Kelet-Magyarország, 1979. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-09 / 288. szám

XXXVI. évfolyam, 288. szám ÁRA: 1,68 FORINT 1979. december 9., vasárnap Összehívták az országgyűlést A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az Alkotmány 22. paragra­fusának 2. bekezdése alapján az országgyűlést december 20-án, csütörtökön délelőtt II órára összehívta. A kormány javasolja, hogy az országgyűlés tűzze az ülésszak napirend­jére a Magyar Népköztársaság 1980. évi költségvetéséről szóló törvényja­vaslatot. (MTI) II Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának irányelvei a párt XII. kongresszusára Az irányelvek bevezető része megállapít­ja: a Magyar Szocialista Munkáspárt a XI. kongresszus határozatainak végrehajtásában élvezte népünk bizalmát, cselekvő támogatá­sát; a társadalmi tevékenység alapvető terü­letein érvényesítette a kongresszus fő politi­kai irányvonalát. Hazánk belpolitikai élete kiegyensúlyo­zott, a munkáshatalom szilárd, a párt betölti vezető szerepét. Egyre szorosabbá válik a szocialista nemzeti egység. A magyar nép előbbre jutott a programnyilatkozatban meg­fogalmazott célok valóra váltásában, a fejlett szocialista társadalom építése nemzeti prog­rammá vált. Fejlődött a népgazdaság, javul­tak népünk életkörülményei, erősödött szo­cialista tudata, gyarapodott műveltsége. Pártunk, kormányunk a Szovjetunióval, a szocialista közösség országaival, minden haladó, békeszerető és együttműködésre kész erővel összefogva biztosítja a hazai építő­munka külső feltételeit, aktívan közreműkö­dik a békéért vívott harcban. A Magyar Szo­cialista Munkáspárt azon munkálkodik, hogy erősödjék a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egysége, s tovább szilár­duljon az imperialistaellenes erők összefo­gása. A Központi Bizottság javasolja, hogy a XII. kongresszus hagyja jóvá az elvégzett munkát, erősítse meg a párt eddigi fő poli­tikai irányvonalát, és a programnyilatkozat­ban megfogalmazott távlati célokkal össz­hangban, valamint az elmúlt időszak tapasz­talatait is figyelembe véve jelölje ki a fejlett szocialista társadalom építésének további feladatait. I. A NEMZETKÖZI HELYZET, KÜLPOLITIKÁNK FŐ IRÁNYA ÉS FELADATAI Korunkban az emberiség sorsdöntő kér­dése a béke megőrzése, egy újabb világhá­ború elkerülése. Külpolitikánk, összhangban elveinkkel és hazánk érdekeivel, aktívan se­gíti a szocializmus, a társadalmi haladás, a béke híveinek harcát. Az elmúlt években tovább szilárdultak a szocializmus pozíciói a világban. Fejlődik a szocialista közösség országainak két- és több oldalú együttműködése. Külpolitikánk egyez­tetésében, a szocialista vívmányok és a béke védelmében nélkülözhetetlen szerepet tölt be a Varsói Szerződés szervezete. Országaink gazdasági fejlődésének fontos támasza a Köl­csönös Gazdasági Segítség Tanácsának kere­tében megvalósuló együttműködés. A kapitalizmus általános válságának ta­laján mélyülnek a tőkés világ ellentmondá­sai. A reakciós körök a bizonytalan politikai' és gazdasági helyzetben fokozzák támadásai­kat a kommunista és munkásmozgalommal s más haladó, demokratikus erőkkel szemben. A kapitalista világban a kommunista és munkáspártok, a szakszervezetek, a dolgozó tömegek széles körű harca bontakozik ki a nemzetközi monopóliumok törekvéseinek meghiúsításáért, a fegyverkezés, a háborús veszély ellen. Pártunk teljes mértékben szo­lidáris küzdelmükkel. Erősödik a gyarmati uralom alól felsza­badult népek harca a nemzeti függetlenség teljes kivívásáért és megszilárdításáért. Az imperializmus gazdasági, politikai és katonai befolyásának felszámolásáért. A független­né vált, antiimperialista politikát folytató országok és a felszabadulásukért harcoló né­pek a haladásért vívott küzdelem jelentős tényezői. A szocialista országok következetes béke­politikájának, a békeszerető erők fellépésé­nek s a tőkés országokban a realitásokkal számoló tényezők együttműködési készségé­nek eredményeként az elmúlt években is folytatódott az enyhülés irányzata. Az eny­hülés folytatódásában, a Világbéke fenntar­tásában különleges szerepe van a szovjet— amerikai kapcsolatok alakulásának. A különböző imperialista erők, a reakciós körök, a fegyverkezésben érdekelt monopó­liumok, a béke és a társadalmi haladás el­lenségei igyekeznek megakadályozni az eny­hülés térhódítását. Külpolitikánk alapvető célja továbbra is az, hogy biztosítsa a kedvező külső feltéte­leket a szocialista építőmunkához, s hozzá­járuljon az egyetemes béke, a társadalmi ha­ladás ügyéhez, a szocializmus térhódításá­hoz. Kiemelkedően fontos feladatnak tekint­jük, hogy erősítsük szövetségünket, barátsá­gunkat, együttműködésünket a Szovjetunió­val, a Varsói Szerződésnek, a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsának tagállamaival, a szocialista közösség országaival. Elítéljük a kínai vezetés nacionalista, szovjetellenes politikáját, a délkelet-ázsiai és más népek biztonságát fenyegető akcióit, amelyek a reakciós körök haladásellenes céljait segítik, és a békét veszélyeztetik. Ugyanakkor készek vagyunk arra, hogy a Kínai Népköztársasággal is fejlesszük állam­közi kapcsolatainkat a kölcsönös előnyök alapján. Szolidárisak vagyunk a nemzeti felszaba­dító mozgalmakkal és a gyarmati uralom alól felszabadult népekkel. A kölcsönös szo­lidaritás és érdekek alapján bővítjük kap­csolatainkat a fejlődő országokkal. Támogat­juk az el nem kötelezett országok mozgal­mának imperialistaellenes politikáját, s a nemzetközi feszültség csökkentésére irányuló kezdeményezéseit. A békés egymás mellett élés elveiből ki­indulva a kölcsönös előnyök alapján tovább építjük kapcsolatainkat a tőkés országokkal politikai, gazdasági, kulturális és más terü­leteken. A Magyar Népköztársaság szükségesnek tartja, hogy további eredmények szülessenek a leszerelés terén az egyenlő biztonság elve alapján. Határozottan elítéli a NATO leg­újabb terveit, amelyek a nukleáris fegyver­zet növelésével Európa népeinek biztonságát közvetlenül és nagymértékben veszélyeztetik. Síkraszáll azért, hogy a Szovjetuniónak, a Varsói Szerződés tagállamainak a fegyver­kezés csökkentését, a bizalom erősítését szol­gáló fontos javaslatai, kezdeményezései meg­valósuljanak. II. TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI VISZONYAINK FEJLŐDÉSE Hazánkban az elmúlt évek során tovább erősödtek a szocialista társadalmi viszonyok. Rendszerünk szilárd gazdasági alapja a ter­melőeszközök szocialista — állami és szövet­kezeti — tulajdona. Az osztályok, rétegek egymáshoz való arányában az utóbbi években nem történt lényeges változás. (Az aktív keresők 59 szá­zaléka munkás, 13 százaléka mezőgazdasági termelőszövetkezeti tag, 25 százaléka értel­miségi és alkalmazott. Az önálló kisáruter- melők aránya 3 százalék.) Arra törekszünk, hogy az osztályjellegű különbségek tovább csökkenjenek. A munkásosztály eredményesen tölti be az egész nép érdekében vezető szerepét. A termelőszövetkezeti parasztság a munkás­osztály szilárd szövetségese. A munka és az elosztás jellegében bekövetkezett változások is közelítik a munkásosztályhoz. A munkás­ság és a parasztság alapvető érdekei azonos­ságának, szoros együttműködésének, közös helytállásának eredményeként tovább erősö­dött szocialista rendszerünk politikai alapja, a munkás-paraszt szövetség. Társadalmi és gazdasági előrehaladásunk megköveteli, hogy állandóan gyarapodjanak a munkások, a termelőszövetkezeti parasz­tok, a mezőgazdasági dolgozók politikai, kul­turális és szakmai ismeretei, fejlődjék szo­cialista szemléletük, tovább csökkenjen a fizikai és a szellemi munka közti különbség. Növekedjék közéleti aktivitásuk, az élen já­ró dolgozók — különösen a nagyüzemi mun­kások — a jelenleginél nagyobb számban töltsenek be párt-, állami és tömegszervezeti tisztségeket. Az értelmiség szorosan kötődik a mun­kásosztályhoz, a szövetkezeti parasztsághoz, magáénak érzi szocialista rendszerünket. Szerepe és létszáma a társadalmi fejlődéssel, a tudományos-technikai haladással együtt növekszik. A termelésben, az igazgatásban, a szerve­zési és végrehajtási feladatok ellátásában foglalkoztatott alkalmazottak a korábbinál nagyobb felelősséggel és hozzáértéssel végzik munkájukat. Létszámuk azonban a valóságos társadalmi szükségletnél gyorsabban nő, és az egyes szakterületek közti megoszlásuk is aránytalan. Ezt a kedvezőtlen folyamatot a munka ésszerűsítésével, a társadalmi ellen­őrzés fokozásával, a bürokrácia visszaszorí­tásával meg kell változtatnunk. A nemzetiségiek hazánk teljes jogú ál­lampolgárai. Pártu-nk a lenini nemzetiségi politika érvényesítését változatlanul fontos feladatnak tekinti. Társadalmunk kiegyensúlyozott helyzetét tükrözi az állam és az egyházak közötti rendezett viszony is, amelynek kialakí­tása sok figyelmet igényelt mind az állam, mind az egyházak részéről. Az állam az al­kotmány szellemében biztosítja a lelkiisme­reti szabadságot és az egyházak autonóm működésének feltételeit. A dokumentum megállapítja, hogy társa­dalmi fejlődésünknek, távlati céljaink eléré­sének nélkülözhetetlen erőforrása a széles körű szocialista nemzeti egység. Szövetségi politikánk megfelelően érvényesül. (Közös szocialista céljaink a dolgozó osztályoknak és rétegeknek, a párttagoknak és pártonkívüli- eknek, a marxistáknak és más világnézetű- eknek, az ateistáknak és vallásos emberek­nek az összefogásával valósulnak meg.) Tovább javult az állami irányító testüle­tek és szervezetek munkája. Az országgyűlés a társadalmi, gazdasági fejlődést segítő számos törvényt alkotott. Fejlődött a kormány testületi és ágazati irá­nyító munkája. Javult, korszerűsödött az államigazgatás, a társadalmi érdek követke­zetesebb érvényesítése és a magasabb köve­telmények szükségessé teszik, hogy a köz­ponti és a helyi állami szervek összehangol- tabban tevékenykedjenek, éljenek jobban hatáskörükkel, növekedjék felelősségük, s javítsák a végrehajtás és az ellenőrzés felté­teleit. Szükséges, hogy egyaránt erősödjék a központi irányítás és a helyi önállóság. Fejlődött a tanácsok népképviseleti jelle­ge, önkormányzati szerepe, államigazgatási tevékenysége. Feladatuk, hogy emeljék a ha­táskörükbe tartozó intézmények irányításá­nak színvonalát, és az állampolgárok ügyei­nek érdemi, gyors intézésével is szélesítsék tömegkapcsolataikat. Javuljon és legyen ösz- szehangoltabb az állami szervek ellenőrző te­vékenysége. Fejlődött a szocialista demokrácia, társa­dalmi rendszerünk lényegi vonása, amelynek fejlesztését, a tömegeknek a közügyekbe való bevonását a párt változatlanul alapvető fel­adatnak tekinti. A szocialista demokrácia fejlesztésének elengedhetetlen feltétele az állampolgári fegyelem erősítése, a jogok és kötelességek együttes érvényesítése. Szocialista hazákban szilárd a törvényes­ség. A párt-, állami és társadalmi szervek őrködjenek továbbra is a jogrend, a törvé­nyes rendelkezések betartásán, a közélet tisztaságán és határozottan lépjenek fel a ha­talommal való visszaélés minden megnyil­vánulásával szemben. Erősödjék a fegyelem a társadalmi és a gazdasági élet minden te­rületén. Közös érdekünk a társadalomelle­nes magatartás visszaszorítása, a bűncselek­mények megelőzése, leleplezése, a közvagyon gondosabb kezelése, a társadalmi és a sze­mélyi tulajdon védelme. A Magyar Népköztársaság fegyveres erői és testületéi — a dolgozó tömegekre támasz­kodva, nemzetközi szövetségi rendszerünk keretében — megbízhatóan védelmezik szo­cialista vívmányainkat, népünk békéjét. Erő­södjék tovább a fegyveres erők és testületek jó együttműködése. III. A GAZDASÁGI ÉPÍTŐM UNKA FELADATAI A népgazdaság az V. ötéves terv idősza­kában továbbfejlődik. Bővülnek és korsze­rűsödnek a szocializmus anyagi-műszaki alapjai. Gyarapodik a nemzeti vagyon. A gazdasági növekedés üteme mérsékeltebb a korábbi évekénél, de meghaladja a fejlett tőkés országok átlagát, s közel áll a KGST- országok átlagához. A nemzeti jövedelem nö­vekedése élj es egészében a munka termelé­kenységének az emelkedéséből származik. A külső gazdasági feltételek, a nemzetkö­zi ár- és értékesítési viszonyok a vártnál is kedvezőtlenebbül alakultak. Gazdasági ne­hézségeink nagyobbrészt ebből adódnak. Ugyanakkor nőm megfelelő ütemben bonta­koznak ki a megváltozott külső feltételekhez és az intenzív gazdasági fejlődés követelmé­nyeihez igazodó lolyamatok. Ebben hazai munkánk gyengeségei, az irányítás és a vég­rehajtás fogyatékosságai mutatkoznak meg. Mindezek együttes hatására az V. ötéves terv főbb előirányzatai nem a tervezett mérték­ben teljesülnek. A tervezőmunkában azzal kell számol­ni, hogy a nemzeti jövedelem — a VI. öt­éves népgazdasági terv idején, 1981 és 1985 között — a korábbi időszakhoz képest mér­sékeltebben növekedhet. A növekedés teljes egészében a munkatermelékenység emelkedé­séből származzék. Következetesebben kell folytatni a ter­melési és termékszerkezet adottságainak megfelelő korszerűsítését, a termelés népgaz­dasági jövedelmezőségének emelését. A ha­zai szükségleteknek megfelelő és a nemzet­közileg versenyképes, gazdiaságos termelés dinamikusan fejlődjön. Gyorsuljon a műsza­ki és tudományos eredmények hasznosítása, az új, korszerű technológiák bevezetése, s ja­vuljon a termékek minősége. A gazdaságta­lan, tartósan veszteséges termelést a társa­dalmi érdekkel összhangban^ a munkaerő és az eszközök tervszerű átcsoportosításával gazdaságossá kell tenni, vagy fokozatosan meg kell szüntetni. A kedvezőtlen világgazdasági folyamatok hatásainak ellensúlyozása megköveteli a gaz­daságpolitika fejlesztését, rugalmasságát, célratörő megvalósítását, a tervszerűség fo­kozását, az irányítás és a végrehajtás maga­sabb színvonalra emelését, a belső és külső erőforrások ésszerűbb, takarékosabb felhasz­nálását, a jövedelmezőség lényeges javítását, az újító kezdeményezések támogatását Az iparnak, mindenekelőtt a feldolgozó iparnak elsősorban azok az ágai fejlődjenek, amelyek kevésbé anyag- és energiaigénye­sek, és gazdaságos exportnövelést, illetve im- portmegtakarítást, nagyobb népgazdasági jö­vedelmet tesznek lehetővé. (A gépiparon be­lül kiemelten kell fejleszteni azokat a terü­leteket, gyártási ágakat, amelyek tartósan gazdaságos és exportképes árualapot biztosi- tanaik. A könnyűi,pair a nemzetközi gazdasági együttműködés lehetőségeit kihasználva nö­velje a jövedelmező, korszerű, jó minőségű termékek arányát) Az élelmiszeripari fel­dolgozás, a tároló- és hűtőkapacitás a mező- gazdasági termeléssel összehangoltadban fej­lődjék. A nagy ráfordításokat igénylő hazai ter­melésből és az egyre drágább importból ne­hezebb feltételek mellett kell biztosítani az ország kiegyensúlyozott energia- és nyers­anyagellátását A nyersanyag- és energiata­karékossági programok következetesen való­suljanak meg. További erőfeszítéseket kell tenni a hazai nyersanyag- és energiaforrások feltárásáért, gazdaságos kiaknázásáért. Az építő- és építőanyag-iparnak, vala­mint ezek háttériparának termelése a nép­gazdaság előtt álló feladatokhoz igazodva növekedjék. A továbbiakban a dokumentum szól ar­ról, hogy a mezőgazdasági termelés bővülé­se tegye lehetővé a kiegyensúlyozott belföldi ellátást és a gazdaságos export fokozását. Tovább kell fejleszteni a mezőgazdaságunk­(Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents