Kelet-Magyarország, 1980. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-20 / 16. szám

1980. január 20. o VÁLTOZÓ ÉLETÜNK Á tudomány egyik szabolcsi műhelyében Munkával érvényesülnek Gyakorta hallani: azok érvényesülnek könnyen és gyorsan, akik jól tudnak helyezkedni, netán behízelgő modo- rúak, esetleg jó megjelenésűek, kapcsolatteremtőek. Van eb­ben sok igazság, bár a fentiek a kivételek. Sokkal tipiku­sabb, hogy végső soron a legtöbb ember munkájával ková­csolja a saját érvényesülését. A Magyar Értelmező Kéziszó­tár szerint: „érvényesül tn. ige. 1. Képességeit eredményesen felhasználja és így boldogul...” Miként vélekedik erről a Nyíregyházi Cipőipari Szövetkezet négy fiatal dolgozója? szamárlétrát: abból még sen­kinek sem származott kára, hogy sok mindenhez ért. Ha­nem az emberek irányítása már sokkal bonyolultabb do­log. Hatvan ember: hatvan vágy, bosszúság, családi hát­tér, remény, napi gond. Meg­találni mindenkihez az utat: ezt nem adják az érettségivel, ezt mindenkinek magának kell menet közben elsajátíta­Szerencse dolga csupán? BARTHA ENDRÉNÉ: — Nem hiszem, bár éppen nem árt, ha a szerencse is az em­ber mellé szegődik. Én példá­ul azért kerültem városra, mert otthon, Beregdarócon nem akadt az én gyenge fizi­kumomnak megfelelő munka­hely. Ez szerencse? Nyíregy­házán aztán újabb „szeren­cse” kellett ahhoz, hogy ide kerüljek, ahol most vagyok. Apám biztatására férfiszabó­nak jelentkeztem, de ott már betelt a létszám, így kénysze­rűségből jöttem ide, cipészta­nulónak. Azóta a szakközép- iskolában sikerült érettségiz­nem, most a szövetkezetnél normás-technológus vagyok, jól érzem magam. Ha az al­bérletre, a szalagnál töltött évekre, a munka melletti ta­nulásra gondolok, aligha a szerencsén múlt itt sok min­den. DANKÓ GÉZA: — Én a Szabolcs Cipőgyárban szaba­dultam. Nem volt ott rossz dolgom, de mégis úgy érzem, szerencsésen léptem, amikor eljöttem onnan, bár volt ab­ban némi kockázat is. A gyár­ban ugyanis nagyon sokan voltunk, s én úgy gondoltam, ennyi ember között sose ve­szik észre, aki többre képes. Vagy legalábbis kevesebb fi­gyelem jut egy-egy emberre, ami természetes. Akkor még kicsi volt ez a szövetkezet, a munkafeltételek is lényege­sen rosszabbak, mint a gyár­ban, de én bíztam. Hét ke­mény évet nyomtam le kap- tafaközelben: felsőrészt cvik- koltam — fogattam fel a kaptafára — naphosszat, jó­formán kézi erővel. Huszon­három évesen ki is neveztek művezetőnek, éppen öt éve múlt. BALOGH TIBOR: — Nem valami nagy szerencse volt, hogy a gumigyár vulkanizá­ló üzemében alig kerestem valamit. De ha ott több a pénz, akkor most nem dol­goznék itt az alja-szalagon betanított munkásként. Ahhoz képest ez a munka nekem érvényesülés, amiért még be­járni is érdemes Ofehértóról. HERE PÁLNÉ: — Itt ta­nultam, évekig a felsőrészké­szítőben szabtam, matricáz- tam, ragasztottam, majd tűz­tem, közben tanultam, búj­tam a könyveket s négy hó­napja vagyok a modellérián. Tehát a munkahelynek ezek szerint meghatározó szerepe van az egyén érvényesülésé­ben? BARTHÁNÉ: — Természe­tesen. Jól emlékszem, milyen félszeg, törékeny kislány vol­tam, amikor a falunkban fel­szálltam a buszra, hogy vég­leg új otthonra leljek. Ha en- gemet az üzemben nem bá­torítanak, talán meg is szök­tem volna. Amikor tanulni akartam, a vezetők még job­ban örültek, mint én, mert itt felkarolják azt a fiatalt, aki törekszik. DANKÓ: — Nekem talán az jelentette a legtöbbet, hogy még hiányoztak az iskoláim, de a nagy hajtós hírem miatt kineveztek művezetőnek, hat­van ember irányítójának. Pe­dig keresztülnézhettek volna rajtam. Ha akkor bizalmat­lanok velem, aligha vehettem volna kézbe tavaly nyáron az