó védekezést követően széles körű nyomozás indult, melynek során több bűncse­lekmény elkövetésére derült fény. A KÖSZIG vállalat nyírteleki üzeme 1978 első felében kezdte meg egy új­fajta építkezési anyag, a per- lit gyártását, amelynek egyik fontos alapanyaga volt a ce­ment. A gyártás megszerve­zésével és irányításával Kel­ler Bálintot bízták meg, aki a gyártási folyamatra, vala­mint a bizonylatolás rendjé­re vonatkpzó előírásokat megfelelően ismerte. Munkaköri feladata lett volna a bizonylatok szabály- szerű elkészítése, és a raktár­ból kiadott anyagok tényle­ges felhasználásának ellenőr­zése. E munkaköri kötelezett­ségének azonban nem tett eleget, szándékos mulasztásai miatt jelentős mennyiségű cementtel nem tudott elszá­molni. Az egyébként nagyvonalú műszaki vezető akkor sem jött zavarba, amikor közel 100 mázsa cement hiányát kérték tőle számon. Nem esett kétségbe, gyorsan készí­tett egy hamis bizonylatot, s így akarta elszámolhatóvá tenni a tényleges hiányát, ez azonban nem sikerült. Nagyvonalúsága egyébként más vonatkozásban is határ­talan volt. Barátai lakásának építéséhez úgy nyújtott se­gítséget, hogy gátlástalanul tulajdonította el a vállalat tulajdonát képező építkezési anyagokat, amelyeket Debre­cenbe és Sajőszentpéterre szállíttatott, természetesen vállalati gépkocsival. Ugyancsak e vállalatnál dolgozott igazgatói beosztás­ban Dobró Zoltán is, akinek az évi reprezentációs keretét 2400 forintban határozták meg. Ez azonban kevésnek bizonyult a nagy vendégfor­galmat lebonyolító igazgató­nak. A barátai és a felettesei látogatása alkalmával a szál­lodai, valamint az étel és ital költségeit a 2400 forint­tanulságos esete ból nem tudta fedezni, ugyanakkor a vendéglátás költségeit a saját zsebéből sem akarta fizetni. így vá­lasztotta Fényes János beosz­tottjával azt a megoldást, hogy a központi gyárnak a vendéglátás magas kiadásait más vállalati költség címén számoltatta el. A csalássoro­zatra végül is rájöttek és vé­get ért az állami költségen való fényűzés. Keller Bálint és társai kö­zel 30 ezer forint kárt okoz­tak a vállalatnak. A Nyíregyházi Járásbíró­ság dr. Kozmáné dr. Váradi Katalin tanácsa hűtlen keze­lés és sikkasztás miatt Kel­ler Bálintot 10 hónapi fog­házra és 5 ezer forint pénz- büntetésre ítélte, valamint kötelezte a vállalatnak oko­zott kár megtérítésére. Dob­ró Zoltánt csalás bűntette miatt 8 hónapi, Fényes Já­nost pedig 6 hónapi szabad­ságvesztésre ítélte, velük szemben azonban a szabad­ságvesztés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztet­te. Az ítélet nem jogerős. Dr. Király Gyula ügyész KÓKA HELYETT KÁRPÁTI Új nevet akarok! A születés pillanatától a ha­lálig elkísér mindenkit a szü­leitől örökölt családi és a szin­tén már tőlük függetlenül ka­pott keresztnév. Egy ember sa­játos azonosító jele, olyannyira, hogy a név azonossá válik a viselőjével. Az évszázadok óta meghonosodott névviselés is átalakulóban van: ma már nem szükséges leélni a nem tetsző névvel egy egész életet. FEHÉRNEMŰ VAGY TELEPÜLÉS? 1955-ben hozott a Miniszter­tanács egy rendeletét, mely­nek értelmében a belügymi­niszter engedélyezheti a csa­ládi és az, utónév megváltoz­tatását. Az 1974-ben életbe lépett csalódj ogi törvény óta mind több állampolgár él is ezzel a lehetőséggel. Az or­szágban évente átlagosan 3 ezer’kérelmet nyújtanak be a tanácsokhoz, és Szabolcs- Szatmár megyében is növe­kednek az ilyen irányú igé­nyek. Nyíregyházán például tavaly közel ötvenen töltötték ki a nyomtatványt és rótták le a százforintos illetékbélye­get. — Leggyakrabban a rossz hangzású, kellemetlen érze­tet keltő, vagy éppen nehezen kiejthető neveket akarják új­ra cserélni — fogalmaz Bán Györgyné anyakönyvvezető a Nyíregyházi Városi Tanácson. — Nemrég egy férfi akart megszabadulni a vezetéknevé­től, Bugyinak hívták, s nyil­ván nem az azonos elnevezé­sű, településre gondolt senki, amikor az illető bemutatko­zott ... ELVÁLT FÉRFI — ÜJ NÉVVEL Üj nevet kért az a férfi is, aki a Billi nevet örökölte a szüleitől. A Hadabás, Hado- bás elírását gyakran eltévesz­tették a hivatalokban és kel­lemetlen félreértésekre adott alkalmat. A megunt családi név helyett rendszerint a szé­pen hangzó földrajzi neveket kedvelik. Gyakori a Mogyo­rósi, Meggyesi, Mezősi, Kár­páti. Az utóbbi években a válá­sok növekedő száma is befo­lyásolja a névviselést. Az asz- szonyok közül, aki nem tart­ja meg a férje nevét, két hó­napig bejelentheti szándékát az anyakönyvvezető előtt. A tapasztalat szerint erről meg­feledkeznek, s később kérvé­nyezni kell a névhasználatot. De elvált férfi is akadt már, aki meg akarta változtatni a vezetéknevét, miután volt fe­lesége ragaszkodott az asz- szonynév használatához ... EGY CSALÁDBAN HÁROMFÉLE Három nevet ajánl az anya­könyvvezető az ügyfeleknek. Nem választhatók a tömeg­nevek, a Kiss, Tóth, Nagy, Ko­vács, védelem alatt állnak a történelmi nevek, s ugyancsak nem viselheti senki az égi­testek nevét. Egészen más a helyzet a ke­resztneveknél. Míg Ladó Já­nos utónévkönyve meg nem jelent, rendre-másra adták volna Nyíregyházán az akkor még nem anyakönyvezhető Annamária nevet. Miután le­het, szinte egyetlen kislányt sem hívnak így... A lányok­nál a megszokott becézett, névalak törvényesítését akar­ják többen, például az Anná­ból Anikó lesz. Egy másik al­kalommal az Elemér akart új utónevet. Az örökbe fogadá­soknál is gyakori az új név felvétele. De akadt már a megyeszékhelyen olyan csa­lád, ahol egyszerre változtatta meg az egyik szülő és a két gyermek a nevét, s mindany- nyian mást választottak ... Az anyakönyvvezetők előtt többnyire a fiatalok és a kö­zépkorúak jelentik be szán­dékukat. Az öregek maradnak a megszokottnál. T. K. NEVETŐ ÉS SlRÓ HAKNI „Ha zongora nincs, viszünk csembalóitól“

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents