Kelet-Magyarország, 1979. november (36. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-11 / 264. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. november 11. AZ ESEMÉNYEK CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ: Iráni fiatalok megszállták az USA teheráni nagykövetsé­gét — New Yorkban az ENSZ rendezésében nemzetközi konferencián foglalkoztak Kambodzsa megsegítésének kér­désével KEDD: Leonyid Brezsnyev nyilatkozata a Pravdának a közép-ható­távolságú fegyverek korlátozását célzó tárgyalások szüksé­gességéről — Andrej Kirilenko mondott beszédet a moszk­vai ünnepi ülésen — Véget ért Lisszabonban a palesztinok­kal való szolidaritás világkonferenciája — Khomeini ajatol- lah elfogadta Bazargan miniszterelnök lemondását SZERDA: Hua Kuo-feng kínai miniszterelnök hazaérkezett nyugat­európai körútjáról, amelynek utolsó állomása Róma volt — Sorozatos izraeli támadások, Dél-Libanonban CSÜTÖRTÖK: A teheráni főügyész felszólította a volt uralkodót, térjen haza és álljon bíróság elé — Kennedy szenátor be­jelentette, indul az amerikai elnökválasztáson — A rotter­dami szabad piacon egyre emelkedik az olaj ára az iráni események hatására PÉNTEK: A NATO-országok ellenjavaslatokkal kívánnak élni a szovjet kezdeményezésekre — A hágai parlament felemás döntése az „eurorakéták” ügyében — Letette az esküt az új japán kormány — Az amerikai szenátus külügyi bizott­sága megszavazta a SALT—Il-t SZOMBAT: 141 milliárd dolláros az új amerikai katonai költségve­tés — Hazaindult Haiphongból a baráti látogatáson ott járt szovjet flotta — Demirel Ankarában befejezte kormány­alakítási tárgyalásait — A Biztonsági Tanács nem hivata­los formában közbenjár a teheráni amerikai túszok kisza­badításáért, Jasszer Arafat szintén közvetít. A hét három kérdése IZRAEL Politikai földrengés O Miért szállták meg a diákok Teheránban az amerikai nagykövetséget? Mai világunkban, amikor már szinte megszokja az em­ber a váratlan, példátlan ese­mények bekövetkeztét, a meglepő és drámai fordula­tok sorából is kiemelkedett ez a teheráni túszszedés, az amerikai nagykövetségnek ilyen megszállása. Sok helyütt szólaltattak meg nemzetközi jogászokat, akik arra utaltak, hogy még háború esetén is biztosítani szokták az ellensé­ges hadviselő fél diplomatái­nak szabad távozását... Mi­ért hát az „iszlámhoz hű diá­kok” megjelenése az USA te­heráni nagykövetsége előtt, miért az épület megszállása, miért az ott-tartózkodók tú­szul fogva tartása? Az elsődlegesnek mondott cél: elérni, hogy az Egyesült Államok a polgáraiért cse­rébe adja ki a volt sahot, aki gyógykezeltetés céljából Amerikába érkezett. Termé­szetes, hogy az USA ezt a követelést nem fogja teljesí­teni, még ahhoz sem járulna hozzá, hogy esetleg a sah fel­áldozza önmagát, vagy leg­alábbis újra távozzék az USA-ból a mexikói aranyo­zott számkivetésébe. Ameri­ka minden csatlósa, minden szövetségese bizalmi válság­ba kerülne: ennyit ér a wa­shingtoni védelem? A másodlagos cél nyilván­valóan a bosszú magán Ame­rikán, amely évtizedek alatt sok hasznot húzott iráni be­folyásából — az olcsó olajtól kezdve a Szovjetunió elleni katonai támaszpontokon át az óriási fegyvermegrendelé- sékig. A továbbiakban a belpoli­tikai hatásokra érdemes fi­gyelni. A Bazargan-kormény távozott: a miniszterelnök pedig néhány nappal azelőtt Algírban, Algéria nemzeti ünnepén Brzezinskivel, Car­ter elnök nemzetbiztonsági főtanácsadójával tárgyalt. Jellemző az is, hogy Yazdi külügyminisztert szintén me­nesztették, s ezzel egy időben a nagykövetségi túszok mellé került az az amerikai ügyvi­vő, aki napokig az iráni kül­ügyminisztériumban tartóz­kodó^, ott élvezve Yazdi vé­delmét. Az „iszlám ifjú hívei” Kho­meini mellett sorakoznak fel. Akciójuk mintegy bizonyítani képes Khomeini félvilágra szóló hatalmát. Végül fel kell figyelni ar­ra is, hogy a teheráni túsz­dráma az Egyesült Államo­kon belül ugyancsak jár bel­kezményekkel: Carter elnö­köt mind többen vádolják gyengeséggel, esélytelenség­gel (vagy mint Edward Ken­nedy, elnökjelölt vetélytársa mondja: az előrelátás hiá­nyával). Ugyanakkor a Gar- ter-kormányzat gazdasági helyzete is ingataggá válik, mert egymást érik az ellent­mondó jelentések arról, hogy kap-e a továbbiakban iráni olajat az amerikai gazdaság vagy sem, viszont ami bizo­nyos: az olaj szabad ára is­mét nagy magasságokba szö­kik, s az importőr Ameriká­nak ez további veszteséget okoz. Épp egy évvel a vá­lasztások előtt... O Mi lesz a SALT—II sorsa a kongresszus­ban? Azok, akik legalábbis el akarták odázni a SALT—II ratifikálását, most elégedet­ten dörzsölhetik a kezüket a washingtoni Capitoliuimon. Mindinkább kétségesnek lát­szik, hogy az idén már — az­az a karácsonyi szünet kez­dete előtt — a szenátus ki tudja mondani a végső szót az ügyben. Még csak a szenátusi eljá­rás első szakasza ért véget azzal, hogy megvitatásra ajánlja a bizottság a SALT— II törvényjavaslatát. Viszony­lag jó szavazási eredménnyel jutott tovább a plenum elé: a 15 tagú testületben 9:6 arány alakult ki a SALT—II javára. A négynapos vita so­rán a szerződés ellenfelei először a Szovjetunió által eleve elfogadhatatlan (az egy­szer már aláírt szerződést lé­nyegileg módosító) javaslato­kat terjesztettek be, majd ügyrendi ellenvetésekkel pró­bálkoztak. A külügyi bizottság a vé­gén 14 úgynevezett „értelme­zést” csatolt a szerződés szö­vegéhez. Ezek az „értelmezé­sek” nem érintik a Szovjet­unióval létrejött megállapo­dás lényegét, tulajdonképpen csak az amerikai kormányra rónak új kötelezettségeket. Várható, hogy a szenátus plénuma előtt a vita jó ideig elhúzódik, s megismétlődik az, ami a bizottságban lezaj­lott : először elfogadhatatlan túlzó javaslatok kerülnek a honatyák elé, aztán a külön „értelmezések” sokasodnak. De hogy mikor lesz a döntő szavazás, azt ma még aligha tudja valaki is megmondani Washingtonban. O Mi áll a bolíviai puccs újabb fordulatai mö­gött? Amikor jó egy hete La Paz- ban, Bolivia fővárosában megindultak a lázadó tisztek harckocsijai az elnöki palota felé, úgy látszott, a jobbolda­li Natusch Busch ezredes megint meg tudja fordítani a dél-amerikai országban a politika kerekét. - Addig ugyanis, ha nehezen is, ha csi­korogva is, de az a kerék a demokratizálódás irányába fordult. Az országnak hosszú évtizedek óta először olyan polgári elnöke volt, akit a parlament jelölt ki. S most megint a jobboldali vagy fél­fasiszta tisztek kerülnének hatalomra? A bolíviai munkásosztály válasza nem késett: általá­nos sztrájk! A diákok csat­lakoztak az ón- vagy réz­bányászokhoz. Az élet egy hétre megállt. A puccs után önmagát elnöknek kikiáltó Natusch hívei, persze, meg­próbáltak a fegyver erejével rendet teremteni. Itt és ott összetűzésekre került sor, a katonák sortüzének munkás- és ifjú áldozatai lettek, de a nép nem engedett. Natusch ezredes egy hét el­teltével váratlanul feloldotta a kijárási tilalmat, megszün­tette a rendkívüli állapotot és leült tárgyalni a parlament tagjaival, mi több, felaján­lotta, hogy a juntában helyet ad a szakszervezetek képvi­selőinek is. A bolíviai új fejlemények mögött alighanem azt kell felfedeznünk, hogy a hadse­reg élén már nem az a pucs- csista tisztikar áll, amely ko­rábban mindig kész volt egy- egy államcsínyre. S mindegy­re az USA vagy Brazília szol­gálatában akartak azok a tisz­tek a nép fölé kerekedni, a magánbánya-társaságoknak akartak kedvezni a munkások sakkban tartásával. De éppen mostanában ke­rültek már magasabb posz­tokra azok a tisztek, akik az 1952-es baloldali fordulat ide­jén kezdték katonai karrier­jüket, s akik rokonszenveztek a baloldali eszmékkel. Épp egy éve ezek a tisztek egy jobboldali puccskísérletet meg tudtak fordítani, akkor állí­tották a középutas politikai elképzelésű Padillát az or­szág élére. Bonyolult ez a képlet? Az. De Bolíviában az ón, a réz, az olaj, az urán ha­zájában bizony bonyolultak az erőviszonyok, keményen ütköznek a monopoltőke ér­dekei a szegény és kizsákmá­nyolt nép érdekével. S a had­sereg ott a mérleg nyelve. Pálfy József Az izraeli politikai életben október végén bekövetkezett földrengés nehezen helyre­állítható károkat okozott Begin miniszterelnök háza táján. Előbb Dajan külügy­miniszter nyújtotta be le­mondását, majd egy nappal később a legfelsőbb bíróság törvénytelennek nyilvánítot­ta a Nablus közelében létesí­tett Élőn Moreh félkatonai települést, amelyről pedig 1977 májusában történt meg­választásakor Begin maga­biztosan jelentette ki: „...még nagyon sok olyan települést fogunk létrehozni”. Infláció és bizalmatlanság Az egyre mélyülő belső válság egyik oka a gazdasá­gi helyzet tartós romlása. Hi­vatalos adatok szerint az inf­láció idén eléri a 108 száza­lékot. A pénzromlást annak ellenére sem sikerült megfé­kezni, hogy külföldről — fő­leg az Egyesült Államokból — több milliárd dollárt pum­pálnak az izraeli gazdságba. A fegyverkezésre fordított ki­adásokat tekintve viszont Iz­rael a világranglista élére küzdötte fel magát, s ma már az egy főre eső külföl­di adósság tekintetében is az elsők között van. Javulás pe­dig aligha várható a közel­jövőben, hiszen Izraelnek le kellett mondania a Sínai-fél- sziget olajkútjairól, amelyek szükségletének egyharmadát fedezték. A hiányzó mennyi­séget részben Egyiptomból, részben a világpiacról kell beszereznie egyre magasabb árakon. A válság másik s fontosabb oka a Begin-kormány elleni egyre növekvő bizalmatlan­ság, Dajan lemondása csupán egyik megnyilvánulási for­mája ennek. A volt külügy­miniszter korántsem a béke őrangyala, ő ugyanúgy Iz­rael érdekeit tartja szem előtt, mint Begin. Nézeteik nem a célok tekintetében, sokkal inkább a hozzájuk ve­zető útban, a módszerekben és az eszközökben különböz­nek. Míg ugyanis Begin Cisz- jordánia nyílt és erőszakos bekebelezésére törekszik, Da­jan megelégedne azzal, ha ott és a Gázai övezetben a palesztin lakosságnak nyúj­tott autonómiával egy idő­ben fennmaradhatna az iz­raeli katonai jelenlét. Ez azt jelentené, hogy az említett területek hivatalosan nem tartoznának izraeli fennható­ság alá, a palesztinok azon­ban csupán névleges autonó­miát élvezhetnének, azaz „szabadon” intézhetnék saját ügyeiket az izraeli fegyverek árnyékában. Dajan találko­zott a Ciszjordániában és a Gázai övezetben élő paleszti­nok több olyan képviselőjé­vel, aki a PFSZ-t tekinti a Palesztinái nép egyetlen tör­vényes képviselőjének és sze­rinte az említett személyisé­gek készek lettek volna tár­gyalni egy ilyen átmeneti sza­kaszról. Begin azonban még e cse­kélyke autonómiát is elutasí­totta, sőt újabb települések létrehozását szorgalmazta. Ugyanakkor felmentette kül­ügyminiszterét az autonómia tárgyalásokon részt vevő iz­raeli küldöttség vezetése alól, s erre a posztra a vallásos fa­natikusok képviselőjét, Burg belügyminisztert nevezte ki. Dajan, akit ezzel a saját sza­vai szerint „a diplomáciai rendezvények és fogadások szervezőjévé degradáltak”, benyújtotta lemondását. Ta­lán nem véletlen, hogy aznap este 100 ezer ember vonult fel a Tel Aviv-i polgármeste­ri hivatal előtti térre, tartós és igazságos rendezést köve­telve. Ingatag pozícióban Begin azonban — bár sú­lyosnak ítéli meg saját és kormánya helyzetét — jottá­nyit sem akar változtatni po­litikáján. A törvénytelen földfoglalásokat a bírósági döntés ellenére továbbra is támogatni kívánja. Ingatag belpolitikai helyzete miatt azért is keménynek kell mu­tatkoznia, hogy biztosítsa a fanatikus vallási csoportok támogatását mind a kabinet­ben, mind a parlamentben. Növekszik azonban az iz­raelieknek az az óhaja, hogy megállapodást érjenek el a Palesztinái néppel, méghozzá törvényes képviselőjével, a PFSZ-szel folytatandó tár­gyalások révén. Ezt a közvé­lemény-kutatások adatai sze- . rint az izraeliek 30 százalé­ka óhajtja. Ebben bizonyára szerepet játszik a PFSZ dip­lomáciai offenzívájának sike­re, amely kifejezésre jutott az ez év nyarán Bécsben lét­rejött Arafat—Kreisky— Brandt-találkozón és a Szo­cialista Internacionálé leg­utóbbi ülésén is. Hogy Begin mégsem siet változtatni erőszakos terület­szerző politikáján, abban je­lentős szerepe van a közel- keleti katonai és politikai erőviszonyoknak. Izrael to­vábbra is a térség legerősebb katonai hatalma. Ezt annak köszönheti, hogy az amerikai kormány, noha szavakban az igazságos és békés rendezés mellett tör lándzsát, gondos­kodik róla, hogy az izraeli hadsereg erősebb legyen bár­mely szomszédos arab ország hadseregénél. Egy másik té­nyező az arab országok egy­ségének hiánya: Szadat el­árulta az arab ügyet; Szíria és Irak kapcsolatai az utóbbi időben megromlottak; Jordá­nia és Szaúd-Arábia pedig fél szemmel folyton az Egye­sült Államokra kacsingat. Kiút: a választás? Az amerikai Time magazin értékelése szerint az izraeli választók magatartása ha­sonló az amerikaiakéhoz. Vagyis véleményalkotásukat nem annyira a kül-, mint a belpolitikai helyzet alakulása befolyásolja. Márpedig Izrael belpolitikai stabilitása, s vele együtt a Begin-kormány te­kintélye is a mélypontra süly- lyedt. „A kormányt már csu­pán a koalíciós partnerek fe­gyelme tartja össze, a nép körében nincs többsége” — írja egy kormánypárti jeru- zsálemi lap. E kritikus helyzetből Begin állítólag úgy akar megszaba­dulni, hogy jövő év márciu­sában idő előtti választásokat rendez. Tanácsadói szerint ez azért lenne jó időpont, mert február végén Izrael és Egy­iptom nagyköveteket cserél, ez pedig a Camp David-i al­ku látványos eredménye len­ne. A kairói A1 Ahram azon­ban éppen Ezer Weizman múlt heti látogatása előtt ír­ta, hogy „Begin eljátszotta szerepét. Most már akár le is léphet a politikai színpad­ról. Sőt — írta a lap —, a legjobb az lenne, ha átadná a helyét olyasvalakinek, aki képes megbirkózni az új feladatokkal.” Noha e nézet egy kairói lapban látott napvilágot, a jelek szerint Tel Avivban is sokan egyetértenek vele. Kanyó András politikai és gazdasági követ­Teheránban a hét elején elfoglalták az USA iráni nagykö­vetségét. Képünkön: az épületet megszálló diákok a New Yorkban tartózkodó sah kiadatását követelik a túszként tar­tott amerikai állampolgárok szabadon bocsátásáért. (Kelet- Magyarország telefotó) Salvador: a nemzeti forradalmi blokk több ezer híve fel­vonulásokon hozta nyilvánosságra a szeptemberben hata­lomra került új juntával szembeni követeléseit. (Kelet- Magyarország telefotó) r J I KTn * IT-Jll >!• I 1 I i 4 k _Li I I l tii_A '

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents