Kelet-Magyarország, 1979. december (36. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-06 / 285. szám
4 KELET-MAGYARORSZÄG 1979. december 6. Közlemény a Varsói Szerződés tagállamai külügyminiszteri bizottságának üléséről (Folytatás az 1. oldalról) hoz, hogy a Varsói Szerződés tagállamai konstruktív és békeszerető lépéseinek tényében újból tekintsék át az Európában kialakuló helyzetet és ne tegyenek olyan lépéseket, amelyek bonyolítanák ezt Ebben az esetben késedelem nélkül érdemi tárgyalások kezdődhetnek a középhatótávolságú nukleáris eszközök kérdéseiről, összhangban Leonyid Brezsnyevnek ez év október 6-1 berlini beszédében kifejtett javaslataival Ezek a javaslatok széles körben . figyelmet keltettek mind Európában, mind mesz- sze a földrész határain túl. A Varsói Szerződés tagállamainak mélységes meggyőződése, hogy minél hamarabb kezdődnek meg a javasolt tárgyalások annál jobb. Ugyanakkor az ülésen képviselt államok fontosnak tartják, hogy ne kerüljön sor olyan lépésekre, amelyek bonyolíthatnák a helyzetet és akadályokat gördíthetnének a tárgyalások útjába Ezzel kapcsolatban az ülés résztvevői kijelentették, hogy az új típusú amerikai közép-hatótávolságú nukleáris rakéta- fegyverek gyártására és nyugat-európai elhelyezésére vonatkozó döntés elfogadása lerombolná a tárgyalások alapját. Ez kísérlet lenne arra, hogy a NATO az erő helyzetéből folytasson tárgyalásokat, ami eLvi okok miatt elfogadhatatlan a Varsói Szerződés tagállamai számára. Ezt tudniuk kell a NATO- országok kormányainak. A miniszterek kifejezik reményüket, hogy a NATO-or- szágok kedvező választ adnak a szocialista államok felhívására, hogy ne telepítsenek több nukleáris fegyvert Európában, s arra a javaslatukra, hogy kezdjenek tárgyalásokat ezekről a fegyverekről. Újból hangsúlyozzák országaik meggyőződését, hogy az erőegyensúlyt az európai földrészen nem a fegyveres erők, s a fegyverzet növelésével, a fegyverkezési hajsza további fokozásával lehet és kell fenntartani, hanem a katonai szembenállás csökkentésével konkrét leszerelési — különösen nukleáris leszerelési — intézkedésekkel. Súlyos felelősséget venne magára az emberiség előtt az az állam és kormány, amely ezzel ellentétesen cselekedne. O A katonai egyhülést szolgáló intézkedések egyeztetésének gyakorlati módozatait áttekintve, a miniszterek tájékoztatták egymást azokról a megbeszélésekről és konzultációkról, amelyeket országaik az európai biztonsági és együttműködési értekezleten részt vett többi állammal folytattak, a Varsói Szerződés országainak 1979. május 15-i budapesti javaslatáról összeurópai politikai szintű konferencia ösz- szehívására. A miniszterek megállapították, hogy Európa-szerte növekvő az érdeklődés az európai katonai enyhülés és a leszerelés kérdéseivel foglalkozó konferencia iránt és a szocialista országok erre vonatkozó javaslata néhány más állam indítványa ellen komoly tanulmányozás tárgya. Az ülésen képviselt államok — annak érdekében, hogy mihamarabb egyetértés jöjjön létre a konferencián áttekintésre kerülő és megoldandó kérdésekről, a lebonyolítás rendjéről, valamint a konferencia előkészítéséről —, célszerűnek tartják, hogy ezekről már a jelenlegi szakaszban kifejtsék elképzeléseiket. Ügy vélik, hogy a katonai enyhülés és a leszerelés kérdéseivel foglalkozó konferencián megvitathatnák az európai államok közötti bizalom erősítésére, valamint a földrészen lévő fegyveres erők és fegyverzetek koncentrációjának és méreteinek csökkentésére irányuló intézkedéseket. A megfelelő kérdések áttekintését és az ezekkel kapcsolatos konkrét megállapodások egyeztetését célszerű szakaszonként elvégezni, kezdve az egyszerűbb intézkedésekkel és lépésről lépésre haladva a nagyobbak és mélyrehatóak felé. A konferencia munkáját oly módon kellene megszervezni, hogy az egyes szakaszok között folyamatos legyen az előrehaladás a bizalomerősítő intézkedésekben, a katonai szembenállás enyhítésében, a fegyveres erők és fegyverzetek koncentrációjának és méreteinek csökkentésében, csakúgy, mint más leszerelési intézkedésekben. Ennek során az előrehaladás az egyik területen további lehetőségeket teremtene eredmények elérésére más területeken is. Az európai katonai enyhüléssel és leszereléssel foglalkozó konferencia első szakaszában a munkát a bizalom- erősítő intézkedésekre kellene összpontosítani. Ami ezeknek, az összeurópai értekezlet záróokmányával összhangban megvalósuló intézkedéseknek a továbbfejlesztését és kiegészítését illeti, az ülésen képviselt államok készek megállapodni arról, hogy — a záróokmány által meghatározott körzetben tartott nagy hadgyakorlatokról ne 25 ezer, hanem 20 ezer fős szinttel, és ne három héttel, hanem egy hónappal a gyakorlat megkezdése előtt adjanak tájékoztatást; — az ugyanebben a körzetben végrehajtott 20 ezer fős szint feletti szárazföldi csapatmozgásokat bejelentik; — az ebben a körzetben tartott nagy légi hadgyakorlatokat bejelentik; — az összeurópai értekezleten részt vett többi állam parti vizeinek közelében folytatott nagy haditengerészeti gyakorlatokat bejelentik; — a hadgyakorlatok méreteit 40—50 ezer fős szintre korlátozzák; — készek megvizsgálni a bizalomerősítő intézkedésekkel kapcsolatos más javaslatokat is. A konferencia céljainak elérése érdekében a konferencia adott szakaszában készek megállapodni az összerópai értekezleten részt vett többi állammal azoknak a konkrét javaslatoknak a megvizsgálá- si rendjéről és sorrendjéről is, amelyeket a konferencia résztvevői terjesztettek, vagy terjeszthetnek elő a katonai szembenállást csökkentő és a leszerelési intézkedésekre vonatkozóan. Az ülésen képviselt államok véleménye szerint a katonai enyhülést és a leszerelést célzó kézzelfogható intézkedések annál hatékonyabbak és messzehatóbbak lesznek, minél határozottabban párosulnak a háború kitörése veszélyének csökkentését, az államok biztonsága szavatolásának erősítését szolgáló politikai és szerződéses-jogi lépésekkel. Ez egyaránt érvényes globális és európai méretekben. E célt szolgálja a Varsói Szerződés tagállamainak javaslata: kössenek szerződést az összeurópai értekezleten részt vett államok arról, hogy elsőként nem alkalmaznak egymással szemben sem nukleáris, sem pedig hagyományos fegyvereket. Síkraszállnak mindazon intézkedések és megállapodások elfogadásáért és megvalósításáért, amelyek arra irányulnak, hogy megerősítsék az erőszakról és az erőszakkal való fenyegetésről történő lemondás elve tiszteletben tartásának politikai és jogi alapját Európában. Az ülés résztvevőinek véleménye szerint e célokat szolgálná a szocialista országok azon javaslatának megvalósítása is, hogy a NATO és a Varsói Szerződés tagállamai ne bővítsék a két szövetség résztvevőinek körét. Hangsúlyozták, hogy az ülésen képviselt államok változatlanul készek a Varsói Szerződés szervezetének és az Észak-atlanti Szerződés szervezetének egyidejű feloszlatására, s első lépésként — a katonai tevékenység kölcsönös csökkentésével kezdve — katonai szervezeteik felszámolására. Azokat a konkrét javaslatokat, amelyek a háború kitörésének veszélyét csökkentő politikai és szerződéses-jogi lépésekre vonatkoznak, szintén az európai katonai enyhülés és a leszerelés kérdésével foglalkozó konferencián célszerű megvitatni, olyan rendben és sorrendben, amilyenben annak résztvevői egymás között megegyezhetnek. A politikai tanácskozó testület 1978. november 23-i moszkvai nyilatkozatának elvi megállapításaiból kiindulva az ülés résztvevői rámutatnak: az általuk javasolt, az európai katonai enyhülés és leszerelés kérdéseivel foglalkozó konferencia arra hivatott, hogy a helsinki tanácskozás által megkezdett összeurópai folyamat fejlődésének lényeges részévé és fontos irányává váljon. A konferencia sikere nagymértékben hozzájárulna a helsinki záróokmányban megfogalmazott feladat megvalósításához, ahhoz, hogy az enyhülés folyamatossá, egyre életképesebbé, kereteit tekintve pedig általánossá váljék, s hozzájáruljon Európa békéjének és biztonságának megszilárdításához. Ami az európai katonai enyhüléssel és leszereléssel foglalkozó konferencia gyakorlati előkészítését illeti, az ülés résztvevői azon a véleményen vannak, hogy az előkészítés kapcsolódjék az összeurópai keretekben megvalósuló más gyakorlati lépésekhez, amelyek közül a soron következő, az összeurópai értekezleten részt vett államok képviselőinek küszöbönálló madridi találkozója. Ügy vélik, hogy az összeurópai értekezleten részt vett államok közötti konzultációknak lényeges szerepet kell játszaniuk abban, hogy egyetértésre jussanak a konferencia összehívásáról és előkészítéséről. Az összeurópai értekezlet előkészítésének tapasztalatai azt mutatják, hogy a kezdetben kétoldalú konzultációkat a későbbiek során célszerű több oldalú alapon folytatni. Az ülés résztvevőinek meggyőződése, hogy lehetőleg minél előbb, például 1980 tavaszára össze kellene hívni egy sokoldalú előkészítő munkatalálkozót. Az európai értekezleten részt vett államok madridi találkozóján meg lehetne vizsgálni a konferencia lényeges szervezési kérdéseivel foglalkozó, az előkészítés eredményeként megszületett ajánlásokat, beleértve az első szakasz napirendjét, azzal a céllal, hogy döntsenek a konferencia összehívásáról és a lebonyolítás rendjéről. Az ülésen képviselt államok felhívják az összeurópai értekezleten részt vett államokat, tanulmányozzák behatóan az európai katonai enyhüléssel és leszereléssel foglalkozó konferencia céljairól, tartalmáról, munkarendjéről és előkészítéséről kialakított fenti elképzeléseket, adjanak rájuk kedvező választ, hogy meg lehessen kezdeni 'e kérdések egyeztetését. Ez új, tényleges lépés lenne a kölcsönös bizalom erősítése, "az európai béke és biztonság megszilárdítása érdekében. © Az ülés résztvevői újból megerősítették, hogy államaik érdekeltek a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek csökkentéséről folyó bécsi tárgyalások sikereiben; készek elősegíteni, hogy a tárgyalásokon megállapodások szülessenek mind a fegyveres erők és fegyverzetek tényleges csökkentéséről, mind nedig az ezzel kapcsolatos más intézkedésekről. A Varsói Szerződés tagállamainak a bécsi tárgyalásokon tett kezdeményezései, hogy a lényeget illetően közelítsék a felek álláspontját, jelentősen megnövelték a megállapodás lehetőségét. A Szovjetunió döntése Közép- Európában állomásozó csapatai létszámának és fegyverzetének egyoldalú csökkentésére az előrehaladás új feltételeit teremti meg a bécsi tárgyalásokon. Az előrehaladás megköveteli a tárgyalások nyugati résztvevőitől, fejezzék ki politikai akaratukat és készségüket, hogy ténylegesen hozzájárulnak megállapodás eléréséhez, a katonai enyhüléshez Közép- Európában. O Az európai biztonsági és együttműködési értekezleten részt vett államok képviselői madridi találkozójának előkészítéséről folytatott véleménycsere és kölcsönös tájékoztatás során a miniszterek újból megerősí- - tették, hogy államaik fontosnak tartiák az összeurópai értekezlettel megkezdődött folyamat továbbfejlesztését, ami az enyhülést, a biztonság megszilárdítását és az együttműködés erősítését szol “álla Európában. A madridi találkozónak hozzá kell járulnia az öss7euróoai eszmecsere kibővítéséhez. új ösztönzést kell adnia a helsinki záróokmány, mint egységes egész, megvalósításához. Az ülésen képviselt államok, a politikai tanácskozó testület moszkvai nyilatkozatának megfelelően arra törekednek, hogy a madridi találkozó ténylegesen előrevigye az európai biztonság és együttműködés ügyét. Ügy vélik, ennek a találkozónak hozzá kell járulnia az európai biztonság katonai vonatkozásaival foglalkozó megállapodások eléréséhez, hatékony intézkedések elfogadásához, különösen az európai katonai enyhüléssel és leszereléssel foglalkozó tanácskozás összehívásához. Fontos az is, hogy a találkozó a helsinki záróokmány rendelkezéseivel összhangban elősegítse olyan intézkedések elfogadását, amelyek az összeurópai értekezleten részit vett államok közötti széles körű és korlátozásoktól mentes kereskedelmi, gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés fejlesztésére irányulnak. Lényeges, hogy mindez hozzájáruljon az együttműködés további bővítéséhez a kultúra, a tudomány, az oktatás, a művészet terén és más humanitárius területeken is. Az ülés résztvevői hangsúlyozták, hogy fokozni kell a madridi találkozó előkészítő munkáját. Ismételten megerősítették, hogy országaik e célból továbbra is készek kétes több oldalú konzultációkat folytatni az összeurópai értekezleten részt vett valamennyi állammal. Abból indulnak ki, fontos lenne ezen konzultációk során még a találkozó megkezdése előtt megegyezésre jutni arról, hogy a záróokmány megfelelő fejezeteinek milyen konkrét kérdéseiben lehetne további gyakorlati lépéseket tenni. Ezek olyan kérdések legyenek, amelyek megoldásában az összeurópai értekezleten részt vett valamennyi állam érdekelt, s megvizsgálásuk új lehetőségek feltárását ígéri az együttműködés bővítésére és a politikai légkör javítására az európai földrészen. A miniszterek kifejezésre juttatták a konzultációkon — figyelembe véve a madridi találkozó jelentőségét az enyhülés megszilárdításában, az európai katonai enyhüléssel és Leszereléssel foglalkozó konferencia összehívására vonatkozó döntés elfogadásában és a földrész helyzetének javításában: egyetértésre lehet jutni abban is, hogy az államok milyen szinten képviseltessék magukat a találkozón. Az ülés résztvevői kifejezték reményüket, hogy a madridi találkozó alapos előkészítése, tárgyszerű és konstruktív légkörben történő lebonyolítása érzékelhető előrelépést tesz lehetővé a találkozón a záróokmányban foglalt elvek és ajánlások valóra váltásában. O A miniszterek kifejezésre juttatták államaik aggodalmát a reakciós erők szűnni nem akaró, sőt, erősödő próbálkozásai miatt, amelyek fékezik az enyhülés elmélyítésének és kiszélesítésének folyamatát, bizalmatlanságot és ellenségeskedést szítanak a népek között, s aláássák az államok közötti együttműködést és kölcsönös megértést. A népek közötti kölcsönös tisztelet és barátság fejlesztésének érdekei megkövetelik, hogy minden állam szilárdan kötelezze el magát : nem enged meg saját területén más államok ellen irányuló tevékenységet, beavatkozást a belügyekbe, s elősegíti a valós tájékoztatást a népek életéről. A miniszterek megerősítették államaik megingathatatlan elhatározását, hogy aZ összeurópai értekezleten részt vett valamennyi országgal csakúgy, mint a világ összes államával az államközi kapcsolatok azon elvei alapján építik kapcsolataikat, amelyeket legmagasabb szinten a záróokmányban meghirdettek. Minden államot felhívnak arra, hogy nemzetközi kapcsolataikban ezt az irányvonalat kövessék, mivel ez megfelel valamennyi nép érdekeinek. A külügyminiszteri bizottság ülésén a résztvevők véleménycserét folytattak a Varsói Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segítség- nyújtási Szerződés fennállásának közelgő 25. évfordulójáról. A miniszterek hangsúlyozták, hogy az évfordulóról államaik barátságának, együttműködésének, egységének és összeforrottságának szellemében, az enyhülés elmélyíté- téséért, a leszerelésre való áttérésért, az európai béke és biztonság megszilárdításáért vívott harc jegyében emlékeznek meg, a Varsói Szerződés tagállamainak a nemzetközi problémák megoldását, az államok egyenjogú és baráti kapcsolatainak valamennyi nép javára történő fejlesztését célzó aktív és építő jellegű tevékenységének megfelelően. A Varsói Szerződés fennállásának 25. évfordulója kapcsán az ülésen ajánlásokat fogadtak el, amelyeket a szerződés tagállamainak kormányai elé terjesztenek. A külügyminiszteri bizottság ülése az elvtársi együttműködés és testvéri barátság légkörében zajlott le. (MTI) Gerencsér Miklós: FERDE HÁZ 2. Edit ránevetett a rajzlapra. Zoli, a harmadik testvérük és Rózsi, annak felesége nem sok vizet zavart. Kifizetődő önállótlanságukkal mindig jóváhagyták a családi akaratot. Éppoly fakó, mint komikus érvecske volt tehát Dezső részéről reájuk hivatkozni. — Paulát minden bizonynyal az anyagiak izgatják — helyesbített él nélküli célzatossággal a mérnöknő. — Hogy mennyivel állhatok rendelkezésre. Nos, elébe megyek az indokolt kíváncsiságnak. Közlöm, hogy pillanatnyilag engem sem vet fel a p>énz. De karácsonyig megadom a tízezret. ★ Kissé megzavarta Paulát, hogy beleláttak a hátsó gondolatába. Kapzsinak, türelmetlennek, netalán irigynek mégsem akart látszani. Védekezve mentegetőzött. — Nem mondtam semmi sértőt... A családban csak tudhatnak róla, hogy lehetnek gondjaink? Mártikét fölvették a pedagógiai főiskolára. <5 nem érezheti meg, hogy annyi kiadásunk van. — Mártika, Mártika! — rándította félre gúnyos száját Dezső. — Annyira talán mégsem égtünk le, hogy a lányunk rongyosságára kelljen hivatkozni. — Még szép — bámult a férjére feddőn Paula. — Vagy neked olyan mindegy? A taníttatása mellett a hozományára is gyűjteni kell. Csillapítón szólt menyéhez az öreg Burján. — Arról még korai beszélni. Ma már különben sem divat a hozomány. — Törődök is én a mai divattal — fogta hangját még vékonyabbra a rekedtes Paula. Ez a hanghordozás mintegy előkészítette a büszke kijelentést: — Én ragaszkodom a tradíciókhoz. Ilyen nevelést kaptam. Dezső még magasabbról szólta le a kijelentést: — Tudhatnád, hogy erre a lemezre soha nem voltam kíváncsi! — Sebaj, fiam — emelte meg békét kérő szelídséggel a kezét az öreg. — Teljesen haszontalan ez a mérgelődés. Hiszen palotánk van! Mindenki a Burján családot irigyli. Valóságos villát építettünk. Eltátja a száját, aki ránéz a mi gyönyörű házunkra. Hogy közben kifogytunk a pénzből? Hát aztán. Ne legyetek telhetetlenek. Durcásan, bár jóhiszemű ellenkezéssel szúrta bele horgolótűjét Paula a pamutgombolyagba. — Igenis, azok vagyunk, pap>a. Telhetetlenek az adósságban. összesen háromszázhúszezerrel tartozunk az államnak. Ebből magára is jut nyolcvanezer, papa! — Csekélység — mókázott vidám nagyvonalúsággal az öreg. — Csak egyharmadát viszi el a nyugdíjamnak. Gond nélkül fizetem, amíg élek. A lakás meg úgyis Már- tikáé lesz. Ettől szelídebbre enyhült Paula és Dezső arca, Edit viszont a rajztáblához koppantottá ceruzája végét. — Már megint számolunk. Mikor lesz ennek vége? — Soha — adtá meg rögtön a bátyja a kézenfekvő választ. Finom türelemmel szólt hozzá a mérnöknő: — Közben azért élni is jó lenne. Hogy ne fájdítsák örökké az ember fejét az úgynevezett piszkos anyagiak. Némi irigykedéssel nézett föl rá Paula a vén fotel öbléből. — Neked legalább még van reményed. Fiatalok vagytok. De én? ... Kész felnőtt a lányunk, mi meg jóformán egy napig sem voltunk fiatalok. — Ó, a szegény rabnő! — jajdult fel színészi panasszal Dezső. — Mindjárt éjfél után kiveri a kötelesség az ágyból, hajnalban kenyeret dagaszt, reggelig elvégzi a nagymosást, délig bekapál egy hold kukoricát, estig kicsépel három szekér babot, utána éjfélig stoppol gyertyafénynél. Micsoda középkori sors! Paulát lehetett ugratni. Különösen azt vette a szívére, ha viszonylag kényelmes életmódjára emlékeztették. (Folytatjuk)
