Kelet-Magyarország, 1980. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-05 / 3. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. január 5. Röviden t nemzetközi sajtókonferencia Kabulban (Folytatás az 1. oldalról) anyagi, erkölcsi és katonai segítség teljes mértékben megfelel az afgán nép akara­tának, és arra irányul, hogy visszaverje az Afganisztánit fenyegető külső veszélyt. Az ilyen irányú segítségké­rés megfelel az 1978. decem­ber 5-én megkötött szovjet— afgán barátsági, jó szomszéd- sági és együttműködési szer­ződésben foglaltaknak és az ENSZ ailaipokanányának. Békejobbot nyújtottunk Pa­kisztánnak, Iránnak, valamint Kínának —, folytatta nyilat­kozatát Babrak Karmai. — A reakciós körök, a kizsákmá­nyolok azonban továbbra is Afganisztán ellen lépnek fel, s meg kell jegyezni, hogy el­lenséges magatartásuk az áp­rilisi forradalom után érte el csúcspontját. Ezt tanúsít­ják maguk a nyugati újság­írók is, akik pakisztáni láto­gatásaikat követően számos leleplező anyagot tettek köz­zé. Beszámoltak arról, hogy a nyugati államok és Kína anyagi támogatást nyújtanak a Pakisztán területén műkö­dő lázadóknak, és fegyvere­ket szállítanak nekik az Af­ganisztáni Demokratikus Köz­társaság elleni akcióhoz. Babrak Karmai bejelentet­te, hogy a közeljövőben ki­dolgozzák az ország új demok­ratikus alkotmányát, amely kifejezi az afgán lakosság va­lamennyi rétegének óhajait és törekvéseit. Az áprilisi forradalom olyan mértékben elhajlott sa­ját elvi irányvonalától, hogy katasztrófához vezetett vol­na, ha az afganisztáni nép akaratának megfelelően nem biztosítjuk a forradalom új szakaszához való átmenetet, amelyet az Afganisztáni Népi Demokratikus Egységpárt ve­zetésével, az afganisztáni fel­szabadító néphadsereg segít­ségével hajtottunk végre. A forradalom új szakaszán je­lenleg a legfontosabb előt­tünk álló feladat az igazi for­radalmi elvek győzelmének biztosítása és a korábbi hi­bák kijavítása. Alapvető feladatunk az is, hogy széles demokratikus szabadságjogokat biztosít­sunk Afganisztán népének, beleértve a gyülekezési, szer­vezkedési és szólásszabadsá­got azzal, hogy az ország minden állampolgára békés körülmények között élhessen és dolgozhasson — fejezte be nyilatkozatát Babrak Kar­mai. Amerikai lapvélemények A SALT vitájának elhalasztása a szerződés megtorpedózásával egyértelmű Az amerikai sajtó pénte­ken egybehangzóan úgy ítél­te meg, hogy a SALT—II szenátusi vitájának elhalasz­tása a szerződés amerikai megtorpedózásával egyértel­mű. A lapok most azt latol­gatják, hogy milyen új, to* vábbi fegyverkezési lépése­ket tesz majd az Egyesült Ál­lamok, miközben nyilván­való : a SALT-szerződés nél­kül sokkal veszélyesebbé, bi­zonytalanná válhat a nem­zetközi légkör. Mindenesetre reményüket fejezik 'ki, hogy mindkét fél a jövőben is tisz­teletben tartja majd a koráb­bi hadászati fegyverkorláito- zási megállapodásokkal. „A döntés, hogy a SALT- szerződést egyelőre leveszik a szenátus napirendjéről, jelen­tős vereség Carter elnök szá­mára” — irta a The New York Times. A lap szerint a szakértők a kormányban és azon kívül úgy látják, hogy az Egyesült Államoknak újra az ügyesül! Államoknak újra kell értékelnie a következő évtizedre szóló hadászati fegyverkorlátozása terveit. Bár Washington szövetsége­sei szorgalmazzák az európai nukleáris és hagyományos erők korlátozásáról kötendő szerződéseket, a SALT ku­darca csaknem bizonyosan visszaveti majd ezeket a tö­rekvéseket is” — állapította meg a lap. A The Well Street Journal szerint amennyiben a Szov­jetunió továbbra is tisztelet­ben tartja az első SALT-szer- ződés 1977-ben lejárt előírá­sait, valószínűleg hasonlóan jár majd el az Egyesült Álla­mok is. Az üzleti körök lapja ugyanakkor beszámol a Pen­tagon legújabb fegyverkezési terveiről is: olyan mozgó, in­dítóállású (hadászati) rakéta- rendszert szeretnének építe­ni, amelyik nem ellenőrizhe­tő, és ismét szóba került új hadászati bombázó gyártása is. A hadikiadások a Car tér- kormány által bejelentett infláció nélküli évi öt száza­lék helyett nyolc százalékkal is emelkedhetnek. HÍD AZ ÉLETHEZ (2.) Egy ország járni tanul Pen Sovan, a Kambodzsai Népi Forradalmi Tanács al- elnöke tart sajtóértekezletet. Csendesen, szabatosan be­szél: „Az utóbbi három hó­nap alatt senki nem halt éhen Kambodzsában.” De a nehézségeket sem titkolja: az életben maradt lakosság — Pol Pot a khmer népnek csaknem felét kiirtotta — 70 százaléka munkaképtelen volt az éhezés és a betegségek miatt. Ráadásul az országban mindössze 54 orvos maradt. Ma már a népi hatalom hihe­tetlen erőfeszítései, a szocia­lista országok és a Vöröske­reszt segítségével a lakosság döntő többsége visszanyerte fizikai erejét. Karácsonyi Zoltán, a Deb­receni Agrártudományi Egye­tem adjunktusa 1979. decem­ber 16-a óta a FAO-prog- ram végrehajtója Kambod­zsában. — A jelenlegi száraz év­szakban mintegy tízezer hek­táron akarjuk elvégezni a ve­tést. Napokon belül megér­kezik 650 tonna kiváló minő­ségű rizs, úton van 2300 ton­na műtrágya és 450 szivaty- tyú. Az esős évszakra szó’ó program 50 ezer hektár rizs­vetést irányoz elő. 1980-ra már halászati és növényvé­delmi programot is kidolgo­zott a FAO. A májusi aratás 200 ezer ember számára biz­tosítana élelmet két hónapra. Hogy a helyzet nehézségét érzékeltessem: 26 ezer kapa szállítását is várjuk, hiszen most sokszor egyszerűen nincs mivel dolgozni. A mezőgazdasági miniszté­rium jelenleg hat főből áll. Itt ismeretlen a bürokrácia: együtt járjuk a tartományo­kat, a rizsföldeket. Ha kell, tíz órát, ha kell. tizennégyet dolgozunk. Jelenleg legfonto­sabb feladatunk megfelelő mennyiségű vetőmag terme­lése. A rizses tálkát is a Vöröskereszt küldte .., Textilgyár Phnom Penh- ben. A 113 mérnök és tech­nikus fizetése személyenként 21 kiló rizs havonta. A szak­munkások száma 783, ők fe­jenként 18 kilót kapnak. A gyerekek után 8 kiló családi pótlék jár. Végigvezetnek a gyáron, ahol szövetek és gumipapu­csok készülnek. Az egyik rak­tárban a Pol Pot-rendszer alatt gyártott termékek gar­mada: fekete szandál, fekete selyem, fekete vászon. Pol Pót alatt csak fekete színű öl­tözéket lehetett viselni... A Komarey általános isko­lában járunk: a padokban 6-tól 15 éves korig ülnek a gyerekek. Írni tanulnak. A szekrényekben füzetek sora­koznak, az Unicef — a nem­zetközi gyermekalap — kül­deményei. A tankönyvek már az országban készültek. Phnom Penh 40 iskolája kö­zül ez az egyik legnagyobb. A fővárosban jelenleg 776 tanár van. Az oktatás megszervezé­sét egyenlő súllyal kezelik az élelmiszer-termeléssel. A Kompong Speu-i kórház­ban sokkal rosszabb a hely­zet : az igazgatón kívül egyet­len olyan ember akad, aki már négy évet végzett az or­vosi egyetemen. A kórház 1979. április 9-én nyílt meg. Azóta 560 ember hagyta el gyógyultan. Volt olyan, akit csak fel kellett táplálni, de voltak gyógyíthatatlanul le­gyengültek is. A gyógyszere­ket egyébként a Nemzetközi Vöröskereszttől és a vietna­miaktól kapták. Kicsi Kő falu a Mekong mentén. A 200 lakos liánból, bádoglemezből, háncsból, pál­ma- és bambuszlevélből épített új épületeket. A házak körül 3—4 lépés hosszú zöldséges­kert. Kézi malmokban őrlik a rizst péppé és agyagedények­ben érlelik. A férfiak halász­nak — a Mekong a világ egyik halban leggazdagabb folyója. Mielőtt elindulok, egy pil­lanatra részesülök abból az élményből, amikor elindul az új élet. Cheng Sok Kim-nek gyermeke születik. A bam­buszkunyhó mélyéről fel­hangzik a sírás: az éles, bán­tóan gyönyörű hang remeg a pálmalevelek között, ö már a jövő századra született. Becsüld meg magad jobban XXI. század. Kicsi Kő falu, Kambodzsa, 1979 december. Szigethy András Gerencsér Miklós: FERDE HÁZ 18. Ezzel ki is fogyott az arze­nálja. Letörte az eredmény­telenség. Hirtelen friss leve­gőre kívánkozott, minél tá­volabbra a tanártól, akit e pillanatban fenntartás nélkül utált. ★ Karonfogva vezette végig Dezső kiöltözött feleségét a virágzó külvárosban. Ügy döntöttek, azért sem sava- nyodnak bele a családi vitá­ba. Elmennek lazítani kette­jük külön örömére a Rep- kény eszpresszóba, ahol Schwarzkopf úr, a maszek cukrász Dunántúl legkiválóbb fagylaltját méri, márpedig köztudott, hogy Dunántúlon igen sok helyen kapható el­sőrangú fagylalt. Dezső is kicsípte magát, de csak amúgy hevenyészve. Fölvette alpakka nadrágját, azzal a díszes övvel, amelyet épp a feleségétől kapott aján­dékba negyvenharmadik szü­letésnapjára. Daliás mellka­sán már-imár kérkedve mu­togatta merész mintázatú in­gét: szerfölött nagy és élénk színezetű kockás minták éke­sítették azt az inget, mintha a Sárga Csikó valamelyik ab­roszából szabták volna. — Ügy hallottam, mosta­nában zöld fagylaltot is ké­szít Sohwarzkopf úr — újsá­golta Dezső udvarló hangon a feleségének. — Állítólag Erdőmester a neve. Azt meg­kóstoljuk. — Levert vagyok — sirán­kozott Paula. — Még tönkre­teheti tervünket az a Károly. — Ne búsulj, én majd te­szek róla. Kiklopfolom belő­le az igent. És tekintélyesen, vasárnapi Moszkva: Nyolcvankét éves korában elhunyt Sztyepan Scsipacsov szovjet-orosz köl­tő. Részt vett a polgárháború­ban és a Nagy Honvédő Há­borúban, 1919 októbere óta volt tagja az SZKP-nak. Az SZKP és a szovjet állam ve­zetői által aláírt nekrológ méltatja Scsipacsov irodalmi munkásságát és rámutat, hogy műveiben az orosz klasz- szikus költészet legjobb ha­gyományait fejlesztette to­vább. Verseit és poémáit több idegen nyelvre is lefor­dították. HAVANNA: ötvenezer lá­togató tekintette meg eddig a Nemzetközi Újságíró Szövet­ség, valamint a Kubai Újság­író Szövetség és az Interpress szervezésében Havannában megrendezett nemzetközi fo­tókiállítást. A Kubában mé­reteit és művészi színvonalát minden eddigi hasonló fotó­tárlatot felülmúló rendez­vényt a kubai forradalom 21. évfordulója, a december 31- ével véget ért nemzetközi gyermekév, valamint a Kubai Újságíró Szövetség közelgő negyedik kongresszusa tiszte­letére szervezték. WASHINGTON: Az amerikai kormány bejelentette, hogy Taj­vannak nagy mennyiségű raké­tát, ágyút és más fegyverzetet ad el, összesen 280 millió dollár ér­tékben — közölte csütörtökön az amerikai külügyminisztérium. A külügyi szóvivő hozzáfűzte, hogy a döntést, amelyet a kormányzat közvetlenül Brown hadügyminisz­ter kínai útja előtt hozott, Pe­king tudomására adták. Prága: Csehszlovákia ma­gyar közreműködéssel létesült új nemzetközi és országos helyközi telefon- és távíró- központját csütörtökön ünne­pélyesen felavatták Prágában. Az új távközlési központ a csehszlovák posta eddigi leg­nagyobb beruházásaként, összesen több mint másfél milliárd korona költséggel készült el. A létesítmény egy­részt a belföldi távhívásos, automatizált telefonhálózat egyik fő gócpontja, másrészt fontos nemzetközi hivatást is betölt, mert korszerű és nagy teljesítményű elektronikus átmenő (tranzit) központja az európai földrész kelet—nyu­gati irányú távbeszélő- és te­lexösszeköttetéseinek. BELGRAD: Jugoszláviában 40 éve nem voltak olyan nagy ha­vazások, mint az elmúlt négy nap alatt. A vastag — néhol 2 méteres — hótakaró az egész or­szágban rendkívül megnehezítet­te, helyenként pedig megbénította a közúti forgalmat, s a falvak tu­catjait elzárta a külvilágtól. Több vidéken az óránként 100—120 km sebességű orkán leszaggatta a villany- és telefonvezetékeket, s számos helység áram nélkül ma­radt. A vonatok az egész ország­ban késéssel közlekednek, ese­tenként 3—4 órát késnek. A szkopjei, tlvati, tltogradi, dub- rovniki és ohridi repülőtér nem fogad gépeket. tartással vonultak át a beton­járdán, a kertváros juharfái alatt. Jobbról a dárdakeríté­sek végtelen sora, balról a sírhantokra emlékeztető vi­rágágyások petúniával, ár­vácskával, kardvirággal. A nyílegyenes járda végé­ben, a mélyre csüngő juhar­lombok ányékában egy cifra trafikosbódé díszelgett, az Aeros cirkusz oroszlános pla­kátjával. Innen, a trafikos­bódé mögül bukkant elő Már­ti. Gyönyörűen és könnye­dén. Magas, karcsú lány, bronzos hajtömege laza kö- tegbe csavarva, szabadon hagyva hosszú nyakának bá­jos ívét. Fehér tenisznadrág és ibolyakék fiúing volt raj­ta. Meztelen combja és karja barnán tündökölt. Mihelyt meglátta szüleit, hatalmasat lódított sporttáskáján és fu­tásra lendült, mint a sprin­ter. — Szervusztok, őseim! — kiáltotta már messziről, hoz­zájuk érve csaknem ledön­tötte őket a lábukról hirtelen csókrohamával. — Hát te merről repültél ide? — hebegte a megrökö­nyödött apa. — Lillafüredről!... — Gyere, hadd nézzelek — kukorékolta meleg örömmel Paula. Még a könny is elfu­totta a szemét. — Milyen szép vagy. Milyen mesés a színed. Jó volt a kirándulá­son? — Remekül sikerült! Ne­vettünk, nevettünk, állandó­an nevettünk! Álom az egész... Kitűnő érettségi, új ház, meg ez a gyönyörű nyár. Ráadásul a felvételim is si­került! Mit tudtok Imré­ről? ... Mókázva újságolta az apa: — Szeretne már benősül­ni, de nem voltál itthon. Tegnapelőtt megkínálta anyád sárgarépafőzelékkel. Azóta nem láttuk. A boldog lány valósággal a szüleinek dőlt, macskásán unszolta őket. — Hála istennek, még min­dig a régiek vagytok. Gyer­tek ... Na gyertek! Nem lát­játok, hogy mennyire kíván­kozom haza? — Mi meg a Repkénybe mennénk, egy kis fagylaltra — mondta tétovázva Paula, hátha szabadon engedi őket a lány. De az nem tágított. Húzta szüleit hazafelé. — Veletek megyek én is, csak előbb le akarok tusolni a saját fürdőszobánkban. Most, mindjárt. Aztán me­gyünk a Repkénybe. Apa és anya összenézett: Márti csak azt látta ebből, hogy beletörődnek akaratába. Gondtalanul csevegett: — Előre kikötöm, hogy a szobámat én rendezem be. Saját ízlés szerint! Megint összenéztek a szü­lők. Dezső kerülte a beszédet, inkább elvette lányától a ke­rekre tömött sportszatyrot. ★ Ebben a nyári késő dél­utánban volt valami emberi­en bizonytalan. Danka Ká- rolyon érzéki ingerek áram­lottak át, idegeiben az ölelé- si akarat építkezett, ugyan­akkor egyfajta belső intelem tagadni próbálta a készülő­dést. Editnek ugyanilyen hangu­lata volt. Éppen attól volt oly vitathatatlan az összetartozá­suk, hogy mindig együtt vál­tozott kedélyük hőmérséklete. Józanul beszélt, ám a szava­kat átfűtötte asszonyi bizal­mával. — Vergődjünk végre zöld­ágra. Egyezz bele és kész. A kérést nem, de a hang­vételt szerencsésnek tartotta Danka. Nyomban átvette: ha­tározottan beszélt, de a bi­zalmasság közvetlenségével. — Neked ártanék vele a legtöbbet. Ha engednék, újabb másfél évet pocsékol­nánk el az ifjúságunkból. Te huszonnyolc vagy, én har­minchárom. Ránk férne még utoljára egy kis kamaszko­dás. — Nekem már semmi szük­ségem a kamaszkorra... Tudnám én is, jaj de tud­nám, hogy mi az élet értelme. Csak lenne hozzá elegendő pénzem. — Százezrek nélkül is menni fog ez, meglátod. — De ha egyszer itt a le­hetőség, hogy megszerezzük a teljes anyagi jólétet, édes Karcsik ám! — Hidd el, üres maradna a jólét, ha mindenáron a pénzt szeretnéd megtenni csa­ládfőnek. A mérnöknő tett egy lé­pést a férje felé, derekát is feszesebbre húzta, hogy tar­tása ingerlőbb legyen, de hű­vösködő hangjával mégis el­húzódott Danikától. — Hát akkor melyikünk legyen a családfő? Én a havi háromezer-négyemmel ? — Tedd hozzá az én két- ezer-kilencszázamat is. (Folytatjuk) Egy ebéd Kicsi Kő faluban.

Next

/
Thumbnails
Contents