Kelet-Magyarország, 1980. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-19 / 15. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1080. január 10. v Közlemény a KGST V. B. január 15-17. üléséről Ú gy látszik, az óceán nemcsak földrajzi ér­telemben választja el egymástól Európát és Ameri­kát. Politikai értelemben is mind élesebb határvonal raj­zolódik ki a két kontinens között. S ami szembetűnő: az azonos integrációba tartozó államok érdekei egyre ellen­tétesebbekké válnak. Wa­shington mind messzebbre lép a hidegháborús intézke­dések ingoványában. Az Af­ganisztánnak nyújtott szov­jet katonai segítség ürügyén foganatosított és kilátásba helyezett intézkedések azon­ban Nyugat-Európában nem találnak kedvező visszhangra. Giscard d’Estaing válaszát Leonyid Brezsnyev üzenetére nem hozták ugyan nyilvános­ságra, annyi azonban kiszi­várgott, hogy a francia ál­lamfő állást foglalt az eny­hülés vívmányai mellett. Meglehet, az elnök helytele­níti az Afganisztánnak nyúj­tott támogatást, ez azonban nem lehet ok arra, hogy az évek hosszú során át kimun­kált megállapodásokról, az európai légkörben végbe­ment kedvező változásról, az enyhülés megannyi kézzel­fogható bizonyságáról le­mondjon a kontinens. Érdekes és tanulságos a nyugatnémet kormánynyi­latkozat is. Igaz, kétségtelen, hogy a kelet—nyugati kap­csolatok pozitív változásának az NSZK köszönheti a leg­többet, s az sem vitás, hogy a hidegháború feltámasztása számára a legkockázatosabb, ám még ennek fényében is a vártnál szókimondóbb a nyi­latkozat. Azt a szándékot hangsúlyozza, hogy Bonn nem akarja megszakítani az európai enyhülés folyamatát, s a kelet- és nyugat-európai vezetők párbeszédének foly­tatását szorgalmazza. Nem osztják másban sem az ame­rikai politikusok véleményét. A kapcsolatok alakításában ellenkezőleg: az NSZK to­vábbra is részt kíván venni az európai együttműködés és leszerelés különböző fóru­mainak munkájában. Schmidt kancellár félreérthetetlenül Carter elnöknek és tanács­adóinak címezte figyelmezte­tését: ebben a feszült nem­zetközi helyzetben „nagy nyugalomra” van szükség, semmiképpen nem ’„csataki­áltásokra, harcias vagy pro­vokatív beszédekre”. C sakugyan a higgadt, megfontolt állásfogla­lások ideje a mostani. Szerencsére a nyugat-euró­pai országok államférfiainak többsége — Franz Josef Strauss hidegháborús kiroha­násaitól eltekintve — ebben az értelemben válaszolt a washingtoni kezdeményezé­sekre. A csatornán túlról vi­szont disszonáns hangok je­lezték : a konzervatív brit kormány elnökasszonya igen csak csekély realitásérzékről tesz tanúságot világpolitikai eseményeinek megítélésében. Pedig most éppen arra len­ne szükség, hogy ki-ki alapo­san megfontolja szavait és lépéseit. Párizsból és Bonnból ilyen felelősségteljes válasz érkezett Washington kihívá­sára. Gyapay Dénes Befejeződtek a magyar—vietnami gazdasági tárgyalások Pénteken, jegyzőkönyv alá­írásával befejeződtek a ma­gyar—vietnami gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működési bizottság 8. ülés­szakának tárgyalásai. Az er­ről szóló jegyzőkönyvet Bor- bándi János és Do Muoi mi­niszterelnök-helyettesek, a bizottság társelnökei a Par­lament delegációs termében írták alá. A bizottság áttekintette az előző ülésszakon hozott ha­tározatok teljesítésének me­netét. Megelégedéssel állapí­tották meg, hogy a két or­szág gazdasági együttműkö­dése eredményesen fejlődött, a kapcsolatok tovább erősöd­tek. Részletesen elemezték az 1976—80-ra elfogadott gazda­sági együttműködési prog­ram eddigi megvalósítását is és kijelölték a további felada­tokat. A bizottság tudomásul vet­te az ez évre szóló magyar— vietnami árucsere-forgalmi és fizetési jegyzőkönyvben fog­laltakat, amely 33 millió ru­beles árucserét irányoz elő, s amelyet a múlt év novem­berében Budapesten írtak alá. A bizottság megbízta a két ország külkereskedelmi szerveit, hogy tegyenek in­tézkedéseket az ütemesebb szállítások érdekében. Az ülésszak elfogadta a központi tervező szervek be­számolóját, pozitívan érté­kelte az 1981—85 közötti idő­szak együttműködési elképze­léseiről, a gazdasági kapcso­latok fejlesztésének lehetősé­geiről folytatott tárgyaláso­kat. Az illetékes miniszté­riumokat megbízta, hogy folytassanak szakértői meg­beszéléseket. FERDE HÁZ 29. — Az lehet. De a legrosz- szabb vicc nem tőlünk szár­mazik! — mondta Márti. — Hát? — kérdezte valla­tó érdeklődéssel az apja. — Azoktól, akik előtt sem­mi sem szent! Akik mások ingyenmunkájával keresked­nek! Dezső eltökélten mozdult a lánya felé. Edit határozottan ráparancsolt: — Türtőztesd magad. De nem is támadhatott volna Mártira a kőfaragó. Szótlanul, ám annál tömö­rebben állta útját a piros garbós legény. Belátva, hogy a tettlegesség jóvátehetetlen következményekkel járna, fújtatva lefékezte magát. Kárpótlásul a tekintélyének ártó megtorpanásért, rekedt­ségbe bicsakló hangon kiál­totta el magát: — Ki innen! A lány megremegett, de Karikó nyugodtan, békés szá­nakozással mosolygott a kő­faragóra. — Én is úgy gondolom, hogy el innen — szólt egyet­értőn, indulatmentesen. Meg­fogta Márti kezét. — Gyere. Menjünk... A fiatalok távozása után Dezső tekintélye reparálása­(Folytatáa ai 1. oldalról) az afgán ellenforradalmi erők terrorakcióiról. Tapasztalták — miként elmondták — az amerikai és pakisztáni fegy­veresek jelenlétét, látták a felrobbantott iskolákat, kór­házakat. A napi hírekben sze­replő legutóbbi fejleménye­ket a magyar kormány állás- foglalásával megegyező mó­don értékelte a béketanács. Egyetértve az internaciona­lista segítségnyújtással, to­vábbi támogatásról biztosítot­ták az ülés résztvevői az áp­rilisi forradalom kiteljesedé­séért küzdő afgán haladó erőket. Az elmúlt esztendő tavaszi béke- és barátsági hónapjá­ról a mának szólóan is meg­ismételték az akkori állás- foglalást, miszerint az eny­hülés politikájának ki kell terjednie katonai területre is, és ezért továbbra is szükség van a haladó erők, a nemzeti békemozgalmak cselekvő ki­állására. Az idei esztendő bé­kemozgalmi programja annak jegyében fogant: minden lé­pés, rendezvény, megmozdu­lás segítse elő, hogy erősöd­jék' a nemzetközi biztonság, folytatódjék az enyhülési po­litika és történjen előrelépés a leszerelésben. A NATO-döntéssel ellen­tétben a békemozgalomnak az a meggyőződése — fogal­mazták meg többen is az ülé­sen —, hogy az európai erő- egyensúlyt nem a fegyverzet növelésével, hanem konkrét leszerelési lépésekkel lehet fenntartani. A magyar béke­mozgalom cselekvő egyetér­téssel fogadta és — tervei sze­rint — sokféle formában igyekszik előmozdítani, meg­valósítani ,a.,Béke-világtanács azon kezdeményezését, hogy a békeerők szerte a világon, te­gyék az 1980-as esztendőt a katonai enyhülésért kibonta­kozó társadalmi tömegakciók évévé. Elemző vita bontakozott ki a napirendi témákban. A fel­szólalók egyebek között kifej­tették, hogy hazánkban min­den ember egyénileg vagy kisebb-nagyobb közösség tagjaként kiveszi részét a bé­ke építéséből, védelméből, amikor tettekkel, tudása, ere­je legjavát adva szorgalmas munkát végez a fejlett szocia­lista társadalom építésében, a közéletben. Most, az MSZMP XII. kongresszusára készülő­dés időszakában különösen fontos — a békemunkára is lendítőleg hat — a dolgozó kollektívák kezdeményező készségének kibontakoztatá­képpen férfias basszushan­gon méltatlankodott. — Ez az átkozott úri mo­dorom. Ez gátolt meg abban, hogy szájon nem töröltem a lányomat. A fémdíszművesnek a sze­me sem rebbent az iménti jelenet láttán. Félreállt, ki­várta, mikor juthat ismét szó­hoz. — Ünnepélyesen kinyilvá­nítom, hogy az iménti jele­net számunkra soha meg nem történt. Diszkrécióm fátylat borít rá. Szabadna visszatér­ni jövetelünk érdemi céljára? — Nagyon helyes — szólt finnyáskodva a türelmetlen Bea, s kényes tekintetét a mennyezet felé fordította. — Azt hiszem, ide kovácsoltvas csillár illene leginkább. Dezső hirtelen utálni kezd­te ezt a kényes élő csecsebe­csét. Mosolyogni próbált, de csak vicsorogni tudott. — Szó se róla, kisasszony. Leginkább. — Ügy értem, hogy a ko­sa, javaslataik meghallgatása és hasznosítása. A magyar békemozgalom kiterjedt nemzetközi kapcso­latait, tekintélyét a világban tovább erősíti — fogalmazták meg —, ha cselekvőén részt kérünk-vállalunk az enyhülé­si politika megőrzésének, a fegyverkezési verseny korlá­tozásának, a leszerelés ügyé­nek előmozdításából. A fel­szólalók itt utaltak arra, hogy ezek a törekvéseink kifeje­ződnek az MSZMP KB kong­resszusi irányelveiben is, amellyel kapcsolatban az ülés résztvevői úgy nyilvánítottak véleményt: erősítse meg a párt eddigi fő politikai irány­vonalát és a programnyilat­kozatban megjelölt távlati célokkal összhangban hatá­rozza meg a fejlett szocialis­ta társadalom építésének to­vábbi.feladatait. Arra is kitértek a felszó­lalók, hogy békemozgalmunk — országos programjában foglaltan és helyi kezdemé­nyezésekkel is — támogatja, a korábbiakhoz hasonlóan az idén is különféle politikai de­monstrációkkal előmozdítja a katonai enyhülés és leszerelés kérdéseivel foglalkozó össz­európai politikai konferencia összehívását. Az emberiség érdekének tekintjük — mond­ta az egyik hozzászóló —, hogy sor kerüljön a SALT— II. ratifikálására, életbe lépte­tésére, a hidegháborús idő­szakra emlékeztető módsze­rek visszaszorítására. Egyéb­ként ezekről a kérdésekről is szó lesz Szófiában a népek világparlamentjén, ahol — a már formálódó program sze­rint — a nemzetközi élet legfontosabb témái, az embe­riség sorskérdései kerülnek napirendre. A vitában felszólalt dr. Bartha Tibor református püs­pök, a Magyarországi Egyhá­zak ökomenikus Tanácsának elnöke, Ferenczyné Vietorisz Laura, a Komlói Vízművek csoportvezetője, Fischer Pál, a Kiosz elnökhelyettese, Ko­vács Jenő, a KISZ Központi Bizottságának titkára, Réti Ervin újságíró, dr. Sáli Fe­renc, a SZOT osztályvezetője, Szentesi György mérnök-al­ezredes, az OBT leszerelési bizottságának tagja, dr. Szta- nyik B. László, az OBT el­nökhelyettese, Tolnay László, az OBT leszerelési bizottsá­gának elnöke, dr. Várkonyi Imre prépost kanonok, az Ctio Katholica országos igaz­gatója. Sebestyén Nándorné zárszavával ért véget az Or­szágos Béketanács idei első ülése. (MTI) loniálgarnitúrához — fontos­kodott Bea. Nem állhatta meg Edit, hogy rá ne szóljon udvarias megvetéssel. — Mi is úgy értjük, ked­vesem. A fémdíszműves élénken észben tartotta a szabályt, hogy üzletembernek nem sza­bad megsértődnie, de azért neheztelve vette tudomásul a Burján testvérek fölényeske­dését. Hiányolta Paulát. Vele szívesebben tárgyalt volna. — Sajnálom, hogy nincs le­hetőségem átadni kézcsóko­mat Paulácskának — mond­ta. Dezső félvállról felelt neki, — Megteheti, ha majd ha­zaérkezik a temetőből, — Hogyan?... — Ma van ugyanis az én szép emlékű apósom neve- napja — világosította fel De­zső a fémdíszművest. — Mi­vel szeretett nejem példás szülőtisztelő, vitt egy csokor tearózsát a papa sírjára. — Nos, ha érdeklődhetnék A Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsának Végrehaj­tó Bizottsága január 15—17. között Moszkvában tartotta meg 93. ülését. Az ülésen a tagállamok állandó képvise­lői, kormányelnök-helyette- sei vettek részt. Bulgáriát A. Lukanov, Csehszlovákiát R. Rohlicek, Kubát F. Bravo, Lengyelországot K. Secomski, Magyarországot Marjai Jó­zsef, Mongóliát M. Peldzse, az NDK-t G. Weiss, Romá­niát P. Niculescu, a Szovjet­uniót K. Katusev, Vietnamot Huynh Tan Phat képviselte. A KGST és a jugoszláv kor­mány megállapodása alap­ján a végrehajtó bizottság munkájában részt vett Sz. Gligorijevics, a szövetségi végrehajtó tanács tagja, a JSZSZK állandó képviselője a KGST mellett. Az ülésen részt vett Ny. Faggyejev, a KGST titkára. Az elnöki tisz­tet Rudolf Rohlicek töltötte be. A végrehajtó bizottság meg­határozta, milyen módon emlékeznek meg a Kölcsönös Gazdasági 'Segítség Tanácsá­ban Lenin születésének 110. évfordulójáról. A tagállamok képviselői a végrehajtó bizottságban kon­zultációt folytattak a gazda­ságpolitika és tudományos­műszaki politika időszerű kérdéseiről, valamint az együttműködés fő irányvo­nalairól az 1981—85 közötti időszakban. Megállapították, hogy országaik népgazdasá­ga szilárdan növekszik, fej­lődik a kölcsönösen előnyös együttműködés, nagyjelentő- ségűek azok a sikerek, ame­lyeket a tagállamokban a kommunista és munkáspár­tok vezetésével elértek. Köl­csönösen tájékoztatták egy­mást a KGST tagállamaiban folyó szocialista és kommu­nista építőmunkáról. Kife­jezésre juttatták, hogy hatá­rozott szándékuk a testvéri országok gazdasági együtt­működésének minden mó­don történő további szélesí­tése és elmélyítése. A tagálla­mok békeszerető külpolitiká­juknak megfelelően megerő­sítették, hogy készek fejlesz­teni gazdasági kapcsolataikat más államokkal, függetlenül azok társadalmi-gazdasági rendszerétől. A tagállamok szembe kívánnak szállni a nemzetközi helyzet megrom­lásával, harcolnak a diszkri­mináció és a jogok egyenlőt­lensége ellen. Egyöntetűen aláhúzták: kudarcra van ítél­ve minden olyan imperialista kísérlet, amely a gazdasági kapcsolatokat a szocialista or­szágokra kifejtett politikai nyomásra akarja felhasznál­ni. A végrehajtó bizottság át­tekintette, hogyan folyik a hosszú távú együttműködési célprogramok megvalósítását szolgáló megállapodások ter­vezetének előkészítése. Fel­adatul szabta meg, hogy gyor­tisztelettel... Mi az utolsó ár? Dezső azt hitte, szuggerál- ni akarja a szomszéd azzal a rebbenetlen, elmélyült te­kintetével. Ö is így nézett Félix Elek szemébe. — Az utolsó ár? Hogy ne legyen okunk a vitára, pon­tosan annyi, mint az első. A kopasz fejebúbjára fé­sült ritka hajzatot simogatta Félix, közben olyan képet vá­gott, mintha enyhe fogfájás­sal bajlódna. — Szabadjon megjegyez­ném, én úgy tudom, hogy ez a lakás Editkéé. — Szívesebben tárgyalna vele? — kérdezte Dezső sér­tődött vigyorgással. — Esetleg a kedves férjé­vel is... Ráérősen fonta össze Edit a karját magas melle alatt. Barátságos tekintete sajnál­kozó volt. Ezzel fejezte ki, hogy nemes érzelmű ember ő, adott esetben a lótetűhöz is irgalmas tud lenni. (Folytatjuk) sítsák meg azoknak az álta­lános megállapodásoknak előkészítését, amelyek a Szovjetunió területén felállí­tandó vasércfeldolgozó építé­sében történő együttműkö­désre, a Mongol Népköztár­saságban a Gobi-övezet észa­ki része szűzföldjeinek meg­művelésében, a Kubai Köz­társaság cukor- és citrusfé­lék termelése komplex fej­lesztésében történő együtt­működésre, egyes gépipari termékek gyártása szakosítá­sának és az e téren kialakí­tandó Jkooperációnak megva­lósítására vonatkoznak. „ A végrehajtó bizottság, amely nagy jelentőséget tu­lajdonít a KGST tagállamai közelítésének, gazdasági fej­lettségi színvonala kiegyen­lítésének, áttekintette, hogyan halad a tanács szervezetei­ben azoknak az intékedések- nek kidolgozása, amelyek a Vietnami Szocialista Köztár­saság népgazdaság-fejlődé­sének meggyorsítását, haté­konyságának növelését cé­lozzák. Áttekintették azokat a kér­déseket is, amelyek a KGST tagállamai által létrehozott nemzetközi gazdasági szerve­zetek tevékenységének kor­szerűsítésével függenek ösz- sze. Megjelölték azokat az intézkedéseket, amelyek az „Interelektro” Nemzetközi Gazdasági Szervezet munká­jának korszerűsítésére irá­nyulnak, az elektrotechnikai ipar termékei termelésében a szakosítás és a kooperáció fejlesztése, a korszerű beren­dezések egységesített soroza­tának közös kidolgozása te­rén. A végrehajtó bizottság megvitatta a szocialista or­szágoknak a számítástechni­kai együttműködés kérdései­vel foglalkozó kormányközi bizottsága javaslatait és alá­húzta: nagy fontossága van annák, hogy meggyorsítsák azt a munkát, amelynek so­rán a KGST tagállamai új elektronikus számítástechni­kai eszközöket fejlesztenek lú s az elmélyült szakosítás, kooperáció és egységesítés alapján szervezik meg azok gyártását. Az ülésen meghatározták az „Interatomenergo”, az „In- tertextilmas”, az „Interhim- volokno” és az „Interatom- insztrument” Nemzetközi Gazdasági Egyesülés további feladatait, rámutattak annak fontosságára, hogy ezek a szervezetek növeljék gazda­sági és koordinációs tevé­kenységük hatékonyságát a termelés szakosítása és a kooperáció elmélyítése, a magas műszaki színvonal, az érintett ágazatok termékei, minősége javításának meg­valósítására irányuló munka megerősítése érdekében. A végrehajtó bizottság az­zal kapcsolatban, hogy küszö­bön áll az 1981—85. évekre szóló hosszú távú kereskedel­mi megállapodások megköté­se, s annak érdekében, hogy a jövőben is megfelelő felté­teleket teremtsenek a köl­csönös kereskedelmi forga­lom fejlesztéséhez, javaslato­kat fogadott el a tagállamok egymás közti kereskedelme szerződéses árbázisáról az el­következő ötéves időszakban. A végrehajtó bizottság jó­váhagyta a KGST és a KGST tagállamai küldöttségének az Európai Gazdasági Közösség küldöttségével 1979 novembe­rében megtartott tárgyaláso­kon kifejtett tevékenységét. Megerősítették, hogy a KGST és a tanács tagállamai készek a további kapcsolatok fenn­tartására abból a célból, hogy együttesen dolgozzák ki a megállapodás-tervezetet. Jóváhagyták azt a terveze­tet, amely 1980-ra megjelöli a KGST kapcsolatait a nemzet­közi gazdasági és tudomá­nyos-műszaki szervezetekkel. Megvitatták a gazdasági együttműködés néhány más kérdését is, s ezekről megfe­lelő határozatokat hoztak. A végrehajtó bizottság ülése a barátság és az elvtársi köl­csönös megértés légkörében ment végbe. (MTI) Napi külpolitikai kommentár Csatakiáltások nélkül Összehívják a népek világparlamentjét a békéért

Next

/
Thumbnails
Contents