Kelet-Magyarország, 1980. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-20 / 16. szám

KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1980. január 20. Czeizel Endre dr. előa dást tart a televízióban. A genetika évszázada BABONA, ÁLTUDOMÁNY... Ember és világkép FOLYTON BŐVÜLNEK, szélesednek is­mereteink forrásai, a lapok, folyóiratok, könyvek, a rádió, a tévé „fejünkre zúduló” ismeretözönét alig bírjuk szelektálni és befo­gadni. S ha mindent nem is, de a számunkra legfontosabb ismereteket igyekszünk sajá­tunkká tenni. Azt ragadjuk-e meg mindig, ami lényeges? Nem hatnak-e ránk az áltu­dományos, vagy a modem babona legújabb kérdései? Mennyire szilárd az a tudományos alap, amelyre további ismereteinket építhet­jük? Nem egyedi eset, hogy közép- vagy fel­sőfokú műveltségű emberek is meglepő ér­deklődést tanúsítanak a tudományoktól, a józan gondolkodástól idegen „ismeretek”, szenzációk iránt. Említhetjük a japán csoda­jós földrengés-előrejelzését hazánkra, vagy a különböző időjárási naptárakat és a hozzá­juk fűződő hiedelmeket. Közöttük inkább a játékosság körébe tartoznak az újra divatos horoszkóp „tanulmányok”, vagy a grafológia áltudományos magyarázatai, melyek néme­lyeknél fontos szerepet játszanak az emberek megismerésében és megítélésében. Mindig voltak és lesznek tudománytalan hírek, szenzációk, sok ember fejét megzava­ró babonák, amelyeket az idő és a józan em­beri gondolkodás többnyire a lomtárba is tesz. Mégsem mehetünk el mellettük kedé- ■'‘ij^ésen, mert együtt élnek velünk. Hatnak, csökkentik, olykor megkérdőjelezik a tudo­mány valós eredményeit. Ezért is örvendetes, hogy a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezete — a tudományos ismereteket hivatásszerűen népszerűsítő intézmény — az idén is meg­újította fegyvertárát, szélesebb körben kíván­ja terjeszteni a tudományok új eredménye­it. Nem mindegy azonban, milyen hatásfok­kal, milyen gyorsan és meggyőzően teszi ezt, mennyire sikerül megértetni az ismeret iránt érdeklődőkkel az olykor nehezen „átadható” tudományos kérdéseket. Ez ugyanis a modern ismeretterjesztés egyik sarkalatos pontja: mennyire tud lépést tartani, s^t eléje menni az embereket fog­lalkoztató «tudományos 'kérdéseknek: Csak közvetíteni tud, vagy partneri kapcsolatot épít ki a részvevőkkel és a személyes élmény és meggyőzés erejével képes alakítani, for­málni a tudományos érdeklődést. Mindez a TIT-nél, jól tudjuk, nem csupán elhatározás dolga. Az eredményességnek sok feltétele van, a személyi és tárgyi körülmé­nyek éppúgy, mint a legalább ennyire fontos, korszerűen értelmezett társulati szerepkör. Ha a társulat nem téveszti szem elől, hol van a TIT-munka helye és szerepe, lehetősé­ge az ismeretközlő rendszerben, egyaránt tö­rekszik a praktikus, a termelést közvetlenül segítő ismeretek gyarapítására, de nem mond le arról, hogy folyamatosan formálja az em­ber világszemléletét, világnézetét, életmódját — jó úton halad. így megőrizheti fogékony­ságát a legfrissebb tudományos hírek, infor­mációk iránt, amelyek a közvéleményt leg­inkább foglalkoztatják. Sikerrel veheti ki részét a tudománytalan nézetek, hiedelmek elleni küzdelemből is. Különösen fontos volna, hogy eljussanak azokhoz a rétegekhez, amelyek vagy kívül es­nek — jórészt saját hibájukon kívül — a tu­dományos jellegű ismeretek világán, vagy munka- és életformájuk miatt amolyan ha­tármezsgyén élnek a régi és az új között. Az ingázók ezreire és a munkásszállásokon la­kókra gondolunk elsősorban, de nem feled­kezhetünk meg a 60—70 ezer tanyán élő em­berről sem, akikhez ugyan a rádió, a tévé, a lapok, folyóiratok eljutnak, de alig van lehe­tőségük a személyes élményszerzésre, s akik megválaszolatlan kérdéseikkel sokszor ma­gukra maradnak. Csak a nagyobb és tovább­fejlesztésre érdemes tanyabokrokban van is­kola, könyvtár, klubterem. NEM LEHET SENKINEK kész ismerete­ket, még kevésbé egy-egy építőkockát adni, hogy abból ki-ki teremtse meg a saját önálló világképét, tudományos szemléletét. Erre az ismereteket hivatásszerűen terjesztő, a me­gyében az értelmiség több mint ezer tagját „mozgató” TIT egymaga nem vállalkozhat. Az ismeretterjesztés legjobb szakemberei azonban sokat tehetnek azért, hogy minél több embert tanítsanak meg arra, hogyan bővíthetik önállóan ismereteiket. Az olykor elvont, tudományoskodó és nehézkes előadá­sok, konzultációk helyett érthető és népszerű nyelven és formában elvezethetik őket min­dig egy lépéssel tovább, ahhoz a ponthoz, ahol a tudomány fényénél egy valósabb vi­lágot ismerhetnek meg, amelynek ők is ala­kítói, formálói. A cél: erősíteni a tudományos világképet, nem önmagáért, az ember gazda­gításáért. Páll Géza A láp ajándéka (Ili) A fonó kislány, a varro- gató fruska elejtheti or­sóját vagy tűjét — de az újságíró annál kevésbé a tollát, mert akkor elveszti legfőbb értékét, a figyelmes olvasót. így zártuk'''„'A láp ajándé­ka” című emlékezésünket e lap hasábjain, arról a por- csalmai vénkisasszonyról, akit az élet nem ajándékozott meg egykor a század elején a boldog szerelemmel. Leje­gyeztük a jelen emberének, hogy mivé lett benne szere­lem-vágy, erény- és barátság­igény? Az emberi élet hiá­nyaiból és veszteségeiből úgy csinált áttételes hasznot, hogy sok-sok olvasottsága alapján maga is verselgetett s a két- három nemzedékkel előttről rája maradt füzetkébe sok szép sorban örökítette meg saját érzéseit is. Mi lenne ve­lem — gondolta —, ha még ennyi sem jutna nekem az életből. A „népi- nóta-mező” büszke dalgyűjteményei lombkoronája alá odafértek saját sorai. ★★★ De elfeledtük, honnan is származott ez az idősödőén is lángot, fényt kívánó és ke­reső, légiessé váló, az életét költészettel pótoló kisasz- szony? Minden büszke lomb­koronához törzs és gyökerek tartoznak. Nem futotta meg nagy sze­rencsével és kedvező sors­helyzettel a családja száza­dokkal ezelőtt sem a maga egykori pályáját. A jó utáni vágy dolgozott elődeiben is. Gilvácsról valók, abból az Ecsedi-láptól dél-keletre fek­vő faluból, amelynek lakói szellemi világát századokkal ezelőtt megkurtította, megki­sebbítette a sokáig kinyúló hűbéri világ. Ez a tökéletlen és engesztelhetetlen világ szinte a XVIII. századig elhúzódott. Ekkor tetőződött be sorsuk és a főurak a Gilváccsal hatá­ros Nagymajtény síkján lete­tették a zászlót Rákóczi ku- rucaival 1711-ben. A gilvácsi kurucok oly forrólelkűek ma­radtak, mint a parázsló szén. Ez a láng a békekötés után sem apadt bennük. És éppen azért kerültek továbbra is egyre inkább feszülő helyzet­be, mert az áruló Károlyi grófok — ha nem is szénás­szekereik elraboltatásával, hanem az államapparátus ha­talmi teljes birtoklása révén sokkal célratörőbben nyomták el őket. ★★★ És hogy a vénkisasszony sorba fulladt Vilma néni ro­máncának indító gyökereihez térjünk — famíliája nem bír­ta tovább törzsfalujában, és a XVIII. században Porosaimé­ra költözött, hol a nép szelí- debb hullámverésű életet él­hetett. Amint Vilma néni sokszor elmondogatta — elődeik szá- mítgatása a nagy várakozás­ban, birtokcserékben végül is eltévesztette a Gilvácsban megálmodottakat. Telt-múlt az idő, de nem kaptak a gil­vácsiak a porcsalmaiakhoz il­leszkedésben belső sugallatot az itt természetes viselkedési kultúrához. Egy bizonyos szintű emberi melegség és ba­rátságosság nem alakult ki a család leszármazottai és az idevalósiak között. A porcsalmaiak azt tartot­ták — az ember a végtelent nem érheti el oly könnyen. Rákóczi szabadságharcának csúcsteljesítményeiben a né-_ pi szabadságszeretet — rövid ideig — érvényesült. De az ember fia követeléseinek nem az időtlen, a végtelen és a maximum felé kell töreked­nie! A csüggedő egyénnek a tudás a legerősebb támaszté­ka. Porcsalmán a debreceni kollégium leküldött filiaisko- lája új eszközt kovácsolt a — műveltségbéli emelkedésre. Az itteni kuruc kurtaneme­sek és fiaik szívében ham- vadt kissé a „Rákóczi-tűz”. Illetve: ezt a tüzet elméjükbe ültették át. Vilma néni Porcsalmára átsuhanó ősei sokáig még égő-szikrázó kristálylapokként dobálták szét a kurucság meg nem al­kuvó szellemi tartását, ellen­zékiségét : keményebbek, mondhatni „felvágósabbak” lettek, min a bentszülöttek. A tehetség — szerintük — első­sorban kiállás bátorságából áll össze, nem pedig a laban- cos engedékenységből. A család régi „népi nóta mezejére”, a kincses vers- gyűjteménybe beleékelték a régmúlt ellenállását. A nagy- majtényi síkon letörött kuruc zászló megemlegetésére — lelkesítésükre — itt is népi kántus teremtődött — az itt énekelt népi dallamok idege­ket felhevítők is tudtak lenni. A szédítően édes Szenczi Molnár-féle dallamok is be­sorolást nyertek a kántus ál­landósuló műsorába. De azért a család nem kevés tagjában hosszú ideig, nemzedékeken keresztül megmaradt a túl erős kuruckodás politikai akaratereje, mely egyenesen ki nem elégülhetett — csak pózolásokban. ★★★ így történt, hogy nemcsak Vilma néninek, hanem sok más férfirokonának is meg kellett keresnie a maga „ki­élési formáját”. Bátyja, az igen pompás megjelenésű, keskeny arcú, magas homlo- kú és erős koponyájú, sudár Károly a századunk legelején nem járt gyalog, csak pom­pás csődörein vonult végig a főutcán és mellékutcákon. A korcsmákban mindig minden­kinek pazarul fizetett. Noha kesernyésen, melankóliával vegyesen nézett szét e falu­ban, annak minden társas al­kalmain, fonókban, kukorica- fosztásokon. Olykor gavallér volt, olyan meglepetéseket produkált, mint egy magas származású kuruc Don Juan: — pazarolt, pocsékolt, mint zabolátlan barbár nagylegény — igen kezdő legényke korá­ban is. „Hát már a szerelem ily korán gyötrelem, játszik énvelem — olvashatta test­vérhúga könyvecskéjében, hogy magára ismerjen. — Rontson a félelem? Ó nem, ideje sincs, hogy érdekeljen Vénusz nyílvesszeje, zavarja mételye véremet.” Századunk a természettu­dományok sohasem látott, sőt nem is remélt fejlődésének tanúja. A fizika forradalma után a kemizáció tetőzött, majd napjainkban a biológia és ezen belül a genetika ered­ményei ejtik bámulatba a vi­lágot. 1978- ban megszületett az első lombikbébi és ezt azóta több is követte. Ezzel a női meddőségek leggyakoribb okában, a petevezeték elzáró­dásában vált a közeljövő reá­lis reményévé a sikeres gyógykezelés. 1979- ben már sor került „pete-átadásra” is. Az USA- ban egy fiatal leányban nagy ritkán jelentkező rosszindula­tú daganat miatt el kellett távolítani a méhet. Ezzel gyermekvállalása is lehetet­lenné vált. Legalábbis tudá­sunk akkori szintjén. Meghá- zasodása után a fiatal pár mgmfai -“f.0 gyermé’feteleríségbé es iroTguk ajánlották kezelőorvosuknak a következőt: a leánynak a petefészkében ép petesejtek vannak. S van egy nővére is, aki hajlandó lenne az ő gyer­mekét kihordani. Az orvos csak ámult a javaslattól, de azért tovább küldte a fiatal- asszonyt a megfelelő szakin­tézménybe. S ott vállalkoztak a kísérletre. Eltávolították a fiatalasszony petéjét és ezt mesterségesen megterméke­nyítették a férj ondósejtjével. Ezt követően megfelelő tápfo­lyadékban biztosították az el­ső osztódások lehetőségét a fejlődő magzat számára. Köz­ben a nővért hormonális ke­zeléssel álterhessé tették, va­gyis felkészítették a megter­mékenyített pete befogadásá­ra. A fogamzástól számított 4. napon ültették be húga magzatját a nővérbe és aé megtapadt : a terííesSégí' ré- akéiblf póajtívvá S;áWtfk: Za- vártflaií'tetfié'ssék irtán e2 év itttrtáó négyedében született még ~á gyermek. Akit tehát nem anyja szült meg, hiszen szülőinek mindenképpen a pete- és ondósejtet adó, tehát az öröklődést biztosító házas­párt kell tekinteni. Így még a „szülő” megnevezés értelme is módosulásra szorul... A génsebészet eredményei is meghökkentők. Az inzulin és sok más alapvető fontos­ságú gyógyszer újszerű: ha­tékonyabb és olcsóbb előállí­tására nyílik majd lehetőség. Két liter bakteriumkultúra képes annyi hormon terme­lésére, amelyet természetes úton 5000 birkaagyvelő fel­dolgozásával nyertek. S ezek az eredmények a be­tegek, a családtervezők, az emberiség érdekében szület­tek. Jogos büszkeséggel tölt el minket az a tény is, hogy 1979-ben csak a mi genetikai tanácsadónkat több mint két­ezren keresték fel. 10 évvel ezelőtt hazánk teljes lakossá­gában nem érte el ez a szám a 200-at. S ma már 12 geneti­kai tanácsadó működik ha­zánkban. Lakosságunk őszin­tén érdeklődik a genetika iránt. Minap egy másfél órás rádióadás során több mint 400 értelmes és érdekes kérdést tettek fel az öröklődéssel kapcsolatban. Sokat léptünk tehát előre céljaink, a betegségek és a kedvezőtlen állapotok: a med­dőségek, a koraszületések, az örökletes ártalmak stb. meg­előzése, illetve ártalmas kö­vetkezményeik korlátozása felé. Teljesen elégedettek lehe­tünk tehát eredményeinkkel? Ezt sem mondanám. A tudomány fejlesztésé­ben a legmeghatározóbb erő ma sem az ember védelme, hanem éppen az élet kioltása, vagyis a fegyverkezési haj­sza. Szent-Györgyi Albert szerint az emberiség egész története alatt a tudományos kutatásra fordított összegek csak 1/5-ét teszik ki a jelen­leg egyetlen év alatt fegyver- WÄÄft pénznek. '■Az átfogó,^az-ÖStóéá'förftö- - sabb társadalmi érdeket fi­gyelembe vevő tervezéssel is bajok vannak. Elég a környe­zet szennyeződésére és a ter­mészeti kincsek, energiatarta­lékok terén észlelt rablógaz­dálkodásra, illetve ennek ve­szélyeire utalni. Korunk tudományának sú­lyos problémája a kutatás eredményei és ezek felhasz­nálása, alkalmazása közötti egyre fenyegetőbb szakadék. Csak egy példa: a hetvenes években a fővárosban szüle­tett értelmi fogyatékosoknak legalább 20 százaléka (de va­lószínűleg inkább 30 százalé­ka) megelőzhető lett volna, ha élhettünk volna a tudo­mány, sőt a magyar egészség­ügy biztosította lehetőségek­kel. S ebbe sem szabad bejgi*, törődnünk, mivel emiatt ép­pen a tudomány és a kutatók társadalmi hasznosságába vetett hit rendülhet meg. Mi hát a teendő? Sok. Nagyobb összegeket kellene fordítani a tudomány adta új eredmé­nyek gyakorlati alkalmazásá­ra. Így például az orvosi el­látás technikai színvonalának fejlesztése nélkülözhetetlen. Közismerten jól állunk az or­vosok népességarányos szá­mával, mégis, a gyógyító­megelőző munkában nem mindig tudják alkalmazni a korszerű diagnosztikai és gyógyító eljárásokat. Ennek a betegek látják a kárát. Az or­vosképzésben és -továbbkép­zésben is jobban biztosítani kell az új módszerek gyor­sabb és eredményesebb elsa­játításának lehetőségét. A gyakorlóorvosok csakis így lehetnek képesek a kutatás biztosította eredmények hasz­nosítására. Végül mind na­gyobb fontosságot kell tulaj­donítanunk a népesség egész­ségügyi kultúrájának, vala­mint az ennek emelését biz­tosító egészségnevelésnek és a tudományos ismeretterjesztés­nek. így érhető el, hogy a la­kosság tudjon az új orvosi gyógyító-megelőző módsze­rekről és igényelje is azokat. Sokszorosan igazolt tény: az orvosi ellátás legjobban a be­tegségek megelőzésével bizto­sítható, és ez feltétlenül a la­kosság tudatos együttműkö­dését igényli. S így talán remélhető lesz — Benjámin László szavaival —, hogy jdatexisan «.-svam. ■;,s az új századra’késlekedő huszadik nemcsak a naptárban, tudo­mányban, iparban, — megszületik a lelkekben is, az emberi kapcsolatokban, s a nagy forradalom kordon- ba-fogott szava, máig bajtár­sat kereső: Szabadság, Egyenlő­ség, Testvériség — s a másiké, a velünk egyko­rúé: Nemzetköziség, Béke, Közös­ségi Tulajdon, világ-mentésre, világ-alkotás­ra nyúlik át a megszakított idő peremén ... s nem mint kinyújtott s el Joliin ■ , PÓm foggdoft kéz, i miÄ m$v fi-j mi kezünk, mellyel most életünket, mun­kánkat, céljainkat, mint egy szerződés szövegét, kiterítjük az utódok előtt alá­írásra vagy elvettetésre” Czeizel Endre dr.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents