Kelet-Magyarország, 1980. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-23 / 18. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. január 23. Kommentár Az iowai szeizmográf Az amerikai Iowa államban megtartották az úgynevezett előválasztást. Az előválasztás a rendkívül hosszadalmas és költséges amerikai elnökvá­lasztási eljárás sajátos jelen­sége. Lényege: az ötven szö­vetségi állam közül jó né­hányban, de távolról sem mindegyikben, a szavazók — külön-külön pártok szerint — leadják voksukat egy-egy el­nökjelölt mellett. A folyamat a választási esztendő — tehát a jelen esetben 1980 — nya­rán ér véget, amikor a két mammutpárt elnökjelölő kongresszusán, úgynevezett konvencióján, megválasztják a sok közül a porondon ma­radó két jelöltet. Novemberben kettőjük pár­viadala maga az elnökválasz­tás. Az iowai szeizmográf is­mét bebizonyította a régi té­telt, amely szerint a nemzet­közi krízis mindig óriási mér­tékben kedvez az éppen hiva­talban lévő elnöknek, aki a válságra hivatkozva igyek­szik, általában sikerrel, affé­le „nemzeti egységet” felso­rakoztatni maga mögött. Nyilvánvalóan jórészt ennek a célnak a jegyében fogalma­zódott meg a hagyományos évi elnöki jelentés a kong­resszusnak, amelyet Carter hivatalosan csak szerdán ter­jeszt a törvényhozás elé. De amelynek szövegét már nyil­vánosságra hozták. A doku­mentum a nyílt erőpolitika hitvallása, elsősorban az af­ganisztáni és az iráni esemé­nyekre hivatkozva. Jellegére egyetlen riasztó szám is fényt- vet: az elnök az idei évhez képest harmincmilliárd dol­lárral (!) több pénzt kér a kongresszustól katonai célok­ra, ugyanakkor a SALT—II ratifikálását „fontosnak, de jelenleg időszerűtlennek” mi­nősíti ... Mind a Carter-jelentés, mind az iowai eredmény megerősíti azt a régi igazsá­got, hogy amerikai közegben lehetséges, sőt meztelen ha­talmi szempontból érdemes — akár a világ veszélyeztetése árán is — a nemzetközi ne­hézségeket a belpolitikai szándékok szekerébe fogni. Olyan jelenség ez, amely nem teszi könnyebbé az enyhülés híveinek feladatát, akik csak abban bízhatnak, hogy egy­szer a választási küzdelem is véget ér. y H. E. Közös hadgyakorlatra készül az amerikai, a kanadai, a ja­pán, az ausztráliai és az új-zélandi haditengerészet. Ké­pünkön: egy japán kikötőben kis csónakokon érkező tünte­tők tiltakoztak a hadgyakorlat terve miatt. (Kelet-Magyar- ország telefotó) Carter hidegháborút, fegyverkezést sürget A gyorsuló fegyverkezést, a katonai erőn alapuló kül­politikát hangsúlyozza az amerikai kormány. Hétfőn hozták nyilvánosságra Carter elnök szokásos évi jelentését a törvényhozásnak. A terje­delmes okmányban az elnök jószerével semmi újat nem ígér már a belpolitikában hi­vatali szakasza utolsó évé­ben — de hidegháborús szel­lemű külpolitikára alapozza újjáválasztási kampányát. Carter szerdán a kongresz- szus előtt „az unió”, az or­szág helyzetéről mondandó beszédében részletesen meg-» fogalmazza majd hideghábo­rús ihletésű terveit, amelye­ket — indokolása szerint — az Afganisztánnak nyújtott szovjet katonai támogatás tett szükségessé. Az előre kiadott, bővebb jelentés arról ta­núskodik, hogy a mind fék­telenebb fegyverkezés, új kül­földi katonai szövetségek fel­állítása, további ázsiai, afri­kai, amerikai támaszpontok, s a nyílt erőpolitika határoz­za majd meg a következő évek washingtoni terveit. __ — áesBcnön' liofovio nesiö Afganisztán tárgyalásokat ajánl szomszédainak Patak Károly, az MTI ki­küldött tudósítója jelenti: „Afganisztán és Pakisztán viszonyát, hazánk és Irán kapcsolatát a történelem ko­vácsolta szorossá. Ezek a vi­szonyok kifejeződtek a gaz­dasági, a kulturális és az em­beri szálakban is. Kormá­nyunk békét keres Iránnal és Pakisztánnal, amint ezt már más szinten és koráb­ban is leszögeztük” — jelen­tette ki kedden Szultán Ali Kistmand, az Afganisztáni Forradalmi Tanács elnöksé­gének alelnöke, miniszterel­nök-helyettes. Kistmand rámutatott arra, hogy az afganisztáni kor­mány mind Irán, mind pe­dig Pakisztán viszonylatában normalizálást kezdeményez. „A Forradalmi Tanács — mondja a politikus — baráti tárgyalásokat ajánlott Irán­nak és Pakisztánnak a félre­értések tisztázására. Most a két említett kormányon a válaszadás sora.” TELEX KORRUPT RENDÖRÖK LONDONBAN Egy londoni bíróságon kor­rupciós vádat emeltek és le­tartóztatásba helyeztek két fiatal nyomozó őrmestert. A 27 és 30 éves két nyomozó el­len az a vád, hogy jó pénz ellenében futni hagytak nagystílű rablókat, majd idő­vel maguk zsarolták ki tőlük a pénzt. Kialakult tarifájuk is voll, fejenként 1500 fontért megsemmisítették, meghami­sították a bűnjeleket, és azt juttatták bíróságra, aki nem fizetett. Rajtuk kívül a vizs­gálat kezdete óta még öt lon­doni nyomozót függesztettek fel állásából — felügyelői rangig. A vádak minden eset­ben zsarolás, megvesztegetés, leleplezett bűnözők rejtegeté­se, rablózsákmányból való rendszeres részesedés. A vizs­gálat a londoni alvilág és a bűnüldöző szervek kiterjedt, korrupt kapcsolataira kezd rávilágítani. ODAÍTÉLTÉK A CERVANTES-DÍJAT A spanyol kormány által alapított „Cervantes” irodalmi díjat 1979-re Gerardo Diego spanyol költőnek és Jorge Luis Borges argentin írónak ítélték oda hétfőn Madridban. A legjobb spanyol nyelvű al­kotásért nyújtott kitüntetés ötmillió pezetás jutalommal jár együtt. Művésztevékeny­ségükért mindkettőjüknek a teljes összeget adományoz­ták. KÉTEZER EMBERT TELEPÍTETTEK KI Mintegy kétezer lakost eva­kuáltak hétfőn London egyik keleti elővárosából, miután a JWqrmslgy Chemicals üzem­ben nárom robbanás követ­kezett be, amely mérges gáz szivárgásához vezetett. A rendőrségi tájékoztatás sze­rint az érintetteket átmeneti­leg a környék biztonságos ré­szének két iskolájában he­lyezték el. A közlemény nem szól arról, mi okozta a rob­banásokat. KÉMlTÉLET BERLINBEN A berlini katonai törvény­szék hétfőn, a Nyugatnémet Szövetségi Hírszerző Iroda (BND) számára végzett több éves, mindenekelőtt az NDK katonai berendezéseire és ob­jektumaira kiterjedő kémte- . vékenységért 15 évi szabad­ságvesztésre ítélte Dieter Eberth NSZK-állampolgárt. NEW YORK-I LEVELÜNK Csecsemő eladó A lig egy-másfél évtizeddel ezelőtt az amerikai /-{ gyámhatósági szervek, jótékonysági intézmé­nyek még kezüket-lábukat törték azért, hogy örökbefogadókat találjanak a lelenceknek, az anyjuk által elhagyott csecsemőknek. A fogamzásgátló szerek elterjedésével, a terhesség­megszakítás engedélyezésével és más körülmények foly­tán azonban az Egyesült Államokban is megváltozott a „kereslet és kínálat” viszonya az örökbe adható fehér csecsemők terén. Még évekkel ezelőtt történt, hogy egy gyermektelen floridai házaspár ügyvédjének, Theodore Trusinhoz fordult tanácsért: adoptálni akarnak egy csecsemőt, de nem találnak. Trushin azt felelte, hogy tud segíteni. Egy hatodik hónapjában lévő floridai iskolás lány haj­landó örökbe adni majdan születendő gyermekét. Fizet­niük kell azonban a leány és mostoha anyja útiköltségét New Yorkba és vissza, háromhónapos ott-tartózkodá- sukat (szálloda, ellátás), a kórházi költségeket, szerény ajándékot a kismamának, az ügyvédi honoráriumot és az adoptálást lebonyolító mexikói ügyvéd díját. (Az örökbefogadás ugyanis az Egyesült Államokban hossza­dalmas eljárás. Ciudad Juarez mexikói határvárosban viszont válni is, örökbe fogadni is lehet 24 óra alatt.) A teljes összeg 15 000 dollárt tett ki, ami akkor még különösen nagy pénz volt. Az esetet leíró Saturday Review c. folyóirat cikké­ből az is kitűnik, hogy Amerikában azóta már nemcsak „felhajtják” az eladó csecsemőket, de importálják, sőt mesterségesen „elő is állítják” őket. 1971. és 1975. között, amikor az NSZK-ban és Ausztriában törvény tiltotta az abortuszt, Stanley Mi- chelman New York-i ügyvéd újsághirdetés és ügynökök útján kereste a születendő gyermekeiket felnevelni nem kívánó ottani anyákat. Terhességük hatodik és kilencedik hónapja között kihozatta őket Amerikába. A nők itt szülték meg gyermekeiket, majd viszonylag kis összegért lemondtak róluk. A leányanyák otthoni környezete így nem szerzett tudomást a „szégyenről”. S mivel a gyermekek amerikai földön jöttek a világra, automatikusan amerikai állampolgárok lettek. Az ügy­védnek tehát még a csecsemők állampolgárságával sem kellett bajlódnia, mint azoknak a kollégáinak, akik la­tin-amerikai gyermekeket „importáltak” az Egyesült Államokba örökbefogadás végett. A már említett floridai ügyvéd, Theodore Tru- shin később kismamaotthont rendezett be meg­esett tizenéves lányoknak, azzal, hogy ingyen lakhatnak és „vészelhetik át” ott az időt a szülésig, ha utána lemondanak a csecsemőről. Ronald Silverton Los Angeles-i ügyvéd St. Maarten karibi holland gyarmaton rendezett be hasonló intézményt olyan teherbe esett amerikai, j^kQUis, lányok r,őszére, akikéi 1— nem egészen erkölcsi, vagy egészségügyi meggondolások alapján — az ő megbízottai beszéltek le a nem kívánt terhesség megszakításáról. így „termelték" az örökbe adandó gyermekeket. A legtöbb amerikai államban törvény tiltja a cse- csecsemőkkel való effajta üzérkedést, és csupán azt en­gedi meg az ügyvédeknek, hogy az örökbefogadás tény­leges intézéséért vegyenek fel tiszteletdíjat. S amikor az üzelmek egy részére fény derült, eljárás indult pénzért közvetítő felhajtok, orvosok, csecsemőket importáló ügynökök ellen. Egyikük, egy Joseph Spencer nevű New York-i ügyvéd valósággal felháborodott azon, hogy „üzletét” nem tartják törvényesnek, igaz, hogy súlyos ezreseket keresett minden örökbefogadáson? Igaz, de hát az ő kockázatát is meg kellett fizetni! ö a kifizetett össze­gért garantálja az egészséges fehér csecsemőt. De va­jon ki fizeti meg az ő kárát — kérdezte —, ha az általa „felkarolt” leányanya közben meggondolja magát és nem mond le az újszülöttről, vagy ha beteg, netán nyo­morék gyermeket hoz a világra? New York, 1980. január JCllLciáa Q-itixán. Gerencsér Miklós: 32. — Mert sok lehet a bolhá­ja — vágta rá Zoltán, és rö­högött a saját mondásán. Dezső most nem méltá­nyolta az építkezésekről szár­mazó humort. Vezérlő szere­pénél maradva, komolyan folytatta. — Mit számít az. Velünk együtt Edit is megtanult va­karózni gyerekkorában. Itt az ideje, hogy a kivakarózást is megtanulja. Tehát a telek. Ügy tudom, ennek az ügynek diplomás testvérünk a fele­lőse. — Láttam, tájékozódtam — nyugtatta meg Edit. — ösz- szesen háromszáznyolcvan négyszögöl, százhúsz forint négyszögölenként, állami áron. Villany van, víz és csatorna még nincs. Ruganyossá tette Dezsőt a cselekvési vágy. Tervező kedve olyan nagy volt, mint­ha intézkedett volna. Beszéd közben még a sarkát is emel­gette. — Szóval még nincsen köz- művesítve. Annyi baj le­gyen. Arra terjeszkedik a vá­ros. Fő, hogy a fekvése meg­feleljen. Az pedig festői. És olcsó. Az illetékkel együtt bőven megússzuk hatvan­ezerből. Két éven belül’ az öt­szörösét fogja érni. Ez a tel­künk is, meg a másik is. — Miféle másik? — kér­dezte Paula, és meglepettsé­gében nyitva felejtette a szá­ját. Hozzá hajolt, közelről be­szélt arcába a kőfaragó: — Amit majd Csopakon veszünk a fölösleges pénzün­kön! Paula még jobban elké­pedt. — Micsoda? ... — Igen, igen. Kocsi kell, meg telek Csopakon egy ga­lambház nyaralóval. Lehető­leg a Szeredás-villa közelé­ben. Bambára konyult Zoltán szalmasárga bajusza. . — Én sem értem, hogy mi­ről beszélsz... Válaszul a levendula illatú stukkós albérleti szobára, De­zső megmutatta, hogy milyen is az életképes képzelőerő. — Arról a maszek Szere- dásról beszélek. A szaktár­samról. Egymás mellett ül­tünk az inasiskolában. Bu­tább volt, mint egy választá­si malac. Most meg villája van Csopakon. Mert ugye ön­álló kisiparos. Ügy viselkedik a piszok, mintha ő építette volna a Halászbástyát. Hát majd adok én ennek az adó­csaló pojácának. Olyan nya­ralót építek Csopakon, de olyan mosolyszépet, hogy Szeredás úr agyvérzést kap az irigységtől. Kipirult, felhevült Paula. Rajongás volt a hangjában. — Igazad van, Dezső! Edit óvatos hallgatással mondott véleményt. Ez fel­tűnt a kőfaragónak. — Mi az? Nincs kedved családi nyaralót tervezni? Rajzasztalán babrált a mérnöknő, kiválasztott né­hány öles papírt a rajzlapok tömegéből. — Tartsuk be a sorrendet. Addig a csopaki nyaralóig egyet-mást még el kell intéz­nünk. Csináltam néhány váz­latot. Rózsi állt leghátrább, de így is kibetűzte, kinek a ne­ve áll a tervezett lakások ke­resztmetszeti rajzán. Bátor­talanul kérdezte: — A mi lakásunk megint a földszinten Jenne? Rossznak vélte Dezső a kérdést. Ennek megfelelően válaszolt, méghozzá epésen. — Igen, a földszinten. Te­kintve, hogy Zoli néha ezen­túl is részegen fog hazajön­ni. Kissé nehezen találna fel a lépcsőn. Az ilyen nyílt ócsárlásnem fért össze Zoltán egyenjogú­sági elképzeléseivel. Bátyjára támadt: — Semmi közöd a magán­életemhez! Ha tudni akarjá­tok, az új házban csak eme­leti lakást vagyok hajlandó elfogadni! A majdnem rikácsoló Pau­la, akinek érdesen trombitált a hangja,- most gyógyító fi­nomsággal próbált beszélni. — Ezen nem szabad össze­vesznünk. Ugye te sem lá­tod aggasztónak, Dezsőkéin? Mintha jobban szerette vol­na a kőfaragó a megszokott trombitáló hangot, dühösen intette le feleségét. — Te csak ne nagylelküs- ködj. Miért éppen mi ássuk be magunkat az ürgelyukba? Ügy igazságos, hogy marad a régi beosztás. Zoltánban már egészen megizmosodott az önbizalom. Annál is inkább, mert előre­látón fölismerte, hogy az új építkezésnél sokkal jobban rá lesznek utalva, mint a ko­rábbinál. Különben is, Dezső csak hét évvel volt idősebb. Merészen szembeágaskodott vele. — Milyen jogon viselkedsz úgy, mintha te lennél a pa­rancsnok?! Piszok önző vagy. Nem engedek. Inkább kilé­pek a buliból. Ekkora bátorodás láttán Dezsőnek magasabbra kellett emelkednie, és a hangját is muszáj volt bömbölőbbre ereszteni. — De nagyon megijesztet­tél! öcsikém, inkább csókolj kezet, hogy ilyen testvéreid vannak! Csupa ész és csupa jó szándék vesz körül. De úgy látszik, kezded semmibe ven­ni, hogy így kényeztet a sors! Szuszogva húzta feljebb a nadrágját Zoltán. — Én legyek a balek, mert egyedül és vagyok a melós közöttetek? Megmondtam. Emeleten akarok lakni. — Hát legyen — szólt köz­be elnyújtott, békülékeny hangon Paula. Mint a feldühített bika, Dezső teljesen elvesztette a fejét. Karnagyi hevülettel hadonászott felesége előtt. — Te meg inkább szavald a Talpra magyart, ha, már végképp megbolondultál! Edit meg akart bizonyosod­ni, Paula miért olyan nagy­lelkű. Próbát tett. — Rendben van. Vállalom a földszintet. De csak bizo­nyos feltételekkel. — Nem hagyják szóhoz jutni az embert — panaszol­ta türelmetlenül Paula, t — Parancsolj — mondta a mérnöknő. összeszedte magát Paula, s ártatlanul pislogott békasze­mével. — Azt akartam mondani, hogy jó lesz nekünk a föld­szint is, ha egy szobával töb­bet kapunk. És külön garázs tartozik a lakásunkhoz. Cseppet sem tette boldoggá Editet, hogy próbája sikerrel járt. Valódi kedvénél sokkal derűsebben szólt sógornőjé­hez. (Folytatjuk) FERDE HÁZ

Next

/
Thumbnails
Contents