Kelet-Magyarország, 1979. december (36. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-14 / 292. szám
1979. december 14. KELET-M AGYARORSZÁG 3 Panaszaink természetrajza A PANASZ különben a nyírbéltekiek dolga, esetleg néhány más község ügye, az indulat azonban, amellyel a levél íródott, közügy. Kritikán aluli a kenyér- ellátás, ehetetlen a kenyér, a nyírbéltekiek dü- höngenek — áll a levélben. Nos, nem dolgom, hogy megvédjek bárkit is, de magam is nyírbélteki (ott vásárolt) kenyeret eszem, és ha hétfőnként, ünnep, vagy ünnepek- után nem is mindig friss ez a kenyér, még harmad- negyednaposan is, ízletes és ehető. Általában nem dühöng a vásárló, amint azt panaszosunk egy haragjában írja. Ennyit a panaszról. Az indulat? Ismervén Nyírbélteket tudom, hogy nagyon kevés családban kergették az asztal körül a háziasz- szonyt, ha nem aznapi kenyeret adott, azt is, hogy hetenként egyszer családi ünnep volt a sütés. És bizony volt olyan, hogy az is elmaradt. Tudom továbbá, hogy a bélteki kenyér a boltig majd húsz kilométert utazik, hogy a gépkocsi késhet, hogy a vásárlási igény kilókra pontosan kiszámíthatatlan. Tudom, hogy egy harag még jogos is lehetne, hogy Nyírbélteken és még nagyon sok faluban (városban is) elképzelhető a háziasszonyi bosszúság, de hát a panasz egy nagyközséget, a kereskedelmet, az ipart marasztalja el általában. Miről van szó? Kényelmesedé életünk egy sajátosan türelmetlen szemléletéről. Persze, hogy igaza van annak a dolgozó embernek, aki számontartja, hogy neki mi jár, és éljen bár tanyán, ugyanolyan ellátási színvonalat kívánna, mint az, aki Budapest központjában él, de városban és tanyán egyformán a várásaink és haragjaink mindig elfelejtik, hogy a könyvelésnek két meghatározó rovata van. A tartozik és a követel. Magyarán: szívesen élünk úgy ebben a világban, hogy annak minden nekünk való tartozását számontartjuk, hogy a mások egyszeri hibájából általánosítunk, hogy csak azt tartjuk számon, ami sérelemként ért. Ezekből a sérelmekből gyűjtünk a világgal perlekedő haragot. ÁRT-E A HARAG? önmagában nem árt, de gondoljuk azért végig: hány (lényegében igaztalan és nem általánosítható) haragot mondunk el esténként otthon, a családban, ámuló szemű gyerekeink előtt, vagy éppen barátok között? Szétszórjuk ezeket a kis dühöket magunk körül, hadd ártsanak ezek másokban és máshol, hadd rontsanak minden örömön, még gyerekeink világmegismerésén is. Túlzás? Hiszem, hogy nem az. És hogy mennyire nem? Nekem, erre büszke is vagyok, sok kisember, még emberpalánta, gyerek ismerősöm van. Nos, ha beszélgetek velük, ha sorra kérdezem őket, akkor kiderül, hogy a szüleik főnökei kivétel nélkül rosz- szak, hogy a papák és mamák kollegái rosszin- dulatúak, hogy a szomszédok közül lop az, aki jobban boldogul. Nem az indulatos panaszos levél Íratja velem, ez legfeljebb alkalmat adott arra, hogy elmondjam, mert figyelmeztet rá, hogy olykor (gyakran?) az érdemelt, megszolgált és kijutó örömnél is kevesebbel élünk, kiválogatván annak balfelét. Hamar felejtünk mindent, ami jó, és ezzel adósai maradunk önmagunknak. A MÁSNAPOS KENYÉRNÉL sokíkal régibb igazság, hogy aki a maga jóérzései adósaként örömet vesz el magától, az elvesz valami szükségest a holnapjaitól is. A panaszosunk -levelét különben köszönjük, mert amikor vitatkozunk az indulattal, akkor nem azt mondjuk, hogy hallgassuk el, ami kikívánkozik belőlünk, csak azt, hogy ne dobjuk ki az indulattal a jobbat is. Bartha Gábor Továbbra is keresettek a tőkés piacon a beregi keresztszemes hímzések. A Nyíregyházi Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezet 1979-ben tízmillió forint értékben szállított a népszerű termékből. Felvételűnkön: Somogyi Sándorné az utolsó szállítmányát csomagolja. (Gaál Béla felv.) Tudományos munka a gyakorlatban Válaszol dr. Harmat László, az újfehértói kutató állomás igazgatója „ .. ... , pl U A Gyümölcs- es Disznovenykutató Intézet újfehértói kutatóállomása hosszú évtizedek óta foglalkozik almatermesztési kutatásokkal. Két fő témán dolgoznak: egyik a fajtakérdés, a másik a folyamatos magas termés elérésének tudományos megalapozása. Kisebb jelentőségű munkájuk a meggy- és a köszmétetermesztés egyes kérdéseinek kutatása. Arra kértünk választ dr. Harmat László kutatóállomási igazgatótól, ismertesse az elért eredmények gyakorlati alkalmazását a szabolcs-szatmári almatermesztésben, kapcsolatukat a gazdaságokkal. Nyitott kapu — Előre szeretném bocsátani — kezdte válaszát dr. Harmat László — munkánk a külső kapcsolatokban csak részben mérhető. Ha megkérdeznénk a gazdiasági vezetőket, mit alkalmazna tőlünk, sokan csak a vállukat vonnák. A sok irányú információból néha ők sem tudják, hogy egy-egy módszert honnan vettek. Emberi gyengeség, hogy a sikert többen saját érdemének szeretik feltüntetni. Egyik jó ismerősöm tőlünk honosított meg egy módszert. Rá vagy két-há- rom évre meghívott engem és mint saját eredményét mutatta be. Ilyenek is akadnak, de mi még ezeknek is örülünk, mert a célt szolgálják. — Munkánk eredményét tudományos szakfolyóiratokban és népszerűsítő lapokban rendszeresen publikáljuk. Évente a kutatóállomásunkon négy-öt alkalommal gyakorlati tapasztalatcseréket tartunk. Örömmel mondhatom, hogy egy-egy bemutatóra a gyümölcstermelő gazdaságok többségéből érkezik szakember. Nem vagyunk felettes szerv, sem hatóság, tehát tisztán az érdeklődés, a tapasztalatszerzés hozza ide őket. Az ilyen bemutatók után a következő napokban rendszeresen megjelennek 'azok a szakemberek, akik valamilyen tapasztalatot meg akarnak valósítani gazdaságukban. Sokszor bejelentkeznek gyümölcstermelő szocialista brigádok és kertbarátok is, akik húsz-harmincas csoportokban autóbusszal érkeznek és tanulmányozzák eredményeinket. Állomásunk kapuja állandóan nyitva áll. Több gazdaságban nem a legkedvezőbb alanyra oltott almást telepítettek. Ezért gond a magas növés és a sorba benövés. Az ilyen fák akadályozzák a gépek mozgását, nehezítik a gyümölcsszedést. Erős metszéssel, csonkozással avatkoznak be ezekben a gazdaságokban. Az így ejtett sebeken a fák elfertőződhetnek, másrészt sok a vízhajtás. Intézetünkben kiA gyár jól megy, a gyerekeim, az unokák jól vannak, mi lenne a bajom? — kérdezi Orosz Miklós, a Növényolaj ipari és Mosószergyártó Vállalat nyírbátori gyárának igazgatója. Júliusban volt negyven éve, hogy érettségivel a zsebében átlépte a „Bóni” Gyártelep Rt. kapuját, s mint raktári dolgozó fogott a munkához. A cégtábla közben többször kicserélődött. A szinte mindennel foglalkozó élelmiszeripari üzemből a növényolaj gyártás lett a legjelentősebb. Orosz Miklósnak talán szerencséje volt, hogy ezzel a részleggel foglalkozott. Előbb az üzemelszámolást végezte, majd a tervekkel foglalkozott, képesített könyvelő lett, műszaki beruházási tanfolyamot végzett, végül három éven át a terv- gazdálkodás ismereteit