Kelet-Magyarország, 1980. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-19 / 15. szám
1980. január 19. KELET-MAGYARORSZÄG 3 Minőségi tényezők Alkalmazkodni a teltételekhez A nyíregyházi kenyérgyárban 30 különböző sütőipari terméket készítenek. Vári Lajos a fonott kalácsot „veti” kemencébe. (Császár Csaba felvétele) Zárszámadás előtt a bátorliget—teremi tsz-ben Nem kellett hozzá különösebb éles elme, hogy lássam: rosszkor jöttem. A bátorligeti—teremi termelőszövetkezet irodájában nyakig ültek a vezetők a munkában. Kiss László főagronómussal végül a főkönyvelő szobájában kötöttünk ki, legalább nyolc ember munkáját akasztva meg ezzel. Itt dolgozott Ko- leszár János főkönyvelő, Szta- raszta Pál főállattenyésztő, Kun László gépesítési, és XJdud János növénytermesztési ágazatvezető. Ráadásul ott voltunk mi is ketten, úgy hogy egy ideig teljes volt a zűrzavar. Aztán kialakult minden. Kevés aranykorona mellett — Milyen évet Zárt a tsz? Kiss László, a főagronómus kezdte: — Mint már lassan tíz éve, most is nyereségest. Kiugró eredményekről nemigen adhatunk számot, de ahogy mondani szokták, tartottuk a formánkat, s nyugodtan készülhetünk a zárszámadásra. A teljesebb képhez hozzátartozik azonban az is, hogy itt a homokbuckák tetején sokkal nehezebb még a közepes szintet is tartani, mint máshol a jót. Földjeik aranykorona-értéke hat-hét körül mozog, s errefelé a 40 mázsás kukoricatermés rekordnak számít. Tavaly majdnem rekordot döntöttek, hektáronként átlagban 38 mázsát takarítottak be. — A kalászosok azonban már nem voltak ennyire hálásak — kapcsolódott a beszélgetésbe Udud János, a növénytermesztési ágazat vezetője. — A búzáról jobb nem beszélni, volt olyan táblánk, hogy tíz mázsa termett, igaz olyan is, ahol negyven. Sajnos, ez volt a kisebb rész, de a rozsra sem lehetünk túlságosan büszkék. Pedig hétszáz hektáron termesztettük. Tizenöt mázsa volt az átlag. Igaz, az időjárásra sok mindent rá lehet kenni, hiszen a belvíz szinte egyetlen táblánkon sem kímélte a vetést. Háromszáz hektár látta kárát, meg persze a tsz. Ellentmondásos képet mutat egyik legfontosabb növényük, a dohány is. Három- ezer-hatszáz hektárjukhoz képest nagy területen, 120 hektáron termesztettek a múlt esztendőben dohányt. A kállói fajta szép termést, 26 mázsát hozott, a hevesit viszont megtámadta egy alattomos vírus, s alig tudtak ellene védekezni. Éppen ezért az idén fajtaváltásra készülnek. Minőségi i cserével — Az állattenyésztésben az idén egyik legfontosabb feladatunk a minőség javítása — vette át a szót Sztaraszta Pál. — Eddig a kívánt állatlétszám elérése volt a cél, az idén már ezen túl kell lépnünk. Alacsony az egy tehénre jutó tejhozam, alig éri el a 2200 litert. Igaz, két évvel ezelőtt még csak 1700 liter volt az átlag, de ez nem mentség. Az idén el akarjuk érni a 2400 litert, elsősorban a tehenek minőségi cseréjével, s a tenyésztési technológia szigorú betartásával, de nem feledkezünk meg a hízómarhákról sem. Ezek ugyanis igen jó pénzt hoznak a szövetkezetnek. A szarvasmarha mellett a másik nyereséges ágazat a juhtartás. Rendkívül kevés ráfordítással igazán szép hasznot hajtanak. A gyapjú ára például fedezi a tartás teljes összegét, a többi pedig már tiszta haszon. — Növénytermesztésünknek is tulajdonképpen egyik legfontosabb célja az állatállomány takarmány- és abrakszükségletének biztosítása — folytatta a főagronómus. — Van egy kis keverőüzemünk, mi magunknak állítjuk elő a tápot. Persze jut eladásra is szemes termény, tavaly például 14 ezer mázsát értékesítettünk. A pillangósokon kívül van egy ötvenhektáros intenzív gyepterületünk, három, illetve két évvel ezelőtt telepítettük.a Nyírgyep technológiája alapján, ahol hektáronként 100 mázsa szénát kaszáltunk. Fegyelem, minőség A korábbiakhoz képest jól indult az idei esztendőjük is. Kezdődött novemberben és decemberben, amikor teljés egészében végeztek az őszi mélyszántással, több mint ezer hektáron. Igaz, ebben nagy szerepet játszott az is, hogy tavaly csaknem 6 millió forintot költöttek a géppark korszerűsítésére. S az új gépek, meg persze a traktorosok remekül dolgoztak. A teljesítmény javulását azonban Kun László mással is magyarázta. — Tavaly a gépműhelyben néhány embertől megváltunk. Ez elgondolkoztatta a többieket is, s megmutatkozott az eredménye. Javult a munka- fegyelem, a minőség, nőtt a mennyiség. Nem volt könnyű lépés, de az idő bennünket igazolt. Segített az időjárás is. A csaknem ezerhektáros kalászos többségében jól telelt eddig — s bár messze még a nyár —, minden remény megvan arra, hogy gonp nélkül arathatnak. Balogh Géza Á z áruház vegyesáruosztályán Genek, az eladó a vita hevében az egyik vásárlót, Vavzsinyákot szá- jonvágta. A sértett azonnal felhívta telefonon az áruházi" tröszt vezérigazgatóját. — Ez már mégis csak disz- nóság — kiabálta a kagylóba selypítve az ütés izgalmától. — Az önök irányítása alá tartozó Planéta Áruház vegyesáruosztályán az eladó az arcomba vágott. Az ilyenfajta önbíráskodás tiltott. Remélem intézkednek. — Természetes, intézkedünk — nyugtatta meg a kedves vásárlót a tröszt vezérigazgatója. — Az arcon- ütés nyomokat hagy. Mi az ilyenfajta eljárást tűzzel-vas- sal irtjuk. Ez egyenest botrány! Ezután a tröszt vezérigazgatója felhívta házon belüli kollégáját, a vegyesáru főosztály vezetőjét: — Az ön irányítása alatt álló üzletek egyikében, a Planétában botrány történt — mondta izgatottan. — Pontosabban fogalmazva: tettle- gességre került sor. Gondolom tisztelt kolléga tudja, mi a feladata. — Köszönöm az információt — hálálkodott a főosztályvezető. — Hivatalos útra terelem az ügyet, bár az eseten már változtatni nem lehet . . Ezt követően a tröszt vegyesáru főosztályának vezetője azonnal telefonált a helyi illetékesnek: — Az önöknél működő áruházunk vegyesáruoszitályán sajnálatos incidens .történt — mondta mérgesen. — Igazoló jelentést és intézkedést kérek. — Meglesz — válaszolt készséggel a helyi illetékes. — A vásárlók bántalmazása megengedhetetlen. Azonnal hívom az áruház igazgatóját. És már tárcsázta is a jelzett számot: — Önöknél, ott lent az áruházban, a vegyesáruosztályon egy vásárló és az egyik eladó között valamiféle félreértés történt — mondta közömbösen. — Miféle rendetlenség folyik maguknál?! — Genek kolléga ragadtatta el magát — magyarázkodott az áruház igazgatója. — Azonnal intézkedek! Ezzel magához kérette Géneket és oktatni kezdte: — A vevőkkel köteles vagy udvariasan foglalkozni. Miattad most kellemetlenségeim támadtak. Rám telefonált a helyi illetékes. Genek bólintott. Vavzsinyák, a kedves vevő még ugyanazon az estéh megleste Geneket, az eladót. Amikor az áruházat bezárták és az eladó kilépett az utcára, akkor a délelőtti sértett elégtételt vett az elárusítón. Azt használta ki, hogy Géneknek mind a két keze tele volt csomaggal. Vavzsinyák nem csinált mást, mint amiit vele az eladó: lekent neki egy hatalmas nagy frászt. így aztán mindenki, aki az ügyben érdekelt volt, megnyugodhatott, mivel a maga módján valamennyien megtették a magukét. Fordította: Sígér Imre Mi a véleménye? „A nyersanyag- és energiatakarékossági programok következetesen valósuljanak meg.” (A XII. kongresszus irányelveiből.) FARKAS SÁNDOR, a Nyírség Ruházati Szövetkezet főkönyvelője: — A takarékosság kérdései a gazdaságpolitikai cselekvési programunkban kaptak helyet. Kisüzem a miénk, látványos eredményekre nincs lehetőségünk, ezért elsősorban az elveket fogalmaztuk meg, de nem határoztuk meg a takarékosság mértékét. — Noha nem számokban gondolkoztunk, nem jelenti azt, hogy nem mérhető az eddig hozott intézkedések hatása. Mindhárom telepünkön fázisjavító kondenzátort szereltettünk fel, ez az áramfelvételt javítja. Eddig 40 ezer forint a kimutatható megtakarítás. Ez nem is kevés, különösen akkor nem, ha figyelembe vesszük, hogy az évi áramfelhasználásunk mindössze 230 ezer kilowatt. Figyeljük a vízfogyasztást is, hiszen egy köbméter ára tetemes összeg. Egy idő után majd itt is mérhetjük a hatást. — Számos lehetőség nyílik az anyaggal való takarékosságra is. Mi nyugati bérmunkában dolgozunk és a tőkés partnerek, bizony szigorúan megszabják a felhasználható anyaghányadot. Szabászaink azonban ügyesek és a minőség romlása nélkül is képesek egy-egy ruhán 2—3 centimétert megspórolni. Sok ezer ruhánál ez már nem kevés. A fennmaradó anyagból belföldre készítünk ruhákat, 1979-ben például 5000 darabot. Csak az anyaghányad egymilló forintnyi Vnegtaka- rítást hozott. — Most kezdünk rájönni, mi mindent mulasztottunk el korábban és mit lehet tenni még. TOMASOVSZKI MI- HÁLYNÉ szalagvezető: — Nemrégiben egy hétig rendszeresen mérték, mégpedig félóránként az energiafelhasználást. Sok minden kiderült ebből: láthatóvá lett, mikor a legnagyobb a munkakedv és mikor lanyhul az intenzitás. Az adatokból egészen biztos, hogy az áramtakarékosság érdekében is ötleteket lehet majd meríteni. De ettől függetlenül is megtesszük mindazt, amit tenni kell. Ügyelünk, hogy a gépek üresen ne járjanak. — Sok apró tételből áll össze az anyagtakarékosság. A legfontosabb, hogy a szabászok ollója ne csússzon el, mert elég egy rossz vágás, és máris tetemes kár keletkezik. A minőségre ügyelni tehát egyenlő az anyagtakarékossággal is. — Probléma, hogy a hazai anyagokra sok lehet a panaszunk, holott az volna az igazi, ha az itthon gyártott szövetből küldhetnénk külföldre a maihoz hasonló gondossággal készített női ruhákat. De — csak egyetlen példa — egy 30 ezer darabból álló tétel után sok 100 méter szövet maradt a raktárainkban felhasznál- hatatlanul. A selejtet keményen büntetjük, szerencsére ritkán kell sort keríteni erre. Kártérítés, fegyelmi, prémiumelvonás jár a vétkeseknek. BERECZ GYULÁNÉ szocialista brigád vezető: — A cérnát például az utolsó centiméterig igyekszünk felhasználni: ami már a termelésben nem hasznosítható, az még nagyon jó lehet a tanműhely- céljaira. Különösen figyelünk az értékes gépalkatrészek, a tűk törésére, hiszen nemcsak drágák ezek, hanem beszerezni sem mindig könnyű őket. — A brigádvállalásban is jelentős helyet szenteltünk ennek és jó eredményeket értünk el. A jó munkában, ami nálunk valóban a takarékosság egyik hangsúlyos összetevője, kétféleképpen érdekeltek a dolgozók. Részben a minőségi prémium révén, amit azonban finomítani kell, mert az egyenlősdi tükröződött benne, és az év végi nyereségrészesedésben. Azonban ez is inkább közvetett formája az érdekeltségnek, gondolkodni kellene a közvetlenebb formákon is. — Az energiatakarékossággal kapcsolatosan csak annyit szeretnék mondani: nagyon jó kezdeményezésnek tartom, hogy a szövetkezet villanyszerelőiének április 1-től prémiumfeltétele lesz az áramtakarékosság. Tán más területeken is hasonló módszereket lehetne idővel bevezetni. A fejtörés biztos, hogy meghozná a gyümölcsét. Speidl Zoltán A régi típusú tévékhez, rádiókhoz és háztartási gépekhez gyártanak és újítanak fel alkatrészeket a GELKA nyíregyházi alkatrész-felújító üzemében. Képünkön: Puskás Mátyásné és Drevenyák Györgyné televízióhoz szükséges nagyfeszültségű sorkimenőket tekercsel. (GB) Farkas Sándor Tomasovszki Mihályné Berecz Gyuláné Á takarékosságról E lmarasztalták az egyik nyíregyházi üzem vezetőit, mert akadozott a termelés. Amint a vizsgálat kimutatta, a hiba nem ott volt, mintha a munkások kisebb kedvvel dolgoztak volna, netán más külső körülmények zavarták volna a termelésit, hanem az ütemes munkához nem volt meg minden feltétel, ezért kényszerültek időnként álldogálni a gyártósornál. A termelés iránti felelősség egyre inkább a vezetők megítélésének egyik sarkal- latos pontja. Nyilvánvaló, ’ hogy hivatkozni a kisebb gyakorlatra, az anyagbeszerzés nehézségeire köny- nyen lehet. Ha például egy lakótelep lassabban épül a tervezettnél, ugyancsak könnyen lehet felhozni indoknak a kooperáció gyengeségét, azonban mindez a munkást nem érdekelheti. Hinni kell, hogy ő azért megy a gyárba, hogy termeljen, az a célja, hogy minél jobban dolgozzon, ezáltal többet keressen. Á jobb munkához viszont a feltételek megteremtése a vezetők dolga. Az ISG mátészalkai gyáréiban az idén se hiszik, hogy megváltozik az együttműködő partnerek szállítókészsége. Azonban ezt tudva felkészülnek a gyors változtatásra, az üzemen belüli átcsoportosításra, így a munkás nem tudhatja meg, hogy milyen gátló tényezők vannak a termelés előkészítésénél. Ugyanez elmondható a VOR nyíregyházi vagy vásárosnaményi gyárára is, gihól a központ olyan szállítási láncot alakított ki, amelynél menetrendszerűen érkeznek az alapanyagot szállító teherautók. A mezőgazdasági üzemekben látszólag minden csendes, a tél kevés munkát ad a tagoknak. Azonban nemcsak az aJlmásker- tekben csattognak a met- szőollók, nemcsak a zárszámadási előkészületek folynak, hanem a többségben időben beszerezték a tavaszi vetőmagokat, úgy készítik fel a műhelyekben a gépeket, hogy minél kevesebb hiba adódjon, amikor azokra szükség van. A feltételek megteremtése az alapja annak, hogy minőségi munkát kérhessünk számon az üzemekben. Az idei feladatok pedig általában jobb együttműködést, nagyobb figyelmet, a gátló tényezők időben való elhárítását követelik. Ezt szolgálják azok a megbeszélések is, amelyek a különböző fórumokon az éves terveket ismertetik, de még inkább az olyan felkészülés, amely pontos ütemtervet dolgoz ki a termelés zavartalan megvalósítására. L. B. Anatolij Potyemkovszkij: Im tézkedés
