Kelet-Magyarország, 1979. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-28 / 302. szám

Növényolaj, konzerv, almasűrítmény exportra A MEZŐGÉP fehérgyarmati gyáregységének legkeresettebb cikke az LLK típu­sú anyagfelhordó, melyből 240-et rendeltek meg. Képünkön: a héten a 210. darab ké­szült el átvételre és szállításra. Napirenden: a kormányközi bizottsági ülések A posta és a távközlés fejlesztése — A vál­lalatok közötti szerződések teljesítése Társadalombiztosítási rendelkezések Ülést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: a Miniszter- tanács csütörtökön ülést tar­tott. Aczél György, a Miniszter- tanács elnökhelyettese a ma­gyar—szovjet kormányközi kulturális együttműködési bi­zottság budapesti, Marjai Jó­zsef miniszterelnök-helyet­tes a magyar—szovjet gazda­sági és műszaki-tudományos együttműködési kormánykö­zi bizottság moszkvai ülés­szakáról tett jelentést. A kormány a beszámolókat jó­váhagyólag tudomásul vette. A kormány elfogadta a posta és távközlés hosszú tá­vú fejlesztési koncepcióját, s úgy határozott, hogy az ab­ban foglaltakat a középtávú tervekben kell érvényesíteni. Az igazságügy-miniszter, valamint az Országos Anyag­és Árhivatal elnöke jelentést tett a vállalatok közötti szer­ződések teljesítésének ta­pasztalatairól. Ennek alapján a kormány kötelezte a mi­nisztereket és az országos ha­táskörű szervek vezetőit, hogy tegyenek intézkedéseket a szerződéses fegyelem meg­szilárdítására és folyamato­san ellenőrizzék azok betar­tását. A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa elnökségének ja­vaslatára a kormány módosí­tott egyes társadalombiztosí­tási rendelkezéseket. A Minisztertanács megtár­gyalta és elfogadta a saját, a kormánybizottságok, vala­mint a Központi Népi El­lenőrzési Bizottság 1980. első félévi munkatervét. A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt. Egymilliárd fölötti terme­lési értékkel zárja az évet a Növényolajipari Vállalat nyírbátori gyára. Munkáju­kat nem csupán a terv túl­teljesítése minősítheti jónak, értékét növeli, hogy kifogást senki sem emelt termékeik ellen. A gyár, növényolajból je­lentős exportot teljesít, össz­értéke 424 millió forint lesz. Ebből a szocialista országok­ban 129 milliót, a fennmara­dó nagyobb mennyiséget pe­dig a tőkés piacokon értéke­sítik. Exportszállításaik egé­szen az év végéig tartanak. Jelentős eredménynek szá­mít, hogy az év folyamán be­vezetett különféle újítások segítségével, a növényolaj- termelést tíz százalékkal fo­kozták, miközben az előző évhez képest a létszámuk változatlan maradt. A nyírbátori gyár mosó­porból is jelentős mennyisé­get állít elő: termelésük 26 és fél ezer tonna lesz. Évköz­ben alapanyag-ellátási gon­dok zavarták a mosószer­gyártást, ez időnként a fo­lyamatos termelést is zavar­ta. Harmadik termékükből, a gyertyából, mintegy 1500 ton­nát készítenek. Hét és fél ezer vagont ter­veztek, 7800 vagon árut ké­szítenek a Nyíregyházi Kon­zervgyárban 1979-ben. Így termelésük, 13 százalékkal haladja meg az egy év előt­tit. Exportjuk is jónak ígérke­zik, mert a tervezett 5300 vagon helyett, 5400 vagon- nyi jut külső vásárlóiknak. A külföldre jutó mennyiség 70 százaléka, a szocialista or­szágokban talál vevőre. Gyártmányaink skáláját az 1979-ben feldolgozott Műszakonként 200 mázsa almasűrítményt készít osztrák exportra Révész Antal. (Gaál Béla felvétele) nagy mennyiségű zöldség bő­vítette, ebből 70 százalékkal többet konzerváltak, mint 1978-ban. Ezt részben a ked­vező időjárásnak és a terme­lőkkel kialakított jó kapcso­lataiknak köszönhetik. A jövőt illetően 4 száza­lékos termelésfelfutással szá­molnak, mert az idei eszten­dő, különösen kedvező volt. A szocialista országok igé­nyeinek kielégítésére fordít­ják a nagyobb figyelmet, 8—10 százalékkal fokozzák a szállításokat. Emellett a tő­kés kivitelt is fokozzák, je­lenlegi legnagyobb partne­reik, Anglia, az NSZK, Ja­pán, Kuvait, Ausztria, Hol­landia, Libanon továbbra is vásárolják a nyíregyházi gyár termékeit. Közkedveltek lettek 1979- ben az állatforgalmi és hús­ipari vállalat 1978-ban kí­sérletképpen bevezetett ter­mékei, a Tisza kolbász, a Za­la felvágott és a soproni fel­vágott. Idén újabb két gyárt­mánnyal jelentkeztek, a nyírségi tüdős és véres hur­kával. Készítményeik mennyisége a tervezett szinten maradt, de több sertést és marhát vágtak, valamint több zsírt olvasztottak, mint eredetileg tervezték. S. Z. HÚSSZOR TÖBB FOLYADÉKHÉRÓ 1980-ra készül a MOM ÜLÉST TARTOTT AZ SZMT ELNÖKSÉGE Közös érdekünk a szilárdabb munkafegyelem Eredetileg 10 százalékos termelésfelfutást irányoztak elő 1979-re a MOM mátészal­kai gyárában, azonban a je­lek szerint csak másfél szá­zalékos lesz a növekedés a múlt esztendőhöz képest. Ennek okai — Bíró Miklós, a gyár igazgatója szerint — abban keresendők, hogy a szemüveglencse-gyártás mi­nőségi problémái, valamint a fejlődő országok iparának ol­csó gyártmányai miatt, átme­netileg kiszorultak a ver­senyből. Ehhez járult még a vízórák iránti belföldi keres­let csökkenése is. A jórészt külső okok tervmódosítást vontak maguk után. Az előállt helyzetet a má­tészalkai gyárban előnnyé szeretnék fordítani, mert az erőltetett mennyiségi növe­kedés helyett a minőség ja­vítására fordíthattak figyel­met. Ez, már a jövő évi és még későbbi célok megvaló­sításának lesz nélkülözhetet­len eszköze. A minőség javí­tásán ugyanis elsősorban az előkészítés jobbítását értik. Idei terveiket végül is 100,1 százalékra teljesítik majd, ami arra utal, hogy a hátrál­tató tényezők ellenére sem dolgoztak rosszul. A szem­üveglencse-igény csökkené­sét ugyanis a légrugószelepek és a fékerő-szabályozók na­gyobb exportjával ellensú­lyozták: 54 millió forint ér­tékben vittek ezekből az NSZK-ba, míg 26 milliót ért a Szovjetunióba szállított 2,5 millió szemüveglencse. Ebben az évben termékeik 45 százaléka volt új. Korsze­rűbb vízmérőket, valamint nagyobb méretű lencséket ál­lítottak elő. Az idei felkészülés alapján reálisnak tartják az 1980-ra előirányzott 25 és fél száza­lékos termelésnövekedést, amit a létszám minimális emelése mellett, elsősorban a hatékonyság, a jobb szer­vezés és előkészítés révén ér­hetnek el. Ez egyúttal azt je­lenti majd, hogy ötéves ter­vüket túl is teljesítik. Ez nem kis eredmény, hiszen a terv­időszakban a termelést két­szeresére kellett növelniük, a tőkés árualapot pedig az elő­írt jó másfélszeres növekedés helyett háromszorosára eme­lik. Több, mint 20 százalékkal több üveglencsét készítenek 1980-ban, folyadékmérőből pedig, a sikeres fejlesztés eredményeként az idei mennyiség húszszorosát szál­lítják a tőkés vevőknek. A Westing-szerel vények szá­ma is növekedik. Jelentős lépés, hogy a Borsodi Vegyi Kombinát ál­tal kifejlesztett plasztik alap­anyagot maguk fogják előál­lítani, a korábban Hollandiá­ból hozott anyag árának fe­léért. S. Z. December 27-én ülést tartott a Szakszervezetek Szabolcs-Szatmár megyei Tanácsának elnöksége. Napirendre került a jövő évben sorra kerülő szak- szervezeti választások elő­készítése. Ezt követően a szakszervezetek termelést segítő munkájáról tárgyalt az elnökség. A gazdasági növekedés üte­me megyénkben a tervezett­nek megfelelően alakult, az országos átlagtól nagyobb mértékű volt. A szakszerve­zet valamennyi ágazatban jól segítette a termelést. Me­gyénkben idén legdinamiku­sabban a kohó- és gépipar fejlődött, a könnyűipar és az élelmiszeripar a tervezettnek megfelelően fejlődött, a ne­hézipar fejlődése nem érte el a tervezett szintet. Az építő­ipar teljesítménye az elmúlt évihez képest mintegy hat százalékkal növekszik. A mezőgazdaság termelése a kedvezőtlen időjárás ellenére több mint három százalékkal nő. Év végéig várhatóan át­adásra kerül 900 óvodai, 160 bölcsődei férőhely. Az év ele­jétől felépítettek ötven álta­lános iskolai osztálytermet. A tanműhelyhálózat is jelentő­sen bővült: 180 szakmunkás- tanuló gyakorlati foglalkoz­tatására alkalmas bázist hoz­tak létre. 1979-ben tovább erősödött megyénkben a szakszerveze­tek szervező, termelésre agi­táló, ellenőrző szerepe, kez­deményezőbbek lettek a szak- szervezeti aktivisták. A mun­kaverseny, a szocialista bri­gádmozgalom eredményesen hozzájárult a tervek megva­lósításához. Augusztusban a XII. pártkongresszus tisztele­tére megyénk valamennyi üzemében pótvállalásokat, felajánlásokat tettek a brigá­dok. A felajánlások időará­nyos részét a legtöbb helyen teljesítették. Néhány helyen azonban nem teremtették meg a munkaverseny-mozga- lom fejlődésének feltételeit. Az újítómozgalom viszont megyeszerte fejlődött. A szakszervezetek kezdemé­nyezői voltak az újítómozga­lom kiszélesítésének. A kol­lektív szerződések végrehaj­tásának tapasztalatai is ked­vezőbbek az előző évinél. Az elnökségi ülésen szó volt az 1980. évi feladatokról is. A szakszervezeteknek elő kell segíteniük, hogy me­gyénk ipari termelése 5—6 százalékkal növekedjék. Az építőipar teljesítménye vár­hatóan 1—2 százalékkal nö­vekszik. Szükség van a me­zőgazdasági termelés 5—6 százalékos növekedésére. To­vább kell javítani a sze­mélyszállítás feltételeit, fon­tos feladat a városi tömeg- közlekedés javítása. Tovább kell korszerűsíteni a keres­kedelmi egységeket és a ven­déglátóhelyeket. A szakszervezeti aktivis­ták járjanak élen a munka- fegyelem megszilárdításá­ban. A gazdasági feladatok megvalósításában továbbra is fontos feladatot kap a szo­cialista brigádmozgalom. A szakszervezetek egyik legfon­tosabb feladata: mozgósítsa­nak a megyei célok megvaló­sítására. Váltás M a már mindenkép­pen külön kor­szaknak kell te­kintenünk gazdaságépítő munkánkban azokat az éveket, amelyekben a teljes foglalkoztatás meg­teremtése, s ebből követ­kezőleg az üzemek vidéki telephelyeinek szaporítása állt a gazdaságpolitika homlokterében. Megtehet­tük, mert volt munkaerő, amennyi kellett, s a ter­meléshez könnyen szerez­hettünk olcsó energiát, nyersanyagot. Az előbbiekhez tegyük még hozzá azt, hogy ex­porttermékeink értékesí­tése sem ütközött különö­sebb nehézségekbe, hi­szen a tőkés világpiacon még szelét sem lehetett érezni a később robba­násszerűen kitörő válság­nak. Ez az időszak az, amely az ország mezőgaz­dasági vidékein is gyorsí­totta az iparosítást, meg­teremtette a nagyüzemi mezőgazdaság korszerű, műszaki, technikai és technológiai alapjait. Az ötödik ötéves terv indításakor a korszakvál­tás nem a küszöbön állt, nem kopogtatott, hanem itt volt, átitatva minden­napjainkat. Ezt tükrözték a párt Központi Bizottsá­gának napvilágot látó ha­tározatai is, amelyek a termékszerkezet-váltást, a hatékonyságot, a termelé­kenység növelését, a mun­kaidőalap jobb kihaszná­lását, s egyáltalán a tarta­lékok feltárását — köztük például a munka- és üzemszervezés korszerű­sítését — sürgették. A gyakorlat azonban — valljuk be — nagyon ke­veset és nagyon lassan változott. A késlekedés okát kutatva, aligha len­ne célravezető felelősök után kiáltanunk. Legfel­jebb, ha egymásra muto­gatnánk. A korszakváltás megtörtént. Ám, ami volt, túl mélyen rakódott le a gyakorlat után baktató tudatunkban. Ez utóbbit egyébként sok minden erősítette még. Különösen az, hogy ideig-óráig a régi gyakor­lat is fel tudott még mu­tatni sikereket, eredmé­nyeket. „Mezőgazdasági” megyéinkben ez még hat­ványozottan is jelentke­zett, hiszen itt az országos átlaghoz képest lépéshát­rányban volt még az ipa­rosítás, nem fejeződött be a mezőgazdaságban a technikaváltást követő mezőgazdasági munkaerő átáramlása az iparba, vagyis az extenziv fejlő­désnek is maradtak még tartalékai. Gondoljunk csak vissza budapesti központi nagyüzemek leg- újabbkori térnyeréséré ezeken a vidékeken. Ez a korszak azonban már mindenütt lezárult. Á korszakok változá­sát a szemléletát­alakulás rendsze­rint fáziskéséssel követi. Nagyon sok múlik azon, hogy ez a fázis mennyire nyúlik el. XXXVI. évfolyam, 302. szám ÁRA: 1,20 FORINT 1979. december 28., péntek SZABOLCSI ÉLELMISZERIPAR, 1979

Next

/
Thumbnails
Contents