Kelet-Magyarország, 1979. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-29 / 303. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. december 29. Á srácok A z ablakokból hullanak az égő csillagszórók, az utcák és terek megteltek a kicsapott srá­cokkal. Kora reggeltől késő estig megy a füttyengetés, kiabálás, céltalan lődörgés. Se hó, se jég, unatkoznak a srácok. A karácsonyi ajándék varázsa pár nap alatt tova­illan. Marad a szülők nélküli nappalok hosszú, reményte­lenül hosszú időszaka, a hi­deg ebéd. A srácok nem tud­nak mit kezdeni magukkal. Üjra utolért a vakációk immáron unalmas témája. Elmondják a szervek, hogy vigyázzunk, ne érje baleset gyermekeinket. Hívnak az in­tézmények: jöjjenek többé kevésbé unalmas progra­mokra. De a nagyobbak, a jócskán tizenévesek számára új fent csak az utca marad. Haragudni nem lehet rá­juk. Sajnálni érdemes őket. Városrészeket barangolgat az ember, sehol egy hely a szá­mukra. Nincsenek klubok, játéktermek, szobák, nincse­nek könnyed pihentető ki- kapcsolódást kínáló helyisé­gek. Valahogy erre sosem jut se idő, se piénz. Szívfájda­lommal nézegetem a minek- épülő-művelődési-ház-csodát a város közepén, s azon ke­sergek: a srácoknak megint nem jutott semmi. Talán még az oktatással és közművelődéssel foglalkozók is emlékeznek arra, hogy a művelődéspolitikai irányel­vek milyen nagy hangsúly- lyal szóltak a fiatalokról. Talán még van, aki emlék­szik Kádár János csepeli be­szédére, ahol szintén kiadó­sán szólt az ifjúsággal kap­csolatos gondokról. Persze az emlékezés elég kevés. Tett is kellene. Kultúrmunkások, . KISZ-vezetQk rendezhetné- ! nékmagukban ötletnapokat, s meg is valósíthatnák azo­kat. Szidjuk a srácokat, hogy céltalanul lődörögnek, ban­dába verődnek, agresszívvé válnak, csordaszellem alakul ki köztük. Kétségtelen: mindezt megállapítani köny- nyű. De itt újra egy hosszú vakáció, s semmi de semmi nem mutatja, hogy történne valami, amitől másként lesz az, ami rossz. Lesem az eget: hátha le­hull a hó. És megfagy a po­csolya. Mert itt, úgy látszik, már csak a természet segít­het. Ha lesz jég, lesz hó, lesz mit csinálni. A gyermekév utolsó napjaiban csak ettől remélhetünk valamit? (b.) _____________NYÍREGYHÁZI rádió_______________ Műsor reggel Változik a hét végi adásidé Bizonyára sokan felfedezték már a Rádió- és Televízióújságban, hogy 1980-tól a szom­bati és a vasárnapi adásokat reggel 8,30-tól 10 óráig sugározza a nyíregyházi stúdió. Sa­mu András, a Magyar Rádió nyíregyházi stúdiójának vezetőjét kérdeztük a változta­tásról. — Mi indokolja a hétvégeken a reggeli adásokat? — Nagyon sok hallgatónk dolgozik rend­szeresen a második műszakban. Jövőre a nagy szabad szombatok révén hamarabb el kell jutnunk a hallgatókhoz a friss informá­ciókkal, figyelemfelkeltő műsorokkal. Így az észak-tiszántúli eseményekről minden bi­zonnyal többen értesülnek, mint a szombat­vasárnap esti időben, amikor a központi rá­dió és a televízió is fő műsoridőben sugároz­za programjait. — Az adásidő megváltoztatása hat-e a műsorokra? — Teljesen új tematikát dolgoztunk ki a jövő évi műsorpolitikánkra. Reggel például lehetőségünk van több informatív műsort su­gározni. Az új programok között az eddigi­nél jóval nagyobb szerep jut a szolgáltató műsorokra. Beszélgetés, vagy fórum, esetleg egyenes adás révén keresünk választ a lakos­ságot érintő kérdésekre, másfelől sokkal több kulturális, közlekedési, piaci és hobbi­tanáccsal segíthetjük hallgatóinkat. — Milyen lesz a hét végi műsorrend? — A hét észak-tiszántúli eseményeinek összefoglalója után szombaton hangzik el a nyugdíjasok műsora, a Vállon hordott évtize­dek. Egy másik szombaton ön kérdez ... címmel fórumon találkozhatnak a hallgatók a szolgáltató vállalatok, szövetkezetek veze­tőivel. írásban korábban feltett, vagy a mű­sor idején telefonon elhangzott kérdésekre egyaránt választ kapnak az érdeklődők. A fi KÉPERNYŐ f?TÍÍÍ1 199. ________________________________________ *_ Készül a műsor. A vágóasztalnál Rózsavöl­gyi Erzsébet. stúdió közvetítőkocsija is ott lesz valame­lyik helyszínen, s az ott lakók is részt vehet­nek az élőadásban. Hétvégi teríték a címe a 25 perces sport-, kulturális, hobbi-, közleke­dési műsornak. Vasárnap reggel beszámo­lunk az előző napi eseményekről, sport- eredményekről, majd 50—60 perces zenés műsor következik. Itt helyet kap az útibeszá­molótól a zenei vetélkedőig sok minden. Az én slágereim címmel zenés riportműsort ké­szítünk közéleti emberekkel. — Milyen új műsorokat állítanak össze? — Az említetteken kívül Ismeretlen isme­rősök címmel a hivatalok, a szolgáltatás te­rületén ténykedő embereket mutatjuk be. Történelmi értékeink, hagyományaink tiszte­lete hívta életra az Utcák, terek, emléktáb­lák elnevezésű műsort. TIT-percek a címe a tudományos műsornak, Tájközeiben eldugott falvak élete elevenedik meg. Az első adás január 5-én, 8,30 órakor hangzik el. Tóth Kornélia MINDEN ÉVSZAKBÁN ÚJAT? Cipőcsere helyett javítás Ügyeskedő vevők nemegy­szer cserélték a tavasszal hordott és megunt cipőt szandálra, majd ha, mond­juk, leszakadt róla a pánt, ismét félcipőt kértek a cse­rénél, esetleg csizmát szerez­tek az adott lábbeliből. A furfangos vásárlókat már arcról ismerték is az eladók, tenni viszont mégsem tudtak semmit: a rendelet ugyanis lehetővé tette, hogy a vásár­lástól számított hat hónapon belül a hibás cipőt vissza kell cserélni vagy ki kell fizetni érte a teljes vételárat. Egyetlen olyan árucikk sincs Magyarországon, ame­lyet hasonlóan hosszú ideig tartó garanciával forgalmaz­nának. Mivel az országban évente 650 ezer pár lábbelit cseréltek vissza és ez 250 millió forintos kárt jelentett az államnak, ezért gondoltak arra a belkereskedelmi és a könnyűipari szakemberek, hogy csere helyett érdeme­sebb lenne megjavítani a visszavitt cipőket. A pozitív tapasztalatok késztették a Belkereskedel­mi, a Könnyűipari Miniszté­rium és az OKISZ képvise­lőit arra, hogy országos ren­deletet alkossanak a cipők minőségi cseréjére. Ezek sze­rint 1980. január 2-ától azo­kat a cipőket, amelyeket meg lehet javítani, az üzlet FEL LITER PÁLINKA NAPONTA Kényszergyógykezelés Nagyfán A 31 éves Katona Ferencné balkányi lakos már több mint 10 éve rendszeresen italozik, ezért családi élete felbomlott, férjétől' különváltan él, há­rom gyermeke közül egyet a nővére, egyet a különváltan élő férje nevel, a legkisebb pedig állami gondozásban van. Katonáné az állami gondo­zott gyermeke után megál­lapított tartásdíjat nem fizeti, ezért őt a Nyíregyházi Járás- bíróság 1978-ban tartási kö­telezettség munkakerülő és iszákos életmód miatti elmu­lasztásáért 6 hónapi szabad­ságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását egy évre fel­függesztette. Katonáné idült alkoholista, már eddig két esetben vett részt elvonókezelésen, azon­ban az nem járt eredménnyel. Az alkalmi munkából szer­zett pénzt rendszeresen italra költi. A szeszes italok közül a pálinkát részesíti előnyben, melyből a napi fejadagja fél liter. Katona Ferencné az ősz fo­lyamán általában a község­ben a dohányt termelő csalá­dokhoz járt napszámba do­hányt simítani, így ismerte a járást a dohánypajtákhoz. 1979. november 30-án nem volt pénze, de szeretett vol­na inni, ezért bement előbb Gellért István balkányi lakos udvarára és a dohánypajtából ellopott 9 póré, kb. 600 forint értékű dohányt, amit pálin­kára akart kicserélni. A sér­tett azonban a kutyák ugatá­sára felfigyelt, kiment a kert­be, így a tolvaj a dohányt el­dobta és elmenekült a hely­színről. Még ezen az estén Serbán László balkányi lakos udva­rára ment be és a dohánypaj­tából egy bála dohányt lo­pott. A dohányköteget elci­pelte a szomszédos üres por­tára és ott elrejtette. A sér­tett december 1-én, kora reg­gel fedezte fel a lopást és je­lentette a rendőrségen. Mi­előtt Katonáné az elrejtett dohányt értékesíteni tudta volna, azt a gyomok között, megtalálták, így a sértett ká­ra megtérült. A Nyírbátori városi-járási Ügyészség Katona Ferencné ellen 2 rendbeli lopás vétsége miatt emelt vádat a Nyírbá­tori Járásbíróság előtt, ahol ügyét gyorsított eljárással tárgyalták. A járásbíróság megállapí­totta Katona Ferencné bűnös­ségét, de a büntetés kiszabá­sánál figyelembe vette, hogy idült alkoholizmusa miatt ne­ki a büntetés helyett gyógyí­tásra van szüksége, ezért az új Büntető Törvénykönyv ad­ta lehetőséggel élve a járás- bíróság börtönbüntetés kisza­bása helyett elrendelte Kato­na Ferencné kényszergyógyí­tását. Ennek érdekében be­utalta őt a nagyfai munkate­rápiás intézetbe, ahol két évig köteles dolgozni és keze­lésnek alávetni magát. Dr. Pálfy Ferenc ügyész visszaveszi, nyolc napon be­lül megjavíttatja és úgy ad­ja át a vásárlónak. A javítóhálózat az egész megyére kiterjed. Januártól a hat városban, valamint Zá­honyban, Tiszavasváriban, Nagykállóban, Rakamazon az itt működő szövetkezetek lát­ják el ezt a kereskedelmi szolgáltatást. A tanácskozá­son felmerült az a kérdés, mi történjék akkor, ha drá­gább lenne a javítás, mint a csere? Gyermekcipőknél ez előfordulhat... Abban az esetben egyértelműen vissza kell cserélni az elromlott lábbelit. Nem kerülhet többe a leves, mint a hús ... Igen sok vásárlót fog érin­teni az az intézkedés, hogy a reklamációs cipőt csak abba az üzletbe lehet visszavinni, ahol vásárolták. Viszont Szabolcs-Szatmárban hatal­mas távolságok vannak, és bizonyára nem lenne érde­mes néhány forintos javí­tásért többször utazgatni. Ilyenkor a javítási költséget odaadja a bolt a vevőnek. (Valamennyi lehetséges hi­bát és a javítási díjat is tar­talmazó képes plakátot he­lyeznek majd el az üzletben, jól látható helyen.) Amikor a vásárló a nyolc nap leteltével visszamegy a cipőért, már ott várja őt a lábbeli. Ha nem lenne ott mégsem, az üzlet a teljes ösz- szeget köteles kifizetni a ve­vőnek. Viszont ha az ügyfél úgy találná, hogy a javítás nem szakszerű, reklamáció­ját továbbítják a Kereske­delmi Minőségellenőrző In­tézetnek, s ott vizsgálják ki a panaszt. Ha a KERMI helyt ad a vevő panaszának, ugyancsak a teljes vételárat kell visszakapnia. Viszont a KERMI döntése megfelleb­bezhetetlen, legfeljebb a bí­róságra mehet azután az il­lető. (tóth) A karácsonyi műsorok gazdag választékából egyet- egyet kiemelve sem lehet — az adott tartalmi keretek között — jószerivel mást tenni, mint néhány meg­jegyzést fűzni a minden­képpen megemlítésre kí­vánkozó produkciókról. Mindjárt kezdhetem is a vasárnap esti Nem olyan, mint a többi este... c. gyengécske NSZK tévéfilm­mel, mely avitt finomkodá­sával, vontatottságával és unalmasságával nem volt biztató kezdete a négynapos főműsoroknak, még a két világhíresség, Peter Ustinov és Heinz Rühmann fősze­replése ellenére sem. A hét­fő esti Kék madár, a neve­zetes Maeterlinck-mesejá­tékból készített szovjet— amerikai film költőiségével viszont jól illett a kará­csonyest bensőséges hangu­latához, családias „fészek­melegéhez”. Mégis, nekem a magyar irodalmi, zenés tematikus összeállítások, do­kumentumműsorok tetszet­tek a legjobban. Éppen csak megemlítve közülük néhány emlékezetesebbet: „Énszerintem az élet...” (Kremsier Edit és Szabó Éva forgatókönyve alapján Kardos Ferenc rendezte), „Szél hozott, szél visz el..." (Halász Judit zenés-verses remek műsora), a Morvay István forgatókönyvéből Szemes Marianne által ren­dezett Kéznyomok c. do­kumentumfilm, Feledy Pé­ter riportfilmje a Levendel Júlia—Horgas Péter íróhá­zaspárról és négy gyerme­kükről, s még sorolhatnám tovább. Kissé bővebben kell ír­nom a bizonyára a legna­gyobb érdeklődéssel várt (és kísért) új magyar tévéfilm­ről, a Móricz Zsigmond re­gényéből készített Forró mezőkről. Nagy írónk sok­színű palettáján a mű kü­lönleges tónust képvisel: szabályos krimi (egy meg­történt csobaji korabeli eset kapcsán), kíméletlen — bár a Rokonokétól természet­szerűleg kevésbé árnyalt — társadalomkritikával, az úri-, dzsentrivilág elítélésé­vel. Bíró Zsuzsa forgató- könyve és Hajdufy Miklós rendezése ezt a móriczi ítélkezést kívánta kiemelni, a krimitörténet sérelme nél­kül. A kényszerű rövidíté­sek azonban némileg a tár­sadalmi háttér (pl. az elé­gedetlen parasztság) árnya­lásának a rovására mentek, s nem tűnik egészen indo­koltnak a regénybeli két öngyilkosság (a főkapitányé és Vilmáé) egyre (a főkapi­tányéra) változtatása. T. i. Vilma a végső konzekven­ciák levonásával ítélkezett a meggyilkolt férjéről is, aki cseppet sem volt különb a züllött, korrupt megyei uraknál, s méltatlan volt szerelmére. Vesztett a film­ben drámai erejéből a fő­kapitány és Vilma össze­csapása, „nagy jelenete” is. Amit hibátlannak éreztem a filmváltozatban, a korabeli légkör, a fülledt, poros, megrekedt alföldi világ fel­színe alatt izzó egyéni és társadalmi szenvedélyek ér­zékeltetése, a markáns jel­lemrajz és a stílusos hely­színábrázolás, a kiváló szí­nészi karakterizálások. Mindezzel együtt, a tévéfilm sikerrel bizonyította, hogy Móricz a krimi műfajában is a századunk egyik legna­gyobb írójához és megbe­csülésünkhöz méltó erénye­ket csillogtatott meg. Merkovszky Pál Mi más állhatna inkább a karácsonyi műsorok kö­zéppontjában, mint az em­beri kapcsolatok, ezek mi­lyensége, illetve hiányuk. Ez a téma különféle variá­ciókban, más-más megköze­lítési móddal jelentkezett. A karácsony a szeretet ünnepe, így tartjuk. Ilyen­tájt énünk jobbik felét igyekszünk érvényre juttat­ni. Ünnepi „külsőt” öltünk bensőnkben is. Megértőb­bek vagyunk. Szeretetre méltó tulajdonságokat fe­dezünk fel másokban (haj­landóak vagyunk észreven­ni!), s magunk is ilyeneket mutatunk (olykor mutoga­tunk) magunkból mások­nak. Ám milyenek vagyunk egyébkor? Érezzük-e kellő­en, tudjuk-e igazán, hogy egymás nélkül nem sokra megyünk? Szél Júlia do­kumentumműsora, a Szom­szédasszonyok, volt az egyik, amely ebből az ün­nepi alkalomból ezt a hét­köznapi arcunkat kereste az emberekkel való kapcsola­tainkban. A lehető legköz­vetlenebb hangulatot, lég­kört teremtve nézett utána ennek a kérdésnek. Még­hozzá az egyik legújabb faj­ta csoportosulásban, az új lakótelepek sokszintes há­zaiban lakók sokaságában. Ha valahol szükség volt Szél Júlia tapintatára, em­berismeretére, kiváló kon­taktusteremtő készségére, akkor ebben a közegben nélkülözhetetlenül. A lakótelepi élet, a ma­gasházak zártsága, magát az embert is bezárja. Mond­hatjuk úgy is, hogy hajla­mossá (hajlamosabbá?) te­szi az embert a bezárkózás­ra. (Ezt a dokumentummű­sor is igazolta.) Ugyanakkor a legtöbb embernek teher ez a zártság, szeretne sza­badulni belőle. Csak éppen nehezebben tud kontaktu­sokat teremteni és „élve tartani”, mint a hagyomá­nyos építésű (szerkezetű) bérházakban, vagy mint pláne a családi házas tele­peken. Az új lakótelepek adta keretek, e házak teremtette körülmények között a kon­taktus teremtésben-erősítés- ben nem elég a spontán adódó alkalmakra hagyat­kozni, hogy az egy házban lakók megismerkedjenek. S ismerjék is meg annyira, hogy szükség esetén a leg­természetesebb módon le­gyenek egymás segítségére. Keresni és szervezni kelle­ne ezeket az együttműkö­dést, közös munkát kívánó alkalmakat! Jól illett a karácsonyi té­makörbe Alekszej Arbuzov lírai játéka, a Kései talál­kozás, amelyet a Madách Színház kamaraszínházából közvetítettek. A kétrészes mű első két harmadának uralkodó jegye a humor, a már itt is megjelenő lírai vonások mellett. Szellemes, olykor erőteljes, de mégsem harsány ez a humor. Meleg, emberszerető. A darab itt még „fent van”. Jól gördül. Az utolsó harmadtól azon­ban, amikor az érzelmi szá­lak kezdenek létrejönni és erősödni a két szereplő kö­zött,. attól kezdve a humor egyre kevesebb, mind több a líra. (S — furcsa mód — ettől fogva esni kezd a da­rab, sablonos a szöveg, és szokványos a cselekmény.) Mintha a líra megölte vol­na a humort. Pedig a kettő nem ellensége egymásnak, egyik nem zárja ki a mási­kat. Kár, hogy ebben a da­rabban így történt. Nem Tolnay Klári és nem Men- sáros László az oka. Seregi István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents