Kelet-Magyarország, 1980. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-25 / 20. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1980., január 25. PESTRŐL JÖTT AZ „ELEGANCIA" Varroda Nyírkátán Csak néhány napja tart még a próbaüzem a nyírmeggyest termelőszövetkezet Nyírkátán létesített varrodájában. A parányi üzemben még a budapesti Elegancia Kisipari Szövetkezet dolgozói segítik a tanuló kátai asszonyokat. Veres József technikus csoportvezető mondta: — Hárman vagyunk lent Budapestről, két hétig leszünk itt. Igen jő a hangulat, érezni, hogy a helyiek örülnek az üzemnek. — Az asszonyok? — Ügyesek és szívesen tanulnak. Szinte nem is érzik, hogy sohasem dolgoztak üzemben. A két hét tanulóidő után féléves felfutási időszakot tervezünk. Két műszakban, :műszakodként ‘: húszán dolgoznák itt. A volt gazdasági épületből átalakított terem világos, meleg, tágas, a gépek újak, korszerűek. Minden feltétel adott. Vadon Gusztáv, a termelő- szövetkezet elnöke: — Nagyon örülünk a varrodának. Nem haszonért létesítettük. A legnagyobb érTágas, világos, meleg ... téke, hogy negyven embernek állandó munkalehetőséget ad, ugyanakkor mezőgazdasági csúcsidőszakokban ezekre az asszonyokra szá- '.Tíjíthatunk. munkaerő megtartásához segít minket az üzem. — Hogyan kerültek kapcsolatba a szövetkezettel? — Lényegében szerencsésen, az árubeszerzőink közvetítésével. Mi a munkaerőt és a helyet adjuk. — Mennyibe került mindez? — Jelentéktelen összegbe. Volt egy erre alkalmas épület, ezt alakítottuk át saját magunk. A gépeket a szövetkezet adta. Előre szabott anyagból munkásruhákat varrnak az asszonyok. A tervek szerint a féléves gyakorlás után a Nyírkátán varrt termékek tőkés exportra kerülnek. Nyírkátán még éppen csak elkezdődött a próbaüzem! Amikor kerestük, szívesen mutatták, hogy a géptelep udvarán van a „gyár”. — bartha — EGY HÉT MÚLVA FEBRUÁR I Enyheges? I Hosszabb napok i Ha kijő a medve kcTanccal temetik Itt a télutó A február idén 29 napot számlál, lévén 1980 szökőév. Ez a hónap a tél harmadik hónapja, a télutó hava. Februárt az állatöv egyik csillagképéről a Halak havának is nevezik. Erdősi Sylvester János a XVI. században február nevének magyarítását javasolta. Fagy hónap nevezte volna el, javaslata azonban nem honosodott meg a nyelvhasználatban. Ugyanígy járt Barczafalvi Szabó Dávid indítványa is. ö enyhegest ajánlott a február helyett, ügy látszik, az ő idejében, az 1800-as években enyhe telek jártak. Ami a közelmúlt időjárását illeti, az elég vegyes képet mutat. A február havi átlagos középhőmérséklet az 1931—1960 közötti években Budapesten 0,8, Kecskeméten —0,3, Keszthelyen 0,6, Pécsett 1,1, Szegeden 0,5 C° volt. Az 1971—1978 közötti februárok középhőmérsékleteinek átlaga rendkívül enyhe ciklusra mutat: Budapesten 3,2 (!), Kecskeméten 1,7, Keszthelyen 2,4, Pécsett 2,7, Szegeden 2,2 Celsiust jegyeztek fel. Persze ezen belül voltak -rendkívül hideg és meglepően meleg napok is. 1978. februárjában Bácsban mínusz húsz fokot, 1974-ben Debrecenben viszont plusz 18 fokot mértek. - -----A nappalok hossza a fefct- ruár elejei 9 óra 32 percről k hó végéig két perc híján 11 órára növekszik. Február jeles napja 2-a, gyertyaszentelő napja. „Február másodikán a medve kijő a barlangjából, s ha meglátja árnyékát, gyorsan visz- szabúvik, mert hideg időre lehet számítani” — tartja a néphit. A Dorottya-napi, vagyis 6-i hidegről pedig azt mondják, hogy még 16-án, Julianna napján sem köszön el. Egyébként is sok a várható időjárással kapcsolatos februári regula. Nyilván a régiek is nagyon várták már a tél végét, a tavasz kezdetét. Egy későbbi rigmus szerint meg: „Ha nincs, jeget csinál; elrontja, bontja, ha talál. A jeget olvasztja Mátyás, töri és rajta likat ás.” ősidőkből fennmaradt télbúcsúztató népszokás mai formája a mohácsi busójárás, amikor furcsa álarcokban, állatbőrökbe öltözve, dudával, fatrombitával, kereplővel, vidám tréfákkal, körtánccal temetik a telet, köszöntik a tavaszt. Cs. B, Hulladékvas a kohókba Emelték az átvételi árat Egy halálra ítélt MTZ típusú mezőgazdasági gépet 13 ezer forintért vették meg a szemfüles vásárlók a Kohászati Alapanyag-előkészítő Vállalat nyíregyházi telepén. Az új gazdáik bizonygatták, hogy alapos felújítás után még sok száz hektár földet művelnek meg vele. Egyébként több mint Nyíregyháza—Budapest távolságú, 289 kilométer hosszúságú vasúti sínt lehetne gyártani a Szabolcs-Szatmár megyei üzemek idei vashulladékából. A Kohászati Alapanyag-előkészítő Vállalat feladata az ócskavas összegyűjtése. Célja hazánk öntödéit vashulladékkal ellátni. A telepeik — köztük a nyíregyházi is — kizárólag a gyárakkal, termelőszövetkezetekkel áll kapcsolatban. A munkájuk kettős. Egyrészt a megvételre kínált árukat ellenőrzik, s a még használható alkatrészeket, elemeket kiválogatják és értékesítik. Ebből évente, mintegy 2 millió forint bevételhez jutnak. Másrészt az üzemekben elfekvő hulladék vasanyagot ^z acélgyártáshoz megfelelően darabolva, előkészítve az ózdi, diósgyőri, illetve a dunaújvárosi kohóknak továbbítják. A nagyobb ipari üzemekben keletkező fémhulladék átvételére szerződést kötnek. Ott, ahol a munkavégzés során nem keletkezik rendszeresen hulladék —, onnan bejelentésre hozzák el. Az áru minőségétől függően a kohászati előkészítők jelentős árat fizetnek a vashulladékért, amit az idén 20 százalékkal emeltek. Megyénk erőteljes ütemű ipari fejlődésére vall, hogy a munkahelyekről kikerülő — ott már használhatatlan — hulladék mennyisége évről évre, mintegy ezer tonnával növekszik. A vállalatok — különösen az utóbbi időben —, nagyon megnézik: mit dobálnak ki. Az előkészítők 1980. évi begyűjtési terve 14 ezer tonna. De hozzá kell tenni, hogy a kohászatnak erre égetően szüksége van. Kántor Miklós telepvezető véleménye szerint megyénk számos termelőszövetkezetében több száz ezer forint értékű vashulladék hever, amiből tekintélyes bevételhez juthatnának —, nem beszélve a népgazdasági haszonról. Ha szükséges, akkor a kohászati előkészítők a helyszínen feldarabolják, sőt még rakodógépet is biztosítanak az anyagok beszállításához. De gépkocsit csak jó előre történő bejelentésre tudnak adni, mivel az 5 jármüvük kapacitását teljesen az ipari üzemek „hulladékvas mentesítése” köti le. Jelenleg a nagy cserkészi tsz használja ki okosan a teherautóit: most a „csendesebb időben” jelentős mennyiségű hulladékot hord a kohászati alapanyag-előkészítő telepére. Cs. Gy. Felül a millió páron Racita Amerikába Európa szinte mindegyik országába, de az óceán túlsó partjára is eljutnak már évek óta — így az idén is — a Ra- kamazon gyártott női lábbelik. A helyi cipőipari szövetkezet a múlt évi mennyiségnél százezer párral többet termel az idén: egymillió-egy- százezer pár „Racita” lábbeli készítése a cél. Ennek megfelelően jelentős mértékben emelkedik az idei árbevételi tervük is, eléri a négyszáz- millió forintot. Női szandálból gyártanak a legtöbbet, csaknem 340 ezer párat, ezt követi a női mo- kasszin 335 ezer párral; csizmából 167 ezer pár hagyja majd el a tervek szerint az üzem csarnokait, míg cipőből 258 ezer pár készül. Az üzem termékeinek nagyobbik hányada az idén is külföldi piacokon talál vevőre. A szocialista országokba — többek között a Szovjetunióba, Lengyelországba, Csehszlovákiába — 465 ezer, a tőkés államokba — az USA-ba, az NSZK-ba, Angliába — 400 ezer pár lábbelit exportálnak. A mennyiség növelése mellett nem feledkeztek meg a szövetkezetben a minőség javításáról sem: termékeiknek kilencvenöt százalékával az első osztályú szintet akarják elérni. Ennek egyik biztosítéka a nemrég létrehozott gyártáselőkészítő csoport tevékenysége, valamint a méretpontos alkatrészek beszerzése, illetve helyben történő előállítása. (bg) Hiszékeny volt — kirabolták „Arra eszméltem fel, hogy a kalapot viselő cigányfiú a pénztárcámat a bal oldali belső zsebembe tette visz- sza, a többiek ekkor körülöttem álltak” — emlékezett vissza a rendőrségen tett bejelentése során B. András fuvaros. Ezek a szavak ki- rabolásának utolsó részletei voltak. De a befejezés azért „csattanósabb” volt. Amikor ugyanis utánuk kiabált, hogy ismerlek benneteket, akkor a fiatalkorú Bódi János visszament és az ostorral addig ütötte, amíg azt nem mondta, hogy „nem ismerlek benneteket”. 1979. december 18-án Ke- mecséről Nagyhalászra ment B. András lovas fogatával. Útközben cigánygyermekekkel találkozott, akik mindjárt meg is közelítették, ugyanis látták rajta, hogy kissé ittas. És szerencséjük is volt, mert a sértett hallgatott rájuk. Nagyhalászról visszaindulva a kígyóstelepi bejárónál azt mondták B. Andrásnak, hogy oda hajtson be, mert ott át tudják majd adni neki egy korábban ellopott kerékpárját. Közben azonban már a kezükbe került a gyeplő is, és ők hajtottak, nem a fogat tulajdonosa. Nem vártak sokáig, a helyet alkalmasnak találták a sértett leütéséhez, amit előre elterveztek. Bódi János nagy ütésétől B. András leesett a kocsi bakjáról, utána pedig a két fiatal- és a két gyermekkorú verte az idős sértettet. A cél: a sértett pénzének elvétele könnyen sikerült, majd az üres pénztárcát Bódi visszatette a sértett zsebébe. Innen emlékezett B. András, a bántalmazás részleteit ugyanis már a gyanúsítottak mondták el. Érdekes azonban elgondolkodni ezen az emberi hiszékenységen: B. András kerékpárját és lovának elkészített patkóit tavaly Bódi és társai lopták el. A patkókat később 100 forintért kapta tőlük vissza. És most gondolkozás nélkül állt velük szóba, sőt még italt is fizetett a kirablására készülőknek. Ekkor látták meg nála a pénzt és így került a közel 2000 forint a fiatalkorú elkövetőkhöz. Bódit novemberben bocsátotta próbára a fiatalkorúak bírósága, újabb cselekményét ennek hatálya alatt követte el. A csoportosan elkövetett rablás bűntette miatt előzetes letartóztatásban várja a bíróság ítéletét. Dr. Toronicza Gyula ügyész Minden hónap utolsó szombatján Gyesszolgálat a nyíregyházi rádióban Észak-Tiszántúlon több mint 30 ezerre tehető a gyesen lévő kismamák száma. Nekik szól a Magyar Rádió nyíregyházi stúdiójának új műsora, melyet Rózsavölgyi Erzsébet szerkesztésében ezentúl minden hónap utolsó szombatján, a délelőtti adásban hallhatnak. Először január 26-án jelentkezik a műsor: dr. Kolos Tamás, a Budapesti Heim Pál Gyermek- kórház vezető pszichológusa beszél a 7—8 hónapos gyermekek érzelmi neveléséről. A későbbiekben a kismamákat érdeklő legkülönfélébb témaköröket veszik sorra, így szó lesz például gyermekjátékokról, nevelési problémákról, esetenként pedig jogi tanácsok is elhangzanak. A kismamák sokoldalú informálása mellett az is célja a műsornak, hogy ügyes-bajos dolgaik elintézéséhez segítséget nyújtson. A műsor témaköreinek összeállításánál együttműködne^ a Hazafias Népfront megyei nőbizottságával, illetve a megyei művelődési központtal. Fészekrakók r őrt ént a vonaton, Fehérgyarmat és Mátészalka között. Egy vasutas és egy idősebb asszony beszélgetett. Az előzményekről: néhány évvel ezelőtt kihalás fenyegette az egyik kis Tolna megyei falut. A helyi szövetkezet és tanács jó kereseti lehetőségeket, lakást ígért, s az egyik szatmári család felkerekedett, szerencsét próbálni. Az öregek Szatmárban maradtak, s a nagyobb ünnepeken látogatják meg a fiatalokat. Tehát a beszélgetés: — Megszokták már a fiatalok? — kérdezte a vasutas. — Nehezen, nagyon nehezen. Még az ottaniak beszédjét is meg kellett szokni. — Hát ott nem magyarul beszélnek? — Dehogynem. De nem úgy, mint mi! Az asszony megigazította kendőjét, hosszabb történetbe kezdett. — Tudja, mikor költöztek a lányomék, én is elkísértem őket. Eltelt már vagy két nap, mikor átjött a szomszéd öregasszony, s azt mondta, meghívna bennünket egy kis ebédre. Köszönettel elfogadtuk, másnap át is mentünk. Mit főzött néném, kérdezte a ve- jem. Hát tikot, mondta a néni, jó kövér volt. Drága szent atyám, tátottám el a számat, hova kerültünk mi, hogy itt még a gyíkot is megeszik. Honnan tudtuk volna, hogy errefelé tik a tyúk neve? Eltelt egy hét, jött újra a néni, nem segítenénk-e neki egy kis csutaszárat vágni. Néztünk egymásra, mi lehet az a csuta, aztán rájöttünk, az bizony nem más mint a máié. Kukorica. A gacsit meg tudja hogy hívják? Réce! A pocsolyának azt mondják, pocséta. A cso- nyár meg csolán. A réto- lya láptó. No, hát meg kellett tanulni a nyelvet? — És megtanulták? — Az ember mindent megtanul. De az unokák álmukban csak a Tiszáról beszélnek. Pedig ők már ott születtek. Hallgattak. Egyikük sem mondta ki, de tekintetükben ott bujkált: milyen parányi, mégis mily’ nagy ez a világ. Balogh G. Bojtos József a gomblyukkötő gép működését mutatja be.
