Kelet-Magyarország, 1980. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-25 / 20. szám

1980. január 25. KELET-MAGYARORSZÁG 3 VEZETÖSÉGVÁLASZTÓ TAGGYŰLÉSEKRŐL JELENTJÜK VAGÉP vállalat „...hogy hitelünk legyen” Györfi István, a VAGÉP vállalat párttitkára a tag­gyűlés légkörét úgy jelle­mezte: a kongresszusi irány­elvek tükrében vita, élénk eszmecsere alakult ki. A vállalati gazdálkodás három fő területe, a gépjármű javí­tás, a késztermékgyártás, az óra- és ékszerjavítás. Az irányelvek alapján a felszó­lalók többsége a termelés- bővítés lehetőségeit mérlegel­te. Mondták: a feltételek — gép és ember — adottak ah­hoz, hogy az erportra terme­lést növeljék. A tőkés export 5—6 millió forinttal bővíthe­tő, de erősíteni szükséges a gyártás műszaki előkészíté­sét. Talán egy korábbi ta­pasztalat mondatta ki a leg­fontosabb dolgot: „Vigyáz­zunk a minőségre, a határ­időre, hogy hitelünk legyen.” Szóba került az az elv is: fokozottabban érvényt kell szerezni a munka szerinti díjazásnak. A vállalat nor­matechnológusa úgy érvelt: továbbfejleszthető a darab­béres rendszer, ha áttérnek az egyedi darabbérre. Ez ösz­tönző és igazságos lenne, ez lenne az igazi próbatétel. Volt ellenvetés is. A kész­árutermelésnél a csoportbér bevált, nemcsak a munkára ösztönöz, de összetartja az embereket abban, hogy együtt többet, jobb minőségű munkát végezzenek. Cso­portbérezésnél az egyik dol­gozó rászól a másikra, ha nem dolgozik, ha minőségi­leg kifogásolható munkát végez. Vitát váltott ki Vadok Zsigmond műszerész vélemé­nye, miszerint a kultúrpoli­tika egyes területe olykor nem szolgálja eléggé célja­inkat, nem tolmácsolják eredményeinket. Egy kiállí­tás példáján említette, hogy az alkotások az élettől any- nyira elvontak, hogy a láto­gató a kiállított tárgyakat nem tudja mire vélni. Mások azt mondták: nem biztos, hogy az a jó alkotás, ami túlzottan egyszerű. Az embe­reknek is fejlődni kell ahhoz, hogy megértsék, értékeljed azt, amit a művészet nyújt. Az ötnapos munkahét le­hetőségével kapcsolatban úgy érvelt a felszólaló: aki a nyolc órát ledolgozta, an­nak az tökéletesen elég. Ma­radjon minden a régiben — mondta. A taggyűlés ezzel nem értett egyet. Azzal vi­szont igen, hogy a szocialista munkaverseny szervezésében a szakszervezet aktívabban vegyen részt. A soron következő párttag a személyes felelősségről mondta el véleményét. Min­den párttag agitátor — mondta — de ügyünk mel­lett legjobban az beszél, aki a munkában példát mutat. Erre van szükség. Fényeslitke Szenvedélyes hangon Nincs miért szégyenkezni­ük a fényeslitkei vasutasok­nak. Az eredmények, a záho­nyi átrakókörzet pontosabb, jobb minőségű kiszolgálása az üres vasúti kocsikkal, őket igazolja. Mégis, amikor a kommunisták számba vették a teendőket, a kongresszusi irányelvek alapján beszéltek a rájuk váró feladatokról, nem hiányzott a taggyűlésen a szenvedélyes szó sem. Szónok Zoltán sürgette, hogy figyeljenek jobban oda az együttműködésre. A vasút­állomások, a fényeslitkei ren­dező pályaudvar nem füg­getlenítheti magát a többi ál­lomástól, azonban a zavarta­lanabb munka egyik alapja éppen az, hogy mennyire lát­nak előre, hogyan küzdik le az akadályokat. A felelősség érzete csendült ki az alapszervezet titkárának Dallos Zoltánnak a szavaiból is. Továbbra is az őszintesé­get, a nyíltságot hangsúlyoz­ta, hiszen csak a hibák feltá­rásával lehet előbbre jutni. Kár lenne azt mondani, hogy Fényeslitkén megoldásra váró gondok nélkül mennek a dolgok. Évek óta visszatérő téma például, hogy a figyel­metlen munka balesetekhez vezet. Személyi sérülések és árukárok figyelmeztetik a vasutasokat, hogy egy percre sem lankadhat a figyelem. Azonban a javuló munkakö­rülmények, a biztonságosabb technológia bevezetése után elvárható lenne, hogy csök­kenjenek a balesetek. A kom­munisták példamutató maga­tartása meghatározó lehet eb­ben. Az irányelvekben szerepel, hogy a béreknek jobban tük­rözniük kell a teljesítménye­ket. Tirpák György állomás­főnök éppen az itt tapasztal­ható visszásságokra hívta fel a figyelmet. Az állomáson a rendezett kocsik száma nem nőtt úgy, mint a keresetek. Sok tényező nincs figyelembe véve a bérezésnél, így többek között nehezen értékelhető a végzett munka színvonala, a rátermettség, de a vasútnál a múlt évben hozott bérintézke­dések figyelmen kívül hagy­ták az eltöltött időt, a meg­szerzett gyakorlatot is. A fegyelem javítása, az it­tasság elleni küzdelem nem lehet csak a munkahelyi ve­zetők feladata. Papik Gézáné a szakszervezeti bizalmiak fe­lelősségét hangsúlyozta, a szo­cialista brigádok nevelő tevé­kenységére is apellált. A fényeslitkei kommu­nisták taggyűlésén nemegy­szer szenvedélyes hangon fo­galmazva, a jobbítás érdeké­ben szóltak a változtatás ér­dekében. Ezt a kritikus és ön­kritikus hangot tartják alkal­masnak arra, hogy a maga­sabb követelményeknek meg­feleljenek. Alkotó eszmecsere S zabolcs-Szatmár csaknem ezer párt- alapszervezetében is befejezéshez közelednek a vezetőségválasztó taggyűlések, amelyeken közel 30 ezer kom­munista szavazott bizalmat az MSZMP be­vált, a tömegek bizalmát élvező politikájá­nak. Alkotó viták, hasznos eszmecserék, nagyfokú aktivitás jellemezte ezeket a fontos fórumokat, amelyeken a párttagság a XII. kongresszus irányelveiben megfo­galmazottak következetesebb megvalósítá­sa, a párt cselekvési egységének erősítése mellett tett hitet. Ezekről a tanácskozások­ról számolnak be lapunk munkatársai. KEHEY, 7-es alapszervezet Igazodni a követelményekhez Nyíregyháza, 16-os körzet Nem öregedtek meg A Kelet-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Válla­lat VII. sz. pártalapszerveze- tének vezetőségválasztó tag­gyűlésén huszonketten vitat­ták meg az irányelveket. A vitaindítóból és a hozzászó­lásokból kiderült, hogy a párt­tagok életbevágóan fontos­nak tartják az irányelveket, tudják, hogy jövőnk függ tő­lük. A vitaindítóban egyebek között elhangzott: „Egyetér- H tünk a feladatok meghatáro­zásával, de felhívjuk a fel­sőbb pártszervezetek figyel­mét, hogy a végrehajtásban a korábbinál szigorúbb gyakor­latot várunk.” A következe­tesebb ellenőrzésre, a szá­monkérésre utalt itt a párt­vezetőség, ami természetesen a jobb politikai és gazdasági munkát eredményezheti. A következő megfogalmazás is figyelmet érdemel, építőmun­kások véleményét tükrözi: „Az élet minden területén vannak eredményt növelhető lehetőségek. Különösen igaz ez az építőiparra.” Különösen igaz, mert valamennyi épít­kezés munkaigényes és anyagigényes. A takarékosko­dásra, az ésszerűbb munkára ezernyi lehetőség kínálkozik. A nyíregyházi 16-os körzeti pártalapszervezetben az átlag­életkor közelebb van a het­venhez, mint a hatvanhoz. A kilencvenfős pártszervezet tagságának majdnem harma­da a rendezvénylátogatás alól felmentett, illetve fekvőbeteg. Mindezek ellenére az ide tö­mörült nyugdíjasok a hét ele­jén tartott taggyűlésükön ér­deklődésükkel, aktivitásuk­kal azt bizonyították, kom­munista voltukban még nem öregedtek meg. A pártcsoport-értekezletek- ről adott vezetőségi beszámo­lóban és a vitában társadal­munkat foglalkoztató lénye­ges kérdések szerepeltek. Töb­ben felvetették: országos fó­rumokon régebben megfogal­mazták már, hogy felduzzadt az adminisztrációs