Kelet-Magyarország, 1979. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-14 / 292. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. december 14. M Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának állásfoglalása a Vártéi Szerződés tagállamai külügyminiszteri bizottságának üléséről A Minisztertanács decem­ber 13-d ülésén meghallgatta a külügyminiszter jelentését á Varsói Szerződés tagálla­mai külügyminiszteri bizott­ságának 1979. december 5—6-i berlini üléséről és jó­váhagyta a magyar küldött­ségnek az ülésszakon kifej­tett tevékenységét. Megálla­pította, hogy a kiadott köz­lemény fontos dokumentuma annak a következetes harc­nak, amelyet a Varsód Szer­ződés tagállamai folytatnak az enyhülés megszilárdításá­ért, a fegyverkezési hajsza megfékezéséért, a leszerelé­sért, Európa békéjének és biztonságának megvédéséért. Egyetértésben a külügymi­niszteri bizottság közlemé­nyével, a magyar kormány aggodalmának ad hangot, hogy a NATO folytatni akar­ja a fegyverkezési hajszát. A Varsói Szerződés Politikai Ta­nácskozó Testületének koráb­bi javaslatait és a külügymi­niszteri bizottság berlini ülés­szakán kidolgozott indítvá­nyok józan megfontoláson alapuló lehetőséget kínáltak a tárgyalások azonnali meg­kezdéséhez, megállapodások eléréséhez. A magyar kor­mány ez alkalommal is szük­ségesnek tartja felhívni az Észak-atlanti Szerződés tag­államai kormányainak és a világ közvéleményének fi­gyelmét, hogy az új típusú amerikai közép-hatótávolságú nukleáris rakétafegyverek gyártására és nyugat-európai elhelyezésére vonatkozó dön­tés és annak megvalósítása rendkívül bonyolult helyzetet idéz elő Európában. A magyar kormány meg van győződve arról, hogy a külügyminiszteri bizottság ülésének közleményében fog­lalt kezdeményezések ked­vező fogadtatása újabb hoz­zájárulást jelentenek az eu­rópai katonai enyhülés és le­szerelés kérdéseivel foglalko­zó összeurópai konferencia előkészítéséhez. Helyesli és támogatja a Varsói Szerződés tagállamai részéről kifejtett elképzeléseket az általuk meg­vitatásra és megoldásra java­solt kérdésekről, a konferen­cia megrendezésének módo­zatairól. Egyetért azzal, hogy figyelembe vették más álla­mok elképzeléseit is, amikor azt javasolták, hogy a konk­rét intézkedéseket szakaszon­ként vizsgálják meg, s az első szakaszban a munkát a biza­lomerősítő intézkedésekre összpontosítsák, a konferencia további szakaszaival kapcso­latos kérdéseket pedig később határozzák meg. A magyar kormány a kül­ügyminiszteri bizottság állás­foglalásával összhangban nagy jelentőséget tulajdonít az 1980-ban Madridban megren­dezésre kerülő európai biz­tonsági és együttműködési ta­lálkozónak. Az a határozott álláspontja, hogy a találko­zónak az enyhülés és a biz­tonság megszilárdítását, az együttműködés erősítését kell szolgálnia. A Magyar Nép- köztársaság tevékenyen hoz­zá kíván járulni a találkozó sikeréhez. Helyesli, hogy a részt vevő országok még az előkészítő szakaszban jussa­nak megegyezésre: milyen konkrét kérdésekben lehet további lépéseket tenni a ta­lálkozón az együttműködés bővítésére, a politikai légkör javítására. A Magyar Népköztársaság kormányának szilárd meg­győződése, hogy a külügymi­niszteri bizottság javaslatai­nak valóra váltása új lendü­letet adna az európai enyhü­lési folyamatnak. NATO-közlemény Brüsszelben A NATO-országok külügy- és hadügyminisztereinek de­cember 12-i üléséről kiadott közlemény csak közvetve utal arra, hogy Hollandia és Bel­gium egyelőre el kívánja ha­lasztani az új amerikai raké­tafegyverek telepítését — kommüniké szerint e fegyve­reket „kiválasztott” országok földjén helyezik el. A közlemény első része hosszasan fejtegeti, hogy az atlanti szövetség számára „komoly aggodalmat” okoz a szovjet rakétaerők fejlődése. Ennek megfelelően a mi­niszterek úgy döntöttek, hogy „modernizálják” a NATO kö­zép-hatótávolságú rakétaerőit oly módon, hogy Nyugat-Eu- rópában amerikai rakétákat helyeznek el, 108 Pershing—2 és 464 szárnyasrakétát, egy- egy nukleáris töltöttel. Az in­tegrált katonai szervezetben részt vevő valamennyi NATO- ország szerepet vállal a prog­ram végrehajtásából. A brit kormány szerdán tá­jékoztatta az ENSZ Biztonsá­gi Tanácsát, hogy csütörtök­től megszünteti a Rhodesia ellen elrendelt gazdasági és politikai tilalmi intézkedése­ket, mert a rhodesiai fehér­telepes lázadás — a főkor­mányzó Salisburyba érkezé­sével és jelképes hatalomát­vételével, legalábbis a brit kormány felfogása szerint — véget ért. A rhodesiai fővárosban hatal­mas tömeg tüntetett a haza­fias front mellett. (Kelet- Magyarország telefotó) A BT tagjai jelentések sze­rint csütörtökön délután nem hivatalos megbeszélésen fog­lalkoznak ezzel a kérdéssel. Tanzánia már jelezte, hogy valószínűleg ellenezni fogja azt, hogy az ENSZ hozzájá­ruljon a brit javaslathoz. A brüsszeli NATO- tanácskozáson ho­zott döntések meg­valósítása újabb veszélyes fordulóját jelentheti a fegyverkezési versenynek. Ez visszhangja az atlanti vezető szerv rakétater­veinek. Aligha kétséges: az Egyesült Államok ve­zetése hatalmas erejű nyomást gyakorolt szövet­ségeseire, hogy elérje cél­ját. A lépés veszélyeztet­heti az enyhülés eddigi eredményeit — állapítják meg Moszkvában, s rámu­tatnak arra: az amerikai fegyverkezés semmikép­pen sem növelheti a nyu­gat-európaiak biztonságát. A brüsszeli rakétadön­tés azonban nem járt egyedül. Carter elnök min­den korábbinál harciasabb hangú beszédet mondott Washingtonban. Az elnö­ki nyilatkozás hallgatói nagyiparosok voltak, te­hát az Egyesült Államok első embere bízvást szá­míthatott arra: közönsége örömmel fogadja a hírt, hogy a kormány újabb fegyverkezési programok beindítását határozta el. A mozgatható kilövőállá­sú MX-rakéták mellett va­lószínűleg megkezdik a Kommentár Harcias hangok B—1 hadászati bombázók gyártását, elkészülnek az első Trident rakétahordo­zó atom-tengeralattjárók és cirkálórakéták is. A ha­dászati fejlesztés mellett a Fehér Ház újabb hatal­mas összegeket szán az úgynevezett „hagyomá­nyos erők” korszerűsítésé­re, elsősorban a harcko­csicsapatok és a légiszál­lítású egységek moderni­zálására. A Pentagon az újabb dolíármilliárdokból hatalmas szállító-repülőgé­peket vásárolhat, a ten­gerészgyalogság pedig partra szálló hajókat és harci helikoptereket kap. Végeredményben a jövő évben 157 milliárd dollár­ra emelkedik az amerikai katonai költségvetés ösz- szege, ami újabb rekordot jelent. Az Egyesült Álla­mok mindenekelőtt külföl­di beavatkozó erőit fej­leszti fokozott ütemben. Veszedelmes kilátások ezek, ha figyelembe vesz- szük azokat a washingto­ni harcias hangokat, ame­lyek a túszügy vagy az olajszállítások ürügyén katonai közbelépést sür­getnek. Ma egy ilyen ak­ció beláthatatlan követ­kezményekkel járhat, s ezt tudniuk kell az ame­rikai politikusoknak is. A katonai kiadások újabb emelését Carter azzal indo­kolja, hogy ez az egyet­len lehetőség arra, hogy a szenátusban „keresztül hajszolja a SALT—2 szer­ződést”. Ez az indoklás bizony nem túl meggyőző. Az elnök hajdani válasz­tói többek között azért szavaztak az ismeretlen georgiai politikusra, mert a hadiköltségvetés csök­kentését, az enyhülés po­litikáját ígérte. Ma azon­ban a washingtoni kor­mányzat a héják kedvét keresVe akar a felszínen maradni. M. G. Munkatársaink testvérországokban Gyár az erdőben Festői környezetben építet­tek fel egy munkásvárost a lengyelországi Tarnobrzeg vajdaságban. Nagy kiterje­désű erdők, óriási parkok váltják egymást a mindössze tízezer lakosú kisvárosban, Nowa Debában. Mintha már el is hagytuk volna a város határát jelző táblát. Vendég­látóink elmondták: itt az a szokás, hogy egyetlen fát sem vágnak ki a környéken. A várostól másfél kilomé­terre telepítették a gyárat. Mechanikai üzem, vasalókat, motorokat, hőszabályozót, elektromos hússütőt gyárt a legnagyobb számban. Olyan szoros a kapcsolat a gyár és a város között, hogy itt csak azok telepednek le, akik eb­ben az üzemben vállaltak munkát. Nekik viszont meg­éri, mert az üzem vezetősége a munkások minden gondját számon tartja: ötszintes, szí­nes házgyári lakásokat épí­tenek, öt óvodát, egy bölcső­dét üzemeltetnek a 4600 főt foglalkoztató munkahelyen. A fiatal munkások és a dol­gozók gyerekei főként a ta­nulási lehetőségek iránt ér­deklődnek. Szakközépiskolát, technikumot és egy szak­munkásképzőt nyitottak, s ezáltal megoldották a mec­hanikai üzem szakmunkás­utánpótlását is. A Tornas Dombas nevét vi­selő gyár tavaly ünnepelte fennállásának 40. évforduló­ját. 1938-ban alapították, s hamarosan a háború szólt közbe a termelésbe. A mun­kások saját házukban rejte­gették a nagy értékű gépe­ket, s a háború után úgy rakták össze szinte alkatré­szenként a termelőegysége­ket. Egyúttal új gyártmá­nyokon ts törték a fejüket, s a piaci igények szerint kezd­ték gyártani 1957—58-ban — kooperációban egy varsói üzemmel — az 50 köbcenti­méteres motorokat. Ma már 175 köbcentiméteresek ke­rülnek le a szalagról. Még 1958-ban készítették el a leg­első vasalót, ma ezt a dara­bot a gyári múzeumban őr­zik. Ez a termék bizonyult a legkeresettebbnek, 2 millió darabot gyártanak belőle évente. A nyugati országok­ban szívesen vásárolják, a szocialista partnerek közül az itt előállított, modern vo­nalú, hőszabályozós vasaló a legjobb minőségű. A világ ötven országába exportálják, hazánk 15 ezer darabot kap belőle évente. Az idei szál­lítmányt már fel is adták. A negyvenesztendős gyár nagyon fiatal. A dolgozók át­lagéletkora mindössze har­minc év, s ami még lényege­sebb, folyamatosan kísérle­teznek új gyártmányokkal. Tavaly például 260 újítást nyújtottak be, amely 8 mil­lió zloty megtakarítást ered­ményezett. S szerencsére az alkalmazásukkal sem vár­nak sokáig, a múlt évi újítás sok harminc százalékát már a termelés szolgálatába ál­lították. Wladislaw Suska műszaki igazgató szerint az évi 1,7 milliárd zloty terme­lési értéket csak úgy tudják hozni, hogy a fiatal műszaki értelmiségiek igen jelentős technológiai újításokkal vál­toztatják a termelést. A fiataloknak is megéri ez: a szoros kapcsolat a munka­hellyel. A legjobbak — az ifjúsági, a pártszervezet és a gazdasági vezetők javaslata alapján — gyorsan lakáshoz juthatnak. Negyvenezer zlotyba kerül a kétszoba- összkomfortos lakás, éppen felébe, mint a többi hasonló. Most építik az első ötven if­júsági lakást, 1980-ban köl­tözhetnek be a fiatalok. Sa­ját maguk is részt vesznek a belső munkákban, s rendsze­rint versenyeznek is egymás­sal, kinek lesz szebb a laká­sa? Nemsokára alapozzák a következő épületet, sok fia­tal szeretne közvetlenül a gyár szomszédságában lakást kapni. Kiléptünk az üzemből, sze­münk előtt a gyári dicsőség­tábla, a legjobb munkások fényképével. Vendéglátóink elmondják: minden hónap­ban cserélik a képeket, s azontúl, hogy az illetők évente úgynevezett 13. fize­tést is kapnak, az üdülések­nél is őket részesítik előny­ben. A 208 hektáron elterülő hatalmas üzem „nyitott”, nemrégiben például a közeli cementgyár kért valamilyen alkatrészt tőlük. Az egyik if­júsági brigád elkészítette, s a -cementgyáriak cserébe építőanyagot küldtek nekik az üzemi lakáshoz, 90 ezer zloty értékben. Ha termelési eredményeiket nézzük, vagy azt, hogy ezer a párttagjaik száma, 850 főt számlál ai if­júsági szervezetük, 217 szo­cialista és 60 ifjúsági brigád dolgozik az üzemben, érthe­tő lesz, miért jegyzik a világ­piacon a Nowa Deba-i üzem termékeit. Tóth Kornélia Irán harcosokat küld Dél-Libanonba Montazeri ajatollah, az Irá­ni Forradalmi Tanács vezető­je a beiruti An-Nahar című lapnak adott nyilatkozatában kijelentette: „Csatlakozni az Izrael ellen Dél-Libanonban folyó harchoz — iszlám köte­lesség. Egy napon valameny­nyi muzulmán meg fog moz­dulni Jeruzsálem felszabadí­tására”. Az ajatollah hozzá­tette: „Abban a kérdésben adódhatnak nézeteltérések, ki, hogyan jut el a harc szín­helyére.” Mint ismeretes, Montazeri ajatollah fia vezeti azt a mintegy 1000 iráni önkéntes­ből álló csoportot, amely je­lenleg éhségsztrájkkal tilta­kozik az ellen, hogy a libano­ni kormány nem engedte őket Dél-Libanonba repülni és a PFSZ-hez csatlakozni. Gerencsér Miklós: FERDE HÁZ 8. Nyájas szabódással, aláza­tos tiltakozással húzódott ösz- szébb Félix Elek. Szemláto­mást apróbb lett nyugágy­csíkos kabátjában. — Méghogy én ... Ej, ej, drága Edit, ön módfelett le­leményes. — Tetszik a játék. Foly­tassuk. Mi a szabály és mi a tét? — A szabály természetesen a nyíltság. A sportszerűség. Nos, ami a tétet illeti, az nem több, mint a játékoknál általában. Nevezzük talán egy kellemes illúziónak. — őrültség. Ettől a pasas­tól be fogok csavarodni — füstölgött Dezső. — Miféle illúziót emleget? Felszabadultan nevetett Félix, körülbelül úgy, ahogy a hergelhető vadállattal ját­szó ember szokott, ha sike­rül elérnie, hogy a haragos nagymacska harapdálja a rá­csot. — Éppen ez a játék értel­me. Ki kell találni, hogy mi az illúzió. Edit komoly hangja vágta el a nevetését. — A játékot már a start­nál megnyertem. Kitaláltam, hogy lakást akar venni. Az a terve, hogy házon belül is szomszédok legyünk. Kibillent egyensúlyából a bizsus. Feledve a játékot, őszinte és sallangtalan ko­molysággal jelentette ki: — Nyert. Hiszek valami hasonló lehetőségben ... Ez a kijelentés adta tud­tára Burján Péternek, hogy voltaképpen melyik állomás­ra futott be a vonat. A fel­ismerés iszonyatos volt. — Legyen elég a ködös be­szédből! — Félixre paran­csolt: — Lássuk azt a med­vét. Valóban üzletre gondol? Igen, vagy nem! Félix Elek eközben a fehér hajú öreget nézte, le nem ta­gadható elragadtatással. — Kérem, én nem szok­tam játszani a szavakkal. Korrekt, kijelentéseiért helyt­álló üzletember vagyok. Készpénzzel fizetek. Akár azonnal, minden alku nélkül. Gyönyörű összeg: négyszáz­ezer! Testvérek között is haj­szál híján félmillió! Miután horpadt volt a melle Burján Péternek a kí­méletlen súlytól, egészen ad­dig szívta magába a levegőt, míg fájdalmat nem okozott mellkasában a feszülés. Neki­fohászkodva tápászkodott fel székéből. — Nézze, Félix úr. Nekem olyan szakmám volt, hogy világéletemben kétfélekép­pen mértem. Függőlegesen, meg vízszintesen. Görbén, ferdén, kacskaringósan soha, mivelhogy kőműves vagyok. Ez idő szerint még függőle­ges kőműves. Várja meg hát, amíg vízszintes kőműves lesz belőlem. Mert amíg ki nem visznek a kapumon lábbal előre a hat szál deszkában, addig ebben a házban alku­nak helye nincs. Amíg hallgatta Félix Elek a lassú, téglanehéz szavakat, önkéntelenül maga is felállt. Hajlongani kezdett, megille- tődötten hebegett: — Köszönöm... Nagyon köszönöm. Burján bácsi ez­úttal sem hagy semmi kétsé­get afelől, hogy eszményi ember. Álláspontja számom­ra szent. Ennél ünnepélye­sebb gondolattal nem is bú­csúzhatnék. Akkor hát — hajlongott körbe a Burján család valamennyi tagja felé — kézcsókom... kézcsókom... Viszontlátásra... Viszontlá­tásra... Farolva, oldalogva, egy ideig még visszahajlongva tá­vozott. Tudta, hogy látoga­tásával komoly hullámverést keltett a szomszédjainál, de azt még ő sem gyanította, hogy ketyegő pokolgépet ha­gyott maga után. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents