Kelet-Magyarország, 1980. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-06 / 4. szám
KM VASÁRNAPI MELLÉKLET Ki a „veszélyeztetett” gyermek? Egy nyíregyházi vizsgálódás tapasztalatai HÁNYSZOR HALLJUK a sokféle árnyalattal, hangsúllyal — sőt tartalommal — kimondott kifejezést: veszélyeztetett gyermek. Nem mindig egyértelmű azonban még a hivatásos nevelők, a pedagógusok gondolkodásában sem, ki valójában a „veszélyeztetett” gyermek. Vajon a tanulásban labilis, sok gondot okozó, úgynevezett „rossz” gyermek mindig a veszélyeztetett? Vagy a kettő — mármint a rossz és a veszélyeztetett gyermek — nem mindig azonos, jóllehet a rossz családi mikroklímában élő gyermekek közül sokan küzdenek viselkedési, személyiségzavarokkal? Érdemes, sőt szükséges különbséget tenni és az egyéni elbírálást segítségül hívni. Előfordulhat, hogy a rossznak bélyegzett gyermek nem él veszélyeztetett családi környezetben — csupán a nevelési vagy alkati vonások teszik őt olyanná, amilyen. Az is előfordul, hogy a valóban veszélyeztetett gyermeknél nem tapasztalnak a nevelők különösebb „rosszaságot”, mégis akár mindennap rászorul az átlagon felüli figyelemre. A TÉMA TÁRSADALMI JELENTŐSÉGE ÖRIÄSI, nemcsak a tanulás, az előmenetel, a tankötelezettség szempontjából, hanem az egyéniség megóvása miatt is. Ezt a joggal komplexnek és érzékenynek nevezett témát vizsgálták alapos és hozzáértő elemzéssel a közelmúltban a megyeszékhelyen. Gyermek- és ifjúságvédelmi felelősök is tevékenykednek az iskolákban, akiknek napi rendes elfoglaltságuk mellett a legveszélyesebb gócok összegyűjtése és a javaslatok kidolgozása a munkájuk. Két éve működési pótlékot is kapnak az ezzel megbízott pedagógusok, de ezt a munkát, a családok életének tanulmányozását aligha lehet pénzzel, bármilyen pótlékkal honorálni. Az is igaz,'az iskola gyermek- és ifjúságvédelmi felelőse képtelen egymaga ellátni feladatát, ha a tantestület többsége, főként az osztályfőnökök nem támogatják. A NYÍREGYHÁZI okok, melyeket a vizsgálódások feltártak, aligha különböznek az általában tapasztalható okoktól. A veszélyeztetettség legtöbb esetben a család erkölcsi, szociális helyzetéből ered. Nem kis szerep jut a szülők alkoholista életmódjának, ezen túl pedig a nevelésre való teljes alkalmatlanság is közrejátszik a gyermekek és a szülők közötti kapcsolatok megromlásában. Mit tehet ilyenkor az iskola? Az egyik módja a segítésnek a családlátogatás, amelynek hangulata, őszintesége és tapintatos véghezvitele csökkenteni tudja a szülői torzulásokat. A másik útja a gyermekkel való megkülönböztetett básnásmód és foglalkozás az iskolában. Természetesen nemcsak az iskolai órákon, hanem azon túl is. Minél több pozitív élményre van szüksége a gyermeknek az iskolában. A közösségi élet oldani, ellensúlyozni tudja olykor a családi környezetből hozott „görcsöket”. A szülők munkahelyével is kapcsolatot keresnek a pedagógusok, hogy az ottani kollektíva segítségét is igénybe vegyék a családi veszélyek csökkentése, vagy megszüntetése érdekében. Különösen a Nyíregyházi 13. sz. Általános Iskolában eredményes a nevelők patronálómozgalma — állapították meg. A PEDAGÓGUSOK NEM VÁLLALHATJÁK ÁT a szülők teljes felelősségét, nem alakíthatják S#'„feftftilről” a család belső klímáját, nem rendezhetik a megromlott viszonyokat a szülők között. De sokat tehetnek a gyermeküket egyedül neveld anyák, a többgyermekesek és a nehezebb szociális helyzetben élők ügyében. P. G. — Mivel égették meg? A lépcsők végtelen hosszú sora. Még egy forduló. Még egy. Válaszolni kell. Az iskolából úgysem veheti ki. A gyerek keze igen erősen kapaszkodik. — Félt? — Nem félt. Csak annyit kellett volna mondania, hogy megbán mindent. De nem mondta! Pedig megmenekült volna. De akkor se mondta! Végre a ruhatárhoz érnek. Mellette mosdó, akkora, mint egy uszoda. Szép zöld, csillogó. Eljátszogatnak a csapokkal, a kézszárító ventillátorral. Kinn már sötét van, ragyog a város. A Halászbástya, a hidak, Pest lámpaerdeje. Morajlik, ragyog a város. Az asszony megnyugszik, végre szépet, jót is tud mutatni. A gyerek hallgat, csendesen bámészkodik. Látod a Dunát? Ott választották királlyá Mátyást. Hunyadi Mátyást, aki híressé tette ezt a várost. A királyi palotát. A gyerek gyanakszik. — A Dunán választották királlyá? — Igen. Húszezer ember ... vagy tíz., nem is tudom... Mégis inkább húsz... Ott állt a jégen, és várta, hogy fenn a várban megválasszák Mátyást. — De miért a jégen? — Tél volt. Be volt fagyva a Duna. A főurak nem akarták Mátyást, saját emberüket akarták. De lenn az a húszezer ember ... vagy tíz ... morajlott, mint most a város. És a várban nem merték a másikat választani. — Kik nem akarták Mátyást? — Az ellenségei. Akik lefejeztették Hunyadi Lászlót. A bátyját. A gyerek az anyjára néz. — Lefejezték a bátyját? Jaj! Szilágyi Erzsébet arca. A kereszt alatt János és Madonna! — Hogy fejeznek le valakit? Mondd el! Hogy fejezik le? — Pallossal... A pallos egy nagy kard, akinek a nyakára ütnek vele, leesik a feje. De Hunyadi Lászlónak háromszor kellett a nyakára ütni. Pedig ilyenkor már kegyelmet szoktak adni. De neki nem adtak. A nádor intett... • Csönd. Az asszony fogadtok o- zik, hogy több borzalmat nem mesél. Inkább hazudik, vagy hallgat. Csak ne kérdezne, csak ne kérdezne töb'bet! A kislány kezére teszi a fejét, baljában a játékkiállítás katalógusát szorítja. Szótlanul, szomorúan nézi a Dunát. Az asszony torka összeszorul. Nem, a lánya már nem gyerek. Már fölfogja, már érzi a szenvedés végtelen áradatát; azt a mélységes mély vérfolyamot, az emberiség történelmét, amibe beleszületünk. Pedig szeretnénk, nagyon szeretnénk kiverekedni magunkat belőle. De csak elvissza, el-vissza. És a gyerek szeme alatt a friss árkok a szomorúság korán megszerzett tapasztalásai. Szeretné megfogni, maga felé fordítani. Vagyis inkább visszafordítani. Vissza a gyerek-létbe. Kivenni az iskolából, kivenni a történelemből. — Menjünk. — Megfogja a gyerek kezét, gyalog baktatnak le a hegyről. Hamar elérnek az Erzsébet-hídhoz. — Ki az ott? — kérdezi a kislány a reflektorok fényébe mutatva. — Gellért püspök szobra. — Gellért — bólint a gyerek —, akit hordóba tettek és lelöktek. De miért? — Visz- szanéz a szoborra. — Ki lökte le és miért? Vathy Zsuzsa MEGYÉNK TÁJAIN Kemecse S lyan ez a település Nyíregyháza szomszédságában, mint a nagy porta árnyékában megbúvó kis ház, amelynek kevés levegő és fény jut. öt portalanított, régi műút találkozásánál csupán kis piros pont jelzi a megye idegenforgalmi térképén a 700 éves múltra visszatekintő Kemecsét. Haladó hagyományait, történelmét azonban nem csupán emlékeiben őrzi, hanem olyan patrióta iskolamester tanította generációknak, mint Kozma István, aki harminc esztendeje, az államosítás óta igazgatója iskolájának. Itt született, ennek ja. településnek a „szerelmese” az idős pedagógus. Az első történelmi emlékeket a faluról Kiss Lajos Kossuth-díjas néprajztudós Hagymási Antaltól gyűjtötte. Kozma István nagyapja volt, s az unoka is csüggött szavain, amikor tanítóképzős növendékként hazalátogatott, így került a honismeret stafétabotja Kozma István kezébe, aki így idézi a múltat: „Kemecsét először 1272-ben említi a váradi regestrum. A Balogh Semjén nemzetiségbeli Mihály fiai kapták IV. László királytól. A török időkben, 1572-ben 15 ház és a templom után adózott a falu a töröknek. Kemecse a Rétköz szélén fekszik. A besztercei földvárig húzódó dombhát gazdag volt kőkori leletekben. Ezek akkor kerültek napvilágra, amikor az állami gazdaság a Vas-tanyai gyümölcsös telepítésekor felforgatta a talajt. Szinte tömegével kerültek elő az ősember által használt kőbalták, hálónehezékek, őrlőkövek, pattintott szerszámok. Az értékesebb leletek közül többet őriznek a környező falvak, Vasmegyer, Kék, Nyírbogdány és Kemecse iskolái. Utóbbiban megtalálható egy értékes, gyermekfej nagyságú obszidián kő is.” Az 1882-ben elkészült Lónyai-csatorna rendezte a vadvizek járását. Értékesebbek* lettek általa a kemecsei földek is. A Tisza árterének rendezéséig a megáradt folyó sokszor a település határáig, a templomdombig is kihúzódott, öregek mesélik^ hogy itt csónakba szálltak és így jutottak el Sárospatakra. Főleg a pataki diákok használtak ezt a szükség-víziutat. Kemecse határában ma is két mellékcsatorna torkollik a Lónyaiba. A lápvilág máig élő tanúja a Zsadány-tó, jellegzetes élővilágával. Ez a nádivilág, mely ma is kedvenc kirándulóhelye a vadkacsavadászoknak, több figyelmet érdemelne. Mezősi László, a nagyközségi pb-titkár említi: „Tizenkét éve lehet, magam is részese voltam annak a megbeszélésnek, amelyen az illetékes hatóságok azt tervezték, hogy ezen a területen víztározót építenek.” Az ügy óta is alszik. Kemecse régi pecsétjében ekevas és búzakalász látható. ez a szimbólum jelzi lakóinak „mesterségét”. Itt 1862-ben volt az első tagosítás, melyet a szegénység kisemmizéseként értékelnek. A Lónyai-csatorna megépítése után a község földterületének 60 százaléka a nagybirtokosok kezébe került. Kemecse volt járási főszolgabírói, s a fel- szabadulás után hosszú ideig járási tanácsi székhely is. Ezekkel a rangokkal bizonyos fejlődés is párosult. Kemecse mai településének központi magja három utca. Ezeket ősi nevükön az idősebbek most is szereknek hívják. Ilyen a Bogdányi-szer, a Halászi-szer és a község mai főutcája (Móricz Zsigmond utca), a Derékszer. S éppen azért nevezték el a nagy íróról, . mert ittjártakor többször megfordult a (lebontott) Megyeri-házban, amelyet az ország egyik legszebb paraszti barokk épületének tartottak. Itt született a 48-as honvédtábornok, Ré- pássy Miklós, akinek nemrégiben Szeged városa állított emlékművet. Községének temetőjében nyugszik az úttörők által gondozott sírban Krasznay Péter, 48-as honvédhadnagy, aki szabadságharci élményeiről naplóban emlékezik meg. Ezt a levéltár őrzi. Kemecsén nevelősködött az európai műveltségű Erdélyi János költő, kritikus, esztéta és filozófus, aki a híres pataki kollégiumnak is tanára volt. Megfordult Kemecsén Hevesi Gyula, a KMP egyik alapító tagja, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke is. Egy mérnök a forradalomban című önéletrajzi könyvében állít emléket a községnek. Itt született M. Juhász Margit irodalomtörténész, költő, aki a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárosa volt. Szülőháza ma is áll a verseiben megénekelt faluvégen. A költőnő irodalmi hagyatékából az iskola előcsarnokában üvegtároló -alatt őriznek emlékeket. Kemecse lakói büszkék haladó hagyományaikra, őrzik és ápolják azokat. Nyíregyházától 16 kilométerre fekszik, lakóinak száma 4787, lakóépületeinek száma 1300. Az ingázók száma meghaladja az ezret. Közülük legtöbben a fejlődő Nyíregyháza üzemeiben, főleg a Száév-nél, a Kemfcv-nél, az Épszer-nél, a konzervgyárban, a gumigyárban dolgoznak. Kemecse 1956-ban szűnt meg járási székhely - lenni. Ezzel nem csak rangját veszítette el. Lukács András tanácselnök mondja: „Végigböngésztem az országos helységnévtárat. Egyetlen olyan járási székhely Kemecse, amelyik nem kapta meg a nagyközségi rangot.” Talán ez a legfájóbb a kemecseieknek, mert a település ma is rendelkezik olyan köz- irüézményekkel,,,hiygtíiloJ#gJJ,, predesztinálnák. Van állami gazdasága," kiválóan gazdálkodó termelőszövetkezete, GEV- gyáregységének telepe van * Csengerben és Fehérgyarmaton. Létesített a községben a Nyírség Ruházati Szövetkezet egy 80 mun-' kásnőt foglalkoztató üzemet. Kerületi, szépen berendezett szülőotthonában évente 1000 gyermeknek adnak életet az anyák. S van . mentőállomása, körzeti OTP-fiókja, nyolc községet ellátó gyógyszertára, kroszbár telefonközpontja. Nagyforgalmú vasúti csomópont. Van Tüzép-telepe és (igaz, eléggé elhanyagolt) kereskedelmi üzlethálózata, csúf, kocsmajellegű kisvendéglője, de van jó hírű iskolája és körzeti művelődési háza. Kemecse most se nem kisközség, se nem nagy. Határmezsgyén stagnál. S mivel nincs települési rangja, így nem előírás az sem, hogy itt csak fürdőszobás lakásokat lehet építeni. Ennek ellenére, a tanácselnök tájékoztatása szerint, az utóbbi 5 évben épült két-háromszobás lakások fürdőszobásak. És most épül szegedi tervezők álmai szerint az állami gazdaság kivitelezésében a minL kertváros, mely dísze lesz Kemecsének. Évszázadok óta ásott kútból ittak az emberek. Szenzáció volt, amikor az 50-es években a Földtani Intézet kutatásai során egy 36 fokos vizet adó kutat fúrt. Vizét a nép gyógyvíznek nevezte el, s ma is távoli községekből járnak ide vízért az emberek. De ma már mégsem ez a szenzáció, hanem az épülő vízmű, amely 1982-ben jó ivóvízzel látja el a települést. Lassan kinövi a tíz évvel ezelőtt épült modern iskoláját is, amelyben jó személyi és tárgyi feltételeket biztosítottak 650 gyerek tanulásához. Korszerűsítették a bölcsődét, bővítették az óvodát, s egymilliós társadalmi munkával építettek járdát, vezették el a csapadékvizeket. Évente 50—60 ifjú pár mondja ki az anyakönyvvezető előtt a boldogító igent, s itt is 30—40 ezer forintot táncolnak össze a menyasszonyok. Jó a település egészségügyi ellátása. Van két körzeti orvosa, fogszakorvosa, körzeti védőnői és ápolónői. Társadalmi ügy lett a cigányság gondja. Felszámolták a putrik világát, a cigánycsaládok többségét a faluba költöztették, lakásokhoz juttatták, gyermekeik iskolába járnak. a lvasó emberek is a kemecseiek. Ezt említette a könyvtár „gazdája”, Erdei Imre, aki 13 ezer kötetes könyvtárat vezet, s 5—600 olvasó igényeiről gondoskodik. Olvasnak itt az emberek Móriczot, Jókait és Mikszáthot, s a ma élő írókat, de hiába keresik a község szép történetét megörökítő leírást. Egy volt belőle, az is eltűnt. De él Kozma István, Kemecse ismerője, szerelmese. Nemes gesztus lenne, ha megkérnék: írja meg, vagy mondja magnóra e szép hagyományokkal rendelkező település fejlődését egyszer az utókor számára. Farkas Kálmán 1980. január 6.