létszám. Az állásfoglalásokat azonban nem követte tett, sőt nem egy helyen további növekedés ta­pasztalható. Javasolták, a jö­vőben az állampolgári jogokat elválaszthatatlanul az állam- polgári kötelezettségekhez kell kapcsolni. A közbiztonság to­vábbi javítása, az eredménye­sebb bűnüldözés érdekében a felelősségre vonás, az alkal­mazott büntetés jobban fejez­ze ki az elkövetett vétség, bűn veszélyességének mérté­két, szigorúbban járjanak el a garázdákkal, a bűnözőkkel szemben. Az irányelvek vitájában so­kan foglalkoztak gazdasági kérdésekkel. Nagyobb rendet, fegyelmet kértek a munkahe­lyeken a vezetőtől a munká­sig. Javasolták, ne legyen kü­lönbség a belső fogyasztásra és az exportra termelt áruk; között, ez jobb minőségű mun­kára ösztönözne, jobb áru ke­rülne az üzletekbe. Hangsú­lyozták a termőföld gondo­sabb hasznosítását, a parlag­földek megművelését. Többen szóvá tették a természet- és környezetvédelem fokozását. Helyi példákkal bizonyítot­ták, hogy a drága pénzen ki­ültetett utcai fasorokat, par­kokat egyes randalírozók ho­gyan teszik tönkre. A termé­szet szeretetére, a környezet tisztaságára, rendjére az isko­lában jobban kellene taníta­ni, nevelni a fiatalokat. Eb­ben a felnőttek sem mindig mutatnak jó példát. Hosszú lenne felsorolni is a sok észrevételt, javaslatot, amely elhangzott az irányel­vek vitájában. Egy mondat még a vezetőség összefoglaló­jából: „Az ismertetés itt ne záruljon le, feladatunk, hogy kifelé, a tömegek felé fordul­va nagy súlyt helyezzünk a politikai meggyőzésre, az agi- tációs munkára”. Megóvni a minőséget Az oldalt írták: Csikós Ba­lázs, Farkas Kálmán, Lá­nyi Botond, Nábrádi Lajos és Seres Ernő. A tagság igényli, hogy az elnök többet legyen kint az emberek között. A vezetők teremtsék meg a magasabb szintű munka feltételeit. A közérdek kerüljön előtérbe. Ne érezzék jól magukat kö­zöttünk az ügyeskedők. Ezek a vélemények szó szerint hangzottakul a nap­kori Kossuth Tsz pártalap- szervezetének vezetőségvá­lasztó taggyűlése előtt. A taggyűlésen is ilyen és ha­sonló hozzászólásoknak le­hettünk tanúi. Jó hangulat­ban, de szenvedélyes hozzá­szólások közepette zajlott le ez a bő négy órát tartó fó­rum. A hangulatot nyilván az is befolyásolta, hogy a főkönyvelő bejelentette: a szövetkezet múlt évi nyere­sége várhatóan 16 millió fo­rint lesz. örvendetes, hogy az irány­elveket mind a visszatekin­tésnél, mind az előremutatás- nál napkori példákkal pró­bálták „behelyettesíteni”. A beszámolóban nem először hangzott el, de jó volt halla­ni, hogy például Napkoron régen eltűntek a szalmatetős házak s manapság fürdőszo­ba nélkül nem épül családi ház a községben. Minden ötödik családban megtalál­ható a gépkocsi! Korszerű ABC-áruházat, cukrászdát kapott a község. A szövetke­zet minden ágazatában nőt­tek a hozamok. Természete­sen itt sem szűnt meg min­den gond. A TESZÖV revi­zori irodája, a múlt év végén vizsgálatot tartott a tsz-ben, a vizsgálat is megállapította, hogy van javítanivaló a szö­vetkezet munkájában. Lekli Zoltán hozzászólásá­ban elmondta, a múlt ősszel a fákon az alma 95 százalé­ka exportképes volt, az el­szállításnál már csak 75 szá­zalék lett az arány. Javítani szükséges tehát a munka mi­nőségét, tette hozzá a felszó­laló. Cselényi György ezt mondta: „Részt vettem a népszámlálásban, s közben alaposan megállapítottam, hogy jól élnek az emberek. Persze többet kell tennünk azért, hogy továbbra is így éljenek.” Sipos Ferenc arról szólt, hogy a tsz-járadék és egyes nyugdíjak között nagy a különbség. Kérte: a Köz­ponti Bizottság foglalkozzon a nyugdíjak közti különbség csökkentésével. Májer Imre hozzászólásából kiderült, hogy a külpolitika is élén­ken foglalkoztatja a napko­riakat. Király József javasolta, hogy valamennyi napkori kommunista járasson párt­lapot, hiszen a tájékozottság sok mindenben segíthet. Ko­csis Péter kapcsolódott a hozzászóláshoz és kérte, hogy a szocialista brigádok segít­sék a lapterjesztést, a propa­gandamunkát. Hepp Ferenc így szólt: „Az irányelvekben is foglalkozzanak a háztáji gazdálkodással. A tsz adjon még nagyobb segítséget a háztáji gazdálkodáshoz”. Kopcsó János hozzászólá­sában elmondta: „Az irány­elvekben is megtalálható, hogy a fiatalok nevelésében döntő szerepe van a munka­helyeknek is. Az építőiparnak sajátos a helyzete, sok szak­ma tartozik az ágazathoz. Az idősebbek közreműködésével a fiatalok megszerethetik szakmájukat, kezdeménye­zőbbek is lehetnek.” A hasz­nos kezdeményezés a válla­latnál is aranyat ér. Pásztor István hozzászólásából: „Hogy a párt irányelveit job­ban megértsük és munkánk­ban hasznosítsuk, fejleszteni kell marxista elméleti felké­szültségünket.” Az irányel­vek érthetőek, világosan fo­galmazódtak, hangsúlyozta a hozzászóló, de a munkások politikai műveltségének fej­lesztését fontosnak tartja. Németh Gyula arról beszélt, hogy a fiatalok többsége nem közömbös a vállalatot érintő kérdésekben, számítani lehet a KISZ-esek helytállására. Brezina András elmondta, hogy az irányelveknek meg­felelően a követelmények­hez kell igazítani a feladato­kat, több dolgozót a vállalat­nál is át kell irányítani más munkahelyre, munkaterület­re. A közérdek fontosabb az egyéni érdeknél. Centrum Áruház II pult mögött U.dvariassággaL:nem.:pótol- ■ hatók a hiánycikkek. A mi­nőségileg nem megfelelő áru reklamálóival szemben nem az ipar áll, hanem a pult mö­gött dolgozó kereskedők. Ja­vítható-e, s ha igen, hogyan az árubeszerzés, a választék bővítése? Érthető, hogy ilyen, s ehhez hasonló kérdések sze­repeltek Szabolcs egyik leg­népszerűbb bevásárlóközpont­jának, a nyíregyházi Cent­rum Áruháznak a vezetőség­választó taggyűlésén, amelyen a kongresszusi irányelveket vitatták meg. Bár kis létszámú pártszer­vezet, alig 20 tagja van, de a Centrumban közel 140-en dol­goznak, s a múlt évben csak­nem 134 milliót forgalmaztak. Szóba került a tanácskozáson ez alkalommal is az áruellá­tás javítása, az áruválaszték bővítésére való törekvés. El­mondták a kereskedelemben dolgozó párttagok, hogy most különösen a kötöttárukból, a bőr- és szőrmefélékből van hiány. Emellett nem lehet kapni színes tv-t, a tartós fo­gyasztási cikkek közül még automata, mosógépet? j centri­fugát, s egyéb árut. Erre a tanácskozásra még­sem a siránkozás volt a jel­lemző. Több hasznos javaslat született, amely részben sa­ját munkájuk megjavítását sürgeti, s részben az iparnak szól. Lipták Andrásné és Ma- linics István arról szóltak, hogy a dollárelszámolású cikkeket csökkenteni lehetne a szocialista országokból szár­mazó árukkal. Erre jobban kellene törekedni a kereske­delmet irányító szervek ve­zetőinek. Lendvai János a gazdaságtalan termelés hát­rányos következményeiről szólt, sürgette az intenzív ter­melés és a minőség javítá­sát. Többen szóltak arról is, hogy a feladatok nőnek a ke­reskedelemben is, s azonos létszámmal kell ellátni. Ez szükségessé teszi a munkaerő átcsoportosítást, amit meg kell érteni. Az irányelvekben szereplő 5 napos munkahét bevezetésével kapcsolatban elmondták, nem látják mi­ként lehetne ezt megoldani a kereskedelemben az üzletek zárva tartása nélkül. Űjabb két tízszintes lakóház épül Nyíregyházán a Széna téren. (Császár Csaba felv.)

Next

/
Thumbnails
Contents