Kelet-Magyarország, 1979. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-31 / 305. szám

2 KELET-M AG YARORSZ ÁG 1979, december 31. KÖRKÉRDÉS AZ ÉVTIZED FORDULÓJÁN Kinek miért: BÚÉR? — Kinek kívánna ön bol­dog új évet? — kérdezték munkatársaink Nyíregyhá­zán, Nagyszekeresen, Tisza- lökön. A KÉMÉNYSEPRŐ: „MEGÉRTJÜK EGYMÁST” — Furcsa kérdés — gon­dolkodik el rajta Blóz Ist­ván kéményseprő. — Ha a családról lenne szó, akkor egyből mondanám, hogy a lányunknak, Erzsikének, és a vőlegényének, akik hama­rosan egybekelnek. Más a helyzet a munkahelyen. Olyan jól megértjük egy­mást. Vagy a szűkebb kör, a Május 1 Szocialista Brigád —, amelynek a vezetője va­gyok. S ha már a munkáról beszélünk: olyan jól együtt­működünk a TIGÁZ dolgo­zóival a gázbekötéseknél. Nyugodtan mondhatom, hogy ertnek a jó együttműködés­nek is köszönhetjük, hogy itt Szabolcs-Szatmár megyé­ben kéményhiba miatt még nem volt gázrobbanás. Hát nekik ne kívánnék boldog új évet? A TÜLÉLŐ: „ÚJRA A SALAKON...” — Amikor a baleset ért, sokan nem hitték, hogy élet­ben maradok — mondja Szabó Tibor, a Volán dolgo­zója. — Csak a jobb lábam és a jobb karom nem tört össze, még a koponyám is megsérült. Ha azt kérdezi, hogy kinek és miért kíván­nék legszívesebben boldog új évet, akkor azt mondom: a társadalomnak és azért, hogy élek és újra versenyzek a sa­lakon. De a társadalomban sok ember van. Kezdjem az or­vosokkal? Képzelje el, hogy egy héten át állandóan adták belém a vért. Az egész vá­ros megbolydult értem, a munkatársak, a honvédség, a kórházi dolgozók. Az ápo­lónő testvérem elsőnek adott vért, a menyasszonyom, aki mindvégig kitartott mel­lettem. S végül a sportorvos, aki segített, hogy egy év után újra nyeregbe ülhes­sek ... AZ IGAZGATÓ: „AKIK KÖZREMŰKÖDTEK...” — Attól függ, meddig mehet el az ember jót kí­vánni — mondja Markovics Gyula, a VAGÉP igazgatója. — Ha például országos mé­retekben lehet, akkor a leg­jobb politikusnak, vagy a legjobb közgazdásznak mon­danék legszívesebben boldog új évet. Ha a gyárkapun be­lül maradok, akkor pedig mindenkinek, akik segítették a kollektívát eredményeink elérésében. Szívesen szoríta­nék kezet azokkal az ügyfe­lekkel is, akik türelmesek és megértik, hogy nekünk is vannak problémáink. A szű­kebb családi körben pedig egyszem lányunknak, Jut­kának, aki most ment férj­hez. S hogy egy kicsit önző is legyek, azoknak az orvosok­nak is, akik az utóbbi idő­ben sokat fáradoztak meg­romlott egészségem helyre- állításán ... A NYOMDÁSZ: „ZSOLT FIAMNAK...” Biri János a Nyírségi Nyomda gépszedő csoportve­zetője — lapunk egyik ké­szítője. (E sorokat is ő üti ólomba...) — Kívánhatnék sok min­denkinek boldog új évet, meg is teszem, mint más. De én legtöbbször a fele­ségemmel együtt a nagyob­bik fiúnkra gondolok. Zsolt tizennégy éves, most lett el­ső osztályos az építőipari és vízügyi szakközépiskolában. Építész szeretne lenni, ez az álma. Ezért aztán sokat je­lent neki, hogyan kezdi meg a középiskolát, miképp sike­rül az első év. Hát bizony mi igencsak szurkolunk neki — és jó eredményeket kívá­nunk, amihez persze, segít­séget is adunk, amit csak lehet... A TEHENÉSZ: „ÖT TÁRSAMNAK...” Gerhardt István, a nagy- cserkeszi Kossuth Tsz tehe­nészétében munkacsapat-ve­zető. Csaknem három évti­zede tagja a téesznek. — A mi kis közösségünk­nek kívánok további sikere­ket, annak az öt tehenésznek, akikkel együtt dolgozom. Hadd dicsekedjem el, hogy idén sikerült túlszárnyal­nunk a 300 ezer literes ha­tárt — száz tehénnel. 285 ezer volt a tervünk. S a jö­vő esztendőben igen nagy feladat vár a tehenészekre: 400 ezer liter a terv... A te­hénállomány nem sokkal nö­vekszik! Bízom abban, hogy ez a másfél évtizede együtt dolgozó kis közösség képes lesz elérni a tervezett meny- nyiséget, méghozzá az eddi­gi jó minőséggel együtt. AZ ANYAKÖNYWEZETŐ „BUÉK, BOLDOG IFJÚ PÁR!” Homoki István a Tiszavas- vári Nagyközségi .Tanács igazgatási osztályának dol­gozója, s anyakönyvvezetői munkát is végez rendszere­sen. — Annak a közel 130 ifjú * párnak kívánok sok jót az új évben, akik házasságot kö­töttek a tanácson 1979-ben, különösen pedig annak a 37 párnak, akiket én adtam ösz- sze. örültem, hogy jó né­hány cigány házaspár is volt köztük. Jó jel, hogy egyre többen kötnek házasságot, ez családi életükben is jelent valamit, gondolom... De hadd legyek egy kicsit önző, és magamnak kívánjak jó évet jövőre: ugyanis nyug­díjba megyek májusban. Sze­retnék sokat pihenni, ker­tészkedni ... Élvezni a nyug­díjasidőt. AZ ÜZEMGAZDÁSZ: „ITT TÁMOGATNAK” Butus Violetta a Tiszalöki Faipari Vállalat üzemgazdá­sza közel két esztendeje. Nem sokat töprengett a kérdésen, nyomban megadta a választ: — Elsősorban a vállalat Annak ellenére, hogy a hó még csak mutogatta magát, a tavalyinál tíz százalékkal több, azaz négyszáz darab faródli már novemberben gazdá­ra talált a kisker nyíregy­házi sport-hangszer bolt­jában. Szerencsére már útban van Jánosházáról egy újabb, 300 darabos té­tel kétszemélyes ródli. Van azonban műanyag dob­szánkó az NDK-ból és kapható a szovjet gyárt­mányú síszánkó is. Arány­lag van választék a kor­csolyapiacon is. Cipőre szerelve árulják a lányka­korcsolyát, a fiúknak ho­kicipőt kínálnak. Kisgye­rekeknek — háromtól öt­éves korig — kétélű kor­csolyát választhat a szülő, sajnos — cipő nélkül. A cipőre szerelhető, kulcsos korcsolya gyártását a ma­gyar ipar beszüntette, ezért az NDK-ból, import útján szerezzük be. Nem panaszkodhatnak a jéghoki kedvelői, hiszen vezetésének kívánok boldog új évet, mivel úgy érzem, so­kat segítettek nekem. Ta­valy februárban kerültem ide, mivel az előző munka­helyemen — bár ott iskoláz­tak be —, nem látták túl szí­vesen, hogy a számviteli fő­iskolát végzem levelezőn. Igaz, elég sok időt elvesz a munkámtól, ám itt támogat­tak, amennyire csak lehet. Utolsó éves vagyok, úgyhogy a nyolcvanas esztendő nem kis jelentőségű számomra. Nagyon sokat jelent az is, hogy eleve az üzemgazdászi munkakörbe vettek föl, ott dolgozom a diploma után is... TELEFONKÖZPONTOS: AZ „SZÜLEIMNEK, ORVOSOKNAK. — Szilveszterkor nem dol­gozunk a TITÁSZ-nál, csak a készenlétesek tartanak ügyeletet. — kezdte Molnár Zoltán. A területi igazgatósá­gon viszont az interközpon- tosok szolgálatban lesznek, nekik hívásmentes, csendes szilveszterezést kívánok. Ami a magánéletemet illeti, sok ember fáradozik azon, hogy nagyon megnehezedett élet- körülményeim — nem látok évek óta — segítenek. Hálá­val, köszönettel tartozom a családomnak, a szüleimnek és az orvosoknak. Nekik kí­vánok minden jót az új év­ben. S magamnak annyit: úgy tudjak dolgozni 1980-ban is, mint eddig. Jövőre bú­tort cserélünk, s erre is ké­szülünk. AZ ELADÓ: „KISBABÁT VÁROK...” — Egy örömteli esemény vár ránk az új esztendőben — válaszolt Kulcsár Lajosné. Kisbabát várok áprilisra. Január 3-án vonul be a fér­jem katonának. Mire lesze­rel, a kicsi már megtanul járni, s nemsokára beszélni kezd. Elsősorban most ezek miatt izgulok. S aztán az sem mellékes, hogy fél éve kezd­tem eladói munkámat és szeretnék minél előbb ismét a pult mögé állni. Igaz, va­lamennyi időre elmegyek gyermekgondozási szabad­ságra, de továbbra is tartani fogom a kapcsolatot a Bizo­mányi Áruház boltjával A férjem a gumigyár ibrányi üzemében dolgozik, kőműves a szakmája. Szilveszter éj­félkor arra koccintunk, hogy minél előbb leteljen a kato­nai szolgálata és egy szép, egészséges kisfiú várja itt­hon ... /vé zőpo/vr VÍZTORNYOK (Elek E. felv.) Szabolcsban ingázott Fortuna Lada a köpeny- zsebben A szerencse istenasszo­nya ez évben is jó néhány­szor látogatott Szabolcsba. Volt is oka rá, mivel az év folyamán 18 millió to­tó-lottó szelvénnyel és több mint egymillió borí­tékos sorsjeggyel próbál­koztak a szerencsekedve­lők, akik nem is panasz­kodhattak : sok nagynye­remény került megyénkbe. Bizonyítja ezt, hogy a 103 lottó négyesre tizenegy- millió forintot meghaladó, a 35 totónyereményre pe­dig 1 millió forinton felüli összeget fizettek ki az OTP-fiókok. A pénznyereményeken kívül 480 tárgynyeremény is jutott megyénkbe, 2 mil­lió 800 ezer forint érték­ben. Ezek között egy Lada személygépkocsi is volt, amely nagy izgalmak után talált gazdára. Ugyanis a nyertes szelvényt a tulaj­donosa — egy gacsályi asszony — köpenye zsebé­ben véletlenül nagymo­sásra „ítélte”. Kivételes szerencséje volt, hogy a beküldött lottószelvényére nevét és lakcímét felírta, s így egy hónap után már a piros Ladát moshatták a vendégmarasztaló erdő­háti sártól. A lottószelvé­nyek tárgynyereményei között 15 személynek ju­tott lehetőség arra, hogy egy hétig részt vegyen az 1980-as moszkvai olimpiai versenyeken. A tárgynye­remények között legered­ményesebb a 43. hét volt, amikor is több mint száz tárgynyeremény került megyénkbe. A borítékos sorsjegye­ken is nyereményszüret volt: sok 5, 10 és 20 ezer forintos nyeremény került Szabolcs-Szatmárba. __________RÖVIDRE ZÁRT ASZTALOS...__________ Lopott autón víkendre Állítólag dolgozni indult el a nyáron a Balaton környé­kére a 17 éves nyíregyházi Fekete Gyula és a 18 éves Tóth János. Hogy miért csak állítólag? Mert sem munka­könyvét, sem személyazonos­sági igazolványt nem vittek magukkal, ilyen iratok nél­kül pedig még egy maszek halsütő sem alkalmaz senkit. Kétségbe vonható nagy mun­kakedvük azért is, mert ko­rábban itthon is dolgozhattak VÉGRE ITT A HÓ! Ródli és sítalp GAZDÁRA VARNAK A TÉLISPORT ESZKÖZEI botot és korongot korlát­lanul vásárolhatnak. Ál­talában kielégítő a síléc- kínálat is, de kevés az ol­csó gyereksíléc. Ezekből a műanyagból készült sílé­cekből az NDK szállított egy keveset tavaly, most hazai, fából készült van. S hogy e téli sport kellékei­ről is szó essen; van ele­gendő síkötős és sícipő, nincs hiány sísapkából sem. Van bőven kesztyű, sál és melegítő is. Tré­ningöltönyből az utóbbi tíz évben nem volt olyan jó az ellátás, mint jelenleg. Ami még hiányzik na­gyon, az a karos ródli. Azt a néhány darabot, amit még év elején küldenek, már ősszel elkapkodják a kisgyerekes szülők. A fá­ból készült ródlik hiánya már évekre visszamenő probléma. A megrendelést ugyanis már februárban el kell küldeni. A mennyi­séget általában tíz száza­lékkal növelik, de ezt még év elején legyártják és ott kell tárolni a boltban. Ké­sőbb már nem szállítanak, vagy csak késve. Ezért is hiányzik rendszeresen a boltokból a hazai gyárt­mányú, fából készült ródli. volna, csak épp nem fült hozzá a foguk. Fekete — ha gyatra eredménnyel is — el­végezte az általános iskolát, sőt autófényező tanulónak is elszegődött, be a tanulás már nem ment neki, s. néhány hó­nap után kimaradt. Tóth már a nyolcadik osztályt sem tud­ta elvégezni, de dolgozni sem 'akart. Mivel igazolvány nélkül sehol sem álltak szóba velük, hazajöttek, hogy papírjaikkal együtt menjenek vissza a magyar tengerhez. Felszerel­ték magukat irataikkal, s köz­ben megszaporodtak, mert csatlakozott hozzájuk a 17 éves Szabó Ferenc, a 18 éves Asztalos Tibor és a 15 éves H. Tibor is. Pénze egyiküknek sem volt, meg aztán öten már épp meg­töltöttek egy Zsigulit is, ezért úgy határoztak, hogy kocsi­val mennek a hosszú útra. Egyetlen kis apróság nehezí­tette dolgukat, mégpedig az, hogy nem volt autójuk. Mit számít az öt ilyen vagány fiúnak — gondolták maguk­ban — s Asztalos magára vállalta, hogy „kitanulja” a sluszkulcs nélküli indítás technikáját. Egy ismerőséhez fordult segítségért, őt úgy vezette félre, hogy saját kocsijukat akarja beindítani, s amikor megtudta, hogyan kell a ve­zetékeket rövidre zárni, beje­lentette: most már csak kocsi kell. Az indulás napját június 15-re tűzték ki. Késő este az állomás környékén kószáltak és kiválasztottak maguknak egy Zsigulit. Fekete és Aszta­los vállalkoztak a kocsiszer­zésre, a többiek „falaztak” nekik: a környező utcákat figyelték, hogy látja-e őket valaki. A jeladás megtörtént, Feketéék benyomták a kocsi szellőző ablakát, Asztalos rö­vidre zárta a gyújtást, fel­szedték Jhárom haverjukat és elindul'ták a hármasát felé. Ahhoz képest, hogy jogosít­ványa egyiküknek sem volt, alaposan meghajtották a lo­pott kocsit, s gyakorlatlansá­guk miatt Tiszavasváriban nekihajtottak egy álló autó­nak. A Zsiguli hasznavehetet­lenné vált — később kide­rült, hogy harmincezer forint kárt okoztak benne — így kiálltak az út szélére és autó­stoppal mentek el Leninvá- rosig. Itt újabb szemlét tar­tottak, s amikor megtalálták a nekik megfelelő Zsigulit, ismét benyomták a szellőző­ablakot, Asztalos ismét indí­tott, de rövid idő múlva meg kellett állniuk, mert rend­őrök állták útjukat. Az iga­zoltatáskor kiderült a lopás, s Feketéék a Balaton helyett elindultak vissza Nyíregyhá­zára, hogy bíróság előtt fe­leljenek tettükért. Fekete Gyulát a kétrend­beli jármű önkéntes elvételé­nek vétsége mellett még lo­pásért is megbüntették, rá egy év szabadságvesztést szabtak ki. Szabó Ferenc — aki azóta dolgozik és család- fenntartó lett — hat hónap szabadságvesztést kapott, de a büntetés végrehajtását két év próbaidőre felfüggesztet­ték. Asztalos büntetése 1 év, Tóth János 4 hónapot kapott, két év próbaidőre felfüg­gesztve, a 15 éves H. Tibor javítóintézetbe került. Szabó, Tóth és a fiatalkorú H. Tibor büntetése jogerős, Fekete és Asztalos fellebbeztek.

Next

/
Thumbnails
Contents