Kelet-Magyarország, 1979. december (36. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-16 / 294. szám
KM VASÁRNAPI MELLÉKLET VÁLTOZÓ ÉLETÜNK | A stráfszekértől a Skodáig „A Betsületes Nyíregyházi csizmadia czéhnek Protocollu- ma." Ez a címe annak az 1818-ból származó, kézzel írott rendszabálynak, amelyet a KlOSZ-ban féltve őriznek. A szerzők cirkaimas betűkkel egyebek között ezt írták: „Minden Mester Legény aki hiba nélkül Remekjét elkészíti, azt a czéh Mester Társának bé fogadni kötelessége”. A Proto- collum azt is előírja, hogy a rossz munkát végző legény világgá kergettessék. A kisiparosok régen és még régebben igen kényesek voltak a hírnevükre, a minőségi munka náluk szentírás volt. A maszek mesterek többsége ma is kerüli a selejtes munkát, Igaz, mostanság a minőség nem csupán kézügyességükön múlik, hanem a modern gépek műszaki állapotától is. Az említett Protocollumtól menjünk vissza még régebbre. A hétkötetes lexikonban ez áll: „A középkorban a borbélyok egyúttal hivatásos sebészek is voltak. Céheik a mestervizsgán megkövetelték a sebek, gyulladások gyógyítását, a foghúzást, a csontok összeillesztését. De tudásuk még a kor színvonalán is alacsony volt”. Még századunk húszas és harmincas éveiben is ezermesternek számítottak a falusi kovácsok. A faluban, vagy az egész környéken a kovács jelentette a „műszaki értelmiséget”. A gyógykovács még híresebb volt, hiszen a lovak gyógyításával is foglalkozott. A kisiparosok jelentőségét bizonyítja a statisztika, amely szerint 1938-ban Magyarországon az összes ipari dolgozóknak a 44,5 százalékát kisiparosok tették ki. Ebben az időben Szabolcs-Szatmár megyében szinte csak kisipar létezett. A KIOSZ rögtön a háború után, 1945-ben alakult. A lexikon így definiálja a szerkezetet: „A kisiparosok érdekvédelmi szervezete. Elősegíti termelő tevékenységüket, közreműködik anyagellátásukban és a számukra szükséges hitel biztosításában. Megszervezi üdültetésüket, elősegíti a kisiparosok exportot növelő és importot csökkentő tevékenységét, közreműködik a helyes és arányos adóztatás megvalósításában”. A meghatározás persze nem teljes. A KIOSZ megyei szervezete például a képzéssel, i továbbképzéssel is rendszeresen és eredményesen foglalkozik. Az 1945 óta bekövetkezett nagyléptű változásokat talán egy régi közmondással tudnánk legjobban szemléltetni: „Ügy megverlek, mint szó- dás a lovát”. A szódások stráfszekéren szállították naponta friss szódájukat. Mostanában egyik színfoltja Nyíregyházának, pontosabban a város déli részének, egy világos Skoda gépkocsi, amely egy szódával megrakott járgányt vontat. Az idős kisiparos szinte lépésben hajtja gépkocsiját, meg-megáll, megrázza csengőjét és a kinyíló ablakokon beadja az üvegeket. Furcsa, már-már ellentmondásos, hogy manapság kétféle kisiparos létezik munkaviszony szempontjából. Az egyik, a nagyobb csoporthoz tartoznak azok, akik hagyományosan űzik az ipart, dinasztiát alkotnak, hajnaltól késő estig dolgoznak. A másik, szűkebb csoport munka után és szabad szombatokon kisiparoskodik. A SZÁÉV és az ÉPSZER kőművesei közül is többen kertes házakat építenek a falvakban, iparengedéllyel és mellékjövedelmük arányában adót is fizetnek az államnak. Szükség van rájuk — jobb kifejezés híján — a szűk építőipari kapacitás miatt, Az élet változásai bizonyos szakmákat megszüntetnek és újabbakat is hoznak létre. Az úgynevezett kihaló szakmák közt említhető a bognár, a kocsigyártó, a szitakötő, az esernyőkészítő. Persze a falusi kovácsot is nagyítóval kell már keresni, szinte valamennyi tsz-ben gépműhely működik, jól képzett szakmunkásokkal. Az új szakmák közül kapásból kettőt említünk. Egy nyíregyházi kisiparos ruhákhoz és cipőkhöz csatokat készít, ezzel hiánycikket pótol, importot takarít meg. A jósavárosi lakások többsége szőnyegpad- lós. Törték a fejüket az illetékesek: ki fogja tisztítani, karbantartani, majdan kicserélni a szőnyegpadlókat? A parkettás nem jöhetett számításba. Létrejött egy új szakma, amelynek egy kicsit hosszú a neve: műanyag- és szőnyegjavító, -burkoló. Ezt a szakmát a megyeszékhelyen egyelőre egy kisiparos műveli. A kihaló szakmák egyelőre nem halnak ki teljesen. A KIOSZ megyei szervezete 13 ilyen szakmát kiemelten kezel. Mit jelent ez? Azt, hogy a 13 szakma tanulására és tanítására anyagilag is ösztönöznek. A tanuló 400, a mester 300 forint pluszt kap havonta, ha a 13 szakma valamelyikét tanulja, illetve tanítja. Mindét nem soroljuk fel. E szakmák közé tartozik a bádogos, a tetőfedő és a cipész. Nemcsak a szakmák változnak, hanem a művelőik is. A kisiparosok egy része ma is egoista, elsősorban a pénzért hajt, néhány közülük a lapok bűnügyi rovatában is szerepelt. De nem ez a jellemző. Többségük aktív társadalmi munkát végez, munkájával hozzájárul a helyi tanácsok pénzének pótlásához is. A kisiparosok megyénkben évente 1,5—2 millió forint értékű társadalmi munkát végeznek. Lapunkban is megírtuk, hogy november 7. tiszteletére öt kisiparos kapta . meg a Kiváló Társadalmi Munkás jelvényt. Kollektív felajánlásokat is szoktak tenni. Nyírbátorban, a városi fürdő építésénél közösen szorgoskodtak, Fehér- gyarmaton az autóbusz-pályaudvar építésénél jeleskedtek. Ezek után már ne is csodálkozzunk, hogy többségük csatlakozott a XII. párt- kongresszus tiszteletére indított munkaversenyhez. Sokan közülük közéleti munkát végeznek. Megyénkben 198 párttag van a kisiparosok között, a tanácstagok között 102 kisiparos található. Változott a tudatuk, a szemléletük. A KIOSZ megyei szervezetében nemcsak szakmai, hanem politikai oktatást is tartanak részükre.. Jobb lett, bár még nem kielégítő a technikai szintjük. A sufnik azonban egyre inkább eltűnnek. A hagyományos szerszámokat újak váltják fel. A kőművesek többségének például betonkeverő gépe van. A nyírbogáti Gödény Pál felvonóval dicsekedhet, ő Nyírbátorban és környékén kétszintes lakásokat is épít. A régi, háromlábú szék és a kaptafa mellett korszerű cipészműhelye van a nyíregyházi Rozsnyai Imrének. Sokan csodálják a nyíregyházi Bodnár György asztalosműhelyét. A műhelyben a nagy erőkifejtést igénylő kézi gyalu helyett elektromos gépek működnek. Sajnos, még nem ez a jellemző. Megyénk kisiparosainak műszaki színvonala a KIOSZ megyei szervezete szerint 40 százalékos csupán. Sok-sok mester hagyományos módon dolgozik. Itt említjük, hogy a közelmúltban jelent meg az a rendelet, amelynek értelmében 1981. január 1-től az autószerelő kisiparosoknak (idézem): „El kell érni a minimális technikai szintet”. Ez azt jelenti, hogy az autószerelőknek be kell szerezni mindazokat az eszközöket, amelyek a gépkocsik gyújtását, fogyasztását és biztonságos közlekedését mérik, illetve elősegítik. Mi a helyzet akkor, ha az autószerelő kisiparosnak, vagy más mesternek nincs pénze a fejlesztésre? Nos, akkor szolgáltatási hitelt vehet fel az OTP-nél. A hitel műhelyépítésre és gépekre egyaránt felvehető. A hitel adta lehetőségekkel többen is élhetnének. Ami még a műhelyépítést illeti: számos községi tanács kedvezményes telket ad annak a kisiparosnak, aki ellátatlan területen műhelyt akar építeni. Ez érthető, hiszen a szolgáltatási szint növelése állami feladat. Oroson például a tanács két kisiparosnak kész műhelyt adott bérbe, ők ketten kényelmesen és gyorsan „indulhattak az iparral”. Meglévő pénzüket berendezésekre fordíthatták. Külön említést érdemel a nyírbátori Lukács Ferenc autószerelő, A saját személy- gépkocsiját eladta, hogy az árán műszereket, szerszámokat vásárolhasson. Csaknem olyan korszerű a műhelye, mint egy autójavító kisipari szövetkezeté. Neki is megérte a gépkocsi feláldozása, eladása, hiszen gyorsabban, többet dolgozhat, következésképpen több a jövedelme. A befektetése rövid idő alatt megtérül... Megyénkben újdonságnak számít a kisipari tevékenység koncentrálása. Nyírbátorban már üzemel a kisiparosok szolgáltatóháza. A nyíregyházi Ságvári-telepen részben társadalmi munkával most épül a kisiparosok új szolgáltatóháza. Különböző szakmájú kisiparosok fognak össze, hogy a Ságvári-telepen jövő tavaszra átadásra kerülhessen az új létesítmény. Ebben az épületben 8 szakma képviselteti majd magát. Az ilyen szolgáltatóházak építésével csökken a különbség a kisiparosok és a kisipari szövetkezetek között. Megtalálhatók megyénkben a gondolkodó, a magukat folyton továbbképző maszek mesterek is. A mezöladányi Babjak József például ezermesternek számít a környéken. Géplakatos, vízvezeték-szerelő, valamint fűtésszerelő a szakmája, de a hegesztés és a villanyszerelés tudományát is magáénak mondhatja. Rácz Illés nyíregyházi műszerész olyan szerkentyűt talált fel, amely a bőrvarrógépnél anyagot takarít meg és csökkenti a selejtet. Biztató, hogy a KIOSZ megyei szervezetében főiskolát végzett oktatási felelős szervezi a kisiparosok képzését és továbbképzését. Lassan megérjük, hogy nemcsak szolgáltatóházuk, hanem szervizkocsijuk is lesz. Az űrhajók korszakában a kisiparos szóban a „kis” rész majd mást jelent. Nábrádi Lajos SZOMSZÉDOLÁS Habda Lászlót, a Kárpáton- túlon élő festőművészt elsősorban mint tájképfestőt ismerik. Majdnem három évtizede nagyon tudatosan épít egy életművet, s immár tíz esztendeje egyik legérdekesebb festőművésze e vidéknek. Nagyon sok újat, sajár tosat adott a „kárpátontúli tájkép” fogalmához. Az uzsgorodi képzőművészeti főiskolán szerzett oklevelet. Rövid tanári pálya után, mint főfoglalkozású festőművész vesz részt Kár- pátontúl művészeti életében. A harmincas és negyvenes évek fordulóján sokat merített Szőnyi István művészetéből. Elsősorban a vonal szépségét és lágy szín- harmóniáját fogadja el sajátjának. Nem hagyja érintetlenül a határozott egyéniségű főiskolai évfolyamtárs — Szőke István — szemléletének lírája sem. Mindezek azonban csak epizodikus hatások és csupán 2—3 évig mutathatók ki alkotásaiban. Meghatározó ezzel szemben az az útravaló, amelyet az ország gyűjtőhelyeit látogató művész az orosz peredvizsnyikektöl kap. Ennek hatására közeledik ismét, fokozatosan, időben a mához és térben Kárpátontúl- hoz. Az ötvenes évek derekán a klasszikus hagyományokat őrző, nem is kis számú tájképfestők mezőnyében Habda László művei már rangos helyet foglalnak el. „A hucul- földön” című munkája a szimferopoli Szépművészeti Múzeumba kerül. Az 1959- ben készült „A vár tavasszal’’ című - képe a Szovjetunió Képzőművészeti Szövetsége moszkvai székházának egyik falát díszíti. Az utóbbi évek munkái Habda László több mint negyedszázados munkájának nagyon tudatosan kiérlelt végösszegét jelentik; a kárpátontúli festőiskola egyik legizmosabb tehetségű, fölényes biztonságú mestereként reprezentálják a- művészt, és nem csupán területi viszonylatban. Nagy sikerrel szerepelt 1973-ban a Kuindzsi emlékére rendezett országos tájképkiállításon. A művész egyébként 1946 óta minden területi tárlaton részt vesz, köztük olyan rangosakon, mint a Szovjetunió fél évszázados jubileumára rendezett nagy moszkvai bemutatón. Kiállít a szomszédos szocialista országokban is. A portré- és csendéletfestőként is sikerrel dolgozó művész munkásságában azonban fő helyen ma is a tájképfestészet áll. A „Kora tavasz” című festménye Habda László egész pályájának egyik legérdekesebb darabja. Mint a leg- több helyütt, itt is verhovi- nai tájat ábrázol, hatalmas lendülettel, páratlan biztonsággal. Nincs ezen a képen semmi új, vagy szokatlan elem, mégis első pillanatra megkapja a nézőt élményszerűségével. Itt is — és valamennyi újabb alkotásán — ismét fokozott szerephez jut a rajz. Ezen a képen is megtaláljuk a Habda-művek legfontosabb jegyeit: a nagyfokú hangulati egységet, az egész színskála hozzáigazítását egy valamely domináns színhez. Festményeinek jó részén megtalálni egy bizonyos szemet izgató, tekintetünket magához vonzó, látszólag idegen elemnek a be- lejátszását. Szívesen helyez el kontrasztos, az egész művel első pillanatra nem harmonizáló elemeket, ezzel is gazdagítva az érzelmi hatást. Habda László a kárpátontúli tájnak egy egészen új arcát fedezte fel az utóbbi években és festményeiben ez jut kifejezésre. Soltész Ágnes Az ungvári vár 1979. december 16. Faluvég. Verhovinai táj A kárpáti tái festőié
