Kelet-Magyarország, 1979. december (36. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-02 / 282. szám
1979. december 2. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Takarékosság a tanácsi gazdálkodásban A z utóbbi időben mind többet szólunk az ésszerű gazdálkodásról, a takarékosságról, a belső tartalékok jobb kihasználásáról. Joggal, hiszen gyakran találkozunk olyan jelenségekkel, amelyek azt mutatják, hogy e tekintetben bőven akad még tennivaló. Aki nyitott szemmel jár lakóhelyén, figyeli környezetét, nemegyszer tapasztalja a céltól eltérő fel- használást, a forintok ésszerűtlen elköltését. Pártunk XII. kongresszusára készülve, az ötödik ötéves terv utolsó évéhez közeledve tanácsaink is számba veszik a célok megvalósítását. Nem kis dolgokról van szó: megyénkben a tanácsok évente közel 4 milliárd forint pénzeszközzel, 7 milliárdos álló- és forgóeszközzel gazdálkodnak, a tanácsok és intézményeik által foglalkoztatott létszám is megközelíti a 25 ezer főt. Olyan alapvető lakossági szükségletek kielégítésére költünk, mint a lakások építése, az egészségügyi és szociális létesítmények, a kulturális ellátású intézmények, a gyermekintézmények, a közművesítés. Természetes, hogy a tanácsi gazdálkodás iránt is megnövekedtek a követelmények. Annál is inkább, mivel — bár a jövőben sem csökkennek jelentősen a fejlesztésekre fordítható kiadások — az elismerten jogos igények csak az adott lehetőségek határain belül nyerhetnek kielégítést. Megyei tanácsunk máris intézkedett annak érdekében, hogy tanácsainknál az ésszerűségen alapuló gazdálkodási elemek kerüljenek előtérbe, hogy a szigorú takarékossági követelmények itt is érvényesüljenek, minden forintnak értelmes helye legyen. Továbbra is kiemelt feladat az alap jellegű igények kielégítése, a lakások építése, a kórházi- ágy-fejlesztés, a gyermek- intézmények létesítése, a közművesítés. Uj követelmény a meglévő és gazdaságosan felújítható épületek fokozottabb helyreállítása és korszerűsítése. Törekedni kell a több település igényét kielégítő, a több célú fcisznosításra is alkalmas épületek közös létesítésére. Javítani szükséges a beruházási tevékenységünket is, ahol gyakran találkozunk tervszerűtlenséggel, a célok pontatlan megfogalmazásával, indokolatlan többlet- költségekkel, gyakori a hosszú átfutási idő. Megyénk lakossága évről évre jelentősebb mértékben járul hozzá a települések fejlesztéséhez saját anyagi erőforrásaival. Csak a társadalmi munka értéke ma M indnyájan észrevették, hogy Szimeonov milyen zord eltökéltséggel emelkedett szólásra, s nyomban megértették: ő fejébe vette, hogy megbírálja az igazgatót. — Ügy vélem, már éppen eleget hallgattunk — jelentette ki Szimeonov az izgalomtól reszkető hangon, és a teremben síri csend támadt. — Mindenki jól tudja, hogy az igazgatónk zsarnok. Elfojtja a bírálatot! Senki sem mer ellenvetést tenni neki, mert nagyon jól tudja, hogy ez milyen következményekkel jár... Szimeonov még vagy tíz percig folytatta ugyanebben a hangnemben. Utána Kircsev elvtárs, az igazgatónk emelkedett szólásra: már évente közel 200 millió forint. A jövőben még inkább építünk a munkáskollektívák, az ifjúság, az egész lakosság ilyen irányú tevékenységére, mert ezzel olyan feladatok oldhatók meg, amelyekre a központi pénzeszközök nem adnak lehetőséget. Népgazdaságunk helyzete szükségessé tette, hogy a kormány a költségvetés fel- használásával kapcsolatban szigorító intézkedéseket hozzon. Ezek közvetlenül érintik a tanácsok és intézményeik pénzügyi lehetőségeit. A mérsékeltebb — de volumenét tekintve jelentős nagyságú — pénzeszközökből a jobb ellátás úgy biztosítható, ha már a tervezésnél érvényesül a szelektivitás, a szükségletek egészséges rangsorolása. E munka során a költségvetési gazdálkodásban is kiemelten kell kezelni a lakosság széles körét érintő — társadalompolitikai szempontból fontos — alapjellegű feladatokat. (A fekvő- és járóbeteg-ellátás, a gyermekintézmények, a szociális, kommunális feladatok ellátása.) Az alapellátások pénzügyi fedezetét a jövőben mind mennyiségi, mind minőségi vonatkozásban magasabb szinten kell biztosítani. Költségvetési gazdálkodásunkban ugyanakkor egy sor olyan kiadást teljesítünk, amelyeket a jövőben mérsékelni lehet, a szükségletek kielégítését későbbre lehet halasztani. Ezek között említhető meg a tanácsi beszerzés, főleg a bútor, szőnyeg, függöny, tv, rádió stb. vásárlása. Itt csak a valóságos és nélkülözhetetlen pótlás lehetséges. Jobban meg kell követelnünk az ésszerű takarékosságot a kiküldetési költségek, az átalányok, a magán- gépkocsi-használat engedélyezésekor. Csak a társadalmi-politikai céljainkkal ösz- szehangolt és átgondolt rendezvények, kiadványok költségeit szabad vállalni. Meg kell szüntetni a gyakran előforduló párhuzamosságokat, a művelődési intézmények, egészségügyi intézmények, társadalmi szervek, tudományos társaságok, vállatok, szövetkezetek ilyen irányú rivalizálását. A településeken összehangolt, éves rendezvénytervet kell készíteni. Törekedni kell az eneriga- takarékosságra, a gazdaságos fűtési és világítási rendszerek kialakítására, az egészséges hőmérsékleti és világítási normák betartására. Másik kritikus terület — ahol az ésszerű takarékosság további feladatokat határoz meg — a létszám- és bérgazdálkodás. Minden szinten kötelező a tartósan üres állások bérének megtakarítása, a megbízási, a VALENTIN ROBOV: A jó hírnév — Elvtársak — kezdte —, feszült figyelemmel hallgattam végig az előttem szóló érvelését. Eléggé érdekesen beszélt, de vádjaival kényelmetlen helyzetbe juttatta saját magát — és engem is. Gondolják meg: ha az elmondottak után nem büntetem meg — akkor mi lesz ebből? Hát az, hogy én egyáltalán nem vagyok a bírálat tiszteletdíjak és a szerzői díjak összegének csökkentése. Csak a teljesítménnyel arányosan lehet másodállást és mellékfoglalkozást díjazni. A nagyobb munkaerőt foglalkoztató költség- vetési intézményeknél indokolt a létszámhelyzet felülvizsgálata, a munkaszervezés áttekintése, egyes felesleges létszámhelyek zárolása, az újonnan jelentkező feladatok pluszlétszám nélküli megoldása. A pénzeszközök hatékony felhasználása nemcsak a gazdasági vezetők, a pénzügyi dolgozók feladata, de a szakmai irányítást végző szakembereké, az orvosoké, a mérnököké, a pedagógusoké, a népművelőké is. Valamennyi szakember az általa irányított területen felel az előirányzatok jó hasznosításáért. Ennek ellenére még ma is találkozunk olyan intézményekkel, ahol ezt az elvet nem érvényesítik. A közelmúltban egyik nagy egészségügyi intézményünk ellenőrzése során állapították meg, hogy az egyes osztályok — amelyek jelentős gyógyító feladatokat látnak el — csak az igényeket fogalmazzák meg a gazdasági vezetés iránt, de a több tíz millió forint éves felhasználását, a jelentős eszközzel és létszámmal való gazdálkodást nem kísérik figyelemmel. Pedig csak ezzel a törődéssel a mai pénzügyi lehetőségek mellett is nagyban javíthatnák a gyógyszerellátást, a gyógyító tevékenységet. T artalékaink vannak az intézményhálózat szervezeti és irányítási rendszerének további tökéletesítésében. A néhány éve megvalósított egészség- ügyi integráció eredményei már ma is konkrétan mérhetők. Más területen is csökkenthető lenne a problémák köre, ha az oktatási, a kulturális, a sport- és egyéb jellegű intézményeket kellően kihasználnák — igény és lehetőség volna ezek több irányú hasznosítására. A tanácsi intézmény- hálózat irányításának korszerűsítésére intézkedési tervet készítettünk, ennek végrehajtása a gyakorlatban is elkezdődött. Az ésszerű és célszerű takarékosság, a rendelkezésre álló pénz hatékonyabb felhasználása a tanácsi gazdálkodás minden területén — a tervezés és a végrehajtás folyamatában — állandó feladat. így a mérsékeltebb lehetőségek mellett is a jövőben magasabb szinten elégíthetjük ki az igényeket. László András a megyei tanács általános elnökhelyettese rosszindulatú elfojtója, és így Szimeonov nyilvánosan megrágalmazott engem! Hát ez lesz az eredmény, elvtársak! Az, hogy Szimeonov rágalmazó és hazug! Súlyos folt esik Szimeonov elvtárs jó hírnevén, aki oly szenvedélyesen bírált engem! Ez pedig árnyékot vethet egész dicső kollektívánkra. Ezért úgy vélem, hogy meg kell menteni Szimeonov elvtárs jó hírnevét. Ez pedig nézetem szerint úgy érhető el legjobban, ha például alacsonyabb fizetéssel járó állásba helyezzük át és megfosztjuk a negyedévi prémiumtól ... A hallgatóság tapsviharban tört ki. Fordította: Gellért György Ardó Miklósné Nagy ember volt valaha a művezető. A felelőssége is nagy volt, mert mindenért felelt, ami a keze alatt történt. De úgy is fizették. Napjainkra változott a helyzet, és ez nem is baj. Nem akkora „urak”, hatalmuk és fizetségük kisebb, legfeljebb a felelősség nem változott, talán nőtt is valamelyest. És változott az is, hogy sokszor — különösen ifjú üzemek esetében — hamar, túlságosan is hamar kerülnek mélyvízbe a művezetők. Kiből lesz a művezető? Az Egyesült Izzó fényforrásgyárában, Kisvárdán szakmunkásból, technikusból és mérnökből, csakúgy mint másutt. A különbség legfeljebb annyi, hogy a 30. életévét alig elérő ember a többség. Csatári Zoltán, az immár 1700 fős gyár fiatal igazgatója szerint: — Ebben a gyárban vákuumtechnikai és üvegtechnikai alapismeretek kellenek, ezért a feladatból eredően a szakmai alkalmasságot kell figyelembe venni. Itt, a dolgozók 75 százaléka betanított munkás, sőt még csak ezután lesz munkássá, ebből következően más a művezető — a középvezető — feladata, mint olyan gyárban, ahol évtizedes tapasztalattal bíró munkások vannak, és a mérleg a szakmunkások javára billen. Az Izzó 25 művezetőjéből 15 középfokú végzettségű, 2 üzemmérnök, a többi pedig szakmunkás; egyötödük nő. Ha a szakmai megoszlást nézzük, kitűnik, jó részük nem az igazgató által említett alapszakmák valamelyikével bír, mert lakatos, esztergályos, gépipari technikus, mezőgazdasági kovács, gimnáziumot járt található közöttük, de még az üzemmérnökök is a kazincbarcikai automatizálási főiskoláról kerültek ki. — Sokszor a betanított munkásoktól kértem segítséget, igaz, nem szégyelltem ezt, hiszen merőben új terület volt ez nekem — mondta Ardó Miklósné üzemmérnök, a 26 éves művezető. Mi az, ami feltétlenül szükséges a művezetéshez? — Szakmai ismeret és vezetési készség — summázza röviden az igazgató. — Melyik a nehezebben elsajátítható a kettő közül? — A vezetés, az ehhez szükséges emberismeret. — Érdemes művezetőnek lenni? — A kezdő művezető bére nagyjából az átlag szakmunkáséval egyenlő. De nem Megbecsült emberek? Bíró Lajos Földessi József megvetendő dolog az erkölcsi elismerés sem __ Á „bedobott törülköző" — Senki sem születik művezetőnek. — így mondta az igazgató. Akkor hogyan lesz a művezető? Ügy, hogy odaállítják. Vizsgálódás után, az igaz, és lehetőleg azonnal. — Némi eligazítás után, de hamar kerültünk a mélyvízbe — meséli Bíró Lajos a 25 éves üzemmérnök, művezető. — Jó dolog mélyvízbe kerülni? Erről megoszlanak a vélemények, habár Szabó János, Ardó Miklósné, Bíró Lajos, Pólyán Ferenc és egy volt művezető Földessi József szerint több benne a jó, mint a rossz. — Volt már aki „bedobta a törülközőt?” Azt mondják, igen. És erről beszélgetve azért kiderül, a mélyvízben nemcsak úszni lehet megtanulni, de bele is lehet fulladni. Olyan is elmerülhet benne, aki pedig kitűnő úszóvá lehetne. Földessi József, aki csak volt művezető, sokat tud az árnyoldalakról is. Három ' szakmája van, érettségizett. 34 éves, évtizedes munkatapasztalata van, mégis visszalépett. — A beindulás idején voltam művezető. Előtte Pesten készítettek fel a jövendő feladatra, a gépek letelepítésére, de egész egyszerűen, idegekkel nem bírtam a szerepet. — Két tűz között vagyunk Pólyán Ferenc — mondják egyöntetűen — az irányítás, az anyagellátás gondjai, az információhiány nehézzé teszi a munkánkat. Fizetésük 3600 és 4000 forint között mozog, egyedül a volt művezető, Földessi József éri el a négy és félezret. — Megbecsültnek érzik magukat? Nincs összhangban... nrto - I r—... Szabó: „A dolgozók, amikor kérni-kell, megbecsülnek. „Fentről” kapunk erkölcsi elismerést. De a fizetés, nem áll összhangban a felelősséggel, hiszen 60—70 ember is dolgozik a kezünk alatt.” A többiek véleménye ezzel teljesen megegyezik. És a perspektíva? Ardó Miklósné: „Ma még nem mernék magasabb beosztást vállalni.” Szabó János: „Ismerem a saját képességeimet, nekem még rengeteget kell tanulni. Végtére is téeszből jöttem.” Pólyán Ferenc: „A hónap eleje óta már főművezető vagyok”. Földessi József: „Lehet, hogy újra művezető leszek, de nem mindegy, hogy, hol és mennyiért'.’’ Bíró Lajos: „Ha előbbre lépek, lesz mit hasznosítanom. Gyűlnek a tapasztalatok.” — Lennének-e újra művezetők? A válasz: igen. Fiatal és ambiciózus emberek. Most tanulnak úszni. Feltehetően győzik majd erővel. Speidl Zoltán Takarékos szabászok Naponta 16 ezer négyzetdeciméter bőrt használnak fel a nagy káliéi Kallux Cipőipari Szövetkezetben. A szabászok ebből a mennyiségből 800 pár cipőt szabnak, jó munkájukon múlik az, hogy mennyire takarékosan használják fel az alapanyagot. (Elek Emil felv.) Szabó János Két tűz között
