Kelet-Magyarország, 1979. december (36. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-16 / 294. szám
KMVASÁRNAPi melléklet Végkimerülés nélkül Készülődés az ünnepre Kedvelt és örömmel fogadott ajándék a művészi kerámia. A lakások szekrénysorain giccses csecsebecsék helyett egyre több helyen díszlenek kerámiaszobrocskák, praktikus művészi gyertyatartók. E tárgyak készítésének egyik nagy mestere Kiss Roóz Ilona Munkácsy-díjas keramikusművész (itt műtermében látjuk), akinek sok kerámiája kapható a nyíregyházi Benczúr-teremben. (MTI-fotó.) Vendégünk: Varga Béláné főszakács Karácsonyi ötletek Ki ne ismerné az ünnep közeledtével egyre növekvő izgalmakat: mit kell beszerezni, mikor és mit főzzön a háziasszony, milyen ajándékkal kedveskedjen családtagjainak, és — nem ártana meglepetésként valamilyen szükséges ruhaneműt venni? Az ünnep előtti napokban egyre nagyobb a zsúfoltság mindenütt, néhány apróságért is sokáig kell sorban állni, ráadásul valamiért többMitró Istvánné szőr is járhatjuk a boltokat, s aztán ha minden együtt áll az ünnepre, a lakás rendbe szedése az egyik legfontosabb teendő. Sütés-főzés vég- kimerülésig, majd vendégvárás, tálalás, szaladgálás, mosogatás órák hosszat... Melyik háziasszony lelkesedik az ilyesfajta .^munkamegosztásért”? S lényegében akkor kezdődik az ünnep, amikor az asszony úgy elfárad, hogy állni sincs kedve. Nem törvényszerű ez a kapkodás: jó beosztással, a háztartás ügyes szervezésével el lehet kerülni a végletességet. S ha ezt elérjük, akkor marad kedvünk, energiánk örülni az együttlétnek... Tapétát a lakásba — Mi most szűk családi körben fogunk ünnepelni — gondolkozik el Mitró Istvánná. — Huszonegy éves asz- szony-lányomékat várom karácsonyra, elhozzák a kis unokát is. A fiam mechanikai műszerész tanuló, ő még otthon lakik velünk. A takarításból nem csinálok gondot, hiszen ősszel kihordtam mindent, úgy tettem rendet. Most csak egy átlagos vasárnapi portalanításra kerül sor. — Nekem valószínűleg még ezt is a fiúk végzik el — szól közbe Pethő L ászióné. — Négy gyerekem van, s ők rendszerint nem várnak rám a takarítással. — Mi pedig karácsonyra tapétázzuk ki a lakást — folytatja Kovács Józsefné. — Hét végén vettük a tapétát, s valamelyik nap az előszobában kipróbáltam. Most ketten nekilátunk, és néhány nap alatt végzünk vele ... Azt hiszem, a háziasszonyok közfelkiáltással a bevásárlást, sütést-főzést tartják a legnagyobb munkának. Itt mutathatja meg leginkább az asszony, mennyire ötletes, mit tud „művészkedni” a rendelkezésére álló pénzből, nyersanyagokból, s hogyan tudja beosztani az idejét? Mirelit helyett főzőcske A húsipari vállalat asszonyai igen jól ismerik az üzletben kapható húsféléket, miből mit lehet és érdemes főzni, s mesterségükhöz tartozik a változatos ízek készítése is. Szaktudásuk birtokában — és természetesen a Pethő Lászlóné hagyomány miatt is — ők szívesebben állnak neki otthon főzőcskézni, mint üzletben mirelit vagy hidegkonyhai ételeket vásárolni. — Mi még a húslevesbe való csigatésztát is otthon gyúrjuk, készítjük — mondja Pethőné. — Jól is néznék ki a nagy család mellett mindenért pénzt adni! — Tiszabercelre megyünk haza a szüléimhez az ünnepre — folytatja Kovácsné. — Ekkor tartjuk a húgom eljegyzését, s akkorra vágjuk le a disznót. Igaz, nyolc testvérem van, összejön a család és így a munkát is jól el tudjuk osztani. Szinte alig jut valami egyre ... Amikor az ember már harminc-negyven karácsonyt tud maga mögött, óhatatlanul összehasonlítja az előzőekkel. Egy-egy emlék megmarad és évtizedek távlatából az jut eszébe a karácsonyi gyertyák meggyújtásakor... Csalogatás kolbásszal — Gyermekkorom ünnepeire szívesen gondolok — emlékszik vissza Mitróné. — Nyolcán voltunk testvérek, édesanyám minden viliaestére bobájkát sütött. Eljátszottunk, elbeszélgettünk, ez maradt meg emléknek. — Én viszont éjfélekig szánkóztam a nővéreimmel, bátyáimmal — mondja Kovácsné. — Vendégek jöttek, a szüleim — legalább egyszer az esztendőben — velük foglalkoztak. Ügy is volt gyerek otthon bőven, hát kimentünk a domboldalra és a holdvilágnál annyit szánkóztunk, hogy csak a frissen sült kolbásszal, oldalassal tudott becsalogatni bennünket az édesanyám ... — Nekem a mostani karácsonyok a legemlékezetesebbek — szól Pethőné. — Ilyenkor eljönnek még a dunántúli rokonok is. Minden évben töltött káposztát kérnek, mert szerintük a pátro- hai párját ritkítja mindenütt ... A gyerekek pedig a négerkockát nem adnák semmiért. Háziasszonyok a megmondhatói, hogy a legtöbb fejtörést a sütés-főzés megtervezése és lebonyolítása okozza az ünnepek előtt. Sokan panaszkodnak: időt rabló a legtöbb étéi, s ilyenkor veszik elő az asszonyok azokat a receptéket is, amelyekkel a legtöbbet kell „pepecselni”. Szakmabelit és egy személyben háziasszonyt kértünk fel segíteni ebben a szervezésben. Ez alkalommal vendégünk: Varga Béláné, a sóstói Krúdy-szálló főszakácsa. — Milyen ötletet tudna adni az asszonyoknak a sütés- főzés megkönnyítéséhez? — Felesleges volna éppen karácsonyra mirelit vagy hidegkonyhai készítményt javasolni. Ilyenkor elkészítjük a ritkán használt, különlegesebb ételeket is. Természetesen nem arra gondolok, hogy feleslegesen sok idő menjen kárba. Nem régóta például a Herbária szaküzletekben lehet kapni húspuhító szert! Használatával körülbelül egyharmadnyit rövidíthetjük a hússütés idejét. Keveset szórunk a szeletekre, és nemcsak, hogy az ízét nem veszi el, hanem még takarékosabban is főzhetünk, hiszen kevesebb gáz kell. Nyíregyházán, a Búza téren megvásárolhatjuk. Ha éppen nem kapunk, egy csöpp ecetet, vagy szódavizet öntünk a húsra, és akkor is hamarabb puhul meg. A süteményeknél kár lenne a félkész piskóta- és réteslapról megfeledkezni, hiszen ennél gyorsabban, olcsóbban, és jobban mi sem tudjuk elkészíteni. Aki viszont nem kedveli az előre csomagolt bolti vajas krémeket: a pudinghoz hasonlóan, csak több tej hozzáadásával főzhet ízletes tölteléket. — Milyen receptet ajánl karácsonyra a főszakács? — Orjalevest egyszerű főzni, csontos sertéshúst kérjünk hozzá. Házi gyúrt tésztával, vagy májgaluskabetéttel egyaránt finom. Másodiknak csirkemájas bordát javaslok. A kivert karajt lisztben megmártjuk, forró zsírban hirtelen átsütjük. Közben hagymás zsírban megpirítjuk a felengedett csirkemájat, ráhelyezzük a sertésszeletekre, lecsóval, fűszerekkel ízesítjük és együtt dinsztelj ük kis ideig. Sült burgonyát adunk hozzá. Édességnek a kevéssé ismert töltött almára hívnám fel a figyelmet. A jonatánalmákat egészben megmossuk, hámozzuk, és egyharmad részét vízszintesen levágjuk. Citromos, cukros vízben két- három percig főzzük, majd kifúrjuk és eltávolítjuk a magházat. Közben pudingkrémet készítünk és az al-* mák közepét megtöltjük. Ahol elvágtuk a gyümölcsöt, tejszínhabot helyezünk a töltött almára és rátesszük a levágott felső részét is. Hidegen, melegen egyaránt tálalhatjuk. — Lehet-e új módon elkészíteni a hagyományos karácsonyi ételeket? — A hal és a baromfi igen kedvelt ezen az ünnepen. A rácponty viszonylag ismeretlen a legtöbb családnál. A karikára vágott burgonyát kizsírozott tepsibe tesszük, rárakjuk a felszeletelt halat, vöröshagymával, lecsóval, fűszerekkel, oldalán bevágott füstölt szalonnával ízesítjük, tejföllel meglocsoljuk és megsütjük. Édes vagy sa- vanykás asztali bort kínálhatunk hozzá. A baromfi elkészítésénél is a változatosságot tartsuk szem előtt. A rántott csirke helyett igen finom a fóliás csirke is. A fólia belsejét kizsírozzuk, nyers burgonyát, hagymát, lecsót, fűszereket és a csirkét begöngyöljük és 25—30 percig sütjük. Az oldalt írta: Tóth Kornélia Mese helyett Elfordítják a fejüket, ha az utcán látják valamelyik gondozónőt, gyereküket csak nagy titkán, vagy soha nem látogatják és évek múlva kitalálnak valami szép mesét, hogy a kicsi hol nevelkedett hároméves koráig Sajnos, ilyen a szülők többsége — panaszolták a sóstói anyás-csecsemőotthonban. Pedig az átlagosnál jóval fejletlenebb, a leggyakrabban lelkileg, testileg, szellemileg visszamaradt, esetleg sorvadt, atrófiás csecsemők kerülnek az intézetbe. Nem egy közülük csak a szeretetteljes ápolásnak, a féltő gondolkodásnak köszönheti, hogy életben marad ... Matolcsi Mifclósné gondozónő már 11 éve neveli itt a kicsiket. Bölcsődei gondozói állását cserélte fel az intézetre. Jó néhány hároméves kisgyerek került már ki a keze alpi. A legjobban akkor örül, amikor 'családba viszik ki az apróságokat. Igaz, hogy utána hosszú ideig üresnek érzi a szobát, várja a megszokott köszönést, a sajátjának vallott gyermek ragaszkodását. Pedig tudja, hogy mégiscsak a legjobb, ha a háromévesek igazi családban nevelkedhetnek tovább. Viszont rendszeresen érdeklődik az anyás-csecsemőotthonból kikerült gyerekek további sorsa iránt. Előfordult már, hogy a nagyszülőtől kérdezősködött a kicsiről, mert a szülei nemcsak rossz néven vették a tudakozódást, de szóba sem álltak a gondozói- nővel. Mintha szégyellnék, hogy nem ők viseltek gondot a gyerekükre három évig... Az anyás-csecsemőotthonban havonta ötezer forintot költenek egy gyerekre. Anyagilag minden bizonnyal „jobban jár” a kicsi itt. Viszont az érzelmi nevelésre is jóval nagyobb gondot fordítanak, mint azt az érintett szülők általában gondolnák. Az anya személyét soha nem szabad meghazudtolni — ezt vallják minden körülmények közt. Itt Irénike néni van, az édesanya az más. Akit látogat a mamája, megmutatják a többiékmek is, és így alakítják ki az anyáról formált képet. Viszont akit soha nem néznek meg és a gyerek tudja, hogy Irén- ke néni jó hozzá, annak hogy magyarázzák meg az „anya” lényegét? S ugyancsak nehéz megértetni a kicsikkel, hogy a gondozónőkön kívül apa, testvér, férfi is létezik a világon... Így minden gondozó a rábízott három gyerekkel — ha azok már 2—3 évesek — elmegy a saját családjához, megmutatja a kertet, az autóbuszt, a csirkét, mindent... Az ember élénken érdeklődik a gyerekkora, akkori szokásai, környezete iránt. Nem kivétel ez alól az intézeti gyermek sem. Amikor valakit visszaadnak a vér szerinti vagy a nevelőszülőknek, csak arra kérik a felnőtteket, ne hallgassák el a gyerek előtt, hogy ők itt éltek pici korukban. S ha nagyobb lesz, hozzák vissza, hogy lássa a felnövekvő ember: őt itt nagyon szerették, vigyáztak rá, ápolták. Lehet, hogy megrázóbb lesz, mint egy kitalált történet, de mindenképpen őszintébben, tisztábban indulhat útnak az a fiatal, aki ismeri és értékeli, hogy honnan jött. • ... • <M - ** ___ Kovács Józsefné Már mindannyian tervezgetik az ajándékokat. Két asszony úgy véli, ruhaneműt a legcélszerűbb vásárolni, a harmadik pedig egy magnót szeretne a családnak. De hogy melyikük mi mellett dönt, ez egyelőre maradjon meglepetés... 1979. december 16.
