Kelet-Magyarország, 1979. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-02 / 282. szám

Vasárnapi INTERJÚ Szilágyi Imrével, a KSH megyei igazgatójával E mlítetted a minap, kedves bará­tom: bármennyire is próbálod palástolni, az igazság az, hogy estére elfáradsz, vacsora után már fel­pöckölni sem lehet a szemhéjadat, a té­véműsor közben rendszeresen elalszol. Valójában megértelek, s veled együtt magam is pánikba esem egy kicsit, rá­eszmélvén, hogy végül is gyermekkori játszópajtások volnánk. Aztán szépen, sorjában végiggondolván ezt az egész konfliktust, kikívánkozik belőlem vala­mi, ami aligha kettőnk ügye volna. Sokak által becsült, mások által pedig irigyelt ember vagy. Szegény családból indultál, kisujjasban érettségiztél, szén- lapátolós egyetemista voltál, párttag, munkásőr, majd főmérnök és végül igazgató. Láttam a fényképedet több­ször is az újságban, jól festettél a tévé­ben is, majd a kocsid ablakán át intet­tél az úton, s én már akkor láttam, hogy vészesen fehérük a hajad. Figyel­telek és egy kicsit talán irigyeltelek is a sikereidért, amit a gyáratok élén ér­tél el. Hallottam eközben, hogy a feleséged sem palástolta bánatát, amiért te „csak a hivatásodnak” élsz, a gyereked úgy nő fel, hogy azt sem tudja jóformán, milyen az apja. Ez a mostani kesernyés panaszod azért fölöttébb elgondolkodtatott. Esté­re fáradt vagy — mondtad — amiből az is következik, hogy estére már jófor­mán nem vagy teljes értékű ember, férj és családapa. Napközben jól tartod magad: tárgyalsz, nevetsz, koncentrálsz, vitatkozol, koccintasz, érvelsz és böl­csen visszavonulsz. Ám este otthon be­zuhansz az ágyba, ruhástul elalszol, a tévéből legfeljebb életlen képek ködle­nek fel utólag az emlékedben. Azt akarom mondani, itt a nyilvános­ság előtt, hogy szerintem ez így na­gyon rosszul van. Valahol valamit nem csinálsz tökéle­tesen. Ne vedd beavatkozásnak a ma­gánéletedbe, de hadd emlékeztesselek rá: éppen te kardoskodtál amellett sráckorunkban, hogy nincs légmentes magánélet, mert az ember léte ezer szállal kapcsolódik a közösséghez. Ugye, majdnem pontosan idéztelek? Csakhogy ennek az igazságnak — mint vala­mennyinek — van egy másik oldala is: az „ezer szálnak” az egyik vége éppen a magánélethez tapad. Ügy is mondhatjuk: az ember társa­dalmi létezése valahol a családi közös­ségből ered, onnan indulnak a kis haj­szálerek, melyek később — a küzdelem, a tapasztalat révén — a sziklában váj­nak medret. Így vagyunk ezzel vala­mennyien, jóllehet, a hétköznapok ta­posómalmában már talán eszünkbe sem jut a forrás, ahonnan erőnket merítjük, újra töltjük. Ne kerüljük tovább a forró kását: di­vat manapság hivatkozni a napi fá­rasztó munkára, a sok idegtépő bosz- szúságra, az időjárási frontra. Bármeny­nyire bonyolultabbak a mai „leckék”, mint voltak a régebbiek, annyira azért nem szedhetik ki az ember idegeit, hogy hazatérvén egy jó szót se pazaroljon a szűkebb családjára, amely pedig a napi küzdelmekhez szolgál hátországul, — ahol meg lehet pihenni, ki lehet pa­naszkodni az embernek magát, ahol nem kell félni attól, hogy félreértik, ne­tán félremagyarázzák ... Másodszor: az időjárási front — ha csak orvosilag ki­mutathatóan fenn nem áll! — azért mégsem olyan végzetes dolog, miként azt mostanság divatos eltúlozni. Köny- nyen felidézhetünk ismerőseink közül olyanokat, akik az anyagi zavarukat, netán szakmai kudarcukat, egziszten­ciális hiányérzetüket igyekeznek klíma­kelmébe bujtatni. Félő, hogy erkölcsi prédikációba