Kelet-Magyarország, 1979. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-16 / 294. szám

1979. december 16. KELET-MAGYARORSZÁG 3 JEGYZETEK ▲ BIZALMI KÉM ÍRTA ALÁ... Megújhodás A pártvezetőség kevés gondot fordított a párt­építő munkára — hang­zott el a bírálat ezekben a napokban több taggyűlésen. Kívülállónak nehéz megítél­ni, hogy igazuk volt-e a fel­szólalóknak. Tiszavasvári- ban a MEZŐGÉP gyáregysé­gében önkritikusan beismer­te az 1-es pártvezetőség, va­lóban helytálló a párttagság észrevétele. Jómagam kissé csodálkoztam, mert az el­múlt öt évben 6 fiatalt, főleg fizikai munkást és mérnököt vettek fel a pártba. Elisme­réssel szóltak Oláh Miklós villanyszerelőről, Kiss And­rás és Kulcsár Sándor eszter­gályosokról, Szabó Sándor gépszerelőről, Bihari András művezetőről és Tóth Elemér üzemmérnökről. Erősödött velük a pártszervezet. Eny- njdvel azonban „le is tudta” a beszámoló a pártépítést. Nem így a KISZ-titkár. Ő tovább gondolkodva, a párt­építés gyenge pontjait, az okokat kereste. Szóvá tette, százhúsz ifjúmunkás dolgo­zik a gyárban. Köztük sok a kiváló, az ifjúsági szocialista brigádban is helytálló. Vá­logathatott volna közülük a pártvezetőség, ha jobban ér­tékeli fejlődésüket, munkáju­kat. Másutt azt tették szóvá a felszólalók, hogy egyetlen kiválóan dolgozó fizikai mun­kásnőt sem vettek fel a párt­ba. Nyírturán az egyik párt­tag elmondta, két melléküze­me van a közös gazdaságnak. Itt szinte kizárólag nők dol­goznak. Sokan kiválóan. Ki­lenc (!) év alatt egyikük sem jutott el a pártig. Miért? Nem találtak közöttük arra érdemest, olyanokat, akik megfeleltek volna a követel­ményeknek? Egy másik nagy gazdaságban a gonddal ké­szült beszámoló részletes elemzést adott az öt év gaz­dasági fejlődéséről, de adós maradt a pártépítő munka elemzésével, a párttagok munkájának, fejlődésének értékelésével. Miért? A pártépítés minősíti a párt vezetőség munkáját. Csalhatatlan jelzője annak, milyen a kapcsolata a kör­nyezetében élő, dolgozó em­berekkel, fizikai munkások­kal, fiatalokkal, nőkkel. S, ha e taggyűléseken azért emel­tek szót a párttagok, mert a pártvezetőség elhanyagolta a pártépítő munkát, mert felü­letesen kezelték a jövőt építő feladatokat, akkor ezt fele­lősséggel tették. A pártépítés a párt megújhodását jelenti, a vezetés erősítését, nemze­dékek tapasztalatainak át­adását és átvételét. Figyel­meztetnek a bírálatok. Farkas Kálmán Az előrejutás nyitja C salóka dolgok a szá­mok, mert ha nem né­zünk mögéjük, ha nem elemezzük, mitől lesz­nek olyanok, amilyenek, könnyen tévútra jutunk. Erre legutóbb akkor kellett gondolnom, amikor Bíró Miklóssal, a MOM máté­szalkai gyárának igazgatójá­val arról beszélgettünk, mi­ért van az, hogy hasonló lét­számú, tán kevéssé jól felsze­relt más vállalatok, gyárak, kétszer, háromszor annyit hoznak, mint ők. Nem is kell példáért messzire menni, elég, ha egyes vasas üzemek, vagy építőipari vállalatok eredményét vesszük szem­ügyre. Rosszabbul dolgoznának a MOM-ban? „Nem! — állította határo­zottan az igazgató —, másról van szó.” És rátért az anyag­igényre, hiszen ezt nézve is kiderülhet: roppant viszony­lagos dolog a termelési ér­ték. Attól függ minden, mi rejtőzik mögötte. Hiszen, hogy náluk maradjunk, nem mindegy, mennyit ér az alapanyag. A szemüveglen­csék például néhány forint­ra rúgnak csak, de a végter­mék meglehetősen magas értéket képvisel, készítése ugyanis komoly figyelmet, szakértelmet igényel. És, még egy jól képzett szak­munkás költsége sem éri el, mondjuk, a másutt felhasz­nált, és külföldről fixáron behozott nyersanyagok érté­két. Márpedig, az összegében, ami alapján a viszonyítás­ra sort kerítünk, természe­tes módon, ez is benne sze­repel. Félreértés ne' essék: senki sem állította, hogy az emlí­tett tevékenység okvetlenül hibás lenne, hiszen lakásra, és — jelen helyzetünkben — minden megtermelt forintra, rubelra, vagy dollárra, ége­tő szükségünk van. De az, azért mégis hiba lenne, ha gyáraink, csak azt az utat látnák maguk előtt, ami a sok — és sokszor importált — nyersanyag felhasználásá­val tűnik járhatónak. Mert, bármerről is nézzük, nem ez a jövő útja, még akkor sem, ha erre is szükség lesz. Speidl Zoltán m*mgy tartják, hogy a nagy U találmányok, korszak- alkotó tudományos fel­fedezések rendszerint egé­szen egyszerű ötleteken ala­pulnak. Annyira ismert igaz­ság ez, hogy az elismétlése már-már közhelynek számít. A valaha is élt fizikusok egyik legnagyobbja, az angol Isaac Newton a közhit szerint a nehézségi erő törvényének felfedezését annak köszönhet­te, hogy kertjében sétálva az egyik almafáról éppen leesni látott egy gyümölcsöt. Egy ilyen egyszerű mozzanatból alkotta meg a gravitáció ad­dig ismeretlen elméletét. A tudósok azonban nem veszik egészen hitelesnek az ágról szakadt alma mondáját, álta­lában inkább csak anekdotá­nak tartják. Mindenesetre azért akadtam már olyan po- mológusra, aki határozottan állította, hogy a tudományos világ különös szerencséje, hogy Newton nem csupán földiepret és dinnyét ter­mesztett a kertjében, mert ebben az esetben az emberi­ség talán még ma sem is­merné a nehézségi erő törvé­nyét. Jómagam azonban egy idő Új tantétel óta hiszek a Newton-féle al­malegendában, nem tartom azt mesének. Mert éppen a gyümölcsökkel kapcsolat­ban én magam is egy nagy jelentőségű tudományos fel­fedezésre jutottam. Ez a fel­fedezés azonban nem rajta­ütésszerűen, mondhatnám villámcsapásként ütött az agyamba, hanem sok évi megfigyelés eredménye. Ne­jem jóvoltából már évek óta szorgalmasan járom a gyü­mölcsboltokat is, mert a ház­tartásunk körüli bevásárlás teljes egészében az én tisz­tem. Akaratlanul ugyan, de így jöttem rá arra a felfede­zésre, hogy amiként a meleg levegő és a melegebb hőmér­sékletű víz a saját közegé­ben felfelé törekszik, ugyan­úgy a jobb minőségű gyü­mölcs is felfelé tör a kupac­lutalom látatlanban? Antal Ferenc tív dolgozók munkáját kissé nehezebb mérlegre tenni. Idén is jelentős időt kellett fordítanom a társadalmi munkák megszervezésére, és persze végzésére. Nőies üzem a miénk, a névadókat, a kis­mama-találkozókat, elsősor­ban nekem kell szervezni. A szakszervezeti oktatás lebo­nyolítása sem megy nélkü­lem. A felsorolás még nem teljes. Változatos, szép, hol népszerű, hol népszerűtlen az a munka, amit bizalmiként végzek. „Elbocsátásra javasoltam" Antal Ferenc fiatal lakatos, a tmk-sok bizalmija, ötven­két mester dolgozik a tóik­ban, de százféle a munkájuk, gondjuk és örömük. Antal Ferenc sincs könnyű helyzet­ben. ...... — A brigádvezetővel első­sorban a termelés javítására mozgósítunk. A vállalásokat év elején, a pluszvállaláso­kat a XII. kongresszus je­gyében, közösen beszéltük meg. Egyik aktív brigádtag­gal, Hajósi József lakatossal közösen adtunk be egy mun­kavédelmi újítást, aminek a kísérlete sikerrel járt. Nem dicsekvésképpen mondom, idén négy újításomat fogad­ták el. Egyik vízvezeték-sze­relő munkatársamnak segí­tettem elintézni, hogy má­sodállásban kisipari tevé­kenységet végezhessen. Rá­zós ügyeket is intéztem. Egyik dolgozónkat igazolat­lan távoliét, másikat italozás miatt nem javasoltam juta­lomra. A rendszeresen italo­zó, javíthatatlan munkatár­sunkat elbocsátásra javasol­tam. El is bocsátották a gyárból. A gyárban megnőtt a bizal­miak felelőssége, tekintélye. Nábrádi Lajos ban. A hőmérsékletet illető­en azonban itt fordított a helyzet: a melegebb hőfokú gyümölcs keresi az utat lefe­lé. Mert a hibás, törött, en­nek folytán tehát már erje­désnek induló gyümölcs belső hőmérséklete természetsze­rűen magasabb, mint a hi­bátlan, egészséges gyümölcsé. Röviden: tapasztalatom sze­rint a silányabb gyümölcs mindig a kupac alján talál­ható, legfelül viszont a szép áru foglal helyet. Sok száz ilyen megfigyelést tettem a különböző piacokon, csarno­kokban és a gyümölcsárusító standokon, kivételre egyet­lenegy esetben sem talál­tam. Így 'most már nyugodt lelkiismerettel állhatok elő ezzel a felfedezésemmel, hi­szen a természettudomány csak abszolút igazságokat is­mer, márpedig az általam felállított tantétel is abszolút igazságot tartalmaz. Csak azt sajnálom, hogy az idei Nobel-díjakat az ősszel már kiosztották. Most mun­— Nem csak kértem, igye­keztem adni is. Az év eleji lemaradások miatt szükség volt a hajtásra, a túlórázá­sokra is. Agitáltam a hozzám tartozó 25 embert. A brigád­vezetőkkel közösen, a minő­ség javítására is serkentet­tem munkatársaimat. A kivá­ló dolgozó címek, az üdülője­gyek odaítélésénél mindig ott volt a véleményem. Két dol­gozónak segítettem házépítés­hez kamatmentes kölcsönt intézni. Egyik üzemünkben az erős ragasztó árt az egész­ségnek. Kértem, hogy az it­teniek kapjanak védőételt, védőitalt. Kérelmemet fel is terjesztették a gyár központ­jához. Nehéz mérlegelni — Odajött hozzám a mű­vezető egy listával és azt mondta: „Írd már alá.” Kissé haragosan ránéztem és meg­kérdeztem, hogy mit írjak alá. Aztán láttam, hogy a ju­talomra felterjesztettek listá­ját hozta aláírni. Csak úgy látatlanban, megbeszélés nél­kül. A papírt eldobattam ve­le, közösen készítettünk egy másik listát új nevekkel, új összegekkel. Ezt már aláír­tam. Igazságosabb elosztás lyesen szinte naponta talál­kozik 31 választójával. A titkárságon sokan megfordul­nak, sok információt szerez munkáról, családi életről, emberi sorsokról. — Az igazgatónak, párt­titkárnak, az szb-titkámak is én vagyok a bizalmija. Sajá­tos a helyzetem. Segélyért, építési kölcsönért ritkán for­dulnak hozzám, de a bérbe­sorolásnál bizony meg kell gondolnom, hogy kinek mennyit javaslok. Hiszen mindenki a piacról él. Ugyanakkor az adminisztra­Szilágyi István, a Minőségi Cipőgyár nyírbátori gyárá­nak szakszervezeti bizalmija mondta az előbbieket. Műve­zetője — lehet, hogy nem személyeskedésből, — csupán a bizalmiak jogkörének fele­dése miatt kész tények elé akarta állítani őt. A gyár egyik legjobb bizalmija a csákozóüzem betanított mun­kása, ahogy mondani szok­ták, nem ugrott be. Visszate­kintett, vitatkozott, a körül­tekintőbb, igazságosabb el­osztás érdekében. A gyár szakszervezeti bizottsága de­cember elején rövid ünnep­séget rendezett, ahol értékel­ték a bizalmiak idén végzett munkáját. S a legjobbak kö­zül néhányan jutalmat is kaptak. — Hogy foglalná össze munkáját, mit intézett ebben az esztendőben Szilágyi Ist­ván? Szilágyi István Sőrés Sándorné, a nyírbáto­ri gyár titkárnője, az admi­nisztratív dolgozók egyik ak­tív bizalmija. Telefonon, az akták révén, de főleg szemé­kám gyümölcsére várhatok még egy évig. Heves Ferenc Az UNIVERSIL nyíregyházi gyárának üvegtechnikai üze­mében idén 9200 darab automata bürettát készítenek NDK- exportra. Felvételünkön: Lippa Ilona üvegműves munka közben. (G. B.) Tiszta környék K i ne látott volna még táblákat: „Tiszta ud­var, rendes ház”. Vendégként a minap töviről hegyire bejártam egy isme­rősöm házát és kertjét, szor­galmasan meghallgattam boldog dicsekvését. Szép volt a ház, szépek lesznek ta­vasszal a rózsák, a gyümölcs­fák, a ház előtti virágágyak. Szinte kínosan rendben tar­tott az udvar, ha nem is szép, de gazdagságról árul­kodó a vaskerítés. A keríté­sen túl viszont sepretlen volt a járda, szeméttel teli az árok, mert a tulajdonosi ön­érzet csak a telekhatártól te­lekhatárig ér. Szemlélet? Községek hosz- szú sorát említhetném, ame­lyek szépek, rendezettek, lát­szatra önmagukra adók, ám bármely irányból érkezem ezekbe a falukba, a közigaz­gatási határon túl, szemét­dombok sorát látom. Nem egyet, falunként is nyolcat- tízet. Ide kerül, ami a por­tán kívülre kívánkozik elron- gyolt fóliától, az ócska tűz­helyig minden. Ezek a sze­métdombok — úgy tűnik — senkit nem zavarnak. Előbb megszületnek, aztán megnő­nek, hízni kezdenek, és a kör­nyékükön apró szemétdomb gyerekeik lesznek, csúfítanak erdőn, réten, bokroson. Szeles időben némelyik ha­tárban a sodródó papír, mű­anyag már figyelmeztet, hogy nem elég falunként kijelölni egy szemétlerakodó helyet, azt gondozni is kell. Kérdez­gettem a tanácsokat, hogy hányszor, hogyan büntetik az illegális szemétlerakókat, de ilyesmire példa csak el­vétve akad. Nehéz az ellen­őrzés, meg aztán a határ sen­kié, éppen ezért mindenkié i$. Ismerősöm házán iá ott a tábla, hirdetvén, hogy a'z tiszta udvar és rendes ház. Az is. A salakot, a tisztító- szerek flakonjait műanyag zsákokban gyűjtik, aztán el­viszik valahova, a kerteken túlra. Kérdezgettem, hogy nem gondolt-e arra még: egyszer a kerítéseken túlról is rohamra indulhat a sze­mét, a tiszta házak és a ren­des udvarok ellen? Kineve­tett, mondván, hogy bolond ötleteink vannak nekünk új­ságíróknak, hiszen az ő kert­je végén van egy vakér, az tavaszai tele van vízzel, és mindent elvisz a víz. N os, lehet hogy bolond az ötlet, de én min­den házról levenném a táblát, amíg a falu hatá­rára nem tehetek egy mási­kat: „Tiszta környék, rendes emberek”. Ebből különben még mozgalom is lehetne. Másként előfordulhat, hogy az ismerősöm kertje alól ta­vaszon nem elvisz, hanem oda bűzös, rothadást hoz, á valamikor patak, ma már csak vakér. (bartha) Új honvédelmi klubok A Hajtóművek és Festő- berendezések nyíregyházi gyárában és az ELEKTER- FÉM szövetkezetnél alakí­tottak honvédelmi klubot a napokban. A két nyíregyházi klub évi 10—10 ezer forint támogatást kap. Az ELEK- TERFÉM-nél harmincötén, a HAFE-ban ötvenen kap­csolódtak be az MHSZ-klub munkájába. A HAFE-ban női titkárt választottak, így Cseh Éva az első nő, aki MHSZ- klubtitkárként tevékenykedik. A fiatal lány nem véletlenül került a klub élére, régóta ismerik, mint első osztályú lövészbírót. Sőrés Sándorné

Next

/
Thumbnails
Contents