Kelet-Magyarország, 1979. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-09 / 288. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. december 9. PIACI KILÁTÁSOK Lesz-e több zöldség, gyümölcs? Nem mindenből volt ele­gendő a zöldség-gyümölcs boltokban az idén — ezt nem is kell különösebben hangsú­lyozni olvasóinknak, hiszen ki-ki maga bevásárlószaty­rában láthatta. Kevesebb volt a barack, szilva, cseresznye, paprika, fejes káposzta, paradicsom — s valljuk be: az árak épp ellenkezőleg ala­kultak. Alma, szőlő, burgonya vi­szont több fogyott, mint tavaly. Ezt állapították meg Nyíregy­házán egy összevetés során a napokban, amikor felmérték a város ellátásáért felelősök, milyen feladatok várnak rá­juk télen — és a jövő eszten­dőben. A megbeszélésen kitetszett: ma már nem váltja be a hoz­zá fűzött reményeket a kis­termelőktől közvetlenül fel­vásárolt áru — pontosabban: felül kellene vizsgálni, miért nem viszik kellő mennyiség­ben a kiskertek gazdái termé­keiket a kijelölt Zöldért-bol- tokba. Az eladási árból le­vont húsz százalék miatt bi­zony sokan meggondolják, el- adják-e a boltnak árujukat — kevesebb több lenne (talán). Az is meggondolandó, hogy elég-e a kilenc nyíregyházi kijelölt üzlet, s jól oszlik-e meg a megyeszékhelyen. Az egyes cikkekből tapasztalt hi­ányok azt is fölvetik: miért nem hajlandó több termelőszövetkezet és ál­lami gazdaság részt vál­lalni a város ellátásában. A készülő vásárcsarnok bi­zonyára javít majd a helyze­ten, de az még odább van! A téli felkészülés megfele­lőnek tűnik, ha csak a szám­adatokat nézzük. Burgonyából 1200 vagont, téli almából 2300 —2400 vagont szánnak téli tá­rolásra, vöröshagymából 60, sárgarépából 125, fejes ká­posztából pedig 120 vagont raktároz a Zöldért. Kevésnek ígérkezik ebből a hagyma, és ugyancsak kevésnek a 12 va- gonnyi gyökér — s még em­líthetnénk pár dolgot. Annyit viszont megígértek a válla­lat vezetői, hogy ha tél végé­re elfogy ez a mennyiség, más megyékből beszerzik a hiány­zó cikkeket. A végső summa: a primőr árukig elegendő lesz mindenből — ígérik. Pár napja megbeszélést folytatott a város tanácsának termelés-ellátás felügyeleti osztálya és a piaciroda, s ott egyeztették a terveket: mi­képp lehet ösztönözni a kis­termelőket a jobb, nagyobb választékú árusításra. A ter­vekben az szerepel, hogy azok az őstermelők, akik nap mint nap kiviszik áruikat a nyíregyházi piacokra, helypénzkedvezményt kapnak. Emellett Írásbeli megállapo­dást is kötnek velük, hogy mikor milyen árut hoznak a piacra — így könnyebben biz­tosítható a folyamatos ellátás. (tgy) Üdítő az ünnepekre A Nyírkémia Vállalat nyír­egyházi szikvízüzemében téli időszakban is 7—800 ezer két és fél decis üdítőt palackoznak havonta. Ez a mennyiség az ünnepek előtt kétszeresére nőtt. Az üzem dolgozói két műszak­ban folyamatosan töltik üvegbe a közkedvelt szőlő, orange, citrom, meggy és kóla üdítőt. A pezsdítő víz­ből az 1978-as bázisévhez viszonyítva háromszorosára növekedett az igény. Ké­pünkön: óránként 2800 üve­get tölt fel meggyízű üdí­tővel Szabó Istvánné, a gépsor kezelője. A palackozással párhuzamo­san Tóth Gézáné ellenőrzi az üdítők szénsavtartalmát, térfogatát, hőmérsékletét, cukortartalmát és ízét. (Császár Csaba felvételei) Rendelő a „lepényházban Miért nem szállítják el idő­ben a szemetet? Miért kell tíz év óta a 4—5. körzeti or­voshoz járni? Miért nem he­lyeznek el padokat a nyíregy­házi vasútállomáson? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel fordultak a tanácstagokhoz az összevont beszámolón. A Vas­vári Pál utca, Északi körút és Árok utca által határolt körzet tanácstagjai a Nyíregy­házi 17-es számú Általános Iskolában adtak számot vá­lasztóiknak: miről tárgyalt a városi tanács 1979-es ülésein és milyen feladatokat végez­tek a lakosság megbízottai a közösség érdekében. A beszámolón elhangzott nyíregyházi adatok szervesen kapcsolódnak az említett te­rülethez. Az eddig felépült 1145 lakás jelentős részét a Rákóczi utcai munkáslakóte­lepen vehetik birtokba a tu­lajdonosok. Üjabb hatalmas területen zajlanak a kisajátí­tások, s kezdik tavasszal a szanálást az Öz köz térségé­ben. Az itt élők szóvá tették: miért húzódott olyan sokáig az Északi körút mentén a hő­távvezeték cseréje? Kitördel- ték közben az építést jelző táblákat, teledobálták sze­méttel a kiásott árkot. A vá­laszban a kerület tanácstagja utalt arra, hogy korábban ez a vezeték csak a Stadion ut­cáig vitte a meleget, a Jósa- város megépülte után a szűk keresztmetszet miatt ki kel­lett cserélni. Viszont rossz szervezés, nem megfelelő irá­nyítás miatt csúsztak ezekkel a munkákkal. A szemétszállítással kap­csolatban jegyezte meg Virá­nyi András, hogy sokkal több zárt szeméttárolóra lenne szükség, hiszen naponta több­ször felborulnak az utcára ki­rakott vödrök és nyitott sze­meteskosarak. A tanácstag utalt arra a válaszban, hogy először is kuka és konténer kellene, de a pénz mellett az öntudat fejlesztése legalább ilyen fontos. Ahol van sze­méttároló, ott is sokan mellé­öntik a hulladékot... Környezetünk szépségének védelme, a tisztaság megte­remtésének igénye csendült ki több hozzászólásból. Az aszfaltozott utak mellett több gondot kelle fordítani a föld- utakra is. Jó lenne például, ha valamelyik téesz gépe földgyaluval végigmenne az úton, s elegyengetné. Az orvosi ellátás rendezet­lensége miatt kért szót Kele­men Béla: — Tíz év óta már a negye­dik vagy ötödik körzeti or­voshoz járunk. Mikor tudjuk miért vállalja ? Ki Külföldi ösztöndíjasok Ki miért vállalta a szülői háztól és a hazától távoli diá- koskodást, s miben lett gaz­dagabb az évek során? —ezt kérdeztük beszélgető partne­reinktől. Bulgáriában ritkán jelent­keznek felsőoktatási intéz­ménybe magyar fiatalok. A kevesek közé tartozik Sipos László, a növényvédelmi és agrokémiai kutatóállomás laborszakmérnöke. — Azért akartam Bulgá­riában egyetemista lenni, mert nálunk a mezőgazdasá­gi karon két évig általános agrármérnöki képzést kapnak a hallgatók, én viszont azon­nal növényvédelmet szeret­tem volna tanulni. így jutot­tam ki a szófiai Georgi Di­mitrov mezőgazdasági akadé­miára. A világ minden részéről gyűltek össze a hallgatók Szó­fiában. Sipos László különö­sen mély barátságot kötött a kongói Mabillával, a jelenleg Izraelben élő palesztin nem­zetiségű Hvaliddal és cseh­szlovákiai szobatársával, a dunaszerdahelyi Fullajtár Péterrel. — A legmaradandóbb él­mények közt az éjszakába nyúló politikai vitákat