Kelet-Magyarország, 1979. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-31 / 305. szám

BOLDOG ŰJ ESZTENDŐT!- írta: dr. Tar Imre, a megyei pártbizottság első titkára « mögöttünk ha­gyott esztendő bővelke­dett munkában, eredmé­nyekben, örömökben és nem volt mentes a gon­doktól sem. 1979 legfőbb jellemzője az volt, hogy megyénk szorgalmas la­kossága a nehezebb fel­tételek között is valóra váltotta azokat a célokat, amelyeket a megyei párt- bizottság cselekvési prog­ramjában meghatározott. Az elmúlt esztendőben egyértelmű és határozott fordulatot kezdtünk meg a gazdaságpolitika gya­korlatában, a gazdálko­dás tartalmában. Az ad­dig dinamikus termelés- növekedést mérsékeltebb növekedési ütem váltotta fel és első helyre kerül­tek a termelés minőségi tényezői: a hatékonyság, a gazdaságosság, a minő­ség, az export, a takaré­kosság. Ez azért vált szükségessé, mert meg­változtak a külgazdasági feltételek és a belső gaz­dálkodási lehetőségek. Mivel a fejlesztés exten- zív forrásai kimerültek, egyedül az intenzív gaz­dálkodás vezethet ered­ményre. A termelési szerkezet és az egész gazdálkodás korszerűsí­tése folytán olyan termé­keket kell előállítani, amelyeket minden piacon gazdaságosan lehet érté­kesíteni. A szükségszerű változ­tatás folytán a korábbi értékrend is átalakult. A fő kérdés ma már nem az, hogy mennyit, ha­nem, hogy mit és meny­nyiért termelünk és hogy azt tudjuk-e gazdaságo­san értékesíteni. Ez a gazdálkodás magasabb fokát jelenti, amely tör­vényszerű következmé­nye és igénye a szocializ­mus építésének is. Munkánkat nemzetkö­zi mércével kell mérni, hiszen a nemzeti jövede­lem közel felét külföldi piacokon realizáljuk. A világpiac értékítélete pe­dig azt mutatja, hogy 20 százalékkal fordítunk több munkaidőt egy ter­mékegységre, mint amit a világpiac elismer. Ez jelentős veszteségforrás, amelyet tartósan nem vi­selhetünk el, de az or­szág lakosságának igé­nyei is sürgetik a maga­sabb színvonalú gazdál­kodást. Mindez egyértelművé tette, hogy jobban kell dolgozni, mint korábban. 1979 azért jelentett for­dulatot, mert sikerült megértetni a változtatás szükségességét, annak társadalmi, politikai je­lentőségét, azt, hogy a fejlett szocialista társa­dalom sikeres építésének alapvető feltételéről van szó. Megyénkben is kezde­tét vette a minőségi kö­vetelmények teljesítése, a párt politikájának meg­felelően a fejlődés dif­ferenciált volt. Nagyobb termelés növekedési ütem csak azokon a he­lyeken valósult meg, ahol ez a népgazdasági egyensúlyt javította. Az elmúlt esztendők során létrejött új, kor­szerű szabolcsi ipar ter­melési szerkezete kiala­kult, amelyet folyamato­san a szükségletekhez igazítunk. A megtermelt termékek döntő többsé­gét üzemeink gazdaságo­san értékesítik. Veszte­séges ipari üzemünk nincs, a termékek közel egyharmada kerül ex­portra, amelynek több, mint fele tőkés piacra ke­rül. A több mint 10 mil­liárd értékű gépparkot 1,8 műszakban hasznosít­juk. Felgyorsult a munkás­sá válás folyamata, a munkások többsége szo­cialista brigádokban dol­gozik. A vezetők, a mű­szaki értelmiségiek az üzemek munkáskollektí­vájával együtt küzdenek a magasabb követelmé­nyek teljesítéséért. Iparunk eredményei biztatóak, de még közel sem érik el a kívánal­mak szintjét. Alacsony a munka termelékenysége, az exporthányad, gyenge a piaci munka, a koope­ráció, a szerződéses fe­gyelem. Több üzemben magas a veszteségidő, ke­vés a nyereség, sok a ja­vítani való a vezetés, az üzem- és munkaszerve­zés színvonalában, s nem használják ki megfelelő­en az erkölcsi és anyagi ösztönzésben meglévő le­hetőségeket. Építőiparunk idehaza és külföldön jó munká­val öregbítette hírnevét. A beruházások időben és a tervezett költséggel va­lósultak meg. 1979-ben A felépült a Taurus me­zőgazdasági gumiabroncs gyára, a gyapjúszövő új­fehértói gyára, az Egye­sült Izzó kisvárdai üze­me, a rakamazi cipész szövetkezet üzemcsarno­ka, a tejipar mátészalkai, a konzervgyár porcsalmai üzeme, a Szamos menti Állami Tangazdaság al- malésűrítője és a vajai termelőszövetkezet alma- léüzeme. Átadásra ke­rült a kisvárdai művelő­dési központ. 4133 új la­kásba költözhettek be a boldog tulajdonosok, 900 óvodai, 160 bölcsődei hely, 50 általános iskolai tanterem, 200 szakmun­kásotthoni és 180 tanmű­helyi hely létesült, amely tovább javította az ellá­tás színvonalát, az okta­tás és nevelés tárgyi fel­tételeit. Az elmúlt esztendő próbára tette a mezőgaz­daság dolgozóit is. Belvíz, aszály, fagy, jégverés el­lenére termeltek többet, mint 1978-ban. Sokat ja­vult a termékek minősé­ge, jelentős mértékben növekedett az export, több mezőgazdasági ter­méket dolgoztak fel az élelmiszeriparban, mint a korábbi években. Sokat tettek mezőgazdasági üzemeink a belterjes gaz­dálkodás fokozása érde­kében. Mindnyájunk megelégedésére tovább fejlődött a háztáji gaz­dálkodás is. A mezőgazdasági üze­mek a jelentős erőfeszí­tések ellenére sem tud­ták csökkenteni a terme­lési költségeket. Közel 100 milliós alap- és mér­leghiány keletkezett 31 termelőszövetkezetben. A takarékosság, az anyagi és erkölcsi ösztönzés, a kiegészítő tevékenység, a takarmánygazdálkodás nem érte el a kívánt szín­vonalat. Ez mutatja a tennivalókat: mezőgazda- sági üzemeinknek is új módon kell dolgozni azért, hogy fokozza ered­ményeit. A szabolcsi ipar és me­zőgazdaság dolgozói, a megye alkotó értelmisége 1979-ben végzett munká­ja összességében megfe­lelt a követelményeknek, hozzájárult a lakosság életkörülményei javulá­sához, s kedvező feltéte­leket teremtett a jövő évi munka jobb végzésé­hez. .ÜL z új esztendő, amely új évtized kezde­tét is jelenti, kiemelkedő jelentőségű. Ez év tava­szán tartja pártunk XII. kongresszusát. Megyénk lakossága tudja, az éle­tünket, sorsunkat meg­határozó legfontosabb kérdésekben a kongresz- szustól kedvező döntés várható, hiszen az irány­elvek kimondják: a párt folytatja a dolgozó nép, a fejlett szocialista társa­dalom építését szolgáló politikáját. A megye párttagsága, lakossága támogatja a párt politi­káját, mert az megfelel érdekeinek, biztosítja a békés építőmunka felté­teleit. A párt politikája által biztosított kedvező lehe­tőségeket nekünk kell va­lóra váltani, mégpedig alapvetően megváltozott gazdálkodási feltételek között. A most életbelé­pő új szabályozórendszer erre ösztönöz, amikor na­gyobb követelményeket támaszt a gazdálkodó szervek és mindnyájunk munkája iránt. A koráb­binál nagyobb terhek ra­kódnak a vállalatokra. Eddigi védettségük csök­ken, hogy egyértelműb­ben kifejezésre jusson a nemzetközi fejlődéssel való lépéstartás követel­ménye. A szabályozók azon elemei erősödnek, amelyek a munkabérek és keresetek alakulását szorosabban kötik a vál­lalati, üzemi eredmé­nyekhez, az egyéni telje­sítményekhez. Ennek megfelelően jobban dif­ferenciálódnak az üzemi es a személyi jövedel­mek. Fontos feladatunk az ésszerű gazdálkodás a munkaerővel. A jobb, a fegyelmezettebb munka fontos feltétele, ugyan­akkor alapvető érdekünk is, hogy a munkaerő ott legyen, ahol az gazdasá­gos és segíti a népgazda­sági egyensúly helyreál­lítását. Ez természetesen együtt jár a munkaerő átcsoportosításával, az adminisztratív létszám csökkentésével is. Ezt tervszerűen, embersége­sen kell megvalósítani, hogy az érintettek ne ke­rüljenek hátrányos hely­zetbe. A munkaerőgaz­dálkodással kapcsolatos elveket úgy kell érvénye­sítenünk, hogy biztosí­tott legyen a teljes fog­lalkoztatás, de hatéko­nyabbá, gazdaságosabbá váljék az emberi tevé­kenység. Az 1980-ban megol­dandó feladatok jelentő­sek. Ez az év az V. öt­éves terv utolsó eszten­deje is, amely a VI. öt­éves terv megalapozását szolgálja. A fentiekből kündulva a megyei párt- bizottság irányelvei az iparban és a mezőgazda­ságban öt-hat, az építő­iparban 1—2 százalékos termelésnövekedést hatá­rozott meg. Exportun­kat viszont hét százalék­kal szükséges növelni. Mindezt a gazdálkodás minőségi követelményei­nek megvalósításával, a vállalati nyereség reali­zálásával, a lakosság mű­veltsége növelése árán lehet elérni. Munkánk eredményei az ország és megyénk la­kosságának javát szolgál­ják. Van tehát értelme jobban dolgozni, arra tö­rekedni, hogy minden te­rületen jó tervek készül­jenek és hogy mindenki ismerje és teljesítse sze­mélyes kötelezettségeit. Munkánk sikerének leg­főbb biztosítéka a dolgo­zó emberek egyetértése, felelősséggel vállalt egy­séges cselekedete. A XII. pártkongresz- szus, hazánk felszabadu­lásának 35. évfordulója, a jövő évi országgyűlési képviselői és tanácstagi választások jó alkalmat nyújtanak ahhoz, hogy megismertessük a párt politikáját, mindenki részvételével kidolgozzuk a helyi tennivalókat és tevékeny részt vállaljunk azok megvalósításában. Az 1979-ben végzett sikeres munkáért a me­gyei pártbizottság nevé­ben köszönetét mondok megyénk minden dolgo­zójának, munkásoknak, parasztoknak, értelmisé­gieknek és alkalmazot­taknak. Erre a jó mun­kára, erre a szilárd alap­ra építünk a jövőben is. Nem lehet szebb és lel- kesítőbb, mint annak vál­lalása: legjobb tudásunk­kal, munkánkkal járul­junk hozzá a béke fenn­tartásához, országunk megyénk gyarapodásá­hoz. Ehhez a felemelő programhoz kívánok a megye minden lakosának munkasikereket, jó egész­séget, boldogságot az új esztendőben. ; XXXVI. évfolyam, 305. szám ARA: 1>60 FORINT 1979. december 31., hétfő Az épülő megyeközpont madártávlatból. (Elek Emil)

Next

/
Thumbnails
Contents