Kelet-Magyarország, 1979. november (36. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-11 / 264. szám
Kedves szülő! A minap ön arról beszélt, hogy „minek hajtson a gyereke, hiszen a malte- roskanál emelgetéséhez nem kell kitűnően érettségizni”. Még azt is hozzátette: mire jó a gyökvonás, a kívülről megtanult vers, a bemagolt idegen szó, amikor a gyökvonást elvégzi a számítógép, szórakozásul ott a tv, ha meg annyira viszi, hogy kijut külföldre, ott a tolmács.” Én itt és most e féligazságokkal nem szállók vitába, de a hibás szülői felfogással igen. Középiskolai tanárok szájából egyre többet hallani, hogy „ingerszegény környezetből” jött a tanuló. Hogy mit rejt magában ez a pedagógiai kifejezés? Több-kevesebb szemléletességgel azt az állapotot jelzik vele, amikor a szülő nem tudja felmérni gyereke észbeli képességeit, az iskolai oktatás hatásfokát, a társadalmi nevelés fontosságát. Gyerekével szemben tanúsított igényeiben ön, kedves szülő valahol ott rekedt meg, aminek önt szerették volna tudni szülei: tehát az érettséginél. így aztán — sajnos nézetével nem áll egyedül — úgy engedte el gyerekét a középiskolába, hogy „érettségizz le valahogy, aztán majd meglátjuk ...” Ez ellen az „érettségizz le valahogy” ellen hadakozom én önnel, kedves szülő. Nemcsak azt akarom tudomására hozni, hogy társadalmunk építésében egyre nagyobb szerep jut a tudásnak. A mi társadalmunk nem kizsákmányoló társadalom, ahol félni kell a kiművelt emberfőktől. Mi a sekélyes műveltséget akarjuk száműzni és a tudást lehetőségeink határaihoz szélesíteni. Lehetőségeink pedig óriásiak. Én nem állítom, hogy itt van már a tudásszerzés Kánaánja. De azt azért önnek is el kell ismernie: aki ma ebben az országban azzal vádolja a középiskolát, hogy tárgyi eszközeivel és személyi feltételeivel nem képes a gyerek képességeinek kibontakoztatására, az helytelen utakon jár. Közhelyként hat, de elmondom: a családi élet rendje társadalmunkban nem a szülő magánügye. Középiskoláink nevelési rendszere nem mentesíti a szülőket (bentlakásos kollégium esetében sem) a gyermek nevelésével kapcsolatos felelősség alól. A szülői háznak és az iskolának tökéletesen együtt kell működni a gyermek képességeinek felszínre hozásában. Hangsúlyozom, hogy a képességek kibontakoztatásában, nem pedig az „érettségizz le valahogy” gyermeket alázó szemlélet megvalósításában. Rohanó világban élünk. Elismerem, hogy felgyorsult a tempó. Azt viszont nem írom alá, hogy bármennyire elfoglaltak legyenek, joguk legyen arra, hogy gyerekük nevelésében elhárítsák magukról a felelősséget. A szülőnek mindig tudnia kell, hogyan tanul a gyereke. Már azzal is sokat segít csemetéjének, mind az iskolának, ha érdeklődik a gyermek munkája iránt. Főként ha még segíti is feladatainak megoldásában. Mint a beszélgetésben mondta: „ön otthon van a szakmájában”. Pedagógiailag óriási jelentősége van annak, ha a gyermek a szülőben olyan embert lát, aki valamely területen széles ismeretekkel, mesterségbeli tudással, s olyan gazdag tapasztalattal rendelkezik, hogy tőle mindig segítséget, bátorítást kaphat. Éppen ezek a körülmények vezetnek a gyermeki engedelmességhez, amely a szülők iránti tiszteleten és megbecsülésen alapul. De mit csináljon gyermeke, hogyan bontakoztassa ki képességeit, hogyan valósítsa meg önmagát, ha ön csak az „érettségizz le valahogy” célt tűzi elé? Tudom, hangoztatott nézetében sokkal több a