Kelet-Magyarország, 1979. december (36. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-30 / 304. szám
1979. december 30. KELET-MA6YAR0RSZÁG 3 Népszámlálók A z új évtized első napjaiban ismét — az ország történeüme során tizenkettedszer — eüándulmalk a népszámlá- lólfe. Otthonukban keresnek leül minden magyar honpolgárt, hogy a legfontosabb személyi, családi és ■lákáísiadatát összeírják. Elindulnak a Szabolcs- Sziatimár megyeiek is, hogy mintegy 630 ezer személy és 180—190 ezer lakás legfontosabb adatait kérdőívekre vezessék. Nagyon fontos ügyet, szolgál ez az összeírás-. Alapja lesz a VI. ötéves terv lakás-, gyermekintézmény- (bölcsőde, óvoda, iskola, napközi otthon stb.) terveinek. Az 1980. január 1-i ü óra áMlapotmak megfelelően mód nyűik a lakosság foglalkozási, műveltségi és lakáshelyzetéről alapos keresztmetszeteit készíteni, ezáltal meglesz a lehetőség a korábbiakkal való összehasonlításra. Ezen túl az adatokból reálisan következtetni lehet a jövő számos tennivalójára is. A népszámlálást nálunk több, /mint 2300 összeíró, 600 felülvizsgáló végzi. A hosszú ideje folyó szervezés és előkészítés munkájában az oktatások és népszámlálás irányításában a tanácsoknak kb. 200, a KSH-nak közéi 60 munkatársa vesz részt. Mi, akik már több nép- számlálást végigcsináltunk, s a mostani előkészítésében is közreműködtünk, tudjuk, hogy nagy és néhéz munka vár az össze- írófcra és feüiülvizsgáiókra és most már csaknem minden rajtuk múlik. Számolnunk kell — különösen a külterületeken dolgozóiknál — az időjárás viszontagságaival. Nem kevés gondot fog akozni a személyi számok beírása, a munka, illetve a tanulás stb. miatt ideiglenesen távollévők (ingázók) adatainak biztosítása. A nagyabb lélekszámú, illetve területen lévő körzetek összeírása csak nagy erőfeszítéssel oldható meg az iskolai szünet ideje alatt. Bizony nem csak nagy jelentőségű, de nagy fizikai és szellemi terhelést is jelentő feladat hárul a zömében pedagógusokból állókra. Tudjuk, a díjazás is nagyon szerény, inkább jelkép. Mi mégis bízunk abban — s ezért az eddigieken fúl, ezután is megteszünk mi is minden tőlünk telhetőt —, hogy a népszámlálás nagyon jól fog sikerülni. Hisszük, hogy mindenki felnő a feladathoz. A lakosság nagyon sokat segíthet azzal, hogy az összeíráskor jelien nem lévők adatait előre kiírja és a számláló- biztos rendelkezésére bocsátja. Ez nagyfokú pontosságot biztosítana és lényegesen könnyítené az összeírok munkáját. Így jóval gyorsabban tudnának haladni. Kérjük a lakosságot, fogadja szívesen és segítse a népszámiláliókat, hogy eredményes munkát végezve, minél előbb célba is érjenek. Szilágyi Imre, a KSH megyei igazgatója A tarpai „Esze Tamás" Tsz gépjavító telepén Balogh Kálmán és Szedlák János egy UNHZ— 500 típusú markoló-rakodó gépet javít, (Császár Csaba (elvétele.) Alap: a fegyelem « Bokönyben Azt mondják, dohányt termel itt az isten szolgájától kezdve az iskolamesterig minden halandó. „Bevetik” még az árokpartokat is az erős, igénytelen kállai fajta gondűzővel. Bokönyben még a virágcserépben is dohány terem. Az „elszippantott" munkáskéz Füstölnivalóból van itt a bő esztendő. De ha nem sikerül, akkor a szűk is. Ezen kesereg most Vanka Sándor a bökönyi Kossuth Tsz főkertésze, aki olyan friss a párttitkári poszton, hogy jószerével ideje sem volt még felmérni, mekkora felelősséget is vállalt hirtelen. Két hónapja választották párttitkárnak. Válságos időszakban szakadt nyakába az 53 tagú kommunista közösség irányítása. Ki tudja hány millió mérleghiány borzolja az emberek idegeit? S talán ami a legérthetetlenebb: a szűk esztendőt okozó tételből közel hárommillió a dohányból ered. A kiskertek „elszippantották” a munkáskezeket a tsz-ből, mert olyan isten nincs ám, hogy egyikben korábban, a másikban meg később érlelje a dohányt. Egy «I késett permetezés — A PM bevételi igazgatósága már vizsgálta a helyzetet. Az előzetes számítások szerint kb 5 millió körül álG yerekkorom óta lelkes híve vagyok mindenféle sportnak. Mivel a foci már több évtizede állandó szenvedélyem, szerény képességeimmel szeretnék én is hozzájárulni a magyar labdarúgás felemelkedéséhez. Közlöm hát az illetékesekkel: játékra jelentkezem. Állítom, ha valamelyik egyesület leigazol, én leszek a magyar labdarúgás legolcsóbb játékosa. Először is, mondvacsinált sportállást részemre nem kell kitalálni, mert van tisztességes foglalkozásom, rendes fizetésem. Az évek során hozzászoktam a rendszeres munkához. Ebből következik: ezután sem lesznek olyan furcsa allűrjeim, hogy csak fizetési napokon sétálok majd be a munkahelyemre a korpáért. Rengeteg pénzt takarít meg az egyesület azáltal is, hogy számomra nem kell IBUSZ- szobát bérelni, öltözősarkot átalakítani, többszobás lakást venni, villát építeni. Mivel erkölcsileg is eléggé megbízható talajon állok, fegyelmezési gondjai sem lapított meg mérleghiányt — magyarázza a párttitkár. így aztán most Bökönyre is áll a tétel: gazdag falu, „szegény” tsz. Látszat is, igazság is. Sok összetevője van, hogy a négy évvel ezelőtti előlépés, az egyesülés után, hogyan is juthattak idáig. Három esztendeig jól prosperáló gazdaság volt a Kossuth, s az idén „lerobbant.” Talán nem is az a lényeg, mi nem sikerült, inkább az okok. Erre próbáltunk választ keresni a párttitkárral. — Elfogadható a kiesés a kalászosokból. Téli fagykár, májusi aszály. Ezek voltak a fő okok. így lett 1 millió 200 ezer kiesésünk. Hasonlók miatt nem sikerült a csillagfürt. Még a vetőmagot sem adta vissza. Ezek ráfoghatok a természetre. De az alma nem. Nem tudtunk minőséget termelni almából. A tervezett 134 vagon helyett 87 vagonnal termett. Ezt is ori- ginál állapotban értékesítettük. Fuszikos volt, s ami Bö- könyben soha nem fordult elő, az idén a szövőlepke is megjelent! Egy permetezést később végeztek a szükségesnél. Tudják kinek a lelkén szárad, kit terhel a felelősség, csak éppen a felelősségrevo- nás késik. Az ügy még nincs lezárva. Sajnos, azóta sem ült le a pártvezetőség, hogy részletesen elemezze: ki hol követett el hibát, ki miért a felelős, hogy ezekből levonja a tanulságokat. Elsősorban fegyelmezettebb munkára és vezetésre van szükség. Nem rózsás a helyzet a Kossuth Tsztben, de lesznek velem a szakvezetésnek. Ittasan nem ülök volánhoz, nem kergetek a Balaton hús vizébe népi zenekart, malacbandát, éjjeli mulatókból se kell hajnal tájt taxin hazaszállítaniuk, mert feleségem évek óta este tízkor rendszeresen ellenőrzi, hogy ágyban vagyok-e már. Azt is megígérem, ha a csapat társasgépkocsin utazik a mérkőzés színhelyére, hazafelé is a fiúkkal tartok, nem pedig valamelyik rajongó mecénás gépkocsiján szágul- dunk vissza Budapestre. Külföldi portyákra a hitvesemet nem viszem magammal. A külhoni sajtó így aztán nem kürtölhet világgá olyan híreket, hogy kedves nejem őnagysága méltatlanul viselkedett vásárlás közben, mondjuk egy londoni áruházban. Még néhány, a játékommal kapcsolatos apróság. Gondolom, a szakvezetés érdemeimet elismerve, előrehaladott korom miatt nem kívánja, hogy lógó nyelvvel kilencven percig futkároz- zam a pályán. Már csak azért sem, mivel az utóbbi nem adták fel a reményt. Bíznak a kibontakozásban. Gond, hogy legalább öt, fontos beosztásban dolgozó vezető; az elnök, az új főagro- nómus, a párttitkár is „külföldről” jár Bökönybe, Debrecenben, a Hajdúságban laknak. Elég fárasztó az ingázás. Sokat áldoznak, szabad idejük alig van, s a jövőben talán még ' kevesebb lesz egy ideig, amíg rendbe nem rakják a közös szénáját. Ingázó vezetők — Ez már megkezdődött — mondja Salamon Miklós, a községi tanácselnök, a pártvezetőség tagja. — Baj volt, hogy hiányzott a szakképzett irányítás, nem volt gyakorlati szakember, a régi főagronómus. Három hónapig ez a beosztás üres volt. Erre a posztra dr. Tőgyi Sándor személyében gyakorlati gazda, képzett szakember került. Munkája már meglátszik a határon. — Javult a munkaszerye- zés, „kézben” vannak a traktorosok, sikeresen birkóztak a nehéz talajjal, elvetették a 700 hold kalászost. Szépek az őszi szántások. Most ellenőrizzük a szántás mélységét is nem úgy mint tavaly — magyarázza Vanka Sándor. — És éjszaka, nappal mentek a gépek, két műszakban. Megkezdődött a rendcsinálás Bokönyben. Kiadták az útját a részegeseknek. A sűrűn italozókat felelősségre vonták. Bizakodással várják az új tavaszt. Farkas Kálmán években a fiatalabb labdarúgóktól sem követeltek ilyesmit. Megelégszem, ha hetven percig a kispadon ülök, és cserejátékosként csak az utolsó húsz percben jutok szóhoz. Ha esetleg csípőre tett kézzel ácsorgók a pályán, nyugodtan szóljanak rám, mert ez csak helytelen beidegződés, nagy elődöktől örökölt rossz szokás. A csapat bizton számíthat szilárd jellememre, bundákban nem veszek részt, a taktikai utasításokat betartom, s ha a játék hevében szabálytalanság miatt leküldenek a pályáról, sem a nézőknek, sem a bírónak nem mutatom meg, hogy nyálképző szerveim milyen kifogástalanul működnek. H a a szakvezetés úgy gondolja, hogy a válogatott, valamint az NB I-es csapatok gondjai nélkülem is megoldódnak, szívesen elszegődöm alacsonyabb osztályba is, s attól sem idegenkedem, ha megyei, járási bajnokságban jut csak hely. De végre lássam: az ígérgetéseknek vége, most már a tiszta, becsületes játék következik. Maradjunk ennyiben: játékra jelentkezem, cím a ki- adóhivatalban. Sporttársi üdvözlettel: Kiss György Mihály Játékra jelentkezem A táraasztalnál Oláh Tibomé gyógyszerész Munkahelye a nyíregy- szám alatt működő gyógy- házi, Széchenyi utca 1. szertár. — A gyógyszerészség hivatás, foglalkozás vagy szakma? — Hivatás! Az a fizikai, idegrendszeri és szellemi megterhelés, amivel jár, az a munkával való magas fokú azonosulás, amit megkövetel, hivatássá avatná akkor is, ha szakma volna. De nem az. Ez hivatás! — Hogy lett gyógyszerész? Az akart lenni? Véletlenül lett azzá? Esetleg akarata ellenére? — Nem gyógyszerész akartam lenni. A természettudományok iránt mindig nagyobb vonzódást éreztem, mint a humán tudományok iránt és ezért villamosmérnöki karra jelentkeztem, de sok volt a jelentkező és nem vettek fel. Elmentem patikába dolgozni és a következő évben felvettek a Budapesti Orvostudományi Egyetem gyógyszerészkarára. Nem bántam meg, szeretek táraasztal melletti patikus lenni,/-».• I — Tanúi vagyunk e hivatás elnőiesedésének. Körülbelül milyen most a nők aránya? — Ez igaz. A mi gyógyszer- tárunkban három gyógyszerész van. Mind a három nő. A nyíregyházi patikákban hat vagy hét férfigyógszerész van és hatvan-hetven nő. Sőt, a megyei főgyógyszerész is nő. — Kosztolányi azt írta egykor: „A gyógyszerészkisasszonyok beválnak, lelkiismeretesek, megfelel nekik a csöndes, babráló, nőies munka.” — Nem olyan csendes, nyugalmas munka ez, mint akkor lehetett, amikor Kosztolányi írt róla. Időnként, de nem csak influenzajárvány idején, igen zajos a gyógyszertár officinája. Ezt fokozza, hogy a régi gyógyszertárakban szűk a hely, nem férnek a betegek, tolonganak, türelmetlenkednek még a „szürke” hétköznapokon is. A pálya nőiesedésének oka az is, hogy ma már a nők nagy része diplomás akar lenni és ez találkozik a nőkben már előre meglévő olyan képességekkel, amelyekre itt van leginkább szükség. Gondolok a nők anyáskodó, gondoskodó, emberbaráti és jótékony- kodási hajlamára. — Nem érez olyat, hogy az egykori patikárius és a mai gyógyszerész munkájának hasonlósága mögött gépies, közönyt tápláló, monoton tevékenység áll? — A szolgáltatás személyes-bensőséges jellegét rendkívül befolyásolja a betegek, gyógyszerfogyasztók száma és az officina nagysága, a gyógyszertár korszerűsége vagy korszerűtlensége. Jó lenne tágas, nagy officina, mert akkor mindőnkre kevesebb beteg tartozna és a kapcsolat közvetlenebb, intimebb, bensőségesebb lehetne. Pontosabban az ilyen kapcsolat számosabb lehetne, mert például most is előfordul, hogy jön az anyuka, kamillateát, csipkebogyóteát kér, mert azt szoktak használni. Ilyenkor megkérdezem: „A csipkebogyóteát kinek?” Feleli: „A kisbabának.” Tanácsolom neki: „Kisbabának nem szabad adni, mert székrekedése lesz tőle!” Sok ilyen van, amikor oda kell figyelni. Ezt örömmel meg is tesszük mindig, ha módunk van rá, de ha a patika tömve emberrel, bizony nincs rá módunk. A régi patikus és a beteg közt azért jöhetett létre bensőséges kapcsolat, mert kisebb volt a forgalom. Most, ha valaki intim kérdést akar, akkor félre hív. Ez gyakori, talán több esetben fordul elő, mint az orvosnál. Gyógyszertáraink korszerűsítésével visszakapunk valamit a kapcsolatoknak abból a melegéből, személyességéből, ami egykor a patiká- riusok és a betegek közt megvolt. — A gyógyszerész nem tévedheti Ezt a munkát nem lehet pontosan, majd még- pontosabban végezni. — Valóban, itt nem lehet selejtet csinálni, ezért jár fizikai és szellemi elfáradással a gyógyszerkészítés és -szolgáltatás. Ha például gyógyszert készítek, közben beszélgetni, - gondolatban- mással foglalkozni, elkaifefidttónl'-néth lehet, mert az tragédiát okozhatna. Abban a munkában az ember egészének részt kell venni. Az elmúlt esztendőkben előtérbe került a gyógyszerek kölcsönhatása, vagyis: mivel mit nem szabad szedni. A rossz párosítás tragédiát okozhat. Fejlődési lehetőséget jelent a gyógyszerek hatástanának jó megismerő-, se, hogy a rosszul felírt vényt se adjak ki. Tehát partnernak kell lennem az orvossal. — Mi hát a gyógyszerész hivatása? — Szolgálni a beteget! — Ügy látszik, a gyógyszerésznek alig van arra lehetősége, hogy munkája eredményét lássa, abban gyönyörködjék. Miben leli hát munkája örömét? — Minden gyógyszertárnak van körzete, amiből az emberek a „maguk” gyógyszertárába járnak. Oda mennek a bajukra gyógyírért. Az orvosság mellett a beteg magával viszi a gyógyszerész mosolyát, biztatását, buzdítását, tanácsát, figyelmeztetését. Csupa olyan dolgokat, amiket az orvos nem ír receptre, de kell a gyógyuláshoz. Ezek a betegek visszatérnek, levelet írnak, tanácsért jönnek, hálálkodnak a jól készített gyógyszerért, hoznak egy szál virágot, köszöntenek a névnapon. — Milyen tervei vannak? — Többet szeretnék foglalkozni gyógyszerhatástannal, több ismeretet akarok szerezni, hogy jó gyógyszerész legyek. Ebben látom a fejlődést. Ezt különben az új és újabb készítmények bevezetése is követeli. Mint magánember, szeretném két gyermekemet jól nevelni, nekik sok mindent megmutatni, velük utazni. Szabó György
