Kelet-Magyarország, 1979. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-31 / 305. szám

KM ÜNNEPI MELLÉKLET

SZABOLCSI KRÓNIKA 79

Orbán Ferenc igazsága

„Itt kell megélned a vasútnál, becsüld meg magad"

JANUÁR: Várossá avatták Fehérgyarmatot és Vásáros- naményt. A városalapító oklevelet Fehérgyarmaton dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Vá~ sárosnaményban Biszku Béla, a Politikai Bizottság tagja adta át.

— Újabb állomás megyénk agrártörténetében: megszűntek a szakszövetkezetek, az egyesülések után 127 termelőszövetkezet gazdálkodik Szabolcs-Szatmár megyében.

FEBRUÁR: Keserű János- né könnyűipari miniszter avatta fel a Budapesti Finomkötöttáru Gyár mátészalkai üzemét. Az új gyáregység 1200 dolgozónak ad munkát.

— 1100 lakás felépítésével 65 cigánytelepet számolnak fel az V. ötéves tervben.

MÁRCIUS: A 47 község ellátását szolgáló 27 vízmű közül, amely 900 millió forintos költséggel épül az ötéves tervben, 79-ben 15 vízmű építésén dolgoznak.

— A Tanácsköztársaság 60. évfordulójának tiszteletére szabolcs-szatmári napok kezdődtek Kárpát-Ukrajná- ban.

— Losonczi. Pál. az Elnöki Tanács elnöke kétnapos szabolcsi látogatása során felkereste a Taurus nyíregyházi gyárát, megismerkedett a záhonyi átrakókörzet munkáiéval, majd Kisvárdán fejezte be programját.

ÁPRILIS: A Felső-Tisza- vidéki Idegenforgalmi Intéző Bizottság ülésén hangzott el: megyénkbe 1978-ban 80 ezer vendég látogatott, közöttük . 15 ezer külföldi.

— A gávavencsellői Űj Erő Termelőszövetkezet ünnepi közgyűlésén Sarlós István, a Politikai Bizottság tagia, a Hazafias Népfront főtitkára adta át a kiváló címet igazoló oklevelet.

MÁJUS: Megkezdődtek

Nyíregyházán — a megyei könyvtárban tartott tudományos tanácskozással — a Móricz-centenárium rendezvényei.

— A megye harminc középiskolájában 2500 érettségiző diákot búcsúztattak.

— Május 20-án rekordmeleg volt Nyíregyházán, árnyékban 31,3 fokot mértek.

JÜNIUS: Az építők napi

ünnepségen hangzott el: az elmúlt 15 évben Szabolcs- Szatmárban 47 ezer új ipari munkahely, 58 ezer lakás, 6100 óvodai hely, több egészségügyi, művelődési és kommunális létesítmény valósult meg.

— Szabolcs-Szatmár 12 szakmunkásképző intézetében 30 szakmában két és fél ezer végzős tanulót búcsúztattak.

— A 100 embernek munkaalkalmat nyújtó csengeri ci- ’pőfelsőrész-készítő üzem

alapkövét dr. Tar Imre, a megyei pártbizottság első titkára, országgyűlési képviselő helyezte el.

JULIUS: Tóth Dezső kulturális miniszterhelyettes leplezte le Tiszacsécsén Móricz Zsigmond életnagyságú bronzszobrát, amelyet a nagy író születésének 100. évfordulójára Varga Imre Kossuth- díjas kiváló művész alkotott.

— Négyévi kintlét után hazaérkezett a Kemév utolsó munkáscsoportja is az oren- burgi gázvezeték építéséről.

AUGUSZTUS: Megnyílt a Móricz Zsigmond munkásságára emlékező nyári egyetem a tanárképző főiskolán, amelynek több mint 120 külföldi hallgatója volt.

— Az egyetemisták, főiskolások negyedik országos turisztikai találkozóján Nyíregyházán dr. Maróthy László, a Politikai Bizottság tagja előadást tartott.

— Megkezdődött az almaexport a Szovjetunióba, ahová 79-ben több mint 200 ezer tonna almát szállítanak.

SZEPTEMBER: Az ünnepélyes tanévnyitón a nyíregyházi 107-es szakmunkás- képző intézetben ötemeletes, ■ 200 személyes kollégiumot és

600 adagos konyhát adtak át.

— Nyíregyházán tanácskozott az országgyűlés mező- gazdasági bizottsága, ahol felszólalt dr. Romány Pál miniszter. Majd a szabolcsi gyümölcsszürettel ismerkedtek a résztvevők.

— Felavatták a Sóstói Múzeumfalut, az ünnepségen dr. Ábrahám Kálmán építési és városfejlesztési miniszter mondott ünnepi beszédet.

OKTÓBER: Mintegy 25 ezren vettek részt az Együtt Nyíregyházáért mozgalomban, s közel hárommillió forinttal járultak hozzá a gyermekintézmények fejlesztéséhez.

— Francia vendégek részvételével országos Bercsényi- emlékünnepséget tartottak Vaján, ahol felavatták Bercsényi László emlékművét.

— Felavatták Ungváron az új „Zakarpatyje” szállodát, amelyet szabolcsi építők létesítettek.

NOVEMBER: Szakmunkás- képzőt és művelődési házat avattak Kisvárdán. A két létesítmény beruházási költsége meghaladja a 100 millió forintot.

— Átadták a beregdaróci kompresszorállomást. A létesítmény segítségével a Szovjetunióból óránként érkező 900 ezer köbméter gázt 40 atmoszféráról 64-re növelik.

— Magyar—lengyel barátsági hét kezdődött Szabolcs- Szatmárban, amelynek megnyitóján részt vett dr. Tade- usz Pietrzakot, a Lengyel Népköztársaság budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete.

DECEMBER: Munkásgyűlés keretében adta át Simon Pál nehézipari „miniszter a nyíregyházi mezőgazdasági abroncsgyárat.

— Megindult a forgalom Nyíregyházán a vásárosna- ményi vasútvonal fölött épített közúti felüljárón. Az utóbbi tíz évben ezzel négyre emelkedett a megyeszékhely felüljáróinak száma.

Szép este volt, korán kezdtük, éjfélbe öregedtünk. Tréfák faleveleit táncoltattuk, gondolatköveket görgettünk, segítettünk az ász- szonyok énekének. Elkalandoztunk a tegnapokig, elértünk a máig és kóstoltunk holnapot is. Hogy írás lett belőle, azért házigazdáim bocsánatát kérem, mentségem, hogy ártó szándéknak nyoma sem volt bennem, és hogy a magunkra ismerés lehetősége se több, mint életünk igazsága.

□

— Hát azt tudja-e, hogy miből lett ez a szokás? A szegénységből, mert hogy akinek eladó lánya, legényfia volt, az előre gyűjtött az esküvőre. Egy tyúkot eladni is begyalogoltunk Nyírbátorba. Hajnalban indult el az asszony, délben már azt a sót tette a levesbe, amit a tyúk árából vett, mert pénz az nem volt.

— Szabott rendje volt, hogy mit kellett hozni. Aki a lakodalomba hivatalos volt, az ide is eljött. A háziak kalácsot sütöttek, bort kínáltak, megkóstoltuk a csigát is, de a lisztből, tojásból, a tyúkokból maradt a lakodalomra is.

— A bor már ki is ment a divatból. Hiába van bor a háznál, restellik kínálni, mert az ingyen van, akinek terem.

— Amikor én esküdtem, harminchétben volt, egy bornyut féltegettünk a lakodalomra. Szép jószág volt, azóta se volt szebb. Egy héttel a lakodalom előtt kijöttek és elvitték adóba. Na, a lakodalom még összejött valahogy, hanem utána olyan szegényen maradtunk, hogy petróra se telt.

Orbán Ferenc vasútőrt kerestem Záhonyban. Szabadnapos — világosított fel Móré Imre, a MÁV pártbizottságán. Irány Tiszaszentmár- tom Itt lakik feleségével a Dózsa György utca 49-ben, a tízkörömimel épített házban. Fillérenként, húsz évig ku- porgatta össze a rá valót Takaros, üvegverandás, háromszobás lakás, gondos gazdákra valló virágoskert. Tanítónő felesége valóságos kálváriát járt a pedagógus kölcsönért. Kalákában építették a házat. „Így költözhettünk át sok-sok tortúra után Eper- jesikéről a nyirkos, nedves, embertelen, egykor górénak használt cselédlakásból ide.” Orbán Ferenc most 43 éves. Emberöltőnyi élét csupán, de elég ahhoz, hogy megjárja a hadaik útját. „Huszonhat esztendeje dolgozom kenyéradómnál, a MÁV-nál. Soha nem felejtem el a napot, amikor apám kézen fogott és

A történetek idővel megszelídülnek. Ezt is nevetjük, mert Péter bácsinak négy fia született alig több, mint három év alatt. Aztán azt is, hogy egy másik esküvő miatt Terdik Bálintot vitték el a rendőrök, de ez már negyvenöt után volt. 0 bornyut lopott magától. Még rendesek is voltak a rendőrök, mert megvárták a lakodalom végét, mire elfogyott a hús.

A vőlegény és a menyasszony jönnek. Kínálnak, hogy fogyasszunk. Két év alatt ez a harmadik esküvő a házban, a két testvér új háza kész van azóta. Épül az övék is, és készen lesz tavasszal. A szomszéd szobában hajdanra feledkezik az ének: ... Van vereshagyma a tarisznyába, keserű magába. Szegény legénynek, hej de szegénynek, kevés a vacsora ...

o

Boriska néni kínál. A kínálás a fiatalok dolga lenne, de állandó mozgásában szinte vibrál az öröm. öt gyermeket szült, négyet nevelt fel, egyet eltemetett még egyéves kora előtt. Az az egy kislány volt, a többi fiú.

— Három lányom is lesz nekem — mondja és köny- nyes a szeme, mert hát elengedi most ezt a fiát is.

— Ez a világ sorja...

A világnak — súgva mesélik, hogy ő ne hallja — bizony nehéz sora volt. Egyedül nevelte a négy gyeelvitt a vágányok közé, Tizenhét éves voltam akikor.

Vézna gyerekemberként csapta meg a mozdony füstje, került a vágányok, a vagonok birodalmába. „Átrakó- munkás lettem, öt évig a lapátolás volt a kenyerem.”

Orbán Ferenc apja korán meghalt. Apja helyett apja volt Petőházi, meg Zombori, s a többi idős átrakámumkás. így tanult evekig, bújta a szalkkönyveket. Keze alá vette Mátrai János az oktató- tiszt. Éjszaka tanult, reggel paidba ült, este a vagonok várták, s szakvizsgát szerzett. Munkásemberek szorítottak érte, izgulták sikeréért, fogtak helyette is vaslapátot, s egyengették útját a pártba.

„Háromszor kértem felvételem a pártba. Két ízben a hatvanas években Eperjes- kén, a rendezőn, ahol előzőleg dolgoztam. Az akkori

rekét. Szikár szigorú öregasszony, pedig alig múlt ötvenéves. A négy fiú úgy szokott munkához mellette, hogy őt pihenni sohase látták.

— Volt, hogy összekészítettem a mezőre őket, megvettem nekik a májkrémet, magamnak ódadugtam két fej hagymát, azon voltam kint estig, de amikor ezek kicsik voltak, nem is egyszer, holdfényben törtem a tengerit.

A fiúk szakmát tanultak, a vőlegény havi hatezer forinton felül keres. Betonozó. A férfiak többsége eljáró. Valaki azt mondja, hogy kemény világ volt a régi, valaki azt, hogy keménye- dik még a miénk is. Csak egy igazán idős ember van közöttünk, Posta Géza bácsi:

— Az én legénykoromban — kezdi mondani — még bejártunk a köpködőre. Debrecenbe. Mentünk a hét elején, aztán aludtunk, ahol aludtunk. A köpködőn volt az emberpiac. Azért hívták úgy, mert kiálltunk oda, ténferegtünk, meg hát köpködtünk is. A gazdák meg jöttek és kiválasztották a legjobb legényeket. Nyolcvan fillér volt a napszám, de azért dolgozni kellett istenesen.

Nevetjük a köpködőt, mert legtöbben hírből se tudnak már róla, hogy minden városban volt ilyen napszámospiac. Emberpiac, volt az igazibb neve.

— Aki dolgozott, akkor is megélt. Most is megél.

pántititkár, Gulyás Ferenc így bíztatott: „Ügy látjuk, veled erősödni fogunk.” Elérkezett a taggyűlés. Egyik ajánlóm Gulyás elvtárs volt. Szépen szólt mellettem. Felálltak mellettem többen is. Szavazott a taggyűlés. Két hónap telt el reménykedéssel. Ekkor érkezett az írás a járási pártbizottságtól. Elutasítottak. Nem akartaim elhinni.”

Más ember összeomlott volna. Orbán Ferenc tudta igaza van, kereste az okokat. „Nem vétettem semmit. Becsülettel dolgoztam, a rám bízott feladatokat mindig tisztességgel teljesítettem.” Nem értette a döntést a párt- titkár sem, s a nehézkezű átrakómunkás sem. Ment Gulyáshoz, a párttitkárhoz. Újra jelentkezett. „ Most már csak egy év múlva kérheted újra á felvételed a pártba.” Kivárta, s jelentkezett.

A háziak süteményt kínálnak, mentegetőzve, hogy van benne bolti is. Dicsekvés bujkál a mentegetőzésben, de kötelező is ennyi dicsekvés, nehogy azt hi- hesse bárki, hogy most is a szegénység csináltat csiga- csinálót.

o

Még a késő este is hoz vendégeket. Férjeket, akik a feleségükért jönnek, bejárókat, akiket most hozott haza a hétvége. Bejárt útjaikból országnyi térkép telne ki. Bányászok, kohászok, kőművesek, gépkezelők, gyári munkások mondják, mesélik a hetet, és hallgatják a híreket, hogy mikor lesz dohányvitel, hogyan kötik a szerződéseket. Aki Boriska fiainak házait irigyli, most kellene, hogy lássa őket. Aki hétköz/en dolgozik velük, annak ilyennek is ismernie kellene őket, mert bármennyi gondunk lehet: ebben a tervezésben bizonyosság, hogy aki dolgozik az megél, boldogul.

Három fiúnak három ház, de lesz a negyediknek is. Három ház garázzsal épült, és úgy tervezik a negyediket is. Nincs autójuk, terveik vannak, álmaik, a boldogulás nem egyszeri, hanem állandó élménye van bennük.

o

Az esküvőnek csak a hírét tudom. A százezer forintos menyasszonytánc a fiataloké lett. Ök tavasszal kocsit vesznek. Boriska néni napi tizenhét órát dolgozik. Gyűjt a negyedik fiának.

B. G.

Ül velem szemben, sorolja kálváriáját. Próbálom megkockáztatni; miiért nem hagyta abba? „Nem engedte a lelkáismieretem. Abban a tudatban hagytam volna az embereket is, hogy csalódtak bennem?”

Orbán Ferenc akkoriban Eperjeskén labdarúgócsapatot szervezett. Sok-sok társadalmi munkát végzett, önkéntes rendőrként végzett pártmegbizatást. Törvény- tisztelő és azt szigorúan megkövetelő ember volt. S mégis azt jelenítették róla, kukoricát lopott a közösből. Megkérdezték a sertéspósztart, meg a mezőőrt: igaz-e? Azok csodálkoztak. Ellenben az igaz volt, hogy ő rajtakapta az egyik volt vezetőt, hogy Zetorral dézsmálta a közöst. Mégis a törvénysértőnek lett igaiza, ha pillanatnyilag is. „Kifizettették velem a szabálysértést. Leváltottak, a rendezőbe helyeztek átme- nesztőnek, 200 forinttal lett kevesebb a fizetésem. Megfellebbeztem. Igazat adtak a döntőbizottságon. De nem volt más kiút számomra, kértem a visszahelyezésem Záhonyiba. Kiadtak cserével.”

„Záhonyban kértem a felvételem a pártba harmadszor. 1970. április 14-éri bizalmat szavazott a taggyűlés.

Közben érettségizett Kis- várdán a Bessenyeiben, s a -tiszti rangjelzés mutatja: megfogadta a lapátos emberek tanácsát. Dolgozott szak- szervezeti bizalmiként, népi ellenőrként tevékenykedik most is. Szocialista brigád helyettes vezetője, s a záhonyi II-es műszak példamutató pártbizalmája öt esztendeje. Tizenkét párttag nevelését bízták rá. Többsége fizikai munkás. Büsizke Gyurindák Imrére, aki munkásőr lett, s kocsimesterként a széles pályaudvaron jár elöl jó példával. Ez idő alatt nevelt párttagot Bálint Sándor átrakóból, ákit 1976-ban tisztté avattak és kitüntettek.

önérzetében megtépázták, emberségében megalázták, de megtörni nem tudták Orbán Ferencet, az egykori szívlapátos átrakómunkást.

Oly sok év távlatából a vádaskodólkait, az in trikóinkat, s a hatalmukkal visszaélőket kellene Orbán Ferenc érdemtelen mellőzése miatt a képzeletbeli vádlottak padjára állítani. Vajon utólag érdemes-e, szükséges-e egy ember ellen elkövetett csaknem jóvátehetetlen hibákról szólni, ezeket felemlegetni? Ha neveket nem is említünk, szükséges és tanulságos. Azért, hogy az arra érdemeseknek, az elkötelezetteknek az útját több figyelem és gondoskodás kísérje.

Farkas Kálmán

Csigacsinálók

ZÁHONY

’79

1979. december 31.