Kelet-Magyarország, 1980. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-24 / 19. szám
2 KELET-MAGYARORSZÄG 1980. január 24. Öriáscsuszda Sóstón. Nagy sikerre számíthat a strandolok körében a sóstói hidegstrandon most felépült 9 méter hosszú, 4 méter szintkülönbségű óriáscsúszda. Felvételünkön: a SZA- VICSAV szakemberei szerelik a csúszdát. (Gaál Béla felvétele), TERMÉSZETVÉDELEM '80 Észrevétlen szépségek A tornyospálcai kezdeményezés Forgatom kezemben a gipszplakettet. Közepén ágas-bogas fa díszük, körötte a felirat: „Védd az erdőt!” Hetedikes nebuló készítette rajzórán, a Tornyospálcai Általános Iskolában. Kicsit zavarban is vagyok, hiszen ezzel a plakettel az iskola természetkutató szakköre tiszteletbeli tagjává fogadott. Ez pedig nagy szó! Nem könnyű bekerülni ide! Tagok és tagjelöltek Danku Pisti, a szakkör tagja mesélte: — Tegnap volt gyűlésünk, amikor 16 tagjelöltet vettünk fel. Fél év a próbaidő, s csak azután döntünk véglegesen, ki lesz tag. Mert komolyak a feltételek. Kell a jó tanulmányi eredmény, akinél kell a biológia jegy javítása ez idő alatt, húsz madár felismerése a természetben, sátorfelverési ismeret, és komoly természetszeretet. — Mindez így igaz — egészíti ki a hallottakat Agárdy Sándor tanár, a szakkör vezetője. Tetszik ez a fiatalember, akinek még ég a lelkesedés a szemében, és hittel hiszi: van értelme annak, •amit csinál. — Másként miben remélhetünk — mondja —, csak abban a nemzedékben, amely ma nő fel, s megtanulja szeretni a természetet, a környezetét, a madarakat, állatokat, növényeket. A természet- és környezetvédelemhez kell a törvény, de még inkább az azért élő, tevő ember. Bolond madarászok? Először bolond madarásznak nézték őket. Hogy miért? Mert járták a határt, a ricsi- kai erdőt, a Kotyort. Figyeltek szemmel és távcsővel, s közben írtak. Madárneveket, növényeket, négylábúakat. — Nem tartott soká a csodálkozás, otthon sem — világosítanak fel a srácok, Kocsis Sándor, Mártha István és Tóth Pisti —, mert rendeztünk diavetítést a tornateremben. Itt voltak szüléink is, összejöttünk vagy kétszázan. Ámultak, milyen sok szépség van, amit nem is vettek eddig észre. Meg a képek a nyári táborról, azok is tetszettek. Ez volt ám az élmény! A ricsikai erdőben voltak, két turnusban hatvanan. A tsz vitte ki naponta az ebédet, különben sátorban éltek, s barátkoztak, ismerkedtek a természettel. — Van változás a felnőttek körében is — magyarázza Agárdy Sándor. Nem csupán az, hogy nem csodálkoznak. A gyermekek szülei szemléletükben alakultak, bár nem olyan régi a szakkör. Aztán az élményekről esik szó. Arról, hogy egyikük 101 a másik 115, a harmadik 94 madarat ismer fel. Hogy együtt töltött idejükben mennyit tanultak. És van, akinek már saját látcsőre is tellett. És hogy kaptak a megyei úttörőelnökségtől 5000 forintot, amiből könyvet, látcsövet, hátizsákot vásároltak. És kiveszik a szekrényből a barna svájcisapkát, egyensapkájukat, melyet kackiásan, castrósan vágnak a fejükbe, rajta a rangjelzés kék szalagja és az úttörőjelvény. Élményt! Élmény! — Fiatal vagyok még, mint pedagógus — folytatja Agárdy Sándor, de azt tudom: élmény kell a gyermekeknek. Személyes példával lelkesítem őket, s hiszem: minden tantárggyal lehet a szépre, a természet szereteté- re nevelni. Rajzórán például plakátokat készítettek. A legjobbak, melyek tisztaságra, természetszeretetre buzdítottak, a falu utcáira kerültek. — Én döntöttem már, hogy mi leszek — szól közbe Kocsis Sándor,1 'aki‘’ífyol6'adikos —: erdész. A kérelmet is az erdészeti szakközépbe adtam be. Ha igaz, Danku Pista is ide készül. Itt tanultam meg, milyen csodás dolog a természet, s mennyit kell tenni, hogy megőrizzük. Védjük a növényeket — Számba vesszük az itt élő fajokat — magyarázzák a srácok —, rendeztünk madárkarácsonyt, etetőkkel raktuk meg a fákat, védjük, és tanulmányozzuk a növényeket, a Kotyort, ami egy lápos rész. Nem leszünk tudósok, se mind erdészek. De az biztos, mi mindig szeretni fogjuk az élővilágot, a természetet. Bürget Lajos Valóban „ne szemeteljünk”, de az már mégiscsak elgondolkodtató, hogy mit keres az almásláda és a televízió a — kukában. (M. V. felv.) KEVITERV: 4 milliós tervezés Vezetékes víz Szorgalmatoson A Kelet-magyarországi Vízügyi Tervező Vállalat (KEVITERV) nyíregyházi kirendeltsége évtizedes fennállása óta, mintegy 40 helységet érintő 35 ivóvízműtervet készített Szabolcs-Szatmár megye részére. A vízműhálózatok hosszúsága 350 kilométernek felel meg. Szenny- és csapadékvízelvezető hálózati tervet 10 településnek adott a kirendeltség. Mindezt átlagban tizenöt fős műszaki gárdával teljesítették. A közelmúlt években készített a kirendeltség ivóvíz- művesítési tervet Kisvárdá- nak, Vásárosnaraénynak, Ib- rány-Nagyhalásznak, De- tnecsernek és Kemecsének. A legnagyobb munkát azonban Nyíregyháza regionális vízműtervének elkészítése jelentette. 6 v/iiw/l ~ri\J i I Az idén készítik Vaja, Rohod, Őr és Nyírpazony ivóvízmű-építési tervét. A már kész vízműhálózat bővítésére kér tervet Ibrány- Nagyhalász, Gégény, Tisza- vasvári és Balkány. Tiszavas- váriból, a nagyközséghez tartozó Szorgalmatostelepre kívánják eljuttatni a vezetékes ivóvizet. Megrendelté^ Kisvárda város csapadékvízelvezetési tanulmánytervét. Tárgyalásokat folytatnak Vásárosnamény és környéke ivóvízellátás-fejlesztési tervéről, valamint a fiatal város iparivíz-ellátásáról. A kirendeltség idén 4 millió forint- értékben kíván tervdokumentációkat készíteni: közel negyedmillióval több értékben, mint az elmúlt esztendőben. A dokumentációk rendszeres és pontos készítésében évek óta felelősséget vállal a kirendeltség Március 15. Szocialista Brigádja, (ab) Hiányzó cikkek gyártót keresnek A kapanyéltől a fürdőkádig Egy sor cikk felkerült a hiányzók listájára. E gond megoldására a Belkereskedelmi Minisztérium szorgalmazta, hogy a megyék műszaki nagykereskedelmi vállalatai az illetékes szervekkel közösen keressenek olyan szövetkezeteket, amelyek a hiányzó árukat legyártják, s számukra a kapacitásuk kitöltése mellett jelentős hasznot is eredményez. Hogy e téren mi történt tavaly óta — erre az Észak-magyarországi Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat megyei kirendeltségénél kerestünk választ: — Annak ellenére, hogy a VASVILL és a tanács mindent megtesz a hiányzó cikkek legyártása érdekében — sajnos 1979-hez viszonyítva visszaesésről számolhatok be — mondja Koplyári Ernő áruforgalmi vezető. — Csökkent a hiányzó áruk gyártására vállalkozó szövetkezetek száma. A legérzékenyebben a Nagykállói Vas- és Fémipari Szövetkezet meghátrálása érint bennünket, hiszen ők korábban sok egyéb • nellett évente mintegy 400 mázsa szeget gyártottak. Hasonló a helyzet a nyíregyházi, illetve a rakamazi vas- és fémipari szövetkezetek esetében is. Az idén körülbelül százféle iparcikket, összesen 50 millió forint értéiben kellene előállítani. Többségük főként a lakosság ellátásához szükséges. Ilyenek például a szerszámnyelek, viharkapocs, csatornaelemek, horganyzott fürdőkádak, hogy a sok közül csak néhányat említsünk Eddig körülbelül 30 millió forint értékű áru előállításához találtak partnereket. A VASVILL több kiállítást szervezett. Ott bemutatták, ismertették, hogy mely iparcikkeket kellene gyártani, évente milyen mennyiségben, mekkora értékben. A fa kivételével a VASVILL minden más alapanyagot biztosít. S az igényeknek megfelelően egy, vagy több évre szóló szerződésben rögzíti a megállapodásokat. Ily módon a termelőknek a cikkek értékesítési bizonytalanságától nem kell tartaniuk. A kiállítást az ipari szövetkezeteink többsége megtekintette, de kevesen vállalkoztak a hiányzó cikkek gyártására. A hiányzó termékek gyártásában kiemelkedően aktív a Mándoki Ipari Szövetkezet — említi az áruforgalmi vezető. Évente összesen mintegy 20 millió forint értékű árut ad át a VASVILL-nek. 1980 második negyedévétől várhatóan megkezdi a horganyzott fürdőkádak gyártását is. De a lakosság ellátásába besegít a baktalóránthá- zi, a nyírbátori, a tiszalöki szövetkezet, azontúl a Mátészalkán, Tiszavasváriban, Kisvárdán működő, illetve a nyíregyházi 110. számú szakmunkásképző intézet is. Cs. Gy. Mindenki gyanús? Nem tudom, megkerült-e már a tolvaj, aki a textilipari üzem női öltözőjéből 472 forintot lopott el. Attól tartok, hogy nem lesz meg a tettes, hiszen az eset hetekkel ezelőtt történt. Igazán kicsi az összeg, ami eltűnt, s ha kiderül, ki volt a tolvaj, életre szóló hatású büntetést aligha kaphat. Pedig, ahogy múlik az idő, — úgy érzem —, úgy nő a tett súlya is. A 472 forint nem lesz persze több, de a hatás, amit az esemény kiváltott, rosz- szabbodhat csak. Gondoljuk meg: egy csoport, az azonos öltözőkben lévő nők csoportja figyeli egymást árgus szemmel, gyanakszik egymásra, hiszen végső soron, bárki el- tehette azt a pénzt. Megindul a súgás-búgás, a kikit gyanúsít végtelen láncolata, valaki óhatatlanul gyanusabbá lesz a többinél, tán a leggyengébb, a legsebezhetőbb, a sorból leginkább kilógó, akin, ha a valódi elkövető nem kerül meg, letörölhetetlenül rajta marad egy láthatatlan bélyeg. Tulajdonképpen ezért kell keményen büntetni azt, aki ilyen, vagy más, de hatásában hasonló tettre vetemedik. Mert az ellopott összegnél is nagyobb a közösségben okozott kár. (s) Újabb buszok Hazánk legnagyobb szárazföldi kikötőjének dolgozói, a záhonyi vasutasok a környék csaknem nyolcvan településiről járnak te munkahelyükre, ezért itt igen nagy jelentősége van a pontos és megbízható munkásszállításnak. Az idén újabb négy Ikarus autóbusszal huszonegyre nőtt a záhonyi vasutasokat szállító gépkocsipark, s így a korábbi fennakadásokat lényegében sikerült megszüntetni. A menetrendszerűen közlekedő autóbusszal a munkahelyére és hazautazó háromezer dolgozó számára az utazás ingyenes. • Büntetésük: börtön Nem fizettek tartásdíjat Amikor a bíróság felbont egy házasságot, s a gyereket, vagy gyerekeket egyik szülőnek ítéli, a másikat tartásdíj fizetésére kötelezi, hogy a gyermek legalább anyagilag ne kerüljön hátrányos helyzetbe. A legtöbb szülő pontosan eleget tesz fizetési kötelezettségének, néhányan azonban csak akkor fizetnek, ha bírósági ítélettel ismét eszükbe juttatják tartozásukat. A 32 éves nyíradonyi Ruha Bálintot 1978-ban kötelezték havi 1300 forint tartásdíj fizetésére, de Ruha tavaly április óta nem volt hajlandó fizetni. A bíróság 9100 forint tartozása miatt 10 hónapi javító-nevelő munkára ítélte, amelyet 5 százalékos bércsökkentés mellett kell letöltenie munkahelyén. Rozgonyi Zoltánné Oszlá- nyi Mária 32 éves teremi lakos gyermekét 1978-ban állami gondozásba vették, s az anyát havi 190 forint gondozási díj fizetésére kötelezték. Rozgonyiné nem fizetett, sőt egy másik gyermekét is állami gondozásba kellett venni, akiért ugyancsak nem fizetett. Később egy újabb élettársi kapcsolatból még két gyermeket szült Oszlányi Mária, de a gondozási díjat értük sem volt hajlandó fizetni. Hátralékai miatt 3 hónap szabadságvesztésre ítélték, de a büntetés végrehajtását 1 év próbaidőre felfüggesztették. Háromhónapi szabadság- vesztést kapott a 35 éves ga- csályi Balogh Zoltán is, házasságon kívül született gyermekéért nem fizetett tartásdíjat. A tárgyalásig 11 250 forint tartozást „gyűjtött” ösz- sze. Balogh büntetését is felfüggesztette a bíróság, mért epilepsziás és cselekménye társadalmi veszélyességének felismerésében közepesen korlátozott. A 30 éves Kisgyörgy János tunyogmatolcsi lakost 4 hónap — végrehajtásában felfüggesztett — szabadság- vesztésre ítélték, mert az eddigi 13 ezer forint helyett mindössze 4293. forintot fizetett volt feleségének. Négy hónap felfüggesztett szabadságvesztést kapott a 42 éves őri Sipos András is, akinek öt gyermeke közül négy állami gondozásban van, s Sipos nem fizeti értük a gondozási díjat. ' A büntetett előéletű 31 éves Mocsár Lajost hat hónap börtönre ítélte a bíróság tartás elmulasztásáért. Mocsár közel hat évig rendszeresen fizetett, de tavaly március óta mindössze 600 forinttal járult gyermeke tartásához. Valamennyi ítélet jogerős.
