Kelet-Magyarország, 1979. december (36. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-31 / 305. szám
2 KELET-M AG YARORSZ ÁG 1979, december 31. KÖRKÉRDÉS AZ ÉVTIZED FORDULÓJÁN Kinek miért: BÚÉR? — Kinek kívánna ön boldog új évet? — kérdezték munkatársaink Nyíregyházán, Nagyszekeresen, Tisza- lökön. A KÉMÉNYSEPRŐ: „MEGÉRTJÜK EGYMÁST” — Furcsa kérdés — gondolkodik el rajta Blóz István kéményseprő. — Ha a családról lenne szó, akkor egyből mondanám, hogy a lányunknak, Erzsikének, és a vőlegényének, akik hamarosan egybekelnek. Más a helyzet a munkahelyen. Olyan jól megértjük egymást. Vagy a szűkebb kör, a Május 1 Szocialista Brigád —, amelynek a vezetője vagyok. S ha már a munkáról beszélünk: olyan jól együttműködünk a TIGÁZ dolgozóival a gázbekötéseknél. Nyugodtan mondhatom, hogy ertnek a jó együttműködésnek is köszönhetjük, hogy itt Szabolcs-Szatmár megyében kéményhiba miatt még nem volt gázrobbanás. Hát nekik ne kívánnék boldog új évet? A TÜLÉLŐ: „ÚJRA A SALAKON...” — Amikor a baleset ért, sokan nem hitték, hogy életben maradok — mondja Szabó Tibor, a Volán dolgozója. — Csak a jobb lábam és a jobb karom nem tört össze, még a koponyám is megsérült. Ha azt kérdezi, hogy kinek és miért kívánnék legszívesebben boldog új évet, akkor azt mondom: a társadalomnak és azért, hogy élek és újra versenyzek a salakon. De a társadalomban sok ember van. Kezdjem az orvosokkal? Képzelje el, hogy egy héten át állandóan adták belém a vért. Az egész város megbolydult értem, a munkatársak, a honvédség, a kórházi dolgozók. Az ápolónő testvérem elsőnek adott vért, a menyasszonyom, aki mindvégig kitartott mellettem. S végül a sportorvos, aki segített, hogy egy év után újra nyeregbe ülhessek ... AZ IGAZGATÓ: „AKIK KÖZREMŰKÖDTEK...” — Attól függ, meddig mehet el az ember jót kívánni — mondja Markovics Gyula, a VAGÉP igazgatója. — Ha például országos méretekben lehet, akkor a legjobb politikusnak, vagy a legjobb közgazdásznak mondanék legszívesebben boldog új évet. Ha a gyárkapun belül maradok, akkor pedig mindenkinek, akik segítették a kollektívát eredményeink elérésében. Szívesen szorítanék kezet azokkal az ügyfelekkel is, akik türelmesek és megértik, hogy nekünk is vannak problémáink. A szűkebb családi körben pedig egyszem lányunknak, Jutkának, aki most ment férjhez. S hogy egy kicsit önző is legyek, azoknak az orvosoknak is, akik az utóbbi időben sokat fáradoztak megromlott egészségem helyre- állításán ... A NYOMDÁSZ: „ZSOLT FIAMNAK...” Biri János a Nyírségi Nyomda gépszedő csoportvezetője — lapunk egyik készítője. (E sorokat is ő üti ólomba...) — Kívánhatnék sok mindenkinek boldog új évet, meg is teszem, mint más. De én legtöbbször a feleségemmel együtt a nagyobbik fiúnkra gondolok. Zsolt tizennégy éves, most lett első osztályos az építőipari és vízügyi szakközépiskolában. Építész szeretne lenni, ez az álma. Ezért aztán sokat jelent neki, hogyan kezdi meg a középiskolát, miképp sikerül az első év. Hát bizony mi igencsak szurkolunk neki — és jó eredményeket kívánunk, amihez persze, segítséget is adunk, amit csak lehet... A TEHENÉSZ: „ÖT TÁRSAMNAK...” Gerhardt István, a nagy- cserkeszi Kossuth Tsz tehenészétében munkacsapat-vezető. Csaknem három évtizede tagja a téesznek. — A mi kis közösségünknek kívánok további sikereket, annak az öt tehenésznek, akikkel együtt dolgozom. Hadd dicsekedjem el, hogy idén sikerült túlszárnyalnunk a 300 ezer literes határt — száz tehénnel. 285 ezer volt a tervünk. S a jövő esztendőben igen nagy feladat vár a tehenészekre: 400 ezer liter a terv... A tehénállomány nem sokkal növekszik! Bízom abban, hogy ez a másfél évtizede együtt dolgozó kis közösség képes lesz elérni a tervezett meny- nyiséget, méghozzá az eddigi jó minőséggel együtt. AZ ANYAKÖNYWEZETŐ „BUÉK, BOLDOG IFJÚ PÁR!” Homoki István a Tiszavas- vári Nagyközségi .Tanács igazgatási osztályának dolgozója, s anyakönyvvezetői munkát is végez rendszeresen. — Annak a közel 130 ifjú * párnak kívánok sok jót az új évben, akik házasságot kötöttek a tanácson 1979-ben, különösen pedig annak a 37 párnak, akiket én adtam ösz- sze. örültem, hogy jó néhány cigány házaspár is volt köztük. Jó jel, hogy egyre többen kötnek házasságot, ez családi életükben is jelent valamit, gondolom... De hadd legyek egy kicsit önző, és magamnak kívánjak jó évet jövőre: ugyanis nyugdíjba megyek májusban. Szeretnék sokat pihenni, kertészkedni ... Élvezni a nyugdíjasidőt. AZ ÜZEMGAZDÁSZ: „ITT TÁMOGATNAK” Butus Violetta a Tiszalöki Faipari Vállalat üzemgazdásza közel két esztendeje. Nem sokat töprengett a kérdésen, nyomban megadta a választ: — Elsősorban a vállalat Annak ellenére, hogy a hó még csak mutogatta magát, a tavalyinál tíz százalékkal több, azaz négyszáz darab faródli már novemberben gazdára talált a kisker nyíregyházi sport-hangszer boltjában. Szerencsére már útban van Jánosházáról egy újabb, 300 darabos tétel kétszemélyes ródli. Van azonban műanyag dobszánkó az NDK-ból és kapható a szovjet gyártmányú síszánkó is. Aránylag van választék a korcsolyapiacon is. Cipőre szerelve árulják a lánykakorcsolyát, a fiúknak hokicipőt kínálnak. Kisgyerekeknek — háromtól ötéves korig — kétélű korcsolyát választhat a szülő, sajnos — cipő nélkül. A cipőre szerelhető, kulcsos korcsolya gyártását a magyar ipar beszüntette, ezért az NDK-ból, import útján szerezzük be. Nem panaszkodhatnak a jéghoki kedvelői, hiszen vezetésének kívánok boldog új évet, mivel úgy érzem, sokat segítettek nekem. Tavaly februárban kerültem ide, mivel az előző munkahelyemen — bár ott iskoláztak be —, nem látták túl szívesen, hogy a számviteli főiskolát végzem levelezőn. Igaz, elég sok időt elvesz a munkámtól, ám itt támogattak, amennyire csak lehet. Utolsó éves vagyok, úgyhogy a nyolcvanas esztendő nem kis jelentőségű számomra. Nagyon sokat jelent az is, hogy eleve az üzemgazdászi munkakörbe vettek föl, ott dolgozom a diploma után is... TELEFONKÖZPONTOS: AZ „SZÜLEIMNEK, ORVOSOKNAK. — Szilveszterkor nem dolgozunk a TITÁSZ-nál, csak a készenlétesek tartanak ügyeletet. — kezdte Molnár Zoltán. A területi igazgatóságon viszont az interközpon- tosok szolgálatban lesznek, nekik hívásmentes, csendes szilveszterezést kívánok. Ami a magánéletemet illeti, sok ember fáradozik azon, hogy nagyon megnehezedett élet- körülményeim — nem látok évek óta — segítenek. Hálával, köszönettel tartozom a családomnak, a szüleimnek és az orvosoknak. Nekik kívánok minden jót az új évben. S magamnak annyit: úgy tudjak dolgozni 1980-ban is, mint eddig. Jövőre bútort cserélünk, s erre is készülünk. AZ ELADÓ: „KISBABÁT VÁROK...” — Egy örömteli esemény vár ránk az új esztendőben — válaszolt Kulcsár Lajosné. Kisbabát várok áprilisra. Január 3-án vonul be a férjem katonának. Mire leszerel, a kicsi már megtanul járni, s nemsokára beszélni kezd. Elsősorban most ezek miatt izgulok. S aztán az sem mellékes, hogy fél éve kezdtem eladói munkámat és szeretnék minél előbb ismét a pult mögé állni. Igaz, valamennyi időre elmegyek gyermekgondozási szabadságra, de továbbra is tartani fogom a kapcsolatot a Bizományi Áruház boltjával A férjem a gumigyár ibrányi üzemében dolgozik, kőműves a szakmája. Szilveszter éjfélkor arra koccintunk, hogy minél előbb leteljen a katonai szolgálata és egy szép, egészséges kisfiú várja itthon ... /vé zőpo/vr VÍZTORNYOK (Elek E. felv.) Szabolcsban ingázott Fortuna Lada a köpeny- zsebben A szerencse istenasszonya ez évben is jó néhányszor látogatott Szabolcsba. Volt is oka rá, mivel az év folyamán 18 millió totó-lottó szelvénnyel és több mint egymillió borítékos sorsjeggyel próbálkoztak a szerencsekedvelők, akik nem is panaszkodhattak : sok nagynyeremény került megyénkbe. Bizonyítja ezt, hogy a 103 lottó négyesre tizenegy- millió forintot meghaladó, a 35 totónyereményre pedig 1 millió forinton felüli összeget fizettek ki az OTP-fiókok. A pénznyereményeken kívül 480 tárgynyeremény is jutott megyénkbe, 2 millió 800 ezer forint értékben. Ezek között egy Lada személygépkocsi is volt, amely nagy izgalmak után talált gazdára. Ugyanis a nyertes szelvényt a tulajdonosa — egy gacsályi asszony — köpenye zsebében véletlenül nagymosásra „ítélte”. Kivételes szerencséje volt, hogy a beküldött lottószelvényére nevét és lakcímét felírta, s így egy hónap után már a piros Ladát moshatták a vendégmarasztaló erdőháti sártól. A lottószelvények tárgynyereményei között 15 személynek jutott lehetőség arra, hogy egy hétig részt vegyen az 1980-as moszkvai olimpiai versenyeken. A tárgynyeremények között legeredményesebb a 43. hét volt, amikor is több mint száz tárgynyeremény került megyénkbe. A borítékos sorsjegyeken is nyereményszüret volt: sok 5, 10 és 20 ezer forintos nyeremény került Szabolcs-Szatmárba. __________RÖVIDRE ZÁRT ASZTALOS...__________ Lopott autón víkendre Állítólag dolgozni indult el a nyáron a Balaton környékére a 17 éves nyíregyházi Fekete Gyula és a 18 éves Tóth János. Hogy miért csak állítólag? Mert sem munkakönyvét, sem személyazonossági igazolványt nem vittek magukkal, ilyen iratok nélkül pedig még egy maszek halsütő sem alkalmaz senkit. Kétségbe vonható nagy munkakedvük azért is, mert korábban itthon is dolgozhattak VÉGRE ITT A HÓ! Ródli és sítalp GAZDÁRA VARNAK A TÉLISPORT ESZKÖZEI botot és korongot korlátlanul vásárolhatnak. Általában kielégítő a síléc- kínálat is, de kevés az olcsó gyereksíléc. Ezekből a műanyagból készült sílécekből az NDK szállított egy keveset tavaly, most hazai, fából készült van. S hogy e téli sport kellékeiről is szó essen; van elegendő síkötős és sícipő, nincs hiány sísapkából sem. Van bőven kesztyű, sál és melegítő is. Tréningöltönyből az utóbbi tíz évben nem volt olyan jó az ellátás, mint jelenleg. Ami még hiányzik nagyon, az a karos ródli. Azt a néhány darabot, amit még év elején küldenek, már ősszel elkapkodják a kisgyerekes szülők. A fából készült ródlik hiánya már évekre visszamenő probléma. A megrendelést ugyanis már februárban el kell küldeni. A mennyiséget általában tíz százalékkal növelik, de ezt még év elején legyártják és ott kell tárolni a boltban. Később már nem szállítanak, vagy csak késve. Ezért is hiányzik rendszeresen a boltokból a hazai gyártmányú, fából készült ródli. volna, csak épp nem fült hozzá a foguk. Fekete — ha gyatra eredménnyel is — elvégezte az általános iskolát, sőt autófényező tanulónak is elszegődött, be a tanulás már nem ment neki, s. néhány hónap után kimaradt. Tóth már a nyolcadik osztályt sem tudta elvégezni, de dolgozni sem 'akart. Mivel igazolvány nélkül sehol sem álltak szóba velük, hazajöttek, hogy papírjaikkal együtt menjenek vissza a magyar tengerhez. Felszerelték magukat irataikkal, s közben megszaporodtak, mert csatlakozott hozzájuk a 17 éves Szabó Ferenc, a 18 éves Asztalos Tibor és a 15 éves H. Tibor is. Pénze egyiküknek sem volt, meg aztán öten már épp megtöltöttek egy Zsigulit is, ezért úgy határoztak, hogy kocsival mennek a hosszú útra. Egyetlen kis apróság nehezítette dolgukat, mégpedig az, hogy nem volt autójuk. Mit számít az öt ilyen vagány fiúnak — gondolták magukban — s Asztalos magára vállalta, hogy „kitanulja” a sluszkulcs nélküli indítás technikáját. Egy ismerőséhez fordult segítségért, őt úgy vezette félre, hogy saját kocsijukat akarja beindítani, s amikor megtudta, hogyan kell a vezetékeket rövidre zárni, bejelentette: most már csak kocsi kell. Az indulás napját június 15-re tűzték ki. Késő este az állomás környékén kószáltak és kiválasztottak maguknak egy Zsigulit. Fekete és Asztalos vállalkoztak a kocsiszerzésre, a többiek „falaztak” nekik: a környező utcákat figyelték, hogy látja-e őket valaki. A jeladás megtörtént, Feketéék benyomták a kocsi szellőző ablakát, Asztalos rövidre zárta a gyújtást, felszedték Jhárom haverjukat és elindul'ták a hármasát felé. Ahhoz képest, hogy jogosítványa egyiküknek sem volt, alaposan meghajtották a lopott kocsit, s gyakorlatlanságuk miatt Tiszavasváriban nekihajtottak egy álló autónak. A Zsiguli hasznavehetetlenné vált — később kiderült, hogy harmincezer forint kárt okoztak benne — így kiálltak az út szélére és autóstoppal mentek el Leninvá- rosig. Itt újabb szemlét tartottak, s amikor megtalálták a nekik megfelelő Zsigulit, ismét benyomták a szellőzőablakot, Asztalos ismét indított, de rövid idő múlva meg kellett állniuk, mert rendőrök állták útjukat. Az igazoltatáskor kiderült a lopás, s Feketéék a Balaton helyett elindultak vissza Nyíregyházára, hogy bíróság előtt feleljenek tettükért. Fekete Gyulát a kétrendbeli jármű önkéntes elvételének vétsége mellett még lopásért is megbüntették, rá egy év szabadságvesztést szabtak ki. Szabó Ferenc — aki azóta dolgozik és család- fenntartó lett — hat hónap szabadságvesztést kapott, de a büntetés végrehajtását két év próbaidőre felfüggesztették. Asztalos büntetése 1 év, Tóth János 4 hónapot kapott, két év próbaidőre felfüggesztve, a 15 éves H. Tibor javítóintézetbe került. Szabó, Tóth és a fiatalkorú H. Tibor büntetése jogerős, Fekete és Asztalos fellebbeztek.