tar­tom számon. Ezek révén ju­tottunk el oda, hogy elveink igazáról mi is meg tudtunk győzni másokat. Felszín alatti vizek ku­tatását tanulta Halász Bé­la, a Felső-Tisza-vidé- ki Vízügyi Igazgató­ság mérnöke a leningrádi Plehanov bányászati egyete­men. Nagykanizsáról indult, majd Budapesten a Földtani Kutató Vállalatnál — ahol édesapja is dolgozik — szor­galmazták a külföldi egyete­met. Az 1965-ben átvett vö­rösdiplomával viszont már Nyíregyházán vállalt állást. Nemrégiben pedig Mongóliá­ban töltött két évet. — Vízgazdálkodási keret­tervet készítettünk és azt vizsgáltuk, hogy a mongol népgazdaság várható fejlődé­séhez milyen vízigénnyel kell számolni. Megállapítottuk: 2020-ig bőven lesz víz. A Góbi név is szikes mocsárok láncolatát jelenti. Már mű­ködik néhány szovjet beren­dezés. amely napenergiát hasznosít a kutatásra. Halász Bélának nemcsak diplomát, hanem feleséget is adott a Szovjetunió. A tatár diáklánnyal, Zina Tbvaraisz- szával még hallgató korukban összeházasodtak. öt testvér mellett már nem akarta szüleit terhelni a taníttatás költségeivel Bárká- nyi Tamás. Gdansk műszaki egyetemére jelentkezett, a fa­ipari gépek és berendezések szakra. 1200 zlotys ösztöndí­ját takarítással, üvegezéssel, segédmunkával egészítette ki. — Lengyelországban az if­júsági szervezet létrehozott egy munkaszövetséget, amely lehetővé teszi a diákoknak hivatalosan a pénzkeresetet. Gdansk nagy hírű egyetemi város, a hallgatók közösen rendezték meg a háromnapos Neptun-ünnepeket. — Ekkor a polgármester jelképesen átadta a város kulcsát és a három napon át az egyetemisták irányították a közéletet. Színielőadások­tól kezdve utcabálig sokféle műsort szerveztünk. Bárkányi Tamás a jeles diploma mellett lengyel fele­séggel és Gdanskban szüle­tett kisfiával tért vissza a szülői házhoz. Tóth Kornélia már megszokni valamelyik doktort? S a rendelők is el­avult magánházakban van­nak, várható-e változás a kö­zeljövőben ? — A három tízszintes mun­káslakást úgynevezett lepény- épületekkel kötik majd ösz- sze. Várhatóon 1980 végére átadják itt a százhúsz négy­zetméter alapterületű orvosi rendelőt, ahal korszerű felté­telek közt, gyorsan, zsúfoltság nélkül kerülnek sorra a be­tegek — adta meg a választ Szemerszki Miklós, a kerület tanácstagja. Jó szándéktól fűtött indu­lattal kérdezte Miczinkó Ká­roly, miért nem bontják le az elavult, régi, nádtetős nyír­egyházi viskókat? Nagy ré­szük a földbe süllyed, a Pe­tőfi utcán pedig a 10—12 éve tatarozott házakat most ismét rendbe teszik. Nincs itt vala­mi igazságtalanság? A válaszban elhangzott: először új lakótelepeket kel­lett építeni, hogy a nagy tö­megű lakásigénylést úgy- ahogy ki tudják elégíteni. Most került sorra a város- központ rekonstrukciója, melynek során nagyon sok korszerűtlen, évszázados há­zat semmisítenek meg. (tk) A napkori Kossuth Tsz almatárolőjában naponta több vagon almát osztályoznak, csomagolnak gép segítségével. A jó mi­nőségű alma karácsonyra a szovjet fogyasztók asztalára kerül. (Elek Emil felvétele) Szót kér a választó A tárgyaló­teremből Máriapócsra utazott roko­naihoz január 11-én egy tarcali férfi. Nem tudta, mi­kor milyen állomás követke­zik, így aztán csak akkor vet­te észre, hogy a vonat Pócson van, amikor már ki is húzott az állomásról. Leugrani nem akart, meg nem is mert, így Nyírbátorban szállt le, azzal hogy a következő vonattal visszautazik. Az állomáson téblábolt, s mivel valamiért gyanús lett a rendőröknek, igazoltatták. Pontosabban csak igazoltat­ták volna, mert nem tudta igazolni magát. Mint ilyen­kor szokás, bevitték a kapi­tányságra, s csak délután fél öt tájban szabadult. Elindult az állomás felé, de mivel még volt ideje a vonatindulásig, beült az állomással szemben lévő étterembe. Addig-addig rendelte az italt egyik pohár­ral a másik után, míg meg­lehetősen ittas állapotba ke­rült, s ezt pechére nem a Elcsalta, pincér, hanem a többszörösen büntetett előéletű Lakatos Péter 30 éves tyukodi lakos vette észre, aki aznap a nyír­bátori vásáron volt. Este 8 óra tájban a tarcali férfi vett egy fél liter pálin­kát, fizetett és elindult a vá­róterembe jegyet váltani. Nem akart ő már Pócsra utaz­ni, Tárcáiig kérte a jegyet a pénztárostól. Alig fizette ki az árát, odasündörgött hozzá Lakatos két nyírbátori asz- szonnyal és addig beszélget­tek az idegennel, míg meg nem kínálta őket pálinkával. Lakatos látta, hogy az isme­retlen már nagyon részeg, rá­szedte, hogy sétáljon vele egyet, józanodik is, meg be­szélni is szeretne vele. A fér­fi nem kérette magát, La­katos belekarolt és elindul­tak a vasúti sínek mentén a kenyérgyár felé. A két asz- aszony — nekik arra vezetett az útjuk hazafelé — mögöt­tük haladt, csak akkor értek kirabolta a közelükbe, amikor Lakatos rákiabált az idegenre: vegye le a kabátját és adja oda a pénzével együtt. A férfi még részegen sem volt hajlandó erre, Lakatos ezért kést rán­tott elő, s azzal fenyegette meg az idegent. A két asz- szony ekkor a megtámadott védelmére kelt. Lakatos ettől sem ijedt meg, egyiküket megütötte, a másik már nem is mert közelebb menni. A megütött asszony ezután is segíteni akart, elrohant a MÁV rakodótér területén lé­vő Volán kirendeltség por­tájára és megkérte Csonka Mihály éjjeliőrt, hogy telefo­náljon a rendőrségre, mert Lakatos megöléssel fenyeget egy embert. Az éjjeliőr nem telefonált, sőt elküldte on­nan az asszonyt, aki ezután már nem keresett más lehe­tőséget, visszament a támadás színhelyére. Akkor már La­katos nem volt ott, csak a tarcali ember fagyoskodott zakóban, mert kabátját és pénzét már Lakatos elszedte tőle. Lakatos fenyegetése tehát eredményes volt, s mint ké­sőbb kiderült, még „hálából” le is ütötte a kifosztott em­bert. Az éjszakát a váróte­remben töltötte, reggel pedig elutazott Pestre. Néhány nap múlva ment haza Tyúkodra, s akkor nyomban letartóztat­ták. Lakatos Pétert rablásért ítélte el a bíróság: mint több­szörös visszaesőt négy év fegyházban letöltendő sza­badságvesztésre büntették és 5 évre eltiltották a közügyek gyakorlásától, a sértett pedig visszakapta a kabátját. Az ítélet jogerős, az ügy­nek ezzel tulajdonképpen vé­ge. De vajon nem lett volna- e hamarabb vége, ha a Volán éjjeliőre fogja a telefont és értesíti a rendőrséget? Talán még idejében érkeztek volna, s megakadályozták volna a rablást. Az éjjeliőrt ez nem érdekelte. Vajon őt nem kel­lene felelősségre vonni se­gítségnyújtás elmulasztása miatt? (balogh)

Next

/
Thumbnails
Contents