Kelet-Magyarország, 1980. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-20 / 16. szám
KM VASÁRNAPI MELLÉKLET FILMJÉGYZET Szegedtől Sopronkőhidáig Hogyan lett a „szegedi gondolat” hívéből a magyar fasisztaellenes mozgalom vezéralakja, hogyan jutott el a fajvédő Bajcsy-Zsilinszky Endre a sopronkőhidai mártí- romságig? Erre keres választ Vígh Károly történettudományi értekezése. A könyv Bajcsy-Zsilinszky pályafutásának csupán egy vetületét, nevezetesen külpolitikai nézeteinek fejlődését tárgyalja. Bajcsy- Zsilinszky pályája nagy ívet ír le. Érdemes elgondolkodni azon, hogy mit kellett tenni a pánszlávizmustól és a kommunizmustól rettegő magyar dzsentrivel, aki mellesleg a hazug, népbolondító Gömbös barátja is volt, hogy eljuttassák a harcos antifasizmusig, egészen addig, hogy levéltervezetet készítsen Molotov külügyminiszterhez és Mali- novszkij marsallhoz. Bajcsy-Zsilinszky nézeteinek alakulása, átalakulása szigorúan, tényszerűen regisztrált. Lapjai voltak, amelyekben sűrűn jelentek meg sokszor prófátai hevű írásai, így a kíváncsi búvárkodó is fokról fokra követheti a politikus fejlődését. Ezzel a módszerrel dolgozva ismerteti meg az olvasóval Bajcsy-Zsi- linszky nézeteit a kutató. Vígh Károly is. Első lapjában, a1 Szózatban Bajcsy-Zsilinszky még ellen- forradalmi nézeteket vall és hirdet. 1919-et és a „destruktív zsidó sajtót " okolja ő is — akárcsak a Bethlen-kormány — az ország szétdarabolásá- ért. Tévedéseihez sorolhatjuk azt is, hogy félreismerte Mussolini fasiszta Olaszországát. Igaz, hogy Olaszország felé a nagy német törekvésektől való féltében fordult. A náci veszedelmet szinte Hitler hatalomra jutásakor felismerte és a kezdetektől fogva tollal és tettel harcolt a német barbárság ellen. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a mindenáron revíziót akaró magyar politika a Führer uszályába került, Bajcsy-Zsilinszky, aki maga is a békeszerződések felülvizsgálását követelte, de békés úton, így írt: „ ... igaz, hogy legfőbb érdekünk volna a mai státuszkvó megváltoztatása, a mai középeurópai térkép átírása .... de nem érdekünk, hogy a stá- tuszkvót éppen a német birodalom borítsa föl”. A tragikus végkifejletet ismerjük. Ehhez egy kommentár Vígh Károly tollából: „Európa — és főleg Magyar- ország tragédiája — az volt, hagy a hajlandóság a status quo megváltoztatására akkor kezdett érvényesülni a győztes nyugati nagyhatalmak külpolitikájában, amikor a Harmadik Birodalom már megkezdte előkészületeit Európa leigázására.” Amikor Kelet-Közép-Euró- pa térképét kezdte átrajzolni a náci barbarizmus, s a kis antant országok közül első áldozatának Csehszlovákiát szemelte ki, Bajcsy-Zsilinszky félretette erős ellenérzését Eduard Benessel és a kisebbségelnyomó csehszlovák politikával szemben. „Káröröm nélkül, sőt a magunk sorsának sok tekintetben hasonló bizonytalanságai révén, inkább szorongó érzéssel figyeljük Csehszlovákia nehéz küzdelmét a ránehezedő rettenetes német nyomással” — írja 1937 végén egyik cikkében. Az akkoriban oly ritka közeledési kísérleteket mindig nagy — olykor az esemény horderejét túlbecsülve — lelkesedéssel fogadta. Rokon- szenvvel írt Emil Stodola ..A HAIR Mielőtt az elbűvölő musicalről érdemben szólnánk, beszéljünk előbb az alkotóról, Milos Formánról. A film iránt érdeklődő néző tudja, hogy a név viselője a csehszlovák új hullám egyik vezéregyénisége, aki a Fekete Péter és az Egy szöszi szerelme világsikere után tette át működése színhelyét az Egyesült Államokba. Pálya- korrekciójában — ha nyilatkozatainak hinni lehet — politikai indítékok nem vezették (mint ismeretes, Forman távozása egybeesett a jobb- ratolódást követő eseményekkel!. A rendezők is saját bőrükön tapasztalhatják a „szívet cseréljen az, aki hazát cserél” axióma igazságát. A két kezünkön megszámolhatjuk azokat az alkotókat, akik idegenben képesek voltak ott folytatni, ahol — az anyaországban — abbahagyták. Az okok prózaiak. A szokásokat, a nyelvet, a stílust meg lehet tanulni — méghozzá rövid idő alatt —, a teljes .asszimilálod ás föflománya ózonban úgyszólván elsajátíthatatlan. A gondolatiság újfajta áramköreibe bekapcsolódni — ezen áll vagy bukik minden efféle váltás sikere — rendkívül fogós lecke. Milos Formánnak — illesse ezért elismerés — sikerült meghódítania Amerikát. Méghozzá úgy, hogy nem adta fel önmagát. Az Elszakadás-ban, az olimpiai epizódban, a Száll a kakukk fészkére drámai szituációiban s most a Hair színpompás jeleneteiben egyaránt megőrizte az ábrázolás friss — csakis rá' jellemző -^■’íszx közeit s ugyanakkor a távoli világ lényegének mélyére hatolt. Milos Forman „csehszlovák —amerikai” filmeket készít. Változatlanul csillogtatja régi erényeit, melyeket ifjúkori művei óta csodálunk, csak éppen más közegben vizsgálódik. Most is a kisemberekről beszél. Mindennapjainknak egyszerre láttatja harsány derűjét és torokszorító tragikumát. A Hair — Michael Weller, Gerome Rágni, James Rado és Gait Mac Dermot zenés színpadi műve — nem egyszerűen szórakoztató látványosság, hanem a hagyományok elleni lázadást testesítette meg a hatvanas évek második felében. Az akkori ifjúság életérzése fogalmazódott meg benne. A mondanivaló egyáltalán nem kopott meg, annak ellenére, hogy a dühös fiatalok azóta bizonyára megszelídültek (talán vállukra hulló hajukat is levágatták) — s mostanában egészen más a politikai és társadalmi cselekvés jellege. Milos Formánnak'fesze ágában sem volt jólfésült másolatot, üzleti sikerrel kecsegtető adaptációt készíteni. Ö maga Hair-jét vitte filmre: sok mindent elhagyott az eredeti műből és szinte teljesen „átszabta” a cselekményt, a hangsúlyokat, a stílust, a tónusokat egyaránt. A rendező a következőképpen értelmezte az ihletőnek választott darabot: „A Hair társadalmi jelenség volt, de nem divattrükk. A világsiker, amelyet a darab aratott, azt tanúsította, hogy ez nem különleges »amerikai show«, vagy aktualitásokhoz kötött revü, hanem az ifjúság mindig is időszerű rossz közérzetének és lázadásának mélyreható kifejezése. A Hair igazi ereje véleményem szerint abból a forrongásból és energiából ered, amelyet a háborús állapot kelt.” A vásznon — amellett, hogy a fantáziadús rendező a látványt megsokszorozta — ez a mondanivaló- bomlik k-i, s ráadásul új összefüggések ábrázolása súlyosbítja a légies és ugyanakkor vaskos helyzetjelentést. Claude, a rokonszenves és naiv fiatalember katonai behívót kap. Felkerekedik, hogy eleget tegyen a parancsnak, de előtte New Yorkban szeretné „legénybúcsúját” megtartani. A Central Parkban — ne feledjük: a rendező időgépe több mint egy évtizeddel korábbi esztendőbe szállít bennünket — hippikkel akad össze. Ök azok, akik fütyülnek a hagyományokra és felfogásukkal, viselkedésükkel valósággal provokálják az átlagembereket. Ifjú hősünk is némi gyanakvással tekint rájuk, de aztán rádöbben arra, hogy nem ezektől az aranyos csavargóktól kell félnie. Clau- de-ot megérinti a szerelem élménye s igazi barátokra tesz szert. Üj cimborái akkor sem hagyják cserben, amikor munAz Egyiptomi Gyűjtemény magába foglalja az összes jelentős, Magyarországon fellelhető egyiptomi kulturális és művészeti emléket. Köztük Amon papnő festéssel, faragással díszített múmiakoporsóját a xxi. uralkodói dinasztiából. Győri Lajos képriportja A Szépművészeti Múzeum gyűjteménye A neoklasszikus homlokzatú, reneszánsz stílusú palotát 1906-ban adták át a müvészetkedvelőknek. Az épület csarnokaiban hazánk egyik legnagyobb képzőművészeti gyűjteményét helyezték el. A Régi Képtárban, a Régi Szobor osztályon, a Régi Magyar osztályon, a Grafikai és a Modern Külföldi osztályon szinte valamennyi művészeti irányzat — ma már klasszikusnak számító — képviselőitől láthatunk alkotásokat. A földszinten helyezték el a modern külföldi szoborgyújteményt. A belga művészetet többek között Meunier, Constantin (1831—1905) Kikötőmunkás című alkotása reprezentálja. A görög—római kiállítás felvonultatja az antik szobrászat, a vázafestészet, a bronz és terrakotta kisplasztikák legszebb darabjait. Képünkön a palmyrai síremlékről származó női mellszobrot mutatjuk be, amelyet 1. sz. Z. századában készítettek. Szintén itt látható ez a freskórészlet, amely ismeretlen umbriai festő munkája. 1430 körűi készült el a három allegórikus, nőalakot ábrázoló falfestmény. Képűnkön az első modell látható, kezében meghajlított vasdarabbal, az Erő jelképe. A hatalmas reneszánsz csarnok már méreteiben is lenyűgöző látvány. A falfestmények, díszítések színhatását fokozza a természetes fény, amely a tető üvegablakán át világítja meg a monumentális termet. A csarnok közepén velencei kútkávákat állítottak fel. dért kell öltenie. De hát nem ez a fő baj, hanem a vietnami riadó. A fiatal amerikaiakat háborúba küldik, ahonnan sokan nem térnek visz- sza... Nem szimpla ez a mondanivaló? — kérdezhetné valaki. A kétkedőknek így válaszolhatunk: A musical korábban ennél sokkal kevesebbet „bírt el”, Formán így is kitágította a mese kereteit. S amit pluszként hozzátett az alaphelyzethez — egyszerűen felejthetetlen. A csehszlovák származású művész a Hairt botránykővé avató meztelenkedést és közönségességet mellőzve a látvány, az érzelem és az értelem rakétáit kapcsolja be. Fantasztikus a koreográfia, a dalok hatása magával ragadó. A kapcsolatok rajzaja mindennapok természetességét árasztja magából. Meggyőző annak a tételnek a bizonyítása, melyet Forman ekképpen határozott meg: „Az ifjúság nagyon heves, nagyon vulgáris, de nagyon nemes is és jobban nevelt, mint egy diplomata — miért feledkeznénk meg erről?” A Hair vegén embererdői látunk: a Fehér Ház előtt tüntetnek a háború ellen. Politikai felhívás egy szemnek szóló filmattrakcióban? Nem. A befejezés szerves folytatása, logikus következménye a színes krónikának, melynek harsány derűjét fekete gyász komorsága ellenpontozza. „Engedjétek be a napfényt!" — így kezdődik a Hair egyik slágere. „Engedjétek be a napfényt!” — ez Forman alapvető mondanivalója. Az eszme nem a slágerek, hanem a legmagasabb rendű művészet nyelvén fogalmazódik meg a kimagasló értéket képviselő filmben. Veress József nyelvtörvényekről és a kisebbségi kérdésről” című könyvéről: „ ... a magyarság nincs olyan ragyogó helyzetben .... hogy elengedhetné a füle mellett... a Stodola-féle becsületes és okos hangjait a dunai népek kibékülésének”. Örömmel üdvözölte a szovjet kormánynak azt a döntését, hogy visszaküldi a 48-as honvédzászlókat. „Az orosz gesztus” címmel nagy cikket jelentetett meg erről a Független Magyarországban, 1941- ben, az ország hadbalépésé- nek esztendejében. Bajcsy-Zsilinszky Endrét belső vívódásai, osztályával való meghasonlottsága, a történelmi törvényszerűségek felismerése elvezették a haladás táborába. Vígh Károly róla szóló könyve világos, logikus okfejtésű, a szakemberek mellett haszonnal forgathatja a történelem iránt érdeklődő „köz-olvasó” is. (Vígh Károly: Bajcsy-Zsilinszky Endre külpolitikai nézeteinek alakulása. Akadémiai. Bp., 1979.) Tóth István 1980. január 20.
