Kelet-Magyarország, 1980. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-25 / 20. szám

4 KELET-MAGYARQRSZÁG 1980. január 25. Ülést tartott a Minisztertanács Kommentár Elődök nyomdokában Nem okozott különösebb meglepetést Carter elnöknek a kongresszushoz benyújtott szokásos évi jelentése. A nyugati sajtó ennek kapcsán máris használja a „Carter- doktrína” kifejezést, jelez­vén azt, hogy a jelenlegi el­nök több dicstelen elődje — Truman, Eisenhower és Ni­xon — nyomdokaiba kíván lépni. Az elnök ezt, valamint a jelentésében megismételt fo­kozott fegyverkezési prog­ramját, továbbá a sorkötele­sek összeírásának újbóli be­vezetését az Afganisztánnak nyújtott szovjet katonai tá­mogatással próbálta indokol­ni. Erősen túldramatizálva a mindenképp regionális jelle­gű kérdést, Carter a világhá­ború utáni „legsúlyosabb fe­nyegetésnek” minősítette az afganisztáni fejleményeket. Ezekért pedig a Szovjetunió­ra hárította a felelősséget. Központi kérdésnek beál­lítván Afganisztánt, Carter igazolta azt a megállapítást, amelyet nemrég a Pravdának adott nyilatkozatában Leo- nyid Brezsnyev tett: az eny­hülési politika aláásására vál­lalkozó nyugati hidegháborús köröknek minden ürügy meg­felel céljaik megvalósítására. „Ha nem lenne Afganisztán, akkor valami mást találná­nak ki” — mutátott rá Leo- nyid Brezsnyev. Ez annál is inkább igaz, mert közismert, hogy Washington külpoliti­kai irányvonalának „megke- ményedése” legalább fél év­vel az afganisztáni esemé­nyek előtt kezdődött meg, s ezektől függetlenül is mélyü­lőben volt. Hiszen a közép­hatósugarú nukleáris rakéták nyugat-európai telepítéséről szóló NATO-döntés jóval sú­lyosabb fenyegetés a világ- bekére nézve, mint az afga- ni'sztáni belviszály. Hasonló­képpen az a tény is, hogy az Egyesült Államokban „hi­degre tették” a SALT—2 szerződést. A legtöbb bírálatot Carter programjának ama pontja váltotta ki az USA-ban, amely a sorkötelesek össze­írásáról szól. Mark Hatfield szenátor szerint ez további bizonyíték a kormányzat po­litikájának csődbe jutására, mivel az amerikai fiatalokkal próbálja megfizettetni annak árát, hogy nem képes megol­dani a belpolitikai problémá­kat. (Folytatás az 1. oldalról) fogyasztó ágazatok fejleszté­sére csak alapos gazdaságpo­litikai mérlegelés után, jól igazolható előnyök esetén kerüljön sor. Az energiát használó régi létesítmények folyamatos korszerűsítésével és a gazdaságos, új energia- fogyasztók üzembe helyezé­sével segítik' elő, hogy ener­giastruktúránkban csökken­jen a szénhidrogének és nö­vekedjen a szén, valamint a hasadó anyagok felhasználá­sának aránya. A beszerzési és ellátási nehézségek miatt megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a fajlagos kokszfelhasználás csökken­tésére, illetve arra, hogy más tüzelőanyagok váltsák fel a kokszot. A szükségletek kielégítésé­ben a gazdaságosan kiter­melhető hazai tüzelőanyag­forrásokra és a KGST-orszá- gokkal, elsősorban a Szovjet­unióval kialakított együtt­működésre támaszkodunk. Az energetikai fejlesztéseknél a gazdaságosság és az ellátási biztonság követelményei sze­rint mérlegeljük a hazai for­rások és a nemzetközi be­szerzések lehetőségeit. A népgazdasági és a válla­lati tervekben is érvényre kell juttatni az energiafo­gyasztás mérséklésének kö­vetelményét, jobban takaré­kosságra ösztönözve az ener­giatermelőket és -fogyasztó­kat. Megoldásra váró feladatok számos operatív energia­racionalizálási intézkedés meghozatalát kívánják meg. Első helyen említi azokat, amelyek anyagi ráfordítások nélkül teszik lehetővé az energiatakarékosság tartalé­kainak kihasználását. Az elő­zetes számítások szerint elér­hető, hogy 1985-ig az érintett tárcák megfelelő intézkedé­sekkel évente 200 ezer tonna kőolajjal egyenértékű megta­karítást érjenek el. Előnyös megoldás lehet az is, hogy anyagi támogatással segítik az új, gazdaságos energia- források — a kisebb fűtőér­tékű, úgynevezett inert föld­gáz, a geotermikus energia, a hulladékok energetikai hasz­nosítása — bekapcsolását a szükségletek kielégítésébe. Indokolt, hogy állami tá­mogatással és hitellel is tá­mogassák azokat az energia­racionalizálási beruházáso­kat, amelyek költsége kisebb, mint az energiaforrások bőví­tése, vagy az energiaimporté. A megfontolt és átfogó intéz­kedések megvalósításával 1985-ig évi 1—1,2 millió ton­na kőolajjal egyenértékű energiamegtakarítás is elér­hető. Kreisky osztrák kancellár kéthetes ázsiai körútja első állomására, Szingapúrba érkezett (a képen jobbra). (Kelet- Magyarország telefotó) Gerencsér Miklós: FERDE HÁZ 34. Mégpedig a férje által védelmezett távlatok érdeké­ben. Nagy utazás a jövő, épp annyira költséges, mint amennyire bizonytalan. Ek­kora útra pénz nélkül csak bohémek, csavargók, vagy te­hetetlenek indulhatnak el. Ö, Burján Edit nem tartozik kö­zéjük. Sóvárogta a napot, amikor Károly majd ezt mondja ne­ki : köszönöm, amit értem tet­tél. Köszönöm szerelmesem, ahogy illik — büszke ember­nek soha nem esik nehezére a hála, amit a szerelmes asz- szony tékozlón viszonoz. Csak ennyit akart Edit. Felülmúlhatatlan lenni a jó­ságban. Lótás-futás dobogó hang­jaival telt meg a lépcsőház. Szaporább női és lomhább, súlyosabb férfiléptektől vissz­hangzottak a falak. Ajtó csa­pódott a szomszéd lakásban. — Egy kocsi állt meg a ház előtt! — hallotta Edit a szőke Rózsi izgatott híradását. Felpattant a heverőről, ki­nézett az ablakon. Valóban, ott állt az útszegély mellett egy ezüstszürke Vouxhall. Nikkel díszei a mérnöknő sze­mébe tükrözték a fényt. Paula láthatóan elfogultan invitálta be a házba a vendé­get. Dezső viszont meglepő fesztelenséggel forgolódott körülötte. Szavaiból világo­san értette Edit, hogy az ő lakásába készülődnek. Először Paula lépett be, utána a látogató. Érdekes krémszagot hozott magával a gyertyaegyenes, spanyolosán keskeny arcú úr. Elegánsan meghajolt a feléje lépdelő Edit előtt. — Jó napot kívánok. Dok­tor Velemi Edgár vagyok. A mérnöknő, aki munka­körében megszokta a legkü­lönfélébb emberekkel való hivatalos érintkezést, gya­korlottan nyújtott kezet a vendégnek. — Danka Károlyné, egyút­tal ennek a lakásnak a tulaj­donosa. Szíveskedjék helyet foglalni, válogathat, minden hely szabad. — Köszönöm — mondta a fess Velemi, de állva ma­radt. — Nos, ha nem harag­szanak, én elhagynám a be­vezetőt és azonnal a lényegre térnék. Mielőtt idejöttem vol­na, ma délelőtt alaposan meg­néztem a környéket. Mert számomra nem csupán a la­kás fontos, de a topográfiai miliő is. Olyan elegáns jelenségtől, mint amilyen doktor Velemi Edgár volt, könnyedebb fo­galmazást remélt Edit. Túl vasaltnak, kiszámítottnak bi­zonyult. — Akár jogász a doktor úr, akár orvos, mindenképpen jó benyomást szerezhetett, akár tényállásnak, akár diagnózis­nak nevezi a megállapítását. A spanyol arcú férfi igazi közép-európaiként esett ki előkelősködő szerepéből. Em­beribben közölte: — Természetesen, orvos vagyok. Mégpedig a megyei kórház új szülész főorvosa. Paula ettől elpirult. Ámu­lattal forgatta békaszemét. — Ó. Gratulálunk. — Köszönöm — mondta a főorvos leheletnyi hálával, majd célszerű közvetlenséggel folytatta. — Épp azért óhaj­tok lakást vásárolni, mert minél előbb szeretném a vá­rosba költöztetni a családo­mat. Kellemkedően dicsérte Pa­ula a maga lovát: — A környék igazán elő­nyös. Mondhatnám villane­gyed. DAMASZKUSZI JEGYZETEK (2.) Pompás kávét szolgálnak fel a külügyminiszter-helyet­tes dolgozószobájában. Naszr Chaddam szívesen tájékoz­tatja az újságírókat. Jó is­merője Magyarországnak, amikor belgrádi nagykövet^ volt, gyakorta megfordult Budapesten. — Szíria helyzete kétség­telen nem könnyű. De azt is meg kell mondani: a Camp David-i különmegállapodás nem ért el semmit. Egyip­tom elszigetelődött, a bagda­di tanácskozás, majd még annál is határozottabban a mostani tuniszi sok tíz millió arab álláspontját fejtette ki. Havannában az el nem kö­telezett államok csúcsérte­kezletén 95 ország ítélte el a szégyenteljes békét, Szada- tot és Egyiptomot senki nem védte. Hogy van-e alternatí­va Camp Daviddel szemben? Először is erősödött az eluta­sítás frontja. Már Szudán és Szomália is szembefordult a megállapodással. Nyugat-Eu- rópában és az ENSZ-ben ugyanígy felismerték: az amerikaiak békéje nem ho­zott megoldást a Közel-Kele­ten. Nem kétséges: először a térségen belül kell eloszlatni a félreértéseket, rendezni a belső erőket, és politikai esz­közökkel kell kikényszeríteni a megszállt területek kiüríté­sét, a palesztin állam meg­alakítását. Minden alkalmat felhasz­nálunk arra, hogy megmutas­suk, kik ellen irányul az egyiptomi—izraeli—ame­rikai megállapodás, kik ellen érkeznek a fegyverek Egyip­tomba és Izraelbe. És látni kell azt is, hogy Irán kiesése után most Egyiptom készül a Közel-Kelet csendőrének szerepére. Nyugat-Szahara miatt konfliktus van Marok­kó és Algéria között. Szadat Hogyan vélekednek a mecsetek? Elutasítás és szilárdság rögtön jelentkezett: fegyve­reseket küld Marokkó támo­gatására. A mekkai mecset elleni támadáskor hasonló ajánlatot tett Szaúd-Arábiá- nak. Irán és Bahrein között szintén ellentét van, vajon A diplomáciai és kormány­negyed Damaszkuszban (Fo­tó — A szerző felvételei) ki jelentkezett ismét katonai ajánlattal? Szadat. És egyet­len ország volt — Egyiptom, amely felajánlotta: befogad­ja a megbuktatott iráni sa- hot. Szadat kész minden ha­ladó erő ellen fellépni, ebben a térségben éppúgy, mint Af­rikában. Az egyiptomi politika cél­ja, csendőrjellege tehát — Nem tagadom, jó benyo­mást tett rám a környék. Nem azért, mert villanegyed, ha­nem mert kellemesen falu­sias. Éppen ez tetszik benne. És ha pontosan emlékszem, úgy szól az apróhirdetés, hogy kétszoba-hallos örök­lakások igényesnek eladó. Te­hát igényesnek. Az ilyen fo­galmazás határozottan felső kategória az ár tekintetében. — Határozottan — helye­selt Dezső. — Szeretném tudni, több lakás eladásáról van-e szó. — Olyannyira, hogy az egész ház eladó, mind a négy lakással. Akár együtt, akár egyenként. — Az egész házra persze nincs szüksége az öttagú csa­ládomnak, de két lakást el tudnék képzelni. Lehetőleg az emeleten. Repesve világosította fel Paula a főorvost: — Részünkről semmi aka­dálya. — Szó se róla, számomra rokonszenves az ingatlan. Egyelőre persze csak a külse­jéről nyilatkozhatok bizonyo­san. Módot adnának arra, hogy tüzetesebben megte­kintsem az emelet helyisé­geit? Velemi doktor egyformán udvarias viselkedése arra bá­torította a kőfaragót, hogy fokozatosan fölébe próbáljon kerekedni. — Kedves főorvos úr, én annak örülnék a legjobban, ha egyenesen színes felvéte­leket készítene az egész eme­letről. Hadd lássák a család­tagok is, hogy miről tetszett meggyőződni a saját szemé­vel. Semmit ne tessék elha­markodni. Hátha csalódást okoznak a mellékhelyiségek. Szabadna megmutatnom azo­kat is? Velemi doktor soha nem élt vissza a magasságával, sőt néha kényelmetlennek érezte. Most szívesen nézte le a pi- pás vigécet. — ön valóságos idegenve­zetővé képezte ki magát erre az alkalomra — állapította meg udvariasan, s ebből csak Edit értette meg a lenézést, amelynek jogosságát el kel­lett ismernie. Nem vették észre a szobá­ban sétáló öreg Burjánt. Igaz, ajtót nem kellett nyit­nia a nyugdíjasnak, puha ci­pője sem kopogott a padlón, de eléggé meglepte Burján Pétert, hogy tudomást sem akarnak szerezni jöttéről. Nem ment beljebb, mindjárt behúzódott az ajtó melletti sarokba, ahova a lakás leg- kopottabb székét dugták. Er­re ült le az öreg, s várta, hogy észrevegyék. Sértődött panaszosság vo- naglott Paula púderes arcán. Az volt a rögeszméje, hogy jelentőségét, tényleges kivá­lóságát mindenáron kisebbí­teni akarja a mémöknő. (Folytatjuk) nyilvánvaló, s az elutasítás nő vele szemben. A Szilárd­ság Frontja azonban még nem mondható egyértelmű­nek. Kétségtelenül bonyolítja a helyzetet, hogy sajnála­tunkra megromlott az iraki— Szíriái viszony. Zavart kel­tenek az Arab-öbölben zajló események is. Az imperialis­ták katonai szándékai is­mertek, próbálkozásaik nem újkeletűek. Az iráni túsz­kérdés ürügyén provokált katonai lépéseknek azonban nem lehet sikerük. Nem koc­kázat nélküli az a fenyege­tés sem, hogy az olaj mezőket szükség esetén az amerikai­ak megszállják. A térség problémái így nemcsak az itt élőket érintik, a béke ügyét általában veszélyeztetik. A mi célunk, hogy diplomáciai úton, minden erőt, fórumot kihasználva leleplezzük eze­ket a manővereket, bemu­tassuk a Camp David-i béke veszélyeit, erősítsük az arab nemzet egységét. Antiimpe- rialista harcunkban nagy se­gítséget kapunk a szocialista országoktól, elsősorban a Szovjetuniótól. A Szíriái külügyminiszter- helyettes szívesen beszél a tuniszi csúcsértekezletről is : „Következetességünk nem maradt eredmény nélkül. Si­került Tuniszban elérni, hogy a fő téma a bagdadi határo­zatok végrehajtásának elem­zése volt, hogy megismétlőd­tek az ottani elhatározások. Kompromisszummal végző­dött a Libanonról folyó vita is, s így meg lehetett gátolni a palesztinok elleni javaslat elfogadását.” A beszélgetés során sok aktuális kérdés szíriai meg­ítélését hallottam. A bejrúti L’Orient — Le Jour minden számában izgatottan elemzi: vajon Libanonban érvényre jut-e az a megállapodás, amely korlátozza a palesztin akciókat, vagy csupán papír a tuniszi okmány? óvatos damaszkuszi körök lépten- nyomon felteszik a kérdést: vajon milyen tartós lehet a jelenlegi jó szír—jordániai viszony? Nyílt vita folyik ar­ról: vajon az iráni—szír kap­csolatok taktikaiak-e, vagy hosszú távra jellemzőek lesznek? Camp Dávidét tehát bírál­ják, a szilárdság azonban csak vágy. Damaszkuszban nem nyugszanak bele a fele­más helyzetbe. A Nemzeti Haladó Front így fogalma­zott: vagy árulás, vagy ál­dozat. Árulásról nem lehet szó. így vállalják az áldoza­tot, számítanak a nemzeti egységre, a felszabadító és haladó erők, a szocialista or­szágok támogatására, hogy végre tartósan és igazságo­san rendeződjék a helyzet a Közel-Keleten. Bürget Lajos (Következik: A szilárd gazdaságért)

Next

/
Thumbnails
Contents