Kelet-Magyarország, 1979. december (36. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-09 / 288. szám
1979. december 9. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Takarékosan az iskolákban H ogyan takarékoskodhat az iskola, talán a krétával, a füzetlapokkal, vagy a villanyégőkkel? A kérdést nem mi találtuk ki, elhangzik az iskolák tájékán. Különösen ott, ahol vagy lebecsülik a takarékosságot, vagy túlbecsülik azt. Jó és rossz példák egyaránt akadnak. Az egyik nyíregyházi kollégiumban egy-másfél órára korlátozták az esti melegvizes fürdés idejét. A fiatalok hálóruhában — köntösben — ülnek a tanulóban, mennek a KlSZ-foglalkozás- ra, utána megrohamozzák a zuhanyozókat. Különben nem jut mindenkinek meleg víz. Ez a ritka és a rosszul értelmezett takarékosság. Nincs szükség arra sem, sőt ellenkezik minden írott és íratlan normával, hogy a tantermekben, tanulószobákban kisebb értékűre cseréljék a villanyégőket. Egy megyei iskolaegészségügyi vizsgálat szerint eddig sem volt kielégítő a tantermek világítása, nagy felelőtlenség lenne a gyér világítást tovább rontani, néhány látványosan felmutatható forint miatt. A megyében mégis az a jellemző, hogy az oktatási intézmények helyesen értelmezik az országos és megyei irányelveket, intézkedéseket. A megyei költségvetés a művelődési ágazatban — oktatási és közművelődési célokra egymilliárd feletti összegről gondoskodik. Ez zömben az iskolák fenntartását, zavartalan munkáját szolgálja. Természetesen ezen belül is külön figyelmet érdemel az alapellátás — az óvodák, általános iskolák, gyermekvédő intézetek, otthonok és a gyógypedagógiai intézetek. Az alapellátásban továbbra sem csökken a költségvetés, sőt az energia és más cikkek drágulásának ellensúlyozására gondoskodtak az éves költségvetési összegek kiegészítéséről. iNem kérik az irányító tanácsi szervek, hogy az elfogadott költségvetések egy részét — ésszerűtlen, túlzó rendszabályokkal — megtakarítsák az oktatási intézmények. A megállapított összegek reálisak, aligha van mód és lehetőség arra, hogy még spórolni is lehessen velük. Az a jó, ha elköltik a rendelkezésre álló összegeket — mondták a megyei tanács művelődési osztályának vezetői —, de mindig okosan, a szükségletek alapos mérlegelésével. Ügy takarékoskodjanak például az energiával, hogy ott és addig égjen a villany, s legyen üzenjen az írásvetítő, magnó, egyéb felszerelés, tanműhelyi berendezés, ameddig arra szükség van. Gondoljanak az órarendek, váltakozó tanítások rotációjánál arra is, ha nem muszáj, ne fűtsék az éppen nem használt tantermeket a drága olajjal, szénnel, helyi központi fűtéssel. Drága lehet a rossz kályha is, ami nem értékesíti a hőt, vagy a rosszul záró ajtó, ablak. Említhetnénk a szakmunkásképzőkben, szakközépiskolákban a drága működésű és sok energiát is fogyasztó gépek, berendezések okos üzemeltetését. Csak akkor és addig, amíg szükség van rájuk. A valóságban ugyanis nincs mindig így. Mivel lehet még takarékoskodni és az így nyert pénzt más, hasznos célokra fordítani? Lehet a helyettesítési és túlóradíjakkal is. Egy-egy nem éppen sok hasznot hajtó értekezlet, ami ráadásul a tanítási órától veszi el a szaktanárt, több tízezer forint többletkiadást jélent .az.''.iskoláknak. Nem beszélve a nevelési-oktatási hátrányról: a helyettesítő, túlórában „beugró” pedagógus nem biztos, hogy olyan szakos, mint a távollévő, így a gyermekek érzik meg az együttlét árnyoldalait. Ezért is mondják, hogy a tanítási óra védelme egyszerre erkölcsi és anyagi kérdés. Vannak-e még lehetőségek az ésszerű takarékosságra? A tanácsi oktatási szakemberekkel való beszélgetések arról győznek meg bennünket, az iméntieken kívül — még jócskán vannak lehetőségek és kár lenne időszakos, takarékossági „láznak” felfogni az ésszerű takarékosságot. Ilyen mód például az iskolai szakkörök gondosabb szervezése, főként a városokban. Gyakran előfordul, hogy az iskolák egymástól függetlenül tartanak fenn azonos szakkört, holott egyik iskolából a másikba is át tudnának járni mondjuk a modellező, vagy más szakkörbe a tanulók. Érdemes végiggondolni az iskolai könyvtárak dolgát is, elsősorban a községi könyvtárakkal lehetne jobban kooperálni az iskolai könyvtáraknak. Számos helyen nagyjából azonos összetételű könyvállományt, drága lexikonokat, kézikönyveket talál az olvasó, csak éppen más rovatról szerzik be az egyiket és másikról a másikat. De a zseb közös, az országé, a megyéjé, a községé, a városé... V isszatérve a fürdővízhez, azt mondhatnánk, a túlzások sohasem vezetnek jóra a takarékosságban sem. Nincs szükség egy-másfél órás fürdőidőre. De az sem lenne jó, ha úgy vélekednénk: „kerül, amibe kerül”, pazaroljanak bárhol is energiával, pénzzel. Az iskolák a saját portákon való ésszerű takarékosságon túl azzal tehetik a legtöbbet, ha az értékek megbecsülésére, az azzal való takarékos bánásmódra nevelik a fiatalokat. Elültetik bennük az okos és józan mértéktartást, megértetik velük: a gondosság, a takarékosság nem az ember ellen, hanem az ember érdekében van. Páll Géza A számla M ennyire várta ezt a napot, hogy számlálta az órákat, és most teljesült a kívánsága: végre vala- hóra megérkezett Prágából kedvenc unokája, a csodaszép Milenka. Karcsú, magas, a szeme folyton nevet — szinte megfiatalodott az öreg ház, mikor a kislány belépett a bőröndjével. Járná nagyanyót nem sokkolja se unokája kifakult, szűk farmere, se a pulóvere, melyen akikora a kivágás, hogy úgy tűnik, mindjárt kettéfesiiik. Mit lehet tenni, ha ez a divat... Az a fő, hogy taktikusak legyünk a fiatalokkal. Jana anyót pedig kényes beszélgetés várja Milenkával. Olyan kényes, hogy a lélegzete is elfullad. Jaj, csak meg ne sértse. Nem, biztosan nem fog megsértődni, megérti, hogy mindez őérte vans az ő boldogságáért. Este nagy lélegzetet véve Jana nagyanyó megkérdezte a kislányt: — Milenka, ugye már elmúltál tizenhat éves? — Igen, nagyi, már öregszem — mosolyodott el Milenka. — Attól még mesisze vagy, de itt az ideje, hogy az életedre gondolj. Én a te korodban már gyűrűt húztam nagyapád ujjara. — Miket beszélsz, nagyi, még a sulit se fejeztem be. Tudod, mennyi leckét adnak Elkészült a 121., utolsó darab silómaró a Mezőgép fehérgyarmati gyárában. 1979-ben 48 és fél millió forint értékben készítették ezt a típust. Képűnkön Kálnoki Lajos és Mester Géza szerelés közben. (Mikita Viktor felvétele) X NEM EGY HÁZ, HANEM „A" hAz Kinek kell lépni Előre nem látott gondok hátráltatják a megyei művelődési központ építését. A hosszú évek óta tartó beruházásnál egyik nehézség a másik után adódik, éppen akkor, amikor már a befejezéséhez kellene közeledni a létesítménynek. Most viszont olyan problémák elé került a tervező, a beruházó és a kivitelező vállalat, amelyeket saját erejükből nehezen tudnak megoldani. De vajon tényleg nem lehetett látni ezt a kezdet kezdetén? ták kivitelezhetőnek. Ezután a Budapesti Műszaki Egyetemtől kértek szakvéleményt a vasbeton főtartók beépítéséről, de a szakértők szerint ennél az épületnél ez sem alkalmazható. Ezt követően a Nyírterv a rácsos főtartók tehermentesítésére úgynevezett szekrénytartókat tervezett, ez viszont módosította az eredeti szerkezetet. Országos visszhang Szerkezet és funkció Már 1972-ben létrehoztak neves műszaki és közművelődési szakemberekből egy munkacsoportot, melynek a célszerű és leggazdaságosabb megvalósítást kellett szorgalmazni. Egy év múlva a Nyírterv elkészítette a beruházási programot, majd 1975-ben a kiviteli tervet. Akkor 110 milliós költségről volt szó. Ezt jóváhagyta a megyei tanács végrehajtó bizottsága is. Ilyen méretű és különleges szerkezeti kialakítású létesítményt még soha nem tervezett a Nyírterv és nem épített a SZÁÉV. Az egész országban visszhangot keltett az ultramodern művelődési ház terve. Viszont alapvető szerkezeti problémákra mutatott rá a SZÁÉV 1975. október 16-i műszaki észrevételében. Ekkor a Nyírterv megígérte, hogy a rácsos főtartók helyett acélszerkezetűéket tervez. Műszaki és gyártástechnológiai egyeztetést tartottak 1976. június 3-án, ahol a SZÁÉV felvetette: a tető- szerkezetet nem lehet palával lefedni. A SZÁÉV gyártástechnológiai szempontból felülvizsgáltatta az acélrácsos tartók építését a Nehézipari Műszaki Egyetemmel. Az egyetem szakemberei ezt nem tartotAz építkezés megkezdődött, viszont a módosításokat tartalmazó részterveket még mindig nem készítette el a Nyírterv. Ennek a határideje 1979. április 15-e volt... Mi. pkozza a féjóves elmaradást? — Időközben megváltozott a nagyteremben elhelyezendő, színpad és nézőtér funkciója. Eredetileg hangversenyterem volt, majd színielőadásokat is akartak tartani itt. Végül maradt az első elképzelés, csakhogy ez idő alatt megszűnt az a tervező- iroda, amely a színpadtechnikai megoldás terveit adta volna. így nincs kit felelősségre vonni... — mondja Scholtz Béla, a Nyírterv műszaki igazgatóhelyettese, a művelődési központ szerkezettervezője. Az évek során változtak a művelődéspolitikai elképzelések. Szakvéleményt kértek a Népművelési Intézettől is, melynek képviselője azt javasolta: a merev térelhatáro- lás, a sok kis szoba helyett olyanokat kellene kialakítani, amelyek egyszerre több kiscsoportnak is megfelelnek. így növekszik a termek használati értéke. — Nincs saját belsőépítészünk, ezért a Képzőművészeti Lektorátustól kértük fel Fekete György iparművészt a belsőépítészeti tervek elkészítésére. A javasolt megöltél? Táncolni menni sincs időim, nemhogy vőlegényre gondolni. — Ne haragudj, kisuno- kárn, de az én koromban az emlber körültekintőbb, mint a tiédben ... Egyelőre persze csalk tanuld a kémiádat-fizi- kádat, de az idő az repül. Én mindenesetre elkészítettem a stafirungodat. Nézz csak ide! Jana nagyanyó büszke mozdulattal nyitotta fel egy kovácsolt pántos láda súlyos fedelét. — Nézd, Milenka, ez mind a tied! Lepedők, párnacihák, dunyhaihuzatok, törülköző egy tucat, gyapj útakaró ... Anyád ilyet száz év alatt se csinálna neked! — Jana nagyanyó nem tudott megállni egy menyének címzett epés megjegyzést. — Most már bátran férjhez mehetsz. Befejezed az iskolát, találsz egy derék legényt és — isten hírivei! ... Mindenetek lesz bő- viben. Nézd csak, micsoda szövetet tartogatok neked. Import! Nagyanyád bizony sokáig állt sorba a kedvence miatt. Nézd, Milenka, ez mind a tied. Csak ne pironkodj, nagylány vagy már. Akartál valamit mondani? — Igen, nagyi. — Mondd csak, mondd, ne szégyeldd! — Nagyi... nem tetted el véletlenül a számlákat? — Dehogynem, én mindent megőrzők. — Akkor jó! Szükségem lehet rájuk a váláskor, ha azt kell bizonyítani, hogy ezeket a holmikat a házasságom előtt szereztem... Vlasta Smrzová (Zahemszky László fordítása) dás jelentősen növelné a költségeket. Az a legnagyobb gondunk, hogy a hosszú átfutási idő miatt változtak a felhasználásra kerülő anyagok, az épület szerkezete és a művelődéspolitikai elképzelések is — fogalmaz Bán Ferenc felelős tervező. — Nekünk viszont az a legnehezebb, hogy műszakilag még mindig nem fogadtak el minden elképzelést, s nem különítették el, mely munkákat végezzük mi, melyeket az alvállalkozók — mondja Tóth Lajos, a SZÁÉV műszaki főmérnöke. Terv még most sincs .. .KirkL.saját góp(fi|irá.'?.ltí-; vatkozik, viszont a kivitelezéshez szükséges terv még mindig nem áll rendelkezésre. Az építkezés jelenleg is az építési engedélytől eltérően résztervek és a helyszíni művezetés alapján folyik — állapítják meg a megyei tanács végrehajtó bizottságának készített előterjesztésben. < A sokféle módosítást minden esetben költségnövekedés követte. Augusztusban 155 millió forintos költségvetést küldött a Nyírterv a megyei tanácsra. — Azért került többe az épület, mert a tervezők a valóságosnál jóval kisebb értékekkel számoltak — szól Körtély Sándor tervosztály- vezető. A megyei tanács végpehaj- tó bizottsága október ^3-án tárgyalta meg a művelődési központ építési és pénzügyi helyzetét. Megállapították: ezt a beruházási programot a tervezők nem tudták kidolgozni. Ez eredményezte a költségek jelentős növekedését és az idő elhúzódását. A fenti problémák ismeretében az átadás határidejéről senki nem tud és nem is mer biztosat mondani. Amikor a Nyírterv elkészíti a módosításokat tartalmazó részterveket, a pontos költségvetítést, akkor tud a SZÁÉV határidőről tárgyalni. Az eredeti elképzelés szerint 1980. június 30-án kellett volna átadni a művelődési házat, most viszont az 1982- es befejezés is kétséges. Nagy fába vágta a fejszéjét a Nyírterv és a SZÁÉV is, amikor elvállalták a művelődési házat. Az ismételten felmerülő gondokat viszont már nem egymásra mutogatással kellene elintézni. S végül: el kellene dönteni egyértelműen valamennyi helyiség funkcióját. Mielőbbi megoldást sürget a feladatok pontos elhatárolása is. Látszom ki mit vállal, s miért felelős. Mert az idő húzása csak tovább növeli a kiadásokat. Indokolatlanul. Tóth Kornélia Többlet L ehet négy nadrág helyett ötöt gyártani? Nyilván, ha több idő van rá, esetleg új gépet állítanak be a termelésbe — adhatja a választ bárki. A Vörös Október Férfiruhagyár nyíregyházi üzemében más fajta választ adtak. Nem kellett sem több idő, sem új gép, csak éppen nagyobb szervezettség, a gépek átrendezése, a technológiai folyamatok átgondolása. A termelékenység közel 30 százalékos növekedése mindenfajta beruházás nélkül az iparágban is szenzációszámba megy. A nyíregyházi gyár pedig bázis lesz, ide jönnek tanulni más könnyűipari üzemekből is. A VOR-nak pénzébe, mégpedig nem is kevésbe került, hogy egy külföldi szervezési intézet tapasztalatait felhasználják. Azonban a termelésben nyújtott többlet bőségesen fedezi ezt. Mert nemcsak a mennyiség nőtt, hanem ugrásszerűen javult a minőség is, a hátul kullogó nyíregyházi gyár a vállalat legjobbjai közé került. A megyében dolgozó könnyűipari üzemekre jellemző, hogy sok dolgozót foglalkoztatnak. A textiliparban ezért figyelik egyre jobban a szervezési lehetőségeket, hiszen bármennyire ás-szükséges volt, hogy minél több lány és asszony találjon munkát Fehérgyarmaton, Tiszalö- kön, Üjfehértón, Nagykál- lóban vagy Demecserben, ám az sem közömbös, hogy milyen színvonalon .termelné^.. .Altad rossz ta- • .pasztalat4s, .mint a, Hpdi-r köt balul sikerült tiszálőki szervezése, amikor egy magyar intézet vallott csődön. Ám ugyanez az intézet Üjfehértón alig néhány hónap alatt figyelemre méltó ötletekkel állt elő. Nem volna helyes, ha a szervezés hatékonyságát aszerint mérnénk, hogy hazai vagy külföldi intézet végzi. Sokkal fontosabb, hogy néha a „saját” szervezésre — mivel az nem olyan költséges — kevesebb gondot fordítanak, mint amikor drága pénzért fogadnak szakembereket. Pedig a nagyobb figyelem a saját elgondolásoknál is meghozza a (hasznát" A rendeletek előírták, hogy a válálátoknál szervezési csoportokat szükséges létrehozni. Ennek kapcsán a megyében vannak szakemberek és vannak botcsinálta szervezők. Azonban a vállalati továbbképzés mellett a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság megyei szervezete is igyekszik bővebb ismereteket nyújtani, a nyíregyházi szervezet a tapasztalatok közreadásával, az alkotó eszmecserével a jó módszereket kívánja elősegíteni. A sok helyen gyerekcipőben járó szervezésnek az adhat segítséget, hogy ne csak beszéljenek, napi kipipálandó feladatnak számítsák a szervezést, hanem olyan tevékenységnek tartsák, amelyre mindig szükség van. E gyszerre kell munkálkodni a változáshoz az üzemek kollektíváiban, s a vezetők között. Ahol felismerik — ismét a VOR példájára utalunk —, hogy a szervezés haszna milliókban mérhető, ott további intézkedések is zöldutat kapnak. Lányi Botond
