Kelet-Magyarország, 1979. december (36. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-18 / 295. szám
1979. december 18. KELET-MAGYARORSZÁG 3 HIDAS ANTAL 80 £VES A forradalom költője A miagyar munkásmozgalom költője és írója. A Tasn ácskö ztánsas ág csodálatos napjai alatt kerül a mozgalommal szoros kapcsolatba. Minit ifjúmunkás a Munkás Egyetem hallgatója. A tragikus bukás után Szlovákiába kerül és iitt írja Schömherz Zoltán zenéjére „A harcban nem szabad megállni ...” c. forradalmi dalát, amit később annyi más édes- testvérévei együtt, állandóan énekelt,.népdala” lesz a mozgalomnak. Az emigráció évei következtek ezután, de nem példa erre, de a legális munkásösszejövetelek szavalókó- rusainak és dalárdáinak műsorában is jelen van, minden ,,100 százalék” esten — természetesen valami álnéven, például mint arab költő. „Hétköznapi” munkája szervezés. Ö a magyar forradalmi írók és művészek szövetségének titkára és a forradalmi írók nemzetközi szervezete folyóiratának egyik szerkesztője. Hatalmas munkabírásról tesz tanúságot. Ezekben az években állandóvilágpolgár lesz, magyar költő marad, akinek élete összeforrt a magyar munkásmozgalommal. Első verseskötete — az első mű, amely Hidas Antal néven jelent meg — Bécsiben látott napvilágot (eredeti neve Szántó Gyula). 1923-ban hazajön. Két évig itthon él, de már 1925-ben menekülnie kell a letartóztatás elöl. A párt úgy határoz, hogy egy bizonyos időre Moszkvába küldi a fiatal elvtársat tanulni, hogy aztán majd visszatérhessen Magyarországra és felkészültebben szervezhesse a forradalmi munkát. Kim Béla közli vele a határozatot, már Moszkvában: — Mennyi lesz az a „bizonyos idő”? — kérdeztem. — Egy-két év — mondta Kun Béla. — Sok! Az egyJkét évből — harmincnégy év lett. Egy emberöltőnyi idő alatt Hidas Antal az internacionalista pártmunkás az emigráns magyar irodalom egyik legismertebb alakjává válik. Dalait négy országban: Magyar- országon, a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, Romániában éneklik népdalként. Sokszor azt sem tudták a munkáskörök, dalárdák, dalos kedvű emíberek, hogy fájdalmukat, elesettségüket, kiszolgáltatottságukat és harci kedvüket, szolidaritásukat, ten- náafcairásukat megfogalmazó ének kinek a ^terméke vagy hogy egyáltalán van szerzője. Kaphat-e író ennél nagyobb megbecsülést? Idehaza verseit különböző álneveken is terjesztik. A „Vörös Csepel” című indulója a legismertebb an utazik, dolgozik, ekkor jelenik meg trilógiájának első kötete, amelyben sok önéletrajzi vonatkozású motívumot dolgozva fel, a munkásmozgalommal való találkozását meséli el. De amiért — saját csodás, varázshatású írásművészetén kívül — az egész magyar kultúra adósa az a hatalmas és fáradhatatlan- munka, amit Kun Ágnessel, feleségével, Kun Béla lányával együtt végzett és végez a magyar irodalom népszerűsítéséért. Az oroszul megjelenő teljes Petőfit kísérő írásaiért és azért, hogy a szovjet irodalom és művészet legjobbjait tették a magyar irodalom barátaivá. Az ő munkájuk eredményeként is valósulhat meg napjainkban, hogy a szovjet olvasó több száz ezres példányszámban ismerheti meg a magyar irodalom legnagyobb neveit, műveit, a magyar költészetet. Mindezért köszönettel tartozunk neki 80. születésnapján, még akkor is, ha tudjuk, nem köszönetért tette. Nemes belső kényszerből, kötelességből. Ezt a munkáját a mai napig is folytatja, betegágyán is és most, amikor 80. születésnapja alkalmából azt kívánjuk neki, a mindnyájunk által tisztelt és szeretett kommunista alkotónak, hogy gyógyuljon fel, térjen vissza hatalmas ereje, akkor magunknak áhítozzuk a sok éven át kapott szépet. Kívánjuk, hogy még sok-sok eredményes munkában eltelő, termékeny éven át terjessze „lelke raktárának” sugárzó valóját „a fénysebességgel terjedő szépet”. A Nyíregyházi Cipőipari Szövetkezet dolgozói 82 ezer pár velurcipőt készítenek NDK- megrendelésre. (Császár Csab a felvétele) Nagyító alatt a pályaválasztás t. Vadászat egy osztályért EGYRE TÖBBET HALLUNK, BESZÉLÜNK, VITATKOZUNK a pAlyavAlasztAsról. téma lett a LEGKÜLÖNFÉLÉBB FÓRUMOKON. VALÓSZÍNŰLEG AZÉRT, MERT ERŐSEN GYANÍTHATÓ, HOGY MUNKAHELYI KÖZÉRZETÜNK, TELJESÍTMÉNYÜNK, EGYÁLTALÁN A MUNKÁHOZ VALÓ VISZONYUNK VÉGÜL IS ODA VEZETHETŐ VISSZA: JÓL VÄLASZTOTTUNK-E, OTT ÉS AZT CSINALJUK-E, AMIHEZ KEDVET ÉRZÜNK, AMIHEZ VAN VALAMI KÖZÜNK? Amikor nagyító alá vettük a pályaválasztást, tudtuk, hogy nehéz terepen járunk. Képzeletbeli nagyítónkkal nem a hibákat kerestük, hanem a pályaválasztás tipikus szépséghibáinak, esetleg betegségeinek- tüneteit próbáltuk összegyűjteni. Nem hisz- szük, hogy mi volnánk ezek doktorai, de azt sem, hogy attól gyógyulnak meg, ha nem beszélünk róla. „Ártatlan" tévedések Elöljáróban néhány kérdés: mi a véleményük például arról a nyíregyházi iskoláról, ahonnan egyszerre csaknem negyven nyolcadikos fiú jelentkezett ugyanarra a szakmára? Elképzelhető, hogy mindet ugyanoda fel fogják venni? Nem! Milyen pályaválaszt ásd-pályairányítási munkát végeznek ebben az iskolában? Mit szólnak ahhoz, hogy egy ifjú emberkéről a gyárban, egy másikról meg a szakmunkástanuló-intézetben derült ki: színtévesztők. Miután villanyszereK aresz! Apád barátom, ismerlek karonülő korod óta, miért is bántanálak? Tudom rólad, hogy betonozó szakmunkásnak készültél, hogy színjeles voltál gyakorlatból, hogy apád bánatára otthogytad a tanulást, hogy 18 évesen a lányok szeretnek, mert a „szerelésedet” akármelyik menő pesti srác is megirigyelné. Valami olyasmit is mondtál, hogy két év múlva biztosan „zsebre teszel” engem, mert százezred lesz a takarékban. Igaz lehet, én ezért ötven hónapot dolgozom. Tudom, hogy egy ipart kapott kisiparoshoz szegődtél társnak. Ez az ipar (kulcsmásolás) nem kíván szakmát, de jól jövedelmez. Egy barátodra hivatkoztál, aki ugyanígy — ő ugyan végzett szakmunkásképzőt — koszorúkat készít és nem ötszáz forintos prémiumokban, hanem tízezer forintokban számol. Neked se kell főnök, bejárás keserve, zsebreteszel és még meg sem szakadsz belé. Csábíthattalak volna okosabb életre a tanulás lehetőségeivel, de elméleti tárgyakból mindig gyenge voltál. ERDEHES ? Mondhattam volna, hogy kő- jobb sofőrök is, mit tesz a zösségbe tartozni jó, de a rakodó, ha éveivel együtt ne- presszóban fizetni jobb, kü- hezedik a súly? Kezdő lesz, lönben is: erre azt felelted ahol mindenki lekörözte már. volna, hogy frázis. Azt is És mit teszel te? Mihez kezd- mondhattam volna, hogy va- hetsz, ha leveszik a kulcské- lamit tudni jó, de a kulcské- szítok automaták vámját, ha szítésnek, a gép kezelésének a vásárló megunja a mű- is biztosan vannak titkai, és anyag Virágokat, vagy éppen gondolom, a koszorúsnak is a tanácsok gondolnak egyet tudnia illik a gubics termé- és az ipart nem követelő szetét. Nem hivatkoztam, de szakmákban boldog, boldogfelhívtam néhány iskolát és talannak ipart adnak? kideriiit hogy nemcsak a Nem lesz a kulcsnak, a szakmunkásképző intézetek- koszorúnak ilyen ára, de ak_ b61> . főiskolákról kor már hiába szidod vilfi_ egyetemekről is mennek el emberkék azért a plusz néhány ezerért, és azt is tudom régtől, hogy vannak nekünk diplomás texisofőreink, rakodóink is. Két-három ezer forintnyi pluszért. Az nem érv, hogy mit tesz majd a mérnök, ha beleun a taxizásba, vagy a taxi unja meg őt, mert lesznek nála got, hiszen a világ nem ellened — aki kiválni akartál belőle —, hanem önmaga hasznára teszi ezt. Nem azt mondom, hogy megteszi, de há megteszi, aligha fogja sajnálni, aki zsebrevágni akarta egykor. Az iskolád különben még visszafogadna. Bartha Gábor lő tanulóról van szó, tragédiához vezethetett volna az „ártatlan” tévedés. És ezt nem tudta sem a gyerek, sem a szülő, sem az osztályfőnök, sem a pályaválasztási felelős, s átcsúszott az orvosi vizsgákon is. Tavaly-egyébként a megyei munkaalkalmassági vizsgálatokon közel hetven fiatal kényszerült megkésve és sürgősen átirányítani érdeklődését más szakmák felé, mert kiderült, hogy amit választott, arra alkalmatlan. A leggyakoribb indokok: szín- téveszités, gyenge testi fejlettség, lúdtalp, magas vérnyomás, nagyothallás. Ezek is csak az utolsó pillanatban derültek ki. Érdekek találkozása? De folytathatjuk a sort, egyébbel, például: azt mondja az egyik szakmunkásképző igazgatója, hogy a körzetéhez tartozó harminc általános iskolából az utóbbi öt évben egyetlen pályaválasztási felelőssel sem találkozott. Ugyanakkor a pályaválasztási felelősök panaszkodnak: munkájukat sem anyagilag, sem erkölcsileg nem becsülik, még azt a szabad órát sem kapják meg, amit például az úttörővezető nevelő. A szülők és a pedagógusok arról szólnak, hogy nem ismerik eléggé a választható szakmák körét, mert nincs megfelelő tájékoztatás. A pályaválasztási intézet ugyanakkor bizonyítja, hogy legalább 60 használható kiadványt küldtek ki a megyébe, de ezek egy része nem ahhoz jut el, akit illet, ott pihennek elfelejtve bizonyos íróasztal- fiókokban. A pályaválasztási munka évről évre visszatérő legnagyobb feladata a népgazdasági érdekeket és az egyéni hajlamokat összehangolni. A közérdek úgy jelenik meg, mint keretszám bizonyos iskolatípusokban, az egyéni érdek pedig a jelentkezési lapok első és második helyén kitöltött rubrikáiban. Nos, hogyan is találkoznak ezek egymással? Például tavaly gimnáziumba négyszázzal kevesebben, szakközépiskolába nyolcszázzal többen, a szakmunkásképzőkbe 900-zal többen jelentkeztek a keretszámnál, igaz, ez utóbbiból néhány százan a megyén kívül találtak maguknak iskolát és munkahelyet. A mindenkori divat szerint egyes területeken többszörös a túl- jelentkezők aránya, más területeken viszont ahhoz, hogy egy osztály mégis csak összeálljon szeptemberre, valóságos „hajtóvadászatot” kell véghez vinni. Mit tesz ilyenkor a szakmunkásképző? Figyeli a legnépszerűbb iskolákat és azokat, akiket az első, sőt a második helyről is elutasítanak. Sok-sok családás Szeptemberre az osztályok létszáma végül is így-úgy kialakul. Sokan persze úgy kezdik a tanévet, hogy olyan szakmára beszélték rá, amire eredetileg nem is gondolt, vagy érdeklődésétől nagyon is távol esik. Nagy kérdés: megszereti-e az illető ezt a szakmát? Mert ez sem mellékes. Ha csak az anyagi ösz- szefüggésekre gondolunk:egy szakmunkástanuló három évi taníttatása ma megyénkben átlagosan 200 ezer forintba kerül. Vannak persze ennél „drágább” és „olcsóbb” tanulók is. Az meg végképp nem mindegy, milyen lesz majd a végzős tanuló, azaz a pályakezdő ifjú munkahelyi közérzete. Mindez összefügg az átirányításokkal. Az idén 8476-an jelentkeztek továbbtanulásra a végzős nyolcadikosok közül. Ez a tanulmányaikat befejezők 88,2 százaléka. Közülibe 52 százalék — 4086 tanuló — szakmunkás- képző intézetbe jelentkezett. A szakmunkásjelöltek közül 600-at, a gimnáziumba és szakközépiskolákba jelentkezők közül pedig közel 200-at, a második helyen megjelölt iskolából, szakmából is elutasítottak. Ráadásul a jelentkezési lapok iskolán belül még el is kallódhatnak, tehát ez a szám még magasabb is lehet. Azonkívül ismeretes az iskolán belüli belső átirányítás is, amiről szintén nem beszélnek ezek az adatok. A megyei összesítés szerint 981 fiatal kezdte átirányítással a tanévet. Ez nagyon magas arány. És sok csalódás húzódik meg mögötte ... Baraksó Erzsébet (Folytatjuk) METRIPOND 1980 „Okos“ mérlegek Mintegy 100 millió forint értéket állítottak elő 1979-ben a Metripond fehérgyarmati gyárában. Ennek 93 százalékát a mérőműszerek tették ki, a további mennyiség pedig a tartalékalkatrészekből, valamint az 1980-as előkészületekben még befejezetlen állományból tevődik össze. Fizikai létszámuk a tervezettnél kevesebb, míg a többi csoportban, az előírt létszámot vették fel. A megszabott bérszínvonalat 2 százalékkal lépték túl. Készleteik nem haladták meg az előírt mértéket, a túlóra-felhasználás pedig egy- tizeddel maradt a tervben megjelölt mennyiség alatt. Ami pedig a jövőt illeti: 1980-ban a termelés 10—15 százalékos megugrásával számolnak. Űj termékkel is jelentkeznek a piacon, mert az év második felétől kezdődően 5—25 kilogrammos darabszámláló mérlegeket is gyártanak. Ugyancsak ebben az időszakban kezdik meg az értékelemzett állatmérlegek készítését is, melyeket a szocialista országokban értékesítenek majd. A jelenlegi gyártmánynál szebb kivitelű mérleg „adminisztrálja” is a mérést, mert a mechanikus nyomtatóval ellátott mérőkar blokkártyát ad. s. z. Pick Kérdőív a diáklapban Változatos tartalommal, több újdonsággal jelent meg a nyíregyházi tanárképző főiskolások lapja, a Tanítani legfrissebb száma. Az újságban olvashatnak a főiskolások intézményük múltjáról, több sikeres vagy kevésbé sikerült rendezvényről, valamint az új tervekről. A lap szerkesztő gárdája ugyanis a kollégiumi rádióval közösen „Tanítani napokat” szervez a jövőben, igyekeznek megismerni az olvasók véleményét, betekintést adni más diáklapokba, fórumot nyújtani a főiskolásoknak. A legfrisebb Tanítaniban egy-egy kérdőívet találhattak a diákok, ezen elmondhatják: milyennek tartják a lapot, mit javasolnak, mit várnak... M it kukacoskodjak: lévén farkaséhes, jókorát szeltem — a száraz, hűvös helyen tartott — Pick szalámiból. A késhegyre csippentett vajat alig fenve a kenyérhez, már be is az első falat. Aztán megint vaj, megint kenyér, a szalámi már nem is várja, hogy nyúljak érte. Magától jön! Mint egy kukac. Sőt! Kukac. Hirtelen vágy remegtet viszontlátni az imént elnyelt falatot — tán a kukacok találkozásnak?—, bár sikerül ellenállnom, azóta szüntelenül furdal. A kukac? Vagy csak a kíváncsiság: kukacos vagyok-e, ha azon töprengek, hogy kerül a Pick szalámiba kukac? örüljek inkább, hogy 252 forintért kaptam egy rudat? (csendes)
