Kelet-Magyarország, 1979. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-11 / 289. szám

1979. december 11. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Alkotó vitát H íven a párt lenini mun­kastílusához, a párt­demokrácia elvi és gyakorlati követelményeihez, a Központi Bizottság nyilvá­nosságra hozta a XII. kong­resszus irányelveit azzal a szándékkal, hogy megismer­tesse a széles közvélemény­nyel a párt törekvéseit. A kongresszusi tézisekben a párt XI. kongresszusa óta végzett munkájának, társa­dalmi, politikai, gazdasági, kulturális életünk fejlődésé­nek értékelésére, a további munka fő irányára vonatkozó álláspontját foglalja össze a Központi Bizottság. Ezzel a soron lévő kongresszus elő­készítésének fontos doku­mentuma került elénk, mely­nek alapvető rendeltetése, hogy alapja, kiindulópontja és segítője legyen az egészsé­ges, nyílt, szabad légkörű és alkotó szellemű vitának. Ja­vasolja a Központi Bizottság, hogy a kongresszusi irányel­veket minden pártalapszerve- zetben vitassák meg, a kom­munisták tegyék meg észre­vételeiket, és közöljék állás­foglalásukat. E viták elé nagy várako­zással tekinthetünk, hiszen nemcsak arról van szó, hogy megismerjük: vajon párttag­ságunk a vezető szervek ál­láspontjával egyezően ítéli-e meg a párt helyzetét, mun­káját, a társadalom, a gazda­ság fejlődését, hanem arról is, hogy az érdemi viták nagy segítséget adhatnak ahhoz, hogy a XII. kongresszus éle­tünk legidőszerűbb kérdései­vel tudjon foglalkozni. Végső­soron tehát a kongresszusi irányelvek vitájának a hely­zetértékelés mellett kiemel­kedő jelentősége abban van, hogy párttagságunk részt vesz a továbbhaladás útjainak, módozatainak kimunkálásá­ban, azoknak a határozatok­nak előkészítésében, amelyek megfelelő feltételeket terem­tenek a jövőbeni eredményes munkához. A közrebocsátott dokumen­tum éppen ebből kiindulva nagy súlyt helyez a társada­lom, a gazdaság, a párt hely­zetének reális bemutatására, megfelelőképpen szól az elő­rehaladásról és nyíltan jelzi a gondokat is. Megerősíti, hogy az élet különböző terü­letein tapasztalható előreha­ladás pártunk helyes politi­kájának, egész dolgozó né­pünk alkotó munkájának gyümölcse. Figyelemre méltó, hogy bár az irányelvek nem tartalmaznak tételes elszá­molást a párt programnyilat­kozatának időarányos teljesí­téséről, az egyes fejezetek tartalmában és szellemében egyértelműen jelzik, hogy a párt következetesen halad a XI. kongresszuson elfogadott programnyilatkozat megvaló­sításának útján. Szinte minden pártkong­resszus magára vonta a köz­vélemény figyelmét azzal, hogy miben és hogyan hatá­rozta meg jövőbeni felada­tainkat, más szóval: hogy mi­lyen kérdések kerültek a szo­cialista építőmunka előteré­be. Természetesen így van ez most is. Minden bizonnyal párttagságunk és a pártonkí- vüliek nagy tömegei élénken vizsgálják majd az irányel­vek jövőnket megformáló, az előttünk álló feladatokat je­lölő fejezeteit. Sőt ez a vá­rakozás — népgazdasági hely­zetünk közismert nehézségei miatt — a korábbiaknál fel- fokozottabb. A kiadott do­kumentum vonatkozó fejeze­tei egyértelműen kifejezésre juttatják, hogy e nehézségek leküzdésére a pártnak világos programja van. Fontos figye­lembe venni, hogy e prog­ram alapvető elemei már a XI. kongresszuson megfogal­mazódtak és testet öltöttek a Központi Bizottság tavaly (decemberi), a termelési szer­kezettel és külgazdasági po­litikánkkal, vagy a mezőgaz­daság helyzetével kapcsola­tos állásfoglalásában, a Poli­tikai Bizottság több idevágó határozatában. Ami pedig szocialista fej­lődésünk legfőbb garanciáját illeti, a párt politikai fő irányvonalán, melyet a XI. kongresszus is megerősített, és amelynek helyességét a két kongresszus között a gyakor­lati élet igazolta — a Köz­ponti Bizottság változtatást nem javasol, kérni fogja a XII. kongresszustól annak megerősítését. Pártalapszervezeteinkben az irányelvek vitájára a ja­nuár 2—31. között tartandó taggyűléseken kerül sor. Ah­hoz, hogy megfelelő tarta­lommal áthatott és érdemi véleményalkotás alakuljon ki, mind az alapszervezeti pártvezetőségeknek, mind az irányító pártszerveknek fon­tos követelményeknek kell eleget tenniük. A korábbiak­tól eltérő újszerű követel­mény, hogy ahol pártcsopor­tok működnek, ott a részle­tes vitát a pártcsoport-érte- kezletek keretében tartsák meg. E helyeken a taggyűlé­sek feladata, hogy az alap­szervezeti pártvezetőség ösz- szesítésében és általa ismer­tetve minősítsék a vitában el­hangzott véleményeket. Eh­hez természetesen egy, a vi­tában felmerült főbb kérdé­seket tartalmazó vitaindítót is szükséges tartani. A párt felső szervei min­den kérdésben várják a párt­tagság véleményét és ezt minden tekintetben elő is kell segíteni, mégis az érdemi munka szempontjából fontos lenne a figyelmet azokra a kérdésekre irányítani, ame­lyek a legközelebb állnak az alapszervezet jellegéhez, a párttagság érdeklődési köré­hez, és ahhoz a közeghez, ahol az alapszervezet dolgozik. Természetesen mindez nem jelentheti a vita leszűkítését, hanem csupán annak biztosí­tását, hogy az alapszervezet munkájához és tagságához közelálló kérdésekben min­denképpen legyen vélemény- alkotás. A vita iránt támasztott fontos követelmény a reali­tás, a tárgyilagosság, továb­bá az, hogy az álláspontok kialakításában párttagságunk abból a nagyfokú politikai felelősségből kiindulva gon­dolkodjék és cselekedjék, mely eddig is jellemezte és a jövőben is vezérli egész pár­tunk tevékenységét. Az irányító pártszervek tagjaira és apparátusára ezekben a napokban szintén nagy felelősség hárul. Nem lehet senki számára közöm­bös például annak segítése, hogy alapszervezeteink, párt­tagságunk az irányelvek egyes kérdéseivel helyes po­litikai megközelítésben fog­lalkozzék. Ehhez az esetleg ér­velő, meggyőző tényanyagok tolmácsolására, vagy egyes felvetések esetén vitára is szükség van. P árttagságunk minden­kor fontos kötelessé­gének tartotta, hogy részt vegyen a párt politiká­jának alakításában. Ennek bizonyságát adta a párttag­sági könyvek cseréje alkal­mával is. Joggal lehet tehát számítani arra, hogy a kom­munisták ez alkalommal is élni fognak jogaikkal, köte­lességeikkel és a kongresz- szusi irányelvek vitájába aktívan bekapcsolódnak. Munkájuk eredménye azon­ban csak akkor lesz gyümöl­csöző és az egész párt szá­mára hasznos, ha a párttag­ságunk konkrét észrevételeit, javaslatait az irányítás kü­lönböző szintjein ilyen vagy olyan megfontolásoktól vezé­relve nem „szelektálják”, ha­nem valamennyit minősítve továbbítják a felsőbb párt­szervekhez. A pártalapszerve- zétek e soron lévő taggyűlése­it végül is az előttünk álló pártértekezletek és a XII. kongresszus politikai előké­szítése fontos állomásának és jó fórumainak kell tekinte­nünk. Dr. Latos István az MSZMP KB alosztályvezetője Tsz-étterem. A vajai Rákóczi Termelőszö­vetkezetben a közel­múltban új üzemi étkezdét adtak át. A 200 személyes étter­met, a jól felszerelt konyhát a vendéglátó vállalat üzemelteti. Ké­pünk Éles András fő­szakács és Sólyom Ist­vánná szakácsról ebéd­főzés közben készült. (Elek Emil felv.) Minőség és mennyiség együtt Hogyan ellensúlyozzák az ötmilliós költségnövekedést? Zöld Mező Tsz Tisza vasvá ri Ritka eset, hogy termelőszövetkezetben az elnököt és fő mezőgazdászt egy időben az irodában találjuk. Ilyen kivétellel találkoztam a hét elején a tiszavasvári Zöld Mező Ter­melőszövetkezetben, ahol Czuczur Károly elnöknek, dr Kerekes Béla főmezőgazdásznak ebben az esztendőben a határban már nem lesz dolga, de a terményátadó helyre sem kell rohangálni. Minden idei munkát elvégeztek. A jövő esztendő tervezésére feltett kérdések előtt a jobb megértés végett az idei esztendő alakulásának főbb összetevőit ismertették. Zöld és fekete — Novemberben mi már csak mélyszántást végeztünk — mondja a főmezőgazdász, — mert október 20-ra befe­jeztük a vetést, a hónap vé­gére pedig mindent betaka­rítottunk. — Zöld és fekete a hatá­runk — tódítja az elnök. Ami azt jelenti, hogy a szé­pen zöldellő vetést leszántott kukorica- és cukorrépaföl­dek váltják. Náluk szó sze­rint fekete a szántás, nem sárgálik az ekefogások kö­zül — mint sok helyen — a félig ledöntött kukoricaszár. Nem bízzák az őszi szántás „javítását” a téli fagyokra, ezt is jó minőségben végzik. Hiszen a mélyszántással már a jövő évet „tervezik”. — Hogyan érték el ezt a teljesítményt? — A KITE-rendszerben termeljük a fő növényeinket és mindent gépesítettünk — válaszol Czuczur Károly. — Az is hozzájárul, hogy nálunk nincs háztáji föld — egészíti ki Kerekes Béla. A TOT külön hozzájárulásával a legmagasabb megváltást, 25 mázsa szemes kukoricát adunk a föld helyett a tagok­nak. Ezt a termést már sem­mi költség nem terheli. E juttatásnak két előnye is van: ősszel a tagok és a szál­lítógépek nincsenek lefoglal­va a háztáji betakarítással, másrészt a talaj megmunkáló gépeket nem akadályozzák a különböző időben betakarí­tott kisparcellák. , Ötven mázsa cukor hektáronként — Szép, hogy idejében végeztek a betakarítással, a vetéssel, de mi került a magtárba, a kasszába? — Soha rosszabb eszten­dőnk ne legyen — szinte egyszerre mondják. Az biz­tos, hogy nem mindennapi eredményekkel dicsekedhet­nek: búzából 47, kukoricából 73, napraforgóból 19 mázsát takarítottak be hektáron­ként. Cukorból pedig 50 má­zsát termett minden hektár. Talán egy kicsit furcsa még a fülnek, hogy nem a ré­pa, hanem a cukor mázsáit emlegetik. Pedig ez a kor­szerű, mert béltartalomra, minőségre veszi át a gyár, tehát nem a vízzel felfújt ré­pát, hanem a cukrot fize­tik. A Zöld Mező Tsz 18,13 százalékos cukortartalmú ré­pája még az idei száraz idő­járás mellett is kitűnő. — És pénzben? — Hektáronként ötezer fo­rinttal kaptunk többet, mintha hagyományos módon a répáért fizettek volna, szá­molja ki gyorsan a főmező­gazdász. Okszerű takarékosság — És a költségek alakulá­sa? — A költségcsökkentésnek több útja van — válaszol az elnök. A hozamok növelése, (a mezőgazdaságban ez is fontos) a minőség javítása és a takarékosság. A terveket túlteljesítették minden fő növényből, a mi­nőség is kiváló, de szépen alakult a takarékosság is. Az eredményeket a főmezőgaz­dász ismerteti. Előre bocsát­ja, csak okszerűen szabad ta­karékoskodni. Például a műtrágyát nem csökkentet­ték és ezután sem fogják, mert ez drága takarékosság lenne. Arra azonban nagyon ügyelnek, hogy jól tárolják és minden deka szakszerűen, a tervezett területre kerül­jön. A nagy hozamokban jól realizálódott, hogy az idén 250 ezer forinttal a terve­zettnél többet költöttek mű­trágyára — összesen közel 4 millió forintot. Nagy lehetőség van viszont az üzemanyag-felhasználás­ban. A traktorokat a szövet­ség műszaki csoportjával be- szabályoztatták. Ennek alap­ján szabták meg az üzem­anyagnormákat. Legna­gyobb eredményt a kukorica­szárításnál érték el, 70 szá­zalékkal csökkentették a szá­rítási költséget. Ez elsősor­ban annak köszönhető, hogy áttértek korábban érő faj­tákra, amelyek igen alacsony víztartalommal kerültek a szárítóba. Természetesen az idén kedvező volt a száraz időjárás is. Jelentős üzem­anyag-megtakarítást értek el a búza vetőágyának készíté­sénél, vetőszántás helyett tárcsáznak, ami gyorsabb és kevesebb energiával végez­hető. Feszített terv Jövőre a Zöld Mező Tsz- ben a termelői árak emelése az előzetes számítások sze­rint mintegy ötmillió forint­tal növeli a költségeket. Ah­hoz, hogy az idei nyereség­színvonalat elérjék, ötmillió­val magasabb árbevételt kell elérni. Nem lesz könnyű. Termékszerkezet-váltásra nem gondolnak, mert a KITE-vel kötött megállapo­dásuk bevált, ehhez a szer­kezethez gépesítettek, meg­felelő a talajuk és a szak­embergárdájuk. Van ugyan egy százhektáros gyümölcs­szőlő területük, ami éppen, hogy meghozza a ráfordítást. De szükség van rá, mert a máshol munkát vállalni nem tudó asszonyokat — akik tagjai a szövetkezetnek — itt foglalkoztatják. A kétmilliós értéket termő gyümölcsös munkadíja egymillió forint, ugyanakkor a gépesített nö­vénytermesztés 900 ezer fo­rint munkabérrel 26 milliót hoz. De amíg a munkát, ke­resetet jelentő szőlőt más munkaalkalommal nem tud­ják felváltani, ezt az áldoza­tot a tagság érdekében meg kell hozni. — Az ötmillió pluszkiadás nagyobbik hányada a nö­vény tefflnelést, terheli — mondja az elnök — ennek a hozamát kell nagyobb mér­tékben növelni. Ezért terve­zik az ideinél a búzát kettő, a kukoricát tíz, a naprafor­gót kettő, a borsót hat má­zsával magasabb hozammal. Szerencsére ezek mind olyan növények, amelyek kereset­tek, tehát a mennyiségben nincs plafon. Az idejében vetett, megfelelő műtrágya­adaggal ellátott őszi búza, a jó minőségű őszi szántás jó alap a magasabb tervhez. Az istállótrágyát leszántották az idén is. Ezzel a területük 12 százalékán pótolják minden évben a talajerőt. Ez nem kis összeget pótol hiszen még így is 4 milliót fizetnek a műtrágyákért. A Munka Tsz-szel társu­lásban üzemeltetnek szakosí­tott sertéstelepet, ennek jö­vedelmezőségét úgy növelik, hogy csak a koncentrátumo- kat vásárolják, a tömegabra­kot saját termésből adják össze. Itt is nagy jelentősége van a magas terméshoza­moknak, mert a napi árnál jóval nagyobb összeggel ál­lítják elő a kukoricát. Reméljük jövő ilyenkor a vezetők újra „ráérnek” az irodá­ban beszámolni és mint az utóbbi években mindig, a ter­vek valóra válnak. Csikós Balázs Naponta 1200 gyermekszandált készítenek a Minőségi Cipő­gyár nyírbátori üzemében. Fülöp Imre munkája a szandá­lok talperősítése, úgynevezett bronzozása. (Elek Emil felv.)

Next

/
Thumbnails
Contents