Kelet-Magyarország, 1979. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-30 / 304. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. december 30. Események címszavakban HÉTFŐ: A francia alkotmánytanács döntése értelmében ér­vénytelenné vált a kormány által kikényszerltett költség- vetési törvény — Az Eduardo dos Santos vezette angolai küldöttség hazaérkezik Moszkvából KEDD: A karácsonyi időszak alatt sem szünetelnek a fegyve­res összetűzések Libanonban — Befejeződnek az SZKP és a Japán Kommunista Párt közti tárgyalások Moszkvá­ban SZERDA: Az arany unciánkénti ára először haladja meg az 500 dollárt a tőzsdéken — Véres incidensek Salvadorban — Nicaraguában megalakul az új kormány — A vietnami nemzetgyűlés ülése CSÜTÖRTÖK: Az Egyesült Államok gazdasági szankciókkal fenyegeti Iránt — Üj vezetés Afganisztánban, Amin eddi­gi elnököt elítélik és klvégzik PÉNTEK: Több arab személyiség közvetít Libia és a PFSZ vi­tájában, felvetődik egy ötös arab csúcsértekezlet terve — Weizmann izraeli hadügyminiszter Washingtonban SZOMBAT: Rhodesia—Zlmbabweban éjféltől életbe lép a tűz­szünet — Kormányalakítási tárgyalások Portugáliában — A Szovjetunió Kabul kérésére, a barátsági szerződés alap­ján sokoldalú segítséget nyújt Afganisztánnak Á hét három kérdése EURORAKÉTÁK Az erőpolitika jegyében O Hogyan alakul Wa­shington és Teherán viszálya? Az ENSZ New York-i üvegpalotájában szin­te íratlan szabályként emle­gették, hogy karácsony és új­év között még a világpolitika is téli szabadságra megy. Az idei december mindenesetre kivétel e szabály alól: élénk diplomáciai tevékenység fo­lyik az amerikai követelés je­gyében, hogy sújtsák gazda­sági szankciókkal (büntető rendszabályokkal) Iránt. Wa­shington szeretné szándékát a Biztonsági Tanács határozatá­val „törvényesíteni”. Ám az eddigi felmérések szerint a BT tizenöt tagjából csupán hét állam támogatná. Egy esetleges amerikai blo­kádintézkedés (például a Hor- muzi-szoros lezárása) messze­menő bonyodalmakhoz ve­zetne: alighanem megnehezí­tené, vagy éppen lehetetlenné tenné a túszdráma tárgyalá­sos rendezését és ismét nyílt erőfitogtatást jelentene a tér­ségben. (Ezért annyira óvato­sak az USA NATO-szövetsé- gesei.) Ugyanakkor számítás­ba kell venni Washington és Teherán oldaláról is bizonyos belpolitikai tényezőket. Az amerikai—iráni viszály is hozzájárult, hogy megtörtént a „csoda”: Carter a közvéle­mény-kutatások adatai szerint elébe vágott a korábban biz­tosan vezető Kennedynek. Az amerikai választási kampá­nyok közegében ilyenkor min­dig fennáll annak a veszélye, hogy a jelöltek jobbról pró­bálnak előzni, szélsőséges hangoskodással. Teheránban időnként hatalmi bizonytalan­ság érezhető, amit az olvasó is tapasztalhat a hírek és cá­folatok kavargása során. Az USA nagykövetségét meg­szállva tartó iszlám fiatalok például többször szinte meg­hazudtolták a kül- és belügy­minisztert. A perzsa múlttal is kapcso­latba hozott Nagy Sándor hajdan kettészelte kardjával a gordiuszi csomót. Manapság viszont nem tanácsos kor­szerűbb „kardokkal” hado­nászni — ki kell oldani a cso­mót, amelyet elsősorban ma­ga Washington bogozott ösz- sze. A történelmi utalás a je­len diplomáciájának nyelvé­re fordítva azt jelenti, hogy a megoldás egyetlen megnyug­tató módja a türelmes tár­gyalás. O Hogyan tovább Zim- babwe-Rhodesiában, a tűzszünet után? A londoni konferencián történt komp­romisszumos megállapodás alapján Zimbabwe-Rhodesiá- ban életbe lépett a tűzszünet. A jövendő alkotmányt, s a februárra tervezett válasz­tások kereteit már korábban elfogadták. A világsajtó kommentárjai szinte fele-fe­le arányban megoszlanak: egyesek szerint túljutottunk Afganisztánban megdöntötték Amin rezsimjét és Babrak Kar­mait (képünkön) választották meg a forradalmi tanács elnöké­vé. (Kelet-Magayrország telefotó) a nehezén — mások ennek éppen ellenkezőjét állítják. Az óvatosabban, sőt ki­mondottan borúlátóan mér­legelők két várható bonyoda­lomra céloznak. Rhodesiában gerillaháború folyt, szabá­lyos arcvonalak nélkül. Ezért most nem elegendő a csapa­tok szétválasztása, hanem azoknak kijelölt támaszpon­tokra való összevonására is szükség van. A Hazafias Front azonban máris beje­lentette, hogy késik a hábo­rúban a Muzorewa-csoport oldalán résztvett dél-afrikai csapatok kivonása, s nem el­lenőrzik megfelelően a ko­rábbi Salisbury-i rezsim lé­gierejét sem. Ez azt a ve­szélyt rejti magában, hogy a reakciós erők kacérkod­hatnak a gerillasereg derék­hadára mért csapás gondola­tával. (Ezt eddig nem voltak képesek megtenni a sajátos gerilla-harcmodor következ­tében. Most viszont a csapa­tok összevonása új helyzetet teremt, s a gerillák, érthető­en, nem rendelkeznek repü­lőgépekkel, páncélosokkal, vagy nehéztüzérséggel.) Nem könnyű a választások előkészítése sem, hiszen ed­dig ugyancsak a Salisbury-i vezetés tartotta kézben a na­gyobb helységek közigazga­tását. Nyilván rengeteg ma­nipuláció lehetséges a vá­lasztási jegyzékeknél és az urnáknál is. Mivel a 100 képviselőből 20 a fehér ki­sebbség szavazataival jut a parlamentbe, a Hazafias Frontnak a 80 megmaradt képviselői helyből legalább 51-et kellene megszereznie a kormányzáshoz. Ez viszont kérdésesnek látszik, miután sok törzsi jelölt is indulni fog tovább osztva ezzel a mandátumokat. Valamiféle koalícióra lenne szükség, de az alkotmány értelmében egy pártszövetségben leg­alább három parlamenti cso­portosulásnak kell résztven- nie, kettő kevés hozzá ... Ilyen körülmények között megnövekedett Nagybritan- nia felelőssége. Kérdés: va­jon mit tud és mit akar London tenni egy valódi ren­dezés érdekében? © Miért lépett fel a fran­cia alkotmánytanács a kormány ellen? Hetven na­pon át vitázott a francia par­lament az 1980-as költség- vetésről. Természetesen több­ről volt szó, mint az egyes tételekről, valójában a gaz­daságpolitika, az infláció, a munkanélküliség várható alakulása keltett szenvedé­lyeket. A kormánytöbbségnek ma­tematikailag biztos többsége van, csakhogy a gaulleisták, saját politikai jövőjükre gondolva, nem kívánták megszavazni az előterjesztést. Nem ért el eredményt vi­szont a két baloldali bizal­matlansági indítvány sem. A kormány erre az alkotmány 49. cikkelyét alkalmazta, vagyis szavazás nélkül saját felelősségére elfogadottnak nyilvánította a költségvetési törvényt. (Ezt ugyanis csak bizalmatlansági indítvánnyal lehetett volna megakadá­lyozni.) Akkor szólt közbe az al­kotmánytanács : hatálytalaní­totta a kormány intézkedését és az elnököt a parlament rendkívüli ülésének összehí­vására késztette. A „politikai bomba” — ahogyan Párizs­ban emlegetik, kétségkívül megtépázta a kabinet presz­tízsét. Az elnöki tábor viga­szául csak az szolgál, hogy a gaulleistákat a sokszor ké­nyelmes tartózkodás helyett most nyílt színvallásra bír­hatják. Politikusok, jogászok és közgazdászok mérlegelik a váratlan krízis legjobb meg­oldási lehetőségeit. Fárado­zásaik eredményétől függet­lenül a költségvetés körüli herce-hurca már a közeljövő újabb politikai csatározásait A NATO miniszteri taná­csának brüsszeli döntése az eurorakétákról amellett, hogy súlyos veszélyt jelent a kon­tinens s a világ békéjére, semmibe vette az enyhülési folyamat eredményeit. Mint­ha nem is lett volna európai biztosági és együttműködési értekezlet Helsinkiben, sem szovjet—amerikai csúcstalál­kozó Bécsben. Mintha nem is indítványozta volna Leo- nyid Brezsnyev a tárgyalá­sok haladéktalan megkezdé­sét, mintha a Varsói Szerző­dés külügyminiszteri bizott­sága december 6-án nem fordult volna konkrét javas­latokkal a nyugati országok külügyminisztereihez. A NATO miniszteri tanácsa még saját országai közvéle­ményének hangját is semmi­be vette azzal, hogy meg­hozta a döntést a közép-ha­tótávolságú amerikai raké­ták nyugat-európai elhelye­zéséről. Az Egyesült Államok ezt a határozatot kizárólag erő­szakkal volt képes elérni, noha nem tudta megakadá­lyozni a repedést az „atlanti szolidaritás” falán. Hollan­dia és Belgium, ha különbö­zőképpen is, de elhárították a veszélyes NATO-ajándékot, s ezzel lényegében a nekik szánt 96 rakétát megfosztot­ták telephelyüktől. Az Észak­atlanti Szövetség tagállamai az 572 rakétáról szóló tervet úgy fogadták, mint egy „fel­sőbb hatalom kinyilatkozta­tását”. Ha valóban biztonsági megfontolásokat szolgálná­nak, miért hangoztatta fenn­tartásait egy sor NATO-or- szág: Dánia, Norvégia, Hol­landia, Belgium, Törökor­szág, Luxemburg, Izland (egyáltalán nem vett részt az ülésen), Portugália, va­lamint a katonai szervezet­ből kilépett Görögország és Franciaország? Nyilvánvaló, hogy a brüsz- szeli döntés az ugyanazon a napon meghirdetett amerikai „erőpolitika” jegyében szü­letett meg. Carter elnök egy korábbinál harciasabb hangú beszédben jelentette be, hogy a jövő évben 157 milliárd dollárra nő az amerikai ka­tonai költségvetés összege, s kormányzata újabb nagysza­bású fegyverkezésbe kezd. Nyilvánvaló az is, hogy a brüsszeli lépés megbontja az európai katonai-hadászati egyensúlyt és a másik felet válaszlépések megtételére gikusan következik, hogy a legjobb esetben is új erő- egyensúly jön létre, de már magasabb szinten, amely költségesebb és veszélyesebb az előzőnél, hogy a rakétákat befogadó országok az ellen­csapás potenciális célpontjai­vá válnak. A nyugat-európai közvé­lemény és kormányok meg­dolgozása során — hogy „zöldutat” adjanak az euro- rakétáknak — az egyik leg­nyomósabb érv az volt, hogy a „lámpa” sárgára, sőt piros­ra is válthat, ha sikerrel jár­nak a Szovjetunióval folyta­tott fegyverzetellenőrzési tár­gyalások. Azonban csak a naív emberek vártak konk­rét javaslatokat a NATO-tól. A többség ezt kérdezte: mi­ért nem járult hozzá a Var­sói Szerződés országai által javasolt tárgyalások hala­déktalan megkezdéséhez? Annyira kellett sietni a ra­kétákkal, hogy nem lehetett várni még hat hónapot, Dá­nia és más országok javasla­tának megfelelően? Nem játszottak itt közre Carter személyes, választások előtti szempontjai, aki elhatározta, hogy „politikai ruhatárából” a bátor fegyverhordozó kel­lékeit veszi elő? A „kezeit tördelő” Wa­shington mindvégig azt haj­togatta, hogy ezer elavult nukleáris robbanótöltetet kell kivonnia a korszerűsítési program keretében. Ebben az érvelésben az furcsa — és ezt a nyugati sajtó is elis­merte —, hogy ennek végre­hajtásával a NATO még mindig kétszer annyi robba­nótöltettel rendelkezik, mint a Varsói Szerződés. A brüsz- szeli záróközlemény egyide­jűleg „széleskörű komplex kezdeményezéseket” emleget, amelyekről kiderült, hogy csak most tanulmányozzák. Ezeket az Egyesült Államok és szövetségesei SALT—3 tárgyalásokat előkészítő két­oldalú konzultációkon kíván­ják megvitatni. A baj csupán az, hogy még a SALT—2 megállapodás ügye . sem te­kinthető befejezettnek. Ilyen körülmények között könnyel­műség volna azt feltételezni, hogy a SALT—3 tárgyalá­sok gyorsabb ütemben foly­nak majd. A Szovjetunió ezért javasolta, hogy a meg­beszéléseket haladéktalanul kezdjék meg a közép-ható­távolságú nukleáris rakéták­ról. veti előre Franciaországban. kényszeríti. Ebből pedig lo­G Geraszimov Tollhegyen Régi élet Ű j év küszöbén, mi lehetne hálásabb téma az új élet kez­déséről szóló fogadkozá­soknál? Éppen ezért, tisz­telet a kivételnek... Amikor a májusi kana­dai választásokon győztek a konzervatívok, a csatát vesztett liberális pártvezér Trudeau bejelentette vég­leges visszavonulási szán­dékát. Nem kevés botrányt kavaró, különélő neje, Margaret pedig nyilatko­zott: soha többé nem tér vissza a házastársi köte­lékbe. A konzervatívokat azon­ban váratlanul leszavaz­ták, s Trudeau helyesbí­tett: a rendkívüli válasz­tásokon esetleg mégis vál­lalja pártja vezérségét. Margaret pedig hirtelen új lakást bérelt, s alig száz méter közelségbe költö­zött férjéhez és gyerekei­hez. Hiába rendezett csa­ládi élet sohasem hátrány egy lehetséges miniszter- elnöknél. ■így hatott a parla- [ menti meglepetés köz- és magánéle­tére. Lehet, hogy az igazi szerelem mégiscsak a po­litika? Réti Ervin 14. — Hogyne! Valósággal el­várja a gyámkodást! Már többször kétségbe esett, hogy a rendőr nem kísérte át az úttesten. — Légy nyugodt, én átkí­sérem — ígérte Edit megfel­lebbezhetetlenül. Csak épp a lábán futott végig a gyengeség, amelynek okától igazi félelem szállta meg. ★ Kétségtelenné vált Félix Elek számára, hogy a legbiz­tosabban Edittel, Dezsővel és Paulával juthat dűlőre. A fej­lemények következő szaka­szából ki akarta kapcsolni az öreget, mint hátráltató té­nyezőt. Éber leselkedésre ad­ta a fejét, kivárta, mikor van távol Burján Péter az áhí­tott háztól. Kiszagolva, hogy a nyugdíjas kőműves eltávo­zott a város felé, újabb tár­gyalási fordulóra indult. Könnyed, fürge settenkedésé- vel a szomszédban termett, nesztelen cipőjében felosont az emeletre, és már a kopog­tatásával jelezte, hogy egé­szen ártatlan érkező kér be­bocsátást. — Csókolom... Jónapot... Ugye, nem alkalmatlanko­dom? ... A fogadtatásra nem lehe­tett panasza. Biztatóan emlé­keztette a mérnöknő: FERDE HÁZ — Már megegyeztünk, hogy jó szomszédok leszünk. Isten hozta. Még mindig nem kér kávét? — Nem, nem, köszönöm tisztelettel. Szerfölött izgatot­tak a motorikus idegeim. Barátkozó ugratással adta meg ennek okát Dezső: — Mert már megint az adóbevalláson töri a fejét. Kényelembe helyezkedett a fémdíszműves a. felkínált fo­telben. — Nem egészen. Bevallom, rabul ejtett az a bizonyos öt­let. Az se baj persze, ha nem tudom megkedveltetni önök­kel azt a fényes ideát. Mert hogy úg mondjam, szenve­délyem az üzleti latolgatás. Ennyi taktikázást fölösle­gesnek érzett Edit. — Ugye, nem veszi zokon, hogy mi nélkülözzük a ha­sonló szenvedélyt? Félszeg hódolattal bámulta mérnöknőre a fémdíszműves. — Editke, maga elbűvöl en­gem a komoly egyéniségével. — Hát akkor komolyan megkérdezem: csupán latol­gatni óhajt, vagy elhatározott szándéka lakást venni? — Nem értem a kérdést, Editke — sajnálkozott Félix, mintha komolyan megakadt volna. — Ügy emlékszem, hogy szándékomat már ki­nyilvánítottam. Burján bácsi éppen erre világosított fel, hogy ő ez idő szerint milyen kőművesnek tekinthető. Ma­gyarán szólva radikálisan kettévágta az érdemi tárgya­lás fonalát. Dezső figyelmes várakozása méltatlankodássá váltQzott. — Félix úr, ez nem szép magától. Egy jó szomszédtól több őszinteség is elvárható. Mivel a méltatlankodás túl hangosra sikerült, Paula szí­vélyes érdeklődéssel enyhí­tette : — Hallottam, Beácska lá­nya menyasszony. Mikor lesz az esküvő? Hálásan szólalt meg Félix Elekben az atyai szív. (Folytatjuk) Rhodesiában a Brit Nemzetközösség által küldött katonák is részt vesznek a tűzszünet ellenőrzrésében. Képünkön: an­gol fegyveresek indulnak teherautóval őrhelyükre Salisbu- ryben. (Kelet-Magyarország telefotó) [fj ffTJl if • TTi |YS] E m s f A Hfek. ....JL u.k i JL.Ä .1__Jk_Jí

Next

/
Thumbnails
Contents