Kelet-Magyarország, 1979. november (36. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-11 / 264. szám

Kedves szülő! A minap ön arról beszélt, hogy „mi­nek hajtson a gyereke, hiszen a malte- roskanál emelgetéséhez nem kell kitű­nően érettségizni”. Még azt is hozzátet­te: mire jó a gyökvonás, a kívülről meg­tanult vers, a bemagolt idegen szó, ami­kor a gyökvonást elvégzi a számítógép, szórakozásul ott a tv, ha meg annyira viszi, hogy kijut külföldre, ott a tol­mács.” Én itt és most e féligazságokkal nem szállók vitába, de a hibás szülői felfogással igen. Középiskolai tanárok szájából egyre többet hallani, hogy „ingerszegény kör­nyezetből” jött a tanuló. Hogy mit rejt magában ez a pedagógiai kifejezés? Több-kevesebb szemléletességgel azt az állapotot jelzik vele, amikor a szülő nem tudja felmérni gyereke észbeli képessé­geit, az iskolai oktatás hatásfokát, a tár­sadalmi nevelés fontosságát. Gyerekével szemben tanúsított igényeiben ön, ked­ves szülő valahol ott rekedt meg, ami­nek önt szerették volna tudni szülei: te­hát az érettséginél. így aztán — sajnos nézetével nem áll egyedül — úgy en­gedte el gyerekét a középiskolába, hogy „érettségizz le valahogy, aztán majd meglátjuk ...” Ez ellen az „érettségizz le valahogy” ellen hadakozom én önnel, kedves szü­lő. Nemcsak azt akarom tudomására hozni, hogy társadalmunk építésében egyre nagyobb szerep jut a tudásnak. A mi társadalmunk nem kizsákmányoló társadalom, ahol félni kell a kiművelt emberfőktől. Mi a sekélyes műveltséget akarjuk száműzni és a tudást lehetősé­geink határaihoz szélesíteni. Lehetőségeink pedig óriásiak. Én nem állítom, hogy itt van már a tudásszerzés Kánaánja. De azt azért önnek is el kell ismernie: aki ma ebben az országban az­zal vádolja a középiskolát, hogy tárgyi eszközeivel és személyi feltételeivel nem képes a gyerek képességeinek kibonta­koztatására, az helytelen utakon jár. Közhelyként hat, de elmondom: a családi élet rendje társadalmunkban nem a szülő magánügye. Középiskolá­ink nevelési rendszere nem mentesíti a szülőket (bentlakásos kollégium esetében sem) a gyermek nevelésével kapcsolatos felelősség alól. A szülői háznak és az is­kolának tökéletesen együtt kell működ­ni a gyermek képességeinek felszínre hozásában. Hangsúlyozom, hogy a képes­ségek kibontakoztatásában, nem pedig az „érettségizz le valahogy” gyermeket alázó szemlélet megvalósításában. Rohanó világban élünk. Elismerem, hogy felgyorsult a tempó. Azt viszont nem írom alá, hogy bármennyire elfog­laltak legyenek, joguk legyen arra, hogy gyerekük nevelésében elhárítsák maguk­ról a felelősséget. A szülőnek mindig tudnia kell, hogyan tanul a gyereke. Már azzal is sokat segít csemetéjének, mind az iskolának, ha érdeklődik a gyermek munkája iránt. Főként ha még segíti is feladatainak megoldásában. Mint a beszélgetésben mondta: „ön otthon van a szakmájában”. Pedagógiai­lag óriási jelentősége van annak, ha a gyermek a szülőben olyan embert lát, aki valamely területen széles ismeretek­kel, mesterségbeli tudással, s olyan gaz­dag tapasztalattal rendelkezik, hogy tőle mindig segítséget, bátorítást kaphat. Ép­pen ezek a körülmények vezetnek a gyermeki engedelmességhez, amely a szülők iránti tiszteleten és megbecsülé­sen alapul. De mit csináljon gyermeke, hogyan bontakoztassa ki képességeit, ho­gyan valósítsa meg önmagát, ha ön csak az „érettségizz le valahogy” célt tűzi elé? Tudom, hangoztatott nézetében sokkal több a kérdőjel, mint ahányat itt, e rö­vidke írásban érintettem. Ám úgy vélem, ezek is elegendők ahhoz, hogy akár kö­zösen is elgondolkodjunk rajtuk. Közös nevezőre jutásunkkal segítsük gyerme­két abban, hogy teljes lényét adva sajá­títhassa el mindazt, amire a középiskolai körülmények között képességei feljogo­sítják. őszinte tisztelettel: Szokolyi Péterrel, az ÉPSZER munkásával £ Megkezdődtek az előkészületek a pártszer­vezetekben az év végi beszámoló taggyű­lésekre. Ezeket a fórumokat a XII. kong­resszus jegyében november 15 és decem­ber 15 között tartják. Milyen feladatokat ró ez a bizalmira és a pártcsoportra? — A 3-as pártalapszervezet a beszámoló taggyűlést november 22-én tartja. Ide tarto­zunk mi is. Ahhoz, hogy a párttagság az öt esztendő munkájáról reális, elemző kritikus, a hibákat is helyesen feltáró és a feladatokat is meghatározó beszámolót vitasson meg és fogadjon el, fontos feladat vár a bizalmira és a pártcsoportra. A pártcsoport tanácskozásá­nak meg kell előznie taggyűlésünket. Fontos, hogy a pártélet rendszeres legyen, mert csak így adhatunk hű képet a fejlődésről. Mi a pártcsoport munkáját félévenként rendszere­sen értékeltük, és személyenként is mérlegel­tük: ki hogyan teljesítette pártmegbizatását, vagy mi az, amiben javítania szükséges. — Most 25 éves vagyok, öt évvel ezelőtt vettek fel a pártba, a XI. kongresszus után, s rögtön bizalminak választottak. Azóta telje­sítem ezt a pártmegbizatást. A szerelőipari építésvezetőséghez tartozik a kis kollektíva minden tagja. Együtt dolgozunk fizikai mun­kásként, ismerem, kollégáimat és ez meg­könnyíti munkámat. Nyomon kísértem öt éven át fejlődésüket, munkájukat, hogy úgy mondjam, együtt élünk. így elfogultság nél­kül, a tények ismeretében értékelhetem mun­kájukat, helytállásukat, fejlődésüket, példa- mutatásukat, esetleges emberi hibáikat is. Természetes: az én véleményem csak egy. De nem mindegy, hogyan orientálom a többie­ket, milyen „bizonyítványt” állítok ki az em­berekről. A bizalmi teendők mellett eddig központifűtés-szerelőként dolgoztam a víz­fűtés előregyártó műhelyben. Itt és a szom­szédos műhelyben dolgoznak a pártcsoportom tagjai. Főleg lakatosok, betanított munkások, s emellett fiatalok. Áprilistól a vállalat KISZ- bizottságának a titkára is vagyok, s így lehe­tőségem volt ilyen minőségben is végigkísér­ni munkájukat, fejlődésüket. Bár ez előny is, mégis nagy felelősség, mert emberekről kell igazságos véleményt mondani, s ez soha nem könnyű. A Milyen a pártcsoport összetétele? S ez hogyan alakítja munkájukat? — Kilencen vagyunk. Valamennyi fizikai állományú. Főleg szakmunkások, betanított munkások, van művezető, csoportvezető és brigádvezető. Hozzánk tartozik Hankovszki András, a 3-as pártszervezet titkára, műve­zetője, Tilki József vezetőségi tag, csoportve­zető, Kovács István lakatos, aki egy hónapja lépett elő kalkulátornak, Halász László és Kiss Barnabás betanított lakatosok, Gánics János gázszerelő brigádvezető, Csordás János betanított lakatos, Kurucz István központi- fűtés-szerelő brigádvezető és én. Mind fiatal, s még Tilk elvtársra sem mondhatjuk, hogy öreg az alig 30 évével; hatan tagjai a KISZ- nek. A pártcsoport tagjai eléggé tájékozottak a politikában, gazdasági életünkben, a válla­lat előtt álló célokat ismerik. Valamennyien olyan szocialista brigádokban dolgoznak, amelyek az elmúlt öt évben sok-sok sikert, elismerést vívtak ki. S ebben ők példásan helytálltak. öt év munkáját kell személyenként érté­kelni. Ez alapos felkészülést igényel. Ho­gyan valósítja meg? — A személyes beszélgetésekre még ezután kerül sor. Erre már készülök. Előzőleg a pártszervezetünkben újra megnéztem az egyes párttagok egyéni feladatvállalási lap­jait. Ezek kis tükrök; mutatják, ki mit vég­zett, s mit mulasztott. Természetes, hogy sa­ját és az elvtársak tapasztalataival kiegészí­tem mindezt. Az egyéni beszélgetések alapja a pártmegbizatások teljesítése. Ezek az esz­mecserék kritikusak lesznek, s egyben ön­vizsgáló jellegűek, kiterjednek a pártélet más területeire is, hiszen valójában csak így se­gíthetik az összegezések a pártszervezet mun­káját. A Hogyan ítéli meg: teljesítették a pártcso- m port tagjai a pártmegbizatásokat? — Korai lenne teljes képet adnom erről. Ezt majd a pártcsoport minősíti. Egy kétség­telen: a pártmegbizatások jobban igazodtak az öt évben a gazdasági célokhoz, olyan fel­adatokat adtunk az elvfársaknak, amelyek testre szabottak, képességeiket igényelték, konkrétak és értékelhetők. S ami lényeges: valamennyi a XI. kongresszus határozataihoz kapcsolódott. Ne gondoljunk eget rengető nagy dolgokra, hanem elsősorban a termelő munkára. Gondolom, ez a legfontosabb. Né­hányat jellemzésképpen említek. Hankovszki András például vállalta a veszteségidők és az önköltségek csökkentését, a technológiai és a munkafegyelem szigorú megtartását. Igen fontos ez egy olyan lakatosüzemben, ahol az összes építkezésekhez készítik a vasipari ter­mékeket, ajtókat, ablakokat, épületvasaláso­kat. Legalább ötven lakatos és betanított munkás munkájának jó összehangolásáról van szó. Én úgy ítélem meg, hogy becsülettel teljesítette pártmegbizatását. Megszűntek a lógások, lazaságok. A nemzetközi gyermekév tiszteletére az 50 fős Lenin szocialista laka­tosbrigád vállalásain felül a vállalaton belül kezdeményezett versenyt az épülő gyermek- intézmények 10 nappal előbbi átadására. Ezt elsők közt a pártcsoport tagjai tették meg, s a plusz vállalást is teljesítették becsülettel. Példát mutattak a kommunisták. Vagy említ­hetem Tilk Józsefet, akinek a pártmegbiza- tása főleg az ésszerű anyag- és energiataka­rékosságra terjed ki. Hosszú távú megbíza­tás ez. Tapasztalt szakember módjára gondos gazdaként vigyáz az építőanyagokra, az üze­mi rendre, fegyelemre a készletekre. — Jó a kollektívában a segítőkészség. A tapasztaltabbak előkészítették a betanított lakatosokat a szakvizsgára. Sikerrel vizsgá­zott Csordás János, Halász László és Kiss Barnabás. Az elméleti tantárgyakból, fiziká­ból, elektrotechnikából, matematikából én szerveztem a fiúk részére korrepetálást, s a szakmai elméleti és gyakorlati vizsga akadá­lyait is sikeresen vették. — Korántsem teljes a pártmegbizatások értékeléséről adott kép. Ezek csak vázlatok, amelyeket értékel a pártcsoport, s ez lesz a „hivatalos”. A Hogyan ítéli meg a pártcsoporthoz tarto­zók közéleti szereplését, helytállását? — Kétségtelen: ezt is minősítenie kell a pártcsoportnak. Én itt is elsősorban a mun­kát említeném. Csak néhány kiemelkedő közéleti helytállásról szólnék. Itt van például az „Egy üzem — egy iskola” mozgalom. Azok a szocialista brigádok, amelyekben a mi párttagjaink dolgoznak, kezdeményezték is­kolák, óvodák, bölcsődék patronálását. Két kézzel, mert sokat tettek munkájukkal. A 15- ös iskolában ők alakították ki a kémiai ter­met, átalakítási munkát végeztek. Az 1-es bölcsődét kibővítették, s ezzel lehetővé vált 30 kicsi elhelyezése. Halász László brigádja 4 éve segíti a 2-es iskola IV. osztályát, szem­léltetőeszközöket készít a tanításhoz. Még a rajösszejöveteleken is részt vesznek, munká­. ra nevelik az úttörőket. Gondolom, ez iga­zán szép vonása a társadalmi elkötelezettség­nek, közéleti helytállásnak. — Sok szó esik manapság arról, hogy a fi­zikai munkát ismerjék meg és szerettessük meg a felnövekvő generációval. Ha iskolák tanulói látogatják meg'üzemünket, a mi párt­csoportunk tagjai szívesen vállalják a kala­uz szerepét, s bemutatják a szakmák szép­ségeit. Nem volt még olyan kommunista mű­szak, hogy azon ne egy emberként vett volna részt a pártcsoport, s az „Együtt Nyíregyhá­záért” mozgalomban is vasasok módjára áll­tak helyt. A A pártcsoportnak véleményt kell monda- w nia az alapszervezet vezetőségének a munkájáról is. Erről előzetesen mit mon­dana? — Részben könnyű, részben nehéz helyzet­ben vagyok, de mindenképpen nagy felelős­ség mérlegelni a pártvezetőség munkáját. Igyekszünk reálisak lenni, így szólni eredmé­nyeikről, irányító munkájukról, s a gyenge pontokról is. Azért talán könnyebb is a hely­zetünk, mert az én pártcsoportomhoz tarto­zik a pártvezetőségnek a fele: Hankovszki, Tilk és Kovács elvtársak. S ezért nehezebb is a mérlegelés. Segítségünkre van a vélemény kialakításában a vállalati pártvezetőség ér­tékelése. Ez a párttestület évek óta az egyik legjobban dolgozó alapszervezeti vezetőség­ként tartja számon a ITI-ast, a miénket. Mi is úgy ítéljük meg, hogy sokat fejlődött a veze­tés, hatékonyabbá vált, következetesebbek a határozatok végrehajtásának a megkövetelé­sében is. Törődnek az emberekkel, gondos­kodnak a rendszeres pártéletről, kezdeménye­zők és kritikusan értékelik saját munkáju­kat is. Természetesen ezt a képet is a párt­csoport tanácskozásának kell majd teljessé tgnni. A Egy pártcsoport munkáját a kezdemé- ^ nyezések is minősítik. Hogyan értékeli ezt? Mennyiben járultak hozzá javaslata­ikkal helyi határozatok, döntések kidol­gozásához és végrehajtásukat hogyan se­gítették? — öt év alatt sok hasznos javaslat, kezde­ményezés született. Ezek segítették a politi­kai és a gazdasági döntések előkészítését, megalapozott helyi párthatározatok születé­sét. Néhányról szólok csupán. Még mindig gond a nagyértékű gépek, daruk, az alagút­zsalus berendezés maximális kihasználása. Javasoltuk, vizsgálják meg ennek okait. Kez­deményeztük az újítómozgalom fellendítését az új újítási törvény szellemében. Elkészült a konkrét feladatterv. Pártcsoportunk fiatal kommunistáinak javaslatára vizsgálták meg a vidéki munkásszállók szociális ellátottsá­gát. Mi kezdeményeztük a konténeres fürdők- mosdók elkészítését. Ebben tevékenyen részt vettünk, szerelésében oroszlánrészt vállal­tunk. Gond még rna is a munkásszállítás, mert kevés az autóbusz. Javasoltuk a járatok jobb megszervezését. Kevesebb lett az üres­járat, javult a munkafegyelem, a munkások kevesebb időt töltenek az utazással, üzem­anyag-megtakarítást is sikerült elérni. S még nem teljes a sor. őszintén meg kell azonban mondanom, hogy még mindig baj van a kö­vetkezetességgel. Sokszor ezen bukik el sok jó kezdeményezés, szenved csorbát egy-egy fontos helyi határozat. 9 Hogyan értékeli a pártépítő munkát? — A XI. kongresszust megelőzően gyenge volt a pártépítő munkánk. Kevés volt a fia­tal. Bár a kongresszus határozata magasabb követelményeket állított az új párttagokkal szemben, úgy érzem, mégis sikerült a párt­építésben előbbre jutnunk. Kezdeményeztük, hogy az idősebb, tapasztaltabb párttagok rendszeresen foglalkozzanak az arra érde­mes, kiválóan dolgozó, példamutató fiatalok­kal. így lett a párt tagja Halász László, Gá­nics János, Kovács Lajos és Kiss Barnabás. Mind fiatal vasas. A Hogyan ítéli meg a párttagok politikai w érettségét? — Azt mondhatom, hogy fizikai munká­sokként igyekeznek eligazodni a politikában, támogatni azt, s tettekkel ki is állni mellet­te. Gondolom, ez a legfontosabb. Képezték magukat a pártcsoport tagjai politikailag is. Egy elvégezte a marxista—leninista esti egye­tem 3 éves tagozatát, egy a középiskolát, s a többiek is rendszeresen részt vesznek a párt­oktatás különböző formáiban. Nincs gondunk az új párttagokkal sem. Tanulnak, fejlődésü­ket figyelemmel kísérjük, s gondoskodunk to­vábblépésükről is. Érzékenyek az új iránt, kezdeményezőek a korszerű technika és tech­nológiák alkalmazásában, s erre nevelik a fiatalabbakat is. Fiatal szakemberek képzé­sére figyelőszolgálatot létesítettünk, így is segítjük a generációs gondok megoldását, s a beilleszkedésüket. A Tapasztal-e közömbösséget, politikai ér- ^ zéketlenséget? — Néha igen. Különösen akkor, amikor már valaki tízszer javasolt valamit, s nem lett belőle semmi. Belefárad. Csodálkozni való, hogy érdektelenné válik az ember, s közömbös lesz. Ezért kell nagyon odafigyelni a legkisebb javaslatra is. Az emberek várják, mi történik az ő elképzeléseikkel. Akkor ész­lelhető még fásultság, ha elhanyagoljuk az információt, az emberek tájékoztatását. Ez a demokráciát rontó tényező. S Ért-e valakit sérelem azért, mert bírált? — Nem. A pártcsoportban a kritikai légkör jó. Nyíltan megmondjuk, ami a szívünkön van, s ha néha van is belőle „haragszom rád”, elmúlik vagy a túl érzékenyekkel le­ülünk beszélgetni. 9 Előfordul-e intrika? — Sajnos, néha igen. Egyik panaszkodik a másikra, hogy ivott, de mögötte mondja, s arról már megfeledkezik, hogy ő is a pohár­ba nézett munkaidőben. Ilyenkor én is be­szélgetek az illetőkkel, ha meg olyan az ügy, a pártcsoport mossa meg a „vétkesek” fejét. Vigyázunk arra, hogy az intrikát csírájában öljük meg, mert ez elrontja a jó politikai légkört és megosztaná a pártcsoportot is. 9 Hogyan minősíti saját munkáját? — Pártcsoportom munkáját már minősí­tette az alapszervezet vezetősége. A három pártcsoport között az egyik legeredménye­sebbnek ítélte ezt a kollektívát. Gondolom, ezzel bizonyos minősítést állított ki az én munkámról is. Karbantartó szerelőként dol­gozom, a KI3Z-bizottság titkára is vagyok. Elég nagy a lekötöttségem. Nem panaszként mondom, nem is mentegetni akarom magam. Tárgyilagosan mérlegelve: hézagosán láttam el a bizalmi teendőket. Ha eredményeinket említjük, biztosan sokat tettek érte az elv­társak. Nélkülük nem lenne pozitív az öt év munkájának mérlege. Lehetne intenzívebb a munkám. Nem a következetességgel, talán nem is a vezetési készséggel van gondom, ha­nem sokszor időzavarban vagyok. Jobban kell megszerveznem a munkámat. Ebben ké­rem majd az elvtársak segítségét. Ugyanis mindemellett levelező tagozaton a szakmun­kások szakközépiskolájában tanulok, nős va­gyok, van egy 3 éves kisfiam, s a második babát februárra várjuk. Bizony a családdal is illik is, meg szükséges is foglalkoznom. 9 Köszönöm a beszélgetést. Farkas Kálmán ■Ml VASÁRNAPI MELLÉKLET a pártcsoport munkájáról 'Vasárnapi i INTERJÚ, 1979. november 11.

Next

/
Thumbnails
Contents