tor­kollik ez a néhány sor, ami távol áll.tő­lem. Magam is tisztelem azokat, akik eszükkel, erejükkel, teljes szívükkel a munkájuknak élnek, mert ilyenekre — különösen napjainkban — égető szük­ség van. De nem szeretem az olyan egy­oldalúan kitűnő embereket, akik ellen­tételként feláldozzák családi életüket, akik nem tudják, milyen érzés a szőnye­gen birkózni az izmosodó sráccal, vagy hogy hol a sótartó a konyhában, s akik anélkül veszik fel a vasalt inget, hogy eszükbe jutna, ki simította el rajta a gyűrődéseket. Közeleg az újabb középtávú terv vége. Mit mutatnak a számok, folytatódik-e az ötödik ötéves tervben a megye dina­mikus fejlődése? — Ha három középtávú tervet tekin­tünk, a jelenlegi minőségben különbözik az előző kettőtől. Kétségtelen, hogy alapvetően változtak meg a fejlődési feltételek, és külö­nösen a IV. ötéves tervidőszak volt kiemel­kedő a megye életében. Ami számottevő kü­lönbség: 1965—75 között elsősorban ipari, mezőgazdasági építkezésekkel fejlesztettünk, most egyre inkább a meglévő javak jobb hasznosítása a feladat. A számok nyelvére fordítva a szót: korábban a megyében jósze­rével csak a mezőgazdaság adott munkát, ma az aktív keresők egyharmada dolgozik a mezőgazdaságban. A fejlődés üteme rendkí­vül nagy volt. 1965-ben az iparban húszez­ren, 70-ben harminchatezren, 75-ben 47 ez­ren dolgoztak, most több mint ötvenhatez­ren. E növekedés lehetősége nagy anyagi befektetés eredménye is, amelyben országos és megyei pénzalapok testesülnek meg. 1971 és 75 között közel 22 milliárd forint beruhá­zás valósult meg, 1976 és 78 között pedig 17 milliárdnyi. Az előzőből az ipar 22 százalék­kal, a most zajló ötéves tervben 31 százalék­kal részesedik. A Mit rejtenek még ezek a számok? Vál- ^ tozott-e beruházásaink jellege? — Nagymértékben változott. Korábban a beruházások összértékének kétharmadát az építési költségek jelentették. A mostani öt­éves tervben viszont a beruházásokra szánt összegek 40—50 százalékát gépek vásárlásá­ra költik, tehát mind nagyobb gondot fordí­tanak az üzemek rekonstrukciójára, a gépe­sítésre. Ez utóbbit jelzi a statisztikában egy érzékletes mutató, a gépek összegzett hajtó­ereje. A tervidőszak kezdetén 97 ezer kW hajtóerő szolgálta a termelést, most 125 ezer kW. Másként ez azt jelenti, hogy jelen­leg 20 ezernél több gépi munkahelyen dol­gozhatnak a megyében. Ide tartozik a terme­lékenység is. Ha csak a statisztikai adatokat nézzük, a már említett látványos számok esetenként talán magasabb termelékenység­növelést feltételeznének. Meg kell azonban jegyezni, hogy még ebben az ötéves tervidő­szakban is sok az új munkás. Az induló gyárak egyik évről a másikra megkétszerez­ték, háromszorozták létszámukat. Ennek gondjai nyilvánvalóak. Nem támaszthatunk alacsony igényeket, de az új gyárak terme­lékenységével szemben kezdetben minden­képpen mértéktartónak kell lenni. Ha más oldalról közelítjük meg megyénk iparát, a számokból az olvasható ki, hogy az ötö­dik ötéves tervidőszakban a korábban vezető helyet elfoglaló nehézipar (a gumi­gyár, az Alkaloida, a vasipari vállalatok és szövetkezetek révén elfoglalt) első helyét közelíti a könnyűipar, amelynek számos új, korszerű, főként nőket foglalkoztató üzeme épült a megyében a negyedik és az ötödik ötéves tervidőszakban. Hogyan áll az országos összehasonlítás­ban a megye inara? — Statisztika egyes termékcsoportokra készül. Néhány gyógyszerből az Alkaloida adja az országos termelés egészét, például szuperszeptilből, nyersmorfinből. De figye­lemreméltó változást jelez, hogy a szinteti­kus alapanyagú mosószerek egyharmada, a kombinált szekrények negyede, a férficipők és a gyümölcskonzervek hatoda a mi me­gyénk üzemeiben készül. Ezek már számot­tevőek az ország iparában is. A minőség ja­vulása enged következtetni, hogy a megye termékeinek közel egyötödét a külpiacokon értékesítették az első háromnegyed évben, s köztük olyan cikkek is szerepelnek, amelyek újak: a gyógyszer, konzerv, kempingcikk, cipő, ruha mellé feliratkozott a listára az iz­zólámpa, többféle műszer, s többszörösére növekedett a megye egyik értékes növénye, a dohány exportja is. A kiragadott adatok is reprezentálják a megye iparának fejlődését. Mezőgaz­daságunk azonban változatlanul alapve­tő fontosságú. Milyen változást hoztak az utóbbi években e területen? — A termelőszövetkezetekben 1975—79 között nagyarányú koncentráció következett be. Az átlagos üzemnagyság 2400-ról 3500 hektár fölé emelkedett. Nagyon jelentős, hogy ebben az időszakban valamennyi szak- szövetkezetünk tsz-szé alakult, illetve beol­vadt a fejlettebb közös gazdaságokba. Ez a hozamokban, a föld megművelésében egy­aránt rendkívül sokat jelent, ráadásul hatá­sa a következő években teljesedik majd ki. Változtak-e jelentősen a mezőgazdasági munka feltételei? — Gyakorlatilag megtörtént a gabona­betakarítás teljes gépesítése. Ez komoly be­szerzéseket igényelt: míg 1970-ben 600, 75- ben 850, az idén mintegy 1000 arató-cséplő gép üzemelt a megyében. Ez azt jelenti, hogy kedvező időjárás és megfelelő körül­mények esetén nehéz fizikai munka és szem­veszteség nélkül takarítható be a gabona- termés. Szintén lényeges előrehaladás tör­tént a kukoricabetakarítás gépesítésében. A célgépek és az adapterek száma olyan mér­tékben nőtt, hogy megfelelő időjárás esetén ez a géppark csaknem teljes egészében képes elvégezni a kukoricabetakarítást. Az állat- tenyésztésben érződik a szakosított telepek hatása. Szarvasmarha-állományunk most az országban a legmagasabb és a csökkenés el­lenére is számottevő a sertésállomány. A juhtenyésztés előretört, a termelőszövetkeze­tek egyre jobban kihasználják a rét- és le­gelőterületeket is. A megye kincse az alma. Mit jeleznek a számok, teljesítjük-e a középtávú tervre előirányzott célokat? — A termelés ingadozó. 52 ezer és 42 ezer vagonos eredményről egyaránt számot adhatunk ebben az ötéves tervidőszakban is. A nagyüzemi almások területe 1971—75 kö­zött 22 400 hektár volt, az idén 24,5 ezer, s ebből 20—21 ezer hektár a termő. A hosszú évek tapasztalataként nyilvánvaló, hogy a szürethez mindenkor segítség kell. Az utób­bi években azonban igen jelentős változá­sok történtek a sezrvezettségben, s az alma hasznosításában is. A gazdaságpolitikai cé­lok megvalósításaként eddig közel 130 ezer tonna termést befogadó hűtőtárolótér épült, működik a nyírgelsei, a mátészalkai, a vajai léüzem, s megyénk közeledik ahhoz, hogy valóban jól hasznosíthassa különösen értékes termékét. Meg kell azonban említeni, hogy a statisztikai számoszlopok sorában egymás mellett szereplő ár és önköltség összegében is túlságosan közel került egymáshoz, ami a közepes, vagy kedvezőtlen adottságú gazda­ságokban jövedelmezőségi gondokat jelent. Az ipar és a mezőgazdaság lényeges változásairól szólt, de elsősorban a ter­melés adatainak tükrében. Milyen vál­tozásokat eredményezett ez az osztály­szerkezetben? — Egy 1978. évi felmérés adataival tu­dok válaszolni. E szerint az aktív keresők 51 százaléka tartozik most megyénkben a munkásosztályhoz, 28 százaléka a szövetke­zeti parasztsághoz, s 18—19 százaléka a szel­lemi foglalkozásúakhoz. Az adatok nemcsak az ipar fejlődését jelzik, hanem a megélén­kült kulturális és szellemi felemelkedést is. 1970—78 között a széllemi foglalkozásúak aránya 38,3 százalékkal nőtt, s ez a dinami­ka csaknem a legmagasabb az ország me­gyéit tekintve. Messze meghaladja az orszá­gos átlagot, amely Budapest nélkül 23,9 szá­zalék, Budapesttel együtt számítva pedig 9,5 százalék. Figyelemreméltóak azok a vál­tozások is, amelyek azt eredményezték, hogy a megyében szinte már alig van tiszta mun­kás- vagy parasztcsalád. A generációk nem­csak kor, hanem foglalkozási különbségeket is hordoznak magukban. A korábbinál sokkal többen dolgoznak a megyében Miként jelentkezik ez a családok jövedelmében? — Az egyes családok jövedelme lénye­gesen emelkedett, bármilyen időszakot vá­lasszunk is ki a vizsgálódás tárgyául. En­nek több összetevője van, amelyek közül csupán az egyik az, hogy több az állandó dolgozó. Mindenesetre a jövedelmek emelke­désének első számú forrása az, hogy a me­gyében a korábbinál lényegesen több a ke­reső. Számottevően emelkedtek a bérek is. Csak 1976-tól számítva olyan nagy létszámú ágazatokban emelték soron kívül a béreket, mint az oktatásügy, az egészségügy, s nőt­tek a társadalmi juttatások is. De a jöve­delmekben szintén jelentős tényező, hogy nagyon sok családban (sok esetben lényege­sen munkaidőn túli munkával) jól jövedel­mező háztájit művelnek, almáskerteket gon­doznak, állatokat tenyésztenek. A Milyen adatokkal lehet legjobban rep- ^ rezentálni a jövedelmek emelkedését? — Ha a kiskereskedelmi forgalmat néz­zük, elsősorban a vegyesiparcikkek eladásá­val, hiszen élelmiszerekre, ruházkodásra bi­zonyos határok között hasonló mértékben költünk. Tartós fogyasztási cikkeket azonban csak az életkörülmények javulásával, a jö­vedelmek növekedésével párhuzamosan sze­rezhetünk be. Az utóbbi évek családi jöve­delemnövekedését támasztja alá például, hogy ma már 100 munkáscsaládból 93-nak, száz szövetkezeti parasztcsalád közül 91- nek van televíziója. Megnövekedett a ház­építési kedv. 1970-ben százhatvanezer, 75- ben 178 ezer, 1978-ban pedig 188 ezer volt a megye lakásállománya. Az új lakások (de a régebbi építésűek nagy része is) egyre job­ban felszerelt. A lakások fokozódó gépesíté­sét jelzi például az átlagosan egy háztartás­ra jutó villamosenergia-felhasználás, a hű­tőgépek, porszívók, boylerek, tévék és más elektromos háztartási cikkek elterjedése. 1970-ben 300, 75-ben 600, 78-ban közel 950 kilowattórát használt fel egy szabolcsi csa­lád. A jövedelmek emelkedését jelzi a sze­mélygépkocsik számának növekedése is. 1970-ben öt és fél ezer, 75-ben 17 ezer, je­lenleg mintegy 30 ezer személygépkocsi fut megyénkben magánrendszámmal. Mit mutatnak jövedelmi viszonyainkról a közművesítés adatai? — A közművesítésben szép ereményeink vannak, azonban változatlanul nagy az el­maradás az ország más részeihez képest. A vezetékes gáz és a távfűtés lényegében az utóbbi nyolc évben vált ismertté, s néhány megyei településünkön jelentőssé. Sokat mond az is, hogy 1970»hez képest 1978 végé­ig ötszörösére nőtt a vízvezetékes lakások aránya, s háromszorosra a csatornahálózat­ba bekapcsoltaké. Igazán jelentőssé azon­ban az 1980-ig befejeződő közművesítések emelik a változásokat: az ötödik ötéves terv­ben csaknem ötven újabb település részesül vezetékes ivóvízben. De e tekintetben vál­tozatlanul sok feladat marad a jövőre. A 1976, de még inkább 1971 óta nagyon sok változás történt a megye közigaz­gatási térképén, s változott a település- hálózat. Mérhető-e mindez a statisztika eszközeivel is? — Csak részben, de itt elsősorban nem a számszerű adatok az érdekesek. Egy kifeje­zetten jó településhálózat-fejlesztési terv céltudatos megvalósításának szemtanúi va­gyunk napjainkban. Egy évtizede még csak egy városa volt a megyének, most hat, s mindegyik fejlődőképes, ígéretes település. Kialakulóban vannak a nagyközségek is. E két tény alkalmat ad arra is, hogy elmond­jam: főleg ezeken a településeken sokat tet­tünk azért, hogy a megyére évtizedeken át jellemző hátrányokat leküzdj ük. Említésre méltó az, hogy ez a viszonylagos késés né­hány vonatkozásban a megye előnyére vált, minthogy hasznosítani lehetett más közigaz­gatási egységek tapasztalatait. Ezek közé tartozik — és ezért említem a településhá­lózatnál —, hogy főleg az utóbbi nyolc év­ben a megye Nyíregyházán kívüli települé­sei közül is többet (városokat, nagyközsége­ket) fejlesztettek, s több helyre települt kor­szerű ipar. Így (néhány Ijisebb terület kivé­telével) arányosan fejlődhetett Szabolcs- Szatmár megye. Sőt, a fejlődés távlatai most is adottak: több városiasodó településünk van, amelyek a feltételek fokozatos javítása révén eredményesen gazdagíthatják majd a megye városhálózatát. A településhálózat­fejlesztés terveit igazolja a gyakorlatban, hogy elsősorban a városok, de több (jó helyi adottságú) nagyközség valóságos vonzást gyakorol környezetére. ^ A Többször említette, hogy a fejlesztési tervek megvalósításával néhány terüle­ten hátrányokat küzdöttünk le. Végül is az utóbbi évek eredményeként milyen területeken zárkózott fel Szabolcs-Szat- már az ország más megyéihez? — Az ipari beruházások eredményeként az 1000 lakosra jutó ipari foglalkoztatottak száma most 95—97, amely az országos át­lagnak kb. 60 százaléka. Ez az alapvető ma­gyarázata annak, hogy több év óta keveseb­ben vándorolnak el a megyéből, nem szapo­rodik a megyén kívülre ingázók száma, nő a lakónépesség. A kiskereskedelmi forgalom (ha egy lakosra számítjuk) tizenöt éve két­harmada volt az országosnak, most 80 szá­zalék körül van. Nagy hátrányt küzdöttünk le a lakások tekintetében, mind a lakásál­lomány nagyságát, mind az egyes lakások alapterületét és felszereltségét tekintve is. 1980 végére azt mondhatjuk, hogy számotte­vően javulnak az arányok a közműhálózat kiépítésében is. Jelenleg a vízvezetékkel el­látott és a csatornahálózatba bekapcsolt la­kások aránya az országos vidéki átlagnak egyaránt csupán a fele, s ez csak több öt­éves terv eredményeként változhat számot­tevően. Lényegesen javult a kereskedelmi hálózat és sokat változott előnyére a gyer­mekintézmény-hálózat is. Csökkent a me­gye elmaradása az egészségügyi ellátást te­kintve. Oktatási, egészségügyi intézménye­ink tevékenysége, felszereltsége közel van az országoshoz. Különösen sokat javultak a szakmunkásképzés feltételei. Mindezek nem csupán az ötödik ötéves terv négy esztende­jére vonatkoznak, hanem arra a másfél év­tizedre, amely megpezsdítette, megváltoztat­ta Szabolcs-Szatmárt, hiszen a tendenciák megítéléséhez 10—15 esztendő munkáját, eredményeit kell figyelembe vennünk. ^ Köszönöm az interjút. Marik Sándor KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1979. december 2. ^ terveink megvalósulásáról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents