Kelet-Magyarország, 1979. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-18 / 295. szám

1979. december 18. KELET-MAGYARORSZÁG 3 HIDAS ANTAL 80 £VES A forradalom költője A miagyar munkásmoz­galom költője és írója. A Tasn ácskö ztánsas ág csodálatos napjai alatt kerül a mozgalommal szoros kap­csolatba. Minit ifjúmunkás a Munkás Egyetem hallgatója. A tragikus bukás után Szlo­vákiába kerül és iitt írja Schömherz Zoltán zenéjére „A harcban nem szabad meg­állni ...” c. forradalmi dalát, amit később annyi más édes- testvérévei együtt, állandóan énekelt,.népdala” lesz a moz­galomnak. Az emigráció évei következtek ezután, de nem példa erre, de a legális mun­kásösszejövetelek szavalókó- rusainak és dalárdáinak mű­sorában is jelen van, minden ,,100 százalék” esten — ter­mészetesen valami álnéven, például mint arab költő. „Hétköznapi” munkája szervezés. Ö a magyar forra­dalmi írók és művészek szö­vetségének titkára és a for­radalmi írók nemzetközi szer­vezete folyóiratának egyik szerkesztője. Hatalmas mun­kabírásról tesz tanúságot. Ezekben az években állandó­világpolgár lesz, magyar köl­tő marad, akinek élete össze­forrt a magyar munkásmoz­galommal. Első verseskötete — az első mű, amely Hidas Antal néven jelent meg — Bécsiben látott napvilágot (eredeti neve Szántó Gyula). 1923-ban hazajön. Két évig itthon él, de már 1925-ben menekülnie kell a letartózta­tás elöl. A párt úgy határoz, hogy egy bizonyos időre Moszkvába küldi a fiatal elvtársat tanulni, hogy aztán majd visszatérhessen Ma­gyarországra és felkészülteb­ben szervezhesse a forradal­mi munkát. Kim Béla közli vele a határozatot, már Moszkvában: — Mennyi lesz az a „bizo­nyos idő”? — kérdeztem. — Egy-két év — mondta Kun Béla. — Sok! Az egyJkét évből — har­mincnégy év lett. Egy emberöltőnyi idő alatt Hidas Antal az internaciona­lista pártmunkás az emigráns magyar irodalom egyik legis­mertebb alakjává válik. Da­lait négy országban: Magyar- országon, a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, Romániá­ban éneklik népdalként. Sok­szor azt sem tudták a mun­káskörök, dalárdák, dalos kedvű emíberek, hogy fájdal­mukat, elesettségüket, kiszol­gáltatottságukat és harci ked­vüket, szolidaritásukat, ten- náafcairásukat megfogalmazó ének kinek a ^terméke vagy hogy egyáltalán van szerzője. Kaphat-e író ennél nagyobb megbecsülést? Idehaza ver­seit különböző álneveken is terjesztik. A „Vörös Csepel” című indulója a legismertebb an utazik, dolgozik, ekkor je­lenik meg trilógiájának első kötete, amelyben sok önélet­rajzi vonatkozású motívumot dolgozva fel, a munkásmoz­galommal való találkozását meséli el. De amiért — saját csodás, varázshatású írásművészetén kívül — az egész magyar kul­túra adósa az a hatalmas és fáradhatatlan- munka, amit Kun Ágnessel, feleségével, Kun Béla lányával együtt végzett és végez a magyar irodalom népszerűsítéséért. Az oroszul megjelenő teljes Petőfit kísérő írásaiért és azért, hogy a szovjet iroda­lom és művészet legjobbjait tették a magyar irodalom ba­rátaivá. Az ő munkájuk ered­ményeként is valósulhat meg napjainkban, hogy a szovjet olvasó több száz ezres pél­dányszámban ismerheti meg a magyar irodalom legna­gyobb neveit, műveit, a ma­gyar költészetet. Mindezért köszönettel tartozunk neki 80. születésnapján, még ak­kor is, ha tudjuk, nem köszö­netért tette. Nemes belső kényszerből, kötelességből. Ezt a munkáját a mai na­pig is folytatja, betegágyán is és most, amikor 80. születés­napja alkalmából azt kíván­juk neki, a mindnyájunk ál­tal tisztelt és szeretett kom­munista alkotónak, hogy gyó­gyuljon fel, térjen vissza ha­talmas ereje, akkor magunk­nak áhítozzuk a sok éven át kapott szépet. Kívánjuk, hogy még sok-sok eredményes munkában eltelő, termékeny éven át terjessze „lelke rak­tárának” sugárzó valóját „a fénysebességgel terjedő szé­pet”. A Nyíregyházi Cipőipari Szövetkezet dolgozói 82 ezer pár velurcipőt készítenek NDK- megrendelésre. (Császár Csab a felvétele) Nagyító alatt a pályaválasztás t. Vadászat egy osztályért EGYRE TÖBBET HALLUNK, BESZÉLÜNK, VITAT­KOZUNK a pAlyavAlasztAsról. téma lett a LEGKÜLÖNFÉLÉBB FÓRUMOKON. VALÓSZÍNŰLEG AZÉRT, MERT ERŐSEN GYANÍTHATÓ, HOGY MUNKA­HELYI KÖZÉRZETÜNK, TELJESÍTMÉNYÜNK, EGYÁL­TALÁN A MUNKÁHOZ VALÓ VISZONYUNK VÉGÜL IS ODA VEZETHETŐ VISSZA: JÓL VÄLASZTOTTUNK-E, OTT ÉS AZT CSINALJUK-E, AMIHEZ KEDVET ÉR­ZÜNK, AMIHEZ VAN VALAMI KÖZÜNK? Amikor nagyító alá vettük a pályaválasztást, tudtuk, hogy nehéz terepen járunk. Képzeletbeli nagyítónkkal nem a hibákat kerestük, ha­nem a pályaválasztás tipikus szépséghibáinak, esetleg be­tegségeinek- tüneteit próbál­tuk összegyűjteni. Nem hisz- szük, hogy mi volnánk ezek doktorai, de azt sem, hogy attól gyógyulnak meg, ha nem beszélünk róla. „Ártatlan" tévedések Elöljáróban néhány kérdés: mi a véleményük például ar­ról a nyíregyházi iskoláról, ahonnan egyszerre csaknem negyven nyolcadikos fiú je­lentkezett ugyanarra a szak­mára? Elképzelhető, hogy mindet ugyanoda fel fogják venni? Nem! Milyen pálya­választ ásd-pályairányítási munkát végeznek ebben az iskolában? Mit szólnak ah­hoz, hogy egy ifjú emberké­ről a gyárban, egy másikról meg a szakmunkástanuló-in­tézetben derült ki: színté­vesztők. Miután villanyszere­K aresz! Apád barátom, ismerlek karonülő ko­rod óta, miért is bánta­nálak? Tudom rólad, hogy betonozó szakmunkásnak ké­szültél, hogy színjeles voltál gyakorlatból, hogy apád bá­natára otthogytad a tanulást, hogy 18 évesen a lányok sze­retnek, mert a „szerelésedet” akármelyik menő pesti srác is megirigyelné. Valami olyasmit is mond­tál, hogy két év múlva bizto­san „zsebre teszel” engem, mert százezred lesz a taka­rékban. Igaz lehet, én ezért ötven hónapot dolgozom. Tu­dom, hogy egy ipart kapott kisiparoshoz szegődtél társ­nak. Ez az ipar (kulcsmáso­lás) nem kíván szakmát, de jól jövedelmez. Egy barátod­ra hivatkoztál, aki ugyanígy — ő ugyan végzett szakmun­kásképzőt — koszorúkat ké­szít és nem ötszáz forintos prémiumokban, hanem tíz­ezer forintokban számol. Ne­ked se kell főnök, bejárás ke­serve, zsebreteszel és még meg sem szakadsz belé. Csábíthattalak volna oko­sabb életre a tanulás lehető­ségeivel, de elméleti tárgyak­ból mindig gyenge voltál. ERDEHES ? Mondhattam volna, hogy kő- jobb sofőrök is, mit tesz a zösségbe tartozni jó, de a rakodó, ha éveivel együtt ne- presszóban fizetni jobb, kü- hezedik a súly? Kezdő lesz, lönben is: erre azt felelted ahol mindenki lekörözte már. volna, hogy frázis. Azt is És mit teszel te? Mihez kezd- mondhattam volna, hogy va- hetsz, ha leveszik a kulcské- lamit tudni jó, de a kulcské- szítok automaták vámját, ha szítésnek, a gép kezelésének a vásárló megunja a mű- is biztosan vannak titkai, és anyag Virágokat, vagy éppen gondolom, a koszorúsnak is a tanácsok gondolnak egyet tudnia illik a gubics termé- és az ipart nem követelő szetét. Nem hivatkoztam, de szakmákban boldog, boldog­felhívtam néhány iskolát és talannak ipart adnak? kideriiit hogy nemcsak a Nem lesz a kulcsnak, a szakmunkásképző intézetek- koszorúnak ilyen ára, de ak_ b61> . főiskolákról kor már hiába szidod vilfi_ egyetemekről is mennek el emberkék azért a plusz né­hány ezerért, és azt is tu­dom régtől, hogy vannak ne­künk diplomás texisofőreink, rakodóink is. Két-három ezer forintnyi pluszért. Az nem érv, hogy mit tesz majd a mérnök, ha beleun a taxizásba, vagy a taxi unja meg őt, mert lesznek nála got, hiszen a világ nem elle­ned — aki kiválni akartál be­lőle —, hanem önmaga hasz­nára teszi ezt. Nem azt mon­dom, hogy megteszi, de há megteszi, aligha fogja sajnál­ni, aki zsebrevágni akarta egykor. Az iskolád különben még visszafogadna. Bartha Gábor lő tanulóról van szó, tragé­diához vezethetett volna az „ártatlan” tévedés. És ezt nem tudta sem a gyerek, sem a szülő, sem az osztályfőnök, sem a pályaválasztási felelős, s átcsúszott az orvosi vizsgá­kon is. Tavaly-egyébként a megyei munkaalkalmassági vizsgálatokon közel hetven fiatal kényszerült megkésve és sürgősen átirányítani ér­deklődését más szakmák felé, mert kiderült, hogy amit vá­lasztott, arra alkalmatlan. A leggyakoribb indokok: szín- téveszités, gyenge testi fejlett­ség, lúdtalp, magas vérnyo­más, nagyothallás. Ezek is csak az utolsó pillanatban derültek ki. Érdekek találkozása? De folytathatjuk a sort, egyébbel, például: azt mond­ja az egyik szakmunkáskép­ző igazgatója, hogy a körze­téhez tartozó harminc álta­lános iskolából az utóbbi öt évben egyetlen pályaválasz­tási felelőssel sem találko­zott. Ugyanakkor a pályavá­lasztási felelősök panaszkod­nak: munkájukat sem anya­gilag, sem erkölcsileg nem becsülik, még azt a szabad órát sem kapják meg, amit például az úttörővezető ne­velő. A szülők és a pedagó­gusok arról szólnak, hogy nem ismerik eléggé a választ­ható szakmák körét, mert nincs megfelelő tájékoztatás. A pályaválasztási intézet ugyanakkor bizonyítja, hogy legalább 60 használható kiad­ványt küldtek ki a megyébe, de ezek egy része nem ahhoz jut el, akit illet, ott pihennek elfelejtve bizonyos íróasztal- fiókokban. A pályaválasztási munka évről évre visszatérő legna­gyobb feladata a népgazda­sági érdekeket és az egyéni hajlamokat összehangolni. A közérdek úgy jelenik meg, mint keretszám bizonyos is­kolatípusokban, az egyéni ér­dek pedig a jelentkezési la­pok első és második helyén kitöltött rubrikáiban. Nos, hogyan is találkoznak ezek egymással? Például tavaly gimnáziumba négyszázzal kevesebben, szakközépisko­lába nyolcszázzal többen, a szakmunkásképzőkbe 900-zal többen jelentkeztek a keret­számnál, igaz, ez utóbbiból néhány százan a megyén kí­vül találtak maguknak isko­lát és munkahelyet. A min­denkori divat szerint egyes területeken többszörös a túl- jelentkezők aránya, más te­rületeken viszont ahhoz, hogy egy osztály mégis csak összeálljon szeptemberre, va­lóságos „hajtóvadászatot” kell véghez vinni. Mit tesz ilyen­kor a szakmunkásképző? Fi­gyeli a legnépszerűbb iskolá­kat és azokat, akiket az első, sőt a második helyről is el­utasítanak. Sok-sok családás Szeptemberre az osztályok létszáma végül is így-úgy kialakul. Sokan persze úgy kezdik a tanévet, hogy olyan szakmára beszélték rá, amire eredetileg nem is gondolt, vagy érdeklődésétől nagyon is távol esik. Nagy kérdés: megszereti-e az illető ezt a szakmát? Mert ez sem mellé­kes. Ha csak az anyagi ösz- szefüggésekre gondolunk:egy szakmunkástanuló három évi taníttatása ma megyénkben átlagosan 200 ezer forintba kerül. Vannak persze ennél „drágább” és „olcsóbb” ta­nulók is. Az meg végképp nem mindegy, milyen lesz majd a végzős tanuló, azaz a pá­lyakezdő ifjú munkahelyi közérzete. Mindez összefügg az átirányításokkal. Az idén 8476-an jelentkeztek tovább­tanulásra a végzős nyolcadi­kosok közül. Ez a tanulmá­nyaikat befejezők 88,2 száza­léka. Közülibe 52 százalék — 4086 tanuló — szakmunkás- képző intézetbe jelentkezett. A szakmunkásjelöltek közül 600-at, a gimnáziumba és szakközépiskolákba jelentke­zők közül pedig közel 200-at, a második helyen megjelölt iskolából, szakmából is el­utasítottak. Ráadásul a je­lentkezési lapok iskolán be­lül még el is kallódhatnak, tehát ez a szám még maga­sabb is lehet. Azonkívül is­meretes az iskolán belüli bel­ső átirányítás is, amiről szin­tén nem beszélnek ezek az adatok. A megyei összesítés szerint 981 fiatal kezdte át­irányítással a tanévet. Ez na­gyon magas arány. És sok csalódás húzódik meg mö­götte ... Baraksó Erzsébet (Folytatjuk) METRIPOND 1980 „Okos“ mérlegek Mintegy 100 millió forint értéket állítottak elő 1979-ben a Metripond fehérgyarmati gyárában. Ennek 93 százalé­kát a mérőműszerek tették ki, a további mennyiség pe­dig a tartalékalkatrészekből, valamint az 1980-as előkészü­letekben még befejezetlen ál­lományból tevődik össze. Fizikai létszámuk a terve­zettnél kevesebb, míg a töb­bi csoportban, az előírt lét­számot vették fel. A megsza­bott bérszínvonalat 2 száza­lékkal lépték túl. Készleteik nem haladták meg az előírt mértéket, a túlóra-felhasználás pedig egy- tizeddel maradt a tervben megjelölt mennyiség alatt. Ami pedig a jövőt illeti: 1980-ban a termelés 10—15 százalékos megugrásával számolnak. Űj termékkel is jelentkeznek a piacon, mert az év második felétől kezdő­dően 5—25 kilogrammos da­rabszámláló mérlegeket is gyártanak. Ugyancsak ebben az időszakban kezdik meg az értékelemzett állatmérlegek készítését is, melyeket a szo­cialista országokban értéke­sítenek majd. A jelenlegi gyártmánynál szebb kivitelű mérleg „adminisztrálja” is a mérést, mert a mechanikus nyomtatóval ellátott mérőkar blokkártyát ad. s. z. Pick Kérdőív a diáklapban Változatos tartalommal, több újdonsággal jelent meg a nyíregyházi tanárképző fő­iskolások lapja, a Tanítani legfrissebb száma. Az újság­ban olvashatnak a főiskolá­sok intézményük múltjáról, több sikeres vagy kevésbé si­került rendezvényről, vala­mint az új tervekről. A lap szerkesztő gárdája ugyanis a kollégiumi rádióval közösen „Tanítani napokat” szervez a jövőben, igyekeznek megis­merni az olvasók véleményét, betekintést adni más diákla­pokba, fórumot nyújtani a fő­iskolásoknak. A legfrisebb Tanítaniban egy-egy kérdő­ívet találhattak a diákok, ezen elmondhatják: milyen­nek tartják a lapot, mit ja­vasolnak, mit várnak... M it kukacoskodjak: lé­vén farkaséhes, jó­korát szeltem — a száraz, hűvös helyen tar­tott — Pick szalámiból. A késhegyre csippentett vajat alig fenve a ke­nyérhez, már be is az el­ső falat. Aztán megint vaj, megint kenyér, a szalámi már nem is várja, hogy nyúljak érte. Magától jön! Mint egy kukac. Sőt! Ku­kac. Hirtelen vágy remegtet viszontlátni az imént el­nyelt falatot — tán a ku­kacok találkozásnak?—, bár sikerül ellenállnom, azóta szüntelenül furdal. A kukac? Vagy csak a kíváncsiság: kukacos va­gyok-e, ha azon töprengek, hogy kerül a Pick szalá­miba kukac? örüljek in­kább, hogy 252 forintért kaptam egy rudat? (csendes)

Next

/
Thumbnails
Contents