Kelet-Magyarország, 1979. december (36. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-06 / 285. szám
1979. december 6. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Fórum „Jósában“ A r Italános orvosokat képeznek át fogorvosokká, hogy javuljon a fogorvosi ellátás. Az új és még terjeszkedő szakközép- iskola sportlétesítményeit nemcsak a tanulók, más fiatalok is igénybe vehetik majd. Az épülő új általános iskola valamelyest enyhít a „napközis gondokon”. A körzetben még mindig szép számmal vannak azok, akik megszegik az együttélés szabályait. Mindez azon a jósavárosi fórumon hangzott el, amelyet a 7. sz. pártalapszervezet, valamint a városi tanács művelődési osztálya, egészségügyi osztálya és a városi sporthivatal rendezett. Nyugdíjas társadalmi munkások, pedagógusok, a fiatail városrész lakóinak képviselői kérdeztek az illetékesektől. Természetesen, mint minden fórumon kértek is és kifejezésre juttatták aggódásukat egy-egy jelenség, vagy hiányosság miatt. Az új városrészben csaknem 25 ezer ember él. Sok a gyermek, hiszen áz elmúlt öt évben nagyrészt kisgyermekes fiatal házasok költöztek ide és azok, akik „vállaltak” két gyermeket. Kiis híján nyolcezer apróság él Jósavárosban. Mi a legfőbb gondjuk a jósaivárosi- aknak? Az, hogy nincs elég középület, szakmai zsargonnal élve a tanács egy kicsit elmaradt a járulékos beruházásokkal. Ezt azonban különféleképpen értékelték — a fórumon is. Az anyagi és egyéb erőket a lakások építésére fordították és akkor az albérletben lakók többsége ezt mondta: „Nem baj, ha vásárolni, vagy receptet felíratni kicsit mesz- szebb járok, csak kényelmes otthonom legyen.” A kényelmes otthonok megvannak, de túlságosan is zsúfoltak az iskolák, óvodák, orvosi rendelők. A nyolcezer gyereknek alig van mozgástere, sportolási lehetősége. Az egészségügyi dolgozók és a pedagógusok túlterheltek. Jósavárosban is megjelentek a garázda fiatalok, néhány alkoholista is kellemetlenkedik. Ismert gondok ezek, a város vezetői, illetékesei különböző csatornákon értesültek róluk. A fórum azonban mégsem volt hiábavaló, mert a tanács illetékesei újabb képet kaptak az új városrészről. A jósavárosiak információja is bővült például elképzelt beruházási összeggel, megtudták, hogy Nyíregyháza más városrészeiben is vannak hasonló gondok, a várospolitikát összefüggésében kell vizsgálni. A tanács illetékesei — ki-ki a maga területéről — szerény előrelépést helyezett kilátásba. A helyiek összefogásával tovább gazdagodhat, szépülhet Jósa város. (n. I.) Olvasónk írja . • rf\ rí : . • • AMOLETT Az Amolett keksz és ostya megjelenését szívesen fogadták a hízásra hajlamos, vagy fogyni akaró nők (és férfiak). Nem értjük, miért nem lehet újabban hozzájutni. Jó néhány üzletben, édességboltban kerestem-kutattam, a válasz: hiába kérnek a nagy- kertől, nem kapnak. Másutt azzal érveltek, nincs rá kereslet. Megint másutt: ha érkezik belőle, pillanatok alatt elfogy. Mi hát a valóság? Kerezsi Sándorné Ikisvárdai lakos A tímári Béke Termelőszövetkezetben az ősszel vermelt burgonyát szedik, válogatják az asszonyok téli értékesítésre. (Elek Emil felvétele) NE LEGYEN SZAKADÉK! II tanuló közérzete A műanyag-feldolgozásról talán csak hírből hallottak a Kisvárda környéki tanulók, amikor az általános iskolában kitöltötték a jelentkezési lapokat. Az ismeretlen szakma kevéssé vonzotta őket, s a Villamosszigetelö és Műanyaggyár csak a más helyeken létszámfölöttinek bizonyult tanulókat toborozhatta a meglévő helyekre. Az V. ötéves terv éveiben már tudatos, előrelátó szakmunkásképzést valósítanak meg a gyárban. Az itt végzett esztergályos, víz-gázvezeték-szerelő, géplakatos, villanyszerelő szakmunkásokat szívesen látják a város más üzemeiben is. A műanyag-feldolgozók az ország minden részén elhelyezkedhetnek. Tesztláp a diáknak Nemrégiben megvizsgálták a gyárban: milyen tárgyi, személyi feltételeket teremtettek a szakmunkásképzéshez, milyen tanulmányi szerződéssel kötik magukhoz a legjobbakat. A vállalat budapesti központjában, a kiskunfélegyházi és a kisvárdai gyárban egy-egy kérdőíven tudakolták a tanulóktól a képzésre vonatkozó legfontosabb meglátásaikat. A név nélkül kitöltött tesztlápon a szülők foglalkozásától kezdve a lakásviszonyokig igen széles kört ölel fel egy-egy kérdéscsoport. A pályaválasztást motiváló tényezőkről is beszámoltak a tanulók. Véleményt mondtak a szakmunkásképzés elméleti és gyakorlati oktatási módszereiről, az üzemi fogadtatásról, a szakmai előrehaladásról, a munkahelyi légkörről. A tesztlapokat mostanában értékelik a szakmunkásképzésért felelős vezetők és a levont következtetések, ahol kell, bizonyára változtatásra ösztönzik az illetékeseket. lehet közömbös egyetlen üzemnek sem, hogy jól képzett, tájékozott munkások termelnek ott, vagy pedig átjáróháznak tekintik a gyárat, s ötven fillérrel magasabb órabérért már kérik is a munkakönyvüket. A vállalatunk három gyára közül mi foglalkozunk a legtöbb tanulóval, szám szerint százan ismerkednek itt az öt szakmával, míg Kiskunfélegyházán 16, a budapesti gyárban pedig öt leendő szakmunkást képeznek. Rövid távon sem rossz „üzlet” az ipari tanuló. Kiszámítottuk: személyenként átlagosan 26 ezer forint termelési értéket állítanak elő. S egy tanuló képzésére maximálisan 6 ezer forintot fordítunk ... Elmélet és gyakorlat Az üzemi gyakorlaton tapasztalt szakmunkásokhoz osztják be a tanulókat. Rangot ad a munkásnak fiataa VSZM-ben lókkal foglalkozni. Bacsó Istvánná vékony, törékeny fiatalasszony. Egy éve felel 27 másod- és harmadéves tanuló üzemi munkájáért. — Egyszerre két-három gépen dolgoznak gyerekek. A munkafogásokat, a biztonságos gépkezelést, a balesetvédelmet egyaránt itt kell elsajátítaniuk. Szanyi István keze alá három forgácsolótanulót adtak. — A szakma szeretete már igen korán megmutatkozik bennük. Én azt tartom fontosnak, hogy felkeltsem az érdeklődést azokban is, akiket nem ide irányítottak. Sajnos, akad olyan tanuló is, aki hadilábon áll a szorzótáblával. A képzés tárgyi feltételét — jól felszerelt tanműhely — megteremtették, az oktatás minőségének javítását pedig az szolgálja, hogy a gyakorlati oktatók negyedévenként megvitatják tapasztalataikat és a pártszervezet politikai oktatásán is részt vesznek. A közeljövőben együttműködési szerződést kötnek a 111-es számú ipari szakmunkásképző intézettel. A megállapodás értelmében a gyakorlati oktatók látogatni fogják az elméleti órákat, a szaktanárok pedig az üzemi gyakorlatot. így nem lesz szakadék az elméleti és a gyakorlati képzés között. Tóth Kornélia Építő viták „KÖDÖSÍT” A BESZÁMOLÓ — mondta az egyik bö- könyi párttag. Igaza volt: a beszámoló igyekezett elmosni a felelősséget, nem nevezte nevén, valójában kik a felelősök a várható idei mérleghiányért a tsz-ben. Várták volna az emberek azt is, hogy őszintén feltárják: nem állt hivatása magaslatán a pártvezetés sem, tűrte a fegyelmezetlenséget, a lógást, a szervezetlenséget, s nem vázolták a kivezető utat a bajokból... Kevés ma már a bólogató felszólalás a beszámoló taggyűléseken. Ez mindenképpen jó jel, mert vitázó légkört teremt a közös gondokról. Ez a bökönyi párttag sem azért kért szót, mert szerepelni akart, mert a saját hangjára volt kíváncsi, hanem azért, mert volt mondandója. Parázs viták alakulnak ki a továbblépésről, s a jobbítás szándékával, a felelősség igényével szólnak gazdaság- politikai és emberi gondokról, a pártszervezetek belső fejlődését akadályozó hibákról. Kői László, a BEAG Universil nyíregyházi gyárának igazgatója is úgy tekintett vissza — a kétségtelen nemzetközileg is elismert eredmények birtokában — a sikerekre, hogy azt kereste: mi az, amit nem tettek meg. „Nem lehetünk maximálisan elégedettek, mert 1975—78 között a kívántnál alacsonyabb volt a munka szervezettsége a gyárban, s ez csak 1979-ben javult.” Elgondolkodtató, hogy ezer dolgozót foglalkoztató gyárnak nincs megfelelő önállósága. Jószerével Pesten mondják meg még azt is, mikor vegyenek „lélegzetet”. Korszerűtlen a tervezés, nem reagál gyorsan a piac igényeire, a változó körülményekre. Sokszor félévekig termelnek „vakon”, elfogadott terv nélkül. Ez az utóbbi öt évben több-v szőr előfordult. Páll István ugyanitt azt hiányolta, hogy megkerülte a beszámoló a konfliktusokat, nem foglalkozott behatóan a kádermunkával, holott ez a pártmunka egyik legfontosabb láncszeme. Fucsovics Jánosné pártbizalmi így szólt: „Eléggé megcsípkedtek bennünket, bizalmiakat. Elismerem, igaz, még többet szükséges törődnünk az emberekkel, a szocialista brigádmozgalommal is.” Később azt ecsetelte, hogy a többszöri belső munkaerő-átcsoportosítások miatt sokszor csorbát szenvéd a szociális a brigádmozgalom. „Erről nem a munkások tehetnek. P a a jövőben nem igazodik rugalmasan a szbcialista brigádmozgalom a megváltozott körülményekhez, könnyen komolytalanná válik, elsekélyesedik, újra sablonos lesz az értékelés is.” Pedig az emberek joggal elvárják, hogy munkájukat .értékeljék, elismerjék, hiszen az ember sikerélménye lendítőerő személyiségük fejlődésében. EGY IDŐS, NYUGDÍJAS vasmunkás ült mellettem Tiszavasváriban, a Mezőgép gyáregysége 1-es pártszervezetének taggyűlésén. Felcsillant a szeme, amikor Molnár Ferenc, az egyik termelésirányító szenvedélyesen szólt a vasas szakma szépségeiről, megszerettetésének fontosságáról, az ifjú vasas nemzedék nevelésének ügyéről. „A szakmai utánpótlás nevelése nincs megoldva üzemünkben. Pedig jövőnk igényli. Ebben előbbre kell lépni a gazdasági és pártvezetésnek is. Jó lenne, ha elsősorban Vasváriból biztosítanánk a vasas utánpótlásnak rátermett fiatalokat, ha a most végző nyolcadikosokat üzemlátogatásra hívnánk meg. Lássák, mire képes ez a. szakma, milyen termékeket gyártunk. Állítom, van becsülete a vasas szakmának is, csak meg kell teremtenünk.” EZÉRT JAVASOLTA, hogy aUcorszerű műhelyt jobban használják ki, szervezzenek ifik részére vasas szakkört. Kenyeres János fiatal üzemmérnök. Státus hiányában nem restell fizikai munkásként, szerelőként dolgozni, ö is erről szólt, s arról, hogy valójában akkor van tekintélye a pártvezetésnek, ha nemcsak beszél, ha nemcsak határozatokat fogad el, hanem igyekszik azokat teljesíteni is. Kiss Károly, a KISZ-titkár talán éppen ezért hiányolta, hogv szűkszavú, elnagyolt értékelés hangzott el 120 fiatal munkájáról, akik rengeteg erőfeszítést tesznek a szakmai fortélyok elsajátításáért, de helytállnak s a magasabb minőségi követelményeknek is megfelelnek. Nem lehet különösebb panasz a párttagság aktivitására. Sok hasznos javaslat, kezdeményezés hangzott el már eddig is ezeken a fontos, jövőt is formáló pártfórumokon. Mi történik velük? Mi lesz a sorsuk? Visszatérnek-e rájuk, megvalósítják-e őket, vagy elsikkadnak? Hasznosításukkal őrizhető meg a nyíltság, az őszinteség légköre, a kritikai szellem, s növelhető a bizalom a politikánk iránt. A taggyűlések megszavazzák, s ezzel a beszámolóval együtt határozattá emelik a hozzászólásokat, az elhangzott kritikai megjegyzéseket és javaslatokat is. A SZAVAZÁSSAL, a beszí mólók és a hozzászólások elfogadásával nem lezárul, hanem valójában elkezdődik valami: visszatérés sürgős megvalósításukra, a párthatározatok következetes megszervezésére és végrehajtására. Farkas Kálmán Ráfizetés vagy sem? A szakmunkásképzéssel foglalkozó gyárakban hallani olyan hangot is, hogy ráfizetés az üzemnek, rá kell dolgozni a tanulókra. Mi a helyzet ezzel a VSZM-ben? — Szó sem lehet ráfizetésről, akár rövid, akár hosszú távon nézzük a kérdést — szögezi le határozottan Mezősi Dezső gyárigazgató. — Kezdjük az utóbbival. Nem M egkaptam a beutalást, mégpedig családost, tehát vihetem a fiamat és a lányomat is, ha időközben nem cseperedtek volna fel, nem alapítanak családot, és nincs fejenként két-két gyermekük. El akartam vinni az egyik unokámat, de megmagyarázta az üdülési felelősünk, hogy az túl távoli, és ne hivatkozzam mások unokahúgaira és a szomszéd gyerekére, mert azokat olyan kulcspozícióban levő dolgozók viszik, mint a diszpécser, a takarítónő és a futballcsapatunk kapusa. Mondtam a feleségemnek, hogy legalább nászutazunk utólag. Annak idején úgy is csak a Hűvösvölgyben sétáltunk egy nagyot az esküvő után. És valóban olyan volt az a két hét, mint egy csodálatos nászút, csak ... Hát igen, étkezésnél az első turnusba osztottak. Reggeli fél 7-kor, ebéd 11-kor, vacsora fél 6-kor, de tekintettel kellett lennünk a gyerekesekre, az idősökre, a főnökökre, a titkárnőikre, a egy latin mondást idézett: „Ebéd után állj, vagy menj ezer lépést!” Így lettünk mi római jellemek, ha akartuk, ha nem. Esténként azonban — hála Vállalati üdülőben takarítónőkre, és a futballcsapatunk kapusára. Viszont így legalább mi azon frissiben kaptuk az ételt. A levest például olyan tűzről pattant forrón, hogy mire langyosra fújtuk volna, már el is vitték az asztalról. A második fogást általában félkészen kaptuk, de így egészséges, habár a nyers hús rágása nem a legkönnyebb, de ebben segített a következő turnus mögöttünk álló tagjainak biztatása. A harmadik étket állva fogyasztottuk. A könyvelő bácsi ezzel kapcsolatban első turnusbeli vacsorázásunknak — mi foglalhattuk el a legjobb helyet a tévé előtt, csak ... Később illett átadnunk a nagyfőnököknek, a titkárnőknek, a futballkapusnak, a takarító néninek, sőt azoknak is, akik gyermekükkkel voltak. Mi pedig mehettünk sétálni, amerre akartunk, aztán megtérhettünk a szobánkba, ahol zavartalanul nyugovóra térhettünk, csak ... Hát igen, a jobboldali szobában éjfélig szólt a nagy hangerejű táskarádióból a zene, de nem akartam szólni, mert ott a közvetlen főnököm üdült, meg- legalább elnyomta a bal oldali szobából áthallatszó kártyacsata hangzavarát, amely hajnali kettőkor kulminált, de oda nem szólhattam be, mert ott a beosztottam üdült, meg joggal mondták volna, hogy miért nem a felettem levő rum- lizót figyelmeztetem, vagy az alattam levő dalolót. (Ha megsértem őket, ki védte volna a futballkaput, és ki takarította volna az irodákat?) Szó, ami szó, minden nagyon szép volt, minden nagyon jó volt, de a gyógyszer- ellátásunk — az egyenesen osztályon felüli. Annyi nyugtatót és altatót kaptunk, amennyi belénk fért, csak ... Csak tudnám, hogy fogunk leszokni róla! Sólyom László