sajátította el az Országos Tervhivatal egyetemi szintű továbbképzésén. Az igazgatói kinevezést 1956-ban kapta meg. Közben a kis vállalat beolvadt az országos nagy cégbe, de a ollektiva, élén az igazgatóval maradt. — Hozzám bizalommal jön mindenki — említi. — Nemcsak a munkatársak, hanem a városból is az ismerősök. Fényképeket szed elő az egyik szekrényből. A különböző vállalati ünnepségeket Negyven év másokért örökítik meg, ahol az igazgató nem csak beszédet mond, ‘de vidáman koccint a nyugdíjasokkal, együtt énekel a munkás-paraszt találkozón a többiekkel. — Meglehet, nehéz megtalálni azt az arany középutat, hogy közel legyek mindenkihez, de mégis megmaradjon a vezetői tekintély és a bizalom. Ügy érzem, ez nekem az évek során sikerült — mondja. Valószínűleg ez a közvetlenség, a jóindulat segíti a népszerűségben. Ám ennyi év alatt közben bizonyítani is kellett, hogy életképes a gyár, a növekvő feladatoknak eleget tudnak tenni. Ma már a hatszáz dolgozó mil- liárdon felül termelést produkál. A vállalaton belül többször elnyerték a kiváló gyár címet. Pedig közben jócskán akadt megoldásra váró probléma. — A dolgokat nem egyedül oldom meg. A nagy erő a kollektívában van, de csak akkor, ha egységes — vélekedik. — A vezető feladata az, hogy ezt az egységet segítse. Olyan légkört szükséges kialakítani, hogy mindenki önként segítsen a problémák megoldásában. Akkor lehet könnyedén vezetni. Határidőnaplót vesz elő. Minden napról ott sorakoznak a feljegyzések. Reggelente fél óra alatt 22 ember részvételével értekezletet .tartanak. Mindenki beszámol a területéről, sorjáznak a termelési adatok, a szállítás jellemzői. — Az emberek megtanultak röviden, csak a tárgyról beválni — szól a már-már legendás hírű reggeli értekezletekről. — Ha itt van a vezérigazgatónk, akkor mindig részt vesz ezeken a megbeszéléseken, de volt már miniszterhelyettes is, aki végighallgatta. Tizenhét éve, 1962 óta csináljuk. Persze nemcsak beszámolnak a karbantartásról, a gyártásról, vagy éppen az export alakulásáról a munkatársak, hanem visszakérdezés is van: mi volt az oka, ha előző nap akadozott a termelés, ki tehet arról, ha az egyes üzemrészek között nem volt összhang. — A földön járunk, tudjuk, hogy helyben, nekünk kell megoldani a nehézségeket — folytatja Orosz Miklós. — Nem mondom, ritka, hogy hazamegyek a munkaidő végeztével, előfordul, hogy csak beszélgetek a régi munkásokkal, vagy éppen tárgyalok a gyár előtt álló feladatokról. A gyárban többen vannak, olyanok, akik az apjuk, testvérük hívó szavára álltak be dolgozni. Orosz Miklós a gyerekeinek mutatott példát. Fiai az üzemmérnöki diploma után a budapesti központba kerültek, a veje a nyírbátori gyárban dolgozik. — Én pedig itt vagyok 61. évesen, jó kedvvel. Még egy évet dolgozom, jól bírom magam, minden ideköt Nyírbátorhoz. N | emcsak mint igazgató, hanem mint propagandista is nevelte a helyieket. A marxista középiskolán 12 évig tanított, a járási, városi pártbizottság hívó szavára most is részt vesz minden megmozdulásban. Lányi Botond kísérleteztük e sebek hormo- nos kezelését, amellyel gátoljuk a túlzott növekedést, a felvett energiát a terméshozamra irányítjuk. Intézetünktől Gonda István segédmunkatárs tart kapcsolatot ebben a témában a gazdaságokkal. Ilyen hormonkezelést végzünk a nyíregyházi tangazdaságban és a NYIRKERT több gazdaságában. — Kísérleteket végeztünk a nyár második felében a rézzel való permetezéssel. Ahol a mi előírásainkat betartották, perzselés nélkül sikerült megvédeniük az almát. A réztartalmú szerrel való permetezés elősegíti az alma eltarthatóságát. Több termelőszövetkezetben nyújt -segítséget Bartha József tudományos ügyintéző. A raka- mazi Győzelem Termelőszövetkezetben a tápanyagegyensúly fenntartása érdekében nyár végén nitrogénműtrágya-adagolást végzünk. Korábban szedhető fajták — A közelmúltban kereste fel állomásunkat a csegöldi termelőszövetkezet főkertésze, aki elpanaszolta, hogy a tízéves Pándi-meggyültetvé- nyük terméketlen. Megállapodtak dr. Bubán Tamás fő- munkatársunkkal, hogy a jövő évben termésserkentő hormonpermetezést alkalmaznak a termelőszövetkezetben. — A néhány kiragadott példa is mutatja, eredményeinket szívesen alkalmazzák a szabolcsi gazdaságokban. A fajtakísérleteinkben jelentős előrelépést értünk el. Ismeretes, hogy az úgynevezett kommersz jonatán általában szeptember 15-re érik be és ekkor rövid idő alatt le kellene szedni. Mivel több mint 60 százaléka az ültetvényeknek jonatán, ez lehetetlenség. Ezért kísérleteztünk olyan fajtákkal, amelyek már a teljes érés előtt beszíneződnek és korábban szedhetők. Állomásunkon öt-hat ilyen korábban érő fajta van, amelyekből már nagyüzemi telepítések is vannak. E fajtákkal tíz nappal előbbre lehet hozni a szüret kezdetét. Nagyüzemi kísérlet — A folyamatos magas termés elérése érdekében vegyszeres és agrotechnikai kísérleteket végzünk. Alkalmazható eredményeink vannak a kötődésszabályozásban, a rügydifferenciálódásban és be tudunk avatkozni a már említett túlzott növekedéssé1 szemben is. Jó eredményeket hozott a nyár végi nitrogénadagolás is. — Kutatóállomásunk 300 hektáron gazdálkodik. A 120 hektáros gyümölcsösünkben az első nagyüzemi kísérletet itt helyben el tudjuk végezni. Ez is megkönnyíti javaslattételünket a gazdaságok részére. Ha mi magunk jónak is ítéljük meg a gyakorlattal való kapcsolatunkat, nem biztos, hogy mindenkinek ez a véleménye, elégedettek mi sem vagyunk. Az előttünk álló feladatok: a jövedelmezőbb minőségi árutermelés, még több, jobb kapcsolatot kíván. A kapcsolat- teremtésünket jelentősen megkönnyíti a Szabolcs-Szat- márban működő két gyümölcstermelési rendszer. A rendszerekben szabad pálya nyílt a kutatási eredményeink etóíi. Cs. B. Eltűntek a putrik-j^vek fáradozásának eredményeként felszámolták a két cigánytelepet Kemecsén. Társadalmi üggyé tették a cigányság gondját a településen, s ennek köszönhető, hogy sok-sok család a putrik világából a fényre került. Állami segítséggel, OTP-hitellel építettek 13 cigánycsalád részére otthonokat a község különböző utcáiban, hogy így is segítsék beilleszkedésüket. Különös gonddal kezelték a nagycsaládosokat. A községi tanács a sok gyermekkel rendelkezők részére 43 lakás vásárlásához nyújtott segítséget. Ezzel a hátrányos helyzetű cigánygyerekek tanulásának feltételeit is megjavították. S, hogy nem érdemtelenül, azt mi sem bizonyítja jobban: az iskolaköteles cigánygyerekek többsége tanul, s a felnőttek között is szép számmal vannak azok, akik elvégezték vagy most végzik az általános iskolát. Nemrégiben kapott a Vili. általános elvégzéséről szóló bizonyítványt közülük Lakatos Ernő, Rácz Emil, 'Farkas Elemér, Zámbó Gyula és Bó- di László. A családfők é„ a felnőttek közül a legtöbbnek állandó munkahelye van, becsületesen dolgoznak a GEV-telepen és a vasútnál. Keresztszemes ■ exportra
