Kelet-Magyarország, 1980. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-23 / 18. szám
1980. január 23. KELET-MAGYARORSZÁG 3 A tornyospálcai állatorvos, akit meghívtak a madarászszakkör tagfelvételi ülésére, azon lepődött meg: milyen demokratikusan tudnak dönteni a gyermekek. A felelősség, a megfontoltság, a szabályok megtartása, az igen és a nem indokkal történt és főleg őszinte megfogalmazása valóban példásnak ítélhető. Mindez annak kapcsán jut az eszembe: napjainkban és az elkövetkező hónapokban igen sok esetben szólítják a különböző politikai, társadalmi szervezetekhez tartozókat, majd a választásra jogosultakat össznépi párbe- szédfret sőV mi több, szavazásra. ‘Tehát sokasodnak a demokrácia fórumai, ahol a felnőtt nemzedéknek kell igent és nemet, bírálatot és dicséretet, ötletet és javaslatot, jót vagy rosszat mondani a körülöttünk zajló eseményekről. Ki is kell választani azokat, akik egyik vagy másik területen a legjobbak, a leghasznosabbak, s mint képviselőink foglalnak majd helyet testületedben. Vagyis újfent nagy vizsgaalkalom adódik, meg lehet mutatni, ho- ■gyan "tudjuk -használni -a lehetőséget, miként működtetjük a demokratizmus gépezetét. Az elmúlt napok és hetek már jelezték: minden korábbinál nagyobb a felelősségtudat, az emberek ítélete vezetők és elvek fölött és mellett,s elvszerűen kritikus, építő. Még olyan áron is, ha ezek során búcsút kell venni beidegződésektől vagy éppen emberektől. Mindezt azért az iskolások demokráciagyakorlatától indítottam, mert az élet ma is bizonyítja: a demokrácia iskolája végtelenül sokszínű ismeretet kíván, új elemek és módszerek is születnek. Érdemes tehát korán tanítani kezdeni, hiszen csak ez a jól funkcionáló gépezet mozgathatja eredménnyel a társadalom egészét. Mert aki felelősséggel tud és akar dönteni, az felelősséggel képes alkotni és alkotásra serkenteni. Felelősséggel szólni csak az tud, s hitele is csak annak van, aki munkájában szerzi ehhez a jogot. A dialektika, a logikus visszacsatolások sora így avatja a demokratizmus szókimondását tetté, és így alakul a tett olyan forrássá, melyből a beleszólás joga származik. A tornyospálcai iskolában nem sértődött meg az, akiből nem lett tag. Megértette a köz véleményének okos érvelését. Nem minden elképzelésből lett megvalósítandó terv. Nem lesz ez másként a felnőttek világában sem. Lesz, aki kiesik testületekből, akad olyan javaslat, amelyet nem fogad lelkesen a köz. Nem szabad ilyenkor se a közt, se a demokratizmust hibáztatni. Az igazi demokrácia egyik jellemzője: a következtetések levonása is. Az okos gyülekezetek felelősségteljes döntése is része a demokratizmus iskolájának. B. L. Az „IZZÓBAN" KISVÁRDÁN Naponta bizonyítani Vélemények a pártvezetőség- választó taggyűlésen Nézem a havas délutánon a kapun kiözönlő fiatal emberáradatot, s közben azon tűnődöm, menynyi idő alatt serdül fel egy gyár? Gondolom, a rekorderek között biztos ott lenne az Egyesült Izzó kis- várdai fényforrásgyára is. Erről győznek meg a tények, amelyeket Csatári Zoltán fiatal igazgatótól hallok. 1975. március elsején kezdődött a gyárszervezés. Ekkor még alig három és fél száz dolgozójuk volt. Tűzhely mellől vagy az iskolapadokból kerültek ide az emberek. Kevés volt a szakmunkás, azok sem az izzógyártásból szerezték a bizonyítványukat. Új iparág született 1976 januárjában az izzószálak gyártásával köszöntötték az új évet. S 1977. június közepén már elkészült az első izzólámpa Kisvárdán. Csendesen ünnepelték, minden ceremónia nélkül, kissé fellélegezve, mert önmaguknak is bizonyították: képesek az emberek itt a végeken is új iparágat teremteni. S ekkor már ezer (!) munkása volt az Izzónak Kisvárdán. Egy év múlva, 1978-ban 33 millió darab fényforrást gyártottak, megismerték nevüket a világban is, hiszen 20 millió értékű termékük került főleg a tőkés piacokra. Miként értékelik a tavalyi évet? Erről a műszak után kezdődött vezetőségválasztó taggyűlésen szólt a pártvezetőség titkára, Kertész Ferenc. Egyebek között ezt mondta: „Nagykorú lett a gyár, létszámunk 1600, ebből csaknem 1200 a nődolgozó, az átlagos életkor 27 év, fiatal a vezető gárda, fele a 30 éven aluli. Ónálló lett a gyárunk. Tavaly alakult meg 3 pártalapszerve- zetünk, 90 párttaggal.” Az idei évről a fő jellemzést így foglalta össze Csatári igazgató: „Felnőtt korba léptünk, bizonyítanunk kell és illik. Fő feladatunk 480 milliós termelés elérése, s ha csak annyit említek, hogy ebből az összes export 380 millió, már érzékelhető, mit kell tenni.” Felsőbb osztályba lép-e a kis- várdai izzó? — ez most a kérdés. is a kongresszusi irányelvek szellemében. Bár a beszámoló csak címszavakban szólt a gondokról, a beavatottak így is értették a célzásokat. Ügy mondják, ez a pártszervezet tömöríti a gyár „szívében” dolgozó kommunistákat. Itt vannak a műszerészek, karbantartók, a fiatal szakmunkások, s nevelőik. Gondolom, ezért szólt oly szenvedélyesen és figyelmet felkeltően a generációk közötti gondokról Ardai Miklós. „Az irányelvek fegyelmezettebb munkát követelnek. A gyár dolgozóinak 75 százaléka 30 éven aluli. Sokan az iskolapadból kerülnek a gyárba, őket a fegyelmezettebb munkára kell nevelni. Ez csak úgy sikerülhet, ha az idősebbek is más tempóra váltanak, s a vezetők a fiatalok nevelésére több figyelmet fordítanak.” Többen szóltak a közmorálról, a nép- vagyon védelméről. A gyárnak több mint 200 milliós értékű a gépparkja, berendezése. Ezt kell óvni, védeni, s a jövő generáció számára még korszerűbbé tenni. Skorán István az észlelhető lazaságokról szólt. „Nem kell példáért a szomszédba menni. Csodálkozik az ember, hogy egy exportszállítmányból miért maradt le két láda? Elfelejtették felrakni? Megtörté- i nik ijyen. ,S. mit .gondolnak, * mi' ‘ történ t; veié ? Kidobták’ -á szemétre! így becsüljük saját munkánkat, értékeinket? Sok gépünk csak egy műszakban üzemel, s közben szónokolunk^, a hatékonyságról. Néha úgy " szervezik a munkát, a műszerészek berendelését, hogy az felesleges. De igényelnek hozzá túlórát. Észre kell venni mindent, ami a környezetünkben történik. Nem szabad szemet hunyni a lazaságok felett. Csak így tudjuk megvalósítani az irányelvekben foglaltakat.” Törődés az emberrel Más tempóra váltani Ezt boncolgatták a gyár 3-as pártszervezetének a vezetőségválasztó taggyűlésén Markovics György a munkafeltételek hiányáról szólt. Néha apró dolgok, kézmosó szerek akadályozzák a munkát. Ezt egészítette ki Veress László, aki a sokat hangoztatott vezetői követelményeket így egészítette ki: „Minden vezető annyit »ér«, amennyit az emberekkel törődik. Ebben van az egyik legnagyobb tartalékunk. Csak meg kell találni a hangot az emberekhez. Enélkiil, minden vezetési elmélet megdől.” Bölcs szavait helyesléssel fogadták. Példákkal is igyekezett bizonyítani, hogyan sikerült embereket rábírni helytállásra, túlóradíj nélkül és bontott anyagból fabrikálni fontos, nem kapható alkatrészt. A vezetők példamutatásának a fontosságát fejtegette felszólalásában a fiatal vezető, Poncsók László is. Nagy Lászlóné pártcsoportbizalmi egyebek között a következőket javasolta: „Gyárunkban a dolgozók 75 százaléka nő, ez 1200 személy. Feltétlen helyet kell kapniok a vezetésben is, megfelelő arányban. A jövőben pedig a párthatározatoknak jobban kell igazodniok a gyár időszerű teendőihez. Csak így segíthetik a fejlődést”. Váradi Kálmán a felszabaduló, a fiatal és az idősebb szakmunkások közötti viszonyra hívta fel a figyelmét a vezetésnek. „Az idősebbek részéről a hangnemmel van baj, a fiatalok részéről pedig a fegyelmezetlenséggel.” Megbecsülni a tudást, a szorgalmat Itt Veress László közbevetette: „Azt a fiatal műszerészt, aki tud, megbecsülik a brigádokban. Molnár Kati nálunk ugyanazt a munkát elvégzi, mint egy idős, de van is becsülete. Igaz, nevelésükhöz türelem kell, de részükről meg az, hogy szeressék a munkát.” Csupán egy csokorra való azokból a gondokból, amelyek egy serdülő gyár egyik párt- szervezetének tagjait foglalkoztatják. Megoldásuk révén léphetnek felsőbb osztályba. Ehhez keresik közösen fiatal gazdasági és pártvezetők a megoldások módszereit. Együtt a munkásokkal, az Egyesült Izzó kisvárdai fényforrásgyárában. . Farkas Kálmán — Ugyan, dehogy, világéletemben nem láttam ilyet! — No és a szomszédok? Zaklatják önöket? — A fölöttem és az alattam lakó szomszédok valóságos angyalok! Semmi zaklatás nem fordult elő részükről. — Akkor tehát minden rendben van, semmilyen panaszuk nincs? — Mór hogy lenne panaszunk. Hiszen mondom: valóságos mennyország ez a lakás! Szinte fáj, hogy elköltözünk innen. Mellesleg szólva: mit ajánl cserébe? — érdeklődött a pizsamás. Korszerű textilipar A Magyar Posztó nagykálló! gyára 1980-ban a nyersszövet teljes gyártására felkészült. Bonczi Katalin csévézett fonalat készít a szövéshez. A megye iparának egyik leggyorsabban fejlődő ágazata a textilipar. A többségükben néhány éves múltra visszatekintő üzemek munkáját a technológia korszerűsödése, a több és jobb termék jellemzi. De az olyan nagymúltú gyár is, mint a nagyhalászi „zsákgyár”, az utóbbi esztendők fejlesztései nyomán, az iparág élvonalába küzdötte fel magát. A Kender-Juta és Politextil Vállalat nagyhalászi gyára, a korszerűsítés révén, már csakis műszállal dolgozik. Bor József műszakonként 450—600 kilogramm zsákbetét fóliát gyárt. (Császár Csaba felvételei) Á forrás — Hogyhogy cserébe? Semmiféle ajánlatra nincs felhatalmazásom. — Akkor miért érdeklődik a lakásom iránt? — Kénytelen vagyok, ez a dolgom. Hiszen ön egy hónappal ezelőtt panaszt nyújtott be nálunk a ház- kezelőségen — válaszolt az aktatáska tulajdonosa, és valamiféle írást szedett elő. ", — Tehát ön nem a csere miatt jött? Miért nem mondta mindjárt? — Reméltem, hogy így is kitalálja! Nos, nagyon örülök, hogy önöknél minden rendben van. írja alá, kérem, hogy semmi kifogása sincs. És a házkezelőség képviselője átnyújtotta a bérlőnek a saját kezűleg írt panaszát... Fordította: Gellért György Igor Martyanov: 4 panaszos Petuhov-la- kás? — kérdezte a sárga aktatáskát szorongató, jó megjelenésű férfi, amikor csengetésére egy pizsamás alak nézett ki az ajtónyitáson. — így igaz, Petuhov-la- kás — válaszolt élénken a pizsamás. — Fáradjon beljebb, kérem. Bizonyára a lakás miatt jött? — Igen, azért jöttem, hogy megnézzem... — Jobb lakást keresve sem találhat — válaszolt a házigazda, és beengedte a látogatót az előszobába. — Délre néz, két szoba, összkomfort. — De úgy rémlik, önöknél a fűtőtestek télen nem eléggé melegek? — Éppen fordítva! Tudja, olykor az ember még a szellőzőablakot is kénytelen kinyitni. — Furcsa... És mi a helyzet a lefolyóval. Gyakran eldugul? Tsz-elnökök továbbképzése Nyíregyházán Tegnap délelőtt Nyíregyházán a mezőgazdasági főiskolán a megye mezőgazdasági termelőszövetkezeti elnökei részére négynapos továbbképzés kezdődött. Bevezető előadást Makrai László, a TE- SZÖV titkára tartott. Lehócz- ki Mihály, a TOT főtitkár- helyettese az 1980. évi és a VI. ötéves terv főbb feladatait ismertette a tanfolyamon. Kedden délután dr. Vendégh Ferenc, a MÉM főosztályvezetője az 1980. évre érvényes szobályozó rendszerből tartott előadást. A továbbképzési tanfolyamon előadások hangzanak el, a mezogazdasagi árrendszer ás az árképzés hatása a mezőgazdaságra, a mezőgazda- sági tsz-ek keresetszabályozási rendszeréről, a Munka Törvénykönyv módosításáról, valamint a termelőszövetkezetek beruházási rendjének változásáról és a fejlesztés várható főbb irányairól. A tanfolyam záró napján pénteken, részt vesz és felszólal dr. Váncsa Jenő miniszterhelyettes is. Pénteken délután a termelőszövetkezeti elnökök kerekasztal-beszélgeté- sen vesznek részt megyei vezetőkkel a mezőgazdaság fejlesztéséről.