kérdőjel, mint ahányat itt, e rövidke írásban érintettem. Ám úgy vélem, ezek is elegendők ahhoz, hogy akár közösen is elgondolkodjunk rajtuk. Közös nevezőre jutásunkkal segítsük gyermekét abban, hogy teljes lényét adva sajátíthassa el mindazt, amire a középiskolai körülmények között képességei feljogosítják. őszinte tisztelettel: Szokolyi Péterrel, az ÉPSZER munkásával £ Megkezdődtek az előkészületek a pártszervezetekben az év végi beszámoló taggyűlésekre. Ezeket a fórumokat a XII. kongresszus jegyében november 15 és december 15 között tartják. Milyen feladatokat ró ez a bizalmira és a pártcsoportra? — A 3-as pártalapszervezet a beszámoló taggyűlést november 22-én tartja. Ide tartozunk mi is. Ahhoz, hogy a párttagság az öt esztendő munkájáról reális, elemző kritikus, a hibákat is helyesen feltáró és a feladatokat is meghatározó beszámolót vitasson meg és fogadjon el, fontos feladat vár a bizalmira és a pártcsoportra. A pártcsoport tanácskozásának meg kell előznie taggyűlésünket. Fontos, hogy a pártélet rendszeres legyen, mert csak így adhatunk hű képet a fejlődésről. Mi a pártcsoport munkáját félévenként rendszeresen értékeltük, és személyenként is mérlegeltük: ki hogyan teljesítette pártmegbizatását, vagy mi az, amiben javítania szükséges. — Most 25 éves vagyok, öt évvel ezelőtt vettek fel a pártba, a XI. kongresszus után, s rögtön bizalminak választottak. Azóta teljesítem ezt a pártmegbizatást. A szerelőipari építésvezetőséghez tartozik a kis kollektíva minden tagja. Együtt dolgozunk fizikai munkásként, ismerem, kollégáimat és ez megkönnyíti munkámat. Nyomon kísértem öt éven át fejlődésüket, munkájukat, hogy úgy mondjam, együtt élünk. így elfogultság nélkül, a tények ismeretében értékelhetem munkájukat, helytállásukat, fejlődésüket, példa- mutatásukat, esetleges emberi hibáikat is. Természetes: az én véleményem csak egy. De nem mindegy, hogyan orientálom a többieket, milyen „bizonyítványt” állítok ki az emberekről. A bizalmi teendők mellett eddig központifűtés-szerelőként dolgoztam a vízfűtés előregyártó műhelyben. Itt és a szomszédos műhelyben dolgoznak a pártcsoportom tagjai. Főleg lakatosok, betanított munkások, s emellett fiatalok. Áprilistól a vállalat KISZ- bizottságának a titkára is vagyok, s így lehetőségem volt ilyen minőségben is végigkísérni munkájukat, fejlődésüket. Bár ez előny is, mégis nagy felelősség, mert emberekről kell igazságos véleményt mondani, s ez soha nem könnyű. A Milyen a pártcsoport összetétele? S ez hogyan alakítja munkájukat? — Kilencen vagyunk. Valamennyi fizikai állományú. Főleg szakmunkások, betanított munkások, van művezető, csoportvezető és brigádvezető. Hozzánk tartozik Hankovszki András, a 3-as pártszervezet titkára, művezetője, Tilki József vezetőségi tag, csoportvezető, Kovács István lakatos, aki egy hónapja lépett elő kalkulátornak, Halász László és Kiss Barnabás betanított lakatosok, Gánics János gázszerelő brigádvezető, Csordás János betanított lakatos, Kurucz István központi- fűtés-szerelő brigádvezető és én. Mind fiatal, s még Tilk elvtársra sem mondhatjuk, hogy öreg az alig 30 évével; hatan tagjai a KISZ- nek. A pártcsoport tagjai eléggé tájékozottak a politikában, gazdasági életünkben, a vállalat előtt álló célokat ismerik. Valamennyien olyan szocialista brigádokban dolgoznak, amelyek az elmúlt öt évben sok-sok sikert, elismerést vívtak ki. S ebben ők példásan helytálltak. öt év munkáját kell személyenként értékelni. Ez alapos felkészülést igényel. Hogyan valósítja meg? — A személyes beszélgetésekre még ezután kerül sor. Erre már készülök. Előzőleg a pártszervezetünkben újra megnéztem az egyes párttagok egyéni feladatvállalási lapjait. Ezek kis tükrök; mutatják, ki mit végzett, s mit mulasztott. Természetes, hogy saját és az elvtársak tapasztalataival kiegészítem mindezt. Az egyéni beszélgetések alapja a pártmegbizatások teljesítése. Ezek az eszmecserék kritikusak lesznek, s egyben önvizsgáló jellegűek, kiterjednek a pártélet más területeire is, hiszen valójában csak így segíthetik az összegezések a pártszervezet munkáját. A Hogyan ítéli meg: teljesítették a pártcso- m port tagjai a pártmegbizatásokat? — Korai lenne teljes képet adnom erről. Ezt majd a pártcsoport minősíti. Egy kétségtelen: a pártmegbizatások jobban igazodtak az öt évben a gazdasági célokhoz, olyan feladatokat adtunk az elvfársaknak, amelyek testre szabottak, képességeiket igényelték, konkrétak és értékelhetők. S ami lényeges: valamennyi a XI. kongresszus határozataihoz kapcsolódott. Ne gondoljunk eget rengető nagy dolgokra, hanem elsősorban a termelő munkára. Gondolom, ez a legfontosabb. Néhányat jellemzésképpen említek. Hankovszki András például vállalta a veszteségidők és az önköltségek csökkentését, a technológiai és a munkafegyelem szigorú megtartását. Igen fontos ez egy olyan lakatosüzemben, ahol az összes építkezésekhez készítik a vasipari termékeket, ajtókat, ablakokat, épületvasalásokat. Legalább ötven lakatos és betanított munkás munkájának jó összehangolásáról van szó. Én úgy ítélem meg, hogy becsülettel teljesítette pártmegbizatását. Megszűntek a lógások, lazaságok. A nemzetközi gyermekév tiszteletére az 50 fős Lenin szocialista lakatosbrigád vállalásain felül a vállalaton belül kezdeményezett versenyt az épülő gyermek- intézmények 10 nappal előbbi átadására. Ezt elsők közt a pártcsoport tagjai tették meg, s a plusz vállalást is teljesítették becsülettel. Példát mutattak a kommunisták. Vagy említhetem Tilk Józsefet, akinek a pártmegbiza- tása főleg az ésszerű anyag- és energiatakarékosságra terjed ki. Hosszú távú megbízatás ez. Tapasztalt szakember módjára gondos gazdaként vigyáz az építőanyagokra, az üzemi rendre, fegyelemre a készletekre. — Jó a kollektívában a segítőkészség. A tapasztaltabbak előkészítették a betanított lakatosokat a szakvizsgára. Sikerrel vizsgázott Csordás János, Halász László és Kiss Barnabás. Az elméleti tantárgyakból, fizikából, elektrotechnikából, matematikából én szerveztem a fiúk részére korrepetálást, s a szakmai elméleti és gyakorlati vizsga akadályait is sikeresen vették. — Korántsem teljes a pártmegbizatások értékeléséről adott kép. Ezek csak vázlatok, amelyeket értékel a pártcsoport, s ez lesz a „hivatalos”. A Hogyan ítéli meg a pártcsoporthoz tartozók közéleti szereplését, helytállását? — Kétségtelen: ezt is minősítenie kell a pártcsoportnak. Én itt is elsősorban a munkát említeném. Csak néhány kiemelkedő közéleti helytállásról szólnék. Itt van például az „Egy üzem — egy iskola” mozgalom. Azok a szocialista brigádok, amelyekben a mi párttagjaink dolgoznak, kezdeményezték iskolák, óvodák, bölcsődék patronálását. Két kézzel, mert sokat tettek munkájukkal. A 15- ös iskolában ők alakították ki a kémiai termet, átalakítási munkát végeztek. Az 1-es bölcsődét kibővítették, s ezzel lehetővé vált 30 kicsi elhelyezése. Halász László brigádja 4 éve segíti a 2-es iskola IV. osztályát, szemléltetőeszközöket készít a tanításhoz. Még a rajösszejöveteleken is részt vesznek, munká. ra nevelik az úttörőket. Gondolom, ez igazán szép vonása a társadalmi elkötelezettségnek, közéleti helytállásnak. — Sok szó esik manapság arról, hogy a fizikai munkát ismerjék meg és szerettessük meg a felnövekvő generációval. Ha iskolák tanulói látogatják meg'üzemünket, a mi pártcsoportunk tagjai szívesen vállalják a kalauz szerepét, s bemutatják a szakmák szépségeit. Nem volt még olyan kommunista műszak, hogy azon ne egy emberként vett volna részt a pártcsoport, s az „Együtt Nyíregyházáért” mozgalomban is vasasok módjára álltak helyt. A A pártcsoportnak véleményt kell monda- w nia az alapszervezet vezetőségének a munkájáról is. Erről előzetesen mit mondana? — Részben könnyű, részben nehéz helyzetben vagyok, de mindenképpen nagy felelősség mérlegelni a pártvezetőség munkáját. Igyekszünk reálisak lenni, így szólni eredményeikről, irányító munkájukról, s a gyenge pontokról is. Azért talán könnyebb is a helyzetünk, mert az én pártcsoportomhoz tartozik a pártvezetőségnek a fele: Hankovszki, Tilk és Kovács elvtársak. S ezért nehezebb is a mérlegelés. Segítségünkre van a vélemény kialakításában a vállalati pártvezetőség értékelése. Ez a párttestület évek óta az egyik legjobban dolgozó alapszervezeti vezetőségként tartja számon a ITI-ast, a miénket. Mi is úgy ítéljük meg, hogy sokat fejlődött a vezetés, hatékonyabbá vált, következetesebbek a határozatok végrehajtásának a megkövetelésében is. Törődnek az emberekkel, gondoskodnak a rendszeres pártéletről, kezdeményezők és kritikusan értékelik saját munkájukat is. Természetesen ezt a képet is a pártcsoport tanácskozásának kell majd teljessé tgnni. A Egy pártcsoport munkáját a kezdemé- ^ nyezések is minősítik. Hogyan értékeli ezt? Mennyiben járultak hozzá javaslataikkal helyi határozatok, döntések kidolgozásához és végrehajtásukat hogyan segítették? — öt év alatt sok hasznos javaslat, kezdeményezés született. Ezek segítették a politikai és a gazdasági döntések előkészítését, megalapozott helyi párthatározatok születését. Néhányról szólok csupán. Még mindig gond a nagyértékű gépek, daruk, az alagútzsalus berendezés maximális kihasználása. Javasoltuk, vizsgálják meg ennek okait. Kezdeményeztük az újítómozgalom fellendítését az új újítási törvény szellemében. Elkészült a konkrét feladatterv. Pártcsoportunk fiatal kommunistáinak javaslatára vizsgálták meg a vidéki munkásszállók szociális ellátottságát. Mi kezdeményeztük a konténeres fürdők- mosdók elkészítését. Ebben tevékenyen részt vettünk, szerelésében oroszlánrészt vállaltunk. Gond még rna is a munkásszállítás, mert kevés az autóbusz. Javasoltuk a járatok jobb megszervezését. Kevesebb lett az üresjárat, javult a munkafegyelem, a munkások kevesebb időt töltenek az utazással, üzemanyag-megtakarítást is sikerült elérni. S még nem teljes a sor. őszintén meg kell azonban mondanom, hogy még mindig baj van a következetességgel. Sokszor ezen bukik el sok jó kezdeményezés, szenved csorbát egy-egy fontos helyi határozat. 9 Hogyan értékeli a pártépítő munkát? — A XI. kongresszust megelőzően gyenge volt a pártépítő munkánk. Kevés volt a fiatal. Bár a kongresszus határozata magasabb követelményeket állított az új párttagokkal szemben, úgy érzem, mégis sikerült a pártépítésben előbbre jutnunk. Kezdeményeztük, hogy az idősebb, tapasztaltabb párttagok rendszeresen foglalkozzanak az arra érdemes, kiválóan dolgozó, példamutató fiatalokkal. így lett a párt tagja Halász László, Gánics János, Kovács Lajos és Kiss Barnabás. Mind fiatal vasas. A Hogyan ítéli meg a párttagok politikai w érettségét? — Azt mondhatom, hogy fizikai munkásokként igyekeznek eligazodni a politikában, támogatni azt, s tettekkel ki is állni mellette. Gondolom, ez a legfontosabb. Képezték magukat a pártcsoport tagjai politikailag is. Egy elvégezte a marxista—leninista esti egyetem 3 éves tagozatát, egy a középiskolát, s a többiek is rendszeresen részt vesznek a pártoktatás különböző formáiban. Nincs gondunk az új párttagokkal sem. Tanulnak, fejlődésüket figyelemmel kísérjük, s gondoskodunk továbblépésükről is. Érzékenyek az új iránt, kezdeményezőek a korszerű technika és technológiák alkalmazásában, s erre nevelik a fiatalabbakat is. Fiatal szakemberek képzésére figyelőszolgálatot létesítettünk, így is segítjük a generációs gondok megoldását, s a beilleszkedésüket. A Tapasztal-e közömbösséget, politikai ér- ^ zéketlenséget? — Néha igen. Különösen akkor, amikor már valaki tízszer javasolt valamit, s nem lett belőle semmi. Belefárad. Csodálkozni való, hogy érdektelenné válik az ember, s közömbös lesz. Ezért kell nagyon odafigyelni a legkisebb javaslatra is. Az emberek várják, mi történik az ő elképzeléseikkel. Akkor észlelhető még fásultság, ha elhanyagoljuk az információt, az emberek tájékoztatását. Ez a demokráciát rontó tényező. S Ért-e valakit sérelem azért, mert bírált? — Nem. A pártcsoportban a kritikai légkör jó. Nyíltan megmondjuk, ami a szívünkön van, s ha néha van is belőle „haragszom rád”, elmúlik vagy a túl érzékenyekkel leülünk beszélgetni. 9 Előfordul-e intrika? — Sajnos, néha igen. Egyik panaszkodik a másikra, hogy ivott, de mögötte mondja, s arról már megfeledkezik, hogy ő is a pohárba nézett munkaidőben. Ilyenkor én is beszélgetek az illetőkkel, ha meg olyan az ügy, a pártcsoport mossa meg a „vétkesek” fejét. Vigyázunk arra, hogy az intrikát csírájában öljük meg, mert ez elrontja a jó politikai légkört és megosztaná a pártcsoportot is. 9 Hogyan minősíti saját munkáját? — Pártcsoportom munkáját már minősítette az alapszervezet vezetősége. A három pártcsoport között az egyik legeredményesebbnek ítélte ezt a kollektívát. Gondolom, ezzel bizonyos minősítést állított ki az én munkámról is. Karbantartó szerelőként dolgozom, a KI3Z-bizottság titkára is vagyok. Elég nagy a lekötöttségem. Nem panaszként mondom, nem is mentegetni akarom magam. Tárgyilagosan mérlegelve: hézagosán láttam el a bizalmi teendőket. Ha eredményeinket említjük, biztosan sokat tettek érte az elvtársak. Nélkülük nem lenne pozitív az öt év munkájának mérlege. Lehetne intenzívebb a munkám. Nem a következetességgel, talán nem is a vezetési készséggel van gondom, hanem sokszor időzavarban vagyok. Jobban kell megszerveznem a munkámat. Ebben kérem majd az elvtársak segítségét. Ugyanis mindemellett levelező tagozaton a szakmunkások szakközépiskolájában tanulok, nős vagyok, van egy 3 éves kisfiam, s a második babát februárra várjuk. Bizony a családdal is illik is, meg szükséges is foglalkoznom. 9 Köszönöm a beszélgetést. Farkas Kálmán ■Ml VASÁRNAPI MELLÉKLET a pártcsoport munkájáról 'Vasárnapi i INTERJÚ, 1979. november 11.