Kelet-Magyarország, 1980. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-05 / 3. szám

1980. január 5. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Rászolgálni a bizalomra anuár a pártvezetősé- ■ I get választó taggyű- C4I lések hónapja. Ezeken a fontos pártfórumokon, amelyeket figyelemmel kí­sér a közvélemény is, két fontos napirendi pont sze­repel. Egyik a XII. kong­resszus irányelveinek a megvitatása, a másik az új pártvezetőség megválasz­tása. Csaknem ezer párt- alapszervezetben közel har­mincezer kommunista él jo­gával, mond véleményt s szavaz a párt bevált nyílt, őszinte politikája folytatása mellett ezekben a napok­ban. Nem választható el egy­mástól a két napirend, a kettő szorosan összefügg a mindennapi munkával, az előttünk álló teendőkkel. Erre kell felkészülni min­den pártszervezetünkben. Az „Irányelvek” pártdoku­mentum, politikai okmány, de nem csak a párttagok ügye, minthogy a szocializ­mus építése sem csupán at­tól függ, hogyan dolgoznak a kommunisták. Egész né­pünk építi az egész nép szá­mára az új társadalmat. Ebben okos javaslatokkal és munkával részt venni min­den magyar állampolgár becsületbeli ügye. Kétségte­len, elsősorban a pártfóru­mokon várjuk: mondjon véleményt lehetőleg min­den párttag a kongresszusi irányelvekről, hallassa hang­ját az MSZMP eddigi poli­tikájáról, munkastílusáról, módszereiről. Remélhető, hasonló aktivitás nyilvánul meg ezeken a fontos elmél­kedéseken is, mint a be­számoló taggyűléseken. Nem azért szükséges és kell vitatkozni áz irányel­vekről, mert ez a kívána­lom: elsősorban az előttünk álló feladatok, a bonyolul­tabb körülmények között végzett teendők jobb elvég­zése érdekében. Alkalmaz­kodni az új helyzethez, adaptálni az irányelvekben foglaltakat, lebontani a kis kommunista kollektívákig — ez most a teendő. Az üzemben, a tsz-ben meg­szabni a konkrét gazdasági, gazdaságpolitikai, kulturá­lis, eszmei teendőket. Élni kell a pártdemokrácia adta joggal. Nincsenek külön „hallgató” és „beszélő” párttagok. Csak egyfajta párttag van: aki véleményt mond és kiáll a politika mellett. Ezek a taggyűlések akkor töltik be feladatukat, ha véleményt mondanak az irányelvekről, ha minél több javaslat valósul meg e politikai program meg­valósításáért. Párttagságunk tudatában van, hogy nehezebb évek következnek. Ez azt kíván­ja, hogy rátermett, a poli­tika iránt érzékeny, a gon­dokra reagáló, a párthatá­rozatokért még következe­tesebben tenniakaró párt­vezetőségekre van szükség. Ahol eddig is helytállt a pártvezetőség, továbbra is élvezni ' fogja a párttagság bizalmát, ezeket megerősí­ti a párttagság. Ott, ahol viszont szükséges, bátran éljen jogával a párttagság, válasszon a vezetőség kü­lönböző posztjaira olyano­kat, akiktől többet várnak, többet követelnek, akik a bizalomnak megfelelnek. Ne feledjék azonban: az új pártvezetőség is csak úgy tud megfelelni a bonyolul­tabb követelményekből adó­dó feladatoknak, ha nem csupán bizalmat kapnak, hanem a jó ügyet, a jó szán­dékot tettekkel is támogatja a párttagság és az egész kollektíva. □ taggyűléseken emlé­keztessenek a múlt év eredményeire, erő­feszítéseinkre, s ezek szel­lemében vázolják az idei teendőket. S ha új kádere­ket választanak a pártveze­tőségbe, ne feledkezzenek meg a jó munkában feltűnt fizikaiakról, fiatal kommu­nistákról, s azokról a nők­ről, akik több műszakban is helytállnak. Ez az időszak a XII. kongresszusra készülés egyik fontos szakasza. Szavazás politikánk mellett. Farkas Kálmán OMÉK TÖBB MINT FÉL ÉV TE­LIK MÉG EL, mire — augusztus 19-én megnyitja kapuit a sorrendben 69. Or­szágos Mezőgazdasági és Élel­miszeripari Kiállítás és Vá­sár. Az éves tervek azonban most készülnek, nemcsak a gazdaságokban, hanem a csa­ládokban is, nem árt tehát már most eldönteni, hogy akarunk-e menni, vagy sem. Annál inkább, mert bizo­nyos határidők nincsenek is olyan messze. Ismeretes, hogy újabban csak ötévenként kerül sor er­re a nagy rendezvényre. Vi­szont ha már ilyen ritkán, akkor a rendezők igyekeznek megadni a módját. Számítha­tunk arra, hogy ezúttal szá­mos tekintetben különb lesz az OMÉK, mint bármely ed­digi. Dicsőség tehát részt venni rajta: s tanulságos él­mény, jó szórakozás meglá­togatni. Elméletileg bárki ott lehet a szereplők között. Ennek két lehetősége van. Az egyik a jelentkezés az eredménybe­mutatók valamelyikére. Ez úgyszólván ingyenes, csupán a jelentkezési lapért kell jel­képes összeget fizetni. Vi­szont szigorú zsűri bíráljad, hogy az a bizonyos eredmény valóban eléri-e az országos bemutatkozásra jogosító szin­tet. Nem ejég maga a ter­méshozam, felülbírálják a gazdaságosságot is. Másik lehetőség az egyéni kiállítás. Március 1-ig a ren­dező HUNGEXPO-nál kell jelentkezni, de ez már ko­rántsem ingyenes. Az igé­nyelt kiállítási terület min­den négyzetméterének költ­sége néhány száz forinttól több ezer forintig terjedhet, attól függően, hogy a kiállító milyen szolgáltatásokat igé­nyel. Természetesen a főszerep a termelésnek jut majd. Mind­ez azonban nem csökkenti a szó jó értelmében vett „vá­sári” jelleget. Lesz rengeteg üzlet és vendéglő, lovasbe­mutató, halászléfőző ver­seny. Érdekesnek ígérkezik az odahaza „bütykölt” bar- kács traktorok kiállítása és versenye. Ez nyilván nem­csak szórakoztató lesz, ha­nem alkalmat ad arra, hogy egy-egy jó ötletet odahaza megvalósítson valaki. A kis­termelők egyébként a kiál­lításon a számukra szüksé­ges dolgokat meg is vásárol­hatják, sőt a tenyészállatok jó részét szintén áruba bo­csátják. A FŐVÁROSBAN RÉGI HAGYOMÁNY kilátogatni a „vásárra”, enni egy jó birka­pörköltet és közben azért megnézni, hol is tart a ma­gyar mezőgazdaság. Hogy az országból is minél többen lá­togathassanak fel, lesz vasúti utazási kedvezmény és a MÉM erre a bő két hétre fel­szabadítja a mezőgazdasági oktatási intézmények kollé­giumait, hogy minél többen kaphassanak olcsó szállást. Igen sok szakmai rendez­vényt tartanak a legjobb elő­adók vezetésével. Az előre jelentkezőknek az AGRO- INFORM biztosítja a heíyet — személyenként száz forin­tos részvételi díj ellenében — sőt, ha sok a jelentkező, a rendezvényeket többször megismétlik. F. B. Szabolcs Cipőgyár Egymillió pár lábbeli Véleményezte az éves tervet a szakszervezeti fórum Mi a véleménye? Kerezsi Sándorné Maczkó Gábor Nagy Sándor Á versenyről Az egymillió párszámos termelés bűvös számát ebben az évben éri el a Szabolcs Cipőgyár. Többek között er­ről is szó esett a szakszerve­zeti bizottság és a bizalmiak csütörtök délutáni együttes ülésén, ahol az ez évi tervet véleményezte a dolgozókat képviselő negyven tagú fó­rum. Az idei terv a párszám je­lentős növelése mellett is el­sősorban a piaci igények ki­elégítését és: a gazdaságos termelést szorgalmazza. Ami az igényeket illeti: a válla­lat aiz idén: a termékek ötven százalékát külföldön értéke­síti. Partnerei továbbra is el­sősorban a Szovjetunió, NDK és Lengyelország, de tárgya­lásokat kezditek Kuvaittal is. Az idén kezdik el az elmúlt évi BNV-díjas férfi klumpa­cipő gyártását 50 ezer pár- számmail. A porótalpas láb­belikből 270 ezer pár készül. A gyár több intézkedéssel is segíti a gazdaságos terme­lés feltételeit. Például ki­emelt téma a társas szabá­szat, amelynek lényege, hogy egyszerre több modell alkat­részeit vágják ki a bőrből, így kevesebb hulladék keletke­zik. A modellszerkesztésnél is fő szempont a hulladék csökkentése. A kisebb ele­mekből álló szandálokat to­vábbra is gyártják, amelyből az idén is 80 ezer pár ké­szül. A nem rubelelszámolá­sú importanyagoknál az el­múlt évben — a kongresszu­si verseny eredményeképpen — mintegy 1 millió 800 ezer forint értéket takarítottak meg. Erre az idén is nagy fi­gyelmet szentelnek. Ugyan­úgy, mint az első osztályú áruk arányának növelésére. A tervezett intézkedések el­lenére sem tudja elérni a gyár a tavalyi nyereségszin­tet, de amint a tanácskozá­son is hangsúlyozták: a gaz­dasági vezetők arra töreked­nek, hogy a jól dolgozók pén­ze továbbra is meglegyen. A bérek, illetve jövedelmek dif­ferenciálásával azok kapnak majd lényegesen' többet, akik többet tesznek az asztalra. A 22 szocialista brigád te­vékenységét is értékelték. Megállapították, hogy a moz­galomba bekapcsolódott 22 brigád igen sokat tett azért, hogy a gyár értékben nyolc százalékkal túlteljesítette az elmúlt évi tervet. A szocia­lista brigádok a kongresszusi vállalások teljesítése révén is eredményesen dolgoztak a megtakarításokért. A hármas jelszó teljesítésénél szigorúbb mércét állítottak a gyárban, így is újaibb nyolc brigád kapta meg a cím különböző fokozatát a tanácskozáson. A korábbi elismerésekkel együtt, összesen százezer fo­rint jutalmat osztottak ki az elmúlt évi jó munka elisme­réseként. (tóth) „Fokozódjék a gyógy­szeripar versenyképessé­ge. (A XII. kongresszus irányelveiből.) AKI TERMEL. Kerezsi Sándorné, a tiszavasvári Al­kaloida Vegyészeti Gyár kémia II. üzemének gyár­tásközi ellenőre: — Ahhoz, hogy jó áron megvegyék tőlünk külföldön a gyógyszereket, az eddigi­nél is gondosabb munkára van szükség. A morfinszár­mazékoknál nőttek a minő­ségi követelmények, s ne­künk ennek megfelelően kell dolgoznunk. Pedig elő­fordul az is, hogy nem olyan alapanyagot kapunk, amiből a legjobb terméket lehet előállítani. Ilyenkor előbb minőségjavító munkát vég­zünk, tehát olyan feltétele­ket teremtünk, hogy a gyár­tás után a legjobb anyagot kapjuk. — A prémiumrendszerünk szerint egyszerre fizetik meg a több termelést és a gondosabb munkát. A ver­senyhez az is hozzátartozik, hogy mennyiért tudjuk elő­állítani a gyógyszert. Ha ki­sebb az anyagfelhasználás, akkor jóval több prémiumot lehet kapni. Ezért vigyá­zunk minden cseppre. AKI IRÁNYÍT. Maczkó Gábor termelési főosztály- vezető: — Korábban a világpia­con hiány volt a morfinter­mékekből. Akkor szinte mindent könnyűszerrel el léhetet adni. Most viszont egyensúly van, a versenyben csak az marad meg, aki min­den igényt ki tud elégíteni. Még a formákra is különbö­ző előírások vannak, hiszen az egyik megrendelő kristá­lyos formában, a másik por alakban dolgozza fel, ne­künk pedig ehhez kell al­kalmazkodnunk. — Nem olyan nagy a vál­lalatunk, hogy ne legyen közvetlen kapcsolat azok kö­zött, akik a termelésben és az értékesítésben dolgoznak. Márpedig most a termelés­nek egyre inkább az értéke­sítési lehetőségekhez kell alkalmazkodnia. Még a ha­vi programon belül is mó­dosítunk, ha egy kedvező megrendelés érkezik. Ugyancsak ehhez tartozik, hogy az emelkedő minőségi követelményeknek megfe­lelően technikai, technoló­giai változtatásokat vég­zünk. Hiszen az is feltétel, hogy a nálunk gyártott cik­kek jövedelmezőek legye­nek. Az átgondolt gyártás­fejlesztési terv éppen ezt segíti. A határidők betartá­sa, a megbízható szállítás a termelés egyik fontos fela­data. AKI ELAD. Nagy Sándor értékesítési osztályvezető: — Olyan cégeknek szállí­tunk alapanyagot, amelyek­nek a világpiacon nevük van. Természetes, hogy ők vigyáznak a hírnévre, s en­nek megfelelően követelik meg tőlünk a minőséget. A tőkés .export, a külkereske- delrrfi'tifiítőföf á'Tnh"? h'éTyiöG ben sokkal nagyobb erőfe­szítést kíván., A Medimpex, aki a termékeinket eladja, hetente ad információt az árak alakulásáról. Miután nem egyenletes a megren­delések befutása, ezért arra is számítani kell, hogy le­gyen elég tartalékunk. A nehezebb piaci viszonyok között még így is előfordul, hogy a minőségi követelmé­nyek jobban nőnek, mint ahogy azt az árak követik. Talán annak is tudható ez be. hogy a gyógyszerek for­galmazása sok országban függ a gazdasági helyzettől. — Bennünket is jobban felkeresnek a vevők, mint korábban, de a vállalatnak szintén az az álláspontja, hogy jóval többet kell tudni a piaci helyzetről, mint ré­gebben. Ekkor tudunk fel­készülni a látszólag várat­lan megrendelésekre, s így tudónk sokkal rugalmasab­ban dolgozni. Lányi Botond Üj szovjet automata szövőgépeket szerelnek az Újpesti Gyapjúszövőgyár újfehértói gyárának karbantartói. A 16 új, 20 millió forint értékű mikrovetélő szövőgépen 1980 első ne­gyedévében megindulhat a termelés. (Gaál Béla felvétele) M ariska asszony szokás szerint beült a folyo­só végén levő kis pe- cuba, ikiicsomagolta az ott­hon elkészített reggelit és evett. Két szelet kenyér kö­zött sültsizalonna-darabok, hozzá vizes uborka. Mint mindig, most is jólesett, mert hál’ istennek a gyom­rára nem lehet panasz. Ilyenkorra végez a nyolc szobával. A papírkosarak­kal kezdi, mert azokban nem csak papír van általá­ban. Különösen a Fabai szobájára kell vigyázni: hiá­ba a harnuzó, ő a cigaretta- csikkeket rendszerint a pa­pírkosárba dobja kioltás után. Még szerencse, hogy tűz nem lett belőle. Azután össeesepreget, nedves ronggyal feltöri! a szürke melegpadlót, letörölget, megöntözi a virágokat. Siet­ni kell, nehogy még nyolc után is ott lábatlankodjék az íróasztalok között, azt nagyon nem szeretik az em­berek, kapott már érte egy­szer ^másszor. Most, hogy jól kifáradt és eszik, elégedettséget érez. Kicsit nyitva felejti a pecu ajtaját és ültében elszóra- kozgat azon-, aimiit a folyo­són mesélgetnek egymásnak az irodákban dolgozók. Azt már ő is unja, hogy a kis kontyos asszony, Levériné örökké el van telve a saját f őzt jé vei, meg hogy az égi­meszelő vénlány, a Lujza mindig csak a .divatlapok­kal van. megáldva. Ha meg Kótai hangját hallja, már kívülről tudja, hogy most megint tenni fogja a szépet valamelyik asszonynak, vagy lánynak, de azt soha­sem kell komolyan venni, mert Kótairól mások azt beszélik, hogy otthon sem állja meg a helyét. — Rémes ez a csípős szél. Ó, megszólalt végre Andi asszony is, a negyedikből. ö az, akinek semmi sem jó, neki mindig ezernyi a gond­ja, baja. — Az, rémes. Ez a hang meg a Fórus elvtánsé, aki mindig a fo­lyosón állva issza meg a kávéját és közben nagyokat krákog. — Képzelje, Fóruskám, jövök be és a bundám gal­lérja tele lett hóval. Most nem tudom mitévő legyek. Mit gondol, vigyem el a szűcshöz? * — Vigye. Biztos, ami biz­tos. — Legalább ha már esik, ne fújna, nemigaz? — De. Igaz, nagyon igaz. Mariska asszony arcán most egy kis mosoly moz­dult. Valamiféle melegséget érzett, egy kis örömfélét. Emlékszik, hajnali négy­kor, ahogy kilépett a ka­pun, majd felkapta a hideg orkán. Átfagyott a csontjá­ig, amíg beért a hivatalba. Pedig jó melegen öltözött, még nyáron beszerzett min­den meleg holmit, a leérté­kelés idején. A kabátja ré­gi, de jó az még, inkább a gyermekeknek újít. Külön­ben is, ha neki volna bun­dája, talán fel sem venné soha., úgy óvná a hidegtől, a hótól. így gondolta végig, s az­tán összecsomagolta a ma­radékot a kis kockás szal­vétába, s elindult a. napi postáért, mert hogy az is az ő reszortja. A. S. Reggel

Next

/
Thumbnails
Contents