Kelet-Magyarország, 1979. november (36. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-07 / 261. szám
KM ÜNNEPI MELLÉKLET Kárpátontúl kolhozaiban és szovhozaiban fokozatosan áttérnek a korszerű, belterjes gyümölcstermesztésre. A tizedik ötéves tervidőszak évei alatt több ezer hektáron telepítettek és telepítenek törpe-, illetve sövénygyümölcsösöket. Ezek a kertek, ha teljesen termőre fordulnak, 300—400 mázsás hektáronkénti almatermést adnak. Nagy területen gondozzák az alma- és körtefákat a berehovói kerületi Vörös Zászló Kolhozban, ahol már 180 hektáron termőre fordult a korszerű gyümölcsös. Erről szép termést gyűjtöttek be az idén. Felvételünkön: Bartha Júlia, a berehovói kerületi Vörös Zászló Kolhoz gyümölcsésze- ti brigádjának tagja jó kedvvel szedi a zamatos almáikat. (Fotó: Kovács Alfréd) ÍRÓK barátsága Osztrovszkij és Zalka Háté □ zok között a magyar irodalmat az oroszhoz fűződő szálak között, amelyek írók, költők személyes érintkezése, barátsága révén születtek, figyelemre méltó helyet foglal el Osztrovszkij és Zalka Máté egymásra találásának, emberi és írói kapcsolatának története. Találkozásuk a 30-as években történt, amikor a már második évtizedes szovjet emigrációban élő Zalka egyre inkább otthon érezte magát a Szovjetunióban. írásai helyet kapnak a központi szovjet folyóiratokban, s az agilis természetű, szenvedélyesen közéleti beállítottságú írót vezetőségi tagjává választja a szovjet Proletár írók Szövetsége, a RAPP. Risszijá- nov Oleg szovjet irodalom- történész úgy véli, hogy a korszak más meghatározó jellegű élményei között „Zalka életének egyik legszebb és legmaradandóbb élménye ebből az időből az Osztrovszkij Nyikolajjal kötött barátsága”. Zalka Máté visszaemlékezése szerint első személyes találkozását Osztrovsz- kijjal megelőzte a jelképes, a „Molodaja Gvargyi- ja” c. folyóirat, ahol 1932- ben egyszerre jelent meg „Az acélt megedzik” és „A bolygók visszatérnek”. Mindkettőjük közös, jó ismerőse, Karavajeva Anna szovjet-orosz írónő árulta el Zalkának Osztrovszkij meleg érdeklődését a „Bolygók” folytatása és a regény szerzőjének személye iránt, Zalkának, aki épp ekkoriban kezd saját önkritikus értelmezése szerint .kinőni a proletár irodalom diákegyenruhájából”, jólesik a legendás hírű kolléga kíváncsisága és kirándulást tervez Szoosdba, ahol a magatehetetlen, de magát meg nem adó írótárs él. A terv megvalósítására azonban csak egy év elteltével, 1933- ban kerül sor, amikor Zalka rövidebb idejű pihenést engedhet meg magának a kellemes tengerparti üdülő városban. A találkozás szemtanúi egyhangúan vallanak az esemény fontosságáról mindkét író életében. Elsősorban maga Zalka fogalmaz így: „Találkozásunkat nem lehet ismeretségnek nevezni. Egymást reges-régen ismerő jó barátok viszontlátása volt ez, egy valamikor abbahagyott beszélgetés folytatása.” A rokkant író nővére, Osztrovszkaja Katyerina levelében megrázónak és fel- emelőnek nevezi azt a hatást, amelyet Zalka Máté gyakorolt fivérére. „Kolja végtelenül szerette őt, és mindent elkövetett, hogy elnyerje rokonszenvét. Édesanyám és én sosem fogjuk elfelejteni az első találkozásiakat az Orehovaja utcai házban. Mennyi örömet szereztek a Máté látogatásai Kódjának! Mennyi életet, vidámságot hozott kis lakásunkba! Koljának, mint a levegőre, olyan szüksége volt a polgárháborút ismerő barátokra^ akikkel fel tudta eleveníteni az átélt eseményeket. Beszélgetéseik lebilincseiőbbek voltak a legérdekesebb könyvnél.” Karavajeva Anna pedig arra emlékezik vissza, milyen megható készséggel vette kezébe Zalka Máté ágyhoz kötött barátja ügyeinek intézését. „Jósága melegít, felemel és megtart, mint szerető testvérünk keze” — írja Osztrovszkij Zalkáról, akit ettől kezdve „ami kedves magyarunkénak, „jó Má- ténk”-nak, vagy a „rettenthetetlen Máté”-nak titulált. „Sok íróval beszélgettem, sokkal kerültem közelebbi barátságba, de talán senkihez olyan közel, mint Mátéhoz, a lánglelkű magyarhoz — jegyezte fel Osztrovszkij szavait Zalkáról. — Nagyszerűen ismeri saját képességeit, nem nagyítja fel és nem kisebbíti őket, kitartó és nagyon szereti a hivatását, őszinte és mindig szembe mondja az igazságot. Az ilyenben bízhat az ember. Jó barát és jó bolsevik. Beszélgetéseink sok haszonnal jártak számomra.” Elismerő, meleg szavakkal dedikálta Osztrovszkij „Az acélt megedzik” c. regényét Zalkának: „A bátor magyarnak, a harcos dan- dárparancsnoknak és proletárírónak, baráti találkozásaink emlékére”. A könyv ma a moszkvai Forradalmi Múzeumiban található. Osztrovszkij regényének sikere, nagyszerű életének nemes, példamutató hatása Zalkában izgalmas gondolatokat, új elképzeléseket, terveket ébreszt, amelyeket sommásan így fogalmaz meg: „az én témám most az, a forradalom hogyan alakítja át az emberiséget”. Az Oszttrovszkijjal való ismeretségnek feltétlenül része van abban, hogy Zalka írói kötelességének tartja a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a polgárháború szülte új embertípus művészi megformálását. Erre a feladatra vállalkozik a Doberdo c. regényében, bemutatva a magyar értelmiség legjobbjainak útját az új században. B mlékéhez, feledhetetlen alakjához számos cikkében, méltatásában visszatért: „Amikor Osztrovszkijjal beszélget az ember, úgy érzi, többet tehet és kell tennie annál, amit tesz ...” „Osztrovszkij korunk csodálatos, de érthető jelensége ...” A bátorság élő legendája ő. Legjobbik énünket érezzük ebben a kristálytiszta emberben — ismételte Zalka újra és újra, Osztrovszkij példájának nevelő jelentőségére utalva, egy megragadó, tiszta író- barátság tükrében szemléltetve az irodalmi kapcsolatok alakulását. Gortvay Erzsébet az Uzshorodi Állami Egyetem magyar filológiai tanszékének docense Együttműködés a csapi csomóponton A nemzetköziség mindennapjai A csapi vasúti csomópont pártbizottsága széles körű tevékenységet fejt ki a szocialista internacionalizmusra való nevelés terén. A szakmai kapcsolatoknak nagyfokú politikai jelentősége, hordereje van. Találóan jegyezte meg Pigina Vaszilij, a csapi kocsiszolgálat pártszervezeti titkára: — Egyik részről sem rejtik véka alá, hogy kölcsönös kapcsolatainknak a testvéri barátságot elmélyíteni hivatott politikai céljai vannak. Internacionalizmusunk olyan közeg, melyben folyamatosan élünk és benne vagyunk. S mi minden tőlünk telhetői megteszünk ennek messzemenő fenntartásáért és ápolásáért. Három nyelven egy célért Azonos törekvéseik megvalósulásának egyik megnyilvánulása volt az idei kommunista munkaszombat, amikor a csapi kocsiszolgálat műhelyében két vagonalvázat javítottak ki. Mégpedig Zin- csenko Alekszandr, a csapi kocsiszolgálat vezetője, Pigina Vaszilij párttitkár, Sebők Béla párttitkár-helyettes, Jac- kov Nyikolaj üb-elnök, Pa- zsitszky Géza, a kassai kocsiszolgálat ágcsernyői részlegvezetője, Janossik Adalbert, e részleg dolgozója, Kovács János, a záhonyi kocsiszolgálat műszaki vezetője, Jónás Gyula csoportvezető, valamint más szovjet, csehszlovák és magyar vasutasok közreműködésével. Munkájuk értéke meghaladta az ezer rubelt. Semmiképp sem lebecsülendő teljesítmény ez. De a gazdasági haszonnál is nagyobb az erkölcsi értéke. Lehetőségük volt ugyanis közelebbről bepillantani egymás „konyhájába”, jobban megismerhették egymást. Fél szóból is értenek Szakmai együttműködésük keretében szövődnek és erősödnek barátságuk szálai is. Igen összeszoktak már Matyi Zoltán és Varga Ferenc csehszlovákiai, Legény Sándor és Orbán Béla magyarországi, valamint Sütő Mihály, Kovács Zoltán. Kosztik Jevgenyij szovjet áruátvevők. Fél szóból is megértik egymást. Szükség esetén nem egyszer siettek egymás segítségére: hol tanáccsal, hol tapasztalataik, munkamódszereik átadásával. Tagadhatatlan érdemük, hogy a kölcsönös rakományszállításnál mind kevesebb a fennakadás. Ez is része a kocsiszolgálatok közötti versengésnek. A kocsijavító műhelyek dolgozói pedig arra törekszenek, hogy minél jobb mutatókat érjenek el a termelékenység növelésében, a vagonjavítás idejének és önköltségének csökkentésében, az ésszerűsítő tevékenységben. A második negyedévben például az ágcsernyőiek a kocsijavítási terv jelentős túlteljesítésében, a záhonyiak viszont a termelékenység fellendítésében jeleskedtek. Különösképp figyelmet érdemlő a záhonyiaknak az a módszere, melynek révén a teljesítmény csökkenése nélkül a három műszakos munkáról áttérhettek a két műszakosra. A magyarországi elvtársak szívesen megosztják a csapiakkal e téren szerzett tapasztalataikat, mint ahogy szovjet kollégáik is bármikor készek haladó munka- módszereik, gazdaságosabb műszaki újdonságaik átadására. Az elismerés kötelez Nemrég járt Ágcsernyőn a csapi kocsiszolgálati küldöttség, hogy ünnepélyes keretek között átnyújtsa a győztes csehszlovák kollégáknak „Az internacionalista szocialista versenyben elért első helyért” feliratú vándorserleget és a zászlócskát. Az ilyen találkozások kedvező légkört biztosítanak a barátság, az internacionalista együttműködés ápolásához, amiből tevékenyen veszik ki részüket a szovjet dolgozók körében Petrik Joszip, Gladnyev Ana- tolij, Karpova Valentyina és a csapi kocsiszolgálat más ideológiai aktivistái. Most arra irányítják a propaganda- munkájukat, hogy a csapiak mihamarabb visszaszerezzék az elsőséget. Adottak is ehhez a lehetőségek, hisz az utóbbi időszakban mind számottevőbb teljesítményt produkálnak. Nem véletlen, hogy a kerület szállítási, szervezeti kollektíváinak versenyéből ők kerültek ki győztesen, amiért megkapták az uzshorodi kerületi pártbizottság és a kerületi végrehajtó bizottság vörös vándorzászlaját. Ez az elismerés egyúttal kötelez is. Mégpedig arra, hogy minden tekintetben — így az internacionalista szocialista versenyben is — minél többször kerüljenek az élre. A csapi, az ágcsernyői és a záhonyi vasúti csomópont' dolgozóinak munkáshétköznapjai bizonyítják, hogy valamennyien vállvetve, internacionalista elkötelezettséggel fáradoznak népeik boldog jövőjének megteremtéséért, mindannyiunk közös céljainak megvalósításáért. Nemes János A fakitermelés mesterei Az erdők daliái. Nincs semmi túlzás, ha ezzel a jelzővel illetjük a fakitermelőket. Hisz naponta megvívják küzdelmüket a fákkal, amiből rendre ők kerülnek ki győztesen. Az erdő, a fa nem egykönnyen adja meg magát. Sokat beszélhetnének erről a Munka Vörös Zászló- rendjeles Kucik Jurij brigádjának tagjai a Perecsenyi Erdőkombinát turja-remetei erdő- gazdaságából. Vessünk egy pillantást a képre: meredek hegyháton kell ennek a famonstrumnak a testéből egy jókora éket kihasítani, azaz alávágni a dőlés irányéba! De Hapák Jurij (az előtérben) és segédje Hapák Vaszil a szakma mestereihez illően egykettőre végigterítik ezt a hatalmas fát a hegyoldalon. Miközben ők az újabb fával kelnek viadalra, a brigádból többen a jókora fatönköket veszik kezelésbe. Bizony tehetetlenül állnának mellettük, hanem a csörlő segítségével mintegy 800 métert „utaznak” a farönkök a hegylejtőn lefelé a rakodóhelyig. Itt szintén a csörlő igénybevételével sorakoztatja be őket Hapák Jurij és Krivka Vaszil a gépkocsira Négy-öt hatalmas rönk kerül egymás mellé, és már indulhat Kucsák Iván ZIL—131-ese... Van mit felmutatnia Kucik Jurij brigádjának. A Szovjetunió kiváló fakitermelő mestere címet viselő brigádvezető kollektívája minden hónapban 110—115 százalékos teljesítményt nyújt. (Fotó: Kovács Alfréd) 1979. november 7. Testvérlapunk, a Szovjetunió Kárpátontúli területén megjelenő Kárpáti Igaz Szó munkatársainak összeállítása a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 62. évfordulóján.