érettségi oklevelet a szakkö­zépiskolában. HERÉNÉ: — Együtt jár­tunk Gézával, de az én hely­zetem valamivel nehezebben alakult, mert a munka mel­lett ott volt a család, a gyer­mek is. Ráadásul hetente há­romszor kellett menni estire, ezt megérezte a kereset is, mert teljesítményben dolgoz­tam. Mégis végig azt éreztem, hogy a munkahelyemen a ve­zetők is és a munkatársak is szorítanak értem. Bárhonnan indítjuk a szót, minduntalan a tanulásnál kö­tünk ki. Csak így lehet ma­napság érvényesülni? DANKÖ: — Én nem mene­kültem. sohasem a munka elől, ki nem állhatom, aki szaporátlanul dolgozik. Szor­galommal, akarattal most is sokra viheti munkájában az ember, s az is igaz, hogy az iskolában szerzett papírtól va­laki még nem lesz automati­kusan lángész. Mégis igaz: manapság már egyetlen szak­mában sem lehet tartósan megélni az egykor tanult fo­gásokkal, csak a rutinnal. Nálunk is új anyagok, új gé­pek jelentkeznek, egyre na­gyobb igénnyel lép fel a vá­sárló. Mindennek csak úgy lehet megfelelni, ha az ember tisztán látja a termelés össze­függéseit, azt, hogy mit. mikor, és miért kell végezni. BARTHÁNÉ: — Beosztá­som szerint én most normás­technológus vagyok. Ezt a munkakört csak az tudja megfelelően ellátni, aki tisz­tában van a munka összes fázisával s nem csak köny­vekből ismeri a műveleteket. Nagy felelősség több száz embernek felállítani a köve­telményeket, ezért jó, hogy az időnormákat a művezetőkkel közösen rögzítjük. HERÉNÉ: — Igaz, én még csak néhány hónapja vagyok a modellérián, s jobbára csak lesem el az itteni munkát, de máris látni, hogy elméleti tudás nélkül itt nem lehetne felszínen maradni. A szakkö­zépben mi valamennyien ta­nultunk szerkesztést, tehát szinte a cipő „lelkét” is meg­ismertük. Nyilvánvaló, hogy egy-egy modell elkészítése könnyebb akkor, ha a mo­dellőr nem csak felszínesen ismeri az anyag viselkedését, a műveletek egymásba kap­csolódását. Mostanában raj­zok, képek és minta után ké­szítünk el egy-egy modellt s mutatunk be a megrendelő­nek. Ha tetszik, akkor indul­hat a tízezres széria, ha nem, akkor előfordulhatna, hogy leáll a termelés. Önök tehát a megszerzett képességeiket eredményesen hasznosítják? DANKÓ: — Ami a szakmai részt illeti, igen. A magam­fajta művezetőnek például tisztában kell lennie vala­mennyi művelettel, amit az irányítása alatt végeznek az emberek, mert különben csak szájalnánk, a munka meg állna, ha valami gikszer köz­bejönne. Ezért jó, ha az em­ber végigjárja azt a bizonyos ru. HERÉNÉ: — Én még nem mondhatom el, hogy a szak­mában azt nyújtom, amire képes vagyok. Üj beosztásom­ban nekem még sokat kell ta­nulnom, tapasztalnom. BARTHÁNÉ: — Csak sej­tem, a főnökeim azért tarta­nak meg a beosztásomban, mert mégsem olyan nagyon rosszul végzem, amit rám bíz­tak. Bonyolult és felelősség- teljes ez a munkakör, az em­ber könnyen szerezhet hara­gosokat is magának, ha mond­juk egy kicsit feszesebb a kö­vetelmény. De én nem alkud­hatok meg a norma kidolgo­zásánál, mert bár az én fize­tésem fillérrel nem csökken­ne, de ráfizetne a közösség. BALOGH: — Mint betaní­tott munkás, most állandóan lásztolok, ami annyit jelent, hogy kihúzom a kaptafát a készülő termékből. Ennél én többre is képesnek érzem ma­gamat, s ha nem is kergetek nagy álmokat^csinos beosztá­sokról, három év után a szak­munkásvizsgát azért le aka­rom tenni. Mégiscsak más az, ha az emberre azt mondják: van egy jó szakmája. Azzal már nem lehet éhenhalni, ci- pő meg mindig kell. Ki-ki a maga módján érvé­nyesül, tehát boldogul. Önök ezek szerint elégedett em­berek? BARTHÁNÉ: — Bár nem élünk könnyen, de én elége­dett vagyok. Szakmát tanul­tam, érettségiztem, férjhez mentem, a munkahelyemen jók hozzám. A férjem a Ke-i mév-nél tmk-s, így ott lakha­tunk az építők munkásszálló­ján, mert még nincs gyerme­künk. Szeretnénk családot, lakásra gyűjtünk, s nekem számolnom kell majd a gyes­sel is. Megvagyunk, megle­szünk. DANKÓ: — Szép fizetésem van, bár akad nem is egy be­osztottam, aki több pénzt visz haza. Én azonban jól érzem így is magamat, mert valahogy benne van a vérem­ben: minél többet tudni, mi­nél többet látni a munkában, az üzemben. Szeretek embe­rekkel foglalkozni, ezért is ér­zem jól magamat művezető­ként. Ha csak a pénz érdekel­ne, akkor már régen lemond­tam volna. HERÉNÉ: — Persze, hogy fontos a család! Szerencsére a férjem után — ő a gabona- forgalminál dolgozik — mun­káslakást kaptunk az Ungvár sétányon, aranyos gyerme­künk van, szépen együtt va­gyunk. Ügy tudom, tervezik nálunk egy új modelléria épí­tését, ahol már a szó igazi ér­telmében alkothatunk, megál­modhatjuk majd a szép mo­delleket. Nőnek ennél szeb­bet nehéz elképzelni. BALOGH: — Egyelőre le­gyen meg a szakmám, nekem az lesz a legközelebbi öröm. Messzibbre nem tervezek. Máshonnan, különféle úton-módon érkeztek el jelenlegi pozíciójukhoz mind a négyen. Közös a sorsukban, hogy nem ügyeskedéssel, kiskapuk nyitogatásával, mások hátára ka­paszkodva, hanem a maguk szorgalma, ereje és tehetsége ál­tal akartak és tudtak érvényesülni. S még mind a négyen innen vannak a harmincon. Z—37-es repülőgép kísérlet előtti bemérése. — Olykor a tudományos címek, fokozatok mögött kevés a hazailag és nemzetközileg új­nak számító eredmény. Ez országos gond. Mi a helyzet a mezőgazdasági főiskolán? — A tudománypolitikai irányelveknek, a népgazdasági érdekeknek megfelelően egyik fontos törekvésünk, hogy erősítsük kapcsola­tunkat a gyakorlattal. Ebben az irányban ha­ladunk a tantárgyfejlesztő kutatásban. A ku­tatási témákat a gyakorlati életből vettük, amelyek elsősorban az oktatást segítik. Csök­kentettük a témák számát. Az erők összevo­násával elértük, hogy a megoldási idő lerö­vidült, az eredmény hamarabb felhasználha­tóvá vált. — Melyek ezek a megye számára is hasz­nos tudományos eredmények? — Az elmúlt évben kilenc tantárgyfej­lesztő és nyolc szerződéses témán dolgoztak oktatóink. Néhány példa csupán: az alma sé­rülékenységét elemeztük optikai feszültség- vizsgálattal. A gyümölcstermesztés gépesíté­sének fejlesztése során korábban tartályládás görgős kocsit fejlesztettünk ki hidraulikus gyorskapcsolóval, ez évben pedig szedő-met­sző adapterrel egészítettük ki. Szóráskép­vizsgáló berendezést terveztünk és építettünk favédelmi permetezőgéphez. Vizsgáltuk a zöldségnövények művelését és a betakarítást végző gépek fejlesztését. Említhetném még, hogy táblalemez anyagmozgató, menethenger- Iő célgépet tervezünk. „A számítástechnika alkalmazása a mezőgazdaságban" című or­szágos kutatási programban is részt vesznek a főiskola tanárai. — Ügy tudjuk, a repülőgépes növényvéde­lem több tudományos-technikai problémájá­nak megoldásán is dolgoznak. Mit mutatnak a tudományos tapasztalatok? Kihasználják-e megyénkben a drága légi eszközöket? — Intézeti feladatunk keretében a légi nö­vényvédelem fejlesztésével foglalkozunk. Üj — Az utóbbi időben tovább erősödtek a fő­iskola és a termelő vállalatok, intézmények közötti kapcsolatok. Szocialista szerződések­kel igyekszünk alapot és keretet teremteni a kutatási együttműködésnek. Több témát szer­ződéses kapcsolattal fejlesztünk, komplex fel­adatok megoldására, témára orientált alkal­mi teameket — kutatási csoportokat — szer­vezünk. Elsősorban megemlíteném a jelentő­sebb külső kapcsolatoknál a Nyíregyházi Mezőgép Vállalatot, a konzervgyárat, a má- riapócsi Rákóczi Tsz-t, a Hortobágyi Állami Gazdaságot, a Szatmárkert termelési rend* szert, a MÉM Repülőgépes Szolgálatot. ­— így kutatómunkánk eredményeit köz­vetlenül felhasználják a velünk kapcsolatban lévő gazdaságok. De részt veszünk a megyei rendezvényeken, a szakemberek továbbképző tanfolyamain. A legutóbbi műszaki hónap keretében nagy érdeklődést váltott ki a légi növényvédelemmel foglalkozó előadás. — Hogyan hasznosítják a legújabb kutatá­si eredményeket a napi oktató-nevelő mun­kában és a hallgatók tudományos érdeklő­désének alakításában? — A főiskola oktatói a kutatómunka során a gyakorlat újabb és újabb .problémáival ke­rülnek szembe, melyek megoldásán dolgoz­nak. Személyes eredményeikre, tapasztalata­ikra támaszkodva oktatnak, jegyzeteket, szak­könyveket írnak. Kutatómunkájuk erkölcsi, anyagi elismerése nem marad el. — Oktatóink példamutatása magával ra­gadja a legjobb képességű hallgatókat, akik a tudományos diákkörökben több hasznos téma vizsgálatában vesznek részt. 1979-ben hat fő­iskolai hallgatónk az országos tudományos diákköri konferencia különböző szekcióiban mérte össze felkészültségét, tudását egyete­mistákkal, más főiskolák hallgatóival. Ered­ményes munkájukat jelzi a két első és két második helyezés. — A közvetlenebb oktató-hallgatói mun­kakapcsolatnak igen jelentős nevelő hatása is van. Páll Géza KM VASÁRNAPI MELLÉKLET A gyakorlatot, az embert szolgálják Sok szó esik a tudományos kutatások hasz­náról, a szellemi tartalékok jobb feltárásáról. Megyénkben a tudomány egyik figyelemre méltó műhelye a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola, ahol a hosszú múltra visszatekintő kertész-gépész középfokú képzés 1961-ben felsőfokú, majd 1971-ben főiskolai képzéssel bővült. Dr. Varga Lajos főigazgató-helyettes, a tu­dományos kutatómunka összehangolója vála­szolt kérdéseinkre. — Milyenek a feltételek a főiskolán a tu­dományos munkához? — A gazdasági élet gyors fejlődése főisko­lánktól is jól képzett felsőfokú végzettségű szakembereket igényel. Érthető, hogy az első időszakban a magasabb oktatási feladatok maradéktalan ellátása, a műhely- és labor­* fejlesztés volt a' cél. A főiskolawiS$ygn§$o$" történő oktatást viszont csak úgy valósíthat­juk meg, ha az oktatók alkotó módon műve­lik tudományterületüket, saját tudományos eredményeikre is támaszkodnak. A mind job­ban műszerezett laboratóriumainkban a fel­tételeket ehhez sikerült megteremteni. Első­sorban a tantárgyfejlesztő kutatás kezdődött el, melynek következtében oktatóink közül többen egyetemi doktori értekezést készítet­tek. rendszerű kormányzással kísérleti repülőgé­pet építünk, szóráskép- és légiidő-elemzést végzünk. A nagy teljesítményű földi gépso­rok — és rendszerek — mellett ma még sze­rényen húzódnak meg a mezőgazdasági re­pülőgépek, de létüket olyan tényezők sürge­tik, hogy csökken a mezőgazdasági aktív ke­resők száma. A mezőgazdasági repülőgépek elsősorban a növényvédelmi és tápanyag­utánpótlási munkát végeznek. A szőlő-, gyü­mölcs- és zöldségterületek kedvelt gépe lett a helikopter, jól alkalmazkodik a terephez, jó a manőverező képessége, kicsi a repülőtér­igénye. — Drágább, vagy olcsóbb a légi, mint a földi munka? A.T&p^őgépek üzj^|gPtetftse4ge|^jltsé­ges. Munkájának szervezésére nagy figyelmet kell fordítani. Országos adatok bizonyítják, hogy a meglévő gépparkunk nincs kellően ki­használva. Vonatkozik ez a megyében üzeme­lő három helikopter munkájára is. Jól szer­vezett gazdaságokban azonban a légi munka költsége alacsonyabb a földi gépeknél. — Megfelelőnek tartja-e kapcsolatukat a termelőüzemekkel, a gyakorlattal? Angyal Sándor í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents