Kelet-Magyarország, 1979. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-29 / 303. szám

1979. december 29.

KELET-MAGYARORSZÁG

3

II holnap üzenetei

Az élet bebizonyította: mindig az olcsó a drága. A pillanatnak tákolt valami hamar tönkremegy’ még mielőtt betöltötte volna hivatását. A gyorsan összeütött tárgy többnyire a tegnap üzenete, s képtelen szolgálni a holnapot. Most néhány apróság megyénkből arról: ami „!eg”-nek tűnik, az a gazdaságos, ami fantasztikusnak hat, azé a jövő.

A komputerizált csatorna

A felső-szabolcsi vízrendezés egyik legnagyobb munkája: a Belfő-csator- na és mellékágai korszerűsítése. Nem sorolom minden részletét, hiszen szakember legyen a talpán, aki átlátja a grandiózus, de nélkülözhetetlen tervet. De van egy része, ami felborzolta a fantáziámat. Az építés utolsó fázisában a csatornákba olyan elektronikus hálózatot szerelnek be, amely percről percre méri a vízszintet. Az érzékelők egy komputerhez szállítják az adatokat, melyek azonnal a programnak megfelelően reagálnak. Zsilipet nyitnak, vízirányt változtatnak, feltöltenek vagy leeresztenek. Sok tízezer hektár földterületet véd így az okosan programozott gép, néhány huzal, s egy bonyolult mechanizmus. Ez kétségtelenül a „leg”, .ebben a műfajban. A holnapé, de még azután is modern lesz.

Malom a tornyon

Talán fantasztikusnak tűnik: malom, hatvan méter magasan. Márpedig ez nem az álmok világából, nem is egy sci-fi-bőí vett ötlet, hanem talán a holnap valósága Nyíregyházán. A tervek szerint a város hatalmas gabonasilójának a tetejére épülne fel egy új malom. Csupán egy áramoltató rendszer, s máris fenn az őrlendő gabona. Csupán egy másik áramoltató, s máris konténerbe folyik a liszt. Kevés hely, kis anyag- mozgatás, tökéletes gépesítés. Nos, ez a terv már születőben van. Európában van egy-két elődje ennek az elképzelésnek. Sőt, mi több, működnek is. Talán nincs is messze az idő, s az idelátogatónak elmondhatjuk városnéző sétáink idején: s ott fenn, hatvan méter magasan, a város legmagasabb pontján van a malmunk!

Az éghetetlen papír

Mindenfelé tárolunk árut, s többnyire zsákban. A papírzsák ad helyet gabonának, cukornak, takarmánynak, cementnek, s tudja az ég mennyi terméknek. S elég egy szikra, s kész a tűz. Ha a termék nem is, a zsák láng- ralobban. Nos, talán ennek is vége lesz a jövő években. Nyíregyházán is bemutatták azt a papírt, amely nem ég, csak szene- sedik. A gabonaforgalminál próbálták ki, s tegyük hozzá sikerrel. Egy kis darabbal magam is kísérleteztem. Valöban nem gyulladt meg. Csak lassan fogyott, fekete lett a széle. Ez a legpapírabb papír, amit valaha láttam.

B. L.

Alkatrészraktárban

A tél egyik legfontosabb feladata a mezőgazdasági nagyüzemekben a gépek nagyjavítása. A megyei AGROKER is felkészült erre a nagy munkára. Ezen a télen 120 millió forint értékű alkatrész várja, hogy beszereljék a gépekbe. Felvételünk az alkatrész- raktárban készült. (Gaál Béla felvétele)

Nagyító alatt a három műszak

Lefényképezték a munkanapot

Nyolc óra a munkaidő. De mennyit dolgozunk? Ha a munkás személyes szükségleteit leszámítjuk, azt, hogy reggelizik, és ebédel (nem hivatalosan) 15—20 perc, hogy félóránként rágyújt összesen 16 perc, akkor a nyolc órából már csak hét és fél óra marad, a munkaidőalap 92 százaléka. De szép is lenne, ha így lenne.

A MEZŐGÉP vállalat bak- talórántházi gyáregységének kapujában öles betűkkel festett transzparens hívja fel magára a figyelmet: „A

munkaidő jó kihasználásával segítsük az ötéves terv sikeres teljesítését.” Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a gyáregység évről évre teljesíti, sőt túlteljesíti éves tervét. Elismerésre méltó a munka hatékonysága is, de hogyan néz ki a fennen hirdetett munkaidő-kihasználás. Szabados József gyáregység-igazgató.

Nyolcból csak 6,2

— Három műszakban dolgozunk. Két műszak a délelőtti és a délutáni teljes létszámú, éjjel csak 10—12 ember, kulcsfontosságú szakmunkások, esztergályosok, hegesztők vannak bent. Tapasztalunk : a munkaidő

kihasználása az első műszakban a leghatékonyabb, 82 százalék, a második műszak már csak 76 százalék, a harmadik műszak 78 százalék.

Átszámítva a százalékokat kiderül, hogy Baktalóranthá- zán az első műszak résztvevői a 8 órából hat és fél órát, a második műszak dolgozói hat órát, a harmadik műszak szakemberei 6,2 órát dolgoznak folyamatosan. Ennek a

felmérésnek alapja a mintavételes munkanap-fényképe- zésr volt, tehát megbízható. A második kérdés, a másfél, két órás munkaidő-veszteség indoklására vonatkozik.

— Először is azt kell tisztáznunk, miből adódik a három műszak közötti lényeges eltérés. Sokoldalúan vizsgáltuk ezt. Az első műszakban, jobbak a gyártási feltételek, jobb a termelés kiszolgálása, több a termelésirányító, szigorúbb az ellenőrzés. Ha adódnak termelést akadályozó hibák, géptörés vagy más, gyorsabb a hibaelhárítás. Délelőtt mindenki kéznél van. műszakiak, téemkások, szállítók. Délután a termelés kiszolgálása, az ellenőrzés már lazább, a hibaelhárítás lassúbb, esetleg másnapra marad. A harmadik műszak jobb hasznosítása, a délutáni műszakhoz viszonyítva, azért van, mert éjjel szakmailag magasabban képzeít, öntuda- tosabb, fegyelmezettebb emberek dolgoznak.

Minőségi csere

— Az első félévi állapotokhoz viszonyítva jelentősen előre léptünk. A délutáni műszak szakirányítását ügyeletes művezető, diszpécser munkába állításával erősítettük. Átcsoportosítottuk a

szállítómunkásokat, javítottuk az anyag- és alkatrész- ellátást egyszóval a kiszolgálást. 1980. január 1-től újabb intézkedéseket foganatosítunk. Tovább javítjuk a termelés kiszolgálását, egyes területeken, mint például a diszpécsercsoportnál, — amely összetétele miatt nem funkcionált jól — minőségi cserét hajtunk végre. Jobban építünk a fegyelmezett, lelki- ismeretesebb, dolgozni szerető emberekre. Következetesebben alkalmazzuk a teljesítménybérezést.

Naponta elvész 40 ezer

Baktalórántházán 186 fizikai állományú munkás dolgozik. Napi munkaidejükből átlag 1,8 óra telik úgy el, hogy nincs mögötte konkrét termelés. A kiesett idő négy ember teljes értékű munkaideje. De számolhatunk úgy is, hogy egy Weimar markoló normája 8 óra, értéke 10 ezer forint. Négy markoló gyártási ideje, 40 ezer forint árbevétel vész el naponta. Olyan tartalék ez, ami intézkedésekkel, munkaszervezéssel és nem utolsósorban emberi akarattal, jó hozzáállással beruházások nélkül elősegítheti a termelés fejlesztését.

Az idő múlásának szigorú rendje van, nem lehet nyújtani. Az időt csak kihasználni lehet és kell. Jobban mint eddig.

Seres Ernő

Mi a véleménye?

Váradi Béla Temesfalvi Miklós Zsíros Antal

Áz év végi hajráról

„Fő követelmény a rendelkezésre álló munkaerő és eszközök jobb hasznosítása.” (A megyei pártbizottság. 1980-as gazdaságpolitikai feladataiból.)

VÁRADI BÉLA, az Újpesti Gyapjúszövőgyár újfehértói gyáregységének igazgatója:

— A hajrá nem istencsapás, okos munkaszervezéssel elkerülhető. Mi már több mint egy hete, pontosabban december 22-én befejeztük az idei termelést. A szakszervezeti bizottsággal, a bizalmiakkal, a munkásokkal égyüttértésben úgy döntöttünk még az év elején, hogy a mostani ünnepek közötti négy munkanapot menet közben ledolgozzuk. Ennek alapján került sor áprilisban, májusban, júniusban és októberben egy-egy műszakra, a szabad szombatokon.

— A múlt évben megközelítőleg 200 millió forintos termelési értéket állítottunk elő, az idén majdnem het- venmillióval többet. Nőtt a termelés, ugrásszerűen javult a technológiai fegyelem és a minőség. Egyértelmű hát a véleményem, jól dolgozott a kollektíva egész évben, ennek köszönhető elsősorban, hogy hajrá és az azzal járó gondok nélkül zártuk az évet.

TEMESFALVI MIKLÓS, a gyár üzemfenntartási vezetője:

— Mi, karbantartók örültünk talán annak a legjobban, hogy kiürültek a csarnokok, állnak a gépek. így ugyanis van időnk és lehetőségünk, hogy a korábbiaknál alaposabban végezzük el a nagy karbantartást, ami remélhetőleg a biztonságosabb üzemelésben is megmutatkozik majd.

— Nagy eredménynek tartom, hogy gyárunk hajrá nélkül teljesítette az erősen megnövekedett tervet, s az

exportkötelezettségének például már december 15- én eleget tett. Azért jelentős ez, mert termékeinknek hetven százalékát külföldön értékesítjük. Amit december 15-e után termeltünk, mára következő év eredményeit fogja növelni.

— Csaknem kétszáz gépi berendezés sorsáért, működéséért vagyunk felelősek, ami nem kis feladatot ró a szerelőkre, lakatosokra, forgácsolókra. Minden gépcsoportnak javítási, ellenőrzési terve van, ez alapján dolgozunk, s igyekszünk a legszigorúbban betartani az előírásokat. Ennek is köszönhető, hogy az idén nem volt jelentősebb kiesés, bonyodalom gépállás vagy üzemzavar miatt, ami végül is hozzájárult az eredményes évzáráshoz.

ZSÍROS ANTAL, a gyár karbantartó-gépszerelője:

— Én még nagyon fiatal vagyok a szakmában,' ' aZt azonban már látom, hogy komoly, jó minőségű gépparkunk van. Négy évvel ezelőtt végeztem Pesten egy ipari szakközépiskolában, s rövid tétovázás után Újpesten, a gyapjúszövőgyárban kötöttem ki. Megismertem ott is a gépeket, majd miután néhány hónap elteltével hazatértem, Üjfehértón is. Nyugodtan állíthatom, jó munkát végeznek karbantartóink.

— Két évig katona voltam, most egy esztendeje tértem haza, s a közben eltelt időben rengeteget javult a kollektíva szelleme, munkája. Szerintem elsősorban ennek köszönhető, hogy elmaradt a hajrá, nyugodtan zárjuk az évet.

Balogh Géza

Párttagnak lenni: szolgálat

Merjen kockáztatni

— Befogadtak Vaján. Az itt élők szorgalmas munkájához én is kapcsolódni tudtam. A felelősség is kétszeres, ha olyan tagsággal találkozik az ember, amilyent itt talál — mondja lklódi László, a vajai II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet elnöke.

Pedig ma sem Vaján lakik, hanem szülőfalujában, a szomszédos Nyírmadán.

Csakhogy — kis megszakítással — már második évtizede vezeti a szövetkezetét.

— A nagy tsz-szervezés idején a baktalórántházi járási pártbizottságon voltam osztályvezető. Vaján éppen én foglalkoztam a legtöbbet a szervezéssel. Nehezen indult nekik az első év, ezért a másodikban felkértek, hogy jöjjek ki, vezessem a szövetkezetét. Akkor három évet vállaltam, de még egy fél évet ráhúztam.

Az uradalmi kerékgyártómester fiának élete szinte természetszerűleg a mezőgazdasággal kapcsolódott össze. Mint 18 éves fiatalember az alakuló nyírmadai gépállomás egyik vezető traktorosa. Aztán 1950-től váltja egymást életében a munka és a tanulás. Gödöllőn végzi el a mezőgazdasági akadémiát, miközben gépállomási agro- nómus, majd főmezőgazdász, végül 1956-tól 1960-ig igazgató.

— Olyan helyekre kerültem, ahol a vezetőim szerint szükség volt a munkámra — jegyzi meg.

A vajai elnöki széket a járási pártbizottság titkári posztjával váltja fel 1965- ben. Amikor pedig megalakultak a tsz-szövetségek, akkor a Nyírségi TESZÖV titkárává választják 1967-ben.

— Sok ismeretet szereztem a szövetkezeti mozgalomban. Módom nyílt, hogy meglássam a jobban gazdálkodó szövetkezeteket, az új módszereket — szűri le a tapasztalatokat.

A vajai szövetkezet a hatvanas évek elején a legjobb tíz között volt a megyében. De amikor újra hívták Ikló- di Lászlót — 1970-ben —

már a gyengék közé tartozott, mérleghiánynak nézett elébe.

— Nem az összeg volt nagy, hanem az rossz, ami ilyenkor a fejekben jelentkezik. A legnagyobb gondot a gyümölcs okozta. A kevés rosszal párosult. Pedig az almánál az emberi akarattól, hozzáértéstől sok függ. Ezért vezettük be a máig is jónak bizonyult rendszert, hogy a tagok vállalják egy-egy darab gondozását, metszését, a szüretet, s ezért részesedést kapnak.

A tsz az utóbbi kilenc évben újra felküzdötte magát a legjobbak közé. Mutatják ezt az eredmények, de még inkább az a törekvés, hogy minden újat alkalmazzanak. Bábáskodtak a NYÍRKERT almatermesztési rendszer

megalakításánál, a léüzem építésénél, most pedig a csillagfürt és rozs termesztési rendszerének gesztorságára vállalkoznak. Mindebben szerepe van az elnöknek, az őt támogató szakembereknek, a melléjük állt tagságnak.

Három falu, Vaja, Nyírpa- rasznya és Rohod határában gazdálkodik a megye legnagyobb termelési értéket produkáló szövetkezete. A vezetés és a szövetkezeti demokrácia összehangolása nem kis feladat.

— Az iroda a szakmai irányító központ. A tsz vezetősége pedig az a demokratikus fórum, amely havonta, munkaterv szerint ülésezik — tájékoztat a vezetési módszerekről az elnök. — A munkahelyi kis közösségekben tárgyalják meg a helyi dolgokat. Éppen most kaptunk engedélyt a vezetőségtől a kerületi tanácsok létrehozására.

Az elnöknek nemrégiben a két keze se lett volna elég, hogy összeszámolja társadalmi megbízatásait. Azóta ezek száma csökkent, hogy a meglévőknél még hatékonyabban tudjon tevékenykedni. Tagja a községi tanácsnak, a pártbizottságnak, a vízügyi választmánynak többek között. A legfontosabb megbízatása: a párt

megyei végrehajtó bizottságának tagja.

— Nem kis erőfeszítés kell ahhoz, hogy a megye életét jól megismerjem. Járási, városi vb-üléseken veszek részt, gyűjtöm az információkat. Csak így, a tapasztalatok felhasználásával tud azonosulni az ember a központi akarattal. Egyébként is a politikai munkában nincsen holt szezon, erre mindig időt kell szakítani.

A vezetőnek különben is lépést kell tartania szűkebb szakmája fejlődésével, ismerni kell a változásokat, hogy időben intézkedjen:

— Én úgy tartom, hogy a jövőben azok a vezetők fognak megfelelni, akik értenek a munkájukhoz, van kezdeményező képességük, mernek kockáztatni az észszerűség határain belül, — foglalja össze nézeteit lklódi László.

Lányi Botond