Kelet-Magyarország, 1979. november (36. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-13 / 265. szám
Türelmi idő I gen, bármennyire szigorúnak látszanak a januártól érvényes és a szabályozó rendszert alkotó előírások és megkötések, adnak türelmi időt, de: csak a jó munkához! Hiszen végtelenül egyszerű lenne egyetlen tollvonással eltörölni mindenfajta segítséget, amit a termelőkeddiig a központi forrásokból igényelhettek, kaptak, ámde nem magának a mércének az emelése a cél, hanem a magasabb mérce adta ösztönzéssel, kényszerítéssel elérhető eredmény. S erre az eredményre — a termelőtevékenység bizonyos köreiben — várni kell, fokozatosan lehetséges közelíteni hozzá, éppen a szóban forgó területek objektív adottságai miatt. A cselekvőknek teremtett, nyújtott türelmet aligha tehetjük eléggé hangsúlyossá. Mert hiszen tanúi vagyunk annak, miként próbálja föltárni — és sikerrel! — jó néhány termelőhely azokat az erőforrásokat, amelyek a nehezebb gazdálkodási körülmények között is haladást, gyarapodást ígérnek. Türelmi időt kap a gazdálkodás új körülményei közepette — egyebek mellett a nyereségráta alsó határának másoktól eltérő kijelölésével — a köny- nyűipar. De ez a türelmi idő csak az ágazat objektív helyzetét méltányolja; semmi esetre sem menlevél. Amit az állami támogatások, visszatérítések bonyolult — s a legutóbbi években egyre kuszábbá váló — rendszere eddig elfedett, az most napvilágra került, s kétségtelen: több termőterületen átrendeződött a gyengék, a közepesek, a jók sorrendje, más értelmezést kapott a gazdálkodás eredményessége. M ásként minősíti, értékeli a nemzetközi piac a hazai munkát, mint az évtized elején. Jogos követelmény tehát: magunknak is másként kell minősítenünk, értékelnünk azt, amit csinálunk, aimát megtehetnénk, de elmulasztunk, amit lehetőségeink közül veszni hagyunk. Ezt a más minősítést, értékelést a jövő esztendőtől érvényes szabályozók megtestesítik, de ez csupán a keret! A kereteken belül a termelőhelyek kötelessége a megváltozott feltételek értelmezése, s annak következtés kutatása: miként előbbre. Ahol várnak, ahol mentséget, s nem a haladás lehetőségét kutatják, ahol a nem indokolható türelemben bíznak, ott valójában, végső soron nem csupán a köz, hanem maguk ellen is dolgoznak. L. G. Magyar—csehszlovák tanácskozás Budapesten Áczél György vezeti a magyar delegációt Aczél Györgynek, a Minisztertanács elnökhelyettesének meghívására hétfőn csehszlovák küldöttség érkezett hazánkba Matej Lucannak, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnök-helyettesének vezetésével. Az Országházban megkezdődtek a hivatalos tárgyalások. A tárgyaló partnerek tájékoztatták egymást a két ország kulturális, oktatási, tudományos és egészségügyi helyzetéről, véleményt cseréltek e területek irányításának tapsztalatairól, időszerű kérdéseiről. Értékelték kétoldalú kulturális, oktatási, tudományos és egészségügyi kapcsolatainkat, valamint a magyar —csehszlovák oktatási és kulturális munkabizottság tevékenységét. A küldöttség itt-tartózkodá- sa során ellátogat több fővárosi és vidéki közművelődési és oktatási intézménybe, ismerkedik a magyar kulturális élettel. Moszkvában az Országos Béketanács küldöttsége Sebestyén Nándornénak, az Országos Béketanács elnökének vezetésével hétfőn küldöttség utazott Moszkvába. A delegáció — amelynek tagja Kovács Béla, az Országos Béketanács főtitkára és Sarkadi Nagy Barna, az MSZMP KB munkatársa — a jövő évi együttműködés kérdéseiről tárgyal a szovjet békebizottság vezetőivel. A küldöttséget a Seremetye- vói repülőtéren Mihail Kotov, a szovjet békebizottság titkára fogadta. Nagyüzem Demecserben Az ősz beálltával megtöbbszöröződött a munka a Kisvárdai Szeszipari Vállalat demecse- ri keményítőgyárában. (Mikita Viktor felvételei) 1. képen: Keményítő lesz az ipari burgonyából. 2. képen: Nagy István, a szeparátor kezelője ellenőrzi a gyártási folyamatot. Uj vízművek Szabolcsban Vezetékes ivóvízzel látnak el Szabolcs-Szatmár megyében újabb 47 települést — határozták el az ötödik ötéves terv nagy megyei vízművesí- tési programját. Alig több mint egy esztendő van hátra, s már biztos, hogy a tervezett helyett 49 településen jutnak egészséges ivóvízhez a lakosok. 1980-TÓL Á VÁLLALATOKNÁL Ösztönzőbb bérrendszer 1980-ban olyan bér- és keresetszabályozási rendszert vezetnek be, amely a vállalati munka valamennyi , területén követelményekhez köti a bérek növekedését — mondotta hétfői sajtótájékoztatóján Pongrácz László, a Munkaügyi Minisztérium főosztályvezetője. A jelenleg érvényes bérszabályozás nem ösztönöz kellőképpen a munka hatékonyságának növelésére, ebben az is közrejátszik, hogy annak idején, amikor a jelenlegi szabályozó rendszert kidolgozták, még a munkaerő növekedésével számoltak. Mivel a munkaerő-tartalékok kimerültek, azokon a helyeken is a bérek növelésére fordítottak jelentős összegeket, ahol a létszám nem emelkedett és a munka sem javult kellőképpen. A szabályozás formájában, konkrét módszereiben alapvető változás nem lesz ugyan, de változnak a mértékek, és néhány új módszert is alkalmaznak. Az átlagbér-gazdálkodás helyett a bértömeggazdálkodás kerül előtérbe. A korábbi 6 százalék helyett a jövőben a bérszínvonal 9 százalékon felüli növekedése esetén kell csak adózni, mégpedig az eddigiektől eltérően nem progresszíven, hanem egységesen a 9 százalékon felüli bérek 150 százalékát. A többletnyereségnek nem egyedüli, sőt nem is legfontosabb módja a létszám-megtakarítás, sokkal inkább a munka hatékonyságának növelése. Ezért a létszámcsökkenésből származó bérmegtakarítást legfeljebb a bér- színvonal 3 százalékos emeléséig használják fel a vállalatok a befizetési kötelezettség, vagyis adózás nélkül. Ezzel veszik elejét annak, hogy előnyös helyzetbe kerüljenek azok a vállalatok, amelyek felduzzasztották létszámukat, s így egyszerűen létszámcsökkentéssel, a munka javítása nélkül akarnak nagyobb mértékben bért emelni. Hátrányba kerülnének viszont ott, ahol a munka hatékonyságát növelik, de nincs többletlétszám. A népgazdaságnak vannak olyan területei is, ahol elkerülhetetlen a létszám növelése. Ezekben az ágazatokban továbbra is fenntartják a bérszínvonal-gazdálkodást. Előfordulhat, hogy egyes vállalatok a munka hatékonyságának növelésére hatásos intézkedéseket tesznek, ezek eredményei azonban nem születnek meg azonnal és átmenetileg nem, vagy alig tudják emelni a béreket. Ilyen esetekre lehetővé teszik, hogy a következő évre várható magasabb bérfejlesztést megelőlegezzék. Ilyen előlegre azonban két egymást követő évben kerülhet sor, így a vállalatoknak ezt alaposan meg kell gondolniuk. Ilyen lehetőséget vezetnek be 1980-ban az építőiparban, 1981-től pedig más területeken is. Némi béremelést végrehajthatnak azok a vállalatok is, amelyek egyelőre nem tesznek eleget a követelményeknek. Ezeken a helyeken a bérszínvonal 2 százalékos növelése lehetséges. A főosztályvezető elmondta, hogy a vállalatoknak ez év elején hárommilliárd forintos bértartalékuk volt, amit azért nem használtak fel emelésre, hogy így mentesüljenek az emeléssel járó befizetések alól. Az 1980-ig képződött ilyen tartalékból évente 1 százalékot vehetnek majd igénybe a bérszínvonal emelésére, az így felhasznált összegen felül azonban annak kétszeresével is csökkenteni kell a tartalék összegét. A módosított bérszabályozással szoros kapcsolatban megváltozik a részesedési alap képzésének rendszere is. A részesedési alap adóját továbbra is progresszív kulcsok szerint kell fizetni, a részesedés és a bér aránya alapján. Változást jelent azonban az a szabály, hogy a bérek legfeljebb 4 százalékának megfelelő — részesedési alap képzéséig adókedvezményben részesül a vállalat. Ez a szabály előnyt biztosít a magasabb hatékonysággal dolgozó üzemekben. A vízművesítés ütemét és már a VI. ötéves terv fő vonalait vázolták a napokban a megyei tanács építési, közlekedési és vízügyi osztályán. Az ötödik ötéves tervidőszakra közel 650 millió forintot szántak a községek víz- művesítésére. Most már 850 millió forintos kiadásról beszélnek, amelynek számottevő része társulati, lakossági hozzájárulás. Ebben az évben közel 180 millió forint értékben fektetik le a csöveket, szerelik a vízműveket. Ezzel már összesen 680—690 millió forintra emelkedik a vízműprogramra fordított összeg. Az idei év végéig huszonnyolc településen kapnak vezetékes vizet az ott élők. A jövő év végén fejezik be a vízművek építését Demecserben, Dombrádon, Tbrányban, Nagyhalászon, Ujfehértón, Máriapócson, Pócspetriben, Mérkvállajon, Nyírbogáton, Tiszadadán, Tuzséron, Tímáron és Tiszanagyfaluban. Részlegesen viszont már üzemeltetik az újfehértói, a má- riapócsi és pócspetri, valamint a mérkvállaji vízműveket 1979 végétől vagy 1980 elejétől. A hálózatot már lefektették, a kutak fúrásával is végeztek, a közkutakra is rákapcsolták a vizet, így részlegesen már működhetnek ezek a vízművek. A mostani tervidőszakban 10—15 vízmű átadását a következő ötéves tervben látták megvalósíhatónak. A befejezéshez közeledve viszont a megyei tanácson úgy ítélik meg, hogy csak Mándokon, Nagyecseden, Fábiánházán, Balkányban, Szakolyban, Nyírbélteken és Kemecsén avatják kicsit később a vízmüvet. Ezeket is részlegesen üzembe akarják helyezni a jövő év végéig, hogy majd a végleges átadásig (1981—82) ne kelljen várni az ivóvízre. A közelmúltban három községben avatták fel a vízmüvet. Tiszaszalkán augusztus 20-án, Érpatakon nyáron, a legutóbb pedig Nyírmadán kapcsolták rá a vizet a hálózatra. A befejezéshez közeledik a nyírbogáti építése. Valamennyit az időarányos teljesítés jellemzi. A megyei tanácson már a hatodik ötéves terv vízügyi beruházásait készítik elő. A községi vízművesítésnél a most diktált hatalmas tempót nem tudják tartani. Várhatóan elsősorban Nyíregyháza vízellátására és szennyvíztelepére költenek többet. Ugyanis a most használatban levő közmüveket egy 80 ezer fős városra méretezték, s a jelenleg itt élő 110 ezer embernek már kevés. Az alapközművek rendelkezésre állnak, főként az új lakásokhoz kapcsolódóan szükséges a vízről és a szennyvízről gondoskodni. A községi vízműfejlesztésre így kevesebbet fordíthatnak. Reálisnak látszik viszont a nagyobb vízművekre a csatlakozás, hogy a kapacitásukat jobban hasznosítsák. Hat nagyközségben, Vaján, Tyúkodon, Kállósemjénben, Ho- dászon, Ajakon és Rozsály- ban még nincs vezetékes ivóvíz, ezeket mindenképpen a legfontosabb teendők közt tartják számon. Támogatják azokat is, akik látva a szűkös keretet, önállóan és a helyi tanács nagyobb anyagi támogatásával akarják a vízműhöz szükséges pénzt előteremteni. Ezt szorgalmazzák Fé- nyeslitkén és Nyíribronyban. (T. K.) XXXVI. évfolyam, 265. szám ARA: 1,20 FORINT 1979. november 13., kedd KEVESEBB AZ ÁTHÚZÓDÓ BERUHÁZÁS
