Kelet-Magyarország, 1979. december (36. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-28 / 302. szám
1979. december 28. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Sorolás C sak az alapjai készültek el egy irodaháznak a TITÁSZ nyíregyházi üzemigazgatóságán. Az építést abbahagyták, a beruházásokkal való takarékoskodás későbbre halasztotta a nem sürgős munkát. Csengerben, a Minőségi Cipőgyár felsőrészkészítő üzemének építéséhez viszont alig másfél év kell, a jövő év végére már elkészülnek vele. A két ellentétes példa az építkezések sorolását mutatja. Az egyikre, a termelő beruházásra szükség van, ezért zöldutat kapott, míg a másikat halasztani lehetett. A megyében több helyen lehet találkozni hasonló példákkal. Jó tudni, hogy nem feltétlenül kell építeni — különösen, ha a gazdasági lehetőségek ezt nem indokolják. Ugyanakkor az is megnyugtató, hogy a szükséges beruházásokra van pénz, akad kivitelező. A megváltozott helyzetben egyébként az építők is a gyorsabb megvalósításra törekszenek, akár új építési eljárásokat is alkalmazva. így Nagyhalászon és Kótajban Hajdúváz szerkezetből egy év sem kell egy- egy iskola felépítéséhez. A záhonyi lakásépítéseket a vasút két évvel előrébb hozta azzal, hogy házgyári elemeket alkalmaznak. A termelésben nem a mindenáron való többlet, hanem a jobb minőség került előtérbe. így a beruházásoknál is változtatni kell a gondolkodáson. Nem feltétlenül új épületek emelése kell, hogy szerepeljen napirenden, hanem helyette a termelékenyebb gépek beállítása, a keresettebb cikket előállító berendezések üzemeltetése vált fontossá. A termelés tartalékai éppen ebben nyilvánulnak meg. A Magyar Posztó nagykállói gyárában például a hulladék feldolgozását oldották megj Üjfehér- tón a gyapjúszövőben új szovjet gépeket állítanak be a termelésbe az elavult masinák helyett — mindezt a hatékonyabb gazdálkodás, a jobb minőség érdekében. A megyében az ipari termelés növekedése továbbra is fontos marad. Azonban ezt csakis olyan üzemekben lehet megvalósítani, ahol a termékek keresettek, ahol szervezéssel, műszaki fejlesztéssel lehetővé teszik a termelés jobbítását nagyobb anyagi befektetés nélkül. így a többlet a jövedelmezőségben jelentkezik elsősorban. Lányi Botond Csillárkrómozók Közel 17 millió forint értékben végzett felületkezelési munkát 1979-ben az ELEKTERFÉM Szövetkezet nyíregyházi felületkezelő üzeme. Felvételünkön: Potornai Margit minőségi ellenőr a VBKM-csillár alkatrészeinek krómvastagságát ellenőrzi mérőműszerrel. (Gaál Béla felv.) Célszerszám a szivornyához A munkás szava a papírgyárban A nyakkendős vezetők közé kék ruhás munkások ülnek le a huzattal bevont székekre. Újabban így van ez valamennyi vezetői értekezleten, amelyet a Papíripari Vállalat nyíregyházi gyárában tartanak. Itt nem várják meg az évente egyszer sorra kerülő termelési tanácskozást, közben is támaszkodnak a kollektív bölcsességre: üléseikre véleményezési, javaslattételi joggal meghívnak 2—3 munkást. Mindig másokat, hogy a személyek és a vélemények cserélődjenek. A legutóbbi vezetői ülésen Kovács János szakmunkás is jelen volt. A zömök fiatalember így emlékezik vissza az eseményre: „Nálunk létkérdés!" — Igazán jó érzés odaülni és hallani, amint az egész gyárat érintő kérdésekről beszélgetnek. Hozzászólásomban elmondtam, ami rég furdallja az oldalamat. A megelőző karbantartás nem a legjobb. Ha leáll egy gép alkatrész- csere, vagy alkatrészhiány miatt, nem tudunk termelni. Nálunk létkérdés, hogy a gépek folyamatosan üzemeljenek. A témához kapcsolódik Moravecz Pál, a tmk egyik művezetője. — Én párttaggyűlésen vetettem fel hasonló véleményemet. Úgy tudom, fel is terjesztették a vállalat központjába. A téma többőnket foglalkoztat. Az import alkatrészek drágasága és hiánya országos gond. De mi a helyzet nálunk? Gyárunkban folyamatos a termelés, 24 óra alatt 6 millió forint a termelési értékünk. Nálunk különösen számít minden kiesett félóra. — Másutt is számít. — Igen, de a mi értékes gépparkunk 99 százaléka nyugati importból származik. S a gépek 66 százalékát nem milliméter, hanem col méretekkel gyártották... Sok alkatrész hiányzik. Toldozgatunk, újításaink is jelentősek, de sok alkatrészt újítással nem lehet pótolni. Importot megtakarítani Nagy Tibor, a tmk másik művezetője: — Az elhasznált alkatrészt nem lehet növesztő-, regenerálószerrel helyrehozni. Másfél-két év alatt elkopik például egy kupkerék. Valamelyik nyíregyházi vasas üzem gyárthatna nekünk a megrendelt méretre. De nem gyárt, mert a kis tételre nem állnak át. — Mit javasolt megoldásként? — Magasabb vezetői szinten intézzék el, hogy ipari szövetkezetek gyártsanak importot megtakarító, de gyakran nélkülözhetetlen alkatrészeket. A fenti javaslatok eljutottak a „magasabb szintekig”, az illetékesek keresik a megoldást. A helyben megvalósítható javaslatokról mondja el véleményét Nemes István szakmunkás. — Gyorsan reagálnak ezekre a javaslatokra. Javasoltam, hogy az úgynevezett ragasztórendszer mosatását ne hagyományosan, hanem a vízvezeték segítségével végezzék el. Mozgósították is a tmk- sokat és két hét alatt megvolt az átállás. Eddig a mosáshoz le kellett állítani a gépeket, most mosás közben is működnek. Valutát érő javaslatok Makár László a zsákgyártó üzem gépvezetője: — A rotációnál a szivor- nyán gyakran kell cserélni a gumit. Készítettem egy célszerszámot, amely könnyíti és gyorsítja a cseréket. Aztán még kértem a vezetőket: részletesen mérjük fel, hogy üzemrészünkben milyen alkatrészeket lehetne pótolni hazaival. Felmérésünkre, illetve javaslatomra külföldi szíjakat, hevedereket pótoltunk hazaival. Sőt, találtunk olyan magyar csapágyat, amely NSZK-ból importáltat pótol. A jó és alkotó légkörben a munkások javaslata gyakran valutát ér. A vezetői értekezleteken szerintünk is joggal ülnek a hosszú asztalhoz. Nábrádi Lajos Disznóölés Beszélgettünk. Együtt fogtuk hajnalban a disznót, és dicsértük bontáskor a gazdát, körbejáró pohárral tisztelve a tavalyinál vastagabb szalonnát. Fórum ez a maga módján. Valójában nem tudom, hogy hány ezer hasonlót teremtenek a rokonlátogatós év végi ünnepek, de egy-egy községünkben az ország valamennyi tája találkozót adhatna egymásnak. Szép jószág gazdát, szép hízó gazdasszonyt dicsér. Sóhaj mögé bújni a dicséret elől illő szerénység. — Ki tudja, lesz-e jövőre? — A parasztnak mindig lesz. — A legmesszebbről jövő, a pesti műszerész, valamikor innen volt bejáró diák. Talán szándéktalan a bántás, jóvá tenni lenne jó, mondja is: — Városon a piacról él az ember, az árak meg ki tudja mi lesz még. Tódít, aki Miskolcról jött haza, becsült szakmunkás, a gyártól kapott lakást: — Itt kidob az ember az udvarra egy fát, eltalál egy tyúkot... És mondja a harmadik is, aki a legtöbbre vitte, üzemmérnök Leninvárosban: az ő fizetése alig több négyezernél: megélni kevés, éhenveszni sok. Munkát bőven kínál a bontás, hordjuk a vizet, a másik disznó még ott fekszik fel- hasítatlan. Fehér gőz szál a nyári konyha elé tett üstből. A gazdagság szertartása ez. Mi ott kint egymásra licitálunk a panasszal, hiszen a sűrűsödő gondjainkat borzolja mindaz, amit magunk körül állandónak látunk. — Itt sincs ingyenbe minden — mondja, mintegy a reggeli mondatra válaszul háziasszonyunk; a fiúk édesanyja, hatvanan túli özvegyasszony. És mert kiszámoltuk mi is a keresetünket, számolt ő is. Volt harminc kacsája. Tizenhat forintért vette naposkacsaként darabját. Tizenkettőt vitt el a család, négy megdöglött, amikor megáztak egyszer, pedig a sütőben melengette őket, tizennégyből él még hat. Van tíz liba, harmincnyolc forint volt darabja. Mind megélt... — Kéthetenként hoztam nekik egy mázsa tápot, s teljes nyugdíjam megették. Ha kimentem a mezőre, délben hazajöttem. A malacokat ezer-ezer forintért vettem ... Számolgatunk. Takarmányt, fuvart, de egyikünk sem meri órabérre átszámolni ennek a parányi gazdaságnak a jövedelmét. A kert, a szőlő, az uborka, a két eladott disznó ára összesen sem éri el a nyolcvanezer forintot. A ráfordítás ennek.jóval több a felénél. A napi munkaidő viszont tíz-tizenkét óra. — Csak más ez — vallják a fiúk makacsul, és a legidősebb fiút emlegetik, a téesz- tag böllérét, aki háromszobás, összkomfortos házat épített, kölcsön nélkül. Hétszázezret is megér a ház, kertjében már teremnek az almafák. — Én háromkor mindennap kint vagyok a telepen. A jószág nem tart ünnepet. Délelőtt elmegyek haza, de estém megint nincs. Á házat segédmunkás nélkül építettem. A háztájit is csinálni kell... Ti ott bent ledolgozzátok a nyolc órát és kész... A porta előtt három autó állt. A vendégjoggal éltem volna vissza, ha igazából vallatni kezdem a panaszokat, ha kiszámítom, hogy alig kapták meg a lakást, már hétvégi házra is összegyűlt a pénz, és az autó is kikerült. Tudom: a szó igaz értelmében egyikük se lopta. A mérnöknek mellékállásai vannak, és ha igaz, hogy a munkahelyén rangon aluli munkát végez, ebben része van a mellékállásoknak is. A művezető, aki a munkahelyén is többet dolgozik, időbeli lekötése több a nyolc óránál, rendszeresen „segít” egy kisiparosnál, a munkás bevallottan fusizik. Háziasszonyom közben már a kóstolókat készítette, kedvesen aprólékos gonddal emlékezve rá, hogy tavaly ki küldött, mennyit, és volt-e a tányéron kolbász is? Aprólékos, kedves gond? Több: szigorú tisztesség, amely nem tűr adósságokat. A fiúk a vitát elfelejtették, pedig talán éppen ezeken a parányi fórumokon kellene megtanulnunk, hogy nemcsak félteni, hanem becsülni is tudjuk a világot, amelyben élünk. Nem is akárhogyan ... Bartha Gábor Milyen a jó párttitkár ? Krutilla Mihály, a KEMÉV alapszervezeti párttitkára Márkus József. Művezető a KEMÉV szerelőipari előregyártó műhelyében. Párton- kívüli. Szakszervezeti főbizalmi. — Véleményem szerint a jó párttitkár felvilágosult, politikailag jól képzett ember. Ért a társadalmi, a gazdasági problémák megoldásához is, ezen felül valamiben — esetleg több ágban — szakember is. Jól ismeri munkatársait, velük érez kulturális, szociális és egyéb problémáikkal teli helyzetükben és — ha módjában áll — segít azok megoldásában, ha nem tud, akkor magasabb kapcsolatai révén. Ma az alapszervezeti titkár körül is sokféle képzettségű ember dolgozik. Olyan felkészültséggel kell hát rendelkeznie, hogy vitában és tevékenységben partnerük legyen, mert csak így lehet tekintélye és láthatja el tennivalóit. * Szilágyi Géza. A csőszerelő főüzem dolgozója, szocialista brigádvezető. Párttag. Volt alapszervezeti titkár. — Fontos, hogy mindig ismerje feladatait: melyek a felsőbb pártszervektől kapottak és melyek a pártszervezetében adódók. Tudja ezeket összhangban tartani, és ha az országos és a helyi politikai és gazdasági vezetés elvei és gyakorlata közt ellentmondás adódik, hogy ne tétlenkedjen, és ne hunyjon szemet. Mint ember legyen korrekt, emberséges, szótartó, melegszívű, de következetes ellenőrzője annak a munkának, amit a párttagok és a pártonkívüliek végeznek. Vegye komolyan a taggyűléseken elhangzó javaslatokat, kezdeményezéseket, ne feledje el elvtársai gondjait, ^anem keresse azok megoldásának lehetőségeit. A közügyekben legyen mozgékony, talpraesett, tartson elvszerű kapcsolatot a gazdasági vezetőkkel és a munkásokkal. Ne féljen a kényes problémáktól, bátran mondjon véleményt. Magán- és közügyekben tanúsítson határozottságot, ne akarjon pompa által „nőni” munkatársai előtt és ne hagyja eltompulni az új vagy a gazdaságosabb eljárások felismerése iránti érzékét, amit jónak ítél azt karolja fel. * Krutilla Mihály. Víz- és fűtőszerelő, most munka-előkészítő. 1969 óta párttag, 1977- ben került a KEMÉV-hez. — Hogy lett párttitkár? — A XI. kongresszust megelőző választáskor a munkatársaim vezetőségi tagnak választottak. Ezzel lehetőséget kaptam arra, hogy gyakorlatot szerezzek a pártmunka egy-két ágazatában. Ez segített abban, hogy idekerülve gyorsan beilleszkedjek alapszervezetünk életébe. Könnyítést jelentett, hogy nagyon sok munkatársamat korábbról ismertem. Ez időben alapszervezeti titkárunk betegeskedett. Nélküle a vezetőség szétesett. Négy hónap múlva a vezetőséget újjá kellett választani és akkor a titkári teendők végzését rám bízták. Szorongva, de elvállaltam és nagy lendülettel munkához fogtam. — Miért éppen magát választották meg? — Voltak akik megindokolták. Beosztásom szerint akkor középvezető voltam, de nem felejtettem el, hogy mit jelent szerelőként dolgozni kint. Ezt javamra írták. Szerencsés adottságom, hogy az emberekkel könnyen megértem magam. Ennek révén gyorsan juttattam el a párt- és a gazdasági vezetés elképzeléseit a munkásokhoz, a munkások véleményét, álláspontját pedig a vezetőkhöz. Szeretem a szakmámat, igyekeztem jól érteni hozzá és amit rám bíztak, azt pontosan elvégeztem. Benne éltem abban a kollektívában, amiben dolgoztam, talán ezért értettem meg jobban másoknál a munkások gondját, örömét, aggályait, és bírálatát, ha például azt kifogásolták, miért keresnek csak kevéssel többet, mint a nem igyekvők. Szerettem és segítettem a szolid szorgalmasokat, nem tűrtem magam körül az üres hangoskodást és a nagyképű hencegést. Hát ezekről beszéltek ... — Milyen tennivalókat lát maga előtt, mint párttitkár? — Azokat mindig az élet és az idő diktálja. — Ügy érti, hogy a korhoz igazodnak és korszerűek? — Nem állítom, hogy minden elemükben a legkorszerűbbek, de nagyobb részben ... És a korábban elvégzett tennivalókból is következnek. A kollektív bölcsesség alapján dolgozó párt- szervezetekben mindennapos dolog a tennivalók jó megválasztása. Mai munkánk alapjait a múlt évben raktuk le. Ezek: megszilárdítottuk a pártfegyelmet az alapszervezetben, a munka- fegyelmet a műhelyekben, segítettük a tagság képzését, gondoskodtunk arról, hogy a párttagoknak legyen pártmunkája, működjenek a pártcsoportok, a legfontosabb dolgokban a tagság együtt cselekedjen és ez a tettrekészség sose legyen cél nélkül. Most aztán ezekre alapozva végezhetjük a XII. kongresszus előkészítését. Közben segíteni fogjuk a gazdaságot, tehát a vállalatunk munkáját. A kommunisták maguk nem tudnának sikert elérni ebben. Ezért javítani kell az agitációs munkát, a tömegszervezetek kapcsolatát. — ön családos? — Családos vagyok. 1966- ban kötöttem házasságot. Feleségemmel együtt 1969 óta vagyunk párttagok. Két fiú gyermekünk van. — Mit szeretne elérni a magánéletében? — Bővíteni azokat a feltételeket, amelyek ahhoz kellenek, hogy családom szépen éljen. Ezek közé tartozik, hogy legyen megfelelő lakásom, elmehessek a családommal minden évben üdülni, ha úgy adódik vehessek egy kiskocsit .. Számomra a legfontosabb, hogy a két fiam becsületes ember legyen. Velük kapcsolatban sincsenek nagyravágyó céljaim, akkor is örülni fogok, ha jó szakmunkások lesznek. Magamra vonatkoztatva a kérdését, legyek egészséges, ezzel hosszú ideig ne legyen gondom és tudjak dolgozni. Szabó György
