Kelet-Magyarország, 1980. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-27 / 22. szám
1980. január 27. KM VASÁRNAPI MELLÉKLET M ondod barátom, hogy magad is nagy híve vagy az üzemi demokráciának, mert nincs annál rettenetesebb és nyomasztóbb, mintha az embert csak valamiféle tárgyként kezelik, bábuként mozgatják. Mindez még rosszabb, ha az adott' helyen a vezető magát csalhatatlannak hiszi, úgy véli, hogy csakis neki juthatnak eszébe jó dolgok, éppen ezért másokra hallgatni teljesen felesleges. Mondod, «mondod, majd egy váratlan fordulattal rátérsz a nagy gondodra. Ez pedig valahogy így hangzik: „Néhol már-már annyira igyekeznek gyakorolni az üzemi demokráciát, hogy az a hangulat és a munka rovására megy”. Véleményed szerint mostanában a kelleténél is többször és több helyütt hozzák szóba ezt a témát, sajnos csak úgy, féloldalasán. Mert — szerinted — egy igen lényeges dologról sok helyütt megfeledkeznek: arról, hogy fegyelem nélkül nincs demokrácia, másképpen szólva, a demokrácia fegyelmét mintha kifelejtenék a számításból. , Sok tekintetben osztom a véleményedet. Igaz, a mi kollektíváink még csak tanulgatják, ízlelgetik az üzemi demokráciát, éppen ezért furcsa helyzetekkel is szembetaláljuk magunkat. Nemrég egy pártcsoportülésen hallottam, hogy először is meg kellene nekünk tanulni a vitatkozás játékszabályait, csak azután birkóztatni az érveinket. Aki ezt mondta, arra célzott, hogy még a jó szándékú vita is sokszor személyeskedésbe fullad, máskor indokolatlan indulatosság jellemzi, nagyon sokszor egymás szavába vágunk, végig sem hallgatván, miről akar szólni a másik. Aligha vitatható, hogy a demokrácia szabadabb légkörében felerősödhetnek a visszahúzó erők is. Ahol fórumot kap a mindent megkérdőjelező, vagy az, aki munka helyett inkább kifejezések után kapkod, vagy abba kapaszkodik, ott feltételezhető, hogy több emberre rossz hatással van ez a megtévesztő hangnem. Bizonyára te is tapasztaltad már, hogy egyes helyeken vannak úgynevezett ügyeletes ellentmondók, olyanok, akik nem igyekeznek tetteikkel tekintélyt szerezni, csupán notóriusan kifogásolnak, dörmögnek. Ha kívül esik a figyelem középpontjából az effajta hang, akkor elbizonytalanodik a különben jó szándékú vezetés is, s ahogy mondani szokták: ezután már csak úszik az árral. Ilyen körülmények között pedig felüti fejét az úgynevezett „demokratikus egyenlősdi”, nem a teljesítmény, hanem a pillanatnyi hangulat a megítélés mércéje. Van ilyen, nem csupán a képzeletben, jól tudom. Mégis amondó volnék, hogy ilyen tapasztalatok alapján hiba lenne általánosító következtetést levonni. Nem értek veled egyet abban, hogy csökkenteni kellene az úgynevezett „fórumok” számát, mert hovatovább már mindent agyontanácskozunk. Az üzemben, ahol te is dolgozol, nem a tanácskozások számával, hanem azok tartalmával lehet valami baj. Említetted, hogy nálatok mindenről amolyan szavazásfélét rendeznek. Ha így van, akkor az nagyon rossz dolog, hiszen ez csak amolyan látszatdemokrácia! Mert a munkásember nem igényli, sőt egyenesen sértőnek, megalázónak tartja, ha olyan dologban is kikérik a véleményét, amihez egyáltalán nem ért. Viszont, ha követnénk a te elképzelésedet, akkor eljuthatnánk oda is, hogy a munkások jóformán semmit sem tudnának olyan fontos dolgokról, mint a termelés, költség, pazarlás, nyereség és így tovább. Ezek pedig nem csupán az igazgató párnázott ajtaja mögé való dolgok, hanem nagyon is érdekbe vágó, lényeges kérdések. A bban van igazad, hogy miközben tanulgatjuk a demokráciát, ne feledkezzünk meg a fegyelemről, a kötelezettségekről sem. Enélkül ugyanis sok minden csak óhaj marad. dr. Borivó László tanácselnökkel NÉÜ/ a közséofeilesztésről A Kezdjük egy személyes kérdéssel. Ha jól w tudom, ön megyénkben egyike azoknak a tanácselnököknek, akik 1945 óta a köz- igazgatásban dolgoznak. — Valamivel előbb kezdtem, 1944 áprilisától kisegítő voltam a községi elöljáróságon. A felszabadulás után községi írnok, segédjegyző, majd 1948-ban vezető jegyző lettem. A tanácsok megalakulásától előbb a tiszalöki, majd a nyíregyházi járási tanács titkára voltam 1971-ig. Kilenc éve pedig nagyközségi tanácselnök vagyok Tiszalökön. A A tanácsi munkában bőséges összehasonlítása van abból az időből, amikor még nem a szocialista szektorok voltak a dominálok. Melyik időszakban volt több gondja a tanácsvezetőnek? — Gond mindig akad bőven. Most sokkal tervszerűbb, termelékenyebb kapcsolatot tudunk tartani a vállalatokkal, szövetkezetekkel. De egyben ez magasabb szintű és sokrétűbb feladatot is jelent. A Az adófizetést, a községfejlesztési hozzájárulást rendeletek szabályozzák. Ezek fizetése kötelesség. Arról szeretnénk inkább hallani, a vállalatok, a szövetkezetek az adón túl, mit tudnak nyújtani a községfejlesztéshez? — A tanács és a nem tanácsi szervek közötti gazdasági kapcsolat hosszú évekre nyúlik vissza, az együttműködésnek már tradíciói vannak. Egy eseményhez, egy dátumhoz mégis kötném az intenzívebb kapcsolat kezdetét. Tizenkét évvel ezelőtt volt az első nagy társadalmi összefogás. Községünkben egyes, azóta várossá lett járási székhelyeket is megelőzve létrehoztuk a vízműtársulást. Állami támogatással is, de lényegében a társulásban részt vevők pénzéből épült meg a vízmű. Ez volt a magja egy felismerésnek: a település- fejlesztés egyéb ágazataiban is lehft egyíjtt-» működni a. vállaíatbKSali a lakossággal, amely végül is kihatással van az egész község lakóinak életszínvonalára. A A felismerés után hogyan fogtak mun- w kához? — Korábban spontán módon jelentkeztek a vállalatok, vagy mi kértük meg őket egy- egy feladat elvégzésére. Mi már az 1973-ban életbe lépő új tanácstörvény előtt is tervszerűen együtt dolgoztunk. Az új törvény jogi keretet és feladatot is adott a nem tanácsi gazdálkodó szervekkel való együttműködésre. Ezután az elkezdett munkánk még tartalmasabb lett, nagyobb lendületet vett. Minden év elején együttműködési megállapodást kötünk a község területén működő gazdasági egységekkel. 1979-bén 24 gazdálkodó szervvel volt megállapodásunk, ennek mintegy háromnegyed része helyi központtal rendelkezik. Ezekben a megállapod ásóikban rögzítjük az adott évben mit kérünk, várunk a különböző szervektől társadalmi munkában. A Tiszalök nevével gyakran találkozunk a w megyei társadalmi munkaverseny értékelésekor. — A negyedik ötéves tervben 24,5 millió forint volt az az összeg, amellyel a tanács gazdálkodott. Az öt év alatt megközelítően 50 milliós tervet teljesítettünk. Tehát a társadalmi munkával megkétszereztük a fejlesztési alapunkat. Előreláthatólag az V. ötéves tervben is hasonlóan alakult a teljesítés. A közel 26 milliós fejlesztési alapot szintén megkétszerezzük. 78-ban 6 millió 33 ezer forint, a múlt évben pedig 6 millió 441 ezer forint volt a társadalmi munka értéke. — Az utóbbi kilenc évben a megyei társadalmi munkaversenyben a nagyközségek kategóriájában kétszer voltunk elsők (egy-egy millió forintos jutalommal), egyszer másodikok (500 ezer forint jutalommal), kétszer pedig harmadikok (300—300 ezer forint jutalommal.) Az erkölcsi elismerés mellett jól jött a több mint 3 millió forintos segítség is. A Ilyen eredménnyel megyénkben egyetlen v község sem dicsekedhet. Kérem ismertessen néhány példát, mivel gazdagodott a sok tíz millió társadalmi munkából a község? — A lista nagyon hosszú lenne. Egyik nevezetes társadalmi munka a gimnáziumban az úgynevezett kisstadion, amelyet teljesen társadalmi összefogással hoztunk létre. Ez áll többek között egy labdarúgó-, kézi- és röplabda-, valamint atlétikai pályából. Mindehhez kapcsolódik egy 400 személyes lelátó és öltöző. Elsősorban a gimnázium tanulói használják a sportlétesítményt, de nemegyszer az egész község lakossága is igénybe veszi különböző rendezvényekre. Többek között itt rendezik meg az üzemek a kispályás labdarúgó-bajnokságot. A múlt évben tíz üzemi labdarúgócsapat küzdött itt a helyezésekért. Itt rendezik meg a nagyközségi iskolák közötti versenysportot is. A pályajavítások idején, vagy más alkalmakkor a megyei első osztályú csapatunk is játszik ezen a pályán. A gimnáziumi sporttelep építésére mintegy 2 millió forint értékű társadalmi munkát végeztek a vállalatok, szövetkezetek. A Hallom, nagy eseménynek számított a községben a cigányóvoda létesítése. Ez hogyan jött létre? — A Tiszalök-Üjtelepen lévő iskolát a körzetesítéssel megszüntettük. A cigánylakosság többsége ebben a körzetben él. Gondolkodtunk rajta, mivel hasznosítsuk az üresen maradt iskolát. így született meg az ötlet, segítsük elő a cigánygyermekek iskolaérettségét, létesítsünk óvodát a volt iskolából. Sorra jelentkeztek a vállalatok az iskola átalakítására, az udvar játszótérré való. alakítására. Többek között kiemelkedő munkát végeztek itt a faipari profilú vállalatok, az erőmű és a költségvetési üzem szocialista brigádjai. Nem dicsekvésképpen mondom, de a tanácsapparátus dolgozói is fizikai munkával vettek részt az átalakításban. — Intézkedésünk nagy megértésre talált a cigánylakosság között is. Amikor a megnyitóra került a sor, szinte minden számításba jöhető gyermeket felhoztak a szülők, de nem akárhogyan, hanem kimosakodva, tiszta ruhába öltözve és maguk a szülők is ünneplőbe jöttek. Látva a rendet, a gyermekek nevelésére alkalmas helyet, a telepen lakó nem cigány családok is kérték, hogy a gyermekeik a cigányóvodának szánt intézménybe felvételre kerüljenek. így 6—8 nem cigány gyermek is oda jár óvodába. A kölcsönhatást, az egymást közelebbről való megismerését jó dolognak tartjuk. — Ha már a cigányóvodáról beszéltünk, hadd mondjam el, községünkben felszámoltuk a telepszerű cigánylakásokat, aki dolgozni akar, mindenkinek munkát adunk. Sajnos teljes sikerről még nem beszélhetünk, a munkaképes cigánylakosságnak mintegy 50—60 ^zázfüpk^ dolgozik rgnász^resejj. A cigánylakosság felemelkedésének három nagy kérdése közül a lakás, a tanulás lehetősége (beiskolázás) már megoldott, de van még nevelési teendőnk a munkára szoktatásban. A Az előjegyzési naptárában látom, hogy w hétfőre odaírta: a kőszállítás megkezdése társadalmi munkában. Mit jelent ez? — Községünk kötött talajú. Az őszi esőzések megkezdése után tavaszig a mellékutcák járművekkel szinte járhatatlanok. Valameny- nyi utcában ott vannak a személygépkocsik, be kell szállítani a tüzelőt, a háztáji termését, meg kell oldani a betegszállítást és egyebeket. Valamikor lovasszekérrel valahogy elboldogultak. De a gépjárművek hamar elülnek. Az egész község érdekévé vált, hogy minél több szilárd burkolatú úttal rendelkezzünk. A lakosság, a vállalatok és szövetkezetek nem sajnálják a társadalmi munkát, az anyagi ráfordítást erre a célra, öt év alatt mintegy 5—6 kilométer utcát köveztünk ki, a fejlesztési alapunkat a társadalmi munkával megdupláztuk. — Sorolhatnám az iskolák, óvodák, bölcsődék és a művelődési ház külső-belső felújítását, játszóterek, parkok létesítését. A A vállalatokon belül w tovább a munkát? hogyan szervezik — Amikor megállapodunk egy-egy vállalattal a végzendő társadalmi munkára, akkor a vezetők ismertetik a vállalt munkát a szocialista brigádvezetőkkel. A szövetkezetekben, üzemekben a továbbiakban a szocialista brigádok veszik kezükbe a teljesítést. Sokszor a brigádok a vállalati megegyezésen túl is tesznek vállalást. Községünkben a gazdálkodó egységekben 115 szocialista brigád dolgozik, az ő munkájuk, példamutatásuk meghatározó az egész társadalmi munkában. Sokszor hulladékanyagokból olyan játszótéri felszereléseket készítenek, amelyekre korábban meg sem állapodtunk. Mit kapnak a vállalatok, a szövetkezetek a tanácstól a társadalmi munka ellenértékeként? — Nem a tanácstól kapják, csak mi a szervező, irányító munkával elősegítjük, hogy jobb közérzetű, elégedettebb emberek mennek dolgozni az üzemekbe, szövetkezetekbe. Az út, az iskola, az ivóvíz, a park, a játszótér mind-mind a dolgozókat szolgálja. Ha kevesebb a panasz, ha jobb a kommunális ellátás, jobban megy a munka az üzemben és a földeken is. így hat vissza a társadalmi munka a vállalatok, szövetkezetek tervteljesítésére. Ezért a tanácsvezetőkkel együtt a vállalatok vezetői is fontos politikai kérdésként kezelik a községfejlesztésben való együttműködést. — Ez a kölcsönhatás igen sokoldalú. A vállalatok vezetői ilyen körülmények között sokkal szívesebben segítenek például olyan mozgalmat, mint a véradás. Szívesen küldik, sőt kötelezik az ott dolgozó tanácstagokat, hogy vegyenek részt a tanácsülésen, és arróL tájékoztassák munkatársaikat. A közös cél, az egymásrautaltság vérévé vált minden vezetőnek és ez a felismerés további ösztönzést jelent a következő évekre is. A Milyen segítséget kap a tanács a társa- w dalmi szervektől? — Az a szó, hogy segítség, kevés. Nem fejezi ki azt a tartalmat, ahogyan együttműködünk. Például minden évben, januárban koordinációs értekezletet tartunk a nem tanácsi gazdálkodó szervekkel. Erre a meghívót a pártbizottsággal közösen készítjük. A társadalmi munkát koordináló értekezleten a vállalatok, szövetkezetek vezetői mellett a megbeszélésen részt vesznek az alapszervezeti párttitkárok is. Az értekezletet a pártbizottság titkára vezeti. Én mint tanácselnök ismertetem a község éves tervét, és javaslatot teszek, mire kérnénk társadalmi munkát. A párt és a tanács cselekvési programja alapján egyetértés, cselekvési egység alakul ki. Az előkészítésben, majd később, a munkára való mozgósításban nagy szerepe van a Hazafias Népfront-bizottságnak is. Tehát, mint említettem, a tanács számára a párt- és tömegszervezetekkel való együttműködés nem egyszerű segítség, hanem politikai iránymutatás, szoros együttműködés. A koordinációs értekezleten hogyan osztoznak a végzendő munkán? — Már kialakult egy bizonyos hagyomány, hogy melyik vállalat miben tud segíteni. Igyekszünk mi is a javaslatainkat-„test- hezállóan” előterjeszteni. Például a hajóépítőktől, vagy a faipari dolgozóktól nem a virágágyak gondozását kérjük. Tőlük azt várjuk, hogy vas- vagy fahulladéljokból segítsenek a játszótereket, épületeket felújítani, karbantartani. A HÓDIKÖT-nél, vagy az ÁFÉSZ-nél sok a női dolgozó, tőlük azt kérjük, hogy a mintegy 40 ezer négyzetméter gondozott park és közterület ápolásában, virággal való beültetésében és egyéb munkákban segítsenek az ott dolgozó női szocialista brigádok. Hasonlóan a parkok, fák gondozására kérjük fel a KISZ-t, az úttörőszervezetet. A Mikor és hogyan értékelik a társadalmi ^ munkát? — Az értékelést az előző esztendőről mindig a tavaszi tanácsülésen ismertetjük. A megyei tanács és a Hazafias Népfront értékelése nyomán a felsőbb szervektől is kapunk oklevelet, jelvényt. Ezen túl tanácsunk is emléklapot adományoz a legjobban teljesítőknek. A múlt évi tanácsülésen tíz kitüntetettnek adtuk át a megyei tanács elismerő plakettjét, a TITÁSZ szocialista brigádja pedig megyei oklevelet kapott. Tizennyolc személy kapott a községi tanács által készített emléklap-elismerést. Ugyancsak emléklappal ismertük el huszonhat szocialista brigád munkáját. Nagyon lényegesnek tartjuk az erkölcsi élismérést. s.: raatsríal se gsíaqslgsm áll Maradt-e teljesítetlen vállalás? — A huszonnégy nem tanácsi gazdálkodó egység összességében túlteljesítette vállalását. Egy-két kisebb dolog azonban elmaradt. Menet közben nekünk és a Hazafias Népfrontnak is még jobban oda kell figyelni a vállalatvezetőkkel közösen, hogy az együttműködési tervben lefektetettek részleteiben is teljesüljenek. Az egyik üzem egy buszváró megépítésével maradt adós. Más minden jelentősebb dolog teljesült. A most soron következő koordinációs ülésen milyen kívánalmakkal lépnek fel? — December 28-án tartott tanácsülésünkön elfogadtuk az 1980. évi tervet. Továbbra is várjuk a vállalatok segítségét az egészség- ügyi, kulturális, szociális ágazatokban. Tizenkilenc tanácsi intézményünk fenntartása a feladatunk. Kérjük a vállalatokat, hogy ezen intézmények fejlesztéséhez, jobb működtetéséhez járuljanak hozzá. Nagyobb munka lesz a belterületi utak felújítása, bővítése és egy új bölcsőde létesítése a volt rendőrségi épületből. Reméljük a vállalatok, szocialista brigádok a hagyományaikhoz híven az idén is kiveszik részüket a község fejlesztéséből. £ Köszönöm az interjút. Csikós Balázs
