Kelet-Magyarország, 1979. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-09 / 288. szám

1979. december 9. o VÁLTOZÓ ÉLETÜNK Árokparttól az étkezdéig Az egyes ember életében harminc év nagy idő, de a tár­sadalom, vagy annak egy osztálya viszonyainak megváltozá­sához nem sok, sőt vannak korszakok, amikor ennyi idő alatt alig változik valami. A mi utóbbi három évtizedünk nem ilyen volt. A nyugdíjas tsz-elnökök közelmúltban megtartott megyei találkozóján elhangzott visszaemlékezések a változás olyan csodatükrét mutatták, amely ugyan nem csoda, de a látható kép közel áll ahhoz. Forgács Dániel — most nyolcvan éves, a szövetkeze­ti mozgalom veteránja — mondta (a fiataloknak me­sélte) el az 1949-es kezdetet és a következő éveket a De- mecserhez tartozó Borzsova- tanyán alakult tsz életéből. „Nekem, meg az öcsémnek volt az összes belépettek kö­zött igába fogható tehenünk. Az első őszön a vetőgépet 4 tehénnel huzattuk. Gyűlése­ket nyáron az árokparton, vagy a dohánypajtában tar­tottunk. Télire azonban — irodánk sem volt — az én la­kásomba szorultunk. Nem is szívesen fogadta a feleségem ezeket a gyűléseket. Nyolc gyermekünkkel magunk is megtöltöttük a szobát, de a szemét, a pipafüst, ami a gyakorta éjfélig tartó gyűlé­sek után maradt, tényleg majdnem elviselhetetlen volt. Sok csitítgatással türelemre intettem az asszonyt. Akár­hogy teleraktuk is különféle ülőalkalmatosságokkal a szo­bát, jutott vendég az ágy szé­lére is. Egyik alkalommal a fiatalok addig csipkedték egy­mást az ágyon, hogy az bi­zony leszakadt. Volt mit hallgatni az asszonytól. Mondtam neki: tavaszig en­gedje még itt a megbeszélé­seket, akkor majd valami gyűlésteremfélét összeeszká- bálunk. így is lett.” kodást vállaló és értő szak­embereket. Elévülhetetlen az érdemük azoknak a paraszt- embereknek, akik az átszer­vezés idején akarattal, hittel, bátorsággal sokszor csodát műveltek az emberek irá­nyításában. Nem egyszer a visszahúzó erőkkel szemben is rendet, fegyelmet tartottak. A gazdálkodáshoz érő szak­emberek tőlük már egy vi­szonylag összeforrott közössé­get örököltek. Ennek ellenére nem volt könnyű és ma sem sétagalopp az egyetemet vég­zettek dolga. Hiszen napról napra változnak az igények, magasabb szinten kell vezetni is. Ma a termelőszövetkezeti elnökök közel 60 százaléka főiskolai, egyetemi végzett­séggel rendelkezik. Az átszer­vezéskor, alig két évtizede a termelőszövetkezteknek csak a felében dolgozott agrármér­nök, vagy szakképzett állatte­nyésztő. Most felsőfokú vég­zettséggel 1300-an, középisko­lával 2500-an vesznek részt a szakmai irányításban. A két kategóriát összeadva közel harminc szakember jut egy- egy szövetkezetre. osztottak, aztán aratáskor jött a gabona, ősszel a burgonya, kukorica, majd év végén, zárszámadáskor, ha a do­hányból, almából, hízott jó­szágból összejött valami, ak­kor pénzt is osztottak. Ma már nehéz volna a szo­kásos havi fizetési napokon azt mondani: majd aratáskor osztunk. A legtöbb termelő- szövetkezetben a munkások béréhez hasonlóan havonta garantált bért fizetnek. Nem ritka azoknak a szövetkeze­teknek a száma, ahol az ál­landóan dolgozó tagok közös­ből származó évi keresete el­éri, illetve meghaladja a 40— 45 ezer forintot. A termelés fejlesztése, a személyi jövedelmek növeke­dése mellett olyan szociális, kulturális, munkahelyi vál­tozások történtek az utóbbi évtizedben, amilyenekre a legoptimistábbak sem gon­doltak. A következő példát sok szövetkezetbe lehetne be­azonosítani, csupán azért vá­lasztottam a máriapócsi Rá­kóczi Termelőszövetkezetet, mert megyénk legszegényebb táján, a nyírbátori járásban gazdálkodik. A teljesség fel­sorolása nélkül: minden fon­tosabb munkahelyen fürdő és öltöző szolgálja a dolgozókat. A termelőszövetkezet egy 600 adagos üzemi konyhát tart fenn. A veszélyesebb munka­helyeken védőruhával és biz­tonsági felszereléssel óvják a dolgozók egészségét. Három autóbysz szállítja munkába a dolgozókat. Ezek az autóbu­szok hétvégeken országjárás­ra, fürdőhelyekre, színházba szállítják az igénylőket. A szövetkezetben minden máso­Az említett szövetkezeti nyugdíj as-találkozót a nagy- cserkeszi Kossuth Tsz-ben tartották. A nagycserkeszi tsz nem tartozik a legrangosabb irodákkal rendelkező szövet­kezetek közé, hiszen nem egy helyen emeletes épületben dolgozik a vezetés, de itt is megfelelő munkakörülményt nyújtanak az ügyek intézésé­hez. A mintegy nyolcvan fő­nyi vendégsereg Nagycserke­szen az üzemi étkezdében ta­nácskozott. Ez meglepetés volt. Üzemi étkezde a tanya­bokrok világában, ahol a leg­erősebb volt az egyéni gaz­dálkodás gyökere! Sok tir­pákgazda a más asztalánál vagy a vendéglőben sem szí­vesen étkezett, most pedig előszeretettel fizetnek be a „kolhozkonyhára”. A szövet­kezetek többségében nemcsak a vezetés, az adminisztráció, a gyűlésezők kaptak megfe­lelő irodákat, művelődési há­zakat, hanem a nagycserke- szihez hasonló étkezdék egész sora jelzi a fejlődést, az em­berek tudatváltozását. Osán László, a fehérgyar­mati Győzhetetlen Brigád Tsz volt elnöke a kezdetre emlé­kezve elmondta: „Az első kis tsz-ben nincstelen, kapát, ka­szát forgató emberek jöttünk össze. Nem csak az anyagi erő, de a földműveléshez igazán értő emberek is hiá­nyoztak. A szívós akarat, az új gazdálkodásba vetett hit sok nehézségen átsegítette lel­kes csapatunkat, de az egyik fellendülést az hozta, amikor a saját gyeplőt tartó közép­parasztok is a termelőszövet­kezetbe léptek.” A következő nagy lépésről mások szóltak. Ezt a vezetés színvonalának emelkedésében, a szakembe­rek tömeges alkalmazásában látták. Elmondták a találkozón: féltették a közös gazdálkodás­tól a nagyapák ültette gyü­mölcsfákat, a kenézi és kor­mos almákat, a pálinkát adó szilvafákat. Nehéz volt meg­kezdeni a dzsungelgyümöl­csösök irtását. Az aggodalom­ra a mai gyümölcstermésát­lagok adnak megnyugtató vá­laszt. Amíg az ötvenes évek elején gond volt a megyében néhány tízezer tonna almát felvásárolni, mostanában az évi termés felül van a 400 ezer tonnán. A nagyüzemek példája és segítsége nyomán a háztájiban is felváltotta a batul, sóvári, kenézi és a töb­bi őszi almát az exportképes jonatán, a különböző deli- cseszfajták. Vannak községek, mint Vaja, Tuzsér — de akár húsz-harmincat is sorolhat­nánk — ahol a háztáji gaz­daságok megújított gyümöl­csöseiből ezer tonna számra adnak el almát. Ha a kezdeti években egy tsz nem tudta ősszel értékesíteni az almát, télen, mint a burgonyát, szal­más vermeléssel tárolta. Nap­jainkban a termés egyötödét korszerű hűtőházakban tárol­hatják és több mint tízezer tonna kapacitású ipari gyü­mölcsfeldolgozó épült a me­gyében. A veterán tsz-vezetők ösz- szehasonlítást tettek a bérezés fejlődésében is. Elmondták: a kezdeti években a természet­beni juttatás volt az alap. Évente három-négy alkalom­mal fizettek bért. Tavasszal, ha a szerződött növényekre megkapták az előleget, ebből dik szombat szabad. A SZOT és TOT közös akciójából 54 hétre szóló üdülő jegyet vá­sárolt a szövetkezet. Meg­szervezték az öregek napkö­zi otthonát, óvodákat, napközi otthonokat támogatnak, jut pénz sportra és kulturális élet­re is. A szakember-utánpótlás növelésére ösztöndíjalapot létesítettek, amelyből 450 fo­rinttól 1000 forintig kaphat­nak a tanuló fiatalok. Az alacsonyabb nyugdíjak, jára­dékok kiegészítésére évente egymillió forintot fizetnek ki. Külön figyelmet érdemel a fiatalok lakásgondjának meg­oldása. A szakemberek ré­szére húsz szolgálati lakást tartanak fenn. Ezen túl a ta­gok lakásépítésének támoga­tására 1,2 millió forintos ala­pot létesítettek, amit 2 mil­lióra fognak növelni. A támo­gatási összeg elosztását egy bizottság végzi. Egy-egy fia­tal 30—40 ezer forintot kap — amit az OTP-nél saját erő­nek számolnak be —, a rész­letet kedvezményesen fizeti vissza a fiatal építkező. A kölcsönt az kaphatja meg, aki jól dolgozik és vállalja, hogy öt évig a szövetkezet tagja marad. A visszafizetett törlesztésekből mindig újabb igényeket elégítenek ki. Ed­dig negyvenen kaptak támo­gatást a termelőszövetkezet­től. Lehetne sorolni a két-háromszoros átlagterméseket, a szakosított állattenyésztési telepek korábban ismeretlen ma­gas produktumait, de mindez eszköz, a cél az emberek bol­dogulása. Egy nyugdíjas tsz-elnök azt mondta: az egyik leg­nagyobb vívmánya a szövetkezeti mozgalomnak, hogy öreg­ségünkre sem a közösségnek, sem a családnak nem vagyunk terhére, mert nyugdíjat kapunk. Ki merte volna gondolni is harminc évvel ezelőtt, hogy mostanra Szabolcs-Szatmár me­gyében negyvenezer termelőszövetkezeti nyugdíjas lesz? Az utolsó tíz esztendőben Csíkos Balazs az egyetemek ezrével bocsá- tották ki a nagyüzemi gazdái­Karácsonyi hangversenyek Változások a filharmóniai programban Az ünnepek előtt decem­berben változatos, színvona­las program várja a komoly zene híveit Nyíregyházán. Ki­emelkedő esemény lesz 13-án az Á bérlet 2. hangversenye, ahol a meghirdetett Men­delssohn: Éliás — oratórium helyett J. S, Bach h-moll mi­séjét mutatják be. A műsor- változtatás ez esetben most őszinte örömünkre szolgál. A Debreceni MÁV filharmo­nikus zenekart és a debreceni Kodály Kórust Gulyás György vezényli. A közremű­ködő Magyar Állami Opera­ház énekes szólistái: László Margit, Péczely Sarolta, Far­kas Éva, Köröndi György, Tréfás György, valamint Ko­vács Endre (orgona), Horváth Anikó (cembalo) művészek — fémjelzik az estet. Tekin­tettel a nagy érdeklődésre, a bérlettel nem rendelkezők ré­szére a hangverseny előtt a helyszínen belépőjegyet is árusítanak. Hagyományos Nyíregyhá­zán, hogy a nagyzenekari koncertek műsorán szereplő műveket az érdeklődők szá­mára részletesen is elemzik. A megyei könyvtárban ren­dezett sorozaton hanglemez­ről mutatják be a mű részle­teit, ismerkednek a szerző­vel, stíluskorszakokkal. A so­ron következő előadáson Vi­kar Sándor Bach h-moll mi­séjét ismerteti. A filharmóniai B bérleti sorozat 1. előadásának idő­pontja Schiff András akadá­lyoztatása miatt változott. Ezt a’koncertet egy nappal később, december 18-án, ked­den este 7 órakor rendezik a megyei művelődési központ nagytermében, ahol a prog­ramban Szenthelyi Miklós hegedűestje szerepel,, Szent­helyi Judit (zongora) közre­működésével. A megyei művelődési köz­pont rendezésében immár he­tedszer rendezik meg — min­dig nagy sikerrel — a kará­csonyi hangversenyeket. A közönség várja, igényli ezt a hagyományos, meghitt, ünne­pi rendezvényt. A művelődési központ nagytermében 19-én, szerdán este 7 órakor kezdődő koncert műsorán Corelli: F- dúr concerto grosso, Vivaldi: g-moll versenymű két gor­donkára, vonószenekarra. Händel: Béke óda c. művek szerepelnek. A Szabolcsi szimfonikus zenekart és az egyesített vegyes kart Kováts Zoltán vezényli (karigazgató: Fehér Ottó, Gebri József). Az esten közreműködnek: Ked­ves Tamás (gordonka), Tóth Nándor (gordonka), G. Simon Zsuzsa, Tass Ildikó, Pető András, Oláh Gábor énekmű­vészek. örvendetes, hogy a karácsonyi koncert műsorát 17-én, Fehérgyarmaton is be­mutatják. Betyárballadák őrzik emlékét Geszten Jóska pipája A betyárvilág alakjai mind­máig elevenen élnek a sza­bolcsi ember emlékezetében. Kiváltképp az esti összejöve­telek — régente a fonók — nem múltak el anélkül, hogy a múlt nagy eseményei sorá­ban ne kerültek volna szóba a hajdani betyárok merész tettei is. A betyárok vagy szegénylegények a múlt szá­zad közepe táján valamilyen kényszerű ok miatt — első­sorban a földesurak üldözése vagy a katonai szolgálat elől — menekülve bujdostak. A nép szemében a hatalommal dacoló hősök: a szabadság megtestesítői voltak. A nép­dalokban, népmesékben és betyárballadákban számtalan szegénylegénynek a neve őr­ződött meg napjainkig. Ilyen volt a Tiszántúlon, közelebb­ről Szabolcs megyében a nyírbátori születésű Geszten Jóska is. Geszten nem volt kiemel­kedő betyár, nevéhez na­gyobb tett nem fűződik. Egy­szerűen az tette emlékeze­tessé a nyírségi nép szemé­ben és emlékezetében, hogy betyár volt, megvetette az urak törvényét, szemben állt a vármegyei hatalommal. El­ső ízben lókötésért ütközött össze a törvénnyel, s ezért tizenöt napot kellett áristom- ban töltenie. Később egy íz­ben Nagykállóban kettős ökörlopásért és „házfelve­A betyár elfogatásiról szóló nóta kottája. résért” ítélték kétévi rab­ságra, s ezen idő alatt ötve- nével ráverendő kétszáz kor­bácsütésre, kurtavasban és magánzárkában töltendő he­tente kétnapi böjtre, egy­szersmind a „pipától” és az „égetett italoktól” való eltil­tásra. Egyébként évtizedeken át foglalkoztatta a környék­beli hat vármegye bíróságait. A nyírbátori öregek szám­talan emléket őriztek meg ró­la a mának, fiatal korától ha­láláig. Ügy tudják, Nyírbá­torban, az Encsencs utca és a Hunyadi utca sarkán állt az a ház, ahol szegény paraszt- emberként élt. Mint minden betyár, ő is szerette a szép lányt és a jó bort. A nevét és viselt dolgait megőrző népi történetek kidomborítják, hogy büszke volt szülőföldjé­re, s azt is, hogy gyakran összeütközött a zsandárokkal, előlük sokszor kellett mene­külnie, s többször talált Ti- szadobon menedéket. Egyszer aztán elárulták, s ez lett a veszte. Erről is szól a törté­net: enni csalogatták a dobi gulyáskunyhóba, de ott zsan- dárok rejtőztek — tőrbe csalták. Egy dobi mesemondó más­képp emlékezett rá: „Még a két fa most is megvan Dob határában, ahol Geszten Jós­ka a szegény asszonyoknak mérte a gyócsot. Ötét egy gulyás lövette meg. Vót egy gulyás komája, az kért tőle kilencezer forintot kölcsön. Félt, hogy meg kell adni, ezért egyszer, amikor ven­dégségbe ment hozzájuk — le­lőtte. Két jánya maradt, azt is láttam. Debrecenben kofa lett a két jány.” Dr. Szalontai Barnabás A nevezetes pipa a nyírbátori múzeumban. (Elek Emil felv.) KM VASÁRNAPI MELLÉKLET

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents