Kelet-Magyarország, 1979. december (36. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-29 / 303. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. december 29. BONN A bonni kormánykoalíció fenntartása mellett foglaltak állást az év végén a Nyugatnémet Szociáldemokrata Párt és a Szabaddemokrata Párt vezető képviselői. Willy Brandt az SPD elnöke pénteken eredményesnek minősítette az SPD—FDP kormány egy évtizedes tevékenységét és méltatta bel- és szociálpolitikai, valamint gazdasági téren elért eredményeit. A nemzetközi helyzetet érintve a szociáldemokrata vezető rámutatott: amennyiben a hetvenes évek az enyhülés évtizedét jelentették, a nyolcvanas éveknek a fegyverzetellenőrzés jegyében kell eltelniük. India választás előtt India választásra készül. Képünkön: Indira Gandhi, volt mi nisztereinök New Delhiben választási nagygyűlést tart. ítéletidő tombolt Wales déli felében és Anglia délnyugati részén. Az áradásokban tízen vesztették életüket. Cardiffban, Wales székhelyén több utca másfél méteres víz alá került. (Kelet-Magyarország teiefotó.) y Kommentár Tűzszünet éjfélkor Pontosan éjjeli tizenkét órakor életbe lépett a londoni konferencián elhatározott tűzszünet. A megállapodás lényege közismert: a fehértelepes vezér Smith által másfél évtizede deklarált „egyoldalú elszakadást” gyakorlatilag meg nem történtnek tekintik és úgy tesznek, mintha Rhodesia ma is angol gyarmat lenne. Ez annyit jelent, hogy minden hatalom az angol koronát képviselő főkormányzó kezébe megy át, aki — brit katonai segédlettel — megteszi az előkészületeket egy „igazságos választás” előkészítésére, amelyen teljes joggal részt vehetnek a nép igazi képviselői, a hazafias front és az őket támogató gerillák küldöttei is. Mik ezek a jelek és miért jogos az aggodalom az egyezmény — és Rhodesia — jövőjéért? 1. Nemcsak a fehértelepesekét, hanem az angolokat is megdöbbentette az az eufórikus lelkesedés, amivel a tömegek a gerillák hazatért kilencven tisztjét fogadták. 2. Furcsa időpontban vesztette életét — állítólag autóbaleset következtében — a gerillamozgalom egyik legnépszerűbb katonai vezetője. 3. Helikopterszerencsétlenség következtében meghalt három angol katona és bizonyos erők máris igyekeznek az esetet a hazafiak befeke- títésére felhasználni. 4. Az angolok nem teljesítették a megállapodásnak azt a fontos részét, hogy azonnal távozásra bírják az országban tartózkodó dél-afrikai csapatokat. 5. London konzervatív vezetése belpolitikai okokból sem örülne egy elsöprő hazafias győzelemnek a rhodesiai választásokon — már csak azért sem, mert a brit nagytőkének ehhez túlságosan értékes pozíciói vannak itt. 6. Nem lehetetlen, hogy bizonyos erők érdeke a választások megakadályozása és kaotikus helyzet előidézése, amelyben majd erőszakkal, esetleg dél-afrikai közreműködéssel, igyekeznek „renaet csinálni”. Igen, ez az éjfél a reményeké és a kísérteteké is. H. E. „Háború" New Yorkban Carmine három arca. A Szivar halála A szerény brooklyni olasz vendéglő kerthelyiségében két férfi iszogatta vörös borát. Csatlakozott hozzájuk a tulajdonos is, hiszen tudta: az idős vendég nem íjiás, mint a „tiszteletre méltó” Carmine Galante, a New York-i maffia legfőbb főnöke, a „capo di tutti capi”. A csendes beszélgetés azonban nem tartott sokáig. Három álarcos fegyveres tört be a kerthelyiségbe és az iszogatókat géppisztolysorozattal terítette le: Galante testőre azonnal meghalt, a vendéglős pár percig élt még,._ s a golyók végeztek Galanté- vel is. A maffiavezér a földre zuhant, de fogai közül holtában sem engedte ki a vastag havannai szivart, amelyről elnevezték. The Cigar — A Szivar, ez volt a 69 éves bűnöző neve a New York-i alvilágban. A nagyváros rendőrsége és a hasonló ügyekben nyomozó szövetségi hatóság, az FBI egyelőre csak a sötétben tapogatózik. Az nyilvánvaló számukra, hogy a „főnök főnökével” valamelyik rivális banda végzett. De melyik? Hiszen New Yorkban a maffiának öt nagyobb „családja” van, s Galante ebből csak az egyiket vezette. És mi lehet a brutális leszámolás oka, hiszen manapság már gengszterkörökben is kerülik a hasonló eljárást? Valaha, a 20-as, 30-as években gyakori volt, amikor a rivális bandák egész államok feletti uralomért harcoltak, de a hetvenes évekre ez már nem jellemző. A maffia ma már nem illegális szeszfőzéssel foglalkozik, mint A1 Capona idejében. Fő területe: bordélyházak, kaszinók, fogadóirodák fenntartása, meg persze a kábítószer-kereskedelem. A nyomozók szerint Galante valószínűleg azért halt meg, mert egy másik „maffiacsalád” ügyeit megzavarta, s beavatkozott az Atlatic City kaszinóüzletbe, lehetséges azonban egy másik változat: a halál oka az, hogy új területeket akart szerezni 200 tagú családja kábítószerügyleteinek — Galantének ugyanis ez volt a fő üzlete. Valaha, az ötvenes évek elején, amikor még csak al- vezér volt az akkor „keresztapa”, Banán Joe mellett, Galante hozta össze a „francia kapcsolatot”: azt a láncot, amelyen keresztül az amerikai bűnözők hozzájutottak a Marsaille közelében finomított, keleti eredetű kábítószerhez. Persze, akkor már jelentős maffiakarrier állt mögötte. A szicíliai bevándorlók fia egészen fiatalon csatlakozott a „családhoz”, s a rendőrség szerint a fiatalkorában elkövetett legalább száz gyilkosság alapozta meg pályafutását. Ezekre persze soha nem volt tanú. Végül 1962-ben kábítószer-kereskedésért ítélték el 20 évre. Tizenkét évvel később „jó magaviseletére való tekintettel” szabadon engedték az idősödő banditát, aki ismét belevetette magát az „üzletbe”. Agresszivitása nem csökkent, s ez okozta vesztét. Az FBI szerint ugyanis ellenfelei már 1977-ben halálra ítélték, Galante azonban bízott legfőbb főnöki tekintélyében, a kerthelyiségbe is fegyvertelenül ment testőrével. A nyomozás folyik, egyelőre azonban kevés a tanú. A vendéglői vérengzésről senki sem akar beszámolni a rendőrségnek. Tudják, hogy ez csöppet sem lenne veszélytelen számukra ... (miklós) A „capo di tutti capi” karrierjének vége. Gerencsér Miklós: FERDE HÁZ 13. Most sem a visszavágás szándéka, hanem csupán az önérzet védelme mondatta vele: — Csakugyan, az öregség nem ok a maradiságra. De a fiatalság még kevésbé. Akkor lennék maradi, ha a pénzen kívül semmi egyéb nem érdekelne. Ha szenvednék az unalomtól csak azért, mert nem lennék képes kitölteni értelmes élettel az új otthonom falait. A kopott, zöld fotelben kuporgó Paula rövid leszólással fejezte ki véleményét. — Mesebeszéd. önuralommal fordult feléje Burján Péter. — öreg ember vagyok, Paulám, szeretek mesélni. Tudjátok, mihez igazodom én ebben a városban? A házakhoz. Amiket én építettem. Ennek a városnak, a mi közös szülővárosunknak egyetlen utcája sem idegen számomra. Dolgoztam mindegyikben. Amikor segéd lettem, akkor a postapalotát építettük. A Gold Áruházfalait emeltük, amikor szerelmes lettem anyátokba. Onnan mentem eléje minden este a gyapjúmosodához. Akkor alapoztuk a magántisztviselők bérházát, amikor Dezső megszületett. Rengeteg házat építettem. A verejtékem, a szívem jogán mindegyik az enyém. Még az a nyavalyás központi orvosi rendelő is, ahol eltörött a lábam, amikor leszakadt alattam az állvány. Ügy dolgoztam mindegyiken, mintha magamnak csinálnám. Hát akkor engedjem ki a kezemből bután, gyermeki tudatlansággal azt, ami csakugyan az enyém?! Röstelkedéssel rokon érzés tette lágyabbá Editet. — Ne izgassa fel magát, édesapám... Dezső is békülékenyebben hangoskodott: — Igyunk egy kortyot, drága öreg. Irigylem azt a nagy szívét. Pedig én sem vagyok fakir, elhiheti. Csak tudja, az a dörgés, hogy mostanában más idők járnak. Mérlegelőn hajtogatta tömör, arányosra mintázott férfifejét Burján Péter. — Más idők, más idők ... Hiszen én is akartam, hogy más idők járjanak. De minden azért nem változik meg. A tisztességnek még mindig tisztesség a neve. A jó kenyérnek most is jó íze van. A csalán most is csíp. A föld sem repülhet le a pályájáról azért, mert régóta kering a Nap körül. Csak változzatok. Én olyan maradok hozzátok, amilyen mindig is voltam ... — Ez úgy hangzik, mint a szemrehányás — mondta Paula. — Pedig ilyesmire igazán nem adtunk okot. A mémöknő tovább ment ennél: — Ellenkezőleg. Amire okot adunk, az a helyeslés lehet. Még mindig nem akarta elhinni Burján Péter, hogy ily szilárd egyetértéssel akarják megadásra kényszeríteni. Kételkedve emelte féloldalra a fejét. — Elvárnátok, hogy helyeseljem a lélektelen nyerészkedést? Hogy beáll jak veletek a pénzimádók falkájá- ba?... — Na igen — sértődött meg a kőfaragó. Fellengzősen gúnyolódott. — A sóherség felemelő. Ügy látszik, csak akkor maradok méltó az apámhoz, ha kunyerálok egy kis pipadohányt. Vagy elmegyek csikket szedni. Kellő emberi méltósággal, szöges bottal, nehogy meghajoljon a derekam. ★ Paula felismerni vélte, hogy apósa megingott. Biztos előrenyomulásuk tudatában megengedhette magának, hogy türelmesebben puhítsa az öreget. — Sokkal okosabban tenné a papa, ha a gyerekeire bízná magát. Dezső például már több évtizede nagykorú. Ne tessék lépten-nyomon szembeszállni a természet rendjével. Szakmai tapasztalatból tudta a nyugdíjas kőműves, hogy a legszilárdabb fal is megroggyan, ha alul, a sarkoknál kilazítják a legfontosabb téglákat. így támadták meg ezen a délutánon mindeddig vita felett álló tekintélyét. Befelé, a romlásnak kitett méltóságára figyelt, kínos meglepettséggel. — Értem. Aggastyán vagyok, élvezzem hát a második gyermekkor örömeit. A sarokfal, amely mindeddig szilárdan állt, megrogy- gyant. Aljából kiütötték a legfontosabb téglát. Láthatóan összesroskadt a nyugdíjas kőműves, de óvakodott attól, hogy észrevegyék megrendülését. Egyfajta jókedvűséggel húzta ki magát, élénkség vil- lanyozta fel. — Megyek a Sárga Csikóba. Az öregek óvodájába. Hintalovat kérek a sör mellé a pincér bácsitól. Remélem, adni fog. Mert ha nem, akkor buta helyzetbe kerülök. Elromlik ez a nagyszerű jókedvem, ez a csupa-csupa öröm, amit most kaptam tőletek. De hallgatni fogok róla a nyugdíjas pajtások között. Hátha megirigyelnének ... Vonaglott a nevető szája, és a messzire indulók magányával elhagyta a szobát. Noha látszat szerint Dezső rendelkezett azzal az előnynyel, hogy nem terhelték fölösleges lelki finomságok, apja viselkedésétől ő szeppent meg a legjobban. Az erkélyre lődörgött, hanyag mozdulatokkal kiverte pipájából az üszköt, újra tömte és a friss dohányból szippantgatva tért vissza. — Szerintem már megadta magát, csak röstelli bevallani. Paula újra a kötni valójával bajlódott. — Mi mást tehetne? Nincsenek igazi érvei. A mérnöknő inkább köte- lességszerűen, mint munkavágyból babrált ferde rajzasztala mellett. — Érzelmi érvei vannak. Veszélyesek lehetnek. — Attól függ, kire nézve — kommentálta Paula talányosán. Edit késedelem nélkül tisztázta magát. — Mindannyiunkra. Megeshet rajta a szívünk. Ilyen fordulattól legkevésbé Paula félt: — Az enyém aligha. Ez a társalgásnak szánt hi- deglelkűség felhúzta Dezsőt. A nőkre pörölt. — Mit szóltok hozzá, én nem szégyellem, hogy sajnálom az öreget! — Akkor sajnáljuk együtt — ajánlotta enyhe lenézéssel Edit. — Mert ugye érzelmileg roppant gazdagok vagyunk. — Csak méltóbb környezet kell hozzá — látta be Dezső, hogy mégsem kell oly nagyon érzelgősnek lennie. — Ott hagytuk abba, hogy új házat építünk. Az a kérdésem, véglegesnek tekintsem-e az elhatározást. Edit a mérnöki tárgyilagossággal felelt: — A lényeget kell nézni. Végtére is az egész család érdekeiről van szó. Nem szabad eltűrnünk, hogy az ésszerűségbe bárki bármiféle mellékes teóriákat belekeverjen. Kétkedve nyomkodta Dezső húsos ajkához a pipa csutoráját. — Ez így nagyon katonás. Csak aztán ilyen is maradj. — Miattam ne aggódj. — Nem is miattad. Még csak nem is Zoliék miatt. Jelét adta a mérnöknő, hogy hevesebb hőfokú a természete, mint amilyenre kiegyensúlyozottságából következtetni lehet. Ha a férjére emlékeztették, jelentkezett a hőemelkedés. — Károlynak csak imponál a határozottság. Eleinte talán csökönyösködni fog, de szépen beáll majd a sorba, ha látja, hogy az egész család egyet akar. — Különben is álmodozó lélek — mondta Paula a kétszer kettő nyilvánvalóságával, s szerette volna, ha elhiszik neki, amit ő sem hitt. — örül, ha ránk bízhatja magát. Dezső gyönyörrel állapította meg, hogy mekkora hülye a felesége. (Folytatjuk) Egyezség a koalíció fenntartására
