Kelet-Magyarország, 1980. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-06 / 4. szám
1980. január 6. o A juhásznak jó! megy dolga...? Válaszok: ki marad ma a faluban Nyírvasváriban kerestük a választ, ki marad ma a faluban, ki tekinti élethivatásának a mezőgazdasági pályát? Huszti Gizella, a helyi általános iskola nyolcadikosainak osztályfőnöke teleírt lapot mutat. Néhány napja készített egy felmérést a végzős osztályban, ki hol akarja folytatni tanulmányait. A válaszok láttán az idegen meglepődik, ő azonban a helyi viszonyok ismeretében cseppet sem. — A harmincegy nyolcadik osztályos közül egyetlen gyerek akar mezőgazdaságban elhelyezkedni, a többiek messze elkerülik ezt a területet — mondja —. A többség, csaknem hatvan százalék különböző típusú szakiskolákba készül, a többiek gimnáziumba* szakközépiskolákba szerétnének mennf. — Vannak divatos szakmák? — Mindig. Jelenleg a fodrászok és a pincérek vezetnek, de nagyon sokan vannak, akik autószerelők akarnak lenni. Határozott célról azonban elvétve beszélhetünk, hiszen a gyerekek egy része jelentkezési lapján a pincér szakma mellé legtöbbször az autószerelő, vagy a festő pályát írja be. Kialakult elképzelésük még nemigen van, mezőgazdasági pályát azonban egy gyerek kivételével véletlenül sem jelölték meg a válaszukban. Ennek azonban nagyon is szomorú oka van: a vasvári termelőszövetkezet évek óta a nyírbátori járás leggyengébb szövetkezetei közé tartozik. Nemrég változott ugyan a helyzet: új vezetőség került a szövetkezet élére és sok minden javult. Az eltelt idő azonban még kevés ahhoz, hogy gyökeresen megváltozzon a szülők mezőgazdaságról alkotott véleménye. Petis Mihály, a termelő- szövetkezet új elnöke — maga is fiatal, hiszen alig van túl a harmincon, márciusban került a közös gazdaság élére. Nem a korábban elkövetett hibákról, általánosabb érvényű gondokról beszél. — Ha továbbra is így megy, kevesen maradnak a mezőgazdaságban. Az iparba történő vándorlás ma is rendületlenül folytatódik, s amit korábban el sem tudtunk képzelni, a mezőgazdaság lassan munkaerőgondokkal küzd. Persze nem mindegyik ágazat, nem mindegyik gazdaság. Ahol megbecsülik, s megfizetik a szakembereket, oda szívesen mennek a fiatalok is. Az ipari vállalatok ma már a legfurfangosabb módszerekkel hívják a pálya- választás előtt álló ifjúságot, a mezőgazdasági üzemek azonban elvétve küldenek egy-egy tájékoztatót az általános iskolák végzős osztályainak. — A szakember-utánpótlással Önök hogy állnak? — Korábban gondjaink voltak, ma ez jelentősen csökkent. Ma már válogathatunk a jelentkezők, különösen a gépészek között. Feljegyzett neveink vannak, de őket is csak úgy tudjuk felvenni, ha megüresedik egy hely. Nyereséggel zárjuk az évet, s ez nagy vonzerő. Még Nyírbátorból is járnak hozzánk dolgozni, pedig ott válogathatnának a munkalehetőségek között. Sikerült visz- szaszereznünk a falu szövetkezetbe vetett bizalmát, s ez roppant nagy előny. Farkas Mihály lassan már egy évtizede, hogy a termelőszövetkezetben dolgozik mezőgazdasági gépszerelőként. Átélte a szövetkezet válságos éveit is, s most a gépcsoport egyik legmegbízhatóbb tagja. A tiszavas- vári szakmunkásképzőben végzett, s mihelyst megkapta a bizonyítványt, rögtön hazajött. Körülötte emberek jöttek-mentek. de ő maradt. Igaz, szaktudását, hozzáértését hamar észrevették, még húszesztendős sem volt, már a kombájnolást is rá merték bizni. Jól keresett, a szezonban 10 ezer forintot is, így maradt. — Soha nem gondolt rá, hogy kényelmesebb munkahelyet keressen? — Ha gondoltam is, soha nem komolyan. Az biztos, találhatnék a mainál sokkal kényelmesebb, kulturáltabb munkahelyet is, de nem biztos, hogy be tudnék illeszkedni az adott kollektívába, s azt csinálhatnám amit szeretek. Tavaly például igen sokan hagyták itt a műhelyt, s próbáltak máshol szerencsét. Az idén nagy részük visszajött, de volt olyan is, akinek már nem jutott hely. Ezért mentem volna el? A vasvári termelőszövetkezetben egészen biztos, hogy Petrohai Gábor a legfiatalabb szakmunkás. Néhány hónapja végzett a berettyóújfalui állattenyésztési szakmunkás- képző intézetben, s ma egy egész nyáj birkának a gazdája. — Apám, nagyapám, de még ükapám is juhász volt — mondja. — Így nem volt nehéz a választás, különösen, hogy az osztályfőnökömtől megtudtam, Berettyóújfaluban még szakmunkásbizonyítványt is lehet szerezni. Nyírbátorból járok ki mindennap; az elnök elvtárs utcabelim, ő szólt, nem len- ne-e kedvem hozzájuk jönni. Volt. — A nóta azt mondja; „A juhásznak jól megy dolga...” Tényleg olyan jó soruk van? — Ha valaki szereti a szakmáját, az tényleg örül, ha egy-egy ma született kisbá- rányt ölébe vehet, vagy ha szép, tiszta bundát nyír le a juhokról. Ráadásul a pénz sem rossz, nekem eléri a négyezer forintot. De ha azt mondom, hogy én július óta egyetlen egy vasárnap, ünnepnap sem pihentem, kint voltam a juhokkal, már nem annyira irigylésre méltó a helyzetünk. A legtöbb fiatalt éppen ez riasztja el az állat- tenyésztő szakmáktól. Szeretnek szórakozni, erre pedig ezen a pályán nagyon kevés az idő. A munkában kell megtalálni a szórakozásunkat. En mégsem féltem a mezőgazdaságtól. A fiataloknak előbb- utóbb megjön az eszük, s belátják, itt is lehet boldogulni. Nem is akárhogy. Balogh Géza Huszti Gizella... Petis Mihály... Farkas Mihály ___ Petrohai Gábor. TESSÉK KÉRDEZNI Áz érettségizett szakmunkásokról Válaszol: Gerő Lászlóné Tavaly szeptemberben kezdődött a mezőgazdasági szakmunkásképzés a Baktaló- rántházi Mező Imre Gimnázium és Szakközépiskolában. Két szakra jelentkezhettek az érdeklődők: növénytermesztő gépészre és mezőgazdasági gépszerelőre. Gerő Lászlónétól, az intézmény igazgatónőjétől érdeklődtünk, hogy mi tette szükségessé az iskola átszervezését. — Egyre inkább ipar- rűbbé válik a mezőgazdasági termelés. Ez a fejlődés képzett, kvalifikált szakembereket igényel. Mi nem középvezetőket, elsősorban szakmunkásokat, érettségizett szakembereket képezünk. Ez persze nem zárja ki, hogy valaki ne kerülhessen vezetői munkakörbe. Az ide jelentkező fiatalok szüleiben is ezt tudatosítjuk, de elmondjuk a továbbtanulási lehetőségeket is. — Mit várnak egy érettségizett szakmunkástól? — Először is arra törekszünk, hogy az itt tanuló diákok magas szinten sajátítsák el a szakma minden fortélyát, de emellett az általános műveltségük is meg legyen. Nagyon fontos tényező ez, hiszen a tudomány és technika állandó fejlődése megköveteli a lépéstartást, és ezt csak a magas szinten képzett szakmunkás képes követni. Ezért van szükség az érettségizett szakmunkásra. — Gimnáziumból lett szakközépiskola. Milyenek a személyi és tárgyi feltételeik? — Még párhuzamosan megmarad mind a két iskolaforma. A gimnázium három év múlva kifut, s attól kezdve beszélhetünk csak szakközépiskoláról. A két szak indításával egyidejűleg felvettünk két gépészmérnököt és két szakoktatót. Így a személyi feltétel az első évben adott. Jövőre újabb mérnököt és szakoktatót veszünk fel. A tárgyi feltételünk ettől kedvezőtlenebb. A gimnázium épülete nem megfelelő szakoktatásra. A szakmunkásképző intézettel közös a gépparkunk, az ő területükön épült a számunkra két tanműhely. Ebben az évben kezdik az új szakközépiskola építését, ami négy év múlva készül el. Ebben a korszerű létesítményben már megfelelő műhelyek, oktatótermek állnak majd a tanulók rendelkezésére. Ezért azt lehet mondani, hogy aki most kezdi a tanulást az iskolában, rosszabbul jár a későbbiekkel szemben. — Gépész szakmákat oktatnak, ezzel elfiúsodik az iskola. — Ez mindenképpen problémát jelent a vonzáskörzetünkbe tartozó községekben. Amíg gimnáziumi osztályokat vettünk fel, nagyon sok lány jelentkezett. Most Vá- sárosnaményban, vagy Nyíregyházán tanulhatnak. — Mit jelent ez az iskola a mezőgazdaság számára? — A fiatalok az érettségin és a szakmunkás-bizonyítványon kívül vizsga után mezőgazdasági gépvezetői és úrvezetői jogosítványt kapnak. Bázisgazdaságunk a helyi Dózsa Termelőszövetkezet. Itt nagyon sokat tesznek azért, hogy a fiataljaink mélyen megismerjék leendő szakmájukat, elsajátítsák és megszeressék hivatásukat. A megye mezőgazdasága számára mindenképpen előnyös volt a gimnázium átszervezése szakközépiskolává. Ilyen jellegű képzés nem volt még a megyében, de óriási szükség van ezekben a szakmákban a jól képzett szakembe-- rekre. Éhben a tanévben kevesebb volt a jelentkező a felvehetőnél. Hamarosan itt a pályaválasztás, a ‘jelentkezés időszaka. Azon vagyunk, hogy minél többen megismerjék az iskolánkat és a következő tanévben már ne legyen gond a beiskolázás. Sipos Béla BESZÉLNEK RÓLA A mester —traktoros Történt egy csütörtökön, hogy szóltak Zajácz László mezőgazdasági gépszerelőnek: szombaton a megye legjobb fiatal gépszerelőinek versenyén kell indulnia. A megyei versenyen első lett és Mosonmagyaróváron, az országos döntőben már ő képviselte megyénket. Hogyan lesz valaki egy megyében, a maga szakmájában a legjobb? Milyen ember Zajácz László? — Nem hinném, hogy legjobb vagyok — mondja csendesen. — Vásárosnaményban sikerült a verseny? Ennyi az egész. Az országos döntőben, jóllehet a kérdések és a feladatok könnyebbek voltak, már nem kerültem az első tíz közé. Igaz, itt már verseny előtt lefényképezték a későbbi győztest, de hát nem is az a fontos, hogy első legyen az ember, hanem az, hogy a jók között legyen. Ahány gazdaság, annyiféle lehetőség. Ezen a versenyen voltak politikai, elméleti és gyakorlati kérdések. Nos, politikából Gáva- vencsellőn éppen annyit lehet tudni, mint Budapesten, vagy egy nagy állami gazdaságban. Talán még elméletből is, de gyakorlatból már nem, hiszen a gyakorlati tudást az szabja meg, hogy milyen gépekkel dolgozik az ember. — Érdekli a politika? — Ebben a világban élek. Van egy négy és fél éves fiam. Ügy nem igaz, hogy a politika érdekel, az élet érdekel inkább. A kisfiam is ebbe a világba nő. Most szolgálati lakásban lakom, szeretnék majd házat építeni. Az, hogy a kisfiam traktort játszik, a kis szája berreg, mint a motor és bolondul a szerszámokért maga a boldogság. Hogy mit tanulhat, milyen élete Zajácz László lesz, az már rajtunk múlik. — Elméleti tudás. Szükséges-e ez Gávavencselőn a termelőszövetkezet gépműhelyében? — Én nem értem azokat az embereket, akik nem szeretik a szakmájukat. Tiszavas- váriban lettem szakmunkás. Amíg tanult az ember, addig könnyű volt. Később már csak az a néhány szakkönyv, amihez hozzájut, segíthet a kor színvonalán maradni. Állandóan jönnek az új gépek, ma már egy-egy nagyobb gép milliós érték. Nagy felelősség hozzányúlni. A kezelési utasítások nem adnak eleget és én kimondom, hogy a továbbképzési rendszerünk se jó. Az elméleti tudás fogódzó az embernek. Kell. Más dolog, hogy szakkönyv sincs elég. Most itt négy szerelőből és a nagy gépek vezetőiből összeállt egy brigád. Épül egy gépszín is. öt évvel ezelőtt álmodni sem lehetett volna ilyenről. Lehet, hogy az élet rá fog szorítani arra is, hogy igenis tanfolyamokat szervezzünk, mert a hozzá nem értés a legnagyobb ráfizetés. — Mit ér a gyakorlati tudás, pontosabban miből való ez a tudás? Hogyan lesz valaki, akár egy gazdaságon belül is a legjobb? — Már mondtam: nem biztos, hogy ki a legjobb. Azt is mondtam, hogy szeretem, amit csinálok. Kértem már azt is, hogy mindig szerelő lehessek, ne kelljen gépre ülnöm, de ez nem megy. Hogyan kerül valaki a jobbak közé? Ügy, hogy odafigyel. Én timári vagyok, a feleségem rakamazi. Amikor Balsa és Gávavencsellő egyesült, akkor kerültem ide. Korábban dolgoztam Tímáron, Alsóvadászon, Nyírteleken. Persze az idő is telt közben, de itt érzem legszervezettebbnek a gazdaságot. Ez sokat jelent. A másik: nekem itt a faluban egyetlen rokonom, pártfogóm sincs. Nem is ismertek és énmellettem csak a munka bizonyíthatott. Ha bejön egy gép, az mindig izgalom, a megtalált hiba, öröm, ha a gép újra jó, az siker. Ebbe nem lehet beleunni. — Nem gondolt arra, hogy tanul és úgy képezi magát tovább? — Nem. Huszonhét éves vagyok, a munkám kielégít. Amit csinálok, azt akarom jól csinálni, ha lehet jobban, mint tegnap. Annak idején a KISZ-szel ezen volt vitám. Még Balsán. Nem tudtam elviselni, hogy csak voltunk és nem csináltunk semmit. Ha csak lennék és nem tennék semmit, akkor magamat se viselném el. Bartha Gábor ■ jiai ! ■ 1 !■! Mm m sVili A iVi Aili AilVv 111ilillilillllillilf* ill ilillili4|i|i||i|l■ lEinmnani KM VASÁRNAPI MELLÉKLET